Ki nem látott, jöjjön
ide, láthat.
Éppen mászik ez a nemes állat…
Másfél milliárdot fordít a kormányzat a hajdani karmelita kolostor - mai nevén
Várszínház - átalakítására, hogy a Nagybeteg Agybeteg méltó körülmények között
tudja majdani miniszterelnökét, aki természetesen nem ő lesz.
Lesz az még több is, majd a föld alatti garázs, az új irodai berendezés, az
informatika, a pánikszoba, a menekülőalagút, a Várstadion, stb. külön költségvetési
soron jelenik meg.
Hogy ki lesz akolostor gazdája, azt ma még nem lehet biztosan tudni.
Mostanában Lázárt emlegetik a cím várományosaként, de két év hosszú idő,
1936-ban Jezsov például még szilárdan hitte, hogy ő a Gazda első számú támasza,
erre 1938-ra kiderült, hogy már nem, és harminckilencben felvehette a „néhai”
előnevet is.
Rendes diktátor közelében a macskája sincs biztonságban, hamar kiderülhet róla,
hogy gepárd – kis biztatásra bizonyára bevallja.
Lehet, Lázár helyett addigra már Hoppál lesz a favorit, segget nyalni az is tud
– a Fidesz politikusai csereszabatosak.
Nem kell ezen a költözködésen csodálkozni, hiszen a kétharmaddal az ország
lakossága felhatalmazta őt, hogy a választási ciklus felétől első ütemben minimálisan
is kormányzó legyen, mint Hunyadi János, de méginkább, mint vitéz nagybányai
Horthy Miklós őkegyelmessége, a Nemzet Példaképe.
Ha valaki azt hinné, hogy ezzel a köpcös kis parvenü ezzel felér az uborkafa
tetejére, hát rettenetesen téved, a Sándor-palota csak egy lépcső a megfelelő
környezet felé.
A Táncszínház
után az Országos Széchényi Könyvtár repül a Palotából, együtt a többi jelenlegi
használóval, melyek számára majd tönkreteszik a Városligetet.
Ha az egész attrakció költségét összeadjuk, százmilliókat, milliárdokat hajigálunk
ki az ablakon, ha nem ezermilliárd lesz a számla vége.
Merthogy, ugye, a Parlamentben nem maradhat, a Nándorfehérvári terem nem méltó
az ő nagyságához, és egyébként is, most, hogy a Parlament létszáma felére
csökkent, egyre kevesebb hely jut az ő egyre terjedelmesebb egójának, költözni
kell, nincs mese.
Amikor a parlament épült, akkor az ország háromszor ekkora volt, a Parlamentnek
volt alsó és felsőháza, néha még tekintélye is, habár ami azt illeti, eleink
sem voltak sokkal jobbak mai utódaiknál, talán ezért is tartunk itt, ahol
tartunk.
Mindenesetre ne hamarkodjuk el az ítélkezést, hiszen ki tudja – lehet még a
dicsőséges Magyarországnak ismét felsőháza, ott ül majd benne Csányi gróf,
Pintér táborszarnagy, hódmezővásárhelyi báró Lázár János, Semjén püspök, Tőkés
püspök, Hegedűs püspök – de szépek is lesznek így, falkában!
Már csak Erdős bíborossal kell valahogy levajazni, hogy református létére a
Szentkoronára is igényt tarthasson, de az is lehet, hogy áttér.
Pázmány Péter
meg sírvafakad a sírjában: Uram, én nem ilyen lovat akartam!
Nem is tudom, miért jut eszembe az a százezernyi magyar gyerek, akik a szó
szoros értelmében éheznek, hiszen azok azért éheznek, mert a szüleik nem
akarnak dolgozni a mi munkaalapú társadalmunkban.
Mindenesetre lesz még Puskás-stadion a Népstadionba szuszakolva, a Gellérthegyről
a sörnyitó átmegy a Szoborparkba, a Citadella ormaira felkerül a Tatabányai
turul.
Tatabányára, a turul helyére Prónay Pál emlékműve kerül, kezében
böllérbicskával, Horthy szobra a Szabadság téri református templomból átkerül a
Bazilikába, a Szent Jobb pedig kissé átalakítva – egy pénzeszacskót szorít – új
értelmezést kap - ki fog derülni, hogy az ereklye a honfoglaló Orbán (Szent)
István jobbja, ezért aztán átkerül Felcsútra, Puskás autentikus illatokat
árasztó zoknija mellé.
Iparkodni kell, mert azt talán maga az Úr sem meri prognosztizálni, hogy meddig
lehet emberek közé engedni Pannónia & Hunnia Lángoszlopát, a Mi Elmebetegünket…
Ti pedig, barátaim bízzatok a természetben, az úgyis végzi a maga dolgát, mert
ha ebben a bánatosan debil ellenzékben és tehetséges politikusaiban bíztok,
akkor hordhatjátok a földet a Ferenc József földről a süvegetekben a koronázódombhoz.
Ha ezt a helyzetet valaki 1989-ben prognosztizálja nektek, helyből idiótának
nyilvánítjátok.
Ez jusson eszetekbe, mikor kijelentitek, hogy itt azért ez, vagy az soha nem
fordulhat elő.
Előfordulhat minden – megmondta ő is, neki meg megmondták a Hangok – hihetünk nekik…
:O)))