GÁZOLAJ

Tiszta gáz.

Szijjártó Péter kifejtette: a gázolaj jövedéki adójának emelése a továbbgyűrűző hatása miatt a rendkívül drámai, hiszen a fuvarozók költségei növekedni fognak, ami azt jelenti, hogy a termékek szállítási költségei is emelkedni fognak, és ez a termékárakban meg fog jelenni.

Sajnos, ezt ezelőtt két évvel tette, de egészen kivételesen igazat mondott, igaz, akkor még nem ők voltak kormányon.

Mindenesetre az biztos, hogy úgy kellett ez a lépés a magyar gazdaságnak – és a lakosságnak - mint üveges tótnak a hanyattesés.

Nézegethetem a problémát jobbról, nézegethetem balról, de bármerről nézem, ez bizony áremelések setét fellegeit vetíti hazánk egére.

Ami azt illeti, a miniszterelnök szája nem bontotta ki az igazság minden részletét, merthogy a mezőgazdaságot is közvetlenül érinti a probléma, hiszen a gépekbe üzemanyag kell, annak árát pedig a termékek árából kell összekuporgatni.

Namármost vegyük a legegyszerűbb esetet, a kenyér ügyét.

Ha drágább a gázolaj, akkor a gazda drágábban fogja adni a búzát, mivel neki is többet kell fizetni a traktorhoz, kombájnhoz, teherautóhoz szükséges üzemanyagért, a szállítási költségek emelkedése miatt a vetőmag is drágább lesz, ha a terményt szárítani kell és nincs gáz a környéken, akkor az is drágább lesz.

A liszt ezért szintén drágább lesz, majd a nagykereskedelem is drágábban adja a lisztet a péknek, aki így drágább kenyeret fog sütni, majd azt drágábban tudja eljuttatni a boltba, ahol már erre a magasabb árra teszi rá a boltos a hasznát, amit aztán kifizet a vevő és elbánatosodik.

De ez a probléma nem csak a kenyérnél, de mindenütt fennáll, ahol az árú termeléséhez munkagépekre vagy a termék szállítására van szükség.

Drágább lesz a liba is, hiszen a kukoricát is a mezőgazdaság állítja elő, és amíg nem tudja rábírni Viktor, hogy saját szárnyán repüljön a fogyasztóig, addig a szállítási probléma is fennáll.

Persze lehet, hogy nemsokára elrendelik a nyugdíjazott lovak reaktiválását, lóval lehet szántani-vetni-, aratni, szállítani, meg munkába járni is, merthogy ne felejtsük, a tömegközlekedés sem lesz olcsóbb.

Az Országház előtt is ki lesz kötve néhány arabs mén, Orbán azon mén majd népboldogítani ha meg drágul a zab is, merthogy ugye azt is a mezőgazdaság állítja elő, akkor átállítja gázüzeműre, minden reggel a ló fenekébe dugott, kifúrt nádszál segítségével felfújja a táltost, ápolva ezzel az ősi tradíciókat.

Nagy öröm lesz ez az országnak, a zöldmozgalom diadala, Schiffer lószarban fog hemperegni nagy boldogságában, Szijjártó meg majd bejelenti, hogy a nyugdíjasok számára új eledelt tervez bevezetni a kormány, az úgynevezett Nemzeti Gombócot, mely rostokban gazdag természetes eredetű csemege.

De szép idők is lesznek, mikor majd Kósa huszár vezeti Hajdú vármegye lovas bandériumát, ami igaz – igaz - én is már úgy szeretném látni őt, meg az egész bandáját – mentében…

Azt mondják a fuvarozók, ha nem talál a kormány ki valamiféle okosságot, amiből nekik pénzük lesz, akkor majd külföldön fognak tankolni, ami elég tetemes hiányt fog generálni az adóbevételeknél, merthogy kiesik majd a rengeteg üzemanyag áfája.

Orbán egy csökönyös szamár, aki álomvilágot akar felépítgetni, amelyik úgy működik, hogy ő csak csettint az ujjával, hogy legyen világosság és lészen világosság – valamelyik könyvben olvasta ezt régebben és megtetszett neki fenemód, meg a könyv főszereplője is tetszett, át is vette egy-két ötletét, meg a stílusát.

Most éppen gyűjti az agyagot, hogy meg tudja formázni a maga képére és hasonlatosságára azt a neki is tetsző élőlényt, ami a régebbi, reménytelenül elavult típust, az embert fogja leváltani.

A java azért még hátra van, hiszen rohan az idő, egy év egy perc szinte, csak várakozás közben tűnik kettőnek, márpedig itt elég sokan várakozunk…

De hamar eljön az a nap is, mikor meg kell egyezni Putyinnal a jövőben alkalmazandó gázárakról, és nem csodálkoznék túlzottan, ha a magyar tehén arról lenne nevezetes, hogy a farka alá gázpalackot kötnének.

Riska lenne a Magyar Gázlelőhely személyesen.

Persze lehet gázt fejleszteni szennyvízből is, éppen most folynak a kísérletek a CNG megnevezésű üzemanyag előállítására Zalaegerszegen, ahol a szennyvíziszapból termelt és megtisztított gázzal jár is már néhány autó.

Remek lehetőség ez a takarékoskodásra, míg csak Orbán ezt is meg nem adóztatja.

De az igazi csapdája ennek a fejlesztésnek nem itt van.

Ehhez a technológiához háztartási szennyvíz kell, melynek leglényegesebb elemét magyarember a forradalmi fülkében állítja elő, miközben maga elé képzeli a Vezért és ettől automatikusan vad nyögésekbe kezd.

De eredménye ennek csak akkor lesz, ha előtte eszik is, márpedig a dolgok mai állása szerint ez a lehetőség a lakosság jelentős része számára a vágyak birodalmába költözik…

Mindegy, majd erre is kitalál valamit a Kis Leleményes, mint ahogy a nyugdíjasok éhendöglesztésének nehéz problematikájára is körvonalazódik már a nevéhez köthető megoldás.

De erről majd legközelebb talán, hiszen nem szabad a jó híreket habzsolni, - még megárt a mértéktelenül adagolt boldogság…

:O)))

A TEREMTŐ...

Már megint mertünk nagyot mondani!

Most, hogy kiderült, 100 nap alatt a siker és felemelkedés, az örömmámor országává lehetett tenni ezt a Gyurcsány és Bajnai által odahagyott parlagot, végre, száz kemény nap után kicsit megpihenve rezignáltan hallgathattuk a Nemzeti Ügyek Kormányának fejét –szép fej, kár, hogy nincs szökőkút rajta – miszerint az egymillió új munkahely meg a teremtés még mindig rögeszméje szegénynek.

Magyar hangja ma Kálmán Olgánál ismételgette azt a tíz mondatot, amit ezzel kapcsolatban  betanítottak neki, - igenis lesz tíz év alatt egymillió munkahely és ennek kulcsa az adócsökkentés.

Mert járulékot nem lehet csökkenteni, ameddig adót nem csökkentünk, hiszen ha valami, hát az adócsökkentés virágba fogja borítani a magyar rónát, és a takarító kisvállalkozó azonnal fel fog venni húsz alkalmazottat, merthogy tudni fogja, hogy mi a kötelessége azután, hogy a gondosan kikalkulált nullszaldós vállalkozása nyereségadóját csökkentették, - idáig semmit sem fizetett, ezután ennek a felét fogja fizetni.

Szijjártó vad elméleti fejtegetésbe kezdett, hogy így aztán a vállalkozók belecsöppennek a tutiba, és az eddigi évi 5 nyílpuska helyett 500 nyílpuskát tudunk majd gyártani, nem szólva a takarító vállalkozóról, aki eddig másodmagával takarította az öt irodát, de mostantól aztán majd huszonegy alkalmazottal takarítja ugyanazt az öt irodát, mertmivelhogy ezután sem lesz több takarítóra igény,
Igény lesz viszont ötezer programozó matematikusra, csak az lesz a baj, ha Borsodban akarják csökkenteni a munkanélküliséget, akkor a képernyőn mindig az jelenik majd meg villódzva, hogy „Nyomjuk fel a kocsmát!” – ez lesz a program, a matematika meg az, hogy „Lehet ott vagy ötszáz doboz cigaréta is!”
De erre legalább lesz piac.
Már vagy tizenöt éve nézzük ezt a tojásfejű agyhalált, de változást csak hátrányára tapasztalhatunk rajta, pedig nem hülyegyerek ő, csak a munkáját végzi.
Mondja, mondja rendületlenül, miközben Kálmán Olga kilátástalan harcot folytat annak érdekében, hogy a kérdésére választ kapjon, de olyan a koma, mint kígyó egy vödör – mondjuk – kenőszappanban, rutinosan dől belőle az idióta demagógia.
Amikor a riporter felveti neki, hogy Orbán beszólása – „akár a törvényt is megváltoztathatnánk” - nem volt valami elegáns, akkor már majdnem olyan sunyin és cinikusan vigyorgott, mint nemkevésbé bunkó főnöke szokott, és azt magyarázza, hogy hát mér’ baj ez, ez a ez tény.
Tény hát, - végtére is akármikor meg lehetne törölni az orrunkat az asztalterítőbe is, csak éppen nem illik, és jobb helyeken az illemtudás legalább annyit nyom a latban, mint a jogszabályok betartása, sokszor tán még többet is.
Lehetne esetleg Görög Ibolyától leckéket venni, - de jobb híján Schmitt Pali is szóba jöhetne, hiszen neki azért sokkal jobb a modora, mint folyvást a zsebében mogyorózgató Vezérünknek…
Viszont ez a munkahelyteremtés igen érdekes lesz a választások után, amikor majd elkezdik egyelni a közszférát, merthogy az kevésnek tűnik a karcsúsításhoz, hogy minden közszolgának naponta többször is almaecet - ivászatot írnak majd elő.
Itt bizony repülni fognak a hivatalnokok, mint a vadludak, csak kicsit hideg lesz a jégen, ahol landolhatnak majd…

Viszont szerepelhetnek majd az Országleltárban, amely olyan felbontású légifelvételeken alapul majd, hogy nem csak a kertvégi budi látszik rajta, de az ott a nemzet felvirágzásának helyzetén meditáló Juliska bugyogójának színe is.

Ez lesz ám a fincsi az adóhivatalnokoknak, nem lehet csak úgy ukmukfuck eldugni egy villát egy nyelestelek védelmében, mint ahogy a Cinege utcában ez megszokott, - kiváló alapanyag lesz ez majd adóhatóságéknak…

Mindenesetre ebben a hónapban uszkve ötezer forinttal lett magasabb a törlesztőrészletem a múlt hónaphoz képest, úgyhogy ha valaki, én aztán hiszek Szijjártónak, és szeretem is nagyon, és csak azért nem kívánom neki, hogy szakadt volna feje mondjuk az íróasztala fiókjában, mert ki kellene moderálnom magam, holott választékos úri modoromról vagyok híres...

Mikola nyilatkoztatta ki a bölcsességet, - kétféle helyzet van: az egyiket szereted, a másikat meg majd megszereted, - éppen ez a folyamat zajlik most…

Kicsit fáj, de hát forradalmi időket élünk, ugye…

Mellesleg ma a Legfelsőbb Bíróság megvédte a Kossuth téri huggyosok jogait, szerintük egy olyan nemzeti ünnepen, melyen a világ vagy ötven állam és kormányfője áll az Országzászló tövében, teljesen indokolt a sittesekből, hajléktalanokból és szélsőséges idiótákból álló óbégató csőcselék jelenléte – már csak biztonsági megfontolásokból is…

Érdekes ország lettünk, nagyon érdekes…

:O))))

KÉTMILLIÓ

Megy a nagy habverés.

Kiáll a tolvajok fejedelme és meghirdeti, hogy ne mi nyerjük a keressen egyetlen állami cégnél foglalkoztatott vagy állami tisztséget betöltő ember sem kétmillió forintnál többet, merthogy az erkölcstelen, meg tarthatatlan meg borzasztó és húúú és hűűűűű...
Talpasai meg elkomorult képpel bólogatnak, - bizony ám!
Erkölcstelen ennyit keresni, hiszen én, aki egész életemben polcfeltöltő voltam, nem keresem meg a tizedét sem, hát akkor ne keressen senki sem itt csillagászati összegeket, forgassuk ki a disznók zsebét és vegyük el tőlük a lóvét, - egyenek ezentúl ők is parízert zacsiból és nyaraljanak Káposztásfürdőn a bányatónál!
A sajtó meg csendesen és sunyin kárörvendezget, merthogy a sajtómunkások zöme számára sem tartozik az értelmezhető tartományba egy havi hatmilliós fizetés.

És megy ez a cirkusz a magasztos erkölcs nevében, miközben az egyik legalantasabb emberi érzésre, az emberi irigységre lett felépítve ez az egész attrakció.

Megy az előadás Igazságosztó Miháj kiráj populista cirkuszában.
Az attrakció értelme kevés, hatása még annyi sem lesz, legfeljebb erősíti az amúgy sem csekély korrupciós késztetést és tovább emeli a tétet a "Ki tud nagyobbat hazudni" című vetélkedőn.
A bér ugyanis értékmérő.
Nem egyszerűen arra szolgál, hogy valakinek legyen a zsebében elég pénz ahhoz, hogy vásárolgasson, hanem arra is alkalmas, hogy kifejezze, mennyire értékeli a társadalom az egyén adott területen kifejtett tevékenységét, - mennyire értékes ő a társadalom számára.
Az optimális eset az, mikor a társadalmi hasznosság és a bér nagysága együtt mozog, de a gyakorlat persze ettől sokszor eltér, így jöhetnek léátre olyan torz helyzetek, mikor a lángossütő többet keres az egyetemi tanárnál.
Ez persze nem kívánatos, mert hosszú távon ahhoz vezethet, hogy a serdületlen ifjúság életcélja nem a tanulás, majd a tudás birtokában valami társadalmilag kiemelkedően értékes foglalkozás gyakorlása lesz, hanem a gyors pénzkereset.
A tanulás ugyanis hosszú és fárasztó tevékenység és ha hat általános iskolai osztállyal többet lehet keresni, mint két diplomával, akkor valóban felmerülhet a kérdés - megéri e tanulni.
Persze a kapitalizmusban a kereslet és kínálat törvényei ellen nemigen lehet hadakozni, ha a piac úgy ítéli meg, hogy egy ideig a zenélő tangára van szükség, akkor aki ezt tudja produkálni, az a kereslet visszaeséséig magas jövedelemre fog szert tenni.
Merthogy ezt keresi a piac.
Mint ahogy keresi a jó vezetőket, kiemelkedően jól dolgozó menedzsereket, akiket ha megtalál, magas áron vesz meg, és a pénzen túl egyéb módokon is megbecsüli őket, mellesleg vonzóvá téve a tanulást a feltörekvő ifjúság előtt.
És - bár lehet, hogy nem szép, de a pénz differenciál elsősorban, mert korunk nem az aszkéta zsenik kora.
Aki százhúsz százalékosan dolgozik, az szeret a szabadidejében is százhúsz százalékon élni, szórakozni a számára elfogadható és  viszonyítási csoportjában - a hasonló beosztásban lévők között - megszokott és elvárt módon és szinvonalon.
A jó menedzser drága, mert aki nem drága, az nem jó menedzser, és aki nem jó menedzser az nem hajt megfelelő hasznot a tulajdonosnak.
Ebben a szférában ugyanis nem jeelenléti díjat fiztnek, hanem erősen teljesítményorientált a javadalmazás, - ha hozod az elvárt eredményt, akkor fürödhetsz tejben-vajban, ha meg nem, hát mehetsz a levesbe, legfeljebb kapsz egy kupac "Fedél nélkül"-t búcsúzóul...
Az állami szféra sen más ebben a tekintetben, sőt.
Ebben a szférában valódi mammutvállalatokat lehet találni, kezdve banktól, az energiaszektoron át a közlekedésig.
Élükre amatöröket állítani- súlyos melléfogás.
Márpedig a profit meg kell fizetni.
Ha azt szeretnénk, hogy az állami tulajdon működésének hatékonysága megközelítse vagy elérje a magánszféra hasonló adatait, akkor olyan embereket kell az élére állítanunk, akikben megvan a tudás és képesség kihozni a szervezetből a megfelelő teljesítményt.
Természetesen a követelményeket is ehhez kell igazítani, de arra is vigyázni illene, hogy a célokhoz rendeljék hozzá az elérésükhöz szükséges eszközöket is, vagy pedig a követelményeket igazítsák a lehetőségekhez.
Ha azt gondolja valaki, hogy ezt a feladatot valaki pattogatott kukoricáért fogja elvállalni akkor, mikor a versenyszférában ennek többszörösét keresheti meg, akkor az ne miniszterelnöknek menjen, hanem lírai poétának.
Amit ezzel el lehet érni, az a kontraszelekció, - a második-harmadik vonal emberei jelennek meg majd a pályán és tengetik életüket eredmények produkálása nélkül, viszont nyakig ülve a korrupcióban.
Merthogy ne feledjük, ezek az emberek egy aláírásukkal közbeszerzés nélkül is milliókat tudnak kifizettetni az adófizetők pénzéből.
Olvasom, hogy az egyetemek rektorait is utoléri ez az idióta rendelet.
Jobb lenne tudomásul venni, hogy - mint ahogy a cégeknél a versenyszféra fizetései - itt a nemzetközi jövedelmek az összehasonlítási alap, - egy-egy nagy név egy egyetemnek milliárdokat hozhat, tekintélyt emelhet, hallgatókat toborozhat, kutatási lehetőségeket teremthet, - nem valami ésszerű lépés kicsnyeskedni a fizetésükön.
Persze tudom én, - annak, akinek gondort okoz a gázszámla kifizetése, annak csípheti a szemét a magas jövedelem, de egy ország miniszterelnöke nem gondolkodhat úgy, mint Mariska a csemegepultból, - neki tudnia kell, hogy a látszólagos takarékoskodás mögött milliárdos nagyvállalatok lerohasztása állhat.
Alantas emberi ösztönökre nem lehet virágzó társadalmat építeni, jobb lenne ezzel az ötlettel felhagyni.
Magas  posztokra megfelelő emberek kellenek, megfelelő fizetéssel és megbecsüléssel, akkor majd jól működik az állami cég, egyetem, bank és jól működik az ország, és emelkedik Mariska fizetése is.
Ha Orbán azt mondaná Csányinak, hogy vezesse a bankját kétmillióért, elvitetnék elmegyógyászhoz.
A Nemzeti Bank tán' kicsit fontosabb az országnak, mint az OTP, és a Paksi Atomerőmű vezetését is szívesebben látom egy elégedett ember kezében, mint egy frusztrált, önérzetében sértett emberében, mégha így az irigyei száma meglehetősen magas is.
Ha megbetegszünk, akkor sem azt az orvost keressük, akit meg tudunk fizetni ötezerrel a borítékban, hanem arra törekszünk, hogy az operáljon, aki a legjobb a pályán, - ha sokba kerül akkor is.
nem szólva arról, - mit lehet ezen az intézkedésen hozni? Van tán száz ember, akit ez érint?
Csepp a tengerben, amit elvesznek tőlük, de a veszteség, mely ebből az ostoba csapkodásból bekövetkezhet, millárdokra rughat.
A betegségrők jut eszembe: Szíjjártó ma reggel felriadt, - valószínűleg rémálmai lehettek, erre gyorsan Gyurcsányozott egyet.
Nagyon kellett röhögni...
:O)))