ESET...

Ha bolti eladó akarsz lenni, akkor el kell menned munkaalkalmassági vizsgálatra.

Doktor bácsi megvizsgál, megállapítja, hogy megvannak-e a munkakör betöltéséhez szükséges szellemi és fizikai képességek és adottságok, nincs e valamilyen olyan betegség, amelyik kizárná foglalkoztatásod lehetőségét az adott munkakörben.

Ki kellene terjeszteni ezt a miniszterelnöki munkakörre is, lehetőleg nemzetközi pszichiátriai stábnak kellene megvizsgálni azt, aki ezt a munkakört be kívánja tölteni, merthogy az egészségi alkalmasság nem csak abból áll, hogy valaki alkalmas kétszer negyvenöt percen át rohanni egy labda után.

Végre el kellene jutni a közgondolkodásnak odáig, hogy elfogadja: nem minden betegség vérzik, és nem mindegyik betegség daganatos, - a mentális betegségek testi tünetek nélkül is lehetnek sokszor súlyosabbak, mint amikor dől a vér egy becsúszó szerelés után.

Ha valaki a miniszterelnöki munkakört nem munkának, hanem küldetésnek fogja fel, ha a nép által átmenetileg ráruházott hatalmat nem rendeltetésszerűen használja, ha önmagát csalhatatlannak képzeli, és ha azt gondolja, hogy a hatalma korlátlan, bármit megengedhet magának, az beteg ember.
A mi miniszterelnökünk sajnos – úgy tűnik – beteg.

Nem szégyen ez, hiszen a felnőtt népesség kb. 28%-a szenved valamilyen mentális betegségben, és a mai, korszerű módszerekkel és gyógyszerekkel akár hosszú időre is tünetmentessé lehet tenni valakit, de teljesen kigyógyítani belőle soha nem lehet.

A mi kormányfőnknél ugyan vannak a betegségnek külső jelei is, mint például a kényszeres szájnyalogatás, - lásd legutóbb például a kitüntetések átadásánál - de ez talán elhanyagolható is lenne, hiszen sok ember él közöttünk, akinek pl. rángatózik a szeme – „tic”–je, tikkje van de mégsem kártékony.

Viszont amit ma produkált, az kiesik a hagyományos politikai eszközök kategóriájából, ilyet egészséges, normális ember nem tesz.

Ilyet csak egy szociopata tesz.

„A pszichopata a többi embert tárgynak tekinti, akiket manipulálni és kihasználni kell, úgy, ahogy többségünk egy csavarhúzót vagy egy papírzsebkendőt használ.

A szociopata gyakran agresszív, nem érez empátiát mások iránt (bár megjátszhatja), és nem érez szégyent vagy megbánást a visszaélései miatt.

A szociopaták legnagyobb problémája, hogy nem tudják magukat mások helyébe képzelni.

Ennek ellenére általában sikeresek, hiszen céljaikat keményen, sőt kíméletlenül megvalósítják. Egyidejűleg a szociopaták sima modorú, gyakran vonzó és spontán személyiségek, meggyőző beszélőkészséggel.

Ám hamar elunják magukat, állandó szükségletük van különböző impulzusokra.

Hazudozók, manipulálják a többieket, nincs lelkiismeret-furdalásuk, gyenge az emocionális életük, érzéketlenek, csekély mértékben képesek kontrollálni viselkedésüket, impulzívak és felelőtlenek.

Azt a tényt, hogy csak saját céljaikat követik, legtöbb esetben jól tudják titkolni.” – írja a szakirodalom.
A mai, az Alkotmánybírósággal kapcsolatos bejelentés azt tanúsítja, hogy a mi miniszterelnökünk teljesen elveszítette az arányérzékét, úgy véli, hogy a választáson megjelentek kétharmadának szavazata mindenre feljogosítja, egyszemélyi kényúr lehet ebben az országban, aki megengedheti magának a demokratikus intézményrendszer teljes szétverését.
Innen már csak egy lépés a császárrá koronázás – vagy a zárt osztály.
Mikor hajdan Ceausescun röhögtünk, el nem tudtuk volna képzelni, hogy ebben az országban valaha is lesz még ember Szálasi és Rákosi után, aki annyira bornírt hatalomgyakorló lenne, mint a román diktátor és lám…
Beigazolódott apám mondása: ami még nem volt, az még mind lehet…
Mindig vannak csicskások, akik a hatalom morzsáinak felszedegetése ellenében gátlástalanul kiszolgálják a hatalom csúcsán üldögélőt, akik képesek minden emberi tartásukat feladni és teljesen kivetkőzni magukból.
Orbánt egyre ocsmányabb alakok veszik körül, erre legjobb példa újonnan üzembe helyezett balkeze, Lázár, aki cinikus gátlástalanságban tán még főnökén is túltesz.
Az csak a csodálatos, hogy senki nincs a jobboldalon, aki ki merne állni és azt mondani, hogy eddig és ne tovább!

Nem igaz, hogy a jobboldalon nincsenek ép erkölcsi érzékű emberek, ne lennének magán- nyugdíjpénztári tagok, ne lennének alacsony jövedelműek, ne lenne olyan jobboldali értelmiségi, aki ne ismerné fel a már nem is titkolt egyszemélyi hatalomra törekvést és azt sem hiszem, hogy mindenkinek tetszik a jogállam és a demokratikus intézményrendszer átalakítása bohóctréfává.

Hol vannak ezek az emberek?

Félnek?

Vagy két-három turulszobor megfelelő ellenérték nekik a független, öntudatos polgár ethoszáért?

Orbán körül már nincs senki – a szintén klinikai eset Kövéren kívül – a régi gárdából, elballagtak, vagy maguktól, vagy némi rábeszélésre és most ott ülnek a brüsszeli Gulagon, - azért ez is beszédes tény.

Maradtak a csicskák, - a Navracsicska, a Szijjártó meg a Lázár, - nagyon nagyot kellhet szakítani azért, hogy ezt a szerepet eljátsszák…

Shakespeare írja:

"De a dölyfös ember

Parányi kis hatalmával feszítve

Nem látja meg, hogy lénye nem egyéb

Egy rossz tükörnél!

Mint veszett majom

Tombolva ágál a nagy Ég előtt

Hogy sírnak fönn az angyalok…”

:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/eset