BALBÉRBLOGGER

Szanyi Tibor volt oly kedves értékelni a baloldali magyar bloggerek teljesítményét – hol máshol, mint a számára már szinte hazai pályának számító HírTv Péntek 8 című műsorában.

Nagy hőstettet hajtott végre, határozott nekifutással nagy dobbantás után alulmúlta önmagát, pedig fogadásokat lehetett volna kötni, hogy erre soha nem lesz képes.

Gyurcsány őszödi beszédének kiszivárogtatásáról szóló kis attrakciója már oly mélyen volt, hogy a bányászbéke keszonbetegséget kapott, mikor felmerült, tudósítani a segge alatt messze a mélyben folyó pártmunkáról.

Szanyi Tibor biztosan azt hiszi, hogy küldetést teljesít, mikor vöröslő fejjel, a stroke határa környékén hülyeségeket beszél, amikor magát bírónak feltolva ítél eleveneket és holtakat, legfőképpen pedig akkor, amikor Gyurcsány elleni sarlós-kalapácsos hadjárata során a sajátjától eltérő véleménnyel találkozik.

Ami azt illeti, nem lehet mindent a tudatmódosult állapot rovására se írni, Horn Gyula például soha nem tudott annyira tudatmódosult lenni, hogy hirtelen felindulásból mondjon ostobaságokat.

A mi Tiborunk – mert a mienk ő akkor is, ha párttagság híján csak egyszerű, verébszürke baloldali szimpatizánsok vagyunk, hiszen a mi renoménkat rombolja kissé hebehurgya beszólásaival, nekünk kell az ő veretes ökörségiért tartanunk a hátunkat, nekünk kell az ő politikai kártékonykodásait kompenzálgatunk a hétköznapok során – kissé kolerikus természetű.

Ő a mi pártunk kövérlacija, személyesen.

Jómagam azt is gyermeteg túlzásnak érzem, mikor valamelyik politikus odaáll az újságírókat szidni, merthogy azok saját szempontjaikat érvényesítik munkájuk során, - ők csak a munkájukat végzik, általában pénzért és az a pénz nem túl nagy, ami azt illeti.

Viszont itt vannak a bloggerek, akiket csesztetni meg egyenesen ostobaság, ugyanis a blogger önmaga gazdája, akkor és arról ír – továbbá úgy, ahogy akar.

Van úgy, hogy elnéző mosollyal szemlélik a megélhetési forradalmárok idiótáskodásait, van úgy, hogy kissé ingerültebbek lesznek, mikor a politikus etikátlanul vagy bunkó módon viselkedik, van úgy, hogy amikor némelyik például a saját pártja kampányát vezeti, akkor inkább nem írnak az ostobaságairól, merthogy nem szeretnének kárt okozni az általuk favorizált politikai oldalnak.

Erre aztán a politikus elpofátlanodik, és miután a meccs során egyszer véletlenül eltalálta a labdát, azt képzeli magáról, hogy innentől ő labdazsonglőr, majd ebbéli hitét kiterjesztve az egész baloldali közösségre jogot formál arra, hogy ő mondja meg a tutit.

Nem is lenne ezzel baj, hiszen balbérblogger ránt egyet a vállán, oszt azt mondja – neked ez a véleményed, kedves politikus, nekem meg más.

Azért vannak olyan esetek, amikor balbérblogger agyát is elönti a matéria, melyben a politikus oly meghitten üldögél immáron egy éve nyakig, és egy-két dologra fel szeretné hívni az istentől-embertől elrugaszkodott megélhetési figyelmét.

Innentől tehát tekinthetjük ezt a blogot nyílt levélnek is, akár, - a lóvét persze ezért is felveszem, egy fél blogból nem futná libacombra, libamájra még annyira sem - ezt mindenki beláthatja.

Kedves Tibor!

A Hírtv-ben voltál kedves megengedni magadnak, hogy minősítsed azokat a baloldali bloggereket, akik néhány kérdésben nem értenek veled egyet.

Azt nyilatkoztad: „… én is látom ezt a pár tucatnyi blogger és szárnysegédei típusú klikket, amelyik itt randalíroz az interneten, és ugyanazt a panel ökörséget nyomatja, de ez eljelentéktelenedik.” „Ők azért nem vették maguknak a fáradságot, hogy belépjenek a pártba. Annak minden kötelmét és nyomorúságát is fölvállalva, ráadásul a kemény tagdíjfizetést is ide értve. Pályán kívüli kibicnek aztán semmi se drága.”

Felvilágosítanálak.

A bloggerség magányos műfaj.

Ha te a bloggerek által leírt – megengedem, néha kissé pikírt és sokszor nem túl barátságos -észrevételeket panel ökörségnek nyilvánítod, azzal csak azt bizonyítod, hogy vannak ökrök, akik képtelenek elhelyezni magukat a demokráciában.

Ilyenek azok a politikusok is, akik ahelyett, hogy a megfogalmazott és leírt véleményeket választói észrevételnek fognák fel, udvariatlan bunkóskodásba kezdenek, ahelyett, hogy elgondolkodnának azon, hogy hátha van egy csepp megélt valóság vagy tapasztalat a vélemény mögött.
Elfogadni nem kell, pofátlankodni meg nem illik, a politikust ugyanis a balbérblogger is eteti, ezért joggal tart igényt minimális udvariasságra.

Emellett az ostobaság manifesztálása is az ilyesmi, hiszen te egyedül vagy, balbérblogger meg szerinted is pár tucatnyi – nem tudom, tudod e, hogy egy tucat az tizenkettő?

És ugye, azt sejted, hogy ettől a nyilatkozatodtól kezdve ennek a pár tucat embernek nem leszel a kedvence?

Ugye azt is tudod, hogy néhány jólfésült poénnal tebelőled nettó bohócot lehet csinálni, - már amennyiben saját szorgos munkálkodásod nem teszi okafogyottá ezt a törekvést.

Olcsó poén lenne azt mondani, hogy abba a pártba, amelyiknek te egyik vezetője vagy nem lenne túl vonzó belelépni – az ember csak nézegethetné a cipőtalpát álló nap – teúristen, mibe léptem én bele? – de ez nem lenne igaz, nem vagy te ott sem annyira jelentős személyiség, hogy tőled ne léphetnék be.

Hidd el, a lakóhelyemen percig sem enne kétséges az eredmény, ha a felvételemet kérném, pedig itt nem ismerik sem a nickemet, sem pedig a baloldal érdekében kifejtett munkámat, amit voltál olyan kedves kibic jelzővel minősíteni.

Abban viszont igazad van, hogy azért nem kívánok belépni a Szocialista Pártba, mert nem akarom megkötni a kezem, azt hiszem, a függetlenségem egy részét fel kellene adnom, ha a te elképzeléseid szerint párttagként kellene tevékenykednem.

Márpedig nekem az fontos, hogy beszólhassak neked és beszólhassak Gyurcsánynak is, ha a véleményem eltér a tiétektől, azt remélve, hogy ezzel is segítek nektek, - több szem többet lát, ugye.

Azt is nyilatkoztad, hogy „most már kicsit elegem van abból, hogy a magukat baloldali szimpatizánsnak nevező bloggerek, amúgy ezek között szerintem még akár fizetett profi figurák, fellazító figurák is vannak.

Hogy ki fizeti őket, az még egy jó kérdés, tehát bértollnokok is belecsúsznak ebbe a brigádba, meg egy-két ilyen véleményvezér, hogy mi a szándékuk, azt nem tudom, de hogy közük nincs a párthoz, az is biztos. […] 

Tévedsz Tibor, nem először.

A mozgalom a mozgalomért elv már régen meghaladottá vált, a te pártodnak nem a taggyűléseken kell győznie a belső ellenséggel szemben, hanem a választásokon.

A választók meg mi vagyunk, a húszezer párttagon túli milliók a balbérbloggerekkel egyetemben - jobb esetben - ha pedig a te véleményed érvényesül a pártban, akkor hamarosan csak tízezrek.

Nekünk van csak igazán közünk a pártodhoz, hiszen Puch polgártárs bitangkasszáján túl mi vagyunk a ti eltartóitok, akik elvárják, hogy úgy tevékenykedjetek, hogy választhatóvá váljatok.

Merthogy ma nem vagytok azok, - hadd segítselek ki ezzel a morzsányi információval, még mielőtt a választók száma és a párttagság létszáma egybevágna.

Aztán Tibor, kettőnk között az is nagy különbség, hogy én, mint blogger – tovább megyek, mint írással foglalkozó ember, még egy fillérre sem tettem szert azért, hogy naponta közölhető tartalmat szolgáltatok az egyetlennek mondható baloldali portálnak, - megnyugtatlak, ezért én még egy kedves szót sem kaptam, de nem hallottam az általam ismert balbérbloggerektől sem, hogy akármelyiküket is elkényeztettétek volna akárcsak egy köszönömmel.

Pedig ha te nem randalírozol éppen, akkor téged nemigen olvasgatnak, a titkárnőd és a családod meg meglehetősen kevés lesz a választások napján.

És bocsáss meg, ha – mint írtad - komoly zavarokat tudtam okozni egyes párttagoknak a fejében, hálistennek, - mint nyilatkoztad - összességében megkarcolni se tudtam a pártnak azt a zárt szelvényét, ami a párt belső diszkrécióját [jelenti].

Továbbá Tiborkám, ha lehet, engem ne oktassál ki arról, hogy hogyan működik a te pártod, én sem szeretnélek kioktatni téged arról, hogy mit jelent a pártszerűség, a jó modor meg az ésszerűség követelménye, jóllehet sokat hozhatna rajtad egy rövid szeminárium és egy hosszabb konzultáció Görög Ibolyával. 

Nem lenne baj, ha idővel profi politikussá érnél!

Üdvözöllek, jobb munkát kívánva:

PuPu

balbérblogger