Csak most annyival szarabb a helyzet, hogy nem területileg szakadt szét, hanem társadalmilag, és élesebb határokkal, mint Móré László idején…
Az egyik rész élén korunk Móré Lászlója áll.
Az országnak ez a kis része jól elvan egymással, üzletelgetnek, barátkozgatnak, torzsalkodnak, helyezkednek, ránézésből is olyanok, mint egy jólsikerült busójárás.
És fosztogatnak, hatalmaskodnak, az ország iránt semmiféle felelősséget nem érezve.
Ők azok, akik a hivatalos politikát képviselik, akik a törvényeket hozzák, még, ha mindegyikük nem is személyesen ül a parlamenti padsorokban.
Nincsenek gátlásaik, mára már a látszatra sem vigyáznak, egyszerűen megfeszítik politikai és gazdasági izmaikat és elvárják, hogy mindenki rettegjen tőlük.
Lassan már a törvényeket is úgy írják alá, mint hajdan a szultán: „Rettegve halljátok szavam, s remegve engedelmeskedjetek!”
Sajnos, miután megszállták az államot, ez nem üres fenyegetés, szép hosszú a lista, akiket tönkretettek az elmúlt években anyagilag, emberileg, mert nem állt be a sorba.
Orbán ennek a szisztémának csak a kirakata, teszi is a dolgát remekül.
Eleinte voltak, akik azt hitték, hogy személyében egy bábot mozgatnak, de a báb önálló életre kelt és a barbárok erőszakosságával mára gazdasági és politikai szuperhatalommá vált a helyi pályán, akivel mára nemigen tudnak mit kezdeni hajdani futtatói.
Most éppen a pozíciók újraosztása folyik, de ebbe az ország népének nincs semmiféle beleszólása, az emberek többségét meg nem is érdekli, úgy hiszik, ez őket nem érinti, nincs rájuk hatással, pedighát…
Ezt a réteget az érdek mozgatja, ha kell, anyjuk gyilkosával is kiegyeznek.
A hatalom sem azért kell nekik, hogy az országgal ezt vagy azt tegyenek, a hatalom csak gazdasági érdekeik biztosítéka, mert az már mégiscsak tűrhetetlen lenne, hogy az általad befizetett adó ne az ő zsebükben kössön ki…
Nincsenek sokan, bizalmasaikkal együtt is legfeljebb párezren, de a vagyon és a hatalom az ő kezükben összpontosul.
Ők manipulálnak téged, ők hitetik el veled, hogy ez, és csakis ez az egyetlen elfogadható társadalmi berendezkedés, ebben vagy szabad, jóllehet ma már csak azt csinálhatod, amit szabad, és jogaid csúcsa az, hogy jogodban áll hallgatni…
A társadalom fele a történetet megpróbálja kívülállóként szemlélni, merthogy nekik még van munkájuk, törékeny kis egzisztenciájuk, vesztenivalójuk - és még vannak illúzióik.
Ők azok, akiket a hatalom különféle karámokba terelt, gondosan ügyelve arra, hogy gyűlöljék azokat, akik másik karámokban vannak.
Én meeerinó jeeerke vagyok, bégeti az egyik, és lenézi a rackát, a másik feeehér lenézi a feeeeketét - pedig mindegyikük birka, csak erről nemigen akar tudomást venni, mert ebben az országban mindenki legalább egy lépcsőfokkal magasabbra pozicionálja magát, mint ahol éppen áll.
Itt a kispolgár azt gondolja magáról, hogy ő a felső középosztály, pedig csak egy birkaszőrszál választja el a nyomortól, a lecsúszástól, mégis boldogan tapsol azoknak, akik anyagi-erkölcsi függésben tartják, boldogan békamenetel vagy demokráciázik, holott a törésvonalak igazából nem a jobb és a bal amúgy sem tisztázott határvonalán, hanem a fent és a lent között húzódnak.
Még a szélsőjobb is a nincstelenség terméke, mert arra játszik, hogy az egyik ember irigyelje a másikat, vagy a másikat okolja saját nyomorult életéért, hiszen addig sem azokat fogja okolni, akik létrehozták ezt a helyzetet.
Mérd magad a legnyomorultabbakhoz és érezd magad gazdagnak, szépnek, okosnak, mindjárt rendben lesz az önbecsülésed!
Ha meg mégsem, akkor írd fel rovásírással a viskód oldalára, hogy magyar vagyok, és mindjárt rend lesz.
Kilóg a segged a gatyából, libacombot csak akkor látsz, ha felnézel az égre, mert a fejedre pottyant valami, de kit érdekel, hiszen magyar vagy.
Nem biztos, hogy mindenkinek azonos életszínvonalon kellene élni, de az sem biztos, hogy nyomorogni kell, vagy rettegni a lecsúszástól.
Kézzel-lábbal iparkodva tartják fenn sokan a látszatot, de hiába, a Vezér már megmondta, hogy le kell számolni az illúziókkal, nem kell mindenkinek érettségi, egyetem meg aztán végképp nem.Kivéve az ő gyerekeiket, de azoknak legalább külföldön.
Így aztán be is lőtte gyermeked pályaívét, te pedig sírva röhöghetsz majd azon, hogy valaha is ezekre adtad a voksod, - bármilyen szinten is.
A legszegényebbek, akik lassan az ország felét teszik ki, hallgatnak.
Mondhatnám, hogy a bárányok hallgatnak, de ezek nem bárányok, hanem birkák, akik beletörődtek sorsukba.
Nem lázadnak, nem politizálnak, egy pacalért eladják a voksukat, közmunkáért gazsulálnak az őket zselléreiknek tekintő polgármestereknek, megalázkodnak az új kulákok előtt, ha a helyi mészároslőrinc megtiltja nekik, hogy szóbaálljanak valakivel, akkor elfordítják fejüket a találkozásnál, mert a gyereknek enni kell, a lakásba villany kell és az se lenne baj, ha nem dideregnének telente.
Addig nem is lesz itt normális ország, ameddig az emberek nem ismerik fel, hogy kik és mi okozza a nyomorukat, de ehhez tanítani kellene őket, mert a tapasztalatokból az ember csak nagyon lassan tanul.
Ezért kellenének baloldali pártok, harcos szakszervezetek, ezért kellene a fiatalokkal foglalkozni.
Akkor sem lenne könnyű a harc, de talán nem lenne reménytelen egy élhető társadalmi rend kivívása.
Nem lenne szabad továbbra is illúziókban élnünk, azt hiszem…
:O)))
