FENÉKIG A MÉREGPOHARAT

Egész héten azt olvashattam mindenfelé, hogy mecsoda tragikus helyzet, hogy talán nem is kellene részt venni a Parlament munkájában, merthogy az ellenzéki képviselőknek semmiféle befolyásuk nincs a döntésekre, a lehetőségeik arra korlátozódnak, hogy megnyomják a „nem” gombot a pultjuk kommunikációs paneljén, hogy az élet kibírhatatlan, mert a Jobbik is kapott egy bizottsági elnöki posztot, és jajj, meg jujj, meg gyász és bánat.
A csalódást nehéz feldolgozni, én sem nagyon örvendeztem a választási eredmények láttán, de azért nem lenne baj, ha egy-két dolgot megpróbálnánk tudomásul venni, és szép apránként feldolgozni.

A választás minden elemében törvényes volt, kár is mérgelődni amiatt, hogy nem jelentek meg a NATO ejtőernyősei leverni a fidesznáci rémuralmat.
Az alkotmányozás ugyan etikátlan volt és a legitimációja is megkérdőjelezhető a választók jóváhagyásának hiányában, de gyakorlatilag a felhatalmazás létezett.
Még akkor is, ha Horn a kétharmad birtokában az alkotmányozást négyötödös többséghez kötötte, de ezt a döntést egykoszból kétharmaddal megváltoztathatóvá is tette, amivel Viktor élt is azonnal.
Ez ugyan szűkítette a demokráciát, de joga kétségkívül volt hozzá.
Ha Horn ezt megakadályozta volna egy előrelátóbb törvénykezéssel, akkor Viktornak esélyes sem lett volna új Alkotmányt gründolni, mint ahogy a választási törvényt is be lehetett volna betonozgatni, de persze akkor a saját mozgásteret is korlátozni kellett volna, ami nem minden pártnak és politikusnak volt szíve vágya egy kétharmados többség birtokában.

A választások során nem történtek tömeges és kirívó csalások.
Habár a pálya nem nekünk lejtett, és a határon túli magyarok választójoga is necces, de nem törvénysértő, csak etikátlan.
E területen sem hánytorgathatunk fel szinte semmit, mert a hatalom birtokában nem úgy oldottuk meg a problémát, hogy adtunk volna állampolgárságot, de szavazati jogot csak az életvitelszerűen az országban élőknek, hanem engedtük magunkra égetni a vádat, hogy ellenezzük az állampolgárságot, ki akarjuk zárni a határontúliakat a nemzetből, holott ez egy percig sem volt igaz.
De ettől még nem azért vesztettük el a választást, mert a határontúliak szavazatai döntöttek, hanem azért, mert a határon belülieknek nem kellettünk.
Ezt valóban nehéz feldolgozni, de ha előre akarunk menni, akkor szembe kell nézni a gyászos helyzettel.

Nem az a baj, hogy eddig talán csak Rákosinak volt fénykorában akkora hatalma, mint Orbánnak, a hatalomkoncentráció más, megkérdőjelezhetetlenül demokratikus országokban is ismert - gondoljunk bármelyik prezidenciális berendezkedésű országra, az Egyesült Államoktól Franciaországig.
A baj az, hogy a végrehajtó hatalom ellenőrzése és felügyelete formális, tehát az intézmények léteznek, csak személyi összetételükkel biztosítják Orbán egyeduralmát.
Régi bolsevik módszer ez, a párt tagjának saját beosztásában és területén biztosítania kell a párt politikájának érvényrejuttatását – kizárt, hogy Orbán ne olvasgatná esténként a Lenin összest…
Ez ellen viszont nagyon nehéz harcolni, mert formálisan minden rendben van, léteznek fékek és ellensúlyok, csak akiknek ezeket működtetniük kellene, azok nem teszik a dolgukat.

Az, hogy az ellenzék csak a „nem” gombot nyomogathatja, sehol sem szokatlan.
Ha az igen gombot nyomogatná, az meglehetősen furcsa lenne, mint ahogy az sem szokatlan, hogy a bizottsági ülések során a parlamenti többség érvényre juttatja álláspontját.
Még ha véletlenül egyet is ért ellenzékével, akkor is leszavazza a javaslatát, majd átfogalmazva beterjeszti és elfogadja, mint saját javaslatot – ez hozzátartozik a parlamenti táncrendhez mindenhol a világban.
Ami gond, hogy az ellenzék nem tudja eljuttatni álláspontját és kritikáját a választókhoz, emiatt valóban sérül a demokrácia, hiszen a választó választási lehetőségét teszik tönkre azzal, mikor csak az egy libacomb közül engedik választani, a másikat meg eldugják.
De emiatt sem háboroghatunk, mert tíz év folyamatos kormányzás után ilyen médiahelyzetben találni magunkat több mint bűn, ostobaság.

Mondják néhányan - meglehetősen erőszakosan - hogy ki kellene vonulni a parlamenti munkából.
Orbán megköszönné, bár felettébb sajnálná, hogy nem röhöghet a vergődésünkön, de ez a lényegen semmit sem változtatna, csak anyagi forrásainkat szűkítené, a megszólalási lehetőségeinket végérvényesen elvenné, és a teljes megsemmisüléshez vezetne, lásd kisgazdák, MDF, SZDSZ, - ha valakinek hiányzik a sorból az MSZP meg a DK, hát csak vonuljon ki bátran.
A Parlament meg zavartalanul tovább működik, lesznek benne kormánypártok – Fidesz, KDNP, meg lesz ellenzék is, LMP és Jobbik, meg lesznek függetlenek is, - ők azok, akik nem akarnak visszamenni karosszérialakatosnak.

Azon is verdesik magukat a földhöz néhányan, hogy a Jobbik parlamenti tisztséget – bizottsági elnöki helyet – kapott.
Ideje lenne tudomásul venni – a Jobbiknak majd ugyanannyi volt a választója, mint a demokratáknak, amit szintén magunknak köszönhetünk.
Amikor hatalmon voltunk, akkor ahelyett, hogy szétzavartuk volna a nácikat, elteszetoszáskodtunk velük, eltűrtük a szabadcsapataikat, ma is szabadlábon van a terrorista pirotechnikus Budaházy, ma is büntetlenül zsidózhat, cigányozhat bármelyikük, hirdethetik a náci-nyilas eszméket, parádézhat feloszlatott szervezetük, - min is csodálkozunk?

Azt mondják sokan, hogy van néhány vezető politikusunk, aki Orbán kottájából fújja a harsonát.
Van hát, de azért tehetik ezt, mert saját kottánk nincs, a legjobbjaink is csak olyanok, mint a cigányprímás, akinek mikor szóltak, hogy kilóg a farkad a gatyából, akkor mondta, hogy azt nem ismerem, de ha dúdolja, akkor eljátszom!
Magukat láthatólag komolyan vevő emberek ötletelnek, mint a gyerekek, hülyeségeket beszélnek, hamis illúziókba ringatják a választót, kóvályognak, mit az ökrösszekér, melynek részeg hajtója leesett a bakról.
A pártok meg jelszavakat árulnak program helyett, Mari néninek nem azt mondják, hogy hogyan akarják biztosítani a téli tüzelőjét, hanem szabadságot és hiteles narratívát kínálnak neki, mire is Mari néni visszaszól a televíziónak és elmagyarázza, hogy hova dugja fel a narratíváját az élettől elszakadt politikus, ott lesz majd jó helyen, éppen a szabadság mellett.

Lehetne folytatni, de minek, láthatólag most is inkább illúziókra van igény, meg önjelölt megváltókra, akiknek nem igazán drága a jövőnk, viszont az mindent megér, hogy a nevük öt napig forogjon a médiában.
Nem lenne baj az sem, ha első kanyarban a vezetők tanulgatnának demokráciát, később talán akkor a választó is megtanulná, hogy döntésének súlya van és hogy a nemdöntés is döntés – általában a legrosszabb döntés…
Hát, majd meglátjuk, de addig is, próbáljuk legalább nem becsapni saját magunkat, ha javasolhatom…

:O)))

ÁLLAM ÉS POLGÁRAI

Majd jól jön az az életben még valaha, ha az állampolgár már gyermekkorában egész héten tanulja a teremtés történetét, lesi a felhőket, hogy melyikről lógatja a lábait egy szakállas bácsi, majd a hetedik napon megpihen - aztán ez így megy tovább, míg csak be nem fejezi iskoláit.
Ha meg nem az Ótestamentumból vagy az Újtestamentumból akarja elsajátítani az élethez szükséges ismereteket, akkor majd ír neki etika tankönyvet valamelyik jobboldali ateista (abortusz=gyilkosság, homoszexualitás= betegség, maszturbálás=gerincsorvadás, stb…), hiszen az etika is olyan, mint a foci, nem kell okvetlen miniszterelnöknek lenni, hogy az ember értsen hozzá, legfeljebb az alkalmi szakértő nem fogja telecsinálni az országot stadionokkal. De azt nyilván el tudja mondani, hogy nem helyes, ha a cigányok lopnak, és nem szabad megdugni a szomszédasszonyt, aki a más felesége hálistennek, de ha nem a más felesége, hanem mondjuk éppen nincs neki ura és parancsolója, akkor az persze határeset, mert gyermekáldás hiányában a nemzet kihal, meg különben is - Kinder, Küche, Kirche, Kurva.
Így aztán majd csupa-csupa szilárd erkölcsiségű emberke kerül ki a magyar közoktatásból, ettől nemzetünk felvirágzik, még a gyerekeknek is kevésbé puffad üres pocakjuk az éhezéstől, és felnövekedve majdan az emberiségért és a nemzetért érzett felelősségtől áthatva tisztogatják a falvak útjai mellett az árkokat.
Ha pedig eljön hozzájuk az Úr – mármint a Polgármester Úr – és felkínál egy említésre méltó összeget, mely ebben a népességcsoportban húsz forintnál kezdődik, valamint egy bográcsban főtt tőgyepörköltet, sok majorannával, krumplival, akkor nem hezitálnak, hanem erkölcsösen a kormánypártra adják voksukat.
De nem csak a szegényebb néprétegek virágoznak fel attól, ha erkölcsileg kiokosodnak, hanem a magát keresztény/eztmostmellőzzükel úri középosztálynak tartó társadalmi réteg gyermekei is, akiknek a fejére, ha a polcnak dőltek otthon, nem fedő vagy lábas esett, hanem a Révai Nagylexikon.
Merthogy a Sátán (keresztneve Feri…) alattomos, és mindenhová beteszi patás lábait, nagy, tülök orrát és lompos farkát - aki nem hiszi, olvasson Magyar Nemzetet, már ha nincs jobb dolga.
Ellenben azokkal a hétköznapi ismeretekkel, melyek ahhoz kellenének, hogy a mai fiatal értse az őt körülvevő világot, a napi politikát, azokkal baj van.
Az rendben van, hogy egyébként is kommunistagyanús felmenői a kérdést úgy oldják meg, hogy kijelentik, őket nem érdekli a politika, de ez persze nem akadályozza meg őket abban, hogy időről-időre megfellebbezhetetlen kijelentéseket tegyenek, például szidják a liberális férgeket, akik meg akarják akadályozni őket a szabad cselekvésben, meg akarják fosztani őket az önmagukért viselt felelősség felemelő érzésétől.
Az is megesik a nagy tolongásban, hogy az államnak felróják, hogy nem tart mindent kőkemény kezében, hiszen ha például csak az árakat kézben tartaná, akkor az egyén élete boldog lenne, nem úgy, mint ezek alatt a piszkos kommunisták alatt, aki a piacot ajánlgatják, ahol mindenki összevissza ugat, nincs két egyforma ár sem, márpedig rend nélkül nincs felvirágzás: ein Volk ein Reich, ein Führer!
Hihetetlen butaságokkal találkozik az ember, aki elköveti azt a hibát, hogy embertársaival meg szeretné értetni, hogy éppen mit is művelnek vele azok, akiket nyálcsorgatva bámul, ájultan tisztel, és akiknek minden szavát, mint tiszta forrásvizet issza.
A mai magyar iskolát  nekik találták ki, hiszen oly sok szép tudományt tanítanak gyermekeiknek, csak olyan tudományokat nem, melyek ahhoz lennének szükségesek, hogy eligazodjanak az életben.
Ha megkérdezed korunk magyarját, hogy mifene is az a demokrácia, akkor megtudod, hogy demokrácia az a felettébb kívánatos politikai állapot, mikor ő mondja meg a tutifrankót, ha megkérdezed, hogy mi az a konzervativizmus, akkor a Globust emlegeti, vagy a Bonduelle-t. Nem ért semmit a hatalmi ágak szétválasztásának szükségességéből, a hatalmi fékek és ellensúlyok rendszeréből, hótthalovány lövése sincs arról, hogy miért jó a szekularizált állam, ami különben is román találmány, szegény Tőkést is szekularizálta a komcsi Csaú.
Mifene az az ateizmus, melyik világvallás mit hirdet, milyen szervezettel próbálja a többi vallás Istenét taccsra tenni, mi az a vallási fundamentalizmus és miért lenne kívánatos az államnak békén hagyni az egyházakat.
Ha valaki meghallja, hogy a nálunk működő Katolikus Egyház nem magyar szervezet, hanem egy nemzetközi vallási szervezet helyi fiókirodája, el sem hiszi, pedig a Pápának nagyobb hatalma van a magyar katolikusok felett, mint Brezsnyevnek a magyar kommunisták felett volt hajdan.
De azt sem ismerik a fiatalok, hogy hogyan működik az állam, melyek a hatalmi ágak, melyiknek mihez van joga és miért baj az, ha még oly rokonszenves is a Vezér, de belepofázik egy másik hatalmi ág dolgaiba.
Nem tudják például azt sem, hogy mihez van joga a rendőrnek, mihez nincs, hogy kell eljárni, ha jogtalanság éri, ettől a fejekben zavar keletkezik, melyet a rendőr aztán kénytelen gumibottal helyreütni.
Nem tudják, hogy az állam milyen szociális intézkedésekkel próbálja a legszegényebbeket életben tartani, nem tudják, hogy mennyi a családi pótlék, azt sem, hogy mennyi a rendszeres szociális támogatás, ebből aztán az jön ki, hogy buta elveket szajkóznak - főleg azok, akiknek egy vasárnapi ebédje többe kerül, mint egy háromgyermekes munkanélküli cigánycsalád élelemre jutó havi pénzkerete.
Nem tudják, hogy miért fontos a választás, hogy hogyan lopják el tőlük a beleszólás jogát saját sorsukba, alig tudnak valamit.
Az ismeretek hiánya meg azt eredményezi, hogy hülyére veszik őket és kihasználják tájékozatlanságukat azok az okos politikusok, akik bár ezekkel az ismeretekkel tisztában vannak, mégis, saját érdekeik mellé tudják állítani őket, létérdekeikkel szemben.
Mindig felingerel, amikor a különféle oktatási reformokról hallok, főként az általános iskolával kapcsolatban.Talán egyszer át kellene gondolni azt, hogy az a fontosabb, hogy a nyolcadikos deriváljon és titráljon, vagy az, hogy értse az őt körülvevő világot és értsen a fogamzásgátláshoz – például. De persze én örök elégedetlen vagyok, és ezzel a magatartásommal valószínűleg ki is lógok a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből.
Csak le ne csapkodják a kilógó részeim…

 :O))))