A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bíróságok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bíróságok. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 20., péntek

SZEREPZAVAR

Ringatózik a hajó a Bermuda-háromszögben, a hídon áll a kapitány, mellette a fedélzetmester.
A kapitány buzgón kiabál a szócsőbe: teljes gőzzel előre! - a gépházban a fűtők érdeklődve hallgatják az óbégatást.
Csodálkoznak, hiszen az utolsó kikötőben éppen a kapitány adta el a hajó összes maradék szénkészletét, nincs mit a kazánokba lapátolni.
Nincs pénz szénre, nem is vesz senki, ezt a kapitány rezsicsökkentésnek hívja.
Nem ég a tűz, már a kabinok felaprított berendezései is elhamvadtak, elfogyott az élelem, a matrózok az ágyukon haldokolnak, aki még járni tud, az vadul fosztogat – nagy kár, hogy az értékpapírokat nem lehet megenni.
Az elsőtiszt egy csapot teker vadul, felette tábla: fenékszelep, mielőtt kinyitod, vedd fel a mentőövet!
A Magyarország nevű hajó egyhelyben áll, csak a kapitány hangja és valami csendes bugyborékolás hallatszik a ködben, a kapitány az elsőtisztet dicséri, gyors munkája okán.
Kezében egy hajszárító, azzal biztosítja a menetszél illúzióját, arcát a légáramba tartva büszkén hirdeti: haladunk!

Egyre idegesítőbb a helyzet, egyre pofátlanabb a kormányzat, egyre kártékonyabbak azok a maffiózók, akiket valamilyen téves beidegződéssel közjogi méltóságoknak hívunk, mellesleg már csak bánatosan röhögünk a dumájukon mindahányan.
Minap például az Országgyűlés elnöke futtatta az eszmét, miszerint a devizahitelesek ügyében gyáva döntést hozott a Kúria.

Kultúrállamokban az ilyesmi elképzelhetetlen, ott a bíróság döntését egyetlen másik hatalmi ág képviselője sem szokta kommentálni, hiszen a demokratikus jogrend alapja az a megegyezés, hogy a bíróság döntését a társadalom minden szereplőjének vita nélkül el kell fogadni.
Nem így nálunk, ahol a végrehajtó hatalom feje éppúgy, mint a törvényhozás első embere jogot formál arra, hogy belepofázzon a bíróságok dolgába, ha nem tetszik nekik egy ítélet.
Merthogy a Kúria legutóbbi döntése nem tetszett nekik, mert nem oldotta meg helyettük a devizaadósok problémáját, nem hárította a bankokra az adósok terheit, ebből kifolyólag nem lehet most két féltéglával verni a mellüket a választási kampányban.
Hallatlan impertinencia, a bíróság nem mondta ki a sokévezredes jogelvvel szemben azt, hogy a szerződéseket nem kell betartani, hanem érvényben tartotta azokat.

A parlament elnöke egyébként jogvégzett ember, de mégcsak bírói szakvizsgája sincs, így aztán a konkrét ügyben - szakmai szempontból - csak a szél himbálja az állkapcsát.
Azt mondta, hogy „nem szabad elfeledkezni a bankokról, amelyeket az extraprofit hajt, és tulajdonosaikról, akiket az mozgat, hogy mennyi pénzt szivattyúzhatnak ki Magyarországról, és mindegy nekik, milyen áron.”
Kövér László azt is mondta, hogy az igazságszolgáltatás tagjai példát vehetnének a környező országokról, ahol a hasonló ügyekben a bíróságok a saját polgáraik oldalára álltak, nem pedig az idegen kézben lévő bankokéra.
Azt gondolom, hogy ha a demagógia fájna, akkor ezek a Rákosi-érát idéző szavak nagy üvöltésekhez társítva hagyhatták volna csak el a nagybajszú demagóg száját.

Amúgy még csak igaza sincs, hiszen egy bank nem abból él, hogy a megszerzett hasznot kivigye az országból, hanem abból, hogy a betétesei tőkéjét úgy helyezze ki, hogy annak eredménye megfelelő hozadékot biztosítson számukra, a bank ugyanis hitelt árul azoknak, akik pénzszűkében vannak.
Nem, nem a szegényeknek, hanem azoknak, akiknek valamely céljuk eléréséhez nincs elegendő mobil tőkéjük, viszont van fedezetük arra az esetre, ha hiteleik visszafizetésével bármilyen okból gondjaik lennének.
A bank elsősorban betétesei pénzére vigyáz, míg az adós vigyázzon a saját pénzére – és ez így a helyes, jótékonykodást meg a Máltai Szeretetszolgálattól lehet várni, de ettől a szervezettől is csak módjával…

Ha Magyarországon lenne megfelelő befektetési lehetőség, akkor a bank dehogyis vinné ki a pénzét, sőt, ha kell, még hozna is be tőkét, de a befektetések ügyét a Házelnök Úr szerelmetes haverja már régebben elcsellózta.
Ki az a marha, aki a jelenlegi viszonyok között ide tőkét mer hozni, vagy akár csak tárgyalni is róla egy Sukoró vagy egy Sávoly ismeretében, a bankok megnyomorítása és a különféle brutális einstandolások után?
Ki merne pénzt hozni egy olyan országba, ahol a kormány mindenhez hozzápiszkál, amiben pénzt lát, ki hozna pénzt oda, ahol a kormány egy szövetkezeti tulajdonban levő bankot lazán átjátszik baráti kezekbe?

Így aztán azon siránkozni, hogy a bank kiviszi a nyereségét az országból, minimálisan is nevetséges, kapitalista körülmények között pedig egyenesen szánalmas.
Azt is elmondta a nagyeszű politikus, hogy a "posztkommunista-balliberális" kormányok bűneként Magyarországon nincs magyar tulajdonú bankszektor, és az ország ki van szolgáltatva a nemzetközi bankvilág kényének-kedvének.”
Na, ilyet normális ember nem nagyon ejt ki a száján, ugyanis az tudja, hogy bankot alapítani nem elszántság, hanem pénz kérdése, és aki belegondol, hogy az OTP nincs benne Európa legnagyobb bankjai között, az tudja azt is, hogy ehhez nálunk hiányzik a tőke.
A nép fülének persze kedvesen hangzik az ilyen baromság, másrészt pedig egy banknál nem a tulajdonos nemzetisége számít, hanem a rendelkezésre álló, kihelyeztető pénz, meg a betétállomány.

Amúgy természetesen voltak az országban tisztán magyar tulajdonú pénzintézetek is, Takarékszövetkezeteknek hívták őket, megmentésük éppen folyamatban van, éppen most kerül haveri zsebekbe a színmagyar betétesek pénze feletti rendelkezés joga, szerintem a joggal való visszaélés segítségével.
Szóval, a pénzügyi szektornak annyi, a takarékszövetkezetek bamba népe meg beengedte a „csakegypohárvizet” kérő tolvajt a lakásába, de még nem vette észre, hogy kifosztották.
Az Orbán Viktor Tanyabokor Ócsán fél házzal megy, a devizaadósok meg várják a csodát, és annak bekövetkeztéig – biztos, ami biztos - nem fizetnek.

Naponta köpik szemen a jogállamot és ezzel az állampolgárokat ezek a félnótás tolvajok, akikkel kapcsolatban nem azt kellene találgatni, hogy lesz-e kétharmaduk, vagy nem, hanem azt kellene találgatni, hogy harmadolják–e majd a büntetésüket?
Ennek lenne értelme, meg naponta elmondani, hogy ha ránk szavaztok, visszavesszük a földbérleteket és igazságos pályáztatással osztjuk az állami földeket újra, meg kinyitjuk a dohánypiacot ismét, kivizsgáljuk a kiemelt adózókkal kapcsolatos vizsgálatok ügyét.
Visszaadjuk az elrabolt magánnyugdíj-pénztári pénzeteket, a demokráciát, a jogállamot.
Ha kell, megtanítjuk azokat, akik erre rászorulnak, hogy hiába hívják az abc-t cba-nak, ez kevés ahhoz, hogy törvényfelettiek legyenek.

Megszüntetjük a holtig tartó kinevezéseket, kivizsgáljuk egyes állami vezetők vagyonosodását, elkezdjük helyreállítani a Rendőrség tekintélyét és a közrendet.
Visszaállítjuk az önkormányzatiságot, a választók demokratikus intézményeit és demokratikus jogait, megszüntetünk egy kazal titkosítást,  ügynöklistáktól (inkluzíve az egyházi ügynökök listája) a közpénzek felhasználásáig,  mert jogotok van tudni, mi folyik körülöttetek!
Aztán két év múlva kiírjuk a választásokat és a pártok elindulhatnak, még a Fidesz is, kivéve azokat, akiket eltiltottak a közügyektől.

Kaptok új, igazságosabb adórendszert, mely a jövedelmekkel arányos terheket jelent, a gyerekesek adójóváírás helyett családi pótlékot, és mindaddig beszüntetjük a nemzeti színekre festett égigérő rézfánfütyülők telepítését, mindenféle templomok meg Makovecz tervezte gyufavárak építését, ameddig egyetlen éhező gyerek is van az országban.
Már csak az a kérdés, hogy többre akarunk e menni, vagy tönkre.
Van a demokratikus oldalon vagy száz ember, akik kezében ott a döntés lehetősége, no meg a felelősség is.
Vajon érzik ezt? 

:O)))      
                                       

2011. december 6., kedd

BÁBJÁTÉK.

Áll a paraván mögött és emeli a két kezét, a rajtuk levő bábok pedig mozogni kezdenek.
A Navracsicska névre hallgató báb kicsit billeg, aztán a jogelveit lengetve megkérdezi:
Tudjátok e gyerekek, ki vagyok én?
Persze, hogy tudjuk, kiabálják a gyerekek, te vagy a hajdan úriembernek indult, de mára egy seggnyaló bunkóvá züllött politikus, tesevagyjobbatöbbinél, te vagy az egyik fő csicska, a Navracsicska! 
Monnyyál le!

Ejnye, gyerekek, nem jól tudjátok, én vagyok az igazságügyminiszter!
A gyerekek a kis padokon a paraván előtt hangos röhögésben törnek ki, némelyikük a térdét csapkodja a vidámságtól, hihihi! – még, hogy igazságügyminiszter, hehehe! 
De jó!
Na, ennek sem lehet sok dolga, ebben a bábszínházban, merthogy a népnek lehet igazságügyminisztere, de igazsága mostanában nemigen!
Aztán egyszerre csak kibukkan a paraván másik függönye mögül a másik kézzel mozgatott báb, a Tökfilkó.
Maga után húz a nadrágszíjához kötött madzagon egy kis Steinway zongorát, miközben egyik kezével mindent aláír, a függönyt, a zongorát, az új szőnyegpadlót, a Navracsicskát, még azokat a gyerekeket is, aki túl hosszúra nyújtották a nyakukat.
Vidáman mosolyog a gyerekekre, akiknek egy része megfagyott már, a másik részének meg annyira korog a hasa, hogy azt lehet hinni, zenekari kíséret is van a darabhoz.
De azért még a félholtak is röhögnek, nem is lehet ezt máshogy kibírni, nézd már a Tökfilkót, még a végén komolyan veszi magát!
Aztán a Navracsicska bejelenti: azért konzultáltam az Elnök Úrral – erre mindenki újfent röhögni kezd, miközben a Tökfilkó aláírja Navracsicska természetes jogérzékét is, pedig ahhoz olyan kis betűkkel kell írnia, mintha rizsszemre írná a Bibliát – mert Főbírót köll választanunk!
Egy hadban álló ország már csak nem engedheti meg magának, hogy egy baka vezesse a bíróságát, hát majd választunk egy olyat, aki felismeri, hogy ki is itten a Halljakend, és ennek megfelelően bokázik!
És kell még valaki, aki a többi bírót is kézben tudja tartani, mert ha nem jó a pásztorlányka, könnyen szétszaladhatnak a libák, oszt gágoghatnak fűnek-fának a bírói függetlenségről a vetés kellős közepéből!
Beláthatjátok gyerekek, fontos dolog ez!
Az bizony, az hát! - mondja a Tökfilkó, de utána már nem tud beszélni, mert tárogatóznia kell.
Persze nem akartam befolyásolni az Elnök Urat, a személy kiválasztásában teljesen szabad a keze, legfeljebb, ha az egyikkel éppen tárogatózna, miközben a másikkal zongorázik, a harmadikkal meg éppen aláír, akkor majd a Vezér kisegíti – kontráz Navracsicska, boldogan nyalintva egyet a kézen, mely mozgatja!
A nézőközönség felhördül, egyik fele a fejét Alcsút felé fordítva a porba csapja, csak úgy meredezik a sok segg.
A közönség másik fele meg morog, mint a bolhás kutya, egy részük meg elkezdi kiabálni az ősmagyar „takaroggy” kifejezést, programot csinálva a Vezérnek, de az csak lapít a paraván mögött és várja a csodát.
Úgy röhej ez az egész, ahogy van.
Navracsics a politikai elvárások között az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzése mellett azt nevezte meg, hogy a leendő bírósági elnököknek nagy hangsúlyt kell fektetniük a hatékony munkaszervezésre és a hatékony bíráskodás megszervezésére. Éppen ezért arra kérte az államfőt, hogy amikor a frakciók véleményét meghallgatja és esetleg konkrét személyekre is kap javaslatot, akkor ezek mentén mérlegelje döntését és „úgy tegye meg a javaslatát, hogy ezzel segítse az igazságügyi reformot”.
Nekem ugyan kissé érdekesnek tűnik, hogy a végrehajtó hatalom politikai elvárásokat fogalmaz meg egy másik, független hatalmi ággal szemben…
Attól tartok, ahol akár egyetlen politikai elvárást megfogalmaznak a bíróságokkal szemben, ott megfogalmazhatnak többet is.
Végtére is Vida Ferenc, vagy Tutsek Gusztáv is csak politikai elvárások mentén ítélkezett.
Ha nem hiszik, kérdezzék meg Orbán volt menyasszonyát, - Torgyán állítólag Tutsek bírósági fogalmazója volt 57-ben…
A magyar jogállammal együtt a magyar igazságszolgáltatás is romjaiban hever, ezzel az akcióval vége a hatalmi ágak elkülönülésének, függetlenségének, a bírók majd engedelmesen ballagnak Szájer feleségének pórázán, és ha a hatalom tutira akar menni egyes ügyekben, akkor a favágókat békén hagyja, és azokhoz fordul, akik már megpróbálták magukat az előző, felhős években.
Merthogy a bírád ők jelölhetik, mint ahogy ez egy rendes maffia-államtól el is várható.
Az ügyészség a kezükben van, a törvényhozás még az övék kétharmaddal, a médiában éppen most vásárolják fel majd – persze más nevén – a Népszabadságot, és ne legyenek illúzióink – a Népszava, a Klubrádió és az ATV is csak azért él még, mert a látszatot, hogy itt demokrácia van, fenn kell tartani.
Ezért folyik a bábszínház előadása, ezért olyan az ország, mintha megvolna még, pedig már nem létezik.
Még az aprópénzt is újraverik, nehogy azt gondold, mikor kézhez kapod a fizetésed, hogy te a Magyar Köztársaságban élsz, ez már egy más állam: Orbán kis királysága.
Lehet, a pénz neve is megváltozik, amit kézhez kapsz, az fabatka lesz...
Egyre inkább úgy néz ki: ezt az embert a demokrácia szokványos eszközeivel nemigen lehet majd leváltani.
Persze végül azért Ceausescut is leváltották.
Kár lenne errefelé venni az irányt.

:O)))

2011. szeptember 16., péntek

MAGASZTOS TÁRGYILAGOSSÁG

A Népszabadságban írta meg Révész Sándor, hogy miért is nem csatlakozik ahhoz a  petícióhoz, mely Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztése ellen szól.
Mint Földes Péter is megírta blogjában, érvelése tiszta, világos és logikus, minden tisztességes jogállamban megállná a helyét.
Csak sajnos, az eb éppen itt van elhantova: tisztességes jogállam e Magyarország, lehet e bízni abban, hogy az állam bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervezetei úgy teszik a dolgukat, ahogy az egy demokráciában elvárható, vagy lehetnek-e jogos kétségek ezzel szemben.
Habár népünk egy része érzelmi alapon dönt az ilyen testületek iránti bizalomról, azok, akik gondolkodni is szeretnek nemigen helyezik a bizalmi toplista tetejére sem az ügyészséget, sem a bíróságokat, hogy az Alkotmánybíróságról ne is essék szó.
Az ügyészség a Vezér első uralkodásának idejére visszamenőleg pártelkötelezett szervezetként funkcionál.
Aki ezt kétségbe vonja, azzal nekünk nincs dolgunk, hiszen szegény páciens az elmekórtan hatáskörébe tartozik.
Az ügyészség ugyanis hierarchikus szervezet, a tetejében a dolgok mai állása szerint mindenkitől és mindentől független, a természetes jogérzéket is belelértve.
Emellett a büntetőperben az ügy ura, hiszen csak és kizárólag az ügyészen múlik, hogy vádat emel-e egy jogellenes cselekmény miatt, vagy megszünteti az eljárást.
Az ügyészség utasíthatja a rendőrséget bizonyos nyomozati cselekmények elvégzésére, míg más nyomozati cselekmények eredményét figyelmen kívül hagyhatja, horribile dictu a rendőrséget utasíthatja akár a nyomozás megszüntetésére is.
Ettől még dolgozhatna remekül is az ügyészség, de az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a pártos lóláb mindvégig kilógott, és egyátalán nem volt mindegy a libát lopó rátóti legény pártállása.
Aztán ez a beosztás hihetetlenül tág teret ad mindenféle kisebb és nagyobb hatalmaskodásokra, például elég lehet egy feljelentés ahhoz, hogy a gyanútlan politikust meggyanusítsák, majd alkalmat és módot nyújtsanak neki a Markóban a nevére szignált tégla huzamosabb időtartamú tapogatásához.
A mai magyar büntetőeljárási törvények módot adnak arra, hogy Szűz Máriát meggyanúsítsák üzletszerű kéjelgéssel, Szent Józsefet ennek elősegítésével - ehhez mindössze feljelentés kell, erre pedig hűséges pártkatonák ezrei állnak rendelkezésre, noném senkik, akik talán azt gondolják, hogy maguk is politikai tényezővé válnak, ha olyan emberekre tesznek terhelő vallomást, akik előtt idáig úgy bokáztak, mint Gatyás Lajkó a lakodalomban.
Ha a feljelentés megvan, akkor a delikvens hónapokat tölthet a cellájában, elvágva a külvilágtól, megfosztva a szertteivel való találkozás lehetőségétől, az újabb törekvések szerint megfosztva időlegesen a törvényes védelem jogától is.
Az ügyésznek az lenne a dolga, hogy összevesse a gyanusított által elkövetett cselekményeket a törvényekkel, megvizsgálja a nyomozó hatóság által elétárt bizonyítékokat, hogy elégségesek-e ahhoz, hogy vádat lehessen emelni a delikvens ellen.
Ezt az ügyészség meglehetősen szabadon értelmezheti, csak jusson eszünkbe Fapál Lászlónak, a HM közigazgatási államtitkárának ügye - erről az ő blogján lehet olvasni vérfagyasztó részleteket. (http://viszkisdoboz.blog.hu)
El lehetne tünődni azon is, hogy a választások előtt jó ütemérzékkel letartóztatott szocialista politikusok ügyében mi a fene tart ilyen sokáig ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás végére tudjon járni a dolgoknak?
Évek óta vannak előzetes letartóztatásban politikusok, akik ellen a gyanusítás meglehetősen roskatag lábakon áll, de még  ezzel együtt sem jutott el egyik ügy sem a szerencsétlen idióta Zuschlag ügyének kivételével legalább egy elsőfokú ítélet stádiumába.
Pedig nem túl bonyolult ügyekről van szó: adott e át Nokiás-dobozban pénzt a feljelentő, honnan származott a pénz, ki vette el onnan, kinek adta át és ezt az átadást mi bizonyítja, mert ha semmi, akkor a komát be kell varrni sikkasztás és hamis vád miatt.
Nem kellene ábrándos tekintetünket az égre vetve azt gondolni, hogy akit az ügyész megvádol, az mind bűnös, és akit nem vádol meg, az mind ártatlan.
Ehhez képest az ügyészség kezd úgy működni, mint az inkvizició, a gyanúsítottal szemben különféle pszichikai tortúrákat alkalmaznak, Polt pártkatona meg mindinkább kezd emlékeztetni egy Visinszkíj nevű szakmai elődjére.
De ettől még lehetne akár normális is az igazságszolgáltatás, hiszen a bíróság mejd helyreüti azt, amit az ügyészség elbarmolt, de sajnos ez nem így van.
Például a fideszesek által elkövetett bűncselekmények egy része el se jutott a bírósági szakba, Polt műintézménye vagy addig húzta az időt, míg a büntethetőség elévült, vagy leállíttatta a rendőrségi nyomozást, vagy megtagadta a vádemelést.
Ebben a körben állandó derültség forrása volt a Kaja Ibrahim - Joszip Tot ügy, melyben a Fidesz vezérkara volt vastagon érintett, és lám, patyolatfehéren úszták meg az áfacsalást, a törvények kijátszását.
Ami meg eljutott a bíróság elé, például mikor Orbán hivatali hatalmával visszaélve visszanemtérítendő támogatásban részesítette kedves nejét, akkor a polgári jogi perben a bíróság minden épeszű és ép jogérzékű ember nagy csodálkozására nem azt vizsgálta, hogy a rablóbanda összejövetelén (merthogy nem taggyűlés volt, ugye...) jegyzőkönyvezett határozatok teljesülésbe mentek-e, hanem azon rugózott, hogy a taggyűlést nem hívták össze szabályosan, és erre való hivatkozással fel is mentette a családját hivatali hatalmával visszaélve  anyagi előnyökhöz juttató miniszterelnököt.
Ott aztán nem jutott eszébe Polt Péternek vádat emelni, a töketlen szocik meg kormányváltás után sem tudták azonnal rendezni a nyilvánvalóan pártos ügyészség helyzetét, Polt mindvégig ott rontotta a levegőt.
Akkor most mi várható?
Csoda?
Ugyan.
Majd szépen megvezetgetik Gyurcsányt a pórázon, hadd lássa a magyar, hogy itt aztán érvényre jut az igazság, aztán a jogászok eljogászkodnak két-három évet és úgy 2014 táján megszületik az elsőfokú elmarasztaló ítélet.
2018 táján a másodfok, talán addigra kjöhet az előzetesből, megőszülve, kissé megdarált állapotban, a választók addigra csak annyit fognak tudni róla, hogy valami óriási telekpanamán bukott le, hiába hazudozott állandóan összevissza.
Politikus többé soha nem lesz belőle.
Hát ezért nincs igaza Révész Sándornak, ezért kell minden lehetséges fórumot felhasználva Gyurcsány mellé állni.
Még ha azonnali és közvetlen hozadéka nem is lesz az ügynek, sajnos...


:O)))

2011. május 29., vasárnap

A BOLDOGSÁG NARANCSSÁRGA MADARA…

Most éppen ott tartunk, hogy a Magyar Köztársaság (még így hívják?) Bíróságának tárgyalótermében neonyilasok fizikai bántalmazás kilátásba helyezésével félemlítenek meg zsidó származású magyar embereket, nekik nem tetsző riportereket.
És tehetik ezt háborítatlanul, hiszen áldozataik senkihez nem fordulhatnak panasszal, rasszistának, antiszemitának lenni ma alkotmányos jog Magyarországon, ellenben zsidónak, horribile dictu cigánynak lenni úgy tűnik bűn.
Már várom Semjén egyéni képviselői indítványát, hogy testi épségük védelme érdekében az érintetteket el kellene különíteni az őket üldözőktől, célszerűen egy tábort kellene létrehozni számukra, melybe a bejutást árammal töltött szögesdrót-kerítéssel kellene megakadályozni – itt lehetne koncentráltan elhelyezni a zsidókat és a cigányokat.
Szavuk se lehetne, hiszen gondoskodó államunk úgy vigyázna rájuk, mint Barna bácsi az uborkájára, és miután most a Vezér és Kancellár a munka társadalmát hirdette meg világméretekben, talán a kapu fölé kellene szerkeszteni valami ügyibevaló, ideológiailag helyénvaló feliratot – például, hogy a munka szabaddá tesz.
Már lelkiekben, ugye…
Még szerencse, hogy a most egyéves kormány működésének első két hetében rendet tett a keménykezű belügyminiszter, a Vezér is kiosztotta a beígért pofonokat a szélsőségeseknek.
De aztán valahogy nem jutott idejük tovább foglalkozni ezzel a piszlicsáré üggyel, hiszen annyi fontosabb teendő volt, ugye, át kellett venni néhány cég biztonsági szolgálatát, pár milliárdot oda kellett lökni a csicskásoknak, merthogy a hűséget és szervilizmust nem mérik ingyen, márpedig egy valamirevaló vezérnek kell, legyen holdudvara, anélkül egy névtelen senki.
Aztán kellett különféle teljesen felesleges gátak felépítésével fellendíteni a válság által sújtott dolomitbányászatot – apropó, megírta már valamelyik újság, vagy tudósított e róla valamelyik televízió, hogy melyik bánya volt a szállítója a kolontári Nagy Falnak?  
Nem?
Mecsoda véletlen, persze ne is írjanak olyanokat, ne tudósítsanak olyasmiről, ami nem érdekli a fogyasztót, a nézőt, az olvasót - azok elé vellázzunk Alekoszt nagy kupacokban, kérőzzenek rajta, attól lesznek boldogok!
Végtére a liba is boldog, ha kap egy marék kukoricát pörköltté lényegülése reggelén, hát mielőtt a nézőknél kikapcsolnák a villanyt és a fűtést, legyen pár jó napjuk, addig is…
Az ominózus bírósági tárgyaláson egy Képíró Sándor nevű magyar csendőr százados ügyét tárgyalja a bíróság.
A vádlott 97 éves, az ügy jelentősége pedig éppen abban áll, mint amiben Ratko Mladics felelősségrevonása, - senki, soha ne érezhesse úgy, hogy az emberiség elleni bűntettek - ezek azok a bűncselekmények, amelyek a békét, a népek szabadságát, a nemzeti, népi, faji vagy vallási csoportok létét és elnyomásmentes élethez való jogát veszélyeztetik – elévülhetnek, vagy feledésbe merülhetnek.
Persze a közönség sorait képező neonyilas csőcseléket ez a per nem gondolkodtatja el, nem is tudják elképzelni magukat egy majdani hasonló per vádlottjainak padján, pedig dicső elődeik sorsából tanulhatnának, akik szintén kicsiben kezdték, nagyban folytatták, majd az Oktogon lámpavasain lengedezve fejezték be ostoba életüket.
Ők csak szárnyalnak, mint a vadliba Toronto egén és egy sohasemvolt – sohasemlesz Magyarországról álmodnak, egy mesevilágról, ahol mindenki rovásírással jegyzi a nemzetvezető bölcs iránymutatásait és fokossal aprítja miszlikbe az ellent – győzedelmesen, természetesen.
És ahol a helyes utat követők megkapják a boldogság narancssárga madarát, mint Alekosz baromfi-farmjának. szerencsétlen, ostoba tyúkjai.
A média szervilizmusa sem nagyon ismer határokat, de az ember legyűri a hányingerét és inkább röhög egy jót - végtére is a Rákosi kornak is vége lett egyszer…

:O)))

2011. április 11., hétfő

ARANYHALACSKA A NYÁRSON...

Francba az öregekkel, - jöjjenek a fiatalok!

Mégis mecsoda dolog, hogy az öregségi nyugdíjkorhatáron túl is ítélkezzenek a bírók, hiszen egy hatvankét éves bíró már nem képes átlátni a rá szignált ügyet, megaztán már a rendszerváltás előtt is ítélkezett, és mint tudjuk, a világ a rendszerváltással kezdődött.
Igaz, most súlyos a dilemma, mert lehet, hogy a világ nem is a rendszerváltással, hanem a fülkeforradalommal vette kezdetét, és akkor nagy szarban lesz a bírói kar, szó szerint, merthogy a következetesen alkalmazott elvek miatt tagjainak rendszeres időszakonként Liberót kell majd cserélni.
Hát nagyon kell röhögnöm, merthogy a magyar bírói kar krémje és virágja rendkívül sokat tett azért, hogy a szociopata népboldogító hatalomra kerülhessen.
Szinte nem volt olyan ügy, melyben ne tudtak volna a szocialisták érdekei ellen dönteni, vagy Orbán érdekeit kiszolgálni.
Mindegy, most rákerültek a nyársara, melyen Orbán azt az aranyhalat sütögeti, mely már teljesítette három kívánságát.
Pedig a bírók általában nem a legostobább emberek közül kerülnek ki, konzervativizmusuk is elfogadható – egy bíró ne forradalmárkodjon, hanem ítélkezzék a hatályos törvényeknek megfelelően.
Bíró nem lesz valakiből a kinevezésével, évtizedek felhalmozott tapasztalata kell ahhoz, hogy valaki korrekt és megalapozott ítéleteket tudjon hozni, - nem törvényhozás ez, hogy sitty-sutty bele lehessen tanulni, ugye, a bírónak előnyére válik a tapasztalat, melyet csak az évek hozhatnak meg.
Ez minden jogállamban így van, sőt, így volt már a pártállam nyolcvanas éveinek közepén is, a bírónak nem politikai elvekhez kellett igazodni, hanem a jogszabályokhoz.
Most majd megtanulják a helyükön maradók, hogy a bírói pálya nem méznyalogatás és a hatalomhoz való viszony nem hasonlítható a szerelemhez, legfeljebb annak börtönökben gyakorolt válfajához, melyben a bíró ha papa a papás-mamásban, ha mama, mindenképpen szopni fog.
Háromszáz bíró repül első körben, dicsőségére a mai magyar viktokráciának, és hiába írt levelet Baka András szeretett Vezérének, szeretett vezére tett az ő fejére magasról, - mármint az alkotmányozó többség magasából.
A helyzet az, hogy persze egyszerűbb lett volna ezt a teljesen morbid hatalmiágasdit, meg a nevetséges hatalommegosztást úgy kivágni a francba, ahogy van.
Ennek az országnak teljesen megfelelt volna I.Viktor Mihály király, a bíróságokon az ítéleteket Őfelsége nevében Őfelsége bírái hozták volna, akiket Őfelsége nevezett ki, oszt akkor megszűnt volna minden akadékoskodás, de így se rossz.
Hiszen a focipályán sem lehet mindig nyíltan belerúgni az ellenfél sípcsontjába, sokszor ki kell cselezni a bírót is.
Tulajdonképpen ezzel nagyjából rendben is van az igazságszolgáltatás.
Az ügyész lehet hetvenkét éves, ő szinte katonai hierarchia szerint felépített rendszerben dolgozik, ha Polt Péter azt mondja, hogy az ég zöld ellenben a fű kék, akkor összecsattintja a bokáját és hangos „igenis kegyelmes uram” - mal igazolja vissza, hogy megértette teendőit.
Az ügyészi pálya nem a briliáns szólókarrierekről szól.
Az ügyvéd meg sikerorientált fajta, - melyik akarna az örök pervesztes szerepében tetszelegni, hiszen a döntés a bíró kezében van, míg a bíró Orbán zsebében, ha mégis győzne egy ügyben valamelyik védő Orbánék ellenében, akkor hamar kiderülne róla, hogy pedofil anyagyilkos…
A bírói kar meg le vagyon fejezve, - ma délután a Parlament megnyitotta a lehetőséget Orbán előtt, hogy vazallusaival töltse fel a bírói vezetést, olyanokkal, akik az ő kegye által kerülnek majd beosztásukba, akik az ő utasításait fogják vakon követni, és akik irányításával soha nem fog a bírói ítélkezés jobbra húzni, hiszen azoknál az ítéleteknél jobbra már csak a falhozállítás van.
Namármost, ha a demokratikus államberendezkedés alapelve a hatalmi ágak szétválasztása, akkor ez az a nap, mikor bátran elmondhatjuk, hogy a magyar jogállam valamirevaló agónia nélkül meghalta magát.
Persze arra azért számíthatunk, hogy formailag rendben lesz a dolog, de ez már csak olyan, mintha a sült liba fenekébe tollakat tűzdösünk és a tál alá elhelyezett lejátszóból időnként felhangzik az elégedett gágogás.
Egyre vérfagyasztóbb a helyzet, nagy baj lesz még ebből, hiszen szinte már csak Orbán három méteres, kétszeres életnagyságú szobrának felállítása van hátra az 56-os emlékmű helyén.
A nép még mindig gyanútlan, és ez nagyobb baj, mintha morgolódna, ebből szokott a robbanás lenni.
Előtte persze azért egy ideig még vastaps kíséri az „Éljen Rákosi” skandálását, és a Vik-tor, Vik-tor skandálása még egyszerűbb is.
Bár ne lenne igazam…

:O))))

2011. március 21., hétfő

MEGROVÁS

Barna bácsit megrótták.


Barna bácsi egy idióta, de ehhez, mint tudjuk, Simicska óta minden magyar állampolgárnak joga van.
Barna bácsi csinált magának egy maszek vasfüggönyt, csak nem azt a light változatot, mint amivel annakidején a béketábort védtük az imprilista divernyákoktól, meg a magyar lakosság ostobábbik felét a cocacolamámor ártalmaitól - nem ám 24 Volt, kettőötven aggyálneki, durrbele a közepibe!
Barna bácsi a különösen értékes uborkáit védte az illetéktelen behatolóktól, akik rájártak éjjelente a dús termésre, ami kétségkívül bosszantó, de talán egy tömegmészárlást mégsem ér meg.
Barna bácsi beszerezhetett volna ugyan a drót árán egy moszkvai őrkutyát vagy egy komondort is, de azokat etetni kell, míg a csupasz drótnak nincs szüksége fülvakargatásra sem ahhoz, hogy harapjon.
Barna bácsi jól végezte dolgát, és ártatlan tekintettel meggyilkolt egy embert, egyet pedig súlyosan megsebesített.
Barna bácsi azt mondta, hogy nem tudta, hogy a kettőhúsz alkalmas az emberi élet kioltására, azt hitte, hogy csak bizsergetni fogja a magánlaksértő tenyerét, hiszen ő is kipróbálta kesztyűben, gumicsizmában, oszt sehol semmi sérülés – igaz azért meg nem nyalta a vezetéket, pedig aki ilyen, ugye, attól ez is elképzelhető, de hálistennek nem…
Az áldozat koporsójára még hullottak a rögök, mikor Barna bácsi már hőssé lényegült át, és példaképpé.
Kossuth Lajos szülőfaluja karolta fel a mi Barna bácsinkat elsőként, de aztán – kisvártatva – felsorakozott mögé az egész jobboldal, csupa mélyen érző, igazszívű magyar ember, akik rendszeresen járnak áldozni vagy Úrvacsorát venni, és a hasukon már lyukas a ruha, annyit csúsztak hason a templomokban.
Azért akadtak olyan ostobák, akik azt mondták, hogy talán egy ember halála mégsem áll arányban a vasárnapi nokedlis libapörkölthöz társítható uborkasalátával (kissé fokhagymásan, tejfelesen, csipetnyi pirospaprikával, vagy apróra vágott hegyes zöldpaprikával ékítve – a liba beszerzése csak az étkezés előtti napon esedékes, hadd gyönyörködjön a jószágban addig is a Mari néni…).
Ezért hát a mi Barna bácsinknak bíróság elé kellett állnia, hadd lássa az ország, hogy itten esélyegyenlőség van, mégha a mi Barna bácsink összesen annyit nem töltött fogdában, mint ha rajtakapták volna az uborkatolvajt élve – de nagy kár is, hogy hóttában nem lehetett bevarrni úgy egy évre előzetesbe, hadd tanuljon belőle a többi kohány!
Kapott is vérfagyasztó ítéletet első fokon – egy évet, felfüggesztve, a rohatt komcsi vérbírótól.
De aztán győzött az igazság (még sajnos nem jogerősen…) és Barna bácsit az Ítélőtábla az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezve megrovásban részesítette, merthogy milyen gondosan járt el, csak egyet vert agyon az áram a három közül.
Most azon töröm a fejem, hogy a kertbe telepítek néhány kézigránátot fejmagasságba, a kioldókarikához drótot erősítek és azt úgy térdmagasságban vezetem, hadd botoljon bele, aki fejetlenül rohan megdézsmálni a tulipánomat, merthogy az az enyém.
És a libaól mellé gépágyút telepítek, mozgásérzékelővel, hadd hulljon a férgese!
Barna bácsi sajnos aránytalanul és alkalmatlan eszközzel védekezett, mivel a dolgok legutóbbi állása szerint az emberi élet még felülírja az uborka tulajdonlásához fűződő érdeket, az pedig, hogy Barna bácsi mecsoda gondosságot tanúsított az nettó hazugság.
Az igazságszolgáltatás ma Magyarországon egy nagy kalap szaracént se ér.
A bírósági szervezet álságos, politikától átitatott ócska testület, selejtes termékei között kell botorkálnunk, mintha jogállamban élnénk.
Alkalmatlan, gerinctelen és/vagy ostoba bírók ülnek azokon a pulpitusokon, ahonnan magas ívben tehetnének a politikai elvárásokra, megrendelésekre.
De ők meg akarnak felelni valamiféle kimondott vagy kimondatlan pártos követelményeknek és ítélnek, mintha a pártoktól kapnák a fizetésüket, holott nekik kellene a Köztársaság legmegvesztegethetetlenebb, legtisztább jellemeinek lenni.
Itt viszont nincs bírói ethosz, itt megfelelés van, itt a nemtaggyűlés-taggyűlést a forma mentén bírálják el, nem pedig a törvényhozó szándékát veszik figyelembe, itt a cigány libatolvaj hónapokig ül előzetesben, míg a milliárdokat sikkasztóbróker röhög a társadalom pofájába.
Itt csak cigányt lehet elítélni rasszista bűncselekmény miatt, mert ha azt mondja valaki, hogy kötelet a cigánynak, az nem népcsoport elleni izgatás, csak véleménynyilvánítás, de ezer ügyben lehet érzékelni a politikai megrendelésre szabott ítéletet…
A bíróságok a tetejében egyértelműen jobbra húznak és ha akad egy-egy tökös bíró, aki meri visszautasítani egy előzetes időtartamának meghosszabbítását, akkor azt úgy nézegetjük, mint Csemegi Károly reinkarnációját.
Nem kívánom én Barna bácsi felnégyelését, nem hát – de azért lehetne esetleg találni valami megfelelő mértéket, mellyel ki lehetne fejezni a társadalom rosszallását az üggyel kapcsolatban.
Mégsem rendjénvaló tán a a mondást – az én házam az én váram – egy az egyben átültetni a gyakorlatba, ágyúkkal, sáncárkokkal, gyilokjáróval, - lehetne talán némi önmérsékletet tanúsítani a Szent Uborkák védelme során.
És esetleg el lehetne gondolkodni azon is, hogy a három bánatos cigánynak is egyszerűbb lenne elmenni a zöldségeshez és belenyúlni a zsebébe, kifizetni azt a kiló uborkát oszt hazaballagni, mint átvágni magát a mucsai Doberdó szögesdrót és aknamezején…
A helyzet pedig nem látszik javulni, a bíróságokat is maga alá akarja gyűrni a mi Viktorunk, teljesen feleslegesen egyébként, merthogy ez a banda neki húzza már évek óta.
Neki elég, ha felrikkant: Józsikám kilóg a farka – mire is Józsi prímás majd mondja, hogy ezt a dalt nem ismeri, de ha esetleg eldúdolna egy-két taktust…
Barna bácsi, az emeritus képviselőjelölt pedig nyugodt lehet – neki a haja szála sem fog görbülni, a cigányoknak sem lesz munka továbbra sem, csak a segélyt nyirbálják még kurtábbra, és abban reménykednek, hogy majd Viktor toppant egyet és jogkövető lesz mindenki, ha éhendöglik is.
Barna bácsi egyébként harminc kiló uborkát adományozott Monoknak, abból 15 kilót neki, tizenötöt meg az idióta (ámbátor az árvíznél derekasan helytálló) polgármesternek kellett volna egyesével feldugni, hátha attól kicsit élesedett volna az elméjük…

:O))))

2010. október 31., vasárnap

ÍTÉLET

Közösség tagjai ellen elkövetett erőszak bűntette miatt ítéltek el Miskolcon magyar embereket.

Cigányokat, hogy pontosak legyünk.
A történet nem azért érdekes, mert elítéltek embereket, - ezrek ülnek börtönben ma Magyarországon -hanem az elítéltek által elkövetett bűncselekmény minősítése miatt.
Kuriózum ez az ítélet, egyben rámutat a magyar igazságszolgáltatás minden kritikán aluli állapotára, a balkáni közállapotokra és igencsak messze helyezi azt a napot, amikor majd elmondhatjuk magunkról, hogy európaiak vagyunk.
Nézzük, mi is történt tulajdonképpen?
Tavaly márciusban, a cigánygyilkosságokat követően - március 15 körül - a miskolci cigányok - csakúgy, mint az országban több helyen, önkéntes önvédelmi csoportot alakítottak a miskolci Muszkás városrészben.
Nem azért, mert élvezték az éjszakai tábortüzet - nem baglyok, cigányok - hanem azért, mert féltek, hogy a nemzeti ünnepen szélsőséges csoportok meg fogják támadni őket.
A családjukat akarták védeni.
Nem az ujjukból szopták a fenyegetés hírét, rendőrségi forrásokból és a megyei cigányvajdától is érkeztek olyan információk, melyek szerint bőrfejűek és gárdisták meg akarják támadni őket, - ez ellen készültek védekezni.
Miután arra számítottak, hogy a támadóik fel lesznek fegyverkezve, ők is előszedték a kapanyelet meg ami a kezük ügyébe került, - hülye ember az, akit verni készülnek és nem védekezik.
Feltehetőleg féltek – és aki azt mondja, hogy nem volt okuk rá az vagy nagyon ostoba vagy cinikus hazudozó, - addigra már nem egy halottja és sérültje – köztük gyermek is - volt a cigányok elleni támadásoknak.
Éjfél után egy lassan haladó kocsira lettek figyelmesek, a benne ülő három személyről azt hitték, hogy valamilyen szélsőséges csoport tagjai, ezért a kocsit körbevették és beverték az ablakait, gondolom ordítoztak is ahogy illik, hiszen ez azokban a körökben a leghétköznapibb beszélgetés során sem szokatlan.
Az óbégatás közben valamelyik nagyeszű, amelyik nem jutott a kocsi közelébe biztatgatta nálánál szerencsésebb társait, miszerint „Büdös magyarok, üssétek őket!”
A főbűn pedig az volt, hogy az egyik agyamentnél volt egy bot, amelyikre a „Halált a magyarokra” feliratot vésték.
Ezen, mint az ítéletet megalapozó tényen nagyon kellett röhögnöm, - ennyi erővel Huszka Jenőt, a neves zeneszerzőt (Bob herceg, Lili bárónő, stb…) az első világháborúban falhoz is állíthatták volna, hiszen a kardjára a Leben und leben lassen! – élni és élni hagyni feliratot gravíroztatta az I. Világháború kellős közepén, - igaz, akkor a bíráknál még előírás volt az ép szellemi állapot.
Elspekulálgattam, - ha én a baseballütőmre azt a feliratot írom, hogy „Emberszeretet”, akkor ennél a bírónál ez enyhítő körülmény lehetne-e, ha fejbevágom vele az anyósát?
Marhaság, - a bírónak azt illene mérlegelnie, hogy az említett tárgy alkalmas-e emberi élet kioltására vagy nem, használták e rongálásra vagy nem (merthogy a kocsiban ülőket nem verték meg, a sérüléseket a betört ablak üvege okozta.
Aztán itt van ez a magyarozás is.
No, ez egy bonyolultabb kérdés, merthogy a magyar az államalkotó nemzet, tehát kisebbségnek nem tekinthető.
Magyarnak lenni nem államvallás, habár nem kizárt, hogy nemsokára az lesz, tehát vallási üldöztetésnek nem voltak kitéve a sértettek.
És ez talán meg fog hökkenteni itt sokakat: olyan, hogy magyar nemzetiség nem létezik.
Szerintem magyar egyébként sem létezik, mi itt a hadak útján olyanok vagyunk, mint a Turmix nevű kutya, - mindahányunkban mindenféle náció génjei dolgoznak csendesen.
Nem vagyunk egy angol agár, viszont okosak és ügyesek vagyunk.
Ami azt illeti, már Szent László királyunk se mondhatta volna, hogy tökéletes a pedigréje, és akkor még nem is beszéltünk a német, vallon, olasz zsoldosok, tatárok, törökök, muszkák által megpocsékolt, vagy csak adakozó kedvű hajadonok szerelmének gyümölcseiről, akik mind itt hemzsegünk az országban, büszkén magyarnak vallva magukat.
A cigányok magyarotzásáról meg csak annyit, hogy olyan ez, mintha egy tacskó felvésné a tépőfogára, hogy halál a kutyákra...
Szerintem a bíró nagyon nem ért valamit.
Őt a Magyar Köztársaság bízta meg az igazlátással, és aki magyar állampolgár elé kerül, azt neki magyarként kell kezelni, nincs arra feljogosítva, hogy a társadalmat felossza magyarokra meg cigányokra, mégha a hatelemis cigányember úgy is különbözteti meg saját kisebbségét, hogy ők cigányok, akik meg nem cigányok, azok magyarok.
Régebben nem így szelektált, hanem voltak cigányok meg gádzsók, vagy cigányok meg parasztok és ezzel így el is volt a Kanalas Józsi - a magyart, mint megkülönböztető fogalmat a hülye jobboldali adta a szájába, oszt most megsértődünk, mert átvette a terminológiát?
Abban az országban, amelyikben a falakon félméteres betűkkel van kiírva, hogy cigánymentes övezet, meg halál a cigányokra?
Még mielőtt akármelyik jobber nekilátna ezt kétségbe vonni elmondanám, hogy ezt én láttam a saját két kökénykék (barna, de így nem hangzik olyan jól…) szememmel az Illatos úton.
Mit kellett volna a felizgult cigánynak óbégatni?
Halál a Magyar Nemzeti Gárda tagjára? Vagy tépd le a fejét a köcsög egészséges fejbőrűnek?
Kihangsúlyoznám, hogy nem helyeslem a fizikai erőszakot, és kétségkívül meg kell büntetni azt, aki önbíráskodásba kezd, de ebben az eljárásban magyar a sértett és magyar az elkövető is, - magyar cigány.
Mint ahogy van magyar sváb és van magyar tót, - csak magyar-magyar nincs, merthogy az fából vaskarika.
Tudhatta mindenki, hogy ez a felfokozott hangulat hova fog vezetni, nem ez az első eset, - amikor a zámolyi romákat meglátogatták a kigyúrt kempósok (ez egy harcművészeti ág) leszámolni haragosukkal, akkor az ijedt asszonyok agyon is vertek egyet közülük.
Természetesen akkor is attól zengett a sajtó, hogy mecsoda kegyetlenség, mecsoda embertelenség – arról nem esett szó, hogy akik odamentek emberkedni, azok maguknak keresték a bajt, pedig akkor még nem is lövöldözték halomra a cigányokat, csak rájuk gyújtották a házat, Zámolyon is, Gyöngyösön is.
Mit tettünk ellene?
Érdekes, itt sem lehet semmit hallani a kocsi utasairól, kik voltak, mit kerestek éjjel fél egy felé egy cigánytelepen, és ha át kellett hajtani, akkor miért nem haladtak rendes tempóban, - már egy harminccal haladó kocsi elé sem áll oda épeszű ember.
Kilencen kaptak négy éven túli büntetést, a kocsiban százezer forintnyi kár keletkezett, a bentülők sérülései az üvegszilánkoktól keletkeztek.
Az ítélet elsőfokú.
Remélhetőleg a másodfok korrigál majd, de ez semmit nem von le abból, hogy Magyarországon az első, közösség tagjai ellen elkövetett erőszakkal indokolt ítéletet cigányok ellen hozták, - mintha nem tizenöt éve menne a masszív és agresszív cigányüldözés, az erőszak, a cigányok kollektív megalázása.
Ha én cigány lennék, holnap vennék a bűnjelként lefoglalt helyett egy másik botot, és elkezdeném farigcsálni, - mondjuk, rovásírással írnám rá a véleményem, mint a mai nyilasok árpádsávos karszalagjukra Szálasi H betűjét…
Rettenetes ország lettünk…

:O)))

2010. március 21., vasárnap

GÁRDA RELOAD...

Hajdúhadházon választási gyűlést tartott a Jobbik.
Romák akartak résztvenni a rendezvényen, - meg akarták kérdezni a gyűlés szónokától Szegedi Csanádtól, hogy milyen intézkedéseket tervez a Jobbik azokon a településeken, ahol nagyszámú cigány közösség él.
Nem sikerült feltenni a kérdéseiket, mert a bejáratnál útjukat állták az Új Magyar Gárda Mozgalom névre hallgató rohamosztagosok, ujdonat egyenruhájukban, amely -szerintük - immár összhangban van a törvényességgel.
Percig sem csodálkoznék, ha egyszercsak feltünne egy Újmagyar Gárda...
Persze értem én ezeket a derék embereket, - próbálkoznak, kísérletezgetnek - meddig feszíthető a húr (hogy nyilasokról szólván stílszerű legyek...), hogy hol a hatóságok tűrőképességének határa.
Amit nem értek, az a hatóságok magatartása.
Egy ilyen gittegylettel egy hónapon belül le lehetne számolni, a tagokat bírságolni, a vezetőket bíróság elé állítani és gyorsított eljárásban elítélni, - de nem megy.
Mint ahogy nem ment a határozott és egyértelmű intézkedés az egész magunk mögött hagyott cikluson keresztül sem.
Egyrészt hiányzott hozzá a politikai bátorság, - Rákosira és a pufajkásokra visszameenően szorong bármelyik baloldali kormány a jobboldali rendbontókkal szembeni határozott fellépéstől, feszengve hozza meg azokat az intézkedéseket, melyeket bármelyik európai demokrácia hezitálás nélkül meghozna.
Másrészt meg itt a demokratikus intézményrendszer összehangolt intézkedéseire lenne szükség.
Hiába teszi a dolgát a rendőrség, ha nem partnere az ügyészség, hiába emel vádat az ügyész, ha a bíró elmismásolja a bűncselekményt és felmenti vagy nevetséges büntetéssel bünteti a vádlottat - lásd a televízió-székház ügyét.
És mindenekfelett hatástalan minden törvényességre irányuló törekvés, ha a politikai osztály nem húz egyértelmű határokat, pontosan kijelölve, hogy meddig terjedhet az egyén vagy politikai csoportosulás cselekvési lehetősége.
Néha eljátszom a gondolattal, hogy ugyan, mi is történne, ha holnaptól valamelyik párt hívei munkásőr egyenruhában, vörös zászlók alatt masírozgatnának a rózsadombi utcákon, figyelmeztetve a burzsujokat a helyes viselkedésre, - gondolom, a Gárdával szemben oly nagy türelmet és megértést tanusító államapparátus fiolyvást a jogállamra mutogató képviselői sikítófrászt kapnának, és ezen az sem változtatna semmit, ha a betiltásuk után az acélszürke dzsekit bőrkabátra cserélnék, a'la Szamuely...
Rájuk rohadna a műanyaglakat.
Pedighát a Rózsadombon - lássuk be -  többet lopnak, mint a cigánysoron...
Azt tanultam hajdan, hogy amikor a bíró jogszabályértelmezésbe bonyolódik, akkor egy dolgot semmiképpen nem téveszthet szem elől: ez pedig a jogalkotó szándéka.
Hogy milyen társadalomellenes magatartást látott jónak a törvényalkotó szankcionálni.
Sajnos, ma - úgy tünik - több társadalom él ebben az országban, ahogy ezt Morvai Krisztina oly szépen kifejtette: a magunkfajták meg a magukfajták.
Nem lenne baj ezt a szánalmas állapotot felszámolni, és nem gondolom, hogy ennek legjobb útja a Magyar Gárda törvényesítése lenne.
Ernst Röhm itt sétál közöttünk, csak a nevét magyarosította...
:O)))