Már megint sikerült beverekedni magunkat az Unió leggyengébb országai közé.
Négyen vagyunk a klubban, nem is rossz társaság, valamilyen furcsa ódon mindahányan közelebb az egyenlítőhöz, mint a sikeresebb országok - gondolom, a mi helyzetünkbe bejátszik a százötven éves török uralom genetikai hatása is.
Az Unió különböző intézményei mindenféle eljárásokkal fenyegetnek, van köztük olyan is, mely kilátásba helyezheti az ország szavazati jogának megvonását az Európai Parlamentben, folynak az informális tárgyalások az IMF-EU megállapodások előkészítése ügyében, a héten lejár a határidő, melyet az Unió szabott a kifogásolt jogszabályok megváltoztatására, azt már tudjuk, hogy jön az egykulcsos adó, de Orbán hallgat.
Illetve amikor megszólal, akkor sem mond épeszű dolgokat.
Azt mondja többek között ugyanis, hogy szinte már mindenben megegyeztünk az Unióval, kivéve talán a Nemzeti Bank elnökének fizetéséről, de abban aztán nem engedünk, ha beleszakad az Unió, akkor sem.
Ha ez az ember épeszű, akkor én meg libapásztor vagyok a hideg téli égbolton.
Mondjuk ki kereken: ez az ember bolond.
Olyan, mint a legény, akit már kékre-zöldre vertek a kocsmaudvaron, aki már mindenkivel élt orális szexet, aki arra járt, beleértve a kocsmáros kutyáját is és aki ezidáig mindig az ügylet kellemetlenebbik végén foglalt helyet.
Most, amikor végre szabadon engednék, akkor odaáll azon vitatkozni, hogy begombolja e a legerősebb legény sliccét vagy nem.
Két dolgot lehet itt vélelmezni, ha kételkedünk a vélelmezett diagnózisban.
Az egyik, hogy valamit még nagyon el szeretne intézni, mielőtt az Unió lehervasztja az ambícióit, a másik, hogy csődbe akarja vinni az országot.
Nem mondom, unortodox eljárás lenne egy ország felvirágoztatására, de az kétségtelen, hogy akiknek tartozunk, azok szívhatnák a fogukat.
Igaz erre az évszázadra véglegesen megoldaná a magyar életszínvonal problémáját, merthogy a nem létezőnek nem lehet színvonala.
Itt élet sem lesz, nemhogy életszínvonal.
Persze lehet, hogy a Sztárközgazdásznak biztos receptje van a csőd elkerülésére, a hangok súgták meg neki telihold idején…
De az is lehet, hogy van még megvédenivaló és annak az adminisztrációját kell elintézni – mondjuk a Malév felszámolásából is ki kell még venni a királyi tizedet, de az is lehet, hogy a földdel kell még ezt-azt elintézni kétharmaddal.
Mindenesetre gyanús, hogy az egy Budai megbízotton kívül senki nem erősködik, már szinte azt hinné az ember, ha nem ismerné ezeket, hogy Gyurcsányt sem akarják becsukni, Bajnait sem piszkálják, Oszkó meg – véleményem szerint – magának kereste a bajt, oszt most takarítgathatja magáról a szart, szívlapáttal.
Pedig olyan okos fiúnak nézett ki messziről, és mégis.
Viszont a kommunikáció gördülékeny, nincs az a seggberúgás, melyet ne tudnának világraszóló győzelemként kommunikálni, holott nyakukon a baj.
Mindjárt itt az ideje annak, hogy az elmeredt bérkompenzációkat kifizessék a közszférában, és ehhez még hozzájöhet egy s más, mindjárt elsőként az adósságszolgálat.
2012 első felében 1,52 milliárd euró IMF-hitel törlesztési kötelezettsége lesz Magyarországnak, ezt kell átszámolni forintra.
Akkor, amikor a csökkenő jövedelmek miatt csökkenni fog a fogyasztás, ha csökkennek a jövedelmek és a fogyasztás, akkor csökkennek az adóbevételek is.
Emellett a legutóbbi időszakban felvett hiteleinket már olyan magas kockázati felár terheli – magyarán olyan magas kamatra kapunk csk pénzt, hogy az már kitermelhetetlen.
Tulajdonképpen a magyar kormány megteremtette a maga svájci-frank szindrómáját, a csökkenő jövedelmekhez egyre magasabb kamatok társulnak.
Elég a legkisebb megingás és a nemzetközi pénzügyi források bedugulnak, és akkor nem tudjuk máshonnan fedezni a kiadásokat, csak a valutatartalékokból, melyek mértéke egy normális gazdaság átmeneti működési zavarainak elhárítására elegendők, de folyamatos finanszírozásra alkalmatlanok.
Közben az ország belső helyzete egyre ingatagabb, a látszólagos nyugalom alatt komoly feszültségek húzódnak meg, és bár az éhségmenet mosolygást váltott ki a kormánypártok vezetőiből, én azért nem várnám meg, hogy a valódi éhezők induljanak meg a Parlament felé, befagyóban van a Duna, igen rosszul fog esni az érkezés annak, akit belehajigálnak.
Esetleg akár páncélautóstól is, és nincs olyan Audi sem, melyet ne lehetne megállítani.
A Mi Reménységünk most puccsot vizionál, és szorongatja azok kezét, akiket elsőként kellett volna világgá zavarnia, kezdve a cselestekintetű Matolcsyval, meg a kor Kazincijával, Plagibácsival.
Csak a Földnek népe
S ezer Kinizsi sem
Térülhet elébe
Nem kellene a földönfutókat tovább ingerelni…
:O)))
