SZAKÉRTELEM...

Mindenki máshoz ért, van, aki műsorkészítéshez, van meg, aki bosszúhoz, vagy csak simán a félelemkeltéshez.

A közmédiumok dolgozóinak megritkítása szigorúan szakmai alapon történik, aki túl nagyra nőtt és kilóg a narancsültetvényből, azt most egy laza mozdulattal kirántja a helyéből a hatalom és félredobja.

Emlékeztet ez engem kissé a lakókörnyezetemre, amely valaha gyönyörű ősfás terület volt, aztán a beköltöző új tulajdonosok nem szerették sepregetni a leveleket, és sorra, egyenként kivágták a gyönyörű tölgyeket, a szürkenyárnak meg eleve annyi volt, merthogy pihéket eregetett tavasszal, baltát hát neki!

Aztán mikor rájöttek, hogy valami zöldség mégiscsak kellene, akkor vettek csenevész, tíz évig se élő, árnyékot soha nem adó, hüvelykujjnyi törzsű barackfákat, és ültettek napernyőket is, mert a sívó homokon az a kis agyuk is felforrt, ami készleten volt.

A közmédiumoknál is dolgozik a Stíhl-fűrész, olyan neveket vagdalnak ki, mint Nej György, László Judit, Bogár Zsolt. 

Elküldték Nagy Emesét, a 180 perc és a Szombat délelőtt riporterét, Udvarhelyi Szabolcsot, , Nyárádi Pétert külpolitikai szerkesztőtől, elküldték Marton Évát.

Az elbocsátottak listája már hosszú, mint a vonatfütty, - jut eszembe, most velük nem szolidarít Gaskó, pedig emlékszem, anno mennyire szolidáris tudott lenni…

Természetesen nem csak rádiósok vannak a listán, a televíziótól (a Duna televíziótól is) küldenek el eredményes, komoly munkát végző, elismert embereket - van, akit néhány hónappal a nyugdíjazása előtt.

Persze a Nmzeti Együttműködés Kormánya nem figyelhet oda mindenre – Sztálin elvtárs is megmondta: ahol fát vágnak, ott hullik a forgács…

Az biztos, a fiúk értik a dolgukat.

A fejet kell levágni, oszt utána már minden könnyen megy – az utódok csendes és szolgálatkész népek lesznek.

A verkli meg ettől még megy tovább, nagymamámnak is volt olyan libája, amelyiknek levágta a fejét, oszt mégis kiugrott a tálból még egy-két kanyarra, de messze azért nem jutott…

Nem is terhelnék ma senkit tovább ezzel a történettel, hiszen az ügy önmagáért beszél.

A strukturális változások várható lebonyolítási rendjéből és módszereiből ad kis ízelítőt az egészségügy dolgozóinak, a közlekedési dolgozóknak, a nyugdíjasoknak.

Meghát ugye, ha valamiről nem tudósítanak, az nincs – sokkal kevesebb lesz a baj, ha a gondolkodni is tudó médiamunkások nem zavarják a folyamatokat.

Persze fel a fejjel, amíg van, minden befejezés a kezdete is valaminek – a kirúgottaknak például a létbizonytalanságnak…

Olvastam ma valamit – megosztanám veletek:

Romhányi József:

INTERJÚ A FARKASSAL, AKI ÁLLÍTÓLAG MEGETTE PIROSKÁT

Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.

Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.

- Igaz volna ama vád,

Hogy ön orvul elfogyasztott egy egész nyers
nagymamát?

- Egy nagymamát? Egy grammot se!

Ez az egész csak Grimm-mese!

- Hogy Piroskát ön falta fel, talán az is hamis vád?

Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát!

- Hogy én őt ruhástól? Mit ki nem eszeltek!

Én még az almát is hámozva eszem meg.

- Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek

mindketten,

mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten.

- Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak

A viskóba.

Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,
s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok
a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.

- Én úgy tudtam, önnél szabály,
hogy csak friss húsárut zabál.

- Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,
zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze.

- És meddig lesz önnél a juhhús is tiltva?

Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!

Nem mai költemény, de az aktualitása kétségbevonhatatlan.

:O)))