ELEFÁNTSZEX

Alakulnak itt a dolgok, most már valóban érdeklődéssel kell figyelni Vezérünk táncos lépteit.
Most ugyanis két dolog van soron, az egyik a baloldali média teljes megvédése, a másik a konkurens oligarchák megtörése.
Ez persze nem megy máról-holnapra és nem csak egy-két oligarchát érint, hiszen a hűbéri társadalom olyan, mint egy lánc, melynek végén ott csahol a legkisebb hűbéres és a te segged harapdálja.
A lánc szemei - politikai támogatók, alvállalkozók és egyéb népek - jellegüket tekintve a parazitákhoz hasonlítanak, ha elpusztul a gazdaszervezet, elpusztulnak ők is.

A cél is ez, pontosabban az, hogy az etetés egy kézből történjék, hiszen a diktatúrával szemben az az egyik fő követelmény, hogy mindenki, minden szinten a diktátortól függjön, és minden hűbéri lánc vége az ő markában legyen.
Hát, nem irigylem az apróbb vazallusokat, nem jó ott fűszálnak lenni, ahol az elefántok szexnak…
A Vezér elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy régi, gyümölcsöző kapcsolatait figyelmeztesse, ne feledjék, hogy ki áll a táplálkozási lánc csúcsán.

Hogy aztán a helyzetértékelése helyes vagy helytelen, az majd kiderül, de állítólag már Simicskával való kapcsolata sem a régi felhőtlen barátság, amit én azért kétlek, hiszen Simicskát gazdaságilag megölni csak akkor tudja, ha a saját helyzetét is kockáztatja.
Simicska túl sokat tud és túl okos ahhoz, hogy egy ilyen faluszéli ravaszkodó suttyó emberkedése ellen ne épített volna be biztonsági elemeket a rendszerbe, és ha valaki meg tudja buktatni a pocakos viktátort, hát akkor ő az.

A másik érdekesség, hogy Csányi OTP-vezér láthatólag kiesett a pikszisből, amiből le kell szűrnie bizonyos következtetéseket, nevezetesen, hogy aki hiénát etet, az könnyen elveszítheti a kezét.
Hiába volt a lélegeztetőgép csapja nyolc szomorú éven át Csányi kezében, a hála nem politikai kategória.

Mindenesetre, ha ezek az emberek egymásnak esnek, akkor ott érdekes dolgok is történhetnek, márpedig a reklámadó Simicskát vágta képen, míg az devizahitelesek helyzetének konszolidációja a többi bank mellett az OTP-t érinti érzékenyen, ha nem is teszik az intézkedések padlóra egyiküket sem.
Az RTL is érdekes helyzetben van, merthogy az ő álláspontjuk az, hogy ugyan fizetnek, de perelnek, és a végén vissza fogják kapni a pénzüket.

Ha harc, hát legyen harc, mondá Viktor is, aki éppen ma hozatott törvényt az ellen, hogy az RTL ki tudja kerülni a reklámadót legalább az idén, viszont nem biztos, hogy helyesen mérte fel a helyzetet, könnyen meglehet, hogy egy tőkeerős multival nem fog tudni mit kezdeni, miközben az naponta erodálja hatalmát.
Orbán a fa koronáját metszegeti, miközben a tövénél már berreg a láncfűrész, és most nem, Szigetvári Viktor az ellenfél, hanem vérprofi kapitalisták - rengeteg pénzzel és politikai befolyással -, akik a profitjukért küzdenek.

A devizahitelesek ügye sem lefutott meccs még, a bankok is szerezhetnek még egy-két kellemetlen percet.
Külpolitikailag Vezérünk nullára játszotta magát, jöhet esetleg még egy jóízű kis túlzottdeficit-eljárás, az ország fele nyomorog, és vélhetően idén is lesz tél.
Magára haragította Amerikát, a nagy befolyással rendelkező zsidó lobbit, és a magyar falu is lassan ráébred arra, hogy ha az Unió megszünteti a területalapú támogatást, akkor mindahányan kezdhetik szervezni saját szociális temetésüket.

Az állami vállalatok vezetőit csereberélgetni sem túl jó üzlet, mert azok, akik a leváltott vezetők helyére jönnek, éppen elődjeik példájából látják, hogy mi vár rájuk a jövőben.
Amelyikük meg azt hiszi, hogy őt nem fogja a golyó, azért nem kár, mert az bolond, hiszen a diktatúra lényege a függőség és a létbizonytalanság permanens fenntartása, mert az szavatolja a Vezér jó étvágyát a ludaskása elfogyasztása közben.
Na, meg az érdekcsoportok egymásnak ugrasztása, hogy ő legyen a döntőbíró, adott esetben a Jó Király, máskor meg az Igazságtevő.

De ettől még a helyzete egyre veszélyesebb, mert nyílt konfrontációkat vállal.
Bele lehet bukni, persze nem ma, de a ciklus végére vidáman.
Legalábbis, én vidám lennék.
És ti?

:O)))

SZEREPZAVAR

Ringatózik a hajó a Bermuda-háromszögben, a hídon áll a kapitány, mellette a fedélzetmester.
A kapitány buzgón kiabál a szócsőbe: teljes gőzzel előre! - a gépházban a fűtők érdeklődve hallgatják az óbégatást.
Csodálkoznak, hiszen az utolsó kikötőben éppen a kapitány adta el a hajó összes maradék szénkészletét, nincs mit a kazánokba lapátolni.
Nincs pénz szénre, nem is vesz senki, ezt a kapitány rezsicsökkentésnek hívja.
Nem ég a tűz, már a kabinok felaprított berendezései is elhamvadtak, elfogyott az élelem, a matrózok az ágyukon haldokolnak, aki még járni tud, az vadul fosztogat – nagy kár, hogy az értékpapírokat nem lehet megenni.
Az elsőtiszt egy csapot teker vadul, felette tábla: fenékszelep, mielőtt kinyitod, vedd fel a mentőövet!
A Magyarország nevű hajó egyhelyben áll, csak a kapitány hangja és valami csendes bugyborékolás hallatszik a ködben, a kapitány az elsőtisztet dicséri, gyors munkája okán.
Kezében egy hajszárító, azzal biztosítja a menetszél illúzióját, arcát a légáramba tartva büszkén hirdeti: haladunk!

Egyre idegesítőbb a helyzet, egyre pofátlanabb a kormányzat, egyre kártékonyabbak azok a maffiózók, akiket valamilyen téves beidegződéssel közjogi méltóságoknak hívunk, mellesleg már csak bánatosan röhögünk a dumájukon mindahányan.
Minap például az Országgyűlés elnöke futtatta az eszmét, miszerint a devizahitelesek ügyében gyáva döntést hozott a Kúria.

Kultúrállamokban az ilyesmi elképzelhetetlen, ott a bíróság döntését egyetlen másik hatalmi ág képviselője sem szokta kommentálni, hiszen a demokratikus jogrend alapja az a megegyezés, hogy a bíróság döntését a társadalom minden szereplőjének vita nélkül el kell fogadni.
Nem így nálunk, ahol a végrehajtó hatalom feje éppúgy, mint a törvényhozás első embere jogot formál arra, hogy belepofázzon a bíróságok dolgába, ha nem tetszik nekik egy ítélet.
Merthogy a Kúria legutóbbi döntése nem tetszett nekik, mert nem oldotta meg helyettük a devizaadósok problémáját, nem hárította a bankokra az adósok terheit, ebből kifolyólag nem lehet most két féltéglával verni a mellüket a választási kampányban.
Hallatlan impertinencia, a bíróság nem mondta ki a sokévezredes jogelvvel szemben azt, hogy a szerződéseket nem kell betartani, hanem érvényben tartotta azokat.

A parlament elnöke egyébként jogvégzett ember, de mégcsak bírói szakvizsgája sincs, így aztán a konkrét ügyben - szakmai szempontból - csak a szél himbálja az állkapcsát.
Azt mondta, hogy „nem szabad elfeledkezni a bankokról, amelyeket az extraprofit hajt, és tulajdonosaikról, akiket az mozgat, hogy mennyi pénzt szivattyúzhatnak ki Magyarországról, és mindegy nekik, milyen áron.”
Kövér László azt is mondta, hogy az igazságszolgáltatás tagjai példát vehetnének a környező országokról, ahol a hasonló ügyekben a bíróságok a saját polgáraik oldalára álltak, nem pedig az idegen kézben lévő bankokéra.
Azt gondolom, hogy ha a demagógia fájna, akkor ezek a Rákosi-érát idéző szavak nagy üvöltésekhez társítva hagyhatták volna csak el a nagybajszú demagóg száját.

Amúgy még csak igaza sincs, hiszen egy bank nem abból él, hogy a megszerzett hasznot kivigye az országból, hanem abból, hogy a betétesei tőkéjét úgy helyezze ki, hogy annak eredménye megfelelő hozadékot biztosítson számukra, a bank ugyanis hitelt árul azoknak, akik pénzszűkében vannak.
Nem, nem a szegényeknek, hanem azoknak, akiknek valamely céljuk eléréséhez nincs elegendő mobil tőkéjük, viszont van fedezetük arra az esetre, ha hiteleik visszafizetésével bármilyen okból gondjaik lennének.
A bank elsősorban betétesei pénzére vigyáz, míg az adós vigyázzon a saját pénzére – és ez így a helyes, jótékonykodást meg a Máltai Szeretetszolgálattól lehet várni, de ettől a szervezettől is csak módjával…

Ha Magyarországon lenne megfelelő befektetési lehetőség, akkor a bank dehogyis vinné ki a pénzét, sőt, ha kell, még hozna is be tőkét, de a befektetések ügyét a Házelnök Úr szerelmetes haverja már régebben elcsellózta.
Ki az a marha, aki a jelenlegi viszonyok között ide tőkét mer hozni, vagy akár csak tárgyalni is róla egy Sukoró vagy egy Sávoly ismeretében, a bankok megnyomorítása és a különféle brutális einstandolások után?
Ki merne pénzt hozni egy olyan országba, ahol a kormány mindenhez hozzápiszkál, amiben pénzt lát, ki hozna pénzt oda, ahol a kormány egy szövetkezeti tulajdonban levő bankot lazán átjátszik baráti kezekbe?

Így aztán azon siránkozni, hogy a bank kiviszi a nyereségét az országból, minimálisan is nevetséges, kapitalista körülmények között pedig egyenesen szánalmas.
Azt is elmondta a nagyeszű politikus, hogy a "posztkommunista-balliberális" kormányok bűneként Magyarországon nincs magyar tulajdonú bankszektor, és az ország ki van szolgáltatva a nemzetközi bankvilág kényének-kedvének.”
Na, ilyet normális ember nem nagyon ejt ki a száján, ugyanis az tudja, hogy bankot alapítani nem elszántság, hanem pénz kérdése, és aki belegondol, hogy az OTP nincs benne Európa legnagyobb bankjai között, az tudja azt is, hogy ehhez nálunk hiányzik a tőke.
A nép fülének persze kedvesen hangzik az ilyen baromság, másrészt pedig egy banknál nem a tulajdonos nemzetisége számít, hanem a rendelkezésre álló, kihelyeztető pénz, meg a betétállomány.

Amúgy természetesen voltak az országban tisztán magyar tulajdonú pénzintézetek is, Takarékszövetkezeteknek hívták őket, megmentésük éppen folyamatban van, éppen most kerül haveri zsebekbe a színmagyar betétesek pénze feletti rendelkezés joga, szerintem a joggal való visszaélés segítségével.
Szóval, a pénzügyi szektornak annyi, a takarékszövetkezetek bamba népe meg beengedte a „csakegypohárvizet” kérő tolvajt a lakásába, de még nem vette észre, hogy kifosztották.
Az Orbán Viktor Tanyabokor Ócsán fél házzal megy, a devizaadósok meg várják a csodát, és annak bekövetkeztéig – biztos, ami biztos - nem fizetnek.

Naponta köpik szemen a jogállamot és ezzel az állampolgárokat ezek a félnótás tolvajok, akikkel kapcsolatban nem azt kellene találgatni, hogy lesz-e kétharmaduk, vagy nem, hanem azt kellene találgatni, hogy harmadolják–e majd a büntetésüket?
Ennek lenne értelme, meg naponta elmondani, hogy ha ránk szavaztok, visszavesszük a földbérleteket és igazságos pályáztatással osztjuk az állami földeket újra, meg kinyitjuk a dohánypiacot ismét, kivizsgáljuk a kiemelt adózókkal kapcsolatos vizsgálatok ügyét.
Visszaadjuk az elrabolt magánnyugdíj-pénztári pénzeteket, a demokráciát, a jogállamot.
Ha kell, megtanítjuk azokat, akik erre rászorulnak, hogy hiába hívják az abc-t cba-nak, ez kevés ahhoz, hogy törvényfelettiek legyenek.

Megszüntetjük a holtig tartó kinevezéseket, kivizsgáljuk egyes állami vezetők vagyonosodását, elkezdjük helyreállítani a Rendőrség tekintélyét és a közrendet.
Visszaállítjuk az önkormányzatiságot, a választók demokratikus intézményeit és demokratikus jogait, megszüntetünk egy kazal titkosítást,  ügynöklistáktól (inkluzíve az egyházi ügynökök listája) a közpénzek felhasználásáig,  mert jogotok van tudni, mi folyik körülöttetek!
Aztán két év múlva kiírjuk a választásokat és a pártok elindulhatnak, még a Fidesz is, kivéve azokat, akiket eltiltottak a közügyektől.

Kaptok új, igazságosabb adórendszert, mely a jövedelmekkel arányos terheket jelent, a gyerekesek adójóváírás helyett családi pótlékot, és mindaddig beszüntetjük a nemzeti színekre festett égigérő rézfánfütyülők telepítését, mindenféle templomok meg Makovecz tervezte gyufavárak építését, ameddig egyetlen éhező gyerek is van az országban.

Már csak az a kérdés, hogy többre akarunk e menni, vagy tönkre.
Van a demokratikus oldalon vagy száz ember, akik kezében ott a döntés lehetősége, no meg a felelősség is.

Vajon érzik ezt? 

:O)))                                             

GYŰJTSD A VASAT ÉS A FÉMET

Ezzel is a békét véded!

És ne felejts el Békekölcsönt jegyezni!

Vezérünk legújabb mentőötlete a közszolgálatban dolgozók megsarcolása, merthogy a pénz fogytán, az Unió nem hajlandó engedni, az IMF meg csendesen mosolyog a nagy erőlködésen, melynek előre látható végeredménye egy tele gatya lesz.

A kérdés a Közgazdaság Nagy Reformere számára úgy merül fel, hogy kitől lehet még elvenni úgy, hogy az aktus a jótétemény látszatát keltse.

Természetesen első helyen ismét a bankok szerepelnek, hiszen a bankár köztudomásúlag egy rohadt, dagadt népnyúzó, aki a karosszékében szivart pöfékelve, gúnyos mosollyal játszik arany óraláncával, miközben trezorjába dől a lé.

A nép meg utálja őket, mert nem úgy működnek, mint ahogy álmaik bankjának működnie kellene, melybe csak befordul a magyar az utcáról és odapöki a szót a pultra: Pénzet aggyál, de sebesen, ocsmány népnyúzó férge az Istennek, vagy rossz világ jön rád!

Eztet én garantálom neked, meg a Viktor, a Mi Vezérünk, akinek foglaltassék imáinkba neve és kinek Allah növessze hosszúra mindenét, amit csak akar!

A jelenlegi bankrendszer meg csak csicskáztatja a kölcsönért hozzá fordulót, fedezetet kér, meg kamatot számol fel, aztán meg mikor nem fizet a delikvens, akkor dobra veri a házat, nem ismerve sem Istent, sem embert.

Igaz, ha a kölcsönkért kaszakövet nem adja vissza a szomszéd, akkor magyarember belevágja a bugylibicskát, de az más, mert az a kaszakő az övé volt, és ami az övé, az az övé, ugye…

Mikor a nagy lakásspekulációk ideje volt, magam is elgondolkodtam, hogy kellene venni egy-két lakást befektetésileg, ugye, hitelre, de aztán meggondoltam magam, így aztán ma nem kell fizetnem az időközben az egekbe szökött kamatokat, fizethetem azokét, akik nem fékezték meg magukat, és szokás szerint rohadt jól akartak járni.

Merthogy ennek az egésznek az árát mi fizetjük meg, az ne legyen kétséges, mondjanak akármit is a politikusok és bólogassanak hozzá szemlesütve a bankárok, akik úgy vannak vele, hogy majdcsak túlélik a politikusokat - meg kell csak várniuk türelmesen, míg végképp elhatalmasodik rajtuk az agybaj és elkezdik enni a bögre fülét.

Nincs már messze ez az állapot.

Meg aztán annyi szívességgel tartozik a politikus annak, aki a Vidi lelátóján mellette köpködi a szotyit, hogy lesikálja előtte a terepet, eltakarítsa a konkurenciát.

Pedig ez kockázatos mulatság, hozzávetőleg azzal van egy kategóriában, mint mikor a falu koldusa oldalbahuggyantja a falu leggazdagabb embere imádott lányának szerény kis palotáját, hogy minimum ráengedik a pitbullokat, az biztos.

Így hát kell kisegítő megoldásokat is keresni, és nem azért Vezér a Mi Vezérünk, hogy ne legyen a tarsolyában meglepetés-kártya, ki is játszotta a farbát.

Már régebben is gyanús volt, hogy a forradalmárkodást a Lenin-összesből tanulja, de most aztán kiderült, hogy utódainak ötletei is felhasználásra kerülnek, mivelhogy ismét feltalálta a békekölcsönt, mely már olyan jól bevált nagy elődje, Rákosi regnálása alatt.

Emlékszem, mikor kisgyermekként anyukámmal mentünk beváltani a lejárt kötvényeket, de arra nem emlékszem, hogy Anyám úszott volna a boldogságban, vagy, hogy a család ennek utána kastélyt épített volna a Csordanyomban, ellenben néhány „a fene ott egye meg őket, ahol vannak” kifejezés rémlik, mintha elhagyta volna anyám cseresznyepiros ajkait.

Hát most, hogy retro korszakába lépett az ország, ismét lehet jegyezni békekölcsönt, melynek neve azonban a Vezér harcos jellemére való tekintettel állampapírra változott, feltehetőleg különféle hazafias elnevezések alatt fognak majd szerepelni.

A Sobri Jóska kötvény hat éves futamidejű lesz, kamata három százalékkal lesz alacsonyabb az inflációs rátánál, az Angyal Bandi kincstárjegy arról lesz nevezetes, hogy nem egy évre, hanem háromra szól majd.

Amelyik közszolga nem akar majd jegyezni a fentiekből, azok számára kerül kibocsátásra a Bogár János államkötvény 15 éves futamidővel, finoman célozva azok sorsára, akik vonakodni mernek.

Közben persze folyik az érintettek etetése, természetesen megint elhangzik, hogy ez nem rendkívüli dolog, más ország is felhasználja a lakosság megtakarításait az állam működésének finanszírozására, és ez igaz is.

Mindössze az a probléma, hogy azokban az államokban bízhat és bízik is az állampolgár, nálunk viszont ez a bizalom hiányzik.

Ami nem is csoda, hiszen ennek az országnak sajnos gyakran jut olyan politikai elit, melyre a józan állampolgár a macskáját se bízná, a pénzét meg végképp nem.

Merthogy azt azért mindenki látja, hogy ezek úgy lopnak, mint a gép, kicsiben is, nagyban is, és miközben az ország egyre szegényebb, ők egyre gazdagabbak, most éppen ezer hektárszámra teszik rá a kezüket az általuk annyira szeretett magyar földre, akkor ezekre bízzuk a pénzünket?

Azokra, akik egy laza mozdulattal és két jól kiszámított mondattal képesek bedönteni a forintot, hogy aztán valakik az információ birtokosai közül nagyot kaszáljanak az ügyleten, mi pedig fizethessük a számlát?

Már van iskolaigazgató, aki ívet köröztetett a tantestületben, hogy ki mennyit kíván jegyezni, - ez persze túlkapás, de nálunk a túlkapás és túllihegés ősi magyar szokás…

Ha ez sem jön be, akkor már csak a harangok beöntése és a budai úriasszonyok jeggyűrűinek és fülbevalóinak begyűjtése van hátra, lesz belőle Orbán Viktor rézágyúja meg szép kis aranytéglák – de jó is lesz eljátszadozni velük téli estéken a Cinege utcában…

:O)))

BANKOK, BANKÁROK, BALEKOK

A legfrissebb vezérszó a fidesz kommunikácoójában a bankár.
Olyan ő, mintha a korai ötvenes évek Ludas Matyijából és a Stürmerből  ollózta volna össze Szijjártó, aki aztán egy laza mozdulattal a szocialistákhoz köti a fogalmat: a gaz szocialisták, ahelyett hogy óvták volna az embereket a valutában történő eladósodástól, egyenesen bíztatták őket a hitelfelvételre.
Az is lehet, hogy akit nem talált el az utánadobott hitel,azt két szoci aktívista lefogta, majd a közismerten szocialiata bankárok immár álló célpontot találhattak el  biztosan ölő hitelükkel.
Szép történet ez, alkalmas arra, hogy kielégítse egy elég széles társadalmi réteg igényeit, azokét, akiknek elemi szükséglete haragudni valakire, aki az ő összes búját-baját okozta.
Mielőtt bárki is érdelkődne, egy autóhitel erejéig magam is érintettje vagyok a hitel-katasztrófának, és ábrándos tekintettel emlékszem vissza a hajdani hatvanezer forintos törlesztőrészletemre, amely mára száztízezerre növekedett, és melyet már hálistennek csak három hónapig kell fizetnem.
Mégis azt mondom, hogy nem a bankárokra kell haragudni, ők csak úgy viselkednek, ahogy ez egy üzletembertől elvárható: maximalizálni szeretnék a nyereséget.
Hogy úgy viselkednek, mint a liba, amelyik betévedt a kukoricatárolóba? 
Ne rójuk fel nekik, magánemberként mi sem viselkednénk másként, üzletemberként meg pláne nem, főként, ha a környezetünk sem gyakorolja az önmérséklet nemes erényét.
A szocializmus évei alatt a kereskedelmi bankok inkább működtek hivatalként, mint pénzintézetként, nem szorította őket részvényeseik profit-elvárása, meg aztán a képlet tiszta volt, a hitelmódozatok száma korlátozott, a verseny meg ismeretlen fogalom.
A "megyek az OTP-be" jelentette a bankéletet, ez volt "a" bank, ezen szocializálódtunk.
Aztán jöttek a rendszerváltó szép évek, mikor máról-holnapra bakpaloták nőttek ki a földből és az olajpadlós szobájában üldögélő kishivatalnokból hirtelen pénzember lett, a bankszféra meg gyors ütemben rátelepedett a gazdaságra, finanszírozta a kor nem éppen szűzleányi tisztaságú privatizációs üzleteit és a bankvezérek maguk is óriásit hasítottak a prédából.
Volt, aki magát a bankot tette magáévá és vált az ország leggazdagabb emberévé, volt, aki csak a sápot húzta le a trükkös üzletekről, de olyan bankár nem volt, aki ne lett volna részese a felemelkedő újgazdag réteg társasjátékának.
Az átlagember viszont elfelejtett megtanulni bankul, különös tekintettel arra, hogy a bankok úgy viselkedtek és gy viselkednek vele szemben a mai napig is, mintha hatóság lennének, a felkínált szerződéseik megkérdőjelezhetetlenek, ha kell a pénz elfogadod, ha nem, mehetsz világgá.
Aztán meg az átlagember nem jogász, és bár a közjegyzőnél elmagyarázzák neki a szerződés fontosabb elemeit, de hiába.
Nem szokott hozzá, hogy lehetnek végletes helyzetek is, nem tudja még kalkulálni sem, hogy adott esetben egy árfolyamingadozás mit hozhat számára, az meg, hogy kétségbe vonja a kezelési költségek számításának módját, fel sem merül benne.
Egy ilyen helyzetben nem lenne irreális követelmény, hogy az állam megfelelő szervei képviseljék az állampolgár érdekeit és a szerződések előzetes átvizsgálásával vegyék elejét a maihoz hasonló helyzeteknek, de erre mostanában nem fog sor kerülni, attól tartok.
Az a párt, amelyet a bankszférában nyakig érdekelt támogatók tartottak életben és finanszírozták kampányait, randalírozásait, az nem tud és nem mer belemarni abba a körbe, melynek hatalmát köszönheti.
Csányi,  Demján érdekeltek a bankszférában, ha az ő érdekük azt kívánja, hogy a külföldi bankok menjenek világgá, hát akkor ez a kormány ennek érdekében fog tevékenykedni.
Persze hosszú távon ez eléggé kockázatos dolog, de Orbán számára mindíg a ma a fontos, a holnappal majd akkor kell törődni, ha megértük, kerüljön, amibe kerül.
Nem esik szó itt a devizahitelek kapcsán az Orbán által a jegybank-vezéri székbe ültetett Járai szerepéről, akinek kamatpolitikája vezetett oda, hogy a forinthitelek jelentősen megdrágultak a devizahitelekhez képest, és ezzel tulajdonképpen ők terelték a népet a devizahitelek felé, hiszen az átlagolgárt a törlesztőrészlet érdekli, nem a banküzemi finomságok.
Ott szeret hitelhez jutni, ahol a havi teher kisebb, azzal tud kalkulálni és a kockázatot is ésszerű határok között tudja csak elképzelni, ezért veszélyérzete sincs.
Bankokra szükség van, mint ahogy hitelre is, hiszen a gazdaságnak ez a motorja, a magánembernek pedig módot ad vágyai elérésére.
Most éppen az folyik, hogy valamennyiünkkel akarják megfizettetni azokat a hiteleket, melyeket tulajdonképpen már megfizettünk a bankoknak, meg velünk akarják megfizettetni a jómódúaknak kedvező végtörlesztések költségeit.
Pedig jobb lenne hozzányúlni a banki hitelezés szabályozásához, a bajbajutottak valóságos megsegítéséhez, a devizahitelek törleszthető forinthitellé konvertálásához, a hitellel kapcsolatos működési költségek jogszerűségének felülvizsgálatához.
Álom.
Itt nem az állampolgár érdeke számít, csak Orbán hatalmi szempontjai és a mögötte álló gazdasági klikk érdekei.
Ez a társaság a viselkedést nem Görög Ibolya remek könyveiből tanulta, hanem kitették maguk elé mint kottát Rákosi brusúráit a kapitalizmus természetéről és a kapitalista viselkedéséről, és abból játszanak.
Mikor lesz itt egyszer majd emberarcú kapitalizmus?


:O)))

VEZÉRKAR

Ül gondterhelten a Fidesz vezérkara és azon töri a fejét, hogy még mit nem cincált szét teljesen a jogállamból vagy a gazdaságból.

Aztán a homlokára csap Lázár Janó és felrikkant: Francba! A bankok még üzemelnek!

A résztvevők döbbenten néznek maguk elé, Szijjártó eltátja a száját, a belerepülő légy megáll a levegőben a bal felső hatos magasságában, majd szívrohamot kap és lezuhan, mint nyárilúd a körvadászaton…

A Vezér ajka megrándul, homlokán a ráncok megsokasodnak, tekintete fáradttá válik, szája sarkában kis nyálcsepp - látszik rajta, hogy vadul gondolkodik, majd mosolyra húzódik a száj és nyájasan bíztatni kezdi a kezdeményezőt, fejtené már ki az elképzelését!

Erre a megkönnyebbülten felsóhajtó frakcióvezető előadja, hogy talán a bankokkal kellene kifizettetni a devizahitelesek veszteségeit, attól bankok, hogy van nekik pénzük, azt a csip-csup kis bankadót is hogy kicsengették – a szemük se rebbent – már amennyiben van szemük.

De akár lehet is, merthogy a tilalmi listán csak a szív van fent bankok esetében.

A Közgazdaságtan Reménysége jóságosan bólogat, de megjegyzi: Lásd be János, nem kell mindenkit megmenteni, csak azokat, akik megérdemlik, akik takarékosak és ott van nekik a ládafiában a teljes hitelhátralék összege.

Akinek nincs, az – mint erre helyesen rávilágítottál – a társadalom salakja és söpredéke, nem érdemes arra, hogy a hóna alá nyúljunk, hadd hulljon a férgese.

Akinek a hitel egy csóró lakásra kellett, az amúgy sem a mi emberünk, az egy kivakarózni akaró panelproli, vagy egy szomorúszemű, trágyás sarkú gádzsó, segítsen rajta a Jóisten, majd megkérem a Pétert, hogy imádkozzon értük.

Viszont aki a Lázár-skálán magasabban áll, az érdemes a támogatásunkra, ő meghálálja majd a jóságunkat, jön szavazni, ha kell a zsebébe is nyúl, nem marad otthon mindenféle hülye erkölcsi elvekre hivatkozva fintorogni, jön az egyfordulósra rám szavazni!

Ez remek ötlet, a bankárok meg hadd szűköljenek, a Sándor meg úgyis túléli, legfeljebb a cége jövőre nem nyit bankfiókokat Albániában, ő meg elhalasztja lókolbászgyárának az avatását, Megvárhatja nyugodtan, míg Overdose húsa érettebb lesz.

De az is lehet, hogy még keres is az ügyön, hiszen az arra érdemeseknek forinthitelt nyújt majd, lehet azon is szépen keresni.

Lassan lejár a Simor mandátuma, majd csinálunk utána kis inflációt, Sándor meg érti a dolgát.

Azért lássuk be, nagyot hasítani csak nagy pénzzel lehet, és mecsoda szerencse, hogy annak idején le lehetett velük pacsizni a dolgokat!

Igaz, nem olcsók, de ez különböztet meg engem Gyurcsánytól: nekem olcsó a szabóm, de drágák a szövetségeseim, neki meg fordítva.

Egyébként elégedett vagyok kínai piaccal, csak nem tudom, hogy kinek is adhatnék lovagkeresztet a remekül szabott öltönyeimért…

Van még más is, amit elfeledtünk volna?

Igen Vezérem, rebegi halkan és alázatosan Réthelyi professzor, még a diplomásokba nem rúgtunk bele mostanában egyet sem!

Az ez ötletem támadt, hogy a diplomások adjanak le a keresetükből és azt fordítsuk az oktatásra, esetleg… talán… ha méltóztatni tetszel egyetérteni vele!

A Gigász elmosolyodik – nicsak, elsült a kapanyél! – majd megdicséri miniszterét, de felvet egy problémát: Mekkora lesz a munkaidő-kiesés, ha ezek az emberek reggelente minden nap késnek, mert képtelenek időre befejezni a kukázást?

És mennyit lehet ezekről lehúzni?

És azon gondolkodott e már valaki, hogy esetleg az így beszedett összeg kétharmadát a labdarúgás fejlesztésére kellene fordítani?

Réthelyi lelkesen bólogat – Vezérem, talán lehetne őket génmanipulálni is -  az alattvalósági gént lehetne kicserélni Beckham génjeire…

A Törpeszuper jóindulatú mosollyal nyugtázza az ötletet, majd megkérdezi – jogi területen semmi teendő sincs?

Már hogyne lenne, a büntetőeljárás szorul némi korrekcióra!

Halljam, mondja A Mi Boldogságunk, - mit tegyünk?

Elsősorban el kell törölni a szabad ügyvédválasztás intézményét, az eljárás első kétszáz napjában a gyanúsított egyetlen jogi végzettségű embert láthat!

Csak Önt, mein Vezér, a televízióban, de ott aztán minden csatornán, és ez a lehetőség egyúttal kötelezettség is kell, hogy legyen!

Aztán amikor a gyanúsítottat a tűz és vízpróbának vetjük alá, akkor az ügyvéd csak a számára megküldött jegyzőkönyvet hitelesítheti - ez egyébként kötelezettsége lesz.

Megtekintheti a gyanúsított fényképét és írhat neki karácsonyi lapot, majd a bíróság előtt egyetérthet az ügyésszel!

Emellett a nyugdíjazott bírák pótlására bevezetjük a laikus ítélkezést, a Nemzeti Számonkérőszék tagjait a Fidesz delegáltjaival töltjük fel, akik természetes jogérzékükre hagyatkozva csukják be a sok rohadt liberálbolsit!

Az előzetes időtartamát kitoljuk az emberi kor végső határáig, a bizonyítékok királya meg a gyanúsított ellenfelének terhelő vallomása lesz.

Visszaállítjuk a halálbüntetést, a kerékbetörést és a felnégyelést, de ami a leghalaszthatatlanabb, ismét bevezetjük a felségsértés intézményét!

A kerékhez titkosszolgálati eszközökkel már méretet vettünk Gyurcsányról.

A többit majd az átnevelő táborokkal megoldjuk, ígérte az igazságügyi tárca képviselője, akinek már nem volt több ideje lotyogni, eljött az ebédidő, márpedig a vezér abban nem ismer tréfát.

Ebédre libaaprólék-leves volt, kaviárral töltött libasült pároltkáposztával, desszertnek lúdláb.

Mindenki elégedetten dőlt hátra, ma is megdolgoztak a pénzükért!

:O)))