BUNKÓSZAKÉRTŐ - VAGY BUNKÓ SZAKÉRTŐ?

Azt nyilatkozta Tarlós István, a székesfőváros főpolgármestere, hogy „Az egyesek által agyonimádott neten annyit lehet olvasni különböző bunkózásokról, de tudják, az én olvasatomban nem az a bunkó, aki nyersen fogalmaz, hanem aki szellemileg képtelen, hogy egy helyzetet felmérjen.
Az a bunkó.
Többek között a város helyzetét, az az igazi bunkó” 
Megragadott ez a rövid kis helyzetelemzés - vagy illusztráció arról, hogy mi is a bunkóság lényege? - ezt most nem is lehet talán pontosan eldönteni, mindenesetre ebben a kis kirohanásban benne van, mint cseppben a tenger egyrészt Tarlós István egyénisége, másrészt meg az általa is képviselt politikai oldal viszonya a világhoz.
Kezdjük talán az elején.
Azt már régóta tudjuk, hogy bizonyos körökben hihetetlenül vonzódnak a technika vívmányaihoz.
Így például a Vezér után évekig szaladgált egy ember, a hátán cipelt kábeldobbal és a hóna alatt kurblis telefonnal biztosítva az összeköttetést a központi agy és a perifériák között,.
Emellett, amikor a haladáshoz való hozzáállását akarták illusztrálni, akkor az előtte kinyitott laptopon a billentyűzet nézett vele szembe és a képernyő feküdt az asztalon, mert úgy jobban lehetett rá írni az alkoholos filccel.
De hát ő mégsem műszaki értelmiségi, mint Tarlós, aki mégiscsak egy mélyépítő üzemmérnök, mondhatnánk műszaki szaki, akivel kapcsolatban azért azt várná a nép egyszerű gyermeke, hogy valahol Frédi és Ciolkovszkij között helyezkedjen el az emberi fejlődés sudár pálmafáján, erre kiderül, hogy valahova a csimpánz és a bonobo közé pozícionálja magát.
„Az egyesek által agyonimádott neten” – írja, mintha azt írná, hogy az egyesek által agyonimádott kalapács, vagy, hogy hozzá közelebb álló szerszámot említsek, az egyesek által agyonimádott kapa.
Hogy valaki lebecsülje a XXI. század hajnalán a kor talán legfontosabb, az egész emberiségre ható és sorsára kiható technikai vívmányát, - ez előfordulhat.
De hogy egy ilyen emberből más emberekért felelős tisztségviselő lehessen, az azért talán túlzás, talán mégis jobb lett volna, ha megmarad a csatornázások rögös és korrupcióveszélyes területén.
De, hogy ne hagyjon bennünket kétségek között hányódni, korunk Bárczy Istvánja cizellálja is a dolgot, mondván: nem az a bunkó, aki nyersen fogalmaz, hanem aki képtelen arra, hogy egy helyzetet felmérjen.
Nos, a nyers fogalmazás nem egy nagy dicsőség.
Bizonyos képzettségi szinten felül illik hatszáz szónál többet ismerni, illik bizonyos illemtani követelményeknek eleget tenni, szinte kötelező udvariasnak lenni, és nem illik a választókat még eufemisztikusan sem lehülyézni, ha véletlen nem értenek egyet veled, - márpedig itt éppen ez történt.
Tarlós ezt a kis eszmefuttatását a budapesti hajléktalanok közterületi jelenléte elleni harc jegyében engedte meg magának, ugyanis aktuálissá válik lassan kitiltásuk a frekventáltabb közterületekről, melyet főpolgármesterünk lelkesen támogat, hiszen rontják a városképet.
A hajléktalan a társadalom selejtje. márpedig Tarlós azt a gyakorlatot hozta magával a mélyépítésből, hogy a ronda megoldásokat, vagy a selejtet be kell temetni jó vastagon földdel, akkor nem látszik, és ami nem látszik, az akkor tulajdonképpen nincs is.
Ez az optimális és költséghatékony megoldás, nem a komcsiké, akik azért fedelet toltak a legszegényebbek feje fölé is, ami persze manapság már utópia, de azért a tény az tény marad…

És nem is Bárczy István megoldása, aki filléres népszállót hozott létre, egyszemélyes szobácskákkal, ahol a legszegényebbek is biztonságban érezhették magukat, pedighát Bárczyra nemigen lehetett ráfogni, hogy kommunista lett volna…
Így aztán marad a tiltás, az eltagadás, és ez most igen aktuális, hiszen nyakunkon a tél.
Mire megjön a rendelet, megjönnek a téli fagyok, szelek, készülhetnek a hullaszállítók is az új idők új feladataira, a megfagyottak begyűjtésére.
Tarlós – amellett, hogy bunkó, még szociálisan tökéletesen érzéketlen is, erre a komára nem, hogy embereket, de libákat se szabadna bízni, mert ha olyanja támadna, kopasztás után belehajigálná mindet a jeges Dunába.
Hogy hogyan kerülhettek ilyen kaliberű emberek ilyen magas beosztásokba – megmagyarázhatatlan.
Mert, hogy számukra ez jó, az nem vitatható, de mi jó van ebben a választóknak?
A vonatkozó viccben Móricka ül a küszöbön és veri a csúnyáját egy kalapáccsal, közben sírva ordít.
Kérdezi Szomszédnéni – mit művelsz itt, te mesüge?
Hát azt mondta a Pistike, ha verem, az élvezetes!
És mit élvezel te ezen?
Hát, amikor melléütök…
Talán így vagyunk a politikusainkkal is, csak az a baj, hogy általában azért ritkán ütünk mellé…

:O)))

A TELHETETLEN HATALOM

Akár lehetne nagyvonalú is a Fidesz-kormány, hiszen már minden lényeges hatalmi pozíciót a kezébe kaparintott.

Övé a törvényhozás, a végrehajtó hatalom, az Alkotmánybíróság, folyamatban van a bíróságok lefejezése majd megszállása, ellenőrzése alatt áll a média, kinevezettjei ülnek az állami vállalatok irányító posztjain, éppen folyamatban van az iskolák igazgatóinak állami kinevezettekre cserélése, lassan már a portás sem lehet egy állami intézménynél kétes világszemléletű.

Gyanakodni erre a lehetőségre már akkor lehetett volna, amikor a választási győzelem másnapján, meg sem várva a hétvége elmúltát leváltották az Állami Egészségügyi Központ amúgy nem politizáló, állását pályázaton szerző és vitathatatlanul sikeres főigazgatóját, akinek bűne csak az volt, hogy testvére az Orbán által gyűlölt Szilvásy Györgynek, a korábbi titkosszolgálatokat felügyelő miniszternek.

Azóta nincs megállás, és a személycserék sora nem állt meg az állami politikai, gazdasági és intézményvezetők felső szintjén, az egyszerű beosztottak is rettegnek egymás előtt beszélni, hiszen a legkisebb gyanú is elég ahhoz, hogy repüljenek, mint liba a tél elől.

A hatalmi téboly még itt sem állt meg, magánvállalkozásokhoz is delegál a kormányzó erő felügyelőket, akik gondosan odafigyelnek arra, hogy az adott területen befolyással bíró szervezetben a nekik tetsző módon menjenek a dolgok - ez különösen a média területén tapasztalható meg igazán - a tulajdonosok kaphattak egy olyan ajánlatot, melyet nem lehetett visszautasítani...

Nem csak a televízióknál, már az interneten is ott nyomulnak.

Portálalapító főszerkesztőket és neves publicistákat küldenek világgá vagy hibernálnak a portálok tulajdonosai, mert a felügyeletnek ezen a területen is totálisnak kell lenni.

Nem lennék túlzottan meglepve, ha a kormány elkezdené zavarni a facebookot, mint tette hajdan Rákosi a Szabad Európa Rádióval.

Azért jutott ez a dolog eszembe, mert ma kiderült, hogy a budapesti főpolgármester Márta István pályázatát figyelmen kívül hagyva Dörner Györgyöt nevezte ki az Új Színház igazgatójává.  

A volt színigazgató 13 éven át vezette sikeresen a színházat, melynek gazdálkodása stabil volt, társulata jól érezte magát a bőrében, pályázatokat nyert és pályázott folyamatosan, senkinek nem okozott gondot, közönségének csak örömben és művészi élményben volt része.

A baj talán éppen ez volt.
Túl jól működött, felkeltette a munka nélkül dicsőséget keresők figyelmét, hiszen kinek kell egy lerobbant intézmény?

Ha már helyzetben vagyunk, akkor nézzünk ki magunknak olyan valamit, ahol a felhalmozott értékek felélése is évekig tarthat, addig fenn tudjuk tartani kenyéradó gazdáink előtt a sikeresség illúzióját, aztán majd keresünk magunknak más lerabolnivalót.

Janicsárok ezek, és a tevékenységük eredménye is a janicsár-gazdálkodást fogja másolni.

Azt a libát fogják először levágni, melyet az előző gazda tizenhárom éven keresztül nevelgetett, etetgetett, de a legkövérebb liba is elfogy egyszer a tepsiből.

Tarlós egyébként már ránézésből is ért a kultúrához, hiszen annak idején kiolvasott talán tíz Hahotát is és volt egyszer már színházban - tizenhárom éves korában a sulival.

Az ember tragédiája ment éppen.

Akkor már elhatározhatta, hogy ha belőle egyszer Isten lesz, akkor sokkal keményebben nyúl majd a dolgokhoz, nem köll annyit teszetoszáskodni ezekkel az Ádámokkal, vagy beáll a sorba, vagy megy a purgatóriumba.

Némelyik akkor is, ha beáll a sorba, mert a többieknek is kell tanulniuk valamiből.

Dörner egyébként köztudottan a Jobbik elveihez közel álló színművész, úgyhogy a színház jövő évi műsorpolitikája ezzel adott is, lesz ott hősi magyar virtus, kardlengetés, mint a tisztavatáson, lesz árpádsáv, a turul ott fog tojni a színpadon, a néző meg a színházra.

Hálistennek a színház intendánsa a sunyi nyilas Csurka István lesz, a Zsírtáltos, aki akár két zsöllyét is elfoglalhat majd a nézőtéren, mellette ülhet Tarlós és Dörner, nézőként meg ott majszolja majd a pattogatott kukoricát a Magyar Gárda aktuális reinkarnációja – nicsak, háromdimenziós mozi!

A mai napon egyébként az illetékes államtitkár leváltotta a Magyar Cirkusz és Varieté KHT. igazgatóját is és egy fideszes bohócot nevezett ki helyette.

Neki aztán hihetetlen könnyű dolga lesz, mert csak meg kell hívnia vendégségbe az utóbbi másfél évben kinevezetteket és komplett lesz a bohócfesztivál.

Mecsoda remek előadás lesz, a felülmúlhatatlan Peti bohóc Lajkó bohóccal együtt felborítják a forintot, erre Gyuri bohóc hahotázik, de jön a zord tekintetű Pénzügyi Válság és egy nagy hólapáttal fejbevagdalja mindhármukat, - de vicces is lenne, ha csak nézők lennénk, és nem nekünk kellene tartani a cirkuszi sátor oszlopait.

A fő szám azért Viki-bohóc, aki ferde szemmel néz azokra, akiknek nem tetszik a fején a koronával leszorított kockás lepedő, vagy a porond közepére felhúzott dolomitgát - közben a nézők zsebéből nagy viccesen kilopja a pénzüket.

Nagyon mókás egy társulat ez, de valahol azért félelmetes is, mert fertelmes időket idéz ez az egész.

És bár a porond előbb-utóbb tisztára lesz söpörve, de rettenetes gondoknak nézünk elébe.

Merthogy nem volt túl nehéz egy úgy-ahogy, de működő autóból lovaskordét fabrikálni, de a lovaskordéból újból autót csinálni meglehetősen körülményes lesz.

És nem is lesz túl gusztusos a dolog, mert az kétségtelen, hogy a sok Fidesz-vazallust el kell küldeni majd világgá.

Ha nem akarjuk, hogy állandóan karót dugjanak a küllők közé, akkor ez elengedhetetlen, de rohadt randa optikája lesz és lesz itt sírás-rívás meg a demokrácia emlegetése szakmányban.

A bírókat reaktiválni nem lesz túl nehéz, de azokat a nyugdíjasokat feltámasztani, akik az özvegyi nyugdíj megvonása miatt megfagytak a lakásukban, az már körülményesebb lesz.

Tulajdonképpen ez a pitiáner rablómentalitás vezet el oda, hogy nem lesz ember, aki Viktort visszasírja a hatalomba, ha egyszer sikerül kibillenteni belőle -  szerintem ma több ugyanis a jobboldali csalódott választó, mit a baloldali.

Ők csodát vártak, mi tudtuk nagyjából, hogy mit várhatunk, de azért ez a primitív barkácsolás és öntelt hatalmi téboly még minket is meglepett – nincs az az ortodox ultrabalos, aki vissza akarta volna ide hozni Rákosi rendszerét.

A Vezér szorgalmasan vágja maga alatt a fát.

Akinek esze van, ma már nem áll a narancsfa alá…

:O)))

FELBÖSZÍTVE...

Pénteken megalakult a Budapesti Önkormányzatok Szövetsége, a BÖSZ.
Tarlós István főpolgármester nem vett részt az alakuló ülésen, sőt igen randákat nyilatkozott.
Azt mondta:  "a fővárosi önkormányzat belépése nélkül a Budapesti Önkormányzatok Szövetsége csak súlytalan gittegylet lehet, amely nem válhat a kormány hivatalos konzultációs partnerévé".

Tarlós - azt hiszem - téved.

Több dologban is téved egyszerre, dühös csapkodása pedig egyenesen nevetséges.

Egy olyan szövetség, melyben a huszonhárom budapesti kerület polgármesterei vesznek részt eleve nem súlytalan – egymillió-hétszázezer ember adja meg a súlyát, míg a főváros polgármesternek a súlyát csak a kormánypárti frakció adja, annak ellenében tehetetlenségre van kárhoztatva.
Rosszabb esetben ő is sétálhat petícióval a hóna alatt a Kedves Vezetőhöz.

Aki majd természetesen atyai szigorral fogja csóválni a fejét, mikor átadja neki a selyemzsinórt.

Másrészt abban is téved Tarlós, hogy a szövetség a kormány hivatalos konzultációs partnere kívánna lenni.

Ez a szövetség nyilvánvalóan Tarlós ellen alakult, az a célja, hogy rákényszerítse az egyeztetett akaratot a kissé sprőddé vált és önmaga nagyságába belefeledkezett főpolgármesterre, aki egyéb hiányosságai mellett még vérbunkó is.

A budapesti főpolgármester hosszú-hosszú évek óta a legrosszabb minőség, aki a városvezető patinás székébe ült, Bárczy Istvántól számítva a sort.

Még a szocializmus tanácselnökei is demokratikusabban viszonyultak a város és lakóinak  dolgaihoz, mint hősünk, aki ugyanabban a betegségben szenvedhet, mint a Szeretett Vezető, csak talán rosszabb az orvosa.

Hatalmi gőg, intolerancia, ötletelés, arrogancia – csak hát a pozíció más, és ameddig a Vezér a szemenként kiválogatott képviselőkkel a háta mögött nagypofájú, addig Tarlósnak nincs a háta mögött senki, csak akit Orbán odavezényel.

Ha észnél lenne, akkor már régen észrevette volna, hogy ő egy magányos gúnár egy olyan libacsapatban, amelynek élén egy másik gúnár totyog magabiztosan és a libák láthatólag inkább az után mennek, mint utána.

Tarlós azt képzelte, hogy Orbán mellett valaki lehet, de aki tizenkét év alatt sem veszi észre, hogy Orbán mellett senki sem lehet valaki, csak al és fősenkik létezhetnek, az alkalmatlan egy európai nagyváros vezetésére.

Azt sem vette észre, hogy amikor Pesti Imrével kerül szembe, akkor tulajdonképpen az orbáni centralizációt támadja, márpedig itt minden gyeplőszárnak Orbán kezében illik összefutni, és elképzelhetetlen, hogy egy szürke herélt a maga feje szerint akarja húzni a kocsit.

Abban is téved a hauptbürgermajszter, hogy akik szemben állnak most vele, azok nyeretlen kétévesek.

Egy Rogán, vagy egy Nagy Gábor Tamás önmagban is politikai súlyt képvisel a Fideszen belül , ahol Tarlós idegen test, és ahol soha nem fog tudni olyan támogatást szerezni, mint a fideszes kerületi polgármesterek.

Ezenkívül szegény jó Tarlós úgy mozog a közéletben, mint elefánt a porcelánboltban.
Amikor ilyeneket mond Pesti Imrének, a kormányhivatal vezetőjének, hogy  "nyugodtan vigye a kormányzati hivatal a BKV-t adósságostól, metróstól".

Csak az lesz a probléma, hogy nemrég mentek el a Városházáról "a Sétapálca Bejárató Kisszövetkezet tagjai, akik azt mondták, nekik is van egy koncepciójuk, mert nekik is van annyi közük a közlekedéshez, mint egy belgyógyásznak".

Tréfás, mint a rinocérosz. 
De egy biztos: Pesti sem fogja neki elfelejteni, hogy kétségbe vonta hozzáértését, és ha az első megfelelő alkalom adódik át fog adni neki egy sétapálcát.

A budapesti főpolgármesternek diplomatának is kell lenni, de Tarlós a diplomáciát egy tankhadosztály parancsnokától tanulhatta, csakhát mögötte nincsenek harckocsik, ki van szolgáltatva a frakciónak, az apparátusnak, a kormánynak, a kormányhivatalnak és a kerületi polgármestereknek, akik hozzávetőleg tíz perc alatt fogják bebizonyítani, hogy tök hülye a városhoz, ha a Nagy Karmester beint.

Lenne esélye azért, ha a lakosságot maga mellé tudná állítani, de erre ő – szegény - alkatilag alkalmatlan.

És agyilag is sajnos, hiszen aki tevékenységnek csúcsát a Moszkva tér átnevezésében látja, annak sajnos fogalma sincs a néplélekről, mely az ilyesmit inkább ostoba zaklatásnak tartja, mint felemelő aktusnak.

Amikor a fővárosi ifjúság kedvelt szórakozóhelyeit be akarja záratni, hogy helyet csináljon egy – egyébként teljesen felesleges – országzászlónak, akkor azt akkor is a nyakába varrja a serdületlen ifjúság, ha kivételesen nem ő a ludas a dologban és senki nem vonja kétségbe, hogy kitelik tőle..

A zászlók úgyis a mániái - a Főváros jónéhány évtizedet megért zászlaját is kicseréltette a 33. Honvéd Kerékpáros Fajfenntartó Hadosztály zászlajára, aztán most lehet újratervezni az egészet.

És még hátra van a Székesfőváros elnevezés bevezetése és új címer kreálása – a címerpajzson egy bánatos szürkemarha fogja a szájában tartani a főváros kulcsait, az orrában karikával.

Tarlós a Fidesz utolsó csapása a nemzetre, hozzá képest Demszky fárosz volt az éjszakában.

Pedig őt sem szerettem…

:O)))

CSONTIG...

Nagyon vicces.

Hiába törtem a fejem, nem igazán tudtam rájönni, hogy miért is kell szegény jó Rooseveltet piszkálni a Lánchíd előtti tér átkeresztelésével.

Egyébként sem kedvelem a közterületek neveinek állandó macerálását, a táblacsereberéket.

Kicsit gyermeteg dolognak tartom ezeket a mágikus aktusokat, az átszellemült pofával végrehajtott babrálást lényegtelen dolgokkal, miközben a főváros a turiban beszerzett járművekkel közlekedve, koszban, kátyúban, kutyaszarban él egyik napról a másikra, - akkor a valóságos gondok megoldása helyett jön a Prézli tér…

Még a végén megérem, hogy ki lesz írva a falakra: Demszky gyere vissza, minden meg van bocsájtva!

Na, ma aztán megvilágosodtam, mint liba az úsztatón, - kiderült mire megy ki a játék.
A Tarlós csomag tulajdonképpen Viktor egy forró nyalintása Amerika alfelének, ugyanis a Szabadság teret szeretné átkeresztelni Roosevelt térré, - ne ingereljük tovább az amerikai nagykövetet a tér mai nevével, még a végén azt képzelné, hogy komolyan gondoljuk.
Tarlós itt csak báb, nem kell őt e tekintetben sem komolyan vennünk, különösen, ha a csomag másik elemét is szemügyre vesszük.
Merthogy Viktor a következő nyelvcsapásával a Jobbik híveinek ánuszát bizsergeti - Tarlós ugyanis bejelentette, hogy tárgyalásokat kezdeményez a Szabadság téri szovjet emlékmű áthelyezéséről a moszkvai polgármesterrel.
Gondolom azért, merthogy a moszkvai polgármester az ő diplomáciai szintje, akinek ugyan az emlékmű ügyében semmiféle kompetenciája nincs, de úgy lehet csinálni, mintha.
Ehhez a Fidesz nagyon ért, diktatúrácska, mintha jogállam lenne, ország, mintha demokratikus lenne…
Hogy Tarlóst úgy fogják elhajtani, mint Julcsa a libát, ha a vetésbe ment, ez kétségtelen, erre nem is kell sok szót fecsérelnünk, a kezdeményezés eleve hamvába hótt.
Az emlékmű helyzetét államközi szerződés rendezi, léte az oroszok számára is presztízskérdés, létjogosultságát pedig a magyarországi harcokban elesett szovjet katonák tíz és tízezrei legitimálják – nem kellene ezt a kérdést megbolygatni.
Hacsak nem akarjuk, hogy a magyar katonasírokat a kölcsönösség elve alapján áthelyezzék, mondjuk egy formás tömegsírba a vlagyivosztoki állatifehérje-feldolgozó mellé, merthogy a jelenlegi magyar katonai temető meg az emlékmű meg nekik van útban.
Ha Galina Boldirjevkában kiballag a rétre balalajkát szedni, akkor mindig eszébe jut, hogy nem messze innen ölték meg az apját és a bátyját azok az idegen katonák, akiknek a sírját most naponta nézegetheti, holott a szíve tele van a gyilkosok iránti gyűlölettel, - hát eltűrhetik ezt az orosz hatóságok?
Szerintem nagyon jó helyen van ez az oszlop, jóllehet percnyi kétségem sincs, hogy eltávolítása remek helyet szabadítana fel egy Trianon emlékmű számára – esetleg lehetne rekonstruálni akár az irredenta emlékművet is.
Talán éppen ezért van jó helyen..
Ez az obeliszk figyelmeztet bennünket arra, hogy hová vezethet a politikai vakság, a külpolitikában kötelező óvatosság hiánya, a nemzetieskedő kivagyiság és az agresszív ostobaság.

Egyébként sem tartom valami nagy ötletnek Oroszország ingerlését, különösen egy Tarlós kaliberű politikus esetében, akinek egyébként sincs semmiféle diplomáciai érzéke, legfeljebb csak rossz modora van.

Kezdte a Moszkva tér átkeresztelésének szép ötletével, most folytatja a Szabadság téri obeliszk áthelyezésének ötletével – nevetséges a koma.

Persze ezt Viktor nélkül nem merné megtenni, ez ne is legyen kétséges.

Viktor számára kétségtelenül nagyon sokat jelentene, ha az amerikaiak szóba állnának vele, de ennek valószínűségét meg elcseszte egyszer már az ikertornyok lerombolásakor tett idiótáskodásaival, és hát, ami azt illeti, most, Líbia ügyében sem volt túl szerencsés a nyilatkozata.

Van az úgy, hogy egy kis ország nem engedheti meg magának, hogy ne álljon legfőbb szövetségese mellé, ezt Kádár is felismerte a Csehszlovákiai bevonuláskor – igaz, ő fényévekkel jobb politikus volt, mint a mi kis pökhendink.

Szóval gyenge ez az ötlet, kíváncsi vagyok, hány dollárcentet jelent majd az olaj és gázszállítások lassan aktuálissá váló ártárgyalásain, de olcsón nem ússzuk meg, az biztos.

Most a tér utcatáblái jelentik Orbán Márai-kötetét, most ezzel házal, ezúttal az amerikaiaknál.

Szánalmas az ostobasága, a felesleges és gusztustalan nyalás Amerikának, az oroszok teljesen felesleges ingerlése, melynek az árát nekünk kell majd megfizetni.

Amerikának nem seggnyaló kell – abból van nekik elég – nekik egy stabil, megbízható szövetséges kell.
Orbán nem tudja ezt a benyomást kelteni.
Kár.


:O))))