BOSSZANTÓ

Halálosan felbosszant minden alkalommal, mikor a közélet szereplői – beleértve azokat az újságírókat is, akiknek hivatalból tisztában kellene lenniük minimum az elmúlt egy-két évtized történéseivel – elkezdenek ájult lihegéssel arról értekezni, hogy hát igen, mecsoda kivételes jelenség, hogy a Fidesz kétharmaddal kapott felhatalmazást a kormányzásra.

Mérgelődésem tárgya az, hogy ez a kijelentés hazugság.

Hazugság azért, mert ha öt választásból két alkalommal születik kétharmados felhatalmazással rendelkező kormány, akkor annak azért nincs különösebb ritkaságértéke, a parlamenti demokrácia egyik lehetséges helyzete, melyben az ilyen felhatalmazással rendelkező kormányra könnyebben végrehajtható programja mellett nagyobb felelősség nehezedik, hiszen a döntéshozók köre szűkült.

Nem létszámában, hanem a döntésben résztvevő politikai erők számát tekintve.

Mintha mindenki megfeledkezett volna arról, hogy Horn Gyula kormánya ugyanilyen kétharmados többséggel rendelkezett, és ez így is van jól.

Egy ország kormánya nem akkor működik jól, amikor a miniszterelnök két év handabandázás közben falnak viszi az ország szekerét, hanem akkor, mikor az ország népe észre sem veszi, hogy van miniszterelnöke - az ország mégis működik, a gazdaság kiegyensúlyozott, az emberek életszínvonala csendesen növekszik és a politikusokon kívül senki nem kell, hogy naponta eltorzult arccal és elvörösödött fejjel politikával foglalkozzon.

Persze kétharmad és kétharmad között van némi különbség, leginkább abban, hogy ki hogyan értelmezi az ilyen felhatalmazásból adódó lehetőségeket, kötelezettségeket.

Horn egyik első intézkedése az volt, hogy az Alkotmány módosítását minősített többséghez, a képviselők négyötödének szavazatához kötötte.

Nem kényszerítette őt erre semmi, csak ráérzett arra, hogy a látszólagos korlátlan lehetőséggel élni nem szabad, mert súlyos torzulásokhoz vezethet.

Így aztán a hatályos alkotmány keretei között próbálta meg érvényre juttatni elképzeléseit.

Orbán első dolga volt a korlátozás eltörlése, mivelhogy nem volt és ma sem képes elviselni semmiféle korlátozást.

Ha zt gondolja, hogy az első adandó alkalommal nem fogják az összes eddigi intézkedését eltörölni, akkor nagyot téved és még jól jár, ha a nép nem akarja majd az Alaptörvény asztalait széttörni a fején, de igazuk is lenne.

Asztalra libasült való párolt lilakáposztával, papírral ezidáig csak teheneket etettek, de ettől azok is felfordulnának.

Ami a Vezért illeti, most mást sem csinál, csak bólogat, márcsak egy Wartburg kalaptartóra kellene neki szert tennie, jól mutatna ott nagyon.

De szemernyi kétségem sincs, hogy már azon töri a fejét, hogy hogyan tudna valamiféle trükkel kibújni frissen vállalt kötelezettségei alól.

Most bajban van, most mindent aláír, amit elétesznek, ő ma az Unió Smittplagija, de hinnünk azért nem kellene neki, ennek az embernek a hazugság ugyanolyan természetes, mint a levegővétel.

Ő a kétharmadot a saját hatalma bebetonozására iparkodik felhasználni, elég jó hatásfokkal, ami azt illeti.

Senki, soha nem hitte volna, hogy a demokráciához való viszonyban egy Horn-Orbán összevetésből Horn Gyula jön ki jobban, méghozzá toronymagasan.

Aztán itt van a hazához való viszony.

Ez is nagyon idegesít, mert a köztudatban az él, hogy a szocialisták és szabaddemokrata partnereik kormányzásuk éveiben mindent elrontottak, eladósították az országot, és hát ugye, loptak és hazudtak.

Ezzel szemben a Fidesz felvirágoztatja Magyarországot, mint ez köztudott.

Hogy a szocialisták kormányzása alatt felépült néhány híd, párszáz kilométer autópálya, kétszáz körüli ipari park, felépült vagy háromszáz iskola, ez kit érdekel, ma már az az értelmiségi réteg is csak a fejét csóválja ha valaki eredményekről beszél, amely maga is részese volt a sikereknek.

Az is vicces, hogy évek óta mennek a büntetőeljárások, de jogerős ítélet még első fokon sincs egyikben sem, a vádak meg düledeznek, lassan a védőügyvédek úgy csemegéznek a jogi melléfogásokban, mint liba a tarlón.

Ami meg az ország lakosságának állapotát illeti, nem nagy hőstett felemelni a minimálbért, de az összes munkavállaló bérét ehhez igazítani, az már bizony húzósabb feladat volt.

És annak megvalósítása is, hogy folyamatosan emelkedjenek a reálbérek és a nyugdíjasok reáljövedelme.

Ma meg szemrebbenés nélkül villantja ránk félelmetes fogait a Fidesz szóvivője, mondván: a szocialisták elszegényítették a nyugdíjasokat.

És erre sincs reakció, nincs egy nyugdíjas-szervezet sem, mely felemelné a hangját és azt mondaná: miről beszél jóasszony?

És pont Ön mondja ezt, százezrek nyugdíj-megtakarításainak megmentője?

Hol van ilyenkor a szépkorúak jóltáplált napközise, hogy elmondja az igazságot?

Ja, hogy akkor nem lehet Gyurcsány ellen kampányolgatni?

Az is idegesít, mikor azt taglalják, hogy a szocialisták tönkretették az országot.

Megkérdezném, hát mikor volt rosszabb Magyarország nemzetközi megítélése - a Gyurcsány - Bajnai időszakban, vagy most?

Hahotázva röhög rajtunk a világ, ahogy a Kettéfűrészelt Óriás és a Leghugyozott Lángelme által alkotott Nemzeti Gazdasági Csoda és a remek gazdasági szabadságharc összeomlik.

Röhögnek rajtunk tekintélyes államelnökünk miatt is, és fognak még sok-sok dolgon röhögni, mi meg sírhatunk.

Elég a Vezér vagy a Fidesz szóvivőjére csak ránézni is, egy rémálom, hogy ilyen emberi minőség ilyen fontos pozíciót tölthet be, persze ezzel nem mondanám azt, hogy nem illeszkednek prímán a vezér minőségéhez…

De én azért dühös vagyok, mert szeretnék büszkének lenni a világban, hogy magyar vagyok, szeretnék egy olyan országban élni, ahol az állam vezetőit, általában a politikusokat komolyan lehet venni.

Nem mondom, a Nemzetvezetőt komolyan kell venni, mint amikor patkány költözik a házba, mert végtelenül kártékony tud lenni ebben a minőségében, terjeszti a kórt.

Nem vagyok nagyralátó, nekem doszt elég lenne egy csendes, kiegyensúlyozott miniszterelnök is, olyan földhözragadt típus.

A kínai átok azt mondja: Élj izgalmas korban.

Szeretnék egy unalmas korban, unalmas országban végezni a dolgom, utána hazamenni és nyugodtan élni a családommal, négyévente dönteni arról, hogy elégedett vagyok-e a hatalom gyakorlóival, szóval semmi forradalmárkodás, semmi gyűlölködés.

Béke és békesség.

Vajon lesz egyszer ilyen társadalom errefelé?

:O)))


Ps: A képet, mint törzsanyagot  az Örülünk Vincent?-ről palizáltam,  kedves alkotó, ugye, nem baj?