Hát, ha karanténban van, akkor nemigen képez veszélyt a fennálló társadalmi rendre, és talán még az is elképzelhető, hogy Fodor Gábor véleménye nem fogja megrázni lelke legmélyéig, járni fogja a maga politikai útját legjobb meggyőződése szerint, ahogy eddig is tette.
Meg aztán ez a karantén a Parlamentben van, míg Fodor Gábor nincs ott – talán nem véletlenül.
Meg kell mondjam, ezidáig még egyetlen olyan megnyilatkozást sem láttam, melyben Gyurcsány Fodor Gábor bármelyik megnyilatkozását véleményezte volna, persze ez a helyzet még megváltozhat, hiszen minden ember teherbíró képessége véges, és lehet, hogy egyszer majd akkor szakad el a cérna, mikor valamelyik olyan szabaddemokrata prominens beszél neki karanténról, melynek első cövekeit éppen ők voltak képesek leverni, szilárd elvi alapokon nyugvó izgága tehetetlenkedésükkel.
Gyurcsány még akkor sem mondta, hogy a hivatásos liberálisok rossz választ adnak az őket ért kihívásokra, amikor ez a szabaddemokraták vezetőin kívül már mindenkinek nyilvánvaló volt - arról nem is szólva, hogy Fodor Gáborra sem pakolt plusz terheket, mikor pártvezérként kergette a szép álmok bárányfellegeit.
Nem tetszik a bölcsészlányok hajdani liberális idoljának Gyurcsány akcionizmusa, nem tetszik az, hogy a szóhasználat sprődebbé vált, az udvariasság pedig csak a kölcsönösség jegyében képzelhető el.
Pedig hát a dolog természetes, ha egy párt felépítése során nem tud olyan markáns jegyeket felmutatni, melyek megkülönböztetik a többiektől, akkor az a párt még meg sem született, máris meghalt.
Hogy elképzelései eljusson a választópolgárig, ahhoz pedig a mai világban médiajelenlét kell, márpedig a helyzet közismert és Gyurcsány számára meglehetősen tragikus, hiszen még a baloldali médiát is elszigetelik tőle a szocialisták, csendesen ásogatva a baloldal sírját.
Hogy megjelenési lehetőséghez jusson, ahhoz át kell lépni a média ingerküszöbét, ami ebben a szituációban nem könnyű dolog.
Ahhoz, hogy valamiről akkor is írjon a sajtó, ha a lapgazda vagy a televízió-csatorna tulajdonosa nem akarja, ahhoz bizony erős megnyilatkozások kellenek.
Hát, ha akció kell, akkor legyen – Gyurcsánynak soha nem a kreativitás hiánya volt a gyengéje, ez a legutóbbi akciója is hatékony volt, hiszen maga Fodor Gábor is szánt rá egy hozzászólásnyit blogjában.
Azt írja Fodor Gábor, hogy tévútnak tartja a restaurációs politikát a jövőre nézve.
Én meg azt gondolom, hogyha egyszer falig bontották a működő demokrácia olyan-amilyen, de működőképes és védelmet adó épületét, és a helyére odacsináltak egy szép nagy rakást, akkor – hacsak nem akarjuk a szabad ég alatt ázva-fázva szagolni a büdösséget, - először az ominózus kupac eltávolításával kell foglalkoznunk, és amit csak lehet, helyre kell állítani a működőképesség érdekében a csupasz falak között.
Ennek első lépése az Alaptörvény kihajigálása asztalostól – mindenestől, és az Alkotmány visszahelyezése jogaiba.
Ezzel egy sor idiótaságtól azonnal megszabadulhatnánk, aztán lehetne azon dolgozgatni, hogy a napi egy törvényből melyiket tartsuk meg, melyiket ne, egyúttal – ha már annyira alkotmányozni akar az ország(bár ennek – dacára politikai érdeklődésemnek – nyomát sem láttam…) - akkor lehetne nekiállni egy Alkotmányozó Nemzetgyűlés előkészítésének, erre rá lehetne szánni valamivel többet is, mint a Brüsszel-Budapest közötti vasúti menetidő, mondjuk pár évet.
Az Alaptörvény (micsoda bornírt már az elnevezése is…) elfogadásával a Fidesz az alkotmányos rendet sértette meg, hiszen a parlamenti választások nem az ország fenekestül felforgatására adnak felhatalmazást, hanem négy évre – és hangsúlyozottan csak négy évre – az ország irányítására az Alkotmány keretei között.
Természetesen arra van az éppen hatalmon levő kormánynak felhatalmazása, hogy az alkotmány egyes rendelkezéseit megváltoztassa, de arra senki nem adott felhatalmazást, hogy megbízatása keretein túlterjeszkedve a demokrácia legelemibb szabályait is figyelmen kívül hagyva diktátummal adjon alkotmányt az országnak.
Volt már ilyen, Ferenc József adta az úgynevezett oktrojált alkotmányt hálátlan népének, mely már akkor sem aratott túl nagy közönségsikert.
A rohadt komcsi pufajkás ugyanilyen kétharmaddal rendelkezett, mint ma Orbán, de eszébe sem volt visszaélni vele, az alkotmánymódosítást pedig négyötödhöz kötötte, melyet a Fidesz kétharmaddal azonnal hatályon kívül helyezett, hogy utat nyisson egy beteg elme zavaros elképzeléseinek megvalósítása előtt.
Kifogásolja a legsikeresebb liberális pártelnök azt is, hogy hiábavaló volt a bírálat, Gyurcsány Ferenc azóta nem hogy finomított volna álláspontján, hanem tovább is ment: már nem pusztán illegitimnek, hanem illegálisnak nevezve az Orbán-kormányt.
Igaza volt.
A legális azt jelenti: Törvényes a törvényhez alkalmazkodó, jogszerű.
Ha az Alkotmány azt mondja, hogy mindenki számára tilos egyeduralomra törni, akkor ez vonatkozik az éppen regnáló kormányra is, a miniszterelnökre is.
Márpedig itt éppen ez a szép törekvés lombosodott ki – ha pedig Fodor Gábor nem hiszi, tegye ki az asztalra maga elé csak azokat a törvényeket, melyeket az Unió kifogásol, és ha ez szerinte nem egyeduralomra törés a társadalom minden szegmensében, akkor keresse fel orvosát, gyógyszerészét.
Ma még talán nem késő a felismerés, kár lenne addig halogatni a helyzettel való szembenézést, míg reggelente az Orbán-kantáta hangjaira vonul majd Magyar Nemzet félórára, közvetlenül a katolikus templom után.
Ami az alkotmányos blokádot illeti, Fodor úgy kritizál, hogy az alkotmányos blokád mibenlétéről legfeljebb sejtései vannak.
Lehetne kicsit türelmesebb is, a libát is előbb meg kell sütni, hogy utána dicsérhessük vagy szidhassuk a háziasszonyt.
Ami pedig a sajátosan pofátlan kis oldalvágását illeti, mely szerint Gyurcsány Ferenc akkor még a másik oldalon állt, amikor (mi, Orbánnal… a blogger kiegészítése) az állampárt ellenzékeként határoztuk meg stratégiánkat.
Ami azt illeti, kommunista belügyminiszterrel a hátuk mögött olyan stratégiát alkottak, amilyet csak akartak, bátorságuk pedig nem ismert határokat, mikor kivertették magukat a földszinti ablakok alá helyezett matracokra…
Az ébresztőórával demonstráló nagyikat összevetni azzal, amiről még azt sem tudjuk, hogy mi lesz, világosan megmutatja: Gyurcsány, ha megszakadna, se tudna úgy viselkedni, hogy megfeleljen Fodor Gábor magasztos elveinek.
Aki pedig normális Magyarországot szeretne, az válasszon normális pártot, mely deklaráltan a nemzet megbékélésén és a nyugodt, békés Magyarországért kíván dolgozni.
Gyurcsány senkit nem akar megszégyeníteni, és ha a mai prominensek és gyermekeik lesütött szemmel járnak majd az utcákon, az nem azért lesz, mert a DKP elnöke ott lohol majd a nyomukban sárga cilinderrel, mocskos rablókat kiáltva, hanem azért, mert az érintettek félnek majd a népharagtól, gyermekeik pedig szégyellni fogják őket.
Mindenesetre egy kicsit megkönnyebbültem, sokkal aggasztóbb lenne a helyzet, ha Fodor egyetértene Gyurcsánnyal, ennél már csak az lenne borzasztóbb, ha Horn Gábor is.
Ha van nyeresége a liberalizmusnak, mely ennek a gengszternek a hatalomra jutásából következik, akkor az éppen kettejük távozása a politika világából.
Kártékony ködevőkből így is maradt elég.
:O)))
