ÚJ PÁRT, ÚJ LEHETŐSÉGEK

Nos, végre rendeztek egy rendezetlen helyzetet a baloldalon, már ha egyáltalán így osztódik a mai politikai térkép, mert szerintem a választóvonal talán a normális emberek és idióták között húzódik.

Még akkor is, ha konzervatív értékeket valló normális embereknek ma nincs politikai képviselete Magyarországon.

Viszont a szocialista és liberális eszmékkel rokonszenvezők számára javult a kínálat, hiszen létrejött az a párt, mely betölthet egy üres mezőt a politikai színtéren, a megfogalmazás szerint egy új, nyugatos, polgári balközép párt.

Nem kell jósnak, még Jóskának sem lenni ahhoz, hogy megjövendöljük, lesznek hívei, nem is kevesen.

Rengeteg ma ugyanis a bizonytalan szavazó, az ilyen-olyan okok miatt párt nélkül maradt választópolgár, akik olyanok, mint a pásztor nélkül marad libák – ide-oda szaladgálva, vagy apatikusan elüldögélve a bokor alatt várják azt, aki meg tudja nekik mutatni az új ólat.

Most sokan fellélegezhetnek, mert van hol és van kikkel együtt harcolni valamiért, amit az utca embere úgy fogalmaz meg: egy normális, élhető, biztonságos Magyarországért.

Az új párt nyugatos jellege az én olvasatomban azt jelenti, hogy a vezető nyugati államokban bevett politikai kultúrát vallja magáénak, azt a stílust és azt a mentalitást szeretné meghonosítani saját működésében is, tartalmilag és külsőségeit tekintve egyaránt.

Persze nem megtagadva, hogy bölcsőjét a Magyar Szocialista Pártban ringatták, ennek minden előnyével és hátrányával együtt.

Óriási perspektíva áll az új párt előtt, ha ügyesen és következetesen politizál.

Milliók szavazatát lehet képes megszerezni, de van egy rosszabbik opció is, - el is tud hamar jelentéktelenedni, ha nem érzik meg rajta azonnal a választók, hogy akar és tud is tenni politikája érvényrejuttatása érdekében.

Mert ez is egy előnye lehet az új pártnak: képes lesz vonzani a fiatalokat és képes lehet az ő nyelvükön beszélni, ha a vezetés nem felejti el, hogy a fiatalok fizikailag is cselekedni akarnak, tenni szeretnének, nem csak köldöknézegető egyrészt-másrészt beszélgetéseket folytatni.

A fiatal türelmetlen, hamar odébbáll, nem lehet velük ugyanazt előadni, mint a Platform pártonkívüli támogatóival, akiket hónapokon át magára hagyott a vezetés, és akiket csak a kezdeményezésben rejlő pozitívumok tartottak vissza attól, hogy ne fordítsanak végképp hátat a baloldalnak és a politikának.

Ha ez a párt sem lesz képes bevonni a politizálásába a tömegeket, akkor ez is bukásra lesz ítélve.

Lehet tanulni az ellenféltől is, amely nem kis részben azzal nyert, hogy a híveit állandóan ellátta feladatokkal, mozgatta őket, sétáltatta fel-alá, csinálta a cirkuszt.

Ebből nem az értelmetlen handabandázást meg a Kerényi-féle idiótaságokat kellene megtanulni, hanem azt, hogy a politikailag elkötelezett ember tenni akar, és ez a tett lehet akár értelmes és társadalmilag hasznos is.

Mint ahogy azok a gyűlések is, ahol meg tudjuk mutatni az erőnket, ami önbizalmat és szolidaritást szül, egy olyan közösség képét mutatja, amelyhez érdemes csatlakozni.

Jó lenne, ha ez a párt nem egy vezérelvű párt lenne, mert ugyan páratlanul jó dolog, hogy egy olyan ember áll majd a párt élén, aki rendelkezik azzal a politikában létszükségletnek nevezhető többlettel, melyet karizmának szoktunk nevezni, de hosszú távon ez egy nagy választási párt kiépítéséhez nem elegendő.

A politika nem egyszemélyes műfaj, nem lehet úgy előadást csinálni, hogy csak primadonna van a színpadon, kell szubrett, bonviván, táncos-komikus, meg kell második alabárdos és még ezer kis szerep, de ettől lesz az, hogy mindenki szereplőnek, az előadás alakítójának érzi magát, nem pedig a primadonna nézőjének.

Aztán még azt is várnám, hogy az új párt alapítói levonják szükséges következtetéseket az elmúlt évekből.

Meg kell szervezni a tájékoztatást, a mozgósítást, média híján az internet jobb kihasználását, és ebben vannak aggályaim is, gyakorlatban ismerve a kapcsolat portál és mostmár a DK honlapját is.

Ez szinte az egyetlen lehetőség, de egyúttal a legjobb lehetőség is, hiszen ki a fene nézi a magyar fiatalok közül a királyi televíziót?

Márpedig a mai tizenhat évesek lesznek a következő választás szavazói.

És a Népszava nyugdíjasai, akiket lehet lebecsülni, meg fintorogni, mikor szóba kerülnek, de az ő szavazatuk eldöntheti politikai irányzatok sorsát.

Nagy veszély és nagy lehetőség a Szocialista Párt és a DK együttműködése, de még az egymás mellett működése is.

Nem hiszem, hogy az optimista és baráti nyilatkozatok dacára ne lennének olyanok a szocialistáknál, akiknek nem tetszik ez a békés elválás, és akikben ne élne valamiféle revansvágy Gyurcsánnyal szemben.

Tulajdonképpen ma is azt gondolom, hogy mindenki akkor járt volna a legjobban, ha amikor lemondott a kormányfői posztról, akkor végigviszik eredeti elképzelését és marad pártelnök, vagy a választások után rá bízzák a szocialista frakció vezetését, aztán házon belül folytatják le a vitát a szükséges változtatásokról.

De biztosan akad a DK elkötelezettjeinek soraiban is olyan ember, aki szeretne most törleszteni vélt és valós sérelmekért, vagy egyszerűen csak túldimenzionálva hangoztatni az új párt igazát.

Kár lenne megkeseríteni az együttműködést, a történelem ítélte ezt a két formációt az összefogásra, az lenne a legjobb változat, ha mindkét párt sikeres lenne – van mindkettő számára politikai mozgástér, csak ki kell használni.

Remélhetőleg Gyurcsánynak és Mesterházynak – már ha meg tud maradni pozíciójában – lesz elég ereje önmérsékletre inteni azokat, akik az ellenfelet a baloldalon keresik.

Rengeteg rossz példa van erre, pedig itt csak egy nagyon széles összefogás ad esélyt a sikerre, márpedig sikeresnek kell lenni, vagy jön a gátlástalan és undorító magyar szélsőjobb.

Holnap megyünk tüntetésre, mert nem tetszik a rendszer.

Jó lenne, ha ott lenne mindenki, találja meg bármelyik pártban is politikai otthonát…

:O)))

KOMCSIK

Húsz év kevés volt ahhoz, hogy befejeződjön Magyarországon a vad kommunistázás, a jobboldal és sajnos a baloldalon is néhányan – főként a liberálisok- oly boldogan használják szitokszóként, mint a kisgyerek, akit felvilágosítottak óvodás társai, hogy van ám a kukinak más neve is, és hogy milyen jókat lehet nevetni a felnőtteken, mikor sápítoznak ismeretlen jelentésű szavak kimondása hallatán.

Ki is hát a kommunista ma Magyarországon?

Ha a szó eredeti jelentéséből indulunk ki, akkor kommunistának a klasszikus marxistákat nevezhetjük, akik egy olyan közösségi tulajdonon alapulón társadalom majdani létrejöttében hisznek, melyben az emberek képességeik szerint dolgoznak és a megtermelt javakból szükségleteik szerint részesednek.

Ez a paradicsomi állapot majd akkor következik be, amikor az ember tudatilag olyan fejlett lesz, hogy ha beszabadul egy ingyenáruházba, akkor is csak azt a két libacombot viszi majd haza, amire az esti vacsorához szüksége van.

Nem rohan haza a hóna alatt két libával, gyorsan elküldeni az asszonyt, a gyerekeket, a sógort meg nászuramat is, hogy ők is spájzoljanak be libából, merthogy ingyen van, és csak az a mienk, ami otthon van a hűtőben.

A klasszikusok megmondták, hogy a fejlődés bár feltartóztathatatlan, de minden dolgok közül leglassabban az emberi tudat fejlődik, ezért hát a kommunizmus hajnali beköszöntésére ne is várjunk. Attól tartok, még vagy kétezer év rámegy a dologra, és Marx még olyan sikerre sem nagyon számíthat, mint kollegája, bizonyos Jézus Krisztus, aki pedig nem csak jutalmat helyezett kilátásba a parttalan szeretet híveinek, de mindenféle rettenetes dolgokkal ijesztgette is őket.

Igaz viszont, hogy Marxot nem feszítették keresztre…

A kommunista fogalmát alapul véve és a tan dogma jellegét tagadva bizonyos hatodik Lenin továbbfejlesztette, és kifejtette, hogy a tőkés osztályt és szövetségeseit úgysem lehet a hatalom és vagyonuk békés átadására szelíd szóval rábírni, ezért hát ha szükséges – és szükséges, erőszakos úton kell elvenni tőlük a tulajdonukat és az így nyert közösségi tulajdon bázisán kell létrehozni a többség társadalmát.

Az ő társadalmi modelljét bolsevizmusnak hívjuk.

Lenin zseniális szervező volt, különösen a hatalom megragadásában jeleskedett, nem véletlen, hogy szerintem az Orbán által vélhetőleg elolvasott három könyv közül az egyik Lenin Sto gyeláty című műve – a másik kettő a Mosó Masa Mosodája és a Labdarúgás, lépésről lépésre.

Viszont a gazdaság megszervezése neki is gondot okozott, ezért Új Gazdaságpolitika címen visszacsempészett egy jó adaggal a régiből, mert hamar rájött, hogy az embereket a zászlólengetésnél sokkal jobban motiválja a gyarapodási vágy, a tulajdonlás öröme.

Aztán jött a polgárháború, jött a tőkésállamok intervenciója, akik siettek igazolni Lenin elméletét, majd jött Sztálin, aki beépítette a Kaukázus egyszerű szemléletét a munkásmozgalomba, és aki nem engedelmeskedett neki, azt minden fakszni nélkül eltette láb alól.

Meg még azokat is, akikről úgy gondolta, hogy esetleg majd nem fognak engedelmeskedni neki, meg még aki arra járt.

A munkásmozgalmat a katolikus egyház mintájára szervezte át, csak nála a katolicizmust az internacionalizmus szó helyettesítette, de ennek a vallásnak vitathatatlanul ő lett a pápája.

Az ő társadalmi modelljét sztálinizmusnak hívjuk, ez a nyers erőszakon alapult és a kétharmadra hivatkozva teremtett egyszemélyi diktatúrát.

Magyarországon a munkásmozgalom azzal a Táncsiccsal indult útjára, akit Petőfiék szabadítottak ki börtönéből, hogy aztán túl sokáig ne élvezze a szabadságot.

Nálunk az orosz típusú kommunista elvek csak az I. világháború után nyertek teret, köszönhetően az Oroszországból hazatért és az orosz polgárháborúban a vörösök oldalán harcoló volt hadifoglyoknak, nameg a vesztett háborúnak.

A kommunisták nálunk akkor jutottak hatalomra, mikor a régi uralkodó osztályok sem gazdasági, sem katonai téren nem tudtak mit kezdeni a nemzetiségi kérdéssel, a katonai vereséggel, sem a lázongó és elégedetlen tömegekkel.

A hatalmuk négy hónapig tartott, ez elég volt arra, hogy a magyar jobboldal vele ijesztgesse a polgárokat, akiket kétségkívül kizökkentettek megszokott életvitelükből a korabeli fülkeforradalom negatívumai.

Aztán menetrendszerűen elveszítettük a következő háborúnkat is, és a győztes szovjet-orosz hatalom hozta magával Sztálin modelljét és helytartóját, Orbán modelljét.

Ez igen rossz hatással volt a magyar néplélekre, melyben a sztálini modell nemigen vert gyökeret, habár a vastaps nem maradt el.

Ennek ellenére errefelé leginkább a szociáldemokrácia volt a favorit, ezt övezte általános elfogadottság, és bár Kádár, mint reálpolitikus soha nem ment nyíltan szembe a szuperhatalommal, de sokat elmond róla, hogy a Kommunista Internacionálé feloszlatása után azonnal feloszlatta a Kommunisták Magyarországi Pártját és helyette megalapította a Békepártot.

56 után se Kommunista Pártot hozott létre, hanem a Magyar Szocialista Munkáspártot, mely célul a szocializmus – a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló társadalom – felépítését tűzte célul, ahol a javakból mindenki a társadalmi célokhoz való hozzájárulása alapján részesedik.

A kommunizmust soha nem emlegette rövidtávú célként és úgy társadalma, mint pártja lépésről-lépésre haladt a szociáldemokrácia felé.

A párt maga pedig ezerféle nézet gyűjtőpártja volt, de egy biztos, sem bolsevikok, sem sztálinisták nagy számban nem voltak tagjai között.

Nem véletlen, hogy valamennyi mai párt - beleértve a Fideszt és a Jobbikot is - a hajdani MSZMP köpönyege alól bujt elő, és tagságuk nagy része is ezer szállal kötődik személyileg – ideológiailag hozzá.

Csakúgy, mint a liberálisok, akik szintúgy megjárták a kommunisztikus eszmék Canossáját, csak mára már ezt szeretik elfelejteni, mint ahogy a hajdani szocializmussal kötött kis kompromisszumaikat, a kisírt tanácsi lakásokat és a különféle kedvezményeiket is.

Magyarországon nincs ma a köznapi értelemben vett szélsőbalos kommunista párt, Thürmer családi vállalkozása paródia – különben is, szent meggyőződésem, hogy őt a rendszerváltáskor azért találták ki, hogy ne lehessen a Szocialista Pártot a balszélre szorítani, és legyen, aki az esetlegesen balról támadókat szép ütemesen felmorzsolja.

Vajnai Attila pártja, a Magyarországi Munkáspárt 2006 egy tisztességes marxista párt, amelyik semmiféle szélsőségnek vagy erőszaknak nem híve, az ő elveik bátran vállalhatók és minden demokrata számára tolerálhatók, hiszen a párt zömében idős tagjai is a társadalmi változásokat a fejlődéstől várják, és azért dolgoznak, hogy a kétkezi munkás ne legyen pária a saját országában.

Ki hát akkor ma a kommunista Magyarországon?

Aki hangosabban tudja ordítani a másikról?

Vagy akire irigyek vagyunk?

Vagy ez is csak olyan általános újszitokszó, mint a böszme?

Hemperegni tudnék a röhögéstől, mikor Gyurcsányt lekomcsizzák, vagy a Szocialista Pártra akarják ragasztani ezt a címkét.

Itt neonáci párt létezik a Parlamentben, de kommunista nem, és csak egyetlen pártot lehet a sztálinizmussal hírbe hozni.

Akik kitalálják melyiket, azok között kisorsolom Deutsch Tamás sajátkezűleg írt önéletrajzát.

És akkor most lehet komcsizni, mindenkinek jó egészséget hozzá!

:O)))

ÉN, A PLEBS...

Hamarosan kongresszust tart a Magyar Szocialista Párt.

Mint baloldalit kiráz a hideg ha eszembe jut - már előre félek attól, ami várható.

A kicsinyes vádaskodásoktól, a személyeskedésig menő terméketlen vitáktól, a platformoknak nevezett klikkek egymás elleni acsarkodásaitól, - attól, hogy még tovább romboljuk az MSZP amúgy is megroggyant imázsát.

Vannak erre utaló előjelek, egyes párton belüli hangadók már bejelentkeztek különféle pozíciókra, az elnökség túlnyomó többsége meg sunyít, - vihar előtti csend van a vezetésben.

Csak a parlamenti munka mutatja meg a törésvonalakat, a konkrét ügyekben leadott szavazatokból lehet lemérni, hogy ki kivel tart, illetve milyen táborok alakultak ki a vezetésen belül, de ez sem fest valami jó képet rólunk, - mindenesetre az egység és összefogás képét semmiképpen.

Eléggé szánalmas állapotban van a pártunk, egy rossz lépés és a megsemmisülés fenyegeti, és jóllehet tudjuk, hogy egyszer lesz majd helyette új baloldali párt, de ezzel gyakorlatilag minimum egy évtizedre magunk tesszük le a fegyvert az egyre virulensebb és egyre agresszívebb szélsőjobb előtt.

Nem ezt érdemli tőlünk ez az ország, nem ezt érdemlik azok a választók, akik ebben a nehéz helyzetben is kitartottak a baloldal mellett.

És kérem lehet ellenfeleinket befogott orral szemlélni, meg bölcsen bólogatva differenciálgatni, de a tény attól még tény marad: ebben az országban nem csak a Jobbik a szélsőséges párt, hanem a magát folyvást középre pozicionálni igyekvő Fidesz is autokrata, vezérelvű, múltbaforduló,  nacionalista, soviniszta, e tulajdonságait tagadó de megnyilatkozásaiban rasszista jegyeket hordozó párt.

Márpedig még egy nyíltan neonyilas párt is jobb, mint egy olyan, amelyik álcázza valódi jellegét és szándékait tekintve megtéveszti a választókat.

Ez utóbbi  olyan, mint amikor kiteszik a táblát a vonat oldalára, hogy az uticél Brüsszel, de az utasok egy idő után döbbenten észlelhetik, hogy Minszkben vannak...

Amikor azzal tréfélkozom, hogy két jobboldali pártunk van: a Jobbik meg a Rosszabbik, nem teljesen viccnek szánom, - jobb ha tudjuk, kikkel állunk szemben.

Mi, a Szocialista Párt választói,  tagsága, és szimpatizánsai jelenleg csak állunk és bámulunk, mint borjú az új kapu előtt,  - várjuk azt, hogy végre döntsük már el az eldöntendőket, hogy aztán megint tudjunk dolgozni a baloldali eszményekért, a családunkért, az országért, mint tesszük ezt évek, sokunk évtizedek óta.

Nem vagyok felhatalmazva rá, hogy a baloldal nevében nyilatkozzak, ezért azt írom le, hogy én, a baloldali választópolgár mit várok ettől a kongresszustól:

• Várom azt, hogy jelölje meg konkrétan azokat az okokat, melyek ebbe a helyzetbe juttatták a baloldalt.
  
  Ezt ne többkötetes tanulmányban tegye, hanem röviden, tömören, pontokba szedve, hogy az is megérthesse, aki nem végzett egyetemet, de még a nyolc általánost sem.
  Jelölje meg hibáinkat, de ne feledkezzen meg a politikai ellenfélről sem, fogalmazzon bátran és keményen, mert a pipogyaság visszaüt.
• Azt is várom, hogy a kongresszus értékelje a kialakult helyzetet a fenti elvek szerint, mondja el konkrétan, hogy mit várhatunk a következő négy évtől, mi fogja nehezíteni és mi könnyítheti esetleg a munkánkat.
• Jelölje meg a társadalomnak azt a szegmensét, amelynek érdekében dolgozni kívánunk, ezt a társadalmi csoportot szabja meglehetősen bőre, de ez esetben is konkrétan határozza meg, hogy kikről van szó.
  Ez egyben útmutatást adhat arra is, hogy kiket kell megnyernünk a következő években.
• Határozza meg, hogy milyen szervezeti keretekben milyen elvek szerint fogunk dolgozni a következő években, ehhez képest alakítsa át a jelenlegi pártstrukturát.
• Pontosítsa a különféle testületek, a platformok és egyéb csoportosulások jogait és kötelezettségeit, a belső viták rendjét és a döntéseket követő mindenkire egységesen kötelező magatartási szabályokat.
• Határozza meg tömören, hogy milyen országot szeretnénk felépíteni, milyen a viszonyunk a társadalom különböző rétegeihez, kiket és milyen eszméket tekintünk politikai szövetségeseinknek, ellenfeleinknek, mely elvek képviselőivel látjuk az együttműködés lehetőségét és mely elveket utasítunk el kategorikusan.
  Fejtse ki véleményét a liberális elvek párton belüli szerepével kapcsolatban is.
• Foglaljon a kongresszus állást a rasszizmussal, antiszemitizmussal és ezen elvek képviselőivel  kapcsolatban, - határozzon meg az ellenzéki pozícióban elérendő célokat e területen.
  Konkrétan és mellébeszélés nélkül foglaljon állást a cigánysággal kapcsolatban.
• Nyilvánítsa ki a párt álláspontját múltunkkal kapcsolatban, foglaljon állást Trianonnal, a Horthy-rendszerrel, a Szálasi és a Rákosi uralommal kapcsolatban ,  tisztán és egyértelműen rögzítse viszonyát  Nagy Imréhez, KádárJánoshoz és a nevével fémjelzett rendszerhez.
  
  Ennek során legyen tekintettel az idősebb generációk ezzel kapcsolatos érzékenységére, de ne keltsen illúziókat sem bennük.
• 
  
  Rögzítse álláspontját az elmúlt nyolc év társadalmi és gazdasági folyamataival kapcsolatban, bátran és konkrétan merjen hivatkozni az elért eredményekre, és még véletlenül se visszhangozza a Fidesz ezzel kapcsolatos hazug és félrevezető lózungjait.
• Határozza meg a párt álláspontját a környező országokban élő honfitársainkkal kapcsolatban, fejtse ki véleményét a területi autonomia, az állampolgársághoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek tekintetében, rögzítse elveit és szándékait a környező országokkal való kapcsolatok tekintetében.
• Foglaljon állást az Európai Unió és hazánk viszonya tekintetében, adjon egy rövid értékelést a belépésünk óta eltelt időszakról, fejtse ki álláspontját az Unió jövőjével és az € bevezetésével kapcsolatban.
• Fogalmazza meg elvárásait a párt fiatalok között végzendő munkájával kapcsolatban, - ha kell, akár hozzon létre új ifjúsági szervezetet is.
• Tisztázza álláspontját a médiával kapcsolatban és határozza meg a feladatokat egy ütőképesebb politikai marketing kialakítása érdekében.
• Rögzítse, hogy a személyi kérdések eldöntése során csak olyan ember kerülhet funkcióba, aki a kongresszuson rögzített elveket nyilvánosan nyilatkozva elfogadja, aki ezek szellemében és előírásait követve hajlandó dolgozni abban a pozícióban, melyre a tagság alkalmasnak ítélte.

Meggyőződésem, hogy már maga az, hogy megfogalmazzuk a fentieket, javítani fogja a helyzetünket, - tisztáz és egyértelműsít.

És ha lehetséges, ez a határozat ne legyen sokkal hosszabb, mint ez az iromány, - ha okosabb és szaxerűbb is lesz, amit nem kétlek, akkor még az is lehet, hogy hatékony lesz...
:O)))