ROMÁNIA CSILLAGA

De jó nekem, hogy nem vagyok erdélyi magyar, most itt állnék, nyakig a megalázásban.
„A magyar Külügyminisztérium szerint Románia Tőkés László kitüntetésének visszavonásával az egész romániai magyarságot alázza meg és megfélemlíteni szándékozik azokat, akik a romániai magyar közösség jogos igényéről, az autonómiáról beszélnek”– írja a Népszava.
Mindezt azért, mert végre valaki megelégelte a tepsiszájú izgága örök békétlenkedését, túlhabzó nacionalizmusát, hazájának meggyalázását.
Ami azt illeti, én sem érzem a kitüntetés becsületbíróságának döntésétől túl boldognak magam, sokkal jobban tetszett volna, ha a magyar kitüntetéseit veszik el elsőként, ebből legalább román szomszédaink is láthatták volna, hogy komolyan gondoljuk a két nép kiegyezését, de persze ez illúzió.
Háborús időket élünk, az a finom, mikor lengenek a zászlók, rivallnak a harci kürtök, villognak a szablyák, bicska ki, bicska be, mint nemzeti nagylétünk hős csatamezején, az alcsúti kocsmában. Harcolunk, míg csak ki nem picsáznak bennünket, már elnézést a kissé rusztikus kifejezésért.
Ha ez megtörtént, akkor darabideig kussolunk, majd fájó sebeink begyógyultával addig vakarjuk a varakat, míg csak el nem fertőződnek, és akkor minden kezdődik elölről.
Csoda lenne, ha száz év múlva lenne még Magyarország.
Jó, tudom, a Hit Lángoszlopa nem teljesen normális, de mégis.
Rendesebb országokban az ilyeneket zárt osztályon tárolják, nehogy kárt tegyenek a környezetükben, itt meg képviselők lesznek az Európai Parlamentben.
Hát milyen véleménye lehet egy európai kultúrembernek Brüsszelben, ha szemrevételezi Tőkést, esetleg Morvai Krisztinával párban?
Nem kell felháborodni, de hát lehet azt az embert épeszűnek tekinteni, aki a családjával, a gyermekeivel üzenőfüzetekben kommunikál?
Merthogy a felesége elmondása szerint ez volt a módi feléjük, hogy a válogatott megalázásokról – Isten áldásával a püspöki íróasztalon kardélre hányt nőkről - most ne is beszéljünk.
Hogy a romániai forradalom vagy puccs idején őt használták fel ürügyként a nép elégedetlenségének felmutatására, az legyen az ő privát szerencséje, meg az akció kitervelőinek bölcs elővigyázatossága, hiszen az események során – sikertelenség esetén - bármikor magyar üggyé nyilváníthatták volna a puccsot, vevő lett volna erre az opcióra is.
Ha a Securitate ki akarta volna kapcsolni az eseményekből, éppen három percre lett volna hozzá szüksége, de nekik jól jött ez az égőszemű vátesz, pont ilyenre volt megrendelésük.
Aztán hirtelen hőssé magasztosult, Romániáért és az ott élő magyarokért égő hőssé.
Püspök lett, dőlni kezdett ellenőrizetlenül hozzá a pénz, vitték aktatáskában, zsebben, szatyorban, ahogy abban az időben már ez szokásos volt, mellékeltek hozzá magyarországi kapcsolatokat, igényeket, libasültet párolt káposztával.
A hőbörgő lelkészecske elhitte magáról, hogy világtörténelmi személyiség, úgy járt-kelt fel-alá, mint aki éppen főnöke stallumának megüresedésére vár, de azért a földi dolgokról sem feledkezett meg, és megtalálta hozzá honi támogatóit is – mecsoda véletlen, a Fideszben.
Innentől nem volt megállás, a nemzeti megosztottság exportjában jobb volt, mint Che Guevara a forradalom exportjában, ő volt és ő ma is Orbán helytartója Erdélyben.
Az csak a szerencsének köszönhető, hogy arrafelé sem ment el mindenkinek egyszerre az esze, így aztán a sikere igen mérsékelt, mert bár mindenki kénytelen lengetni a csináltzászlót, meg időnként porlasztani a maroknyi székelyt, de vannak azért, akik figyelembe veszik a politikai realitásokat is, és semmi kedvük összeveszni a többségi nemzettel, mert tudják, abból csak rosszul jöhetnek ki.
Mint magyarok, és mint magánemberek is.
Rengeteg kárt okozott, a magyarság politikai befolyását gyengítette, bizalmatlanságot szított a romániai magyar nemzetiség iránt, szétzilálta az erdélyi magyarok egységét.
Diktálni akar, mint magyarországi főnöke, mert éppen annyira erőszakos és erkölcstelen, mint ő.
Reformátusok mindketten, úgy magyar módra.
Ha Isten ránéz, zokog valószínűleg.
Most kapott egy pofont, a magyar kormány meg beállt a sorba, hogy ő is kér belőle.
Szerencsénk lesz, ha nem kapja meg.
És szerencséjük lesz a Romániában élő magyaroknak, ha ezek az intellektuális kapcarongyok nem élezik tovább a feszültséget, mert egyrészt igazuk van a románoknak, amikor nem engednek belepofázni a dolgaikba, nekünk sem tetszene az ilyen viselkedés fordított esetben.
És igazuk van abban is, hogy a nemzeti szuverenitásról szép dalokat éneklő kormányfőnk el kellene, hogy határolódjon a más államok szuverenitását érintő ügyeknek mégcsak a felemlegetésétől is, mert Közép-Európában e tekintetben minden állam olyan, mint a tigris, amelyiknek a fenekébe egy dinamitrudat dugtak – nem érdemes égő gyufával játszadozni a kanóc körül.
Jönnek a választások, jönnek a romániai magyar szavazók, Tőkés megint kap egy kis ellátmányt, van miből, hiszen annyira sikeresek vagyunk gazdasági téren, hogy Európa a csodánkra jár.
Orbán, Matolcsy – és a porcukor a tortán: Tőkés.
Komplett zártosztály - sajnos szabadon.
Büszkék lehetünk rájuk.

:O)))

TŐKÉS

Van néhány kártékony féreg a magyar politikában.

Ők azok, akik konfrontatív és megosztó magatartásukkal csak károkat tudnak okozni a magyarságnak.

Mégis valahogy úgy jön ki mindig a lépés, hogy a sok sületlenséget és kenetes baromságot, amit nemzetieskedő löttyel nyakonöntve előadnak, hallgatóságuk szent kinyilatkoztatásnak tartja, és úgy ünnepli őket, mintha a haza megmentői lennének, holott csak a szakadék felé terelgetik híveiket.

Ennek az állatfajnak egyik jeles képviselője a volt Királyhágómelléki református püspök, akit a történelem egy szerencsétlen pillanatában akkor dobott felszínre, mikor éppen odafigyelt a világ, és azóta ott úszkál vidáman, egyre magabiztosabban és egyre kártékonyabban.

Arról híresült el, hogy állítólag a Ceauescu-féle Securitate le akarta tartóztatni, ami ugyan nem kizárt, de nem is biztos, hogy így volt, miután a neves hazafi állítólag másodállásban bedolgozgatott nekik is.

Jelleme, - pontosabban ennek hiánya - miatt ezt az opciót nem is nagyon lehet kizárni, mint ahogy én azért úgy olvastam, hogy akit anno a hajdani ÁVH be akart vinni a mai Képviselői Irodaházba baráti elbeszélgetésre, azt be is vitte, oszt adott esetben vele vitte volna azokat is, akik ez ellen tenni akartak volna.
Hajlanék arra is, hogy a román forradalom zavaros napjaiban ugyanolyan precízen szerkesztett koreográfia szerint folytak a történések, mint anno 56-ban nálunk, - ott is klappolt minden, ahogy illik, és a nép lelkesedett szintúgy, ahogy illik, - a leendő püspök meg valószínűleg csak bábfigura volt valakinek a kezén.
De rendben, - fogadjuk el, hogy a tepsiszájú hős kidüllesztett mellét bátran odatartotta Ceausescu tankjainak – ide lőj, Nicolae! – majd lábának egy toppantására átállt a hadsereg, megvédve őt és rajongásig szeretett családját valamint mellesleg a román nemzetet, - köztünk nemzettársainkat is – a diktatúra vasöklétől…
Ceausescuékat helyszíni közvetítés keretében jogállami módon lemészárolták, Tőkés pedig megdicsőült és a temesvári lelkész rövidesen a Királyhágómelléki Egyházkerület választott püspöke lett.
Közben persze megkóstolta a politika és a hatalom édes ízét és vadul belevetette magát a politikai életbe, támaszkodva a magyarországi jobboldal rokonszenvére, mely százmilliókban volt mérhető.
Legális és illegális csatornákon keresztül csurdogált vagy ömlött – a politikai helyzetnek megfelelően – a pénz hozzá és a többi nemzetiségi politikushoz, mellyel soha, senkinek nem kellett elszámolniuk, és amelyből a rossz nyelvek szerint jutott vastagon vaj a kalácsra.
Az ember azt gondolná, hogy a szerencsés körülmények és a pénz meghozza eredményét, de nem, - egy idő után az erdélyi nemzetiségi politikusoknak is elegük lett a túlmozgásos püspökből, akinek politikai nézetei leginkább a Horthy-korszak középkádereinek nézeteit idézik.
Miután a romániai magyar nemzetiségi politika centrumából kijjebb szorult és mellesleg kiderült, hogy nélküle sem állt meg az élet, nagy bánatában Orbán keblére borult és gründolt egy magyar ellenpártot, - lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!
Ennek dacára nem tudta az erdélyi politikai életben megszerezni a vezető pozíciót, de arra elég volt a buzgalma, hogy a legutóbbi Európai Parlamenti választások során kompromisszumos jelöltként és vidám színfoltként bekerüljön a testületbe.
Sajnos egyházi tisztségéről ezzel egyidejűleg le kellett mondania – az Úr gyakran kacskaringós utat választ az ő nyájának megóvásához…
Közben az Úr megvilágosította Tőkés elméjét, ő pedig belátta, hogy az élet apró örömei neki is járnak, és hogy ez nem csak élvezet, hanem kemény munka is, arról leginkább az íróasztala tudna mesélni.
Családi élete példás, gyermekei mindig bátran fordulhatnak hozzá problémáikkal – írásban.
Ez valami sorscsapás a nemzetre, hogy állandóan szellemi és mentális kihívásokkal küzdő emberek kerülnek a nemzet sorsát befolyásoló pozíciókba, de hát tudjuk: Isten nem bottal ver…

Most meg Tőkés pártot alapított.

Vasárnap.

Holott ezt a napot arra teremtette az Úr, hogy lehessen a megszokottnál kicsit tovább aludni, arról nem is szólva, hogy nem elegáns dolog vasárnap reggel másokat zavarni a csörömpöléssel meg a hangoskodással.

Erdélyi Magyar Néppárt néven új politikai erőt hozott létre a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, komoly hiányt elégítve ki és javítva az egy székelyre eső magyar pártok mutatóját Erdélyben.

Tőkés azt fejtegette a harmadik erdélyi magyar párt alapítása alkalmából, hogy nagy a kiábrándultság az erdélyi magyarság körében, a sorozatos szavazatvesztések mutatják, hogy egyesek egyenesen apolitikussá váltak.

Le kell mosni a gyalázatot, amit az elmúlt években rákentek a felelősség nélküli politikusok, hogy újból jó legyen magyarnak lenni - mondta Tőkés.

A megtisztuláshoz viszont szükséges az elszámoltatás határon átnyúló módon, illetve az átvilágítás is, hogy végérvényesen megszabadulhassanak a kommunista múlt zárványaitól

Tekintsünk el attól, hogy a felelősség nélküli politikusok élvonalában ő is ott menetelt, mint főzárvány, tekintsünk el attól is, hogy a Markó Béla által fémjelzett RMDSZ tekintélyes, koalícióképes párttá vált, csak a retorikát figyeljük.

Tőkés ugyanis kifejtette: a magyarországi választások eredményeképpen elérkezett az a "kegyelmi idő", amikor végre folytatni lehet az 1989-ben elkezdődött, majd félresiklatott rendszerváltozást. Az erdélyi magyar politikában is irányváltásra van szükség.
Nagyon kell röhögni, - Tőkés, mint helyiérdekű Che Guevara, éppen exportálja a magyarországi fülkeforradalmat, - hát nem szánalmas?
De ne értékeljük azért túl a szerepét - ahogy mondani szokás: a hang Jákobé, de a kéz Ézsaué...
Orbán nélkül egy lépést se tehetne az expüspök, valakinek ugyanis finanszíroznia kell ezt a kalandot is, és hát ugyan, ki más is finanszírozná az erdélyi magyarság ügyének eljelentéktelenítését, mint a Nagy Fülkeforradalmár, az Új Nemzetvezető…
Szépen beleillik ez a sorba, a szlovák nemzetiségi ügyekbe már belerondított Viktor, a románba most már másodjára is.
Vezérünk és fénylő csillagunk (nyolcágú, aranyszínű…) egyszerűen nem képes beletörődni abba, hogy az anyaországnak nem irányítani kellene a határontúliakat, hanem segíteni kellene őket okos, együttműködésre törekvő külpolitikával.
Újabb frontot nyitott hát a gonosz Hókuszpók, majd hozzá kell írni az egyéb tüneteihez.

Mindenesetre, amikor a magyarság kártevőinek szobrot emelnek majdan, a főalak helyére már nem kell modellt keresni.

A talapzaton Tőkésnek is helye lesz, ez iránt senkinek se legyen kétsége…

:O)))


A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/tokes

A JOBBOLDAL ÖKLEI...

Erdélyben járt a jobboldal két ökle.

Nem, valóban nem "r"-t akartam írni...
Két jobboldali politikusunk is járt minap Gyergyószentmiklóson, a most hatodik alkalommal megrendezett EMI táborban, melynek szervezője az Erdélyi Magyar Ifjúság és az Egyesült Magyar Ifjúság névre hallgató "összmagyar" ifjúsági szervezet.

Ha a tábor jellege kétséges lenne, akkor hamar eligazít a tavalyi magyarországi helyszín: Kenderes.

A Horthy-kastély megfelelő lelki keretet adott a rendezvényhez és még örülhettünk is, hogy az nem Brennbergbányán került megrendezésére, pedig a Szálasi-bunker szinte tálcán kínálta magát...

Az idei táborok közül a délvidéki tábort idén Magyarkanzsán rendezték.
A rendezvény nem váltott ki valami viharos rokonszenvet Szerbiában, ahol a területi kérdésekre Koszovó óta mindíg roppant érzékenyen reagálnak a hivatalos szervek és a szerb nacionalista szervezetek is.
Hogy finoman fogalmazzak, a szerb hatóságok nem nézték elnéző türelemmel a határon behurcolt nacionalista propagandaanyagot, voltak, akik ellen eljárást is indítottak vámszabálysértés miatt, a magas szellemi és érzelmi értéket képviselő irmányokat, kitűzőket meg az egyéb kütyü-mütyüt lefoglalták, és megkoronázva művüket a Kárpátia zenekar közismerten internacionalista zenét játszó tagjait sem engedték belépni az országba.
Ezem kívül rohamrendőrök biztosították a helyszínt így aztán csend-rend-fegyelem, ahogy azt a Kormányzó Úr Őfőméltósága is előírta volna...
Lett ebből némi háborgás meg fogak csikorgatása, de aztán a nemzet egybesereglett ifjai kifejezték bizalmukat a forradalmi változások iránt és most szerintem ugrásra készen várják, hogy hadat üzenjünk a csetnikeknek.
Mondanom se kell, ezek a tökéletlenek a tűzzel játszanak, - úgy látszik elfelejtették a második világháború tanulságait, meg a közelmúlt eseményeit is, - Röszkétől lefelé ugyanis kissé brutálisabb a világ mint errefelé, ott ha valami nem tetszik az ifjúságnak, akkor az egy ponton túl nem hezitál, hanem ráront arra, aki megmérgelte, mint liba a kukoricástarisznyára...
Erdélyben a világ konszolidáltabbnak tünik, különösen mióta Orbán nyelvespuszit váltott Basescuval, megalapozva ezzel az érdekektől mentes tiszta szép szerelmet...
Ide látogatott Kövér László, akit valószínűleg adaptációs szabadságra engedett a Vezér, de mikor levették róla a szájkosarat, ezzel egy ütemben a hóna alá csapták Görög Ibolya "Protokoll az életem" című könyvét, ezt kell megharapnia, mielőtt nekikezdene megmondani a frankót.
Volt is decens visszafogottság, volt kompromisszumkészség, oldalnyalintás a RMDSZ-nek, - azt találta mondani, hogy ma már egészen más a véleménye a RMDSZ vezető politikusairól, mint tíz éve.
Gondolom az érintettek sírva törölgették a szemüket, Markó Béla még szipogott is, és megfogadták, hogy az RMDSZ minden helységében és az aktatáskájuk hátoldalán is ki lesz plakatírozva az Orbán-bulla.
Persze azért fél szemmel azt lesték, hogy a nagytermészetű ex-pispek mit kavar a hátuk mögött most, hogy a Fidesz a politikai halotti tort is mellőzve beleültette Szász Jenő hagyatékába.
Megrázó lehetett szembenézni azzal, hogy a Fidesz kreaturája leégett mint pártelnök és belátták, hogy nincs az a tejfölmennyiség, melyet rákenve enyhíthetnék állapotát, így aztán elegáns mozdulattal és közömbös tekintettel elejtették, - ahogy ez márt egyébként is szokás Fideszéknél...
Azért, hogy ne múljon a nap kártékonykodás nélkül, a magyar Országgyűlés elnöke elmondta, hogy "ameddig az erdélyi magyar közösség nem képes a saját vezetőit rákényszeríteni arra, hogy ne csak a négy évenkénti választási periódusokban, kampányokban tűzzék zászlójukra az autonómiát, hanem a két választás közötti négy esztendőben folyamatosan, mindennap próbáljanak valami eredményt elérni, addig a magyar kormány nem nagyon tud helyettük sokat tenni".
Ez ugyan már felismerésnek is gyönyörű, - nem szokták a  béketáborban ilyen tisztán felismerni a realitásokat - de ettől még irritálhatja a román nacionalistákat, akik ezt az ország egységének megbontására irányuló felbujtásnak fogják tekinteni, és eképpen is fognak reagálni rá.
Összességében azért - önmagához képest - visszafogott volt, meg se harapott senkit és a bajuszát is csak mértékkel borzolta...
Aztán megjelent a Jobbik fáklyavivője, - ez elengedhetetlen a gyujtogatáshoz - és elmondta, hogy a Fidesz kullog a programjuk után, hiszen a kettős állampolgárságról szóló törvény, valamint a trianoni megemlékezés törvényesítése is szerepel a Jobbik programjában.
Azt nehezményezte leinkább, hogy a kétharmados többség nem fogadta el, hogy a kettős állampolgárság szavazati joggal is járjon, pedig milyen jó lett volna nekünk, ha Gyergyószentmiklóson vagy Csíkszeredán döntik el helyettünk a választásokat.
Szóval gyümölcsöző rendezvényekről van szó, és a jobboldal neehézfiúi ( na jó, Vona félnehéz...) tették a dolgukat, - vitték az olajoskannácskákat és ábrándos ábrázattal öntözgették a nacionalizmus tüzét.
Pedighát Vonának a nyilasbarbi, Kövérnek meg Áder haverja elmesélhetné, hogy a megoldás ma a nemzetiségi problémákra az Unióban van, ezt a hitet kellene erősítgetni a határontúli magyarokban is, nem pedig követelőzésr meg agresszív fellépésre bíztatni őket.
Egy a szerencsénk, Kövér nem mosolygott.
Meglehet, ha hivatalos mosolyával ajándékozta volna meg a résztvevőket, még hadüzenetnek vette  volna Románia...
:O))))

ÁLSZENTSÉGE...

Urbi & Orbi.

A városnak és a világnak, - ez a hagyományos címe a Pápa karácsonyi és húsvéti üzenetének, mely áldásosztással zárul. 

Ezekben az üzenetekben a katolikus egyházfő a világ és a katolikus egyház legfontosabb problémáira irányítja hívei figyelmét, ezek megoldására mozgósítja őket.

Így történt ez ezen a Húsvéton is.

XVI. Benedek pápa, a húsvét vasárnapi mise bemutatása után elmondott üzenetében sok fontos dologról beszélt.

Megemlítette a Föld válsággócait, megemlítette Iránt, a pakisztáni keresztényüldözéseket, az Afrikát terhelő konfliktusokat.

Elmondta azt is, hogy az emberiségnek, hogy túlléphessen a válságon, nemcsak felületes kiigazításokra, hanem szellemi és erkölcsi megtérésre van szüksége, mert az az erkölcsi válság, amelyet a Föld él át, mély változásokat követel, kezdve a lelkiismerettel.

De nem szólt egy szót sem a katolikus egyházat súlyosan terhelő pedofil-botrányokról, holott ezzel a helyzettel szembe illene néznie annak az egyházfőnek, aki szellemi és erkölcsi megtérésről prédikál.

És szembe kellene nézni azokkal a problémákkal is, melyek egyenesen vezettek ehhez a felháborító és minden éplelkű emberből undort kiváltó helyzethez, - elsősorban a cölibátus problematikájával.
Az embert a természet /Teremtő úgy kódolta, hogy a férfiaknak nő, a nőknek férfi társra van szükségük, így biztosítván az emberi faj fennmaradását.
Ha ezt a természetes törekvést valami gátolja, akkor az lelki torzulásokhoz vezethet és/vagy a természetes törekvéseiben gátolt ember pótmegoldásokat keres.
Ennek lehetünk tanúi akkor, amikor valakit börtönbe csuknak, vagy más, nemileg homogén közösségekben is, - miért kellene hát csodálkozni azon, ha a legális társkereséstől eltiltott katolikus papság is érintettje lehet ennek a jelenségnek?
Különösen néhány évtizeddel ezelőtt volt ez kemény dolog, amikor még más volt a világ és nem számított bocsánatos bűnnek - mint manapság -  papi körökben a házvezetőnő címmel felruházott élettárs, vagy a titokban tartott szerető.
Tulajdonképpen akár szenttéavatási eljárást is lehetne alapozni arra a csodára, hogy egy amúgy magasan képzett és valószínűleg felettébb okos  katolikus főpap nem ismeri fel az ember alapvető késztetéseit és úgy tesz, mintha nem léteznének ösztönök és érzelmek.
Pedig hát a pap is emberből van, gyarlóságokkal és gyengeségekkel terhelten éli életét, melyre sok esetben sem ő, sem egyháza nem lehet büszke.
Mint ahogy nem lehet büszke egyháza például a volt királyhágómelléki református püspökre sem, aki Istennek tetsző élet helyett úgy viselkedett családjában, mint egy elmeháborodott, - gyermekeivel és feleségével levélben tartotta a kapcsolatot és öregedő playboyként éli életét, közben időnként kenetes szövegekkel öntve nyakon az iország népét.
Nem könnyű a mai világban egyetlen egyház vagy felekezet papjának sem lenni, a világ kicsi lett és a hamisságot a mai média sokkal hamarabb utoléri, mint eleink korában.
Viszont a pappal szembeni társadalmi elvárás egy szemernyit sem változott az évek során, - hogy Moldova örökbecsűjével éljek, a pap legyen kétlábon járó vasárnap... 
A Szent Péter székesegyház központi erkélyén elmondott áldás egyébként idén 65 nyelven hangzott el, ami kettővel – az izlandival és a kazahhal – több, mint egy évvel ezelőtt.
Ha ez jelképezi a katolikus egyház fejlődését - hát mit is mondjak...
:O)))