A következő címkéjű bejegyzések mutatása: TÖMEGKÖZLEKEDÉS. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: TÖMEGKÖZLEKEDÉS. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 22., szerda

VERGŐDÉS

Vergődik a kormány, ebből kifolyólag vergődni fog az ország is.
A kormány azért vergődik, mert ebben az évben a költségvetési hiányt három százalék alatt akarja tartani, mi meg azért fogunk vergődni, mert ezt már megint fantáziátlan és mechanikus megszorítások révén a kisemberekkel akarja megfizettetni.
Persze a kommunikáció másról beszél, egyszerűen kiradírozta a szótárból a megszorítás fogalmát, a franc gondolta volna, hogy anélkül lesz szorulásunk, hogy dicső kormányunk gazdasági megszorításokat vezetne be.
A pofátlan cinizmus magyar bajnoka, a hazudós kormányfő hazug szóvivője úgy fogalmaz: „megszorítások helyett megújítjuk és újjászervezzük Magyarországot: munkahelyeket teremtünk, egyensúlyba hozzuk a nyugdíjkasszát, átalakítjuk a közösségi közlekedés rendszerét, és tiszta, a közérdeket szolgáló gyógyszerár-támogatási rendszert hozunk létre”.
Hát akkor most megnyugodhatunk, hiszen azt a párezer forintot, melyet adótörvényével a kiskeresetűek zsebéből kihúzott a kormány bőven, ellensúlyozzák a bevezetni tervezett intézkedések, hazánk újra nagy lesz és erős, nekünk az Unió továbbra sem dirigál.
Persze azt a kormány is sejti, hogy a hiánycél teljesítése nem csak rajta áll, és ha bennünket már kiárult konzervdobozban kutyaeledelnek, akkor sem biztos, hogy eléri a célját, ha az Unió döntéshozói nem akarják.
Viszont kénytelenek erőlködni, mert kevesebb pénzből kevesebbet lehet lopni és gazdáik keményen számonkérik rajtuk a gyarapodás lehetőségét.
Elvégre egy év alatt egyharmadnyi vagyongyarapodás eléggé karcsú, nem potyába tolták bele azt a rengeteg lóvét az agresszív kismalacba – hát lopják ők a pénzt?
Mindenesetre jön a megújítás és újjászervezés, törődjünk bele.
A megújítás abban áll, hogy mindent átkeresztelünk, ha valamiből egy volt, abból kettőt csinálunk, ha kettő, abból egyet és kicseréljük a tűzoltóautók feliratát katasztrófavédelemre, ami ugye érthető, hiszen ez az ország egyre inkább egy katasztrófa, melyet urai szerint védeni kell a háromlábú vakondokoktól.
Ha ezeknek eszük lenne, nem a Tűzoltóság elnevezést irtanák ki, annak legalább normális, adekvát jelentése van, míg a katasztrófavédelem úgy baromság, ahogy van, hiszen a katasztrófát nem kell védeni, ellenben a katasztrófa következményeit kell felszámolni, de hát egy nemzeti kormánytól természetesen nem várható, hogy értse a magyar nyelv árnyalatait, ezért is alkalmazták a Köztársasági Elnök Urat a nyelv legfőbb őrének…
Hogy a tűzoltózenekarokat ezentúl katasztrófavédelmi zenekaroknak kell hívni, ez meg olyan ötlet, hogy a hatvanas évek cseh és magyar filmrendezői könnyes szemmel, térden állva mondtak volna köszönetet annak, aki kitalálta.
Milyen jól beleillett volna Virág elvtárs szájába: Bástya elvtárs szónoklata után a Katasztrófaelhárítási Zenekar játssza el az Internacionálét!
Az újjászervezés meg abból áll, hogy minden pénzeszacskót az ő kis ládácskájukba gyűjtenek, mindenben ők az illetékesek, minden hozzájuk tartozik, tőlük kell mindenre engedélyt kérni, de az engedélyt nem tudni, ki adhatja meg, és ha mégis véletlen kiderülne, akkor nyeretlen kétévesek hosszú láncolatán keresztül születik meg és jut el az érintettekhez a nemleges döntés.
Mint a pártállam hőskorában, csak most nem azt kell skandálni, hogy „Éljen Gerő, a hídverő!”, hanem azt, hogy „Éljen soká doktor Szócska, amit tesz, nem lófaszocska!”
Mindegy, ez beleillik a vezetéselmélet tudományának „three envelopes” megnevezéssel közismertté lett vezetői életpálya-modelljébe, mindössze úgy tűnik, hogy az első két ciklus lerövidült.
A „Fogj mindent az elődödre” tartalmú boríték már a ciklus elején felbontásra került, ha most éppen a „Szervezz mindent át!” borítékban leírtak realizálása folyik, akkor rövidesen el kell kezdeniük az „Írjál három borítékot” elnevezésű elemét a projectnek.
A munkahelyteremtés viszont mintha a tervek szintjén maradt volna - úgy látszik, hogy bár Vezérünknek a vízen járás már megy és a levitálással sincsenek problémák, ez a teremtés - dolog még hagy némi kívánnivalót maga után.
Ha Isten így teremtette volna a világot, még mindig ott tartana, hogy tapsolna egyet és mondaná: Legyen világosság, de nem lőn, csak setétség - ha szembejönne vele a Fekete Pákó, akkor nekimenne az Úr, oszt megnézhetné magát - megkapná ő is, hogy hujekocsog!
Úgyhogy ezt az egymillió munkahelyet még várunk kell kicsinyt, de mi türelmes nép vagyunk.
Ellenben a nyugdíjkassza egyensúlyba hozásától kiver a hideg veríték, gondolom, újmagyarul ez jobbik esetben az özvegyi nyugdíjak megvédését jelenti, rosszabb esetben pedig az ötven forinton felüli sztárnyugdíjak csökkentését, a kőgazdag nyuggerek megsarcolását.
Az „átalakítjuk a közösségi közlekedés rendszerét” várhatólag két elemet fog tartalmazni, melyből az első az útdíj bevezetése, minden főútra és légifolyosóra kiterjedően, hogy akinek még nem vették el a kedvét az üzemanyagárak az autózástól, azok most jobb belátásra térjenek.
Végre bevonjuk a közteherviselésbe a libákat is, akik eddig – méltánytalanul és igazságtalanul – ingyen vehették igénybe a Malév elhalálozása folytán szabaddá vált résidőket és légifolyosókat!
Ezen kívül a metrót átállítjuk lóvontatásra, a lovakat az Alcsuti Királyi Ménesbirtok fogja szállítani, ménesgazda Simcska XIII. Lajos főlovászmester.
Igen, „annak” a Simicskának az unokatestvére, mert ezt a társadalmat az Úristen és a Család tartja össze, mint tudjuk…
A tiszta, a közérdeket szolgáló gyógyszerár-támogatási rendszert létrehozásával rendben is vagyunk nagyjából, a drágán kezelhető betegek gyógyszereitől elvesszük a gyógyszerár támogatását, ennekutána ezek sebesen elpatkolnak, - hulljon a férgese, - jut eszembe a fokhagymát is meg kell adóztatni.
Na és a temetéseket és a kegyeleti szolgáltatásokat is, ebből is lehetne húzóiparág, mint Őfelsége Fogorvosának bizniszéből.
Ha valaki nem tudná, a fogorvoslás azért húzó iparág, mert ha betömik a redvás fogat, akkor azzal elrágcsálhat a beteg még vagy húsz-harminc évet, míg ellenben ha kihúzzák a pudvás fogát, akkor helyette kell alkotni egy új fogművet - arany, titán, cirkónium, porcelán, a fizetésnél a környéket is le kell zárni!
Hát csak jöjjön a külföldi temetkezni is hozzánk, mint Gábor Zsazsa szegény!
Már csak azt kellene elintézni valahogy, hogy a gyógyszerkassza megtakarításából rendeljék el a manifeszt elmebeteg állami főméltóságok (de vicces ez is, ha belegondolunk, Schmittplagi, Vityesz meg a Bajuszkirály - ezek a mi főméltóságaink, brrrrr…) ingyenes kényszergyógykezelését, ne szolgáltassuk ki őket drága pénzért a szomszédnak, aki haragszik ránk a bankjai lehúzása miatt,
Na, mindegy, szép az élet és itt a tavasz - reggel sütött a nap, a madarak csicseregtek, és ha nem jön közbe egy Lázár által beterjesztett önálló képviselői indítvány, akkor idén is lesz nyár, napsütés, szerelem ebben az országban, melyben az élet csupa-csupa mosoly, móka és  kacagás – kész röhej.

:O))))

2012. január 30., hétfő

GYALOGOLNI JÓ…

Már túl sok idő nincs hátra, aztán a gyakorlatban is megbizonyosodhatunk, helytálló-e a címben foglalt állítás.
Döglődik a tömegközlekedés, állítólag napok hiányoznak csak már a BKV végleges összeomlásához, de halálán van a MÁV, naponta gyullad ki a Metro, sőt, a Nemzet Turulmadara, a MALÉV is bánatosan lelógó szárnyakkal várja a kést, mely véget vet utóbbi húsz éve nem túl dicsőséges pályafutásának.
Tulajdonképpen a helyzet már húsz évvel ezelőtt sem volt rózsás, azóta meg csak amolyan magyaros megoldásokkal kezeljük a kérdést, mint a legény, aki csak bátortalanul piszkálgatja a menyecskét, de igazán nem mer keményebben belevágni.
Hol van már a magyar virtus, mikor a problémákat felmértük, végiggondoltuk, aztán durrbele a közepibe – ennek a világnak már vége.
Nem hiszem, hogy ennyi tökölődés, mint amennyi a fővárosi tömegközlekedés körül folyt, a világon még egy helyen elképzelhető lenne, hiszen nemzeteknél a szuicid hajlam meglehetősen ritka kórtünet, e tekintetben viszont mi verjük a világot, mint ideges államférfi a feleségét.
A fővárosi közlekedési vállalat maga Magyarország – kicsiben.
Élén egy életében soha, semmiféle rendes munkahelyen egy munkaórát le nem húzó helybőlokos áll, akit szakmai hozzáértése talán egy trolibusz vezetésére sem jogosítana fel, mégis egy mamutüzem irányítójának véli magát, holott csak olyan, mint kisgyerek sapkáján a pompon, csak kissé jobban fizetik.
A vállalat meg éli a maga életét, üzemágai élén a helyi hatalmasságokkal, akik ma már egy tisztes végkielégítést se lennének képesek elintézni maguknak vagy szeretőjüknek, vert seregek enervált tábornokai.
Vesztesek és áldozatok egyszemélyben, a nagypolitika vesztesei és áldozatai ők.
Tulajdonképpen lehetne ugyan szidni Tarlóst, hogy némi kellemes elfoglaltságunk is legyen, de nem érdemes, hiszen már Demszkyt sem lett volna igazságos felelőssé tenni a kialakult helyzetért, pénz nélkül nem lehet itt semmit sem csinálni.
Pénz pedig hol azért nincs, mert senki nem érdekelt egy sikeres és politikailag megizmosodott polgármester létében, hol azért, mert a falusi suttyó számára közömbös a panelproli életminősége – mindegy is.
A lényeg az, hogy már az is szép, hogy a gyorsításoknál nem szaladnak ki a buszok alól a kerekeik, magára hagyva a szétrohadt karosszériát, meg a motort, melybe már tizenöt másik busz alkatrészei kerültek beépítésre.
Itt soha nem volt egy tisztességes elképzelés a járműpark cseréjére és folyamatos karbantartására, itt csak ötletszerű nekibuzdulások voltak, innen-onnan beszerzett, lepukkant járművekkel, melyek utasterében még ott lengett a kenőpénzek édes illata.
Abban az országban, mely valaha Európa legnagyobb autóbuszgyártója volt, ma olyan járművekkel találkozik az utazó, hogy csak néz, mint Józsi bácsi a zsiráfra: ilyen állat nincs is.
Van például a Volánnál olyan busz, amelyik olyan, mint egy rakétahordozó, de rengeteg kormányzott kereke dacára nem tud befordulni a sarkon, mert hosszú, mint a vonatfütty.
Mikor mégis kerülne kis pénz járműbeszerzésre, akkor a döntéshozók először felkeresik a neves Karib-tengeri buszgyártókat, aztán azokat az államokat, melyek a világ korrupciós listáján előkelő helyeken tanyáznak – magyar gyártó szóba se jöhet.
Viszont emlékükre majd meglengetjük háromszor a libaszárnyakkal felszerelt néniktől közrevett címerrel ékesített zászlót, majd a kiválasztott cég anyaországával nemzetközi szerződést ír alá Dr(ága) Schmitt Pál.
Viszont az már mára egyértelműen kiderült, hogy a bevétel kevés, a kiadás meg sok, ezért aztán valamelyik kormányzati főidióta útjára indítja a remek hírt – a tömegközlekedés árát fizessék meg azok, akik közlekedésüket egyénileg oldják meg, és akikről már így is hetvenhét bőrt nyúzott le a kormány.
Aztán, érzékelve a tömegfelháborodást telecsinálták a gatyájukat és visszavonták az elképzelést, majd körbeálltak az ősi magyar egymásramutogatás rítusát gyakorolni.
Viszont ezzel el is lehetetlenítették darabidőre a budapesti belvárosi behajtások fizetőssé tételét, mely talán lendíthetett volna egy keveset a bevételi oldalon.
A régészeti kutatások feltárták, hogy a MÁV vonalain az utolsó teljesárú menetjeggyel utazó utast Baross Gábornak hívták.
A BKV járatain a bliccelők és a bérlettel - jeggyel rendelkezők aránya nyolcvan a húszhoz.
A kérdésre már keresik a megoldást, majd valamelyik „közeli” hoz is ötletet, melynek „törzsanyaga” a kalandozó magyarok lóra optimalizált bérletrendszerének palizálása lesz.
Hogy megvegyük a londoni tömegközlekedés know-how-ját, olyan istenfia nincs, hiszen az működik tisztességesen.
Aztán majd bevezetik a rovásírásos bérleteket, ami nem is annyira utópisztikus, hiszen az Államkincstár is most rendszeresített olyan terminálokat a szárnyai alá vett intézmények pénzforgalmának ügyintézésére, melyhez alapkövetelmény analóg telefonvonalak megléte…
A villamosközlekedés sincs valami túl jó helyzetben, de ott legalább a kirakatba tudunk tenni néhány Combinót, a HÉV pedig az ezer éve érintetlen pályákon matuzsálemi korú járművekkel közlekedik.
Viszont a Metro ügye kiválóan áll, és egy – két vonal forgalma is naponta.
A szerelvények időnként füstölögnek, az utasok is, de megoldásnak még a körvonalai sem látszanak.
A BKV-nál nincs pénz az üzemeltetésre, a MALÉV nem tudja még, hogy ad-e fizetést a dolgozóinak, de a legnagyobb csapás, hogy megdőlni látszik a Hagyó-féle Nokiás-doboz szép legendája is.
A MALÉV már tárgyal a kanadai vadludakkal a nemzetközi járatok üzemeltetéséről, merthogy a lízingdíjakat nem tudja fizetni és akkor a gépek - meglengetve kecses szárnyaikat - mennek átfestésre.
Az egyetlen pozitív hír, hogy az adidas legújabb futócipő-modelljét BKV-adidasnak nevezi el.
A buszmegállókban pedig nem kell csodálkozni, ha beáll egy hatalmas A8-as Audi, a jegyeket Matolcsy ellenőrzi, a kormánynál természetesen a Mi Határtalanul Hasznos Büszkeségünk ül, azt nem engedi át másnak - nekik még futja üzemanyagra.
De ne csüggedjünk, üljünk le az Alaptörvény asztalához, vagy vegyük el otthon az Orbán ikonosztáz alól a Nagy Művet, olvasgassuk kicsit a veretes mondatokat és fohászkodjunk az Istenhez, hátha végre megbocsát nekünk…

:O))))