GYÁM NÉLKÜL...

Lázár beszólt Sólyomnak.



Azt mondta Orbán frakcióvezetője, hogy „eddig részben gondnokság alá helyezték az embereket, részben pedig mintha óvták volna őket saját döntéseik következményeitől.”

Tette ezt a kijelentést az Alkotmánybíróság szerepével kapcsolatban, merthogy a volt államfő, aki egyébként betöltötte már az Alkotmánybíróság elnöki tisztét is, keményen bírálta Orbán Alkotmánybírósággal kapcsolatos törekvéseit.

Azt is mondta ez a derék Lázár, hogyha őt is meghívták volna a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott pódiumbeszélgetésre, akkor ő bizony feltette volna a kérdést Sólyom Lászlónak, hogy még mindig úgy érzi, hogy szükség van erre a gyámkodásra, "vagy most már nagykorúak a választók?"

Namármost menjünk sorra.

Ha az Alkotmánybíróságról, a Köztársaság Alkotmányáról folyik egy beszélgetés bármelyik egyetemen, melynek egyik résztvevője Sólyom László, akkor ott ennek a derék Lázárnak legfeljebb a hallgatóság körében van helye, felkészültsége ebben a körben hozzávetőleg erre jogosítja fel, hiszen Monacóban, a F1-es autóversenyen sem szokták az uralkodó kisunokáját pályára ereszteni a pedálos kisautójával.

Másrészt, bár nem feledjük, hogy ha az Úr hivatalt ad, akkor észt is mellékel hozzá, és már beletörődünk abba, hogy Lázárt ab ovo okosnak kell tekintenünk, emellett azt is elfogadjuk, hogy mint vezérürü nagyon ügyesen kolompol a nyáj előtt, de azt azért nem gondolnám, hogy az ilyen veretes baromságot egy jogvégzett embert szájából hallva ne kellene elképednünk.
Tulajdonképpen ezzel azt mondja ugyanis, hogy nincs szükség Alkotmányra, mert ha a nagykorúnak tekintett állampolgár nem fordulhat az arra illesztékes testülethez – jelen esetben egy bírósághoz - hogy az döntsön, megfelel e egy adott magatartás, jogszabály a hatályos alaptörvénynek, akkor minek az alaptörvény maga?
Hacsak nem az az egyetlen célja, hogy az uralkodó beírja magét vele a TÖRTÉNELEMBE, és majdan Anikó nagyi majd könnyes szemmel tudja mutogatni az ölében ülő unokáknak a történelemkönyvben a lábjegyzetet: „Orbáni Alkotmány” - látjátok ezt a szegény Viki papa találta ki, még mikor csak a szakemberek ismerték fel rajta a betegséget, - amikor még nem harapta le a bögre fülét és nem kiabálta lépten-nyomon, hogy Preambulum! Preambulum!…
"Az a benyomásom alakult ki, hogy 1990-ben, az akkori történelmi helyzetben, egy diktatúra után, mintha a választók kezét megkötötték volna”, hiszen szerinte Ab azt üzente az embereknek: "igen, ti választók szavaztatok valamire, de mi majd ezt korrigáljuk és terelgetünk benneteket".
Mintha libákról lenne szó, ugye, és húsz évig ezen nem háborodott fekl sem ő , sem a főnöke, - hiába, felháborodni is tudni kell...
Hát igen.
Orbán stábjait ezidáig is lehetett mondani erőközpontnak, csapásmérő egységnek, papagáj-kommandónak, hiénafalkának, de agytrösztnek eddig még soha, és - úgy tűnik - a tradíciót most sem kívánja megtörni az uralkodó.
De biztosan neki van igaza, csak igazán apró tévedései vannak, úgymint az Alkotmánybíróság a törvényhozó és a végrehajtó hatalom kezét kötötte meg, hogy amikor valamelyik idióta politikusnak eldurran az agya, akkor legyen egy megfellebbezhetetlen testület, amelyik megakadályozza azt, hogy az állam bármilyen okból is, de átlépje az alkotmányosság kereteit és ezzel veszélyeztesse a jogállamiságot.
Nem az embereket korrigálta, hanem pont az ilyen sültbolond politikusok hagymázos lázálmaitól óvta az embereket, mint amilyennek Lázár lenni méltóztatik.
Ami azt illeti, nem is hiszem, hogy ez az ember ennyire ostoba, hiszen pénzt keresni nagyon tud, és végtére is letett jónéhány vizsgát egy olyan egyetem jogi karán, amely szerintem ezt ma már legszívesebben letagadná. – égő lehet azért egy ilyen öregdiák bárkinek.
Viszont – az Úr akarja, a kapanyél is elsül – mondott egy nagy igazságot is, nevezetesen azt, hogy a „legfontosabb felelősség mégiscsak az embereké, hogy kiket választanak törvényhozónak!"
Hát ebben nagy igazsága vagyon, és a zemberek most majd szépen megtanulhatják, hogy döntéseiknek igen pocsék következményei lehetnek, egy - pontosabban két átlós irányú – tollvonással vérszívó idióták tucatjait szabadíthatják a saját nyakukba, mellékbüntetésként meg még el kell viselni ezeket az idétlen beszólásaikat  is.
Mentségére szóljon ennek a derék Lázárnak az, hogy túl sokat a joggal soha életében nem foglalkozott - mint a világ legnagyobb parlamentben ülő seggének táskahordozója alapozta meg karrierjét, - ennek utána egy kisebb terjedelmű, de nagyobb kaliberű segg kiszolgálása már csak nyelvgyakorlat volt a számára, - meg is kapta érte az őt megillető velőscsontot az asztal alá.
Mai hír még, hogy Schmitt Pál nem is tudott saját alkotmányozási javaslatáról, - amíg még nem késő, utána kellene néznünk, nem üzentünk e menet közben hadat Kínának…


:O))))

A bejegyzés még itt olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/gyam_nelkul
 ITT szavazhattok arra kérdésre is, hogy brutális e a magyar rendőrség, a vendégoldalon meg az Alföldi Róbert körül kitört cirkuszról találhattok blogot Parászka Boróka tollából…

HÁZASSÁG…

Folyik az Orbán-alkotmány előkészítése, gyűlnek a javaslatok.

Tulajdonképpen érdemi dolgok nemigen kerülnek terítékre a javaslatok között, mindössze szimbolikus és ideológiai ügyek foglalkoztatják a javaslattevőket.

Akik megteszik azt a nagy szívességet Orbánnak, hogy javaslataikkal legitimálják a nagy nekibuzdulást, sajátkezűleg ásva azt a terjedelmes gödröt, melybe beleesve majd kétségbeesetten keresik a kikászálódáshoz megfelelő rézsűt.

Nem fogják megtalálni, mint ahogy a javaslataikat sem valószínű, hogy figyelembe veszi a kétharmad, amelynek már valószínűleg kész tervezete van a Vezér kezében, melyet holdas éjszakákon gondterhelten csücsörítve cizellálgat.

Időnként odahívja Anikó-asszonyt: Nézd szívem, jó lesz így? Ez a félmondat nyit utat Gazsi trónöröklési igényeihez…
A jobboldali javaslattevők zöme a Szentkorona-tannal meg a koronával foglalkozik, az értelmesebbje megkísérli összeegyeztetni a modern államot a jelképpel, melynek nevében meglehetősen sok disznóságot követtek el eleink hatalmasai, a zavarosabbja meg saját hagymázos lázálmait próbálja a címszó alá betuszkolni.
A dolognak egyetlen célja van: törvénybe iktatni, hogy nekünk van igazunk, merthogy csak egyetlen üdvözítő álláspont létezhet a világon…
A másik kérdés, amin a jobboldal boldogan rugózik, az a házasság* intézménye.
Vad tülekedés folyik a kérdés körül, miként szerepeljen az alkotmányban az az intézmény, melynek mibenlétét a régi regények új kiadásaiban már lassan csillaggal jelölve kell megmagyarázni a fiatalabb olvasóknak, merthogy a mai világban meglehetősen elavultnak tűnik.
A javaslattevők ezt nemigen veszik észre, a házvezetőnőnek nevezett élettársát vadul kefélgető pap, az íróasztalán pajzánkodó, a családjával levélben érintkező protestáns püspök, a pedofilokat takargató egyház hangadója egyként vadul forgatja szemeit.
Hozzájuk csatlakozik álszent politikusok hada, akik a Parlamentből hazatértükben még igénybe veszik az útmenti üzletasszonyok szolgáltatásait, miután a Parlamentben erre a célra a mi pénzünkből fizetett szakértőkre bízzák párkapcsolati nehézségeik áthidalását…
A Főszakértőben meg valószínűleg és egy idealisztikus kép a házasságról, meg lehetősen macsósra véve a képet, - apa olvas, anya főz, anya csettintésre hídba megy és apának nincs visszapofázás, - valószínűleg erre lesz az új törvénycikk is fazonírozva, ha minden jól megy, akkor a párok – a haladás jegyében – mehetnek egymás mögött is, de aknamezőn előremehet az asszony!…
Remekül meg is fog felelni ez az idősebb generációnak, melynek kényelmesebb tagjai ma is már leginkább csak szundikálnak éjt nappallá téve, mert már a szex gondolatától is ólmos fáradtság tör rájuk, minek következtében még remek cicik nézegetése közben is lefejelik a monitort.
Ellenben a fiatalabbja ma már máként tekint a világra, mint felmenői, akik a viselkedésmintát apjukról-anyjukról koppintották – nekik már kinyílt a világ, és a tömegmédia egyáltalán nem azt a képet sugallja, mint amit a jelenlegi javaslattevők tapasztalni szeretnének.
Egy mai lány sem akar sem a férje, sem a családja cselédje lenni, nem kíván szexuális rabszolgaként üzemelni, a fiú pedig nem kedveli, ha nem mehet el sörözni vagy bowlingozni a barátaival, ha egyedül csak neki van szerepe a család bevételeinek összekapirgálásában.
Viszont a lány nem nyafog, ha el kell vinni a kocsit szervizbe és a fiú sem hal bele, ha a poharak eltörölgetése ügyében konyharuhát kell ragadnia – tiszta udvar, rendes ház, ugye.
És a gyereknevelés sem az anya kizárólagos feladata, beletörődik az a tele pelus, ha durva férfikezek rántják fel a tépőzárat…
Egyébként a házasság önszabályozó intézmény, remekül megvan állami nyilvántartással, de állami beleavatkozás nélkül.
Ettől a lányok még továbbra is beöltözhetnek királykisasszonynak, és a remek akusztikájú templomokban rebeghetik el a boldogító igent, de ha ez csak az együttélés kezdetétől számított tizenhatodik évben következik be, akkor sincs baj - legalább a gyerekek is tudnak már nászajándékot venni…
De azt ne higgyük, hogy az aggodalom java a fiataloknak szól, - az ügy lényege a homofóbia, mely a magyar jobboldal immanens tulajdonsága – kitörölhetetlen és felülírhatatlan félelem a lehetőségtől, hogy csak nem jut diadalra az elfojtott vágy?

Határozott nemi identitással rendelkező emberben ez a vad gyűlölet nincsen meg, - akit nem gyötörnek kétségek saját nemi irányultsága tekintetében, annak bizony mindegy, hogy a homoszexuális párok tartós, életvitelszerű együttélését minek hívjuk, tőlem lehet akár házasság is.

Egy a lényeg, hogy két ember együttélésének anyagi oldala rendezett legyen, és ha gyermeket vállalnak, akkor a gyermek megkapja azt a védelmet, amelyet az államtól joggal elvárhat, ha azonos, ha különneműek nevelik.

Egyelőre ezek a világrengető problémák a hatályos Alkotmánnyal kapcsolatban, várható még a virágzó magyar narancsligetek törvénybefoglalása, a sorkatonaság visszaállítása, a hivatali szobákban kifüggesztett kereszt előtti főhajtás, a Sohasemvolt Magyarország térképének törvénybeiktatása - Orbán érdemeinek beemelése a preambulumba később várható, majd törvénymódosítással, - amihez immár nem kell négyötöd, elég a kétharmad is, merthogy ezt el lehetett intézni kétharmaddal is…

A baloldal meg idióta, ha asszisztál ehhez a kutyakomédiához.

És idióta akkor is, ha nem mozgósítja minden erejét egy népszavazás kikényszerítéséhez, ha már a közvetlen népképviselet és a legitimitás eme bajnokai ez ellen vadul tiltakoznak.

Mert ugye a kétharmad nagy dolog, de azt sem árt megnézni, hogy minek is a kétharmada…

* A házasság egy szövetség olyan bajok közös elviselésére, amelyek egyébként nem keletkeznének. Karinthy.

:O)))

ELŐBB...

Előbb a közrendet kell helyreállítani és a gazdaságot átalakítani, aztán jöhet az alkotmányozás.
Merthogy a kétharmad birtokában jó lett volna ugyan Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakulni, de erre most az említett területek állapota miatt nincs lehetőség, mondta a Vezér.
Orbán persze szokás szerint hazudik, - a közbiztonság valamennyi mutatója jobb az európai átlagnál, a gazdaság pedig köszöni, jól van, halad Orbán nélkül is a maga útján - rendezett költségvetéssel a háttérben.

Ezektől aztán lehetne alkotmányozni rogyásig.

Hiszen enni kell, alkotmányozni muszáj, hogy a közismert népi bölcsességet idézzük kissé pongyolán.

Merthogy - Orbán szerint -  "Új alkotmány lesz természetesen, kétharmados fölénnyel rendelkező parlamenti erő nem teheti meg, hogy hatályban hagy egy 1949-es keltezésű alkotmányt."

Nagy félve és igen halkan kérdezném meg: miért nem?

Miért nem jobb  egy hetven éven keresztül alakított, kiérlelt jogszabály mint egy frissen barkácsolt, még ha a háttérben a magyar jogelmélet olyan gigászai állnak is, mint Orbán,  Balsai vagy Répássy?

Ebben az 1949-es jogszabályban és a mai Alkotmányban ma már talán csak a megnevezése közös, és amúgy egészen használhatónak tünne, ha nem köpnék arcon naponta szellemét és betűjét alkalmazói.
Értelmesebb tájakon a stabilitás és a tradició is érték, bírósági ítéletekben hivatkoznak többszáz éves jogszabályokra és precedensekre, mi meg olyanok vagyunk, mint az az ember, aki eredeti biedermeier bútorokat örököl de lomtalanításnál kihajigálja őket és elrohan az IKEÁ-ba dobozolt bútorokat venni helyette... 
Senki, még az ellenségeim sem vádolhatnak azzal, hogy Köztársasági Elnök Úr ájult tisztelője lennék, de most azért be kell valljam, megtörtént az elképzelhetetlen: egyetértek vele.
A Köztársasági Elnök szerint ma minden problémát meg lehet oldani alkotmányos módon, az alkotmányosság pedig nem gátja, hanem alapja a változásoknak.
De - lássuk be - ez a mai ez nem egy jó alkotmányosság.
Merthogy milyen a jó alkotmányosság?
Nem fogja senki kitalálni, míg meg nem mondja neki Orbán, de ő természetesen nem fosztja  meg  alattvalóit bölcsességétől: a jó alkotmány forradalmi!
És aki azt gondolja, hogy tréfál, vagy a sajtó figyelmét akarja ezen a módon magára irányítani, az téved, mondta.
Én is azt gondolom, hogy ezt a baromságot komolyan gondolja, végtére is sok feladat vár még erre a kilátásba helyezett új törvényre, - még a leányági örökösödés kérdése sincs megnyugtatóan rendezve, ugye, és nincs alkotmányba iktatva pl. a dolomitbányák örökös adómentessége sem.
Ezután vezérünk forradalmi jelentőségű fejtegetésekbe kezdett, melyek perspektívában megújíthatják az állam és jogelméletet, új irányt szabhatnak a tudomány eme eddig elhanyagolt. ámde most Vezérünk által felkarolt területének.
Megtudhattuk, hogy  amikor forradalomról beszél egy politikus, a hallgatóságnak nemcsak a "vér szagát" kell éreznie, érdemes a változás mélységének, lehetőségeinek mértékegységére gondolnia - hívta fel a figyelmet.
Mit mondjak, - én eddig sem a vér szagát éreztem, mikor a forradalomról szóló primitív fejtegetéseit hallgattam, és tekintsen el attól az olvasó, hogy ecseteljem azt a szagot, mely Orbán beszédeiből megcsapja orrunkat.
Emellett a mélység és a lehetőség  mértékegysége engem is érdekelne, kár, hogy ezt a forradalmi felfedezést nem osztotta meg velünk.
Mindíg elcsodálkozom, hogy ezeket a zavaros idiótaságokat miért hallgatja ájult csodálattal lelkes népe? - fel nem foghatom...
A miniszterelnök-jelölt szerint a forradalom azt jelenti, hogy olyan változtatásra adódik lehetőség, amelyekre korábban csak utcai nyomásgyakorlás eredményeképpen volt lehetőség.
"Egy demokrata vallomása" címmel lehetne kiadni ezt majdan megjelentetendő aranykötésű művei sorában, - a honoráriumot természetesen egy nagycsaládos támogatására fogja felajánlani...
Erre a "korább"-ra még elég jól emlékszem, - nekem ugyan az, amit ő utcai nyomásgyakorlásnak nevez az a csőcselék randalírozásának és a főváros szétverésének tünt, de ki tudja, - lehet, hogy ma már máshogy volt...
Eléggé körmönfontan sajnálkozik azon, hogy hiába volt a randalír, csak ki kellett várnia az alkotmányos lehetőséget kormányrakerüléséhez.
Szerinte az a mai helyzet különlegessége, hogy a magyarok nem az utcán kényszerítették ki a mély változás lehetőségét, hanem alkotmányos keretek fenntartásával, de "ettől még ez forradalom és így is kell rá tekinteni".
Beteg ember zavaros gondolatai.
Hol itt a forradalom?
Megváltozik a magántulajdon alapján álló parlamentáris berendezkedés?
Ugyan kérem, - Orbán legfeljebb szeretné annak látni, de a mai helyzet nem forradalmi, mint ahogy felizgatott csőcseléke sem forradalmárok, hanem futballhuligánok és adrenalintúristák szánalmas gyülekezete, akikkel szerencsésebb országokban egyetlen épeszű politikus se vállalna közösséget.
Ilyenkor derül ki világosan, hogy mit is gondolt valójában a törvényességről, a demokrácia mibenlétéről akkor, mikor az utcán tombolt a csőcselék - bár akkor sunyi módon csak a háttérből hergelt és bíztatta őket.
Ilyenkor derül ki világosan, hogy mit várhatunk tőle, ha majd vad alkotmányozásba kezd.
Merthogy nem buta, tudja jól, hogy a sorrendeket nem szabad felcserélni.
Először át kell fazonírozni az államot a saját szája íze szerint, meg kell teremteni teljhatalmának intézményrendszerét és majd, amikor már minden demokratikus intézmény be lesz darálva és minden döntési lehtőség centralizálva lesz,. akkor oda lehet dobni a népnek az alkotmányozás gumicsontját: babázzanak vele.
Most fontosabb dolgok vannak soron: például megyei kormányhivatalokat kell létrehozni, melyek élén a prefektu az állam megbízottja áll, akit - gondolom - a miniszterelnök nevez majd ki és aki maga alá szervezi az egész állami  intézményrendszert az adóhivatal és a rendőrség kivételével.- azok országos hatáskörben maradnak, biztos, ami biztos.
Jobb egy nagy pénzeszsák az én hálószobámban, mint húsz kicsi mások kezében, ez kétségtelen.

Elmerenghetünk ezután az önkormányzatiság mibenlétén, ejthetünk egy könnyet a regionális szervezeti modell sírja felett, elspekulálhatunk, hogy miért is kell a régiók Európájában nekünk a már évszázadok óta csak a haladás kerékkötőjének számító vármegyerendszert favorizálnunk, de felesleges, - itten elnöki rendszer lesz és punktum.

Akkor is az lesz, ha mondjuk addigra tele lesz a nép hócipője Orbánnal és az új alkotmányt jóváhagyó, ma kikerülhetetlennek tünő népszavazáson nem szavazza meg a Horthyét idéző hatalommal rendelkező Köztársasági Elnöki intézmény bevezetését

Legfejebb majd Örökös Miniszterelnöknek fogják hívni azt, aki a szépen meggründolt új államszervezet hatalmi piramisának csúcsán fog üldögélni, minimum hat évre választva, - nézegethetjük azt az okos képét egy darabig, attól tartok...

Ha legalább úgy nézne ki, mint mint Sophia Loren fénykorában, dehát...
Van itt egy kép róla is, legyen valami, ami tetszik is nekünk...
:O)))