LEGALJA-ALSÓ

Megy az izmozás a budapesti főpolgármester-jelölt személye körül, a széleskörű demokrata összefogás eredményeként már csak hárman vannak, ami azt jelenti, hogy ebben is túltermelési válság van, mint az almában, és ezt nem lehet még az oroszokra se fogni.
Állítólag az alma túltermelési válságát megoldja majd az Unió és a Mi Vezérünk, ki ugyan nem bensőnkből vezérel, de a másoktól kapott pénzt nagyon szereti személyesen elosztani, hiszen nincs az a pénztárca, amiből ne tudna beleesni néhány forint az arra méltó zsebekbe.
Az almát majd az arra érdemesektől (20%) felvásárolja az állam, aztán majd raktározza a baráti (20%) tárolókban, majd a végeredményt kiszállítják a földekre a baráti (20%) szállítócégek és beszántják a baráti (20%) gazdák, lett földjük, van hova…
Julcsa néni is tud majd olcsó almát venni a Havannán.

No, nem a magyar gazdáktól, hanem a lengyelektől, akiket nem terhel az extra költségeken túl a huszonhét százalékos ÁFA, melyből engedni a kormánynak nemigen áll módjában, hiszen akkor teljesíthetetlenné válik a három százalékos költségvetési hiánycél.
Az Unió szerint már egyébként is teljesíthetetlen, de az uniós bürokraták köztudottan hülyék, szorgos népünk kimagasló teljesítményének lebecsülésével pedig nem lehet minket megfékezni az ország végleges, teljes és visszavonhatatlan átalakításának útján.
Ez három fázisban megy végbe, az első fázisban sikeresen szétvertük a gyilkos kádári diktatúrát, melyben mindenkinek fizetés ellenében rabszolgaként dolgoznia kellett, a második fázisban sikeresen szétvertük a munkahelyeket, most pedig, a harmadik fázis következik, melyben szétverjük az államot.
Helyette létrehozzuk a modern, munkaalapú társadalmat, mely attól modern, hogy a dolgozó a bizonytalan és kiszámíthatatlan magánszféra helyett -szigorú egyszemélyi vezetés mellett (orbánviktor...) államunk nagyvonalú gondoskodásának köszönhetően sztárgázsiért közmunkát végezhet.

A végleges és visszavonhatatlan átalakítás jegyében Szijjártó miniszter kétszáz embert tesz lapátra a külügyminisztériumból a takarékosság növelése és a szakmaiság erősítése érdekében, ami nagyon helyes is, hiszen el kell tartania a - legfrissebb adatok szerint hétszáz négyzetméteres - házát, mely vélhetőleg még növésben van.
Márpedig ez a növőfélben levő állapot még egy gyerek esetén is költséges, és már így is ki van feszítve a Szijjártó család költségvetése.

Mint tudjuk, a szakértelem egyébként is bolsevista trükk, nem kell ezt túldimenzionálni, hiszen ő maga is milyen szépen megoldotta beiktatása után egy nappal az Egyesült Államokkal fennálló apró nézeteltérést.
Csak az a baj, Martonyit azóta bajusz nélkül nemigen lehet felismerni az utcán.
Szálanként tépdeste ki, rossz nyelvek szerint…
A magyar külpolitika egyébként is, mióta világ a világ, meg három nap, a jobboldal sikerágazata volt, most pedig új csúcsokra sikerült hágnunk, a nemzetek közössége megtudhatta végre, hogy nem oda Buda, Ugocsa non coronat, valamint eb ura fakó.

Továbbá óva intjük az Egyesült Államokat Nemzetünk Oroszlánjának ingerlésétől, mert ez akár hadüzenethez is vezethet.
Teljesen függetlenül attól, hogy mi a véleményem a NATO és az Unió Ukrajnával kapcsolatos handabandájáról, azt azért le kell szögezni, hogy a szövetségesi viszony újszerű értelmezése némi értetlenkedést váltott ki ortodox külpolitikai szemléletű barátaink körében.
Ők igazolva látják a közkeletű vélekedést, hogy akinek magyar a barátja, annak nincs szüksége ellenségre.

Hajdan a magyar külpolitika azért volt sikeres, mert egyértelmű és kiszámítható volt, ez ma azért nem ennyire van így.
Ami azt illeti, mielőtt bombázni kezdjük Washingtont és Brüsszelt, előtte még számíthatunk egy-két érdekes diplomáciai bravúrra, hiszen új külügyérünk erkölcsileg genetikailag is kódolt, mert azon kívül, hogy anyagi ügyeivel kapcsolatban hazudik, mint a gép, hozott otthonról is viselkedésmintát.
Márpedig amit az ember a szüleitől lát, tapasztal, az mélyen bevésődik a tudatba.
Szijjártó apuka belekeveredett egy csúnya gazdasági kartell-ügybe, melyet rendkívül magas bírsággal honorál a törvény, de ő – áthatva a törvényesség iránti tisztelettől - vallott egy-két terhelőt a társaira, melynek következtében azok uszkve hétmilliárdos bírságot oszthattak szét maguk között, míg Szijjártó apuka üdén és harmatosan szállt ki az ügyből, elkerülve a milliárdos bírságot.
Fordítsuk le ezt a mentalitást Magyarországra és helyben vagyunk.

Mit mondjak, újsütetű külügyminiszterünk nem egy Andrássy gróf, de még csak nem is egy Puja Frigyes, sajnos.

Az uniós belpolitikában sem aratunk valami túl nagy diadalokat, az egyébként képességes, de emberileg meglehetősen  gyenge minőségű Navracsics uniós biztos-jelöltként mélyen átérezhette Falus doktor helyzetét, hiszen bármerre is fordult, mindig akadt valaki a háta mögött, aki fenéken billentette.
Pedig az ellenzék nem is kampányolt ellene munkásőr képekkel, mint hajdan a Fidesz Kovács László ellen, viszont a Mi Fároszunk (vagy Falloszunk? Mindig bajban vagyok ezekkel a francia kifejezésekkel…) embere, aki karaktergyilkosként szerzett elévülhetetlen érdemeket.
Mit mondjak, uniós körökben Orbán barátsága nem mondható népszerűség-növelő tényezőnek...

Azon meg nem kell csodálkozni, hogy az ellenzék nem ért rá foglalkozni vele, Szanyi kapitány éppen elfoglalt volt, jó politikai érzékkel vendégül látta a Gój Motorosokat.
Ez azért a hülyeség minősített esete, ennyi erővel minden kanyarban csókolgathatta volna Hitler maga után húzott, kerekekre szerelt szobrát is, nem is tudom, mit lehet erről politikailag korrekt kifejezéseket használva gondolni.
Ez magánemberként elment volna, hiszen a Gój Motoros is ember talán valahol a lelke legmélyén, de egy vezető baloldali politikusnak azért illene eszénél lennie.

Viszont megnyugodhatunk, kollégái a Szocialista Párt vezetésében nem ellenzik, hogy a nép Bokrosra szavazzon a főpolgármesteri választáson, ellenben a helyi jelöltek támogatását kimondottan javasolják a választóknak, mert a közgyűlési többséget szeretnék megszerezni.
Ebben a finom disztinkcióban az a jó, hogy a széthúzást időben beépítik a még meg sem választott közgyűlésbe is – láthatólag nem veszik észre, hogy Orbán szekerét tolják, vagy húzzák - pesti vagyok, nem tudom pontosan, hogy az ökröket hogy szokták fogatolni…

Utolsó csapásként ma megtudhattam, hogy valószínűleg kirgiz szövetségi kapitánya lesz a magyar kézilabdásoknak.
Bakker, komolyan mondom, a hülyeség veszedelmesebb járvány, mint az ebola…

Mellesleg mai hír: megszüntettek minden nyomozást a magán-nyugdíjpénztárak ellen.
Pénz lenyúlva, az utolsó kanyi is eltapsolva, a cégek vezetői meghurcolva, mehet mindenki isten hírével, nincs itt semmi látnivaló!
Magyarember meg, mikor sorbaállna a nyugdíjért néz ki majd a fejéből hülyén, ha nem kap semmit, de persze, ha az erről szóló értesítést nemzetiszín szalaggal kötik át, lehet, még hálás is lesz Viktornak, aki majd megmagyarázza, hogy a lóvét már majdnem ellopták a rohatt komcsik, de ő megmentette.

Bizonyára van még ennél alább is, de ezt brit tudósok egyelőre csak elméleti úton próbálták meg bizonyítani.
Van még feladat előttünk!

:O)))

PRÓBÁLKOZÁSOK

Így is kell.

A kiskutya is próbálkozik, mielőtt nagykutya lesz belőle, vagy ameddig az erősebb kutya el nem zavarja.

Ha abból indulunk ki, hogy Szijjártó Orbán szája, akkor azért meg kell állapítanunk, hogy ez a száj legalább akkora marhaságokat tud kiejteni, mint a mi Legdrágább Kincsünk saját szája, márpedig az aztán ontja a baromságokat szakmányban, különösen mióta felfedezte magában az ideológust.

De hát lássuk be: a miniszterelnök magyar hangjának meg kell dolgoznia a sztárgázsiért (+megmég ami leesik a kedves papának meg neki, ugye…), ha egyszer az az ukáz, hogy Gyurcsányt be kell darálni, hogy aztán némi vitamin hozzáadásával zacskózható legyen, mint Happy Dog, akkor az parancs.

Márpedig a parancsot nem lehet megpocsékolni, mert szaporodik, ellenben végre kell hajtani, tűzön-vízen át.

Így aztán szinte természetes, hogy a parlamenti albizottság, melyet Szijjártó vezet, gondosan megvizsgálta az államadósság felszaporodásának kérdését és ma meghozta a verdiktet.

A gondosság abban testesedett meg, hogy gondosan megfeledkeztek azokról a tényezőkről, melyek a Fideszhez köthetők, gondosan elkerülték a világgazdasági válságból következő hatásokat, gondosan titokban tartották, hogy a lenyúlt magán-nyugdíjpénztári vagyon teljes összegének is az államadósság csökkentését kellett volna szolgálnia, ha már egyszer eredeti rendeltetését nem töltheti be.

Azt is gondosan elkerülték, hogy a majdnem kizárólag Fidesz-irányítású önkormányzatok által felhalmozott adósságállományról ejtsenek szót, meg azt is gondosan kikerülték, hogy a kormányváltás óta bekövetkezett adósságnövekedést számszerűsítsék, márpedig az igen szépen mutatna , ha az államadósság Szijjártó-Kósa duó által összehozott növekedését és a MOL megvásárlásából adódó költekezést is hozzáadnánk, - így lenne talán kerek a kép.

Persze ostobaság lenne azt képzelni, hogy ez az albizottság egy tudományos igényű elemzést fog letenni a nemzet asztalára, hiszen egyrészt a cél nem ez, hanem magyarember harci szellemének ébrentartása, másrészt meg, ha a kormány pénzügyi zsenijeire gondolunk, akkor azért kételyek ébrednek bennünk az ilyen jelentés készítésére való képességek tekintetében is.

A cél itt Gyurcsány, de ha már így esett, akkor mellé kellett tolni a többi volt miniszterelnököt is, hiszen azok sem voltak különbek a Deákné vásznánál, hiszen egytől-egyig rohatt komcsi mind.

Ki kell ezeket irtani hetedíziglen, megaztán ha egyszerre ültetjük őket a vádlottak padjára, akkor – ha kis szerencsénk is van – majd elkezdik egymásra kenni a szart, nekünk meg már csak a fintorgás nehéz munkája és a komáromi várbörtön felújítása meg a láncok beszerzése marad, - majd valamelyik közeli közbeszerzés nélkül elintézi – mínusz tizenöt százalék zsebbe apucinak, ugye…

Erre csak akkor van esély, ha Medgyessy zavarba kerül ennél az útelegázosodásnál, oszt nekiáll igazlátni, erre van esély, de nem biztos azért…

Olyan reménytelenül kispályás és tornacipőszagú ez az egész, olyan nevetségesen kicsinyes és abszurd, hogy csak sajnálkozni lehet, hogy Magyarországnak ilyen tehetségtelen, ostoba vezetők és ilyen gennyesen ócska szolgák jutottak.

A trükk, hogy kriminalizálni kell a politikai ellenfelet – nem mai ötlet.

Ez a sztálinizmus sajátja volt, de az idő azért már átlépett a Gazda módszerei felett, a mai Európában előjönni azzal, hogy volt miniszterelnököket gazdasági döntéseikért büntetőjogilag felelősségre kell vonni, több mint abszurd.

Mintha időgépbe ültek volna ezek az emberek, akik azt képzelik, hogy visszamenőleges jogalkotással tudnak majd bűncselekménnyé nyilvánítani politikai döntéseket, megpocsékolva minden jogelvet, melyeket anno a jogi egyetemen ma az Alkotmánybíróságban üldögélő oktatóik megpróbáltak a fejükbe verni – láthatólag sikertelenül.

Ha azt képzelik, hogy egy ilyen attrakciót megúszhatnak, akkor rettenetesen nagyot tévednek, az igazságszolgáltatás utol fogja érni őket, ha nem ma, akkor holnap.

Jobban jártak volna, ha azt mondják, hogy Gyurcsány libát lopott.

Ez egy egyszerű bűncselekmény, - Orbán és Szijjártó látta, amint a Böszme feltöri Anikó asszony baromfióljának lakatját, Kósa Lali meg  Rogán látta, amint a hóna alá csapja a libut, melyet személyesen Anikó asszony mentett meg a vérnősző Bajnai elől, és elrohan vele, és ha ügyesek, akkor Pukk pénztárnok beszámol a bíróság előtt arról a remek libapörköltről, amit Kötcsén evett, ami azért is emlékezetes számára, mert ott tört bele a foga egy patkószögbe, amelyen az O.V. jelzés volt olvasható.

Innen már csak a patkolókovács hiányzik a logikai sorból, aki majd egy vendéglőrevalóért elmondja a libák patkolásának történetét, kitérve az általa gyártott speciális patkószögek használatára.

Ez egy tiszta ügy, nade ez az adósságosdi, ez úgy baromság, ahogy van, hiszen a dolog ott kezdődik, hogy az államadósság európai viszonylatban átlagosnak mondható, a költségvetés pedig – amíg nem dúlta szét a Kisgömböc – addig példásan rendben volt.

Persze jó lenne őszre valamivel előrukkolni, merthogy akkor jönnek a Mi Boldogságunk további agyatlanságai, nem szólva arról, hogy addigra már lehet, hadban állunk az Egyesült Államokkal is és még mindig sehol sincs a bűnbak.

Ez a rohatt Sukoró is – lehet, hogy a fagyi visszanyal, oszt akkor rajtunk röhög a világ, a Böszme meg majd nagyra táthatja a pofáját – időben el kellene takarítani az útból.

Itt tart ma a magyar demokrácia agóniája, szebb halált érdemelt volna…

:O)))

MEGRENDELÉS

Szijjártó szóvivő, az államadósság emelkedésének okát vizsgáló parlamenti albizottság alelnöke is egyúttal.

Tán azért esett rá a választás, mert neki aztán egy kis hazugság meg se kottyan, de a demagógia sem áll távol tőle, - ki alkalmasabb hát arra, hogy vizsgáljon egy olyan problémát, mely arról nevezetes, hogy megválaszolásához nem kell közgazdászdiploma, jóllehet Orbán büdös lehelete rendelkezik azzal is.

A albizottság teszi a dolgát, már mindenkit meghallgatott, aki a legutóbbi Orbán-vircsaft óta a végrehajtó hatalom házatáján megfordult és elnöke már annyi habot vert az ügy körül, mint egy cukrász-világbajnokság összes résztvevője.

Az ügy körül – ami nem ügy.

Ha a folyamatot nézzük, akkor az induló állapot Antall és Boross kormányai. 

Alattuk a GDP-arányos államadósság 90% körül volt, ezt Horn kormánya 28%-al csökkentette.

 A trend az Orbán-kormány működésének első kétharmadában is érvényesült, mígnem aztán a választásokra készülődve a Szeretett Vezető népszerűségjavító intézkedésekre szánta el magát és elkezdte szórni a pénzt, például olyan lakáshitelezési támogatási rendszert vezetett be, amelynek adósságnövelő hatása már a következő kormányokat terhelte.

Amikor aztán kiderült számára, hogy veszíteni fog, akkor két kézzel szórta a pénzt.

Ekkor kapott a százhatvan lakosú Alsómocsolád sportcsarnokra 200 milliót, a Felcsút SK elnöke 160 milliót szállodaépítésre, kineveztek 500-500 főtisztet és főtisztviselőt havi 500 000 Ft fizetéssel öt évre, de lehetne még sorolni az eszetlenségeket.

Mindenesetre a választások befejeztével az éves költségvetés 90%-ának elköltésére már nem volt gondja az új kormánynak.

Ekkor az államadósság 52%-nál tartott, az Orbán által generált növekedést már a szoclib koalíció nyelte le.

Aztán a szocik kormányzása alatt az államadósság valóban megnövekedett, a koalíciós kormányzás nyolcadik évének végére elérte a GDP-arányos 82%-ot, de nem kellene elfelejtenünk, hogy ezek alatt az évek alatt rengeteg új beruházás valósult meg. 

Autópályák, ipari parkok, iskolák, a nagyvárosok elkerülő útjai épültek, és még lehetne sorolni, mindemellett a reáljövedelmek és a nyugdíjak húsz százalékkal nőttek, pedig közben átéltünk egy világgazdasági válságot is – már, ha vége van egyáltalán.

Aztán ugye a számításoknál figyelembe illene venni néhány – részben a Fideszt is érintő -tényezőt.

Az IMF hitelnek a MOL papírok vásárlásáig fel nem használt része 4%-ot jelentett.

Per tangentem említeném meg, hogy faguriga legyek, ha a jelentősen lerontott árfolyamú részvények tervezett értékesítése nem valamelyik „közeli” vállalkozó portfólióját fogja gyarapítani - aztán az árfolyam majd szép csendesen felkúszik a reális értékére, mi meg lenyeljük a differenciát. - a pofátlan lopáshoz ért Viktor, kétségtelenül.

A Fidesz lakástámogatási rendszere 4% többletterhet jelentett államadósság tekintetében, míg a lenyúlt nyugdíjpénztári vagyon 12%-os értéke is ide számítandó.

A GDP arányos államadósság akkor is nő százalékosan, ha a GDP csökken, márpedig a világgazdasági válság hatásaként a fejlett államok adóssága 20-40%-al nőtt, - nálunk ez a szám 4%-ra tehető.

Szóval, ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor rögtön érthetővé válik, amit Szijjártó és kis csapata igyekszik nem érteni, némelyiküknek ehhez nem is nagyon kell erőlködni.

Az államadósság mértéke csak akkor jelent problémát, ha az ország képtelen azt kitermelni.

Idáig mindig - még 1956-ban is - képes volt erre, de azért az elkövetkező három évre nem vállalnék garanciát és nem az elődök bűnei miatt.

Mindenesetre úgy látszik, hogy készülget a monstre per az elődök vezető politikusai ellen, Szijjártó most éppen érdekes ötletekkel állt elő a szent cél érdekében.

Szijjártó arra kéri majd az albizottságot, hogy a grémium kérje fel az országgyűlés alkotmányügyi bizottságát, vizsgálja meg, milyen jogi lépésekkel alakítható a politikai felelősség jogi felelősséggé.

Ha erre a jelenlegi szabályok szerint nincs mód, akkor az alkotmányügyi bizottság azt vizsgálja meg, milyen változtatások szükségesek a felelősségre vonáshoz, magyarázta Szijjártó.

Hát igen.

Megrendelte az ítéletet, a bírónak elég lesz felolvasni, ne fáradjon egyebekkel, - mintha a Tanú című filmből lépett volna ki.

Ebben a nevetségességében is félelmetes helyzetben Orbán egyre inkább emlékeztet a legelőn a libákat terelgetni akaró kislányra, aki hanyatt-homlok elrohan, amikor a libák nyakukat nyújtogatva, sziszegve szembefordulnak vele, és otthon a mamától sírva követeli, hogy vágja le mindet.

Itt van mindjárt ez a Gyurcsány nevű gúnár is, ebből kőne először levest főzni.

Hogy ezek a komák mégis milyennek képzelik az elkövetkező évtizedek magyar társadalmát, az számomra rejtély.

Mert az rendben van, hogy a törvénygép meghozza a Lex Gyurcsányt, de mi van akkor, amikor majd sorra kerül maga a bizottsági elnök Kósa Lalival együtt, merthogy az is kimutatható ám szépen, hogy a nagy attrakció – de jó lenne csak a fele is a zsebemben annak, amit ezen egyesek kaszáltak… - a forint bedöntése mennyivel emelte meg az államadósságot.

Vagy, hogy a MOL részvényekkel való trükközésért megérdeklődi valaki Orbán felelősségét?

Esetleg az adópolitikából bekövetkező államadósság-növekedéséről kellene elszámolnia a gazdasági miniszternek és a kormányfőnek?

Merthogy könnyű úgy államadósságot csökkenteni, hogy ellopjuk a nyugdíjalapot, meg elvesszük az egészségügyi kiadások egy jelentős részét, - de azért ezt a normális ember inkább úgy képzelné el, hogy a GDP növelésére koncentrálunk és közben az állam kiadásait csökkentjük, és nem elsősorban az átlagmagyarral fizettetjük meg a mucsai dzsentrifiúk mulatozásának számláját.

Hát, ez minden lesz itt, csak jogállam nem.

Annak pedig rossz vége lesz, attól tartok…

:O)))

VÉDELEM

Még egyszer-kétszer megvéd minket Viktor és végképp annyi nekünk.

A pofátlanságnak van egy olyan szintje, amelyen az ember már nem háborodik fel, nem dühöng, nem küldi fennhangon az elkövetőt az anyja csipájába, nem csóválja hitetlenkedve a fejét, csak áll, mint Orbán a lakodalomban és röhög.

Szijjártó – miután az adatvédelmi biztos vizsgálatot indított a nemzeti Inzultáció kérdőívecskéinek vonalkóddal való ellátása ügyében – úgy érezte, hogy a magas miniszterelnöki szájnak is illene büfögni valamit.

Össze is ültek sebesen a Fidesz spin-doktorai és hosszú órák megfeszített munkájával kidolgozták, hogy mi is legyen a magyarázata annak, hogy imígyen felcímkéztek bennünket.

Aztán hívták Orbán száját és a szájába adták, amit nagy kínjukban, minősített szenvedések közepette odacsináltak - a derék vazallus meg a tőle megszokott blazírt, rezzenéstelen képpel verte a pofánkba a tutit, nevezetesen, hogy a kormány ezzel az intézkedésével csak megvédett bennünket, egérszürke, mezei állampolgárokat.

Rengeteg roppant tudományos érvet sorolt fel, például megemlítette, hogy az egyik vonalkód a borítékolást segíti, ami ugye egy egyenlevélnél meglehetősen vicces, mint ahogy az is, hogy ezt a Posta kérte volna – ugyan minek?
A másik vonalkód számára meg enyhítő körülmény szerinte, hogy az egy, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) által „véletlenszerűen generált és a kiküldött kérdőívre érkező válaszok feldolgozását segítő azonosító szám.”
Szijjártó tájékoztatása szerint ez utóbbi vonalkód az adminisztrációs feladatok ellátását segíti, leginkább a visszaérkező küldemények érkeztetését és pontos nyomon követését.

Azt valamiért elfelejtette említeni, hogy ez az azonosító szám minden további nélkül hozzárendelhető – és a lábjegyzetben kért felhatalmazás alapján joggal vélelmezhető, hogy hozzá is rendelt – egy konkrét állampolgárhoz, akinek a címe is mindjárt társítható a másik vonalkód alapján.

Innen már csak egy lépés, hogy az állampolgárok holnaptól a fülükben különféle színű, saját vonalkódjukkal ellátott krotáliával legyenek kötelesek sétálgatni, javaslom a marháknak kifejlesztett változatot rendszeresíteni azoknak, akik ezt eltűrik.

Persze be lehetne festeni mindenki fejét is a megfelelő színre – a libáknál ez rendszeresen alkalmazott é bevált eljárás, kivéve a büszke vadludakat, melyek valószínűleg nagyokat csípnének az ecsetet tartó óvó kézbe, a hálátlanok!

Persze lesznek sokan, akiket a krotália rendszeresítése mély elégedettséggel tölt majd el, hiszen mégiscsak kíméletesebb ez, mintha a fülünket kicsipkéznék, mint a nagyüzemi disznóknál szokás, - a Mi Vezérünk nagyobb humanista, mint Janus Pannonius.

Persze semmi sincs ingyen, de ez az akció minden pénzt megér – egyrészt lehet frissíteni a Kubatov-listákat, másrészt meg ezekből a listából további listák állíthatók össze annak alapján, hogy válaszolt-e  rá a címzett, ha igen, akkor a válasza kedves e Viktor szívének, avagy a hálátlanság eme borzasztó megnyilvánulása redőkbe vonja e a mi Kedves Vezetőnk intelligenciát sugárzó homlokát.

Ennek függvényében már gyerekjáték elkészíteni a különféle egyéb listákat, kezdve a deportálandók listájától az adóhivatal figyelmébe ajánlottak listáján át az állami állásra alkalmatlanok listájáig.

De szép is lesz és milyen praktikus!

Szóval az ember csak áll és röhög – pedighát ez az ügy nem is olyan nevetséges, ilyet eddig leginkább Orwellnél lehetett olvasgatni, most meg itten ez a büdös nagy magyar valóság, és a nép megint csak hallgat, mintha megkukult volna.

Ami azt illeti, ilyesmire – és még sok másra sem – a sokat gyalázott pártállam idejében sem volt példa, de hát persze az diktatúra volt, nem ilyen fejlett demokrácia, mint a mienk.

A pofátlanság nem egyedi esete ez, mellé lehet nyugodtan tenni a MOL megvásárlásának és az államadósság kérdéskörének fideszes értelmezését, meg Orbán legújabb ötletét az önkéntesen felajánlott fizetésekről, nyugdíjakról.

Ez az ember beteg, de ettől még ismerhetné a mai magyar valóságot.

Ha ennek ellenére képes lenne elvenni a majd hárommillió létminimum környékén tengődő öreg, beteg vagy csak munkanélküli embertől és gyermekeiktől egyhavi megélhetésüket, akkor az annak a biztos jele, hogy lejárt a legutóbbi bulgáriai nyaraláson beszerelt elemek garanciális ideje, ideje lenne bevonulni megint egy kis feltöltődésre valamelyik bécsi klinikára – nem kell azt szégyellni, kinek podagrája lesz idővel, kinek meg az elméje roggyan meg időnap előtt…

Mindenesetre most mindenki takarja be két tenyerével a füleit, hátha jön valami Orbán-huszár, oszt mire felocsúdunk, már a fülünkben virít a kis színes táblácska a vonalkóddal – valamiért azt gyanítom, hogy amit nekem szánnak, az nem narancssárga színű lesz…

:O))))