Megyünk hazafelé -merthogy tüntetni az öcsémmel és az unokákkal járok – előttünk ballag hazafelé tartva egy házaspár is a kislányukkal, - a szülők olyan harmincasok, és az asszonyka méltatlankodik.
Most akkor lesz forradalom vagy nem lesz, mert ilyen rohadt hidegben én nem jövök többet habókra, mondta és látszott rajta, hogy komolyan megsértődött, mert elmaradt a zsarnok tettleg elűzése.
Szorgalmas tüntető vagyok, habár a tüntetőfelszerelésem roppant hiányos, se egy sípom nincs, se egy kereplőm – hol járok én a kéttölcséres gigadudák tulajdonositól – kanyarba se vagyok!
Ezt a hiányosságot a lelkesedéssel igyekszem pótolni, és amikor felzengett az „Orbántakaroggy”, vagy a „Hazaáruló”, akkor maga, is csatlakoztam a kórushoz, pedig bevallom, hallani jobban szeretem ezeket a maguk nemében tökéletes kis tüntetési műveket, mint személyesen előadni.
Mondjuk azért nem maradtam műélvezet nélkül, már a tüntetésre tartva messziről hallani lehetett a tömeg morajlását, örültem is, mégiscsak jobb egy erőteljes demonstráció résztvevőjének lenni, mint elviselni, hogy az embert kerülgessék a járókelők.
Ha akarta, Orbán most megtudhatta, hogy van még mit cizellálgatnia a nemzeti egységen, mert a dolog jelenleg úgy tűnik, hogy ez az egység leginkább az ő elzavarásának talaján fog kivirágozni, már ha a résztvevő szervezeteknek lesz energiájuk, elszántságuk és merészségük túllépni az egyébként teljesen idióta civilek-pártok ellentéteken.
Ma is az derült ki, hogy alapvető kérdésekben nem ezen a vonalon húzódik a törésvonal, hiszen akik itt voltak ma, azok valamennyien demokraták, és ha demokrácia van, akkor mindenki érvényesíteni tudja vélemény és szólásszabadságát, hacsak Viktor addigra be nem tiltja a pártokat is, ne zavarják a köreit, ugye…
Ennek a civilesdinek köszönhetjük a mai est programját is, ami eléggé eklektikusra sikeredett, merthogy a résztvevő civil szervezetek között a Hallgatói Hálózattól a Magyar Fokhagymafront harcosain keresztül (ők mindjárt a hivatalos műsor előtt számot adtak ütőképességükről, az általuk előadott performance meghallgatása bátran bevehető a Vezér majdani büntetési tételei közé…) az LMP - ig sokan vettek részt.
Internetes közösségek is hálistennek, viszont valamilyen oknál fogva a pártpolitikusokat eltiltották a mikrofontól.
Ez nekem kicsit olyan sznob magatartás, nálam egy kategóriába esik a „mi nem nézünk soha televíziót” és a „nekem nincs mobiltelefonom” című opusokkal.
Fene tudja, hogy jó ez így, vagy nem, hiszen a politikát mégiscsak politikusoknak illenék csinálni, legfeljebb abban kellene megegyezni, hogy kivételesen nem egymás csesztetésével fogják tölteni az drága időt, hanem ezt a mi igenbánatos diktátorocskánkat ekézik szorgalmasan.
Mindegy, alapvetően jók voltak a beszédek is, nekem legjobban a volt ombudsman, Majtényi László, és Iványi Gábor beszéde tetszett, aki elmondta, hogy a Hős, Kinek Léptétől Döng a Föld egy a II. Világháború óta nem használt földalatti alagúton keresztül közelítette meg az Operaházat, hadd ne keressek az ügyhöz adekvát hasonlatokat.
A hangulat jó volt, Bartus László ugyan továbbra sem lenne elégedett a harci szellemmel és ebben valószínűleg igaza is lenne, de azért már elhangzott egy-egy határozatlan de azért jövőbemutató hang, miszerint a tömeg csalogatta az operaházi ünneplőket, hogy jöjjenek ki, majd egy idő után felhangzott az ütemes „Menjünk be!”.
Az ötlet megmaradt elvi szinten, habár ha a százezer embernek csak a fele be akart volna valóban menni, akkor a Mi Boldogágunknak igencsak sáfrányos lett volna a gatyája, merthogy majrés ő, ez nyilvánvaló.
Több rendőr volt, mint liba a tatai tóban, de békések és szakszerűek voltak, jól tudták kezelni azt a helyzetet is, mikor a neonácik provokálni akarták a szocikat, a tetejébe még Gyurcsányoztak is nekik – le lehetnek maradva a fejlődéstől, politikailag vagy nyolcvan évvel, de aktuálpolitikában sem perfekt népség.
Viszont az adrenalinszintjük rendbejöhetett – mégis, ennyi emberrel szembemenni, ehhez vagy bártorság kell, vagy az agy hiánya…
Ami még érdekes volt, hogy sokan érzékelhetően azt várták, hogy valaki majd nekivezeti a tömeget az Operaháznak, gondolom, ki akarták próbálni, hogy milyen a hangjuk profi környezetben.
A demokraták egyébként jámbor népség, az a száz náci nagyobb ramazúrit csinált, mint a százezer demokrata, azt hiszem, meg kell várni még a jövő havi fizetéseket, meg néhány ingatlan-árverést és akkor emelkedik még a harci láz…
Mindenesetre kellett ez, mert meg kellett végre mutatni, hogy nem csak egyes politikusoknak, hanem az egész társadalomnak elege van ezekből a gengszterekből, és az a legjobb módja a bátorság növelésének is, ha az egyén tudja, hogy százezrek állnak mögötte, akikkel az alapkérdésekben – demokratikus államberendezkedés, jogbiztonság, miegyéb… - tökéletes az egyetértés.
Találkoztam Lustival a Kapcsolat portálról, akivel sajnos nem tudtunk eszmét cserélni hozzátartozóink magas száma és a rettenetes hangorkán miatt, de így is örültem neki, ellenben az unokáim (14 és 18) elmentek körülnézni és a helyzet éppen kezdett az Opera előtt fokozódni, na, mondom, mehetek értük a Gyorskocsi utcába, de aztán még időben előkerültek.
Mondtam nekik így soha nem lesznek a baloldal ifjú reménységei, mert agyoncsapom őket.
Aztán hazajöttünk és meghallgattam, hogy voltunk párezren, ahhoz képest elég jól beterítettük az Andrássy utat.
Mindenesetre talán ismét fel lehetne eleveníteni a régi jelszót –MUK – márciusban újra kezdjük.
Hacsak addigra az Unió már be nem fejezi…
:O)))
