LIBSIK

Megvan a megoldás!

Ez az izgága Gyurcsány az új pártjával csak a gondot csinálja itten a rendes skatulyákhoz szokott magyar politikai életben, hát hogy képzeli azt, hogy baloldalinak nyilvánítja magát?

Ki tűrhetői ezt el, mikor ez a skatulya már foglalt, eben terpeszkedett el a szocialista párt, és ebben szoronganak a feneke - és a bányászbéka feneke alatt - a magukat kommunistának aposztrofáló pártok, meg a magát szociáldemokratának valló Kapolyi féle párt.

Nem fér oda már be senki, és amikor kiderült, hogy Gyurcsány saját céggel kíván részt venni a politikai zsibvásáron, mindenkinek vakaródzhatnékja támadt.

Először a Kapolyi féle gittegylet kapott sikítófrászt, magas gyógyszertérítési díjra kötelezett alvezére egyfolytában siránkozott, közben meg a tenyerét dörzsölte, végre valaki kíváncsi rájuk.

A komcsik hallgatnak, ők tudják, hogy Gyurcsányt annyira érdeklik ók ideológiailag, mint libát az erdèlyi fatányéros, a Fideszt nem érdekli az ideológia, ellenben ha a pénzüket veszélyeztetné, a nyakigláb már a várbörtönben ülne, merthogy az ö gondolkodásuk inkább praktikusnak mondhat, mint elvszerűnek.

Habár, a politikai palettán már csak baloldaliak nem voltak, így az is lehet, hogy az ő jövőbeli terveiket is keresztezi az első számú közellenség, akinek a fejére elég szép vérdíj lehet kitűzve...

A választó egyelőre ugyan még ott tart, hogy az új párt egy olyan szocialista párt, amelynek tagjai megunták a tökölődést meg a semmittevést és akarnak is valamit tenni a viktatúra megdöntéséért - már a képviselői fizetések felvételén és a két szavazás közötti szundikáláson túl.

Ez nagyon helytelen, hiszen félrevezeti a választót és arra késztetné, hogy téves párhuzamokat vonjon, fel kell tehát világosítani.

A szociáldemokraták testalkatában is a szebb jövőt ígérő üdvöskéje, Schmuck Andor azonnal kijelentette, hogy a tagság - ő és a Laci bácsi - nem hívei a parttalan liberalizmusnak, ők továbbra is a Népszava-kalapács vitéz forgatásában látják a munkásosztály felvirágoztatásának útját.

Ellenben a szocialisták és a Fidesz megmondóemberei egyik oldalról, a szabad madarak kissé megtépázott tollú maradványainak médiában vitézkedő utóvédje a másik oldalról eldöntötte az új pártalakulat sorsát - liberális párt lesz ez, hiszen ez így jó nekünk.

A libsiknek azért, mert ez a pasas úgy sem tud megmaradni a tankönyvek által leírt keretek kőzött, így továbbra is ők maradhatnak az általuk képviselt formájában ugyan bukott,  de vegytiszta eszme kizárólagos zászlóvivői.

A szocik egyes prominenseinek pedig azért lenne ez jó, mert lehet vidáman mutogatni, hogy nalám, mi megmondtuk előre, hogy a békétlen nyakigláb a liberálisok ötödik hadoszlopa, szemölcs a szocialista eszmék habtestén, navégre, hálistennek vége van a Gyurcsányizmusnak!

A Fidesz meg a saját tábora maradékának meg a szélsőjobbnak játszik, ahol a "liberalizmus" közvetlenül a durvaanyád mellett tanyázik, a Gyurcsány meg a varacskos disznóval keresztezett zsiráfpatkány szinonimája.

Jelenleg itt tartunk, ami azért nem túl jó jel a jövőre nézvést, de mit tegyünk, a magyar politika már csak ilyen,

Nem szólva arról, hogy mit csinálnak ezek a népek, ha kiderül, hogy az új párt esetleg valóban egy modern, nyugatos, szociáldemokrata párt lesz, amelyik elfogadva a kapitalizmus feltételrendszerét fogja képviselni a munkavállalók, a kisvállalkozók, a nyugdíjasok politikai érdekeit, megengedve magának azt a luxust, hogy ne a liberalizmussal szemben határozza meg magát, ellenben elfogadja abból a mindenkinek rokonszenves elveket.

Nehéz ebben az országban tisztességes politikai pártot csinálni, nagyjából olyan feladat, mint mocsárban megrendezni az 400 méteres vegyesúszás világbajnokságát.

Nem lehetetlen, de az eredmények azért nem lesznek az igaziak…

Mindenesetre a párt jellegének meghatározása elsőrendű feladata az új párt agytrösztjének, majd kongresszusának, és ettől kezdve nem kellene kíméleteskedni, meg odahagyni a szociáldemokrata címkét másoknak, lehet ez a párt – és személyesen Gyurcsány is – olyan jó szocdem, mint a kissé kanyargós politikai pályájú Schmuck Andor virtuális pártja.

Aztán lesz itt még egy neuralgikus pont, mégpedig az, amikor elindul a tagság a régiből az új felé.

Márpedig, ha elindulnak, akkor itt lesz felzúdulás meg népharag.

Ha a szocik a kongresszuson tovább folytathatják az eddigi politikájukat, akkor az általuk favorizált iránytű olyan utat fog mutatni nekik, melyet nemigen fognak szeretni.

Jobb lenne a békesség.

Széles az út, elférünk ketten is, mondta Szakasits hajdan, de korunk Rákosija ma nem baloldali pártban van, így aztán a mondás akár még igaz is lehetne.

Ebből az alapállásból lehetne talán politizálni…

:O))))

KAPITÁNY

A kapitány, aki ellentengernagy szeretne lenni, már megint alakított.


A nolblogban a hozzászólások között fogalmazta meg a véleményét, miszerint „Gyurcsány Ferenc törekvéseivel szinte maradéktalanul egyet fogok érteni, amennyiben ezeket egy másik pártban fejti ki. Egy szocialista pártnak azonban szerintem sem lehet gyökeresen eltérő ideológiai bázisú belső "színezéke".
A jelenlegi fülkeforradalmi diktátorok letörésében persze kiváló szövetségesek lehetnek mindazok, akik akár liberálisok, akár mérsékelt konzervatívok, ámde demokraták.
Még egyértelműbben: örülök, ha jó szomszédaim vannak, de ez még nem ok arra, hogy társbérletbe bonyolódjunk. :)))”
Szanyi kapitány mikor ezt leírta, vagy elfelejtett politizálni, vagy tudatmódosult állapotban volt.

Épeszű politikus ugyanis egy súlyos választási vereség után még akkor sem kezdi el szétverni a pártját, ha adott esetben véletlenül eltalálta is a labdát és hívei azóta labdazsonglőrként kezelik…

Sajnálatos módon a mi szeretve tisztelt Tiborunknak nem ez az első ilyen akciója, időről időre nekimegy Gyurcsánynak és mostanában már a Demokratikus Koalíciónak is, természetesen elég gyenge lábakon álló ideológiai alapon.

Hogy miből gondolja azt, hogy neki erre felhatalmazása van, vagy egyáltalán, megengedheti ezt magának, azt csak ő tudja, habár ebben sem vagyok túlzottan biztos.

Abban viszont biztos vagyok, hogy a párt széjjelszedése együtt járna a létrejövő pártocskák eljelentéktelenedésével, és thürmerizálná a Szocialista Pártot..

De akárhogyan is, Szanyi kapitány egyértelműen kártékony a szocialisták ügyére.

Ami azt illeti, darab ideig voltam katona, és amikor leszereltem, akkor éppen századosi rendfokozatból tettem ezt, - ha úgy tetszik, kapitány voltam.

Azt hiszem, ez feljogosít arra, hogy tájékoztassam Szanyi kapitányt, hogy a világon nincs hadsereg, amelyikben az ő mentalitásával kapitány lehetne valaki, - nálam még tán tizedes sem.

Kapitánynak lenni ugyanis azt jelenti, hogy az ember fegyelmezett, betartja és betartatja a fegyelmet, és amikor a díszmenet van, akkor nem kezd el bóklászni jobbra-balra kivont karddal, nem vágja ketté egy bátor csapással a mellette haladót azért, mert annak más a véleménye a babgulyás készítésének módjáról, hanem megy, amerre az irányt megjelölték.
Szanyi kapitány fegyelmezetlen, rossz katona, aki azt hiszi, hogy a katonai tudomány parancsszavak harsogásából áll, és hogy azokat ab ovo neki kell abszolválnia, holott ez egy méretes tévedése kedvenc hadfinknak.
De nem ez az ő legnagyobb baja, hanem a Gyurcsány-fóbia.
Megértem én, hogy ahhoz, hogy valaki legyen, megfelelő ellenfelet kell választania, hiszen az ember viszonyaiban az - aki, és ha az ellenfele nagy ember, akkor a konfrontáció során bizonyos mértékig maga is azzá válik.
Már persze, ha ellenfélnek tekintik.
Sajnos a mi kapitányunk helyzetfelismerése kissé lassú, nem észleli, hogy ő nem ellenfele senkinek sem.
Hogy gyermekkorom szép kifejezésével éljek, nem veszi észre, hogy nem veszik észre.
Azt persze megértem, hogy miért a saját táborát tiszteli meg akkor, mikor ellenfeleit kiválasztja, a baloldal régi betegsége ez, csakúgy, mint a baloldali irányzatok közötti csetepaté, melynek során gyakran nagyobb gyűlölettel harcoltak egymás, mint a külső ellenfelek ellen.

Azt viszont nehéz lehet megideologizálni, hogy miért éppen Gyurcsány és miért az ő éppen alakuló platformja a feketefenekű, mikor ezidáig az MSZP hivatalos véleménye az volt, hogy a szocialista pártnak erőssége a különféle platformokban megjelenő sokszínű nézetek együttélése.

Változott volna valami e tekintetben?

Vagy csak Szanyi kapitány nem bír magával?

Ha ez utóbbi a helyzet, akkor miért nem beszélget el vele az elnökség, miért nem mondják neki, hogy te Tibor, ez annyira inkorrekt magatartás, - nem kellene felhagynod vele?

Megérteném én, ha megjelennének a kaptány lakásán a Gyurcsány pribékek és szeméhez tartott gumilövedékes puskával kényszerítenék arra, hogy lépjen be a Demokratikus Koalícióba, de ilyenről szó nincs, - még pártoló tagnak se invitálják, persze ha jön és demokratikusan viselkedik, akkor nem kergetjük el, mint ő tenné velünk legszívesebben.

Nehéz ezt így kimondani, mert azért egy jobb sorsra érdemes elvtársunkról van szó, de nem lehet megkerülni a kérdést, - Szanyi kapitány mentalitása így srévizavé szemlélve a dolgot leginkább bolsevik mentalitásnak tűnik.

Fájt is ez nekem, mikor most leírtam, mert ezzel egy csoportba soroltam őt a Vezér és Kancellárral.

A csalhatatlanság, mások erőszakos boldogítása, az ellenvéleményekkel szembeni erőszakos türelmetlenség, a másként gondolkodók üldözése mind-mind a bolsevikok jellemzői.

Végezetül még az érdekelne, hogy kinek-minek képzeli magát a mi kapitányunk, hogy ezer párttagot és a volt pártelnököt ki akarja akolbólítani abból a pártból, ahol – szerintem – mind a mai napig még minden párttagnak egyenlő jogai vannak, és ahol ezidáig nem volt divat pártszakításra bíztatni senkit.

Persze, lehet, hogy az ország rapid átalakítása során megérünk még egy bolsevik fülkeforradalmat is, és akkor majd visszamenőleg változik a helyzet, de addig talán Szanyi kapitány kifaggathatna egy régi, megbízható bolsevikot - akár Balogh pártalelnök is lehet ez – a pártszerűség fogalmának mibenlétéről.
Utána meg tán lehetne menni elnézést kérni…


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/kapitany
 
A közvéleménykutatáson lehet szavazni!!!

PRODUKÁLNI KELLENE...

No, az ünnepen is túl vagyunk, vége a dumák évadjának.


Orbánéknak produkálniuk kell, méghozzá konkrét lépéseket kell tenniük a gazdaság fejlődésének érdekében, és ha a Vezér azt hiszi, hogy ennek a legmegfelelőbb módja az útonállás és bankrablás, akkor téved.

A nemzetközi pénzvilág figyel, elemez és jövőbeni döntéseinél mai tapasztalatait is figyelembe veszi, - a rövid távú bevétel-növekedés árát hosszú távon komoly kamatfelárakkal fizethetjük meg, és akkor még a befektetői szándékok valószínű elbizonytalanodásáról nem is beszéltünk.

Orbán nemigen lehet tisztában azzal, hogy mennyire fontos a gazdasági életben a jogbiztonság és hogy mennyire rendkívülinek kell lennie a körülményeknek ahhoz, hogy a gazdaság szereplőit a maihoz hasonló helyzetbe hozhassa egy állam anélkül, hogy elveszítené a bizalmukat.

Márpedig – minden ezt bizonygató duma ellenére – nálunk nincs rendkívüli gazdasági helyzet, hacsak az nem irritálja a Vezér lelkivilágát, hogy az általa oly plasztikusan lefestett, nyomorban fetrengő és összeomlott gazdasággal rendelkező országban vannak virágzó cégek, vannak az emberek egyéni számláin összességében ezermilliárdokra rugó megtakarítások, és egyelőre még nem kell az utcán éhezésbe belehalt nyugdíjasok tetemein áthajtani a páncélozott kocsival…

Mindenesetre valaki elmondhatná neki, hogy idáig még semmit nem tett magyarember jövője és biztonsága érdekében, kivéve a családját és a haverjait, akiknek már gondoskodott a jólétéről az új adórendszerrel az új öröklési szabályokkal, a vagyonadó megfúrásával, - szóval Gazsika jövője akkor is biztosított, ha esetleg mégsem belőle lesz a Manchester középpályása…

Mindjárt hétfőn persze folytatódik a rablás, a nyugdíjakból harap egyet Selmeczi szenátor-asszony, és aki szemügyre veszi a fogazatát, abban egy csepp kétség sem marad, hogy az a harapás rendes harapás lesz.

Egyelőre langyos értelmiségi beszélgetéseken túl sehol egy morcosabb hang a tervezett lenyúlás ellen, sehol egy értelmes magyarázat arra vonatkozóan, hogy miért is jobb a magánnyugdíj, mint az állami, pedig hát ez nagyon egyszerűen elmagyarázható lenne Targoncás Józsinak is, aki nem hülye, csak tájékozatlan.

El kellene neki mondani, hogy te Józsi! Ha az állami nyugdíjba pakolod a lóvét, akkor az állam azt csinál vele, amit akar a te hátad mögött, a tudtod nélkül, és ahogy befizeted neki, azonnal el is költi a pénzt, így aztán nem is kamatozik neked egy fillért sem.

Ellenben a magánnyugdíj esetében neked minden nap pontosan meg tudják mondani, hogy mennyi van a számládon, azt törvényben szabályozott módon, alacsony kockázattal biztonságosan befektetik és a tőkéd egyre nő.

És a legnagyobb differencia az pedig az, te Józsi, hogyha holnap keresztülmegy rajtad a kamion, amit éppen pakolsz, akkor az odáig befizetett pénzed a kamataival együtt megkapják a gyerekeid, akik majd hálás szívvel emlékeznek rád, hogy mennyi eszed volt, amikor nem annak a rablóbandának adtad oda, akik már a jövő hónapban is a te pénzed rabolják gátlástalanul.
Merthogy a te munkabéredből levont járulékot nem utalják az általad választott nyugdíjpénztárba a te számládra.
Ehelyett a közgazdászok mindenféle explicitet meg implicitet meg tőkenövekményt és pilléreket emlegetnek, amitől a mi Józsinkra rászakad a mérhetetlen álmosság és átkapcsol a Vidám Csöcsibabák együttes klipjére…

De vége van a dumák évadjának a szocialistáknál is, - egy csomó időt már így is lazán elcsesztek.
A gyors és hatékony átszervezésnek nyoma sincs, - egyelőre a párt egyik fele áll a tükör előtt és azt nézegeti benne, hogy ki is ő tulajdonképpen és mi is lenne jó, - ha balra húzná a lábai között lengedező frakcióját, vagy ha nemzetiszínű masnit kötne rá – hadd örüljön neki, akinek szánja.

Másik fele a pártnak meg ott totyorog, mint a tojógalamb a jelenleg rendelkezésre álló legjobb séf körül és várja, hogy mit is szolgáljon fel a népnek.

De a séf is el van foglalva a többedik szakácskönyv megírásával, jóllehet ő már kitalálta nagyjából, hogy ki is ő tulajdonképpen, és most lehetne talán már elkezdeni főzni is, meg mondjuk tánc és énekkart szervezni, ha már legutóbb a one man show nem aratott osztatlan közönségsikert.

Aztán a pártban abba lehetne hagyni a torzsalkodást is, mert a vezérkar könnyen úgy járhat, mint az a tamburmajor, aki bekanyarodott az utcán, a zenekar meg egyenesen ment tovább – nélküle.

Vitázni lehet, de gusztustalankodni, mint legutóbb Szanyi barátunk tette volt a legutóbbi rendezvény pénzelszámolását emlegetve, talán nem kellene.

A baloldal vagy együttműködésre, vagy halálra van ítélve, ezt kellene már végre megérteni az újsütetű ideológusoknak, mert már nekem is rettenetesen elegem van ebből a vircsaftból, és könnyen meglehet, hogy legközelebb nem megyek el szavazni, jóllehet ez olyan lenne a gyerekeimnek, mintha apjuk kihajigálta volna a számítógépet az ablakon - az irrealitás diadala a való világ felett...

Persze meglehet, hogy Tibor barátunk majd megírja, hogy a baloldalnak nincs is szüksége a szavazatomra, jóllehet én már akkor baloldali voltam, amikor az utcán ott szaladt mellettem a nadrágomba kapaszkodva és kiabált, hogy katonabácsiaggyonjelvényt…

Vannak dolgok, vannak nézeteltérések, amelyeket zárt körben kell megvitatni, és sajnos el kell viselni a másik irányvonal szagát, - ha valakit meghívnak az elnökségi ülésre, akkor oda el kell menni, és ha alakul egy platform, akkor gratulálni kell, és gesztusokat kell tenni a másik fél felé, mint tette ezt Mesterházy most nagyon dicséretesen.

És nem kell kikeményítve lenni, mert Szegeden vagy Angyalföldön szoci létünkre egyszer eltaláltuk a labdát, be lehet fejezni a pozíciókért való nyomulást és el lehet kezdeni az együttműködést.

És nagyon alázatosnak kell lenni - azokkal szemben is, akik átmenetileg itthagytak bennünket és azokkal méginkább, akik maradtak - nem lehet kihajigálni az autóból azt akié a kocsi azért mert a vezetési stílust kritizálja.

De legfőképpen dolgozni kell.

Sokat.

Szervezni, építeni a pártot, ütős PR és médiacsapatot szervezni, rádolgozni az internetre, merthogy ami most folyik az kevesebb, mint vöröshangyában az elvhűség.

Sok sikert hozzá…

:O))))

A bejegyzés olvasható a http://kapcsolat.hu/blog/produkalni_kellene URL-en is.

TÍBOR A PENGE ÉLÉN...

Szanyi Tibor lesz a szocialisták kampányfőnöke az önkormányzati választások során.

Gratuláljunk neki, - a sok munka és a meglehetősen agresszív nyomulás, mellyel nagyobb rész kívánt hasítani magának a párt irányításából meghozta gyümölcsét -  elnökségi tag lett és most ő irányíthatja az eléggé megroggyant szervezet kampánymunkáját - tulajdonképpen az egész magyar baloldal gyakorlati politizálását a következő időszakban.

Nincs irigylésreméltó helyzetben, - nagyon nagy kockázatot vállal személyesen is a poszt elfoglalásával.

A párt szervezeti állapota sincs valami túl jó állapotban, a szocialisták támogatóinak  az a része, amelyik támogatásának alapfeltételeként a párt hatalmi pozícióját tekintette szétszéledt és már az új gazdát biztosítja töretlen hűségéről.
A vidéki önkormányzatok legutóbbi Fideszes einstandolása után a helyi szervezetek ellenzékbe szorultak és sok helyen a helyi vezetés egyes tagjainak gazdasági érdekei felülírták a politikai érdekeket, - lepaktáltak a Fidesszel és az én ízlésemnek túlzott pragmatizmussal kezdtek politizálni.
A civil szervezetekkel való kapcsolatok is elszürkültek, mivel azoknak céljaik megvalósításához támogatások szükségesek, - egy nyugdíjas klub még szegfűt sem tűzhet a kalapja mellé, ha az önkormányzat nem ad rá pénzt.
A helyi vállalkozó pedig félti rendelésállományát, telephelyét, a nyugalmát és eszében sincs kiváltani a hatalmon levők rosszallását.
A párttagság pedig elöregedett, és öreeg emberek hiába fognak ott állni minden utcasarkon meg a lépcsőházak kapuiban, a fiatalok megszólításához leginkább a fiataloknak lehetne esélyük,  ha lennének.
A pénz is hiányzik, ami a szórólapokhoz, a jelöltek helyi bemutatásához kell, pénz, melyen esetleg műsoridőt lehet venni a helyi televízióban, mert ha valaki arra számít, hogy akadálytalanul érvényesülhet majd a kiegyensúlyozott tájékoztatás köveetelménye, akkor az téved.
Pedig ott kell lenni a televíziókban országos és helyi szinten egyaránt, merthogy aki nincs képernyőn -  az nincs.
Aztán - szerintem - hiányzik egy szakmailag felkészült professzionális PR csapat, mert ha arra számítunk, hogy Marinéni elvtársnő önálló gondolataival el tudja kápráztatni a választópolgárokat, akkor rettenetesen nagyot tévedünk.
Marinéninek egyelőre arra lenne szüksége, hogy végre valaki közérthetően magyarázza el már neki, hogy mi is pártja álláspontja az olyan érdekes kérdésekkel kapcsolaban, mint a jegybank önállósága és ez hogyan van összefüggésben a jegybank elnökének csillagászati fizetésével, melyet egyébként azok állapítottak meg, akik most legjobban ágálnak ellene.
Esetleg azt is elmagyarázhatná valaki Marinéninek, hogy akkor most sunnyognunk kell vagy akár büszkék is lehetünk a magunk mögött hagyott nyolc év eredményeire, vagy hogy kinek köszönhetjük a hitelkamatok elszabadulását és hogy miért álságos és hazug a bankok mértéktelen megadóztatása.
Az sem könnyíti Szanyi helyzetét, hogy a pártvezetés sem egységes.
Hiába söpörték szőnyeg alá a problémákat a legutóbbi kongresszusokon, - ahogy a szólás mondja, a hamu alatt izzik a parázs.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy ezt a parazsat sokszor és sokféleképpen Szanyi is fújta, hodta rá a rőzsét is szorgalmasan és ez azért hagyhatott maradandó nyomokat aktuálisan érintett párttársaiban.
Aki az őszödi beszéd kiszivárogtatása óta is azt hiszi még, hogy a szocialista párt vezetésében az elkötelezettség úr a személyes szimpátiák és érdekek felett, az keresse fel tán gyógyszerészét.
A második vonal és a helyi nagyágyúk tekintetében se legyenek túlzott illúzióink, az ő viselkedési mintájuk is az őszödön felvázolt modellt követi.
Jelöltekkel is bajba leszünk, - most nem lenne szabad, csak kifogástalan erkölcsű, elkötelezett, személyükben társadalmi tiszteletet kiváltó jelölteket indítani, akik még nem koptak el a helyi torzsalkodásokban, a belháborúkban, akik új arcok, és ezzel nem okvetlenül fiatal arcokat mondtam.
Alkalmas e Szanyi egy ilyen küzdelem irányítására?
A képességeit nem vonom kétségbe, de nem tudom, hogy a habitusa meegfelel-e erre. - egyátalán, akármilyen vezetői pozícióra.
Itt ugyanis elsősorban együttműködésre lesz szükség.
Együttműködésre a stábbal, az elnökséggel, a párt különböző vezetőivel, véleményvezéreivel, a vidéki szervezetek vezetőivel, a tagsággal, emellett el kellene fogadnia a párt vezető testületeinek határozatait és annak érdekében munkálkodni, - azt sem tudom, hogy ezt elvárhatjuk e egyátalán tőle?
Mi lesz, ha neki kell megszervezni mondjuk Horváth Csaba kampányát?
Felül tud majd emelkedni önmagán?
És mi lesz, ha le kell ülnie a Táncsics Alapítvány vezetőjével?
Szót kell majd értenie a médiával, meg a párt gazdasági ügyeinek irányítóival, a külső beszállítókkal, a szimpatizánsokkal, az elérhető civil szervezetekkel.
És hát - lássuk be - a mi Tiborunk nem az együttműködési hajlandóságáról hiresült el, márpedig ebben a pozícióban nem kell ötpercenként megmondani a frankót meg a tutit, tudni kell hallgatni is; - mindenkit, akivel vitája támadhat mégse hívhat meg a választókerületébe lejátszani a meccset, ugye...
És nem lehet hőbörögni sem, ami pedig Szanyi legkedveltebb időtöltése, meg kell háromszor is gondolni, hogy mit mond, mert ebben a pozicióban nem lehet megúszni a dolgokat, - it már nem csak párttársai fújnak majd rá, hanem ettől lezdve nyugodtan odapingálhat a hasára egy célkeresztet -sokan fognak rá vadászni.
Szanyi komoly kihívással néz szembe, de ha már egyszer azt mondta a pozícióra, hogy "akarom!", akkor annak következményei lesznek, pozitív és negatív tekintetben egyaránt.
Szanyi most - tud róla, vagy nem - erre a munkára tette fel politikai jövőjét.
Ha sikerül neki országosan tisztes eredményt felmutatni és Budapestet megtartani, akkor nyertünk egy ígéretes politikust, ha kudarcot vall a párt, akkor az az ő személyes kudarca is lesz.
Közös érdekünk, hogy az első lehetőség váljon valóra, ehhez kell támogatást adnunk, és ha tud értelmes munkát adni, akkor segíteni neki.
Tudnia kell, hogy számíthat ránk.

:O)))

JA KVAM PÍSU...

Jó Szanyi Tiborunk  levelét megírta, bánatos könnyével azt is telesírta... *

Merthogy hamarosan kongresszust tart a Szocialista Párt, melyen értékeli az elmúlt évek eseményeit, mai helyzetét és kísérletet tesz arra, hogy perspektívát mutasson elárvult szavazóbázisának.

Nehéz feladat, vert seregbe lelket és hitet önteni nem hálás dolog, - ember legyen a talpán, aki neki mer kezdeni.

Szanyi sem erre a feladatra jelentkezik, hanem a már tőle régóta megszokott mutatvány újabb előadásába kezd: az illúzionista, aki egyszerre van kint és bent is...

Azt írja levelében, mely tervezett kongresszusi hózzászólása is egyben, hogy a kongresszusi előkészületeknek nem sok jelét látja, - és ezzel egyet is kell értenünk.

Olyan a kép így kívülnézetből, mintha a párt vezetősége a vereség után ledermedt, megbénult volna, de emellé még szájzára is lenne, - csend és a pusztulás kissé büdös illata lengi be az elhagyott csatamezőt, a vert sereg vezérei pedig Lendvai Ildikó kötelező gyakorlatait leszámítva hallgatnak.

Kivéve Gyurcsányt, aki egymagában tette azt, amit a vezérkarnak tenni lett volna kötelessége, és Szanyit, aki monomániásan hajtogatja kedvenc katonai vezényszavát: Balra át!

Szanyi helyzetelemzéssel kezd, - a maga sajátos módján ír egyszerre okos dolgokat és veretes hülyeségeket, és persze ezt az alkalmat se hagyja ki, hogy ősellenségébe, Gyurcsányba ne rugjon egyet-kettőt.

Ír a lassan szedelőzködő pártelnökségről, - nem tudom, mit várna tőlük, a kongresszus időpontját kijelölték, a tisztújításét detto, még esetleg elkövethettek volna kollektív szeppukut, de akkor még büdösödő tetemeiket is kerülgetnünk kellene, - az se lenne jobb.
Aztán ír a frakcióról, - ez már ésszerűbb, mert azt rója fel, amit a tagság és a szimpatizánsok is vártak, - neveetesen, hogy nem hoztak új arcokat helyzetbe, még a rendelkezésre álló választékot sem használták ki ésszerűen és ha mondjuk Molnár Csabára gondolok, akkor igazat is kell adnom neki.
Igaz, ha viszont ő kapott volna funkciót, akkor Szanyinak valószínűleg ez lenne a baja, de abban igaza van, hogy nem volt a legszerencsésebb választás a jelenlegi felállás, mondhatnám inkább, mintha a saját ellenségeink lennénk.
Ezzel letudva az aktuális helyzet elemzését folytatva természetesen nekimegy Gyurcsánynak, azzal vádolva, hogy a háttérből általa szervezetten követelik vissza hívei.
Politikában ez sem lenne bűn, de azért egyet tisztázzunk: velem együtt rengeteg baloldali - párttag és szimpatizáns - hiszi azt, hogy ma a Szocialista Pártnak Gyurcsány az egyetlen olyan képességes politikusa, aki alkalmas arra, hogy ilyen nehéz és bonyolult helyzetben vezesse a pártot, irányítsa a frakció munkáját és visszaszerezze versenyképességünket a politikai piacon.
Bármennyire is fájhat, de szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy ő képes magával ragadni a választókat, míg a többiek legfeljebb hőbörögni, jobb esetben nemet mondani vagy terméketlen vitákat folytatni képesek de azt aztán hajnaltól - napestig.
Természetesen lehet ezzel vitatkozni, de bohóckodásnak aposztrofálni  a tagság azon részének akaratnyilvánítását, akik Gyurcsány mellett teszik le voksukat, azton túl, hogy élesen rávilágít a tehénnel fűtött gyermekszoba nevelési hátrányaira, még antidemokratikus is, - Szanyi jól tenné, ha elnézést kérne, mert már megint hebehurgyán és meggondolatlanul nyilatkozott.
Az öregecskedő feleségek emlegetése anno egy rosszul sikerült ( habár a hétköznapi életben nagy röhögésekkel nyugtázott) vicc volt, - ez viszont bunkóság a javából szvsz.
Majd vesz egy nagy levegőt Mikes Kelemenünk és méltatlankodik egy sort azon, hogy senki nem sír utánunk.
Említ egy sor példát, hogy mely intézkedéseinket nem hiányolják a zemberek, ami persze műnaivitást takar, hiszen ha hiányolnák, akkor ránk szavaztak volna.
Meg kell jegyeznem azt is, hogy másfél hónap azért nem egy történelmi távlat, a zemberek ma még reménykednek, hogy nem kell hinni a szemüknek, nem az folyik, amit látnak, hanem éppen jön a kanyarban az aranykor.
Másrészt meg ha nem tudod, hogy az életed múlik rajta, te sem lelkesedsz azért, hogy éppen kasztrálnak, - nem igaz?
Mit várt Szanyi másfél hónap után?
Népfelkelést?
Kollektív megvilágosodást?
Vagy csak reszelgeti a körmét és hülyeségeket beszél, mint nyuszika a viccben?
Aztán a mi táborunkban és táborunknak dolgozó újságírókat, publicistákat egy laza mozdulattal lakájmédiának minősíti.
No ez az, amit mondok, - Szanyi egy pályatévesztett ember - igazi hivatását egy vágóhídon, taglóval a kezében lelhetné meg, merthogy lássuk be: politikusnak teljesen alkalmatlan, ott viszont csapkodhatna kedvére.
A média ma a politika legfontosabb terepe, - egyesek azt is állítják, hogy ma már nem demokráciáról, hanem mediokráciáról kell helyette beszélnünk és hajlamos vagyok egyetérteni velük.
Amikor márt szinte semmi sajtóbefolyásunk nincs, amikor a Drágajóbolgárúr olyan, mint Munkács vára a Thököly-felkelés leverése után, akkor leírni ilyet egy felelős politikusnak?
Vicces...
Ír arról a helyzetről, amikor a párton belül lehurrogták a változást akarókat (értsd: Szanyit...) de artról nem ír, hogy ez őket egy percre sem zavarta, mondták a magukét, mégha ötvenszer szavazta is le őket a többség.
Legszebb példája ennek a Köztársasági Elnök választása, amikor a változást akarók gyors győzelmet arattak a józan ész felett, meg a Gyurcsány lemondása utáni helyzet és az azóta eltelt egy év, melyben szép példáját adták felkészült, koncepciózus és felelősségteljes politizálásuknak.
A levelében kifejti, hogy hónapok óta ömlik ránk a korrupció szennyvize, ám nyoma sem volt és most sincs a kerek, világos mondatainknak.
Hadd világosítsam fel a képviselő úrat, hogy nem hónapok, hanem évtizedek óta áll fenn ez a helyzet, - már a Tocsik-ügy is ezt példázta.
És volt kerek, világos mondanivaló is ezzel kapcsolatban, - gondolom, ez fájni fog, de ez a mondanivaló Gyurcsány szájából hangzott el, - de nem volt a változtatáshoz politikai bátorság és akarat akkor sem, amikor a koalíciónak Horn alatt kétharmada volt...
A budapesti helyzet pedig valóban rettenetes, - egyetlen jelöltünk sem alkalmas megverni még ezt a harmatgyenge, tehetségtelen és jellegtelen Tarlóst sem, de versenyképes külső jelöltek, mint lehetne pl. Ráday Mihály szóba se jöhetnek, mert az önértékelés is egy gyenge pontja - többek között - vezető garnitúránknak...
Amit pedig arról ír, hogy mit követtünk mi el a zemberekkel szemben, az - már elnézést - egy veretes baromság.
Semmi olyat nem követtünk el, amit ne lehetne vállalnunk, - eg nehéz korban, a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet korában tettük a dolgunkat - nem is rosszul.
Konkrétan megteremtettük a jobboldal helyett a kapitalizmust, merthogy most ezt kívánta meg a világtörténelmi helyzet, és ehhez kellett igazodnunk.
Természetesen ennek során kellett fájdalmas intézkedéseket hozni és kell még a jövőben is, - aki azt képzeli, hogy lehet kádárizmust fenntartani kapitalista viszonyok között, az ostoba.
A vereségünk meg szükségszerű volt, legfeljebb a mértéke túlzott, de ezt meg magunknak köszönhetjük, - nem ismertük fel,hogy a politikai harc terepe ma a média, és XIX. századi eszközökkel akartunk harcolni a lézerirányítású rakéták ellen.
Tudomásul kellene venni, hogy a modern tömegpolitika ma már tudomány, nem pedig amatörök sületlen próbálkozásainak halmaza, - ehhez kellene alkalmazkodnunk.
Szanyi javaslatai alapvetően megvitatásra érdemesek, - nem, is tudom, hogy hogyan tud néha teljesen hamis premisszákból értelmes konkluzióra jutni, de egy dolgot talán érdemes lenne végiggondolnia.
A mai világban a pártok általában nem ideológiai pártok, hanem választási tömegpártok, melyek az ideológiát a konkrét ügyekben hozott döntéseikkel képviselik.
Tehát nem elveket zsolozsmáznak, hanem egy-egy konkrét törvényjavaslatban, támogatásában vagy ellenzésében jelenik meg véleményük, ezt kommunikálják a választók felé és ezzel hitetik el, hogy az ő érdekeiket képviselik.
Ezek a pártok akkor sikeresek, ha sikerül megtalálni a konkrét ügyekben egy olyan minimumot, mellyel a társadalom tagjainak többsége egyet tud érteni.
Tehát - véleményem szerint -  nem kizárni kell emberek csoportjait, hanem bevonni, - v.ö: aki nincs ellenünk, az velünk van.
És ennek megfelelően nem ellenségnek kell néznünk liberális barátainkat sem, hanem potenciális szövetségesnek, akiknek mai igen rossz politikai helyzetükben fedelet kell adnunk a fejük fölé, mivel a nézeteink jórésze összeegyeztethető, és értelmes kompromisszumokra is van lehetőség.
Emellett nem árt pártot szervezni a mi mai kis gittegyletünkből.
Amúgy pedig hülye ember az olyan, aki árvízben azzal van elfoglalva, hogy a szomszédja fejét a víz alá akarja nyomni.
Szanyi  levelének címe: Levelet fúj a szél:
Nem élek a könnyű poénnal, hogy blogomnak azt a címet adjjam: Bolond lyukból bolond szél fúj, mert tán nem is lenne igaz, meg méltánytalan is lenne, hiszen Szanyi jószándéka és tenniakarása megkérdőjelezhetetlen.
Bár  lenne egy kicsit higgadtabb...
:O)))

*SZANYI LEVELE A FŐOLDALRÓL, NEVÉRE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

LÁZADÁS...

Ezzel a címmel jelent meg Népszabadság Online mai gyorshíre.
A lap a blickfangos címet némileg meghazudtoló mértéktartással megírta, hogy több MSZP-szervezet is  megkereste Gyurcsány Ferenc ex-kormányfőt és azt közölte vele: ha rövid időn belül nem tér vissza a párt valamely vezető tisztségébe, kilépnek az MSZP-ből és fel is oszlatják szervezetüket.
Hát, nem irigylem az MSZP éppen a lábos alján maradt maradék után kapkodó vezetőit, meg a fiatal pozícióéheseket sem, akik mindahányan el tudják magukat képzelni az MSZP elnöki székében, - végtére is a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének lenni még ebben a sanyarú helyzetben is eléggé szép feladat, még ha nincsenek is tisztában vele, hogy mivel fog járni ez a stallum az elkövetkező években.
Merthogy méznyalogatással nem, arra mérget lehet venni.
Nagy jellemek a hibáikhoz is konzekvensen ragaszkodnak, ezt a hibát most éppen Mesterházynak hívják, és kétségtelenül alkalmas a neki szánt feladatra.
Mármint arra, hogy az idősebb, tekintélyes elvtársak hátulról úgy mozgassák, ahogy nekik is megfelel, merthogy nála aztán kicsi a valószínűsége annak, hogy önjáróvá válna.
Sajnálom én ezt a fiút, mert okos is, felkészült is és sok-sok nagy feladatra alkalmas lenne. Önértékelési zavarai egyedül tán arra a pozícióra teszik alkalmatlanná, amire hajt és amivel rosszakarói kecsegtetik.
A világ viszont nem így működik, a történelmi helyzetek - egy történelmi vereség is - kitermelik azokat a vezetőket, akik az adott helyzet megoldására képesek.
És ezeket a vezetőket nem kamarilla-politikával lövik a pozícióba, hanem azok a tömegek tolják őket az élre, akik felismerik a változtatások szükségességét és felismerik - megérzik - az ezt levezényelni képes vezetőt is.
Mindenki tudta, hogy Gyurcsányt nem lehet leírni, vezetőtársai viszont igen gyorsan elfelejtik, hogy mekkora nyomás alatt és milyen hátországgal érte el azokat az eredményeket, melyeket aztán a kétségkívül roppant rátermett és szintúgy igen tehetséges Bajnai takarított be, akit egyébként roppant méltánytalanul tekintettek a jobboldaliak Gyurcsány-klónnak.
Inkább olyanok voltak ők, mint egy agy jobb és bal féltekéje, - remekül kiegészítették egymást.
Azok, akik ma a párton belül nekiláttak az ellentéteket élezni nem túl okos emberek, legyen szó férfiról, nőröl, öregről, fiatalról, - és már megint kiderült, hogy egyedül Gyurcsány beszél egy olyan egységről, amelyik nem a többiek teteme fölött jön létre.
Azt is elfelejtik sokan, hogy annak idején Gyurcsány nem az MSZP elnökségének javaslatára lett pártelnök, - de könnyen eszükbe is juttathatja ezt a tagság; könnyen megérhetik, hogy belőlük nem lesz elnökségi tag, Gyurcsány meg valami fontos pozíciót fog betölteni abban a pártban, amelynek tagsága várja őt vissza.

Ha ez egy normális párt volna, vezetői kezüket-lábukat törnék, hogy megvédjék őt az elkövetkező időszak támadásaitól.

Merthogy lesznek támadások ellene, az percig ne legyen kétséges, - I. Viktor Mihály bosszúálló tipus és szó szerint minden kitelik tőle.

De egyes vezetőtársai ahelyett, hogy olyan pozícióba juttatnák Gyurcsányt, amelyben nem tud hozzápiszkálni az ellenfél, legszívesebben elküldenék világgá, - ne kelljen nap nap után ránézve meglátni benne saját kicsinységüket.

Persze Gyurcsány azért nem hibátlan, emberi hibái mellett követett el sajnos politikai hibákat is, - leginkább nem azokat, melyeket ellenfelei és elvtársai a szemére hánynak.

És kissé túlmozgásos és lotyaszájú is, de nekem ez még emberibbé teszi, és ha összevetem legfőbb politikai ellenlábasának jellemtulajdonságaival, akkor azért elégedett vagyok a választásommal...

Remélem, nem fogja ezt a helyzetet túltaktikázni, - első lépésként talán frakcióvezető lehetne, - milyen szép látvány lenne, ahogy a kétharmad ki-be szaladgál...

Más:

Pokorni ma nekiment Simor Andrásnak, a Nemzeti Bank elnökének.

Szerintem hiba volt, és  nem csak nekem, a HUF árfolyamának is ez a véleménye.
Kezdenek a fiúk kapkodni, - elfelejtik, hogy bármennyire is övék ma a cukrászda, ha belepisilnek a cukorba és beledurrantanak a nulláslisztbe, ezeknek a bohókás vicceknek a későbbi üzletmenetre nem lesz túl jó hatásuk...

:O)))

* A kép címe: Ilyen hideg idők jönnek, össze kőne bújni...