FUTÓBOLONDOK ÉS MAFFIÓZÓK.

Azt találta mondani Deutsch Tamás, hogy "Ez a Horváth nem-NAV-revizor András egy szegény, szerencsétlen futóbolond.” – majd hosszasan diagnosztizálgatta a volt köztisztviselőt, aki merte közkinccsé tette azt, amit a NAV berkeiben már mindenki tudott, hogy kétféle adózó van.
Vannak az adózók meg vannak a kiemelt adózók.
Ők attól kiemeltek, hogy ki vannak emelve a szigorúan ellenőrzött gazdálkodó egységek köréből, pontosabban rájuk más elvek vonatkoznak, mint a kétfős családi vállalkozásra, végtére is a nemzetért érzett felelősségük is nagyobb.
A felelősség mértékét pedig a Vezér határozza meg, ő pedig már csak ért hozzá!

A nehezen öregedő zsúrfiú lehordja mindennek azt az állami hivatalnokot, aki vállalt kötelezettségének és hivatali esküjének megfelelően (…„minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését, szellemi és anyagi javainak gyarapodását előmozdítsam.") szót emelt a hivatal működésében érzékelhető anomáliák ellen.
Hogy Tompikának ehhez miféle érdeke fűződik, azt jelenleg pontosan nem tudni, de azt igen, hogy tehetséges pénzügyi szakember, hiszen amatőr nem tudna tízmilliárdos nagyságrendű pénzt olyan szakszerűen kiszórni az ablakon, mint Tompika a stadion-beléptető kapukkal.

Mindenesetre nem hallottam róla, hogy akárki is ellenőrizte volna a remek üzletet, a tizenegy éve elfekvő áru meglétét, a számítógépek állapotát, értékcsökkenését – el lehet képzelni, mit érhet ma egy 2002-es gyártású PC vagy monitor, - a telefonomnak nagyobb a teljesítménye.

 De ez lényegtelen is, hiszen Deutsch a Fideszben is a Vidám Fiúk együttes tagja, és bár ő is, csakúgy, mint a haverjai kiemelten kártékony, de magánemberi minőségében nyilatkozott meg, ellentétben a Rendőrséggel, mely házkutatást tartott Horváth András lakásán.
A Szerv elvitte az összes fellelhető papírt, még azt is, amelyiket a renitens volt közhivatalnok tekercsben tárolt a lakás legkisebb helyiségében, lefoglalta a számítógép merevlemezét, a nagymama szakácskönyvét, egy zacskó tisztasági betétet, a gyerek ceruzáit és az összes üres CBA feliratú zacskót.
Utóbbiakat majd vegyelemzésnek vetik alá, hátha megtalálják valamelyikben annak a tudatmódosító anyagnak a molekuláit, mely arra késztetett egy köztisztviselőt, hogy az államhoz, ne pedig főnökeihez legyen lojális, mert eme rossz szokás elterjedése beláthatatlan következményekhez vezethetne.

Tompika lemaradt egy fázissal, valószínűleg már megint a csajokat hajkurászta és nem vette észre, hogy a problémakezelés túljutott az első fázison, melynek lényege: vedd el az áldozat hitelességét.
Ez általában azonnali eredménnyel szokott járni, most is bevetették a nehéztüzérséget, meghirdették, hogy a delikvens nem is adórevizor, ellenben a kazánházban van egy hőmérő, azt kell neki meredt szemmel bámulni egész nap, úgyhogy ideje sincs konkrét ügyekkel foglalkozni – különben is, csak négy osztálya van, arról is a bizonyítvány Tadzsikisztánból származik, egy szakmai nulla hőbörgése ez, semmi több!
Ebbe a vonulatba illeszkedett volna bele Tompika nagyáriája, de közben a művelet már átcsapott a megfélemlítési fázisba.

Ennek első lépéseként az áldozatot kriminalizálni kell, például el kell hitetni róla, hogy az általa hivatkozott adatokat jogellenesen szerezte, például az un. „dirty socks” módszerrel elkábítva kolleganőit behatolt nekik az ő számítógépükbe és egy pillanat alatt kinyomtatta azt a hatvanezer oldalnyi adatot, melyet a szekrényében találtak akkurátusan felslihtolva.
Sajnos, a reményekben csalódni kellett, Horváth ex-adóhivatalnok nem hátrált meg, nem gyulladt be, nem vágott aggodalmas képeket, hanem azt mondta, hogy csak bátran, csak lelkesen munkálkodjanak, a következő lépés úgyis az lesz, hogy az általa vélelmezett többezer milliárdos adóhiányok ügyét kivizsgálják, majd megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy ne csak az állampolgárok, de az állampolgárabbak is adózzanak, mint a köles.

Jellemző a magyar nép tudathasadt állapotára, hogy bár az adóhivatalnokot utálni természetes késztetésünk, de főnökei utálatától meleg érzések öntik el férfi és nő állampolgár hasaalját, hogy úgy kell Wittner Máriára vagy Harrach Péterre gondolnia a katasztrófa elkerülése érdekében.
Persze Horváth adóhivatalnok ezzel nincs még túl a nehezén, még előtte áll a pórázon vezetgetés, és még az sem derült ki róla, hogy pedofil és homoszexuális transzvesztita, egyelőre még szabadlábon van.

Majd nem lesz, egyet se féljen.
Aztán két év, mire vádat emelnek ellene, kettő, míg tárgyalgat a bíróság, kettő, míg az ügy áthelyezése után a másik bíróság is tárgyalgat, majd visszahelyezik az ügyet az eredeti bírósághoz, mely két év tárgyalás után elítéli, mert az állami ceruza hegyét magáncélra vette igénybe, amikor a kislányának pont-pont vesszőcskét rajzolt.
Mire kiszabadul, addigra házassága tönkremegy, gyermekei unokákkal ajándékozzák meg, kedvenc kutyája elpusztul, anyósa elszemtelenedik, az emberi roncs, akivé lett, ott áll majd egy fillér nélkül a világban, mely részvétlen és hős helyett hibbant lúzernak tartja.
De így igazságos ez, hadd tanulja meg, hogy mi a jutalma annak, aki a közösségért emel szót!

Ez az ügy olyan, mint amikor a gyémántbányász hazafelé tart, és az utcájuk sarkán a pocsolyából ránevet a Koh-I-Noor nagyobb testvére.
Ha idióta, akkor hazaviszi, és azzal töri a libának a kukoricát, ha csepp esze is van, akkor bekerül a világ ezer leggazdagabb embere közé.
A mi gyémántbányászunk az ellenzék, mely négy éven át töketlenkedett, de az Úr most a kezükbe adott egy olyan ügyet, mellyel választást lehet nyerni.
Hol van ehhez egy nokiásdoboz-ügy, ami a tetejében már meg is dőlt?
Ha ezzel sem tudnak élni, akkor valóban megérettek a pusztulásra, mert abban ne is reménykedjenek, hogy a Vezért elüti a választásokig az Úr egy Trabanttal.

Ha jól emlékszem, Isten azért pusztította el kénköves esővel Szodomát és Gonorrheát, mert lakói élhetetlenek voltak – de lehet, hogy tévedek…
Persze, ezzel az üggyel is dolog lenne, és ez csökkenti a pozitív végkifejlet realitását.
Meg aztán vannak itt fontosabb dolgok is, például meg kell beszélni, hogy az égen repülő libák közül hány legyen az egyik párté, hány a másiké, nagy kár, hogy le is kellene lőni őket, de puska nincs, lőszer meg még annyi sem.
Uram, adj ezeknek karácsonyi ajándékul egy csipet kis agyat, az egész baloldal imáiba foglalja majd a neved!

:O)))

KAPUZÁRÁS ELŐTTI PÁNIK

Vége van a szemérmes tolvajok korának, vége azoknak az időknek, amikor pitiáner kis tolvajok mai mércével mérten pitiáner összegeket loptak pironkodva, pártjuk érdekére hivatkozva, majd a kizsarolt összeg felét veszélyességi pótlékként lenyúlva.
Eljött a brutális rablások kora.
Nincs már itt magyarázkodás, pedig milyen jókat lehetett nevetgélni anno a kínszenvedésen, mellyel a rablóbanda megpróbált ideológiát gyártani a fosztogatásokhoz, nincsenek itt már nemzetiszínű mázzal sem leöntve az ügyek, nincs semmi más, csak a pőre erőszak.
Ma olvastam valakitől, hogy Orbán azért nem tiltakozik az ellen, hogy maffiának nevezik őket, mert arra számít, hogy maga a vád is félelmet gerjeszt az emberekben – holott, a szerző szerint a helyzet nem ilyen rossz, hiszen még nem öltek meg senkit.
Én úgy pontosítanám ezt a mondatot úgy, hogy tudomásunk szerint még nem öltek meg senkit, habár ennek ellentmondanak az elmúlt évtizedek eseményei, a szervezett bűnözés elleni küzdelmet megyei szinten irányító rendőr halálától Vancsik képviselő furcsa balesetéig, a bizonyítékot használhatatlanná tevő főrendőrtől – mai minisztertől - a Nógrádi testvérek vallomásáig.
Dejszen nem kell ahhoz ölni, hogy rettegjen a nép, retteg az mindjárt, ha az a veszély fenyegeti, hogy kiveszik a kenyeret a szájából, és ha retteg, akkor kussol.
Másképp mivel lehetne magyarázni, hogy nem veri ki a biztosítékot, hogy a kiemelt adózók kiemelt nagyságrendű tolvajlásait leleplező adóhivatali tisztviselőket úgy hajtják el az ügynek még a környékéről is, mint a vetésbe tévedt libát, és még örülhetnek is, hogy egyelőre nem mennek a levesbe?
Mivel lehetne magyarázni, hogy abban az országban, ahol egy zárt körben elhangzott „kurva ország” kifejezés hallatán lángba borult Budapest, most senki nem emel szót semmi ellen, most ha az ebédlőasztalán dugják az asszonyt, a dohányzóasztalon meg a lányát, akkor is kussol a magyar?
Vagy lehetséges, hogy anno nem is a nép volt olyan rettenetesen felháborodva, hanem csak azok, akiket megfizettek?
Jön a választás, és bár hihetetlenül öntelt képpel pöffeszkednek a Fidesz prominensei, de Orbán szinte eltűnt a hazai pályáról – aki nem beszél, az nem hibázhat alapon, - vélhetőleg, Matolcsynak sem köszönhette meg a harcos kiállását.
Lehet, ő is megy majd Párizsba, mint a családi titkokat kifecsegő és szinglihordákkal fenyegető Mikola.
Nem biztos, hogy a nagy magabiztosság mögött nincs nagy majré, hiszem a nép elcsendesedése nekik is feltűnhetett, nem egy jó jel, nincs ellene eszköz és ki tudja, mi játszódik le a magyar speciálisan bekötött agyában – megjósolhatatlan.
Márpedig a választási rendszer olyan, hogy aki nyer, az nagyon nyer, és ha nagyon nyer, akkor nagyon nagy pofonokat tud osztani.
Azon töröm a fejem mostanában, hogy a demokratikus ellenzéknek deklarálnia lenne érdemes az Alaptörvény azonnali hatályon kívül helyezésének szándékát, vagy ráérnek majd a választások után, Orbán puccskísérlet miatti megvádolásával és letartóztatásával egyidőben meghirdetni?
Meg, hogy mi legyen a TEK jól kiképzett harcosaival, akik végső soron nem eszmei alapon azok, akik, hanem ideológiamentes zsoldosok?
Azon is gondolkodtam már, hogy a Fidesz esetleges választási veresége esetén vajon átadná-e békésen a hatalmat, vagy ehhez szét kellene verni a futballhuligánokat, sokkal erőszakosabban, mint 2006-ban?
Meg azon is, hogy mit lehetne kezdeni Polt Péter ügyészségével?Mit lehetne kezdeni Áderral, Szájerral, Kövérrel, meg a többi puccsistával?

Szóval nincs ok az irigységre, nincs az az Audi, ami megérné egy ilyen intézkedés-sorozat megterhelését, pszichikai feszültségét és a valóságos életveszélyt, amivel járna.
Érdekes helyzet lenne, egyben persze félelmetes is.
Mindemellett kívülnézetből most úgy tűnik, hogy a Fideszes fiúk ki akarják még használni az időt, ameddig kétharmaduk van, ameddig még övék a hatalom, és ügyeskednek ezerrel.
Betelepítik hűbéreseik trafikjaiba a lóversenyfogadást – olvashatták a Keresztapát – levágatják a nullás sütésű lovak fejét, ha valaki okoskodna, ne kerüljenek zavarba, ha egy lófejet az ágyába kell tenni, egyben a CBA-s Lázár testvéreknek is elsimogatják a pályát - ügyeskednek szakadatlanul.
Soha nem voltam elégedetlen a fantáziámmal, el tudtam képzelni mindig ezt-azt, de a mai állapotok még legvadabb álmaimban sem ködlöttek fel.
Tudtam, hogy mi legfeljebb Balkán felső feltételes megállóhely vagyunk, de hogy ráverünk egy kanyart bármelyik banánköztársaságra, azt azért nem képzeltem volna.
Hát, majd meglátjuk, az utolsó időszak sorsdöntő lesz, ki mit fog lépni.
Meglátjuk, hacsak a tények ismeretében nem úszik majd könnyben a szemünk.

:O)))

A BALOLDAL BAJA

Kedves, Kanadában élő, de a magyar belpolitikát minden idegszálával figyelő, titkos - és számos hivatásosnál felkészültebb és jobb intuíciós képességekkel rendelkező - amatőr politológus hölgyismerősöm már Orbán hatalomra jutásának másnapján megmondta: Hidd el, ezeket nem lehet majd békésen kiszavazni a hatalomból, ezeket csak kapával-kaszával lehet majd elkergetni egyszer, ha eljön az ideje.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy igaza lesz, legalábbis aki nézte a bajai időközi választás eseményeit, az nemigen tud ezzel az állítással vitatkozni.
A rendszerváltás után a pártok úgy óvták a választási rendszer tisztaságát, mint lánya szüzességét a szicíliai apa, de hol vannak már azok az idők?
A Vezér számára úgysem mond semmit sem az erkölcs, sem a tisztesség, ő leginkább eredményorientált, példaképe pedig nagy valószínűséggel Sztálin (Hány hadosztálya van a Pápának?), jelmondata pedig: A cél szentesíti az eszközt!
A bajai időközi választáson a Fidesz által bevetett eszközök persze meghozták az eredményt, a dolgok pillanatnyi állása szerint elvitték a mandátumot, lehet ismét győzelmi jelentéseket harsogni, holott ezen a választáson nem győzött senki, csak a brutális, a demokratikus politizálástól távol eső manipulációs technika győzött a tehetetlen, weimari típusú demokrácia felett.
A választás tétje egyébként nem volt több, csak ennyi: mindkét oldal szeretett volna az országos választások előtt hivatkozni valamire, amiből kiderül, hogy a népszerűsége magasabb, mint a másiké, érdemes tehát rájuk szavazni - ehhez keresett mindkét oldal kapaszkodót.
A kampány azért ad némi reményt, hiszen a Fidesz olyan görcsösen akart bizonyítani, hogy azt épeszű ember már csak mély sajnálkozással és lenézéssel tudta szemlélni, viszont az még kérdéses, hogy ez hogy váltható majd szavazatokra.
A kampányt az egész ország szemlélhette, de a jelöltek mindegyikéhez nem volt szerencséje, hiszen csak a demokratikus oldal csinos és megnyilatkozásaiból következtethetően okos jelöltjét követték autókkal, mindenfelé, amerre járt.
Ezt egyébként minden épeszű társadalom zaklatásnak tekintené, és a rendőrök kezelnék a problémát.
Nálunk nem minden probléma vált ki ilyen durva reakciókat, végtére is nőről és közmegbízatás betöltésére pályázó állampolgárról van szó, nem elítélt gyilkosról, akit csak neve kezdőbetűjével lehet emlegetni, nemde?
Hogy aztán a választási gulyáspartik szervezéséről szó se essék, meg arról se, hogy milyen ótvaros, ócska mentalitást tükröz a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb réteg, a cigányok fel és kihasználása ebben az ügyben.
A nincstelennek egy tál jóféle gulyásleves is számít, hát még, ha a gyerekek is jóllaknak, meg még kerül mellé friss kenyér, egy-két üveg sör, ne adj Isten, még kis szotyoláravaló is, legyen bármennyire jelentéktelen is az összeg…
Merthogy van egy réteg – egyre szélesebb réteg egyébként – amelyik magasról tesz a politikára.
Nekik ugyanis valóban mindegy, hogy melyik párt fog nyerni, de még az országos választáson is mindegy lesz, hiszen nekik a rendszerváltás negyedszázada meglehetősen egyhangúan telt.
Az első öt évük azzal telt, hogy visszarugdalták őket a kilátástalan nyomorba és kiszolgáltatottságba, aztán már csak a beletörődéssel voltak elfoglalva, hiszen a képzetlenségüknél fogva azt se nagyon értik, amit ezek a politikások ugatnak nekijük, az ezresnél meg a bogrács partján megáll náluk a tudomány.
Amúgy sem egy lázadó népség, amíg valahonnan akad egy szelet kenyér, nem szerveznek felkelést, száz generációjukba verték bele bikacsökkel, hogy lázadni nem kifizetődő.
De élni kell.
Inkább visszatérnek hát a régi életvezetési stratégiához, a legnincstelenebbek libát például többnyire kétszer vesznek (egyszer észre, egyszer meg el…) és próbálják elkerülni a büntetést, amire a dolgok mai állása szerint hatvan százalék esélyük van is.
Nekik egyik párt éppen olyan, mint a másik, egyiket sincs miért szeretniük, és arra fognak szavazni, aki jobban fizet, ha ezt Fidesznek hívják, hát a Fideszre.
Vannak vagy négyszázezren.
Azért sohasem lehet tudni, mikor akad majd egy cigány, aki felemeli a fejét, így hát a kisebbségeket, akik saját listájukra szavaznak, kizárják majd a pártlistákra szavazók közül.
Ez persze szemétség, ilyen eljárás csak akkor lenne elfogadható, ha saját listájukról is be lehetne jutni a törvényhozásba – na, ne már!
Így aztán meg se kell venni őket, szavazzanak a nemzetiségi önkormányzatukra, majd odalökünk nekik kis pénzt, oszt jónapot!
Majd pótolják őket határontúli véreink, akikről még a postaköltség terhét is levesszük, ellentétben azokkal a foglalkoztatottsági statisztikát javító megtévedt fiatalokkal, akiknek keresztül kell utazniuk Skóciát és Angliát, hogy leadhassák szavazatukat Londonban – például.
És hozzájuk jönnek a hófehér lecsúszottak, akik vagy kétszer annyian is lehetnek, és akiknek egy hangyafülnyivel sem több az erkölcsi érzékük, mint a cigánynak, nekik is számít a téli tüzelő, a kis pénzmag – mintha a múlt század első évtizedébe csúsztunk volna vissza.
Tulajdonképpen ezt az időközi választást nem most rontotta el az ellenzék, hanem amikor hagyta, hogy ilyen csekély szavazatkülönbséggel nyerjen a Fidesz.
De ha egyszer elkezdik ezt elemezni – hogy hadd engedjek meg magamnak utópista gondolatokat is – akkor nem fognak más eredményre jutni, csak arra, hogy felkészült/felkészített választási apparátus és hatékony módszerek nélkül nem fognak tudni sehol sem nyerni.
Az összes dolog szinte, ami ezidáig tilos volt, az országgyűlési választáson már engedélyezett lesz, Kubatovnak sem okozott sok gondot, hogy a nyilvántartását frissítse és törvényessé tegye, lépni kellene e tekintetben az ellenzéki oldalon is..
Már persze, ha nyerni akarunk, mert azzal a mentalitással, hogy a „szövetségi tárgyalásokat egyszer és mindenkorra lezártuk” – csak veszíteni lehet.
Ez lenne a cél?
Hacsak úgy nem…

:O)))