BOMBA BARTUSRA

Valami túl nagy visszhangja nem támadt, hogy a jobboldal elhatározta, eltakarítja a kommunikációs térből az Amerikai Népszava főszerkesztőjét, Bartus Lászlót.
Régóta szálka lehet már ő a jobboldal körme alatt, de ameddig a médiapaletta színes volt, addig ő is csak egy volt a baloldali véleményformálók közül, még ha cikkei, posztjai időnként vihart is kavartak.
Mert kavartak, ez nem kétséges, manapság népszerű kifejezéssel élve ő megosztó személyiség, aki a kifejezéseket sem nagyon válogatja, megírja azt, amit gondol az adott témáról, személyről, helyzetről.
Azért is van rengeteg olvasója, mert elemzései pontosak, jövendölései, prognózisai beteljesülései láttán számos neves politológus magábaroskadtan, bánatosan néz maga elé, csendesen csikorgatva fogait.
Nem minden esetben kell vele egyetérteni, de minden esetben érdemes elgondolkodni az írásain, elemzésein, mert ezer eset bizonyította már, hogy jó érzékkel fogja meg a problémák lényegét, remek stílusban elemez, elkötelezettségéhez pedig a legkisebb kétség sem fér.
Anélkül, hogy akár egy lépést is tett volna, mára ő került célkeresztbe, és ahogy látom, nem kimondottan élvezi az űzött vad szerepét.
Nem ő változott, a körülmények változtak meg körülötte, átalakult a magyar média.
Már amennyiben átalakulásnak lehet mondani azt, hogy az internetes felületeken túl minden néven nevezhető médiumra rátette a kezét a Fidesz, a baloldal pedig ottmaradt kommunikációs lehetőségek nélkül.
Egy ideig ezt nehezen lehetett észlelni, de mára egyértelműen kiderült, hogy még az olyan patinás lapok, mint például a Népszava függetlenségét is megnyirbálták, - hiába, aki fizet, az rendelheti a zenét.
A palettán az internetes felületek is átrendeződtek, a hajdan a baloldalhoz közel álló Index egyértelműen jobbra tolódott, még azok az újságírói sem kellettek egy idő után, akik hajlandók lettek volna a kenyérért megkötni a maguk kis kompromisszumait.
Az internetes világban két mértékadó balliberális portál maradt talpon, a másik a Galamus.
Hogy ezek fenntartása mennyi nehézséggel jár, azt nem tudom, de mindkét portál tartott már rövid üzemszünetet, ameddig össze tudták szedni a pénzt a folytatáshoz.
Rajtuk kívül csak a magányos bloggerek egymástól elszigetelt egyedei írnak buzgón, bármiféle erkölcsi vagy anyagi elismerés nélkül, nekik valóban csak olvasóik érdeklődése a fizetség.
Úgy tűnik, most eljött az ideje az internet jobboldali domesztikálásának is, ehhez pedig az út a jelenlegi véleményformálók ellehetetlenítésén keresztül vezet.
Közülük is első Bartus László, mert őt utálja legjobban a jobboldal, és mivel általában átlát a pitiáner trükkökön, ő a legveszélyesebb is a jobboldali kommunikáció számára.
Ezt az embert anyagilag szinte lehetetlen megfogni, egzisztenciálisan nem lehet fenyegetni, miután Amerikában él becsukni sem egyszerű, habár nem megoldhatatlan, de ez aránytalan veszteségekkel járna, így hát erkölcsileg kell tönkretenni.
Ez azért kecsegtet a siker esélyével, mert rengeteg politikust, üzletembert és egyéb emberszabásút sértett már vérig, rengeteg ellenségre tett szert, akik mind-mind lelkesen tapsolnának – sok esetben nem csak erkölcsi – pusztulásának.
Nem szereti őt a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, nem szereti a szélsőjobb, nem szereti a Fidesz, de nincsenek érte oda a szocialisták sem, bizonyítva ezzel azt, hogy rendes emberről van szó.
Így aztán most nekimentek.

Orbánék ha valamihez, hát emberek tönkretételéhez remekül értenek, szokásuk a piszkos munkákat másokkal intéztetni – erre a feladatra most a Goj Motorosokat találták meg.
Nőügyekkel csak akkor lehetett volna ellehetetleníteni, ha előkerül néhány felvétel egy édes együttlétről Selmeczi Gabikával, de ez még a photoshop korában is meredek akció lett volna, így hát a kiiktatásával megbízottak eldöntötték: ügynök lesz!
A Goj Motorosok hát előhúztak egy kartont, meg egy jelentést, a Hit Gyülekezetének vezetője, Németh Sándor pedig meglebegtette, hogy vannak dokumentumai Bartus ügynökmúltjáról.
Az előmutatott „bizonyítékok ezer sebből véreznek, némelyik eleme a dokumentumoknak olyan, mint mikor a Krisztus megfeszítéséről készített filmen az egyik lator csuklóján a keresztfán megcsillan egy karóra, kicsit kiábrándító.
De hát ne csodálkozzunk, a titkosszolgálatoknál is világgá zavartak mindenkit, aki értette a szakmáját, utódaik meg most éppen ott tartanak a felkészülésben, hogy Mattyasovszkyt olvasnak és Hódnak képzelik magukat, egyelőre gyufaszálakat rágva…
Bartus dühöng – jogosan, a Goj Motorosok meg ráléptek a fékre, de a feladat egy részét azért már teljesítették. a megvádolt feje felett jó ideig ott lebeg majd a gyanú árnyéka, - a jobboldal erről majd szilárd rendszerességgel gondoskodik.
Bartus László egyszemélyes intézmény a baloldalon, kiiktatásával sokat nyerne a jobboldal, amely most már az internet maga alá gyűrésén munkálkodik, egyre szűkítve a felhasználók mozgásterét.
A felhasználók véleménycseréjének fórumait is szűkítik, megszünt a Népszava blog-rovata, a nolblogon hetekig nem lehetett kommentelni, a bloggereknek akadozott a belépési lehetőség, szóval nem volt a portál kimondottan felhasználóbarát.
Ha nincs Bartus, nem lesz Amerikai Népszava sem, márpedig lassan oda jutunk, hogy hasonló portált a honi pályán nemigen találunk, viszont egyre több a baloldali retorikát alkalmazó jobboldali, sok esetben populista szélsőjobboldali portál, az emberek pedig hihetetlenül könnyen manipulálhatók.
Nehéz rendet tenni a fejekben, ha egy megjelenő hírrel, véleménnyel szemben nincs hitelesnek tekinthető, megbízható kontroll-lehetőség, ha nincs olyan felület, ahol megmagyarázzák legalább a net népének azt, hogy ami vele történik, az nem svédtorna, hanem az ilyet kerékbetörésnek hívják.
Ezért kellene, hogy védjük meg Bartust, ezért kellene, hogy bloggerek és olvasók álljunk ki mellette, ne hagyjuk, hogy elkoptassák a becsületét.
A Fidesz nagy mestere annak, hogy ellenfeleit egyenként vadássza le, tudnának erről mesélni ellenfelei és hajdani szövetségesei is.
A módszer ismert, nem kell bedőlni neki.
És el kell kezdeni törni a fejünket azon, hogy hogyan kellene ezt az áldatlan média-állapotot felszámolni.
Biztosan lenne megoldás, meg kell keresni!

:O))))

BARÁTI TŰZ

Baráti tűznek a katonák azt nevezik, mikor a saját csapataik lövik őket halomra.
De azok legalább csak tévedésből.
Tüzet nyitott az MSZP nehéztüzérsége, mellettük áll Bajnai Gordon és időnként azt kiabálja, hogy Bumm! meg, hogy Durr!
Valamiért hirtelen fontossá vált, hogy a demokratikus ellenzék október 23.-i közös rendezvénye még véletlenül se váljon az összefogás és az egység jelképévé, mert az ilyesmi veszélyes lehet Orbán kiskirályságára.
Még a végén azt hihetné a nép, hogy az együttes fellépés együttes gondolkodást, szándékot és cselekedetet sugall, még a végén olyan ábrándokba ringathatná magát, hogy a többiekkel együtt erős, hogy le tudja magáról rázni azt a bilincset, melyet a demokrácia és a magyarság ellenségei kezére-lábára pattintottak.
Még a végén kárbaveszne a gondos tervezést követő precíz kivitelezés.
De nem megy azért ez olyan könnyen, a Vezér éber, mint dögkeselyű a szavanna felett, és azonnal észreveszi, ha kiszemelt ebédje még mozdul egyet, esetleg össze akarná szedni magát.
Ma már nehezen tudom elképzelni, hogy azok a politikusok, akik a mai ellenzék legnagyobb és önbevallásuk szerint második legnagyobb pártját vezetik, maguktól váltak ilyenné, mint amilyenek, ennek taglalásától most eltekintenék.
Mindenesetre most hirtelen kiderült, hogy mennyire fontos azt közölni a választóval, hogy ez a rendezvény nem ám valami Nagy Összeborulás, mert itt csak a szocik borulhatnak, és ők erre a célra Bajnait választották, aki volt olyan ostoba, hogy a saját pályájukon, a kamarillapolitizálás rögös terepén próbálta meg felvenni velük a harcot – hacsak nem egy színes, szélesvásznú kosztümös kalandfilm kardozós jelenetének felvétele folyt, mert ez sem kizárt.
Mindenesetre Bajnai ma már tudja a helyét, belátta, hogy ha már nem lehet Bánk bán, akkor neki meg fog felelni az ötödik alabárdos hálás és jólfizetett szerepe is, aki majd Mesterházy színrelépésekor fegyvere nyelével hármat koppant a világot jelentő deszkákon és bejelenti a trónkövetelő érkezését.
Mesterházy meg majd toppant néhányat, mint a veréb, kardot ránt, hősies pofákat vág, és úgy csinál, mint aki a seregeit Waterloo felé vezeti, holott az ő helye már ki van régen jelölve a Szúnyogszigeten, a zakója ujjába pedig belülről egy címkét varrtak: használat után eldobandó.
De azért a négy év boldogság az biztos.
És ez a lényeg.
Ha pedig az osztozás a továbbiakban nem kétharmad-egyharmad, hanem csak négyötöd-egyötöd, az is több a semminél, legfeljebb kevesebb részre kell majd osztani a ránk eső egyötödöt, ugye.
Hirtelen beszélhetnékje támadt a Néma Leventének, Botkának, és Puchnak, Szanyinak is kellett egy-két mondatot mondania – utóbbinak a brüsszeli stallumért - és láss csodát, mindahányan Gyurcsánynak mentek neki.
Azt taglalták, hogy kár rá és pártjára szavazni, hiszen ők tálcán kínálják a megoldást – épp csak azt nem tették hozzá, hogy szépen csillog az ezüstérem is.
Na, igen – nekik.
Gyurcsány meg még ma is azt gondolja, hogy a kényszer majd egybetereli Orbán ellenfeleit, de szerintem téved.
Ezek a politikusok nem ellenfelei Orbánnak, ezek a politikusok kiszolgálói az önkényuralomnak, akik nem harcolni akarnak, hanem mint a bableveses rosszleányok, már régen hanyattvágták magukat és várják, hogy végre pocsékolja meg már őket a Vezér, hadd sikkantsanak aprókat, hogy most finom, most ne hagyja abba.
Gyalázat, ezek a baloldal árulói, az egyszerű nép árulói, ócska pártbürokraták.
Gondolom, felolvastatták maguknak a történelemkönyvből a Bethlen-Peyer paktumot, és mivel hallották, hogy Orbán Bethlen politikai karakterét kezdi magára vonatkoztatni, úgy gondolták, hogy akkor ők sem lesznek rosszak Peyernek.
Hihetetlen, ahogy a történelem képes ismételni magát, hihetetlen, hogy mi meg soha, semmiből sem tanulunk.
Most ott tartunk, hogy az ünnepség szónokainak nem szabad együtt a színpadra állniuk, szigorúan csak egymás után jelenhetnek meg, beszélhetnek, és mély csalódást okozna, ha Gyurcsány beszéde alatt nem hibásodna meg a hangosítás.
Közben azért a többiek is erőlködnek, hiszen Schmuck Andor is beszállt a rombolásba, mert úgy vélte, érdekesebb, ha nem mond semmit annál, amit esetleg mondani tudna.
Talán igaza is van, csak kár a nyugdíjasaiért.
Tulajdonképpen a legjobb az lenne, ha mindenhol helyi szinten szerveznék az Orbán leváltására elkötelezett vezetők az együttműködést, mert a jelenlegi helyzettől már csak egy lépés, hogy a választó legmélyebb lenézése jegyében Puch ürgepörköltet főzessen nekik.
De persze azért türelmeskedjünk, hiszen csodák mindig történhetnek, most se zárjuk ki a lehetőségét.
Közben a jobboldal nekiment Bartusnak, aki a baloldalon egy egyszemélyes intézmény, az Amerikai Népszava lelke.
Szorgalmasan bekenték szarral, mondván, hogy ügynök volt, de ügyetlenül, mert a vödör véletlenül a saját nyakukba borult.
De jellemző, merthogy ma, mikor már Magyarországon egyetlen független médium sincs, ezt is el akarják lehetetleníteni.
Kár lenne.
És ez még nem is a kampány, mi lesz itt még később?
Azt hittem, minél közelebb a választás, annál inkább Orbán lesz a gondok okozója - erre tessék.
Ki gondolta volna?

:O)))