SZEMÜNK FÉNYE...

Szemünk fénye a gyermek.

Óvjuk, védjük, pátyolgatjuk – felkészítjük az életre, megpróbáljuk olyan helyzetbe hozni, hogy a munkaerőpiacon értékesíthető tudást szerezzen.

Ezt tette idáig a szülők többsége és ezt tette a társadalom is.

Ezt tette még a libamama is, mikor a kislibákat libasorban levezette a vízhez, megmutatta nekik, hogy mit lehet enni, mitől kell tartani és mitől kell félni, hogyan lehet elegánsan szürcsölgetni, és hogy kell decens visszafogottsággal égnek mereszteni a püspökfalatjukat, ha valami finomságra vágynak.

Ezidáig a társadalom is ezt tette, külön törvényeket hozott a felnőttkoron innen levő népség érdekében, próbált időt adni nekik az alapvetően fontos ismeretek megszerzésére, sőt, akinek a szülei nem viseltettek elég felelősséggel gyermekük iránt és a gyereknek sem volt késztetése az ismeretszerzésre, még azokat is szelíden presszionálták a tanulásra a 18 éves korig tartó tankötelezettség intézményével,

Aztán jött a forradalom, és ennek a fertelmes gyakorlatnak most véget vetettünk, első lépésként hadat üzentünk a kiskorú csokitolvajoknak, akiknél otthon hegyekben áll az édesség, meg a másik elvetemültnek, aki a bátorságát kívánta bizonyítani a haveroknak.

Majd lesz itten rend, mondta Isten külön a magyarság számára kitalált büntetése és ízibe törvényt is alkotott: börtönbe a kiskorú csokipusztítóval, bele vele a sittre a rablók, garázdák és zsebesek közé, hadd kezdje meg idejekorán bűnözői pályafutását, majd megtudja így, hogy hol lakik az Isten!

Jómagam ugyan az intézkedést éppoly gusztustalannak tartom, mint aki a megalkotásáért felel, emellett kontraproduktívnak is, mivelhogy ezzel a gyereket éppen nem a jogkövető magatartás felé indítjuk el, inkább dacot és elkeseredettséget váltunk ki belőle, abból pedig bűnismétlés lesz, csak nagyobb körültekintéssel é hatékonyabban.

Orbán sem a tisztiházzal kezdte, hanem Boss öltönyöket lopott a párfinanszírozásra adott lóvéból, oszt nézzük meg – ma már az egész ország felé nyújtogatja az enyves kezét.

Egyszer egy ABC – ben a boltvezető durván rászólt a csemegepultos dolgozójára, mert az megevett egy szelet téliszalámit és elvonta a jutalékát, mire is, mikor odébb ment és a lány egydülmaradt, akkor elővett egy rúd téliszalámit, akkurátusan felkockázta, majd lehúzta a vécén, - ezt zabáld meg hülyedurva mondá, és elégedett képpel visszaballagott a pultba.

Ez persze helytelen cselekedet volt, de jól példázza, hogy mihez vezethet a rosszul alkalmazott fegyelmezés vagy fenyítés.
Az ember lelke érzékeny műszer, nem lehet nagykalapáccsal gyógyítgatni, a Vezér lelkivilágán is nyomott hagyott, hogy a kőtörő apuka sokat ütötte azt a buksi fejét…

Most viszont amit a Széll terv keretében elkövetni szándékoznak, az példátlan, a mocsokállatság minősített esete: le akarják szállítani a tankötelezettséget tizennyolc évről tizenöt éves korra.

Mintha az ipari forradalom Angliájában lennénk, olyan ez a fülkeforradalom Magyarországon.

A tizenöt éves kor az azt jelenti, hogy valaki éppen befejezte az általános iskolát, vagy még azt sem, és mehet világgá.

Az állam egy laza mozdulattal beledobja őket abba a mozgó hullák számára ásott dögkútba, ahol még az elvegetáláshoz szükséges képzettségük sincs meg, ahol egy életre a társadalom salakja és selejtje lesznek, és ezt már tizenöt éves korukra elrendezi nekik ez a demagóg szociopata.

Ez a terv maga a színtiszta rasszizmus is mellesleg és ez persze Vezérünk tekintetévben  pszichológiailag indokolható, de ez az elképzelés maga a tömény idiótaság is, hiszen hova a fenébe akar ennyi szakképzetlen gyereket beállítani dolgozni?

Harminc ötletem lenne, amelyik ennél a baromságnál mind olcsóbb, értelmesebb és hasznosabb az ország számára, és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az ilyen terveket a Vezér személyesen találja ki, hiszen aki pénzért hülye, az azért ennyire mégse, ugye…

Ha ebből törvény lesz, akkor az az ország szégyene lesz, időutazás vissza a Horthy korszakba.

Lehet Kádár rendszeréről elmondani, hogy diktatúra volt, de a gyermekek sorsa mindig középponti kérdés volt azokban az években  -  még a legostobábbat is felkarolták és képezték olyannyira, hogy akár miniszterelnök is lehetett belőle, ahelyett, hogy a traktoros után böngészné a tarlót.

Ezekből a gyerekekből  traktoros sosem lesz, mert egyrészt a sok íróasztal-Einsteinnek eszébe nem jutna, hogy nem okvetlen kell mindenkit integrál-számításra meg deriválásra oktatni.

Lehetne esetleg az oktatást úgy is szervezni, hogy úgy a negyedik év táján azokat, akik nem tudják felvenni a ritmust, azoknak más képzést lehetne adni, megbízható írni-olvasni tudással és a négy számtani alapművelet alapos ismeretével, emellé lehetne adni nekik gépjárművezető képzést, kisgépkezelői, nehézgépkezelői végzettséget, kőműves, burkoló, asztalos és egyéb szakmákat, tíz évnek erre elég kellene lenni.

Lehetne csecsemőgondozókat, segédápolónőket, idősek otthonaiba gondozónőket képezni, lehetne tanítani háztartásvezetést. 
Főzést, higiéniás és gyermeknevelési ismereteket, születésszabályozást meg még ezerféle dolgot, ami hasznos, meg amivel a kenyerét keresheti vagy az életét rendezettebbé és boldogabbá tehetné.

Ehelyett a gyerek mehet világgá és a Magyar Köztársaság, amelyik egyébként a milliós keresetűeknek éppen most dugott a zsebébe havi három-négyszázezer forintot, még hamubasült pogácsát sem ad nekik útravalóul.

Nem is nagyon tudok erre mást mondani – undorító.

Ha egy tizenöt éves gyerek már alkalmas az önálló életvitelre, akkor csak azt javasolhatom, hogy az adókedvezmények számításánál is ez legyen a határ, ha már olyan nagyon spórolni akarunk, szokás szerint a legelesettebbeken.

Rokkantak kipipálva, nyugdíjasok szintén, betegek úgyszintén, most a gyerekek is, munkanélküliek is szívnak - ki a franc van még szerencsétlen nincstelen, akit kifelejtettek?

Épeszű és ép lelkű politikus nem csinálna ilyet.

Vond le te a következtetéseket…

:O))))