Rengeteget törtem a fejem, hogy mi is lehet Orbán sikerének titka.
Merthogy sikeres, az kétségtelen, ezt bizonyítja az a tény is, hogy bár az elmúlt nem egészen egy év alatt többet tett a demokrácia, Magyarország és az egyszerű állampolgárok elemi érdekei ellen, mint ellenfelei valaha is tettek vagy tehetnek, mégsincsenek az utcán tömegek, nem skandálják felháborodottan, hogy Orbán takaroggy, látszólag mindent és bármit megtehet.
Ha Gyurcsány valaha is kivett volna az emberek zsebéből csak tizedannyit, mint amennyit az Orbán-féle adótrükk kivarázsolt, vagy ha ilyen pofátlan természetességgel vette volna el a nyugdíj-megtakarításokat a munkavállalók egyéni számláiról, akkor vér folyt volna a pesti utcán.Most meg sehol egy hangos szó, sehol semmiféle összefogásra utaló jel, a március 15.-i médiatüntetés is olyan volt, mint amilyen a magyar liberális értelmiség: langyos, hatástalan és erőtlen.
Mikor Gyurcsány a Demokratikus Chartával tüntetett, akkor abban volt erő és indulat, az olyan volt, mint amikor elindul valami, de aztán a szokásos menetrend szerint szétfolytak a dolgok.
Mint amikor a Forma-1 rajtjánál felbőgnek a motorok, az emberek izgatottan figyelnek, az idegek pattanásig feszülnek és akkor Schumacher elegáns mozdulattal kilép a kocsiból és elmegy megírni egy hosszabb elemzést a verseny helyzetéről és a szabályrendszer összeomlásáról.
Orbán sikerének titka véleményem szerint az, hogy ő jó érzékkel mindig valami ellen, valamivel szemben küzd.
Ha könyvben fejtené ki élete szubsztanciáját, a könyvnek nem is lehetne más a címe, mit az, hogy „Harcom”.(Kiadja az Új Széchenyi terv támogatásával Kövér Szilárd legújabb nyomdája…)
Egész élete egy nagy küzdelem, ellenség ellenség hátán mindenfelé.
Hívei számára pedig nincs választás – harcolni kell a démonizált ellenség ellen, aki elveszi vagyonodat (talicskával tolva, természetesen) tönkretesz téged és gyermekeid, megpocsékolja anyád, nővéred, húgod és feleséged (aztán a frissen mosott függönybe töröli a csúnyáját) nincs választásod, harcolsz vagy elpusztulsz.
Ekkor a hű vazallus hálás kutya-tekintettel néz Vezérére, aki megvédi őt, aki irányt mutat, aki mindahányunknál jobban gyűlöli az oligarchákat, aki tisztakezű és azt a tiszta kezét is a zsebében tartja állandóan, boldogan mogyorózgatva – jelezve ezzel is, hogy egy ő is közülünk.
A nép fia, aki disznót vág, mint mi, kalbászt tölt, mint mi, a meccsen ugyanúgy köpködi a szotyolát, mint mi, lehet, még az asszonyt is eldöngeti, ha visszaszájal – ő tulajdonképpen a kollektív mi.
És hát ez itt a probléma, hogy ez a kép stimmel is, Magyarország többé-kevésbé olyan, mint Orbán Viktor, kár is lenne ezt tagadni.
A Lajtán túl ez az ember egy senki, egy büdöstalpú, pökhendi, modortalan kis tahó, akit a nyugati politikusok két ujjuk közé csippentve nézegetnek, gumikesztyűben és maszkban természetesen.
De nálunk ő az Isten személyesen, és csinálhat akármit, lophat személyesen és nyíltan akármennyit, elnézik neki, mert ő maga Magyarország.
Sunyi, álszent, agresszív és gyáva egyszerre, pökhendi és kicsinyes, tolvaj és hazug.
De ő a Vezér, akit kérdések nélkül követni kell, és aki még egy, magyarember számára elengedhetetlen igényt elégít ki: félni lehet tőle.
Nem alaptalanul, hiszen pitiáner és bosszúszomjas és nem tűr ellentmondást, aki szembeszáll vele, az halott ember.
Egyelőre politikailag, de a perspektívák beláthatatlanok.
Céltudatos, őt a sors és az atyai pofonok győzelemre predesztinálták, számára csak a győzelem elfogadható az ellenség felett, melyet ő jelöl ki.
Ellenség pedig mindenki, aki nem az ő hatalmi vágyát szolgálja.
Harcolni kell.
Bármelyik ellenfele hihetetlen hátrányban van vele szemben, főként azok, akik a politikusi létben is emberek tudtak maradni, akik a politikai küzdelmet nem élet-halál harcként fogják fel, hanem demokratikus megmérettetésnek, és akiknél léteznek erkölcsi gátak.
Ők azok, akik egy csendes szobában egy kés és gúzsbakötött politikai ellenfelük társaságában biztos alibi esetén sem vágnák el annak torkát – fordított esetben pedig erre bizton számíthatnának.
Magyarországnak nem esete a Gyurcsány féle politikus, nem szereti – mellesleg ugyanazért, amiért Orbán sem – kisebbségi érzés fogja el a társaságában.
Nem érzi magát egyenlő partnernek, nyomasztó a szellemi fölény, nem érti, ahogy beszél, nem érti az értékrendjét, hiszen húsz generációra vissza despotákra volt szocializálódva és fogalma sincs arról, hogy mi is a parlamentáris demokrácia.
Gyurcsány nem valami ellen, hanem valamiért küzd, márpedig valamiért küzdeni áldozatokkal és rengeteg munkával jár, az eredmény távoli és bizonytalan – hát nem egyszerűbb beverni az ellenség fejét és elvenni javait?
Magyarember azt érti, hogy most mienk a hatalom, most mi mondjuk az okosságot, és akinek nem tetszik, annak beverjük a pofáját.
Ha Gyurcsány az első alkalommal, mikor Orbán határidőket szabott a lemondására és erőszakkal fenyegetőzött őrizetbe veteti, lehet, még ma is hatalmon lenne.
Magyarembernek erőt kell mutatni akkor is, ha nincs, mert magyarember ezt megérti, azt meg nem, hogy hogy lehet valaki olyan hülye, hogy még azt sem teszi tönkre, aki őt tönkretette.
Jogi lehetősége megvolt rá, a BTK honorálja ezt a magatartást, és el lehetett volna vizsgálgatni a ciklus végéig, hogy megáll e a vád, - amúgy egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy egy komolyabb vizsgálat nem igazolta volna a Fidesz vezetőinek felelősségét a zavargások kirobbantásában.
De hát Gyurcsány demokrata, és most is madártejet csinál, ahelyett, hogy a fogával harapná ki a bárányherét és birkapörköltet főzne, - az igen!
Az lenne valódi fajmagyar magatartás, az megmutatná, ki a legény a gáton, ha veres lenne a szája széle!
De madártej – piha!
Lehet, ez még egy libát se tudna levágni, csak etetgetné meg családtagnak kezelné, a végén az is elpofátlanodna, mint oly sokan a környezetéből!
Bezzeg Orbánnál a libák libasorban, peckesen masíroznak a kisgúnár után, aki büszkén megy előttük, hiszen utat mutathat és ő ehhez ért - meg a miniszterelnökséghez…
Madártej…
Madártej – tojás – magzati élet védelme!
Megvan!
Ha Geréb Ágnes két évet kapott, akkor ez a magzatgyilkos is megérdemel minimum annyit, ahány tojást feltört, - majd a Zsolt szól néhány kenetes szót a Parlamentben, a többi meg a Poltpetya dolga…
Ezer év múlva is a jobbágyok országa leszünk…
:O)))
A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/madartej
