Nincs ennek a Viktornak szerencséje.
Nem elég, hogy minden diplomáciai simliskedés dacára mindenki tudja, hogy lecseszték Amerikából, most még a Biztonsági Tanács jelöltjei közül is kiszórták az országot, méghozzá nem is valami hősi harcban veszítettünk.
Az első körben hajigáltak ki bennünket, ami azért – valljuk be – nem túl meglepő.
Egy olyan ország, melyben már tíz éve tart a belső békétlenség, nemigen lehet alkalmas arra, hogy a világ ügyes-bajos dolgaiban mértéket szabjon más nemzeteknek.
Nem elég ez a labilis idegállapot, még lekéste Kadhafit is, - tulajdonképpen tradicionálisan tegnapelőtt lett volna alkalmas az időpont felkeresni őt és gyümölcsöző perspektívákat láttatni bele a két ország kapcsolataiba.
Hát erre nem eltürelmetlenkedte a dolgot a védtelen polgári lakosság?
Nem is csoda, hogy kilőtte a menekülő Kadhafi kocsiját az őket védelmező francia vadászgép.
De ez még mind semmi.
Itt van ez az izgága Gyurcsány is, még mindig szabadlábon, a tetejébe még rettegni se hajlandó, hanem pofátlanul kedélyesre veszi a figurát és jó munkát kíván a Vezér hóhérpalántáinak, emellett nem átall a Parlamentben is szerepet vindikálni magának.
Pedig már milyen szépen lepacsizta Simicska az arra illetékessel, hogy ez a nagyorrú soha, de soha többet nem jut pozícióhoz!
Hát erre nem gründol magának egy pártot?
Mindjárt be is juttatja a Parlamentbe és bizony ott aztán kiszámíthatatlan, hogy miket kell majd végighallgatni tőle.
Aztán itt van a gazdaság is, az euro már háromszáz felett bóklászik a pénzváltóknál, a Gyuri meg tanácstalan, mint Hitler negyvenötben.
És akkor még ott van az a fojtogató belső bizonytalanság, a rettegés attól, hogy az emberek nem látják meg a benne rejtőző, százkilencven magas, dús fekete hajú. Kékszemű bonvivánt, ellenben a háta mögött kiröhögik.
Hát persze, kiröhögik, ha ránéznek nem a Lánglelkű Vezért, hanem Fikusz Kukiszt látják benne, akinek már a neve hallatán is hemperegni kell a röhögéstől.
Nem ő az első bohóc a magyar történelemben, de hogy ő a leghatékonyabb, az biztos.
Sikerült egy bő év alatt lerohasztania az országot, az egyes embereket, a magyar társadalmat, - sikerült ezalatt még a saját híveinek milliós táborát is maga ellen hangolnia.
Kíváncsi lettem volna, mik járhattak a fejében, amikor tegnap megnézte a televízióban a Kadhafi haláláról készült felvételeket, gondolom, jutott-e eszébe, hogy egy despota soha nem alhat nyugodtan.
Volt minap a baloldal egyetlen rádiójában egy betelefonáló nyugdíjas ideggyógyász, aki látja benne a beteget, pedig nem pártszimpátia, hanem a tünetek alapján diagnosztizálja.
Hát, mostantól egy ellenzéki párttal több van, eddig tartott csak, hogy nyugodt volt az élete, mostantól kezdve állandó készenlétben kell állni, figyelni, mint libának a Capitoliumon Rómában.
Merthogy Gyurcsány – remélhetőleg – nem fogja elkövetni ugyanazokat a hibákat – és reméljük, hogy újakat sem – mint kormányfő korában, őt nem lehet majd cinikusan lekezelni, mint Mesterházyt – és a helyzet az, hogy ma már Mesterházyt is egyre kevésbé.
Arról pedig kár is ábrándoznia, hogy a baloldaliak majd egymásnak esnek, ő meg hol ide, hol oda szór egy kis sót a gyógyulásnak indult sebekbe, mert ezt a veszélyt mindenki érzékeli, és nem fog belelépni a primitív csapdákba.
A vezérnek nem tartogat sok jót a jövő.
Ha azt hitte, hogy az amerikai kormány véleményét fikarcnyit is változtatja az, hogy könyékig cuppogja a nagykövet-asszony kezét, akkor igencsak téved.
És abban is téved, hogy a saját tábora rendben van.
Bár félnek tőle, de az alvezérek félig nyitott szemmel tettetik az alvást itthon is és Brüsszelben is a száműzöttek.
Olyan ez, mint alfahímnek lenni egy oroszlánfalkában, a gyengeség legkisebb jelére megjelenik a kihívó és ilyenkor a harc életre-halálra folyik.
Ha belegondolunk, a Fidesz tele van sértett nagyságokkal, Áder, Szájer, Deutsch – és belső trónkövetelőkkel, mint a ma még lojalitást mutató Lázárral, vagy Rogán Tonya.
Nem lesz szép a mi Vezérünk öregkora, már ha megéri - az Úr igazságos szokott lenni.
Persze nála nagyobb ember is látogatta már Döblinget, oszt mégis nemzetünk nagyjai között tarthatjuk számon.
Na, ez lesz az egyik eltérés…
:O)))
