NEVELETLENEK

Azt nyilatkozza Lázár János, hogy ellentétes Magyarország és az emberek érdekeivel az AB döntése.Elképesztő.

Már magában az is elképesztő, hogy ez a tenyérbemászóan pofátlan alak ebben az országban a kormánypárt frakcióvezetője lehet, hiszen jellemgyengeségeiről és vérbunkó modoráról mindenki tudott, ő meg működése első percétől kezdve azon iparkodik, hogy meg ne cáfolja ellenfelei meglehetősen sarkos véleményét.De ez az ember emellett jogvégzett ügyvéd is, akinek illene tisztában lenni – és valószínűleg tisztában is van – a jogállam működéseinek alapelveivel, melyek tán legfontosabb előírása a hatalmi ágak szétválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere.Mindenesetre Simicska óta tudjuk, hogy Magyarországon minden embernek joga hülyének lenni, de most, amikor ezzel a joggal Lázár éppen visszaél, akkor azért felmerül a kérdés, hogy ha valaki csak játssza a hülyét, arra is vonatkozik e Simicska sajátos jogértelmezése?Kultúrállamokban politikus ilyet nyilvánosan nem mondana, ha pisztollyal kényszerítenék sem, merthogy pontosan tudja, hogy a bíróságok ítéletével egyet lehet egy politikusnak tenni: tudomásul venni.Aztán lehet törni a fejét, hogy hogyan lehet elérni más úton-módon a vágyott célt, de ahhoz kétség sem férhet, hogy egy jogszabály alkotmányosságának elbírálására egyedül az Alkotmánybíróság hivatott, a döntésen meg legfeljebb szakmai fórumokon lehet polemizálni, szigorúan elméleti síkon.Persze Orbanisztánban új szelek fújdogálnak, itt a hatalommegosztásnak annyi, a törvényhozást a végrehajtó hatalom kézivezérli, miközben másik kezével az alkotmánybírák legérzékenyebb testrészét mogyorózza.Az Alkotmánybíróság megregulázása feledhetetlen teljesítménye Orbánnak, hatáskörük szűkítése azt vetíti előre, hogy ha úgy adódik, akkor még a saját maga által írt remekművet (Jó lesz így, Anikó?) sem kívánja rigorózusan betartani, oszt neki ne kotnyeleskedjen bele senki abba, hogy hogyan váltja meg egyszemélyben Magyarországot.Ennek dacára – úgy tűnik – vannak alkotmánybírák, akik azért nem nézik jó szemmel a szemük előtt zajló folyamatokat, és a maguk nem túl bátor módján fellázadnak, így adva lehetőséget Lázárnak bemutatni jogi felkészültsége magaslatait és mélységeit.Persze nem azt mondják, hogy tisztelt Országgyűlés, a visszamenőleges jogalkotás tilalma idősebb, mint a parlamenti többség összesített életkora, nanemán, inkább keresnek valami kibúvót, ami a szakmaiság köntösébe öltözteti azt a nemet, melyet egyébként nem is igen kellene indokolniuk, hacsak nem akarják eltűrni, hogy a Legnagyobb Jogász holnap bevezesse a tálio elvén alapuló törvénykezést vagy a saria büntetési tételeit.Pedig a jogelv egyszerű – nem lehet a libát arra kötelezni, hogy a már megtojt tojásból kikelt kislibákat visszagyömöszölje a tojáshéjba, legfeljebb arra, hogy mától kezdve ne tojjon tojást – persze ennek is megvan a kockázata, mert azért a világ legbékésebb libája is azonnal vad tiltakozásba kezdene, ha alapvető jogaiban korlátozni akarnák…Hogy is lehet hát egy Lázárból komoly posztot betöltő politikus, ahelyett, hogy a városi bíróságon életunt asszonyok válópereinek szüneteiben simogatná védencei vállát?Rájöttem – a jó modora juttatta a csúcsra, hiszen ez a modor imponálhat Viktornak – látja benne a rokonlelket.Az összes haverja, aztán később az ő száműzésük után az összes csicskása ezt a vonalat viszi, egyik nagyobb bunkó, mint a másik – elég itt, ha csak Dávid Ibolya borotválkozó-tükrére utalunk, melynek emlegetése úgy nagyjából leképezi a fideszes elit viselkedéskultúráját.Nem véletlen, hogy első regnálásuk idején igen sebesen megváltak Görög Ibolyától, aztán utána boldogan pompázhatott a mi Vezérünk a sötét öltönyéhez világosbarna cipőben, zsebrevágott kézzel.Orbán egyébként is egyre jobban emlékeztet Fülig Jimmyre, ha mond ez a kedves olvasónak valamit, - ettől is olyan határtalanul népszerű az egyszerűbb néprétegek és külföldi partnerei között.És hát hasonló a hasonlónak örül, ugye.Én csak azon csodálkozom, hogy a jobboldali értelmiség nem tépi meg magán a göncöt, mikor meglátja feltűnni a Vezért Szíjjártó és Lázár között, ennél jobb látvány már talán csak Fásy Ádám szokott lenni Bunyós Pityu és Postás Tibó között.A kiforrott demokráciák egyik jellemzője az, hogy a politikusok pontosan tudják, hogy attól, hogy valamit lehetővé tesz számukra a politikai helyzet, még nem lehet okvetlen megtenni, merthogy jólneveltségük tilt bizonyos dolgokat - vannak íratlan szabályok is, melyeket be illik tartani.Nálunk ez még messze van, a gyerekszoba hiánya és a kőbölcső (dolomit…) rányomja bélyegét politikusaink jelenére.De azért én reménykedem, - talán a Sárazsadányi Herceg már jobb nevelést kap, mint a kedves papa – legyen türelmünk kivárni a koronázását…

 :O))))

BUNKORMÁNY...

A stílus maga az ember, mondják a bölcsek.

Igaz ez akár politikai pártokra is, sőt, talán még - irgalomannyanehaggyel - akár még miniszterelnökökre is.
Akkor gondolkodtam el ezen, amikor Orbán az alcsúti Hegedűs kocsma báljain elsajátított eleganciával kezet csókolt Merkelnek.

Elegánsan pucsítva, olyan vehemenciával szorongatta az esetleg tán még nála is hatalmasabb (van ilyen?) kancellár-asszony kezét akció közben, hogy én az áldozat helyében azért csak megszámoltam volna az ujjaim, mikor elengedte, - meg van e mindegyik...

Tetszik Viktorunknak ez a gesztus, az utóbbi időben többször is alkalmazta és nem hagyhatjuk dícséret nélkül a tényt hogy még egyik áldozatának sem hrapta le a kezét cuppantás után, jóllehet azért Lendvai Ildikó esetében nagy kő esett le a szívemről, mikor végre sértetlenül szabadult...
Párttársai tanulhatnának tőle úri jó modort, egy echte bürger mutat itten példát nekik és szinte alig látszik rajta, hogy Bella néni tánciskolája helyett szülőfaluja fociöltözőjében sajátította el a Görög Ibolya által hozzá képest csak felületesen uralt ismereteket.
Node nem különbek a Család egyéb tagjai sem, Áder képviselőnk például roppant emlékezetes szójátékkal írta be magát a magyar protokoll aranykönyvébe - Dávid Ibolya borotválkozótükrét emlegetve megalázta ezzel -nem a politikust - a nőt.
Az sem volt kevésbé elegáns, amikor a Kósa forintromboló-művész a pártelnök-asszonynak a függőlegestől kissé elhajló nyakát méltatta, vagy amikor a parlament jobboldali része, Lendvai Ildikó Botox-kezelésén poénkodott.
Aztán ugye a Vezér közügyekben is igen kifinomult eleganciával teszi a dolgát, például ha valaki neem tetszik neki, akkor igencsak iparkodik rabosíttatni, mert ebben a felállásban jobban lehet tárgyalni, és valószínűleg igen sajnálja, hogy a külföldi tárgyalódelegációk vezetőivel ezt nem adhatja elő.
Így aztán velük csak símán bunkóskodik, - pédául olyan nemzetközi szervezeteknek, melyeknek a gazdasági válság alatt talponmaradásunkat köszönhettük,  boldogan, de teeljesen feleslegesen  be-beszól.
A diplomáciában kötlező választékos udvariasságba pedig azért nem csomagolja a véleményét, mert az ehhez szükséges ismereteket sehol, soha nem sajátította el.
Orbán udvariassága általában kényszeredett és modoros, úgy lóg a személyiségén, mint tehénen a gatya.
Udvariatlanságaihoz friss kedvencei kontráznak, - mint Lázár például, aki egy laza mozdulattal tolta az ellenség szerepébe a Valutaalapot, amely egyébként a gazdasági világválság idején védőhálót feszített alánk és hitelt nyújtott akkor, amikor bedugultak a pénzpiacok.
Nem elegáns dolog ráütni a seglítséget nyujtó kézre, és ha ősztől ismét drágul majd a hitel és romlik az adósságkockázati besorolásunk, akkor tudnunk kell, hogy kiknek köszönhetjük...
Tudni kell ugyanis udvariasan mondani a nemet, ha a szükség úgy hozza, ehhez pedig ez a politikai garnitúra nem ért.
Aztán itt van a szlovák miniszterelnök-asszony este, akinek munkatársai nem egészen alaptalanul tették szóvá sajtótájékoztatójával kapcsolatban a technikai feltételek hiányát, - a lapok ugyan megemlítik, hogy a házigazda arra sem volt képes, hogy az asztalhoz kísérve kihúzza neki a széket, de ezeket a dolgokat az ember otthonról kell, hogy hozza.
Nála pedig az otthoni  nevelés inkább az ego kiteljesítésére volt kihegyezve, mint a semmire sem jó illem és protokoll elsajátíttatására. 
Ezek persze politikailag másodrendű dolgok, de nem lényegtelenek, hiszen adott esetben a tárgyalópartner személyisége roppant fontos lehet az adott tárgyalás sikere szempontjából.
Ha Orbán kutatja az indokát, hogy miért is nem foglalkoznak vele egyenrangú partnerként, miért lesz magasztos személyiségéből letudni kívánt feladat a nyugati világban, akkor először talán itt kellene keresnie a hibát.
Nem biztos ugyanis, hogy nem vált ki a kívánttal ellentétes reakciót, amikor egy pudli a bernáthegyi lépteivel masírozva kezd félelmetesen ugatni, pöffeszkedni, - az ilyen viselkedés inkább mosolyt és nevelési késztetéseket vált ki, mint empátiát.
Pedig arra roppant nagy szükségünk lesz, amikor ezzel a viselkedéssel végképp bedöntik a forintot...
:O)))