ADDIG ÜSD A GYURCSÁNYT, MÍG MELEG!

A RÁHEL ESKÜVŐJÉN ELLOPOTT TELEFONOKON
EZ AZ APPLIKÁCIÓ VOLT...

Vége a választásoknak, hálistennek, Orbán elégedett pofákat vág, ami nem is csoda, pisilés céljából kutatott a gatyájában és két faxt talált benne.
Most, hogy kiderült, hogy róla beszélnek a Miatyánkban (Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen") tulajdonképpen elégedett is lehetne, a gempa se viszket a bőre alatt, már a nyelvét is vissza tudja húzni, pedig nemrég még minden tekintetben leverte a kaméleont – és mégsem.
Pedig hány álmatlan éjszakájába került, hogy kitaláljon valami ütőset a Nagyorrú eltárolására a Gyorskocsi utcában, hozzá képest Rákosi elvtárs a Rajk-per előkészítése során egy mormota volt.
Nem jött össze semmi.

Pedig élete során ilyen-olyan eszközökkel, jogásztól-juhászig szinte több embert nyírt ki, mint amennyit megvett, pedighát utóbbiakból is kijönne az új főváros, New Alcsút lakossága, mely a Várhegyen kerül majd kialakításra, uniós forrásokból.
Mindenesetre Ferkó ügyében kőbe szaladt a kasza, és ez egy olyan embernek, mint amilyen a Mi Világítótornyunk – aki, mint ma megtudhattuk, alkohol nélkül csinálta végig a kampányt – tűrhetetlen.
Akkor lett volna pedig igazáncsak hatékony, ha a depresszió elleni bogyóira ráküld egy-két házifőzésű felest, akkor talán repült is volna egy-két kört, úgyis hiányzik még a csoda a szentté avatásához.
Igaz, hogy ez az ország még úgy-ahogy áll, az elszámolható lenne csodaként szentügyileg, de azt is figyelembe kell venni, hogy ő lesz az első református szent, Szent Lopácius néven.
Az úttörőkkel szemben mindig magasabbak a követelmények, ezt pedig ő pontosan tudja, hiszen nemhogy csak úttörő volt, de KISZ-titkár, sőt Ifjú Gárdista is - igaz, akkor a Gárda még nem volt Magyar…

Viktor, szegény, a Gyurcsány-fóbiájába fog végképp belebolondulni.
Úgy kezeli a problémát, mint az egyszeri ember, aki nem hitte el, hogy amikor becsukta a hűtőszekrény ajtaját, kialudt a lámpa, ezért hopp! – hirtelen kinyitotta és lám, igaza is volt!
Normális ember a helyében elégedetten hátradőlne a Centrális Erőtér kellős közepén, ölébe fektetné fénykardját és fürdene az erőben, mely vele van, de ő egyrészt ugye nem, másrészt meg maximalista.
És – mint nyilatkozta – azt tanulta politikai pályafutása során, hogy az ellenfelet, ha mód van rá, akkor meg kell ölni.

És úgy érzi, hogy most mód van rá, hiszen zombiserege diadalmaskodott, számuk a győzelemmel gyarapodott, az ellenség csapatait – mint Zsukov Sztálingrádnál – először részekre szabdalta, majd egyenként megsemmisítette, ügynökei ott vannak minden politikai pártban és az államélet minden területén, meg minden kilométerkőnél.
Ha egyszer megszületik majd Orbán ügynökeinek listája, Kádár lelke zokogni fog – a lista hosszabb lesz, mint ide Lacháza.
Így aztán, most, a nagy csalódás után, hogy a választások során mégsem semmisült meg a Deutálom Koalíció, frontális támadást rendelt el, melyben részt vesznek segédcsapatai is.

Ott vannak a szocialisták, élükön Tóbiás tábornokkal, aki arról nevezetes, hogy harminc évig mozdulatlanul tudott ülni a seggén, közben dúdolgatott:
Éliás -Tóbiás, mit csinálsz?
Vakarom a talpam, talpam,
Vakarom a talpam halkan!
Rendkívüli képességéért el is nyerte a marsallbotot, és végre megjelölhette a célt a szocialisták megizmosodott szavazótáborának - aki kitalálja, hogy ki ellen harcolt a választások során és ki ellen fog harcolni a választások után, az jogosult egy hangszóróra…
Ha valaki azt mondaná neki, hogy jóember, de nagy marha vagy te, bizonyára megsértődne, pedig ebben a relációban a marhának lenne erre jogalapja.
De nincs mit tenni, ha a Pukk Laci bácsi ezt írta elő, akkor ezt kell tenni, mertmivelhogy amint ezt a külvilág tudomására hozta, a pénzesláda kulcsa immár a pártelnöknél van, ami akkor is nagyon szép, ha a láda üres.
Viszont azért pénz mindig akad, de az nem ládában van, hanem zsebben, onnan osztogatja a szürke eminenciás.

Mindenesetre hivatalosan is vége az együttműködésnek, és a szocik vezérkara innentől kezdve  lengetni fogja a vérnarancs színű zászlót,  falusi talpasaik meg ellesznek a Gyurcsányozással, természetesen elvi alapon.
Az egész Szocialista Párt jelenleg éppen olyan, mint a lejtőn elszabadult autó, melyben a bolond sofőr itt a piros-hol a pirost játszik a három pedállal, hátha eltalálja a féket, a motorházon ülő Orbán meg röhög rajta, hiszen a fékekben nincs is fékbetét…

Fodor is odanyilatkozott egyet – nem tudni, ez az ember magasabb vagy szánalmasabb, de hogy nevetséges, az vitathatatlan.
Viszont ő is utálja Ferkót és ezzel szépen beleillik a kórusba, mint drámai szoprán.
Az Együtt-PM most hallgat, majd megszólal, ha a többiek elhallgattak, ők gyárilag és nagyon szeretik a célszemélyt.
Gyurcsány is hallgat, igaza is van, ezekkel már felesleges vitatkozni, ki a franc társalog a levesbetéttel?
Ellenben megrendelheti a hatfogásos vacsorát annak örömére, hogy gond nélkül megszabadulhat tőlük, ha szeretnék, kínos lenne ezt a sok tehetségtelent a francba küldeni.

Ami azt illeti, valószínűleg senki nem fogja elhinni, de én a szocialistáknak drukkoltam, hogy találjanak magukra végre – mint megrögzött baloldali szerettem volna rájuk szavazni, melléjük állni, szerettem volna elhinni, hogy ők képviselik az átlagembert, a kiszolgáltatott kisembert, de nem hagyják.
Ez a sorsunk - Orbán és a szocialisták arra kényszerítenek bennünket, hogy Gyurcsányra szavazzunk, őt támogassuk, nem hagynak számunkra más választást.
Őneki meg most adott az élet egy utolsó esélyt, hogy korrigálja a rengeteg hibát és ügyetlenséget, és felépítsen a bonviván kulisszái helyett egy pártkinézetű pártot, minél kevesebb ideológiával és minél erőteljesebb baloldali értékkel a programjában.
Meg építsen szervezetet, keressen hozzáértő embereket, szakértőket, és lehetőleg ne csak olyanokat, akik bólogatnak neki, meg ájult szerelemmel tapogatják a zakója hajtókáját.
Okos emberek kellenek mellé és meg kell tanulnia végre, hogy egy párt nem dodzsem, amit egyedül vezet és bátran rángathatja ide-oda a kormányát, hanem egy olyan autóbusz, melyen sokan ülnek, és a sofőrnek roppant észnél kell lennie.
Kíváncsi vagyok, él-e a lehetőséggel…

:O)))

VÁLASZTÁS UTÁN - ELEMZÉS ELŐTT

Szóval, a legfontosabb az lenne, hogy ezt a választást a helyén kezeljük.
Nem kellene sem temetni, sem mennyekbe emelni senkit, mindössze az történt, hogy képviselőket választottunk az Európai Parlamentbe, ennek során ki jobb, ki rosszabb eredményeket ért el.

Ha a pártok vezetői normális emberek lennének, akik képesek kicsit kikukucskálni a pártszékházak irodáinak ablakán a való életre, akkor tudnák, hogy semmi nem változott.

Merthogy a két nagy tábor, az általában jobboldalként meghatározott, de a valóságban egy autokratikus állami berendezkedést támogató, meglehetősen szélsőséges tömeg és a magát sokszor baloldalként aposztrofáló demokraták közötti erőviszonyok változatlanok maradtak – és az ország szempontjából ez az igazán elkeserítő.

A két nagy táboron belüli átrendeződések sem biztatnak semmi jóval, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben úgy látom, hogy a jobboldalon a Jobbik nem a rejtőzködő szavazók köréből növelte támogatottságát, hanem a Fidesztől vitt el szavazatokat, ami egyértelmű jele a társadalom jobbratolódásának, a jobboldal radikalizálódásának, ami egyébként egybevág az európai trendekkel is.
A baloldalon is hasonló folyamat játszódott le, azzal a különbséggel, hogy a szocialistáktól a szavazók nem a baloldal széle felé, hanem a társadalmi közép felé mozdultak el.
Méghozzá nem is annyira politikai ízlésváltozás okán, hanem egyszerűen azért, mert elegük volt saját politikusaik tehetetlenkedéseiből, megalkuvásaiból, taktikázgatásaiból és keresték azokat az erőket, melyek részben a következetes tisztességet képviselték, részben meg a pártpolitikából kiábrándult, de politikailag aktív liberális és demokrata szavazók számára kínáltak új fészket.

Azt sugallták a jobboldali elemzők és a jobboldalhoz dörgölőző baloldali kollégáik is, hogy ez a választás sorsdöntő lesz a DK és az Együtt-PM számára, ami egyébként nem volt igaz, de nem árt azért most beleverni orrocskájukat abba, amit a választók elé csináltak, hogy érezzék végre a különbséget a való élet és az álmaik között.
Nem kell elhinni azt sem, mikor majd azon hangoskodnak, hogy a Jobbik nyert, merthogy második lett.

Nem a Jobbik nyert, az MSZP vesztett - vesztett mandátumot, pozíciót, arcot és befolyást.
Ők a nagy vesztesek, míg a nagy nyertes Gyurcsány és a DK.
Egy éve ment a polémia, hogy Gyurcsány hoz, vagy visz szavazatokat, eléggé gusztustalanul, agresszíven próbálták még a demokratikus oldalon is kiiktatni őt a politikából – mint látnivaló, nem túl nagy sikerrel.
Ezért adjunk talán hálát az Úrnak, merthogy többé-kevésbé ő ma az egyetlen európai formátumú magyar politikus, jóllehet vannak rajta kívül is, akik talán nem fognak ránk szégyent hozni Brüsszelben.
Politikusnak lenni kicsit olyan, mint hegedűművésznek lenni – a jószándékon és a sok gyakorláson túl tehetség is kell hozzá.

A Fidesszel nem foglalkoznék, hiszen a Fidesz nem párt, a vallási tébolyok meg le szoktak csengeni az első éhínségekkel egyidőben, olyankor a földesurakat karóba húzzák, asszonyaikat–lányaikat megpocsékolják, aztán indul egy új fejezet a történelemben…

Nagyon reménykedtem abban, hogy az LMP ugyanazért nem jut mandátumhoz, mint amiért a DK mandátumokat kapott – az erkölcs okán.
Sajnos, ezerszer bizonyosodott be, hogy az LMP a Fidesz szatellitpártja, amelyik minden igazán fontos kérdésben Orbánt támogatta, de az önkormányzati választásokig még van idejük a választóknak eltöprengeni azon, hogy méltók-e a bizalomra.

Az Együtt-PM pedig most komoly dilemma előtt áll, mert el kell döntenie, hogy mi a fontosabb: egy rétegpárt önálló arculatának mindenáron való megteremtése, vagy a diktatúra elleni harc.
Nem könnyű a döntés, hiszen ez a párt olyan, mint egy disznósajt, mindent belevágtak, amire a nagy disznótorban nem volt szükség, igen jól kell fűszerezni, hogy jellege legyen és fogyasztható maradjon a vágásfelületből kilógó szőrök-bőrök ellenére is.
Mindenesetre túl sok okuk a büszkeségre nincs.
Annak dacára, hogy a mainstream értelmiségnek az a része, mely nem az LMP-t támogatta, az az Együtt-PM szekerét tolta, az egy megszerzett EP hely meglehetősen karcsú, - de majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Mindenesetre Mesterházy kivételével mindenki felettébb elégedett, legyünk mi is azok, mert ennél rosszabb is történhetett volna.
Holnaptól lehet készülni az önkormányzati választásokra, melyek csak akkor lesznek sikeresek, ha a demokratikus oldal összefog, nemmellesleg ráébred, hogy Budapesten kívül is léteznek választópolgárok, akikkel a hatalom is, meg a hatalom szélsőséges szövetségese is csak játszik – szóval, lenne tere a felvilágosító munkának.
Hát, csak szorgalmasan…

:O)))