EGYMÁSKÖZT

Hát, ha ezt a posztot megírom, lesz itt sipákolás ezerrel, a politikailag korrekt közbeszéd emlegetése, romázás egyrészről, genetikázás meg cigánybűnözés emlegetése másrészről, úgyhogy mindjárt bevezetőben szögezzünk is le egy-két dolgot.
Az, hogy valaki bűncselekményt követ el, kriminálpolitikai és büntetőjogi kérdés.
Aki bűncselekményt követ el, azt meg kell büntetni.
Az, ha egy társadalmi csoportot olyan helyzetbe hozunk, hogy a létfenntartása érdekében bűncselekményeket kelljen elkövetnie, az szociálpolitikai kérdés.
Ez ellen tenni kell, de nem a büntetőjog eszközeivel.
Ha egy társadalmi csoport gyermekei előtt már az óvodában bevágják az ajtót, az pedagógiai és társadalompolitikai kérdés, még akkor is, ha ez a sors nem csak nekik jut, hanem az ellenük hergelt, hasonló szociális helyzetben levő más csoportok gyermekeinek is.
A kirekesztés és a rasszizmus társadalomszociológiai kérdés, tűrhetetlen.

Ha jól belegondolunk, olyan, hogy cigánykérdés tulajdonképpen nincs is, mint ahogy nincs zsidókérdés sem, hogy sváb, bunyevác vagy keverék-kérdésről ne is beszéljünk.
Nem véletlen, hogy amikor a társadalom megélhetést tudott adni polgárainak, akkor ezek a kérdések megbújtak, valahol a társadalom tagjainak magánéleti sötét zugaiban, nem sok vizet zavartak.
Ma viszont ott üldögélünk a rasszizmus időzített bombáján és várjuk a csodát, mely soha nem fog bekövetkezni, ha így folytatjuk tovább helyzet kezelését, mint az elmúlt negyedszázadban.

Merthogy a társadalom majd fele létminimum alatt nyomorog, gyermekeinek esélye sincs a kitörésre, cigány és nemcigány nincstelen egyként üldögél otthon, tanácstalanul, kiszolgáltatva mindenki kénye-kedvének, ostoba köztisztviselők packázásainak, rendőrök vegzálásának, a helyi nagyemberek hatalmaskodásainak.
Cigány származású magyar állítólag nyolcszázezer körül van az országban, de amúgy az isten se tudja, hogy pontosan mennyi, ez csak valamiféle közmegegyezésen alapuló becslés, ami azért vicces, mert miközben a jobboldal az ország elcigányosodásával ijesztgeti a nem a sok eszéről híres Julcsa nénit, addig ezt a számot hallhattuk huszonöt évvel ezelőtt is, meg ezt hallhatjuk ma is.

A cigányság nem egységes társadalmi tömb, sem szokásait, sem társadalmi helyzetét, sem hagyományrendszerét, nyelvét, de még a bőre színét tekintve sem.
De még, ha egységes lenne, akkor is – a négymillió embernek csak húsz százaléka lenne a nyolcszázezer cigány, de a többiek is ugyanolyan élethelyzetben vannak, ugyanúgy vegetálnak máról holnapra szinte a zuzmó szintjén, a gyerekeik számára a kitörés éppoly reménytelen, mint a cigánygyerekek számára.
Persze ezt sokan a Pasaréti út környékén el sem hiszik, hiszen nem érintettek a problémában, legfeljebb csak a majdani gazdag-gettók lakóiként, már, ha eljutunk odáig egyáltalán.

Mindez azért jutott eszembe, mert elolvastam a hirado.hu cikkét, mely Orbán Viktor és Farkas Flórián tárgyalásáról tudósított.
Ennek utána mondta a miniszterelnök, hogy "Európa legnagyobb rejtett tartaléka, az a roma közösség".
Csodálom, hogy nem globálisan kezelte a kérdést... 

A kormányfő azt is mondta: a közmunka volt a "legnagyobb jótétemény" a roma közösség számára az elmúlt négy évben, hiszen 57 ezer olyan cigány kapott munkát, aki korábban sohasem dolgozott.
A miniszterelnök úgy fogalmazott: "Ha Magyarországnak képzett, munkára és hadra fogható több százezres munkaerőpiacra lesz szükségünk, akkor elsőként a Magyarországon élő roma közösség képzésével, oktatásával, nevelésével munkaerőpiacon való részvételre való felkészülésével, felkészítésével kell foglalkoznunk."

Nem mennék bele a történelembe, de éppen a tárgyalás két résztvevőjének személyes sorsa mutatja meg, hogy mennyire ócska és hazug, ami nálunk cigánypolitika címen folyik.
Az átkosban a cigányságnak valódi munkája, gyermekeiknek valódi kitörési lehetősége volt, ma meg sikerként könyveljük el, hogy rabszolgamunkára tudjuk terelni a legszegényebbeket, alternatívaként az éhendöglést kínálva számukra.

Arról nem is szólva, hogy a számok légbőlkapottak, merthogy etnikai adatszolgáltatás egyelőre még nincs, mint ahogy azt sem lehet pontosan definiálni, hogy ki számít cigánynak.
Az, aki magát annak vallja?
Volt népszámlálás, melyen pártízezer ember vallotta csak magát cigánynak.
Az, akiről sokan állítják?
Rossz ebbe belegondolni is, emberek ezrei kapnának sikítófrászt, és tiltakoznának vehemensen.
És akkor a fél és negyedcigányokról nem is beszéltünk.
Vagy kezeljük a cigányságot életformának?
Akkor oda a szép statisztika, mert az ország egyharmada gond nélkül belefér a friss kategóriába.

Volt egy vicc, hogy az amerikai elnök és a szovjet pártfőtitkár a Leningrádi Filharmonikusok koncertjén vesz részt és a szovjet vezető dicsekedve mondja: Látja nálunk nincs antiszemitizmus, ebben a zenekarban is hetvenkét zsidó van,
Mennyi van a New York-i Filharmonikusok között?
Nem tudom, mi nem számoljuk, mondja az elnök, - akár nálunk is abba lehetne hagyni a dicsekvést.
Nem foglalkozom most a hülye fogalmazással, nekünk nem munkaerőpiacra lesz szükségünk, merthogy az van, ha kereslet nincs is,  hanem – adná az ég – munkaerőre egy létező és működő munkaerőpiacon.
Ellenben ha hadrafogható embereket akar, akkor azoknak biztosítani kell a megfelelő táplálkozást, a fűtést, és még sok egyebet, mert az ostoba ember is tud harcolni – erre ő a legeklatánsabb példa – de a legyengült, ezer betegségtől szenvedő ember nem lesz soha hadrafogható.
Ami meg a leszakadt társadalmi rétegek felzárkóztatását illeti, annak kulcskérdése az oktatás-nevelés.
Bármennyire is viccesnek tűnik, hat éves korára készen van az ember, utána lehet rajta még csiszolgatni, de alapvetően soha nem fog már megváltozni.
A bölcsődével kellene elkezdeni a nevelést, meg az óvodával, mert a kisgyerek akkor még formálható, az agya, mint a szivacs, mindent képes utánozva megtanulni, úgy hatéves koráig.
Nyelvet, viselkedéskultúrát, szókincset, játékot, mindent.
Nem véletlen hogy egyes fejlett országokban az iskola nem hatéves korban, hanem előbb kezdődik, a felzárkóztatás azok számára, akiknek erre szükségük van, így könnyebb.

A  közmunkáját meg dugja fel magának a Miniszterelnök Úr, nemigen lehet büszkének lenni arra, hogy a XXI. században a magyar politika rabszolgamunkára akarja alapozni az ország jövőjét – ez csak az ostoba kispolgár hasbaakasztására és a szegények totális kizsákmányolására jó.

Farkas Flóriánt meg legjobb lenne elfelejteni.
:O)))

SETÉTSÉG

Azt nyilatkozta Setét Jenő cigány szociális munkás,

hogy ”a pártok a legkisebb befektetéssel a legnagyobb hasznot akarják kivenni, politikai prédának tekintik a cigányokat.
Setét Jenő jogvédő, az „Ide tartozunk!” roma közösségi hálózat alapítója és szervezője attól tart, hogy a miskolci Pásztor Albert támogatása nem egyedi eset, hanem akár a baloldalon végrehajtott stratégiaváltás része is lehet.
A romák számára egyetlen lehetőséget lát: tömegek mozgósítására képes önszerveződést kell létrehozni.”

Elspekuláltam – talán igaza van, habár én azért nem gyömöszölnék be egy fazékba mindenkit, nem mosnám össze a pártokat és nem követném a ma oly trendi elvet, mely szerint ezek mind egyformák – nem egyformák.
A cigánysághoz való hozzáállásuk sem egyforma, a cigánysággal kapcsolatos szándékok őszintesége sem egyforma, cigányságot képviselő politikusaik minősége sem egyforma.
Szóval ezt a „mind egyforma” szöveget hallani egy cigány szájából, aki állítólag éppen az ellen a nézet ellen küzd, mely szerint a cigány mind egyforma, bűnöző, koszos és büdös, továbbá élősködő – meglehetősen furcsa.

Az még furcsább, hogy negyed század alatt felhalmozható politikai tapasztalat sem elég arra, hogy ráébredjen – az ő ellenfelei nem egy demokratikus pártban vannak, még ha neki nem is tetszik a volt miskolci rendőrkapitány egy öt évvel ezelőtti nyilatkozata.
Hát, nekem meg nem tetszik egy cigány aktivista politikai fellépése, aki harmadmagával ott szambázott a téren, olyan táblával, melyen azt kérdezi, hogy zsidózó polgármester-jelöltje is lesz-e a tüntetést szervező pártnak.
Hát, fel vagyok én is háborodva, mert ezzel azt mondta ki tulajdonképpen, hogy a DK a zsidók pártja, akik a saját érdekeiket védik, de őket, cigányokat nem.

Szerencsétlen ügy ez, akármerről nézzük, és bár a néhány papírlap kinyomtatásába nem kellett túl nagy energiát fektetni, de azért a kevésért is kár volt.

Ostoba dolog Pásztor Albertet rasszista szerepbe szorítani, mert nem rasszista ő, hanem egy tárgyilagos ember, nyilatkozata idején éppen rendőrkapitány.
Olyan ember, akinek egy tájékoztatójából kiragadott mondata nem szolgáltathat alapot erre, hiszen éppen ennyi erővel Lakatos Attila cigányvajdát is meg lehet vádolni rasszizmussal, Setét Jenőt antiszemitizmussal, a római Pápát homoszexualitással, és így tovább.
Harlemben a helyi rendőr a fekete bűnözőkkel harcol, merthogy ott övék az utca, Miskolcon meg a betelepített cigányok bűnözőké az Avas, hát róluk szól a bűnüldözés, és a rájuk jellemző elkövetői magatartásról.

Setét & Co. addig-addig erőlködik, míg  csak el nem jutunk odáig, hogy egyetlen igaz ember él csak Magyarországon, kinek ablaka a Parlamentben éjjel is világos - a Vezér értünk dolgozik….
Ha valaki politikusnak áll, akkor az lásson is a pályán, próbáljon összefüggéseket keresni, ne csak handabandázzon.
A cigányság mai problémája nem Pásztor Albert, ő csak arra jó, hogy egy cigány vezető őt támadva odatörleszkedhessen egy politikai csoporthoz, mely ennek nagyon örül, hiszen tagjai egyrészt végre be tudják azonosítani a cigányt, ha szembejön velük az utcán: kerekded, barna bőrű és táblát tart a kezében.
Másrészt nem csak cigány ez a cigány, hanem remek hivatkozási alap is: lám, a cigányok is megsértődtek…
Setét Jenő – gondolom, ő ezt nemigen veszi észre, vagy nem érdekli - eszköz egy politikai játszmában, melynek célja Gyurcsány eltávolítása a politikából.
Ha tudja, szégyellje magát, ha nem tudja, akkor meg adja valaki végre a tudtára.

Huszonöt év telt el a rendszerváltás óta, tenger pénz ment el célzott támogatások és kamupályázatok formájában az eleinte ilyen formában nem is létező cigánykérdés megoldására, minden haszon nélkül.
Volt telepfelszámolási program, ahol ügyvéd, OTP ügyintéző és cigányvezető kéz a kézben fosztották ki a cigányokat, voltak munkahely-teremtési támogatások, osztottak kislibát, adtak földet, melyet a Sztalinyec sem volt képes feltörni, a pénz elfolyt kézen-közön, a cigány meg kiszolgáltatottabb ma, mint az elmúlt hetvenöt évben bármikor is volt.
Ez a többségi társadalom bűne, de bűntársak benne a Setét Jenők is, akik részt vettek a bazinagy cigánymutyiban.

Abban igaza van Jenőnek, hogy a politikai pártok a cigányságot eszköznek tekintik, de a helyzet kialakulásában nekik is tetemes részük van.
Tiz-húsz évvel ezelőtt még bátran írhattam, hogy cigánykérdés, mint olyan nem létezik, ellenben létezik szociális kérdés, foglalkoztatáspolitikai kérdés, oktatási kérdés, népesedéspolitikai kérdés – mára már ez érvényét vesztette, mert ma már vannak falvak, melyek teljesen elcigányosodtak.
Vannak városrészek, melyek teljesen elslumosodtak, a lakók pedig élik a gettó boldognak éppen nem mondható életét, nézegetik egymás nyomorát, nincs munkájuk és nincs előttük sem perspektíva, sem normális életvezetési minta.

A mindenkori hatalom megnyugtatta a lelkét azzal, hogy szétosztott párszáz, esetleg párezer milliót a cigányvezetők között, keresztet vetett rá, aztán a pénz hamar eliminálódott.
Az volt a szép elképzelés, hogy majd ennek segítségével a cigányság kihúzza magát a saját hajánál fogva a bajból, ami persze nagy marhaság volt.
Főleg egy olyan országban, ahol a többségi társadalom is éppen csak középső csoportos abban az óvodában, ahol a demokráciát el kellene kezdeni tanulni, a cigányság meg éppenhogy csak kiscsoportos.

Egy büdös buznyák nem sok, annyit sem adnék a sokszor büntetet előéletű, vagy éppen kegyelemmel mentesített cigányvezetők kezébe, egy cigány klánt sem engednék belekotorni a pénzesládikóba, hanem minden kiadott fillérnek megkérném az ellenértékét.
De rengeteget adnék, mert ezen nem lehet takarékoskodni, hiszen ha kitermelünk egy képzetlen, fegyelmezetlen, munkára alkalmatlan réteget, a magyar jövőt skótoskodjuk el.
Viszont a pénzt, mint az Unió a támogatásait, csak pályázat alapján, konkrét célra és szoros elszámolás mellett adnám, szinte napi ellenőrzéssel, kikötve, hogy a pénzen nem lehet sem tanulmányt vásárolni, sem utazgatásokat meg tapasztalatcseréket támogatni, cigányszervezetet is csak a működését segítő dologi eszközökkel.

Viszont lehetne a gyerekeknek számítógépet adni, sportfelszerelést venni, tankonyhát berendezni, szociális munkásokat fizetni, a rászorulóknak ételt, ruhát, tankönyvet adni.
Ha az egyetemeken kancellárt neveznek ki a sok felsőfokú végzettségű fölé, akkor miért lenne probléma, ha a cigányságra költendő pénzt is ellenőriznék, mégpedig nem utólag.
Ami meg az önszerveződést illeti: volt rá negyed századuk Setét Jenőéknek, az eredmény nulla, akkor most meg kellene próbálni nem a cigányságra bízni az önmentést, hanem hozzáértő szakemberekre – pedagógusokra, szociológusokra és épeszű, ép szemléletű gazdasági szakemberekre.
Setét Jenő meg egyelőre segítse őket, hátha együtt többre mennek.
Persze lehet, hogy rosszul képzelem…

:O)))

BALOG MINISZTER SZOMORÚSÁGA

A Nyíregyházi Törvényszék pénteki, nem jogerős ítéletében jogellenesnek minősítette a cigánygyerekek elkülönítését a nyíregyházi Huszár-telepi általános iskolában az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány által indított polgári peres eljárásban.
Az emberi erőforrások minisztere pedig szomorúnak nevezte, hogy a bíróság a nyíregyházi Huszár-telepi általános iskola ügyében kétségbevonja a szülök szabad iskolaválasztását.

Balog miniszter mellesleg Isten embere, református lelkész, teológus, aki életében rengeteget tanult, de sem a társadalomról, sem az emberi lélekről nyilvánvalóan nem tanult meg semmit.
Azt is mondta, hogy „Az ítélet fokozta a harci kedvemet, tovább harcolunk egy jó, tisztességes döntésért, ami jó a gyermekeknek”.
A hiperempatikus miniszter megnyilatkozásából két dolog következik: az egyik az, hogy a bíróság a hatályos törvények alapján képtelen eldönteni, hogy mi jó a cigánygyerekeknek, azt eldönteni csak a nagytudású miniszter képes, másik pedig az, hogy a miniszter talpig vasba öltözötten küzdeni fog a szegregációért, merthogy az az igazi, az egyedül üdvözítő megoldás a cigányság számára.
Attól lesz a gyermek lelke egészséges, attól fogja magát öntudatos, másokkal egyenrangú, teljes értékű magyar állampolgárnak érezni – márhogy a miniszter szerint.

Tulajdonképpen ez a szegregáció remek dolog, még kicsit dolgozgat a szomorúszemű miniszter rajta, akkor kiemelkedő eredményeket lehet elérni viszonylag rövid időn belül, hiszen ha a gyermek már zsenge ifjúkorában megszokja az elkülönítést, akkor felnőtt korában sem fog tiltakozni az ellen, ha például csak a busz hátsó részében utazhat, meghatározott padokon ülhet a közterületeken, nem léphet be mindenhová, ahová a többi állampolgár és így tovább.
Nem kell nekünk mindent újra feltalálnunk, vannak ennek szép hagyományai Dél-Afrikában, sőt Amerikában is, igény pedig természetesen lenne rá.
Ebben a haladó gondolkodásáról híres országban az ilyen előrevivő gondolatokat mindig fel szokták karolni, a református egyház pedig erről különösen nevezetes, Ravasz püspök zsidótörvényekre leadott felsőházi szavazatai óta ez köztudott, a Hegedűs család ezt a képet napjainkban már csak cizellálja.

Ravasz püspök a zsidóüldözések kapcsán alkotott maradandót, mikor szavai szerint „valami világördöngösség szállta meg a lelkeket”, és most már csak azt kell kivárnunk, míg Balog miniszter és református lelkész is eljusson majd annak a felismerésére, hogy a „kívülről reánkerőszakolt fajgyűlölet” ellen nem lépett fel elég határozottan, és hogy az állam képviselői „nem fejtettek ki elég bátor ellenállást a lassan kibontakozó démonizmussal szemben”.
Nagy kár, hogy Ravasz püspök keresztyéni érzelmektől átfűtött mosakodásáig – többek között Balog miniszteréhez hasonló tisztességes döntései következményeként - néhány százezer honfitársunkat, köztük cigányokat is meggyilkolták, gondolom, a mű folytatása mostanság még hátra van.
Balog miniszter nem ostoba ember, csak éppen az erkölcs és a tanításaik szerint minden emberben fellelhető Isten hiányzik belőle.
Balog miniszter egy lelketlen bőrzsák, hadd ne taglaljam, hogy mivel töltve. 

Ami a szegregált oktatást illeti, az ebben az országban maga a hazaárulás.
Majd egymillió cigány él ebben az országban, ha azokat is hozzávesszük, akik nem is tudják, vagy elhallgatják, esetleg letagadják magukról, hogy cigány felmenőkkel rendelkeznek, csak ha meglátják a gyantát, akkor összefut a szájukban a nyál, akkor van az másfélmillió is.
Általában szegény emberekről van szó.
Márpedig az köztudott, hogy minél szegényebb egy népcsoport, annál magasabb körükben a népszaporulat, az Úr, vagy a természet így gondoskodik megmaradásukról, az átlagosnál magasabb csecsemőhalandóság, a rövidebb átlagéletkor és rossz közegészségügyi helyzetük miatt.
Így aztán a társadalmon belüli részarányuk folyamatosan nő, velük együtt nő a szegények és alulképzettek száma, méghozzá meglehetősen gyorsan.

Ez aztán oda vezet, hogy a társadalom egyre kevésbé tudja felhasználni őket a kieső munkaerő pótlására, hiszen ez nem az a helyzet, amikor egy magasan képzett szakembert száz képzetlennel pótolni lehetne.
Balog miniszter azt kivételesen jól látja, hogy a cigányság felemelkedésének kulcsa a képzés és a foglalkoztatás - ez a két kulcsszó a romák befogadásához - mint mondotta, ami erős lényeglátásról tenne tanúbizonyságot, ha adekvát cselekedetekkel párosulna – de helyette inkább szegregálunk meg közmunkában szél által kergetett műanyag zacskókat szedetünk velük.

A nagytudású teológus abban is téved, hogy a cigányokat be kellene fogadnunk.
Nem kell őket befogadnunk, a cigányok mi magunk vagyunk, mint ahogy mi vagyunk a svábok, a tótok, a sokácok és a jászok is, hogy a II. Ukrán Front, a vallon zsoldosok, a török szpáhik vagy a tatár megszállók kései utódairól már szó se essék.
Magyarok ők is, ha tetszik, ha nem, mint az összes többi magyar, akik itt szaladgálnak az utcákon vagy üldögélnek a hivatalokban, übermenschként kommunikálva az eléjük kerülő cigánnyal.

Azért is érdekes a dolog, mert Balog miniszter ebben az országban élt a Kádár-rendszerben is, látott cigányt dolgozni is, felemelkedni is, mondjuk az sem biztos, hogy amikor a Diósgyőri Gépgyárban betanított drehás volt és még nem a lelkek esztergálásával foglalkozott, a szomszéd padnál nem cigány végezte ugyanazt a munkát, amit ő.
Balog miniszter feledékeny ember, elfelejtette, hogy anno a cigányt nem szegregált osztályokban akarták tanítani, hanem a többi gyerekkel együtt tanulhattak, és bár antiszemitizmus és rasszizmus akkor is létezett, de nyilvánosan nem jelenhetett meg, ennek következtében is számtalan cigány származású gyerek érettségizett, közülük néhányan egyetemre is mentek.
Merthogy ez az útja a felemelkedésnek, és majdnem itt kezdődne a demokrácia is, de Balog miniszter szegregálni akar, mert a szegregált osztályban jobban érzi magát a cigánylány, hiszen az övéi között van.
Csak éppen a társadalom betegszik bele a dologba, meg a lelkek rohadnak el, melyekről éppen egy lelkésznek illene tudni egyet s mást.

Balog miniszter, Isten embere ne harcoljon, hanem teremtse meg a feltételeket, hogy a legszegényebb zsákfalvakban is legyen bölcsőde, legyenek szakképzett gondozók, az óvodában óvoda-pedagógusok, akik segítsék a gyerekeket abban, hogy mire iskolába mennek, legyen megfelelő szókincsük, ismerjék a társadalmi érintkezés alapvető szabályait, a fegyelmet, a higiéniát, hogy ne úgy üljön az a kisgyerek az osztályban, mint a számkivetett egy idegen országban.
A kisgyerek agya úgy szívja be a tudást, mint a szivacs, mindenre megtanítható, de a legtöbbet a másik gyerektől tanul, ellesi a szófordulatait, a viselkedését – ennek párja nincs.
Ha együtt tanulnak, játszanak sportolnak, az csak jót tesz mindenkinek, hiszen akinek cigány a barátja, az nem fog talán később baromságokat üvöltözve masírozni, első lépésként ez is eredmény lenne.

Ezért kellene stadionok helyett iskolai sportpályákat építeni, öltözőkkel, zuhanyozókkal – hihetetlen eredményeket lehetne elérni, csak  pedagógusok kellenének ehhez, nem kontraszelektált zombik.
A Kádár-rendszerben a felnőttek is így illeszkedtek be a társadalomba - dolgozni jártak és ellesték munkatársaiktól a többségi társadalom viselkedési formáit, és elkezdték a saját környezetüket is annak megfelelően formálni.

Balog miniszter meg, ha ezt nem érti, akkor egy ökör, de ezen nem lepődünk meg, hiszen ő is a Fidesz-csorda tagja, és éppen úgy viselkedik, mint a többiek.
Ő is szegregálva van, nem él kultúremberek között, hát tőle sem várható el, hogy európai gondolkodású legyen.
Marad turulbanszületett.
Kár, hogy az a tojás is záp volt…

:O)))

CIGÁNYKODJUNK KICSIT

Üldögél a magyar társadalom egy időzített bombán és bambán játszik a gyújtózsinórral.
Kezével öngyújtót csattogtat, miközben révült mosollyal lesi a lángot, mely körbetáncolja a gyújtózsinór végét – elég egy kósza fuvallat és a láng belekap a gyújtózsinórba, akkor pedig nagy a baj.
Elviheti még a bombán üldögélő dalia függelékeit is, lehet belőle sírás-rívás.

Igen, a cigányságról, a cigánykérdésről van szó, már amennyiben ez egyáltalán kérdés és nem állapot, mindenesetre a kor magyar társadalmának talán legégetőbb problémája, a magyarság jövőjét eldöntő sorskérdés.
Messze megelőzi a határon túli magyarok problémáit, akik ha nem is mindig kedvük szerint, de élhető európai társadalmakban élnek, még csak azt sem lehet mondani, hogy rosszabbul, mint például a Magyarországon élő svábok vagy tótok.
De a cigányság helyzete valóban problémás, és a probléma nem mai keletű.

Ez a sokszínű és sokféle hagyománnyal rendelkező népcsoport a történelem örök vesztese.
Nem egységes, soha nem is volt egységes nép, egyes csoportjai talán jobban különböznek egymástól, mint a többségi társadalomtól, egy beás vagy egy oláhcigány jobban különbözik a romungróktól vagy a zenész cigányoktól, mint például utóbbiak a kispolgárok világától.
Más szokások, más hagyományok, más életmód, más életstratégia.
Már Trianonnak is ők voltak a legnagyobb vesztesei, ugyanis vándorló életmódot folytattak és a Habsburg-birodalom, majd a Monarchia országain belül kínálták termékeiket, mert a kisebb családokban vándorló cigánykaravánok mind-mind valamilyen foglalkozást űztek, a lakatostól a teknővájón keresztül az orsókészítőn át a rézművesig árulták termékeiket a falusi lakosság részére.
Szakmájukat a gépi nagyipar, életmódjukat az első világháború után lezárt határok tették tönkre, szinte egyik percről a másikra maradtak bevételi források, életlehetőség nélkül.

Horthy társadalma nem törődött velük, a parasztok kizavarták őket a falvakból, erdők szélén, putriban éltek, etióp szintű nyomorban.
A helyzetükön a második világháború sem javított, a cigány porrajmos során őket is vitték a koncentrációs táborokba, bár kis zavart azért okozott, és még ma is okoz, hogy a cigányok árják, ami Vonáról és bánatos bandájáról, meg az egyéb neonácikról azért messze nem mondható el.
1945 után sokat változott számukra a világ – nekik még Rákosi rendszere is felemelkedés volt.
Az általános munkakötelezettség és az iparosítás, a nagyberuházások felszívták a mai értelemben szakképzetlen cigányságot, ezzel elindították beilleszkedésüket a társadalomba.
Sok cigányt felszívott a termelőszövetkezet is, jól elvoltak az állattenyésztésben, vonzódtak a gépekhez, szerették e kevésbé kötött, szabad levegőn végzett munkákat, lett jövedelmük, nyugdíjjogosultságuk, tartásuk.

Nem csak a rendszeres jövedelemnek volt életmód és gondolkodásformáló hatása, de a munkakörnyezet is sokat jelentett - a többségi társadalom tagjaival együtt dolgoztak, eltanulták szokásaikat, ellesték a számukra rokonszenves viselkedési formákat, átvették a többségi társadalom szokásait, viselkedési formáit.
A gyerekeiket iskolába járatták, közülük sokan szakképzett munkások lettek, a legjobbak középiskolát, egyetemet végeztek, de persze ettől azért a cigányság bélyegét nem tudták levakarni magukról.
A legócskább, lumpen, alkoholista, büdöstalpú paraszt is megengedte magának, hogy lenézze őket csak azért, mert ha levakarták a retket róla, akkor sok sikálás után kiderült, hogy fehér a bőre.
Viszont a hatalom nem tolerálta a faji diszkriminációt, így aztán csak sunyin lehetett üldözgetni a gyengébbeket, mert az erősebbje – és ezt nem fizikai értelemben értem -  már ki mert állni magáért, és a beszari rasszista, ameddig nem érezte maga mögött az államhatalom támogatását, nem merte vállalni a nyílt konfrontációt.
Ma – sajnos – meri.

Aztán jött a rendszerváltás, a foglalkoztatáspolitikában már nem volt szempont, hogy mindenkinek legyen megélhetést biztosító munkája, így aztán elsőként a legalacsonyabb képzettségű munkavállalók kerültek lapátra – egyik napról a másikra maradtak munkajövedelem nélkül, egyik napról a másikra lettek Kalányos elvtársakból büdös cigányok, akikkel a társadalom nemigen tudott – nem is nagyon akart – mit kezdeni.
Persze egy dologra hihetetlenül jók lettek: lehetett belőlük bűnbakot kreálni.
Erre annál is inkább alkalmasak voltak, mert nyomorba süllyedtek és a nyomor demoralizál.
Vagy a fene tudja, mert ha a morál azt követeli, hogy az éhező gyerekemet ne juttassam bármi áron élelemhez, vagy a fűtetlen szobájukat bárkinek a fáját felhasználva ne fűtsem be, akkor részemről a morál átmenetileg le van szarva, majd ha lesz munkám és nem éheznek a gyerekeim, akkor megint erkölcsös leszek.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy lopni helyes, mert nem helyes, azt sem akarom mondani, hogy a cigány bűnözői csoportok megjelenése örvendetes, mert nem örvendetes, mindössze azt szeretném mondani, hogy aki ezen csodálkozik, azon én is csodálkozom.

Persze a többségi társadalom megkeresi önmaga számára a felmentést, és aki keres, az talál.
A megosztó politika bölcs irányelvekkel látja el a társadalmat, ezenközben az átlagember minden nyomorának okát a cigányokban határozza meg.
A cigány egy ravasz állat, aki jól el van a segélyeken és az az életfilozófiája, hogy szüljön (14 évesen), mert az jó biznisz, főleg ha fogyatéka is van a gyereknek.
Hát nem tudom, de aki szerint remekül meg lehet élni három gyereknek és két felnőttnek százezer forintnyi jövedelemből, az nem járt boltban mostanában, de fűteni sem fűtött, az biztos!
Ha ez a jó biznisz, akkor nem is tudom, mi lehet a rossz.
14 évesen nagyon kevesen szülnek, 18 év alatt is csak a roma nők harminc százaléka, és ehhez még ismerni kell a tradicionális cigány házassági szokásokat, melyek szerint a cigánylány, ha nem megy férjhez tizennyolc éves koráig, akkor már pártában maradt öreglánynak számít.

Ugyanakkor a többségi társadalom gyermekvállalási szokásai megváltoztak, az első gyermek vállalásának korhatára kitolódott majd harminc éves korra – hogy ennek milyen társadalmi és egészségügyi következményei lesznek, az még a jövő titka, de az azért biztos, hogy nem ez az optimális kor a gyermekvállalásra.
A cigány családok átlagosan három és fél ( :) ) gyermeket vállalnak, de az összesen vagy tízezer, háromnál több gyermekes család között vannak cigánycsaládok is, igaz őket sem a Nagycsaládosok Szövetsége, sem az állam nem nagyon karolja fel.
A társadalmat persze hasbaakasztják, hogy a cigányoknak öt-hat gyerekük is van, de arról hallgatnak, hogy a többségi társadalomból érkező családok átlagosan csak másfél gyereket vállalnak, viszont csodálkoznak, ha az óvodában több a kis fekete bogyószemű, mint a szöszke kislány.

Már, amelyik jár óvodába, meg amelyik helyt tud állni az iskolában, mert vannak családok, ahol már a második-harmadik generáció esett ki a munka világából, csak vegetálnak.
Sok kisgyerek - főleg az elcigányosodott világvégi falvakban - olyan szókinccsel érkezik meg az iskolába, hogy azt sem érti, mit beszél a tanítónéni, ha le akarod rajzoltatni vele, hogy gépsonka, akkor lerajzol egy traktort a Julcsa combjával a kereke helyén, már, ha van ceruzája.
Az ilyen kisgyerek a második számtanórán örökre lemarad a többiektől, egy ideig még figyel meg erőlködik, aztán örökre feladja.
Persze ezért is a kis cigánygyerek felel, hiszen valószínűleg ő tehet arról, hogy az anyukájának, aki egyébként nagyon szereti őt, kisebb a szókincse, mint az öt és fél éves unokámnak.

Azzal is idegesítik a társadalmat, hogy a cigányokra enyhébb elbírálás vonatkozik a büntetőeljárásokban, mint a többségi társadalom tagjaira, holott ez sem igaz, azt viszont felmérések bizonyítják, hogy míg ugyanazon bűncselekményért a többségi társadalom tagja felfüggesztettet vagy pénzbüntetést kap, addig a cigány letöltendő börtönbüntetést - tele is vannak velük a börtönök, míg Rezesova köszöni, jól van.
A társadalom meg keni-maszatolja a problémát, hiszen ameddig Józsi a cigánnyal kínlódik, addig sem a gazdagokkal foglalkozik, a cigány meg el van foglalva a félelmeivel, a hiányzó élelmeivel. az örökös létfenntartási gondjaival, és nem kérdezi meg, hogy bakker tezsvír, mér a gazdagot tömöd libacombbal, amikor mi éhendöglünk?

A társadalom rájuk engedi a neonácikat, úgy bánik velük, ahogy már az ókori Rómában sem bántak a rabszolgákkal, a rendőr veri őket, a rasszista gyilkolja, az átlagember meg elfordítja a fejét – jobb esetben.
Még ebben az évszázadban többségbe kerülnek, és ha addig nem sikerül megoldani a gondjaikat, akkor a mai többség utódai szögesdrótok mögött, rettegésben fognak élni.
Nagy baj lenne már ma is, ha a semmiből támadna egy Martin Luther Lakatos…

Nem újabb segélyek kellenének, hanem valóságos munkahelyek, olyan munkabérekkel, melyből meg is lehetne élni, amelyikből lehetne télre tüzelőt venni a családoknak.
Meg bölcsődék, óvodák és étel a gyerekeknek, jutalom azoknak a pedagógusoknak – az óvónőktől az egyetemi tanárokig – akik eljuttatnak a diplomáig, vagy akár csak a szakmunkás-bizonyítványig egy cigánygyereket, mert a fejlődés egy társadalmi csoport szintjén sem magasugró-bajnokság, inkább lépcsőmászás.
A mai gyűlölködés nem vezet sehova, ezzel a soron következő generációk csak nagyobb problémákat örökölnek – változtatni kell.
Meg kellene hallani a kor parancsát.

:O)))

NEMZETISÉGEK, KISEBBSÉGEK

Határozati javaslatot nyújtott be a parlamentnek szerdán Navracsics Tibor, kezdeményezve, hogy december 18-a a kisebbségek napja helyett a nemzetiségek napja nevet viselje.

Navracsics Tibor nem ostoba, még akkor sem tartom annak, ha az iskolai végzettség és a szellemi képességek között nemigen fedezek fel állandó korrelációt.

Navracsics pontosan tudja, hogy amit kezdeményez, az mit jelent, éppen ezért ő egy olyan okos ember, akinek az erkölcsi érzéke erősen a nulla felé konvergál, nullán értve Orbán Viktort és az ő mentális állapotát.

Bár azt már sokszor hallottam, hogy létezik az a pénz, amitől az embernek korpás lesz a haja, utalva az ominózus televízió-reklám neves színészének motivációjára, de Navracsicsnál lassan már csak olyan pénz jöhet számításba, melytől a korpából kivakarhatja a feje búbját.

A magas állású politikus kívülről egészen úgy néz ki, mint egy úriember, de azt azért bátran állíthatjuk, hogy úriember vele glaszékesztyűben sem fogna kezet, és ha ezen felháborodva párbajra hívná, akkor minden bizonnyal következmények nélkül visszautasíthatná, ugyanis Navracsics nem az, aminek látszik.

Az egykor oly ígéretesen indult politikus első lépése a morális pöcegödör felé frakcióvezetői tevékenységéhez kötődik, amikor is a Gyurcsány elleni hajcihőben olyan hangon szólalt meg, amelyre addigi viselkedése nem adott magyarázatot, hozzávetőleg olyan meglepetést keltve, mintha Pippa Middleton hangosakat szellentve cipelte volna testvére menyasszonyi ruhájának uszályát a Westminsterben, hogy úgy mondjam, nem funkcionálisan alkalmazva férfiak felajzására termett világhírű popsiját.

Az ilyen embereket azért lehet joggal egy görényhez hasonlítani, mert nem az anyagi szükség viszi rá őket egy elmebeteg uralmához való asszisztálásra, hanem a hatalomvágy és a bírvágy, ezáltal egy idő után már maguk is olyan tüneteket kezdenek produkálni, hogy az embernek hányingere támad, ha csak eszébe jut is egyikük-másikuk.

Itt van ez a törvény - kezdeményezés is.

"A nemzetiségek ügye melletti elkötelezettség további megerősítésére" az Országgyűlés december 18-át - mint az ENSZ nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól szóló nyilatkozata elfogadásának a napját - a nemzetiségek napjának nyilvánítja - rögzíti az előterjesztés.

Indoklásában Navracsics Tibor emlékeztet: az új alaptörvény a korábban alkalmazott "nemzeti és etnikai kisebbség" kifejezés helyett a "nemzetiség" fogalmat vezette be, amelyet a szintén január 1-jén hatályba lépett, új nemzetiségi törvény is alkalmaz – írja Hír24.

Szerintem a tervezett változtatás bár valóban a nemzetiségek ügye melletti további elkötelezettségnek tekinthető, mindössze az ENSZ nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól szóló nyilatkozatának szellemiségével ellentétes, ugyanis kirekesztő.

Mintha a viziszárnyasok napján a libákat és a szárcsákat nem lehetne ünnepelni, mert egyik túl fehér, a másik túl fekete, emellett egyikük pónemje sem tetszik a vadkacsáknak.

Ha valaki megnézi, hogy Magyarországon ma ki tekinthető nemzetiségnek, akkor világosan kiderül, hogy a magyarságnak van legalább két olyan államalkotó kisebbsége, melyre ez a meghatározás nem illik rá, nevezetesen a zsidóság és a cigányság.

Hogy őket ki kellene rekeszteni a nemzetből, régi kívánsága ez a jobboldalnak, különösen a szélsőjobbnak, hát most akkor ez a kívánság ki vagyon szolgálva és több mint egymillió embert úgy szórtunk ki az ablakon, mint fejletlen környezettudatosságú sofőr a hamutartó tartalmát útközben.

Természetesen csodálkozni nem kell, csak regisztrálni, hogy az orbánista megosztó és konfrontatív politika újabb állomásához végeztünk, és csak reménykedhetünk abban, hogy a végállomást nem Auschwitznak fogják hívni.

Természetesen a többségi társadalom kussol, mint ahogy kussolt a múlt században a zsidótörvények meg a numerus clausus idején is, merthogy a mi nemzetünk jótulajdonságainak végeláthatatlan sorában ott szerepel a tanulásra való képtelenség is, emellett mi vagyunk Chuck Norris népe, az egyetlen nép a világon, mely képes arra, hogy ugyanabba a folyóba ötször – hatszor is belelépjen.

A többségi társadalom természetesen téved, mert a jog már csak olyan dolog, ha egyvalakitől elveszik vagy korlátozzák, akkor azt bármikor, bárkivel ismét megtehetik, hiszen hogy ki cigány vagy zsidó ebben az országban, azt a vezér mondja meg, még az érzőlelkű zongoraművész is inkább csak számlálgatja őket.

Szóval, már megint hátrafelé masírozunk, mint a rák és könnyen meglehet, ugyanoda jutunk vissza, ahonnan elindultunk.

Nem kell csodálkozni, ha majd a kalauz bejelenti: Trianon, 2020, lehet kiszállni!

:O)))

MENEDÉKJOG KANADÁBAN

Csaknem megduplázódott 2011-ben a Kanadában menedéket kereső magyarok száma - írta vasárnapi internetes kiadásában a The Vancouver Sun. 

Tavaly 4409 magyar folyamodott menekültstátuszért, szemben a 2010-es 2300-zal - írta a lap az ottawai központú Postmedia News médiaügynökséget idézve. 2009-ben 2240 ilyen kérelmet nyújtottak be magyar állampolgárok. A menedékkérők többsége feltehetően roma.

A hír az ATV honlapján olvasható, amiben az a megnyugtató, hogy nem követi terjedelmes cigányozás.

Kanada a magyar cigányok Mekkája, köszönhetően igen empatikus és meglehetősen nagyvonalú menekült-politikájának, mely – még ha sok esetben csak átmenetileg is – de a hazainál sokkal magasabb életszínvonalat biztosít a szerencsét próbálóknak.

Kanadában egyébként nem könnyű letelepedési engedélyhez jutni, aki elolvassa az erről szóló tájékoztató anyagokat a neten, az hamar rájön, hogy hosszú és bonyodalmas eljárások várnak rá, sok esetben a siker is elmarad.

Más tészta viszont menekültnek lenni.

A menekült-státusz tiszteletreméltó dolog, a kanadaiak elsősorban önmagukat, saját társadalmukat tisztelik meg azzal, hogy bizonyítják: ez a társadalom szolidáris tud lenni az üldözöttekkel, és képes nekik támogatást, segítséget nyújtani nehéz élethelyzetükben.

A támogatás pedig nagyvonalú, a kérelem elbírálásának idejére lakást és pénzt kapnak, eleget ahhoz, hogy emberhez méltó életet tudjanak élni.

Ez a hír hamar elterjedt a hazai cigányság körében, egész családok kerekedtek fel kipróbálni az ingyen-Kánaánt, márpedig tudni lehet, hogy egy cigány család igen kiterjedt tud lenni és meglehetősen mobil - ez valószínűleg még őseik vándorló életmódjából maradt vissza.

Sok gond ezzel nincs, össze kell kuporgatni a repülőjegy árát, aztán valószínűsíteni kell az üldöztetés tényét, ami ismerve a cigány folklórt és e nép fantáziadús mesekincsét, kereskedelmi módszereit, könnyen abszolválható feladat.

Mennek persze a többiekkel a bűnözők is, csak jobb olyan országban folytatni a szakmát, melyben még nem szólítja őket keresztnéven az összes rendőr…

Ami a legszörnyűbb ebben a dologban, hogy a kanadai hatóságok természetes dologként kezelik, hogy Magyarországon élnek emberek, akik üldöztetésnek vannak kitéve, és szinte mindegy is, hogy miért.

Ezt persze nem az ujjukból szopják, hanem a magyarországi híreket, eseményeket tanulmányozva valószínűsítik, ami nem túl nehéz, ha mondjuk a cigánygyilkosságokra, a szélsősége csoportok randalírozásaira, a Magyar Csorda vonulászásaira, vagy arra gondolunk, hogy egy nyíltan cigányellenes pártból parlamenti tényező lehetett.

Valószínűsíti ezt az a kormányzati magatartás is, mely bár néha halk szóval el-elítélgeti a rasszizmust, és a kormányfő pofonokat ígérget, de a gyakorlatban eltűri, tétlenségével bátorítja is azt.

Persze a helyzet azért nem annyira durva, mint amilyennek a menedékjogot kérők lefestik, akiknek túlnyomó többségét fizikailag nem üldözte senki, csak a jobb élet reményében menekülnek üldözők hiányában is.

Mert azt azért tegyük hozzá, hogy a magyar cigányság hihetetlenül nehéz helyzetben van, húsz éve nincs munkahelye, munkahely hiányában húsz éve nem élhet emberhez méltó életet, gyermekeit hátrányos megkülönböztetés sújtja, és pozitív változásra kilátása sincs.

Vesztenivalója sincs, hiszen akit börtönbe csuknak, az aa hétköznapjainál jobb körülmények közé kerül – ezeket az embereket már nincs mivel megfélemlíteni sem.

Fel lehet nekik róni, hogy az élelmesebbje megragad minden kínálkozó alkalmat sorsa javítására?

Nemigen, a munkátlanul ténfergőkön nehéz számonkérni a magas erkölcsöket, legyen erkölcsös az, akinek futja ilyesmire, gondolhatják.

A kanadaiak majd egyszer besokallnak és beszüntetik az ingyencirkuszt, meg is értem őket.

A kár viszont a mienk marad, hiszen ha valami rombolja egy ország imázsát, hát ez aztán nagyon.

Persze most könnyű lenne a cigányokra mutogatni, hogy ők okozták a bajt, de ha így tennénk, akkor meglehetősen igazságtalanok lennénk.

A felelős itt a magyar állam, amelyik hagyta elmérgesedni a cigányság problémáját, amelyik húsz éve nem képes munkalehetőségeket létrehozni, amelyik nem veszi tudomásul, hogy éppen egy időzített bombát barkácsol, amely ha egyszer felrobban, akkor abba belepusztulhat az ország.

Ez nem olyan probléma, melyet egy ciklus alatt meg lehetne oldani, ez egy húszéves program kellene, hogy legyen.

Rengetegbe kerülne, de nem pénzosztogatásban kellene, hogy kimerüljön.

Azzal semmire sem megyünk, hogy felkészületlen cigányemberek kezébe nyomunk milliárdokat – de ha már pénzosztás, akkor lehetne tanulni az Uniótól mgfelelő eljárásokat.

De ez persze csak álom, marad a jelenlegi helyzet és marad a szégyen.

Arra viszont büszkék lehetünk, hogy már két földrészen sikerült jó hírét kelteni hazánknak, porba gyalázni a magyar nevet.

Kanada szerencsés ország, ott élnek a legszebb libák.

Aggódom a jövőjükért…

:O)))

CIGÁNYKODÁS

Vajúdtak a hegyek és megszületett a kisegér.
Keretmegállapodást írt alá a kormány nevében Orbán Viktor miniszterelnök Farkas Flóriánnal, az Országos Roma Önkormányzat elnökével a szervezet fővárosi, Dohány utcai székházában.

Ez aztán a gesztus!

A Úr alászállt a mennyekből és szokása szerint vad ígérgetésbe kezdett, a média pedig úgy csinált, mintha elhitte volna, hogy ezzel aztán most kipipáltuk a cigánykérdést is – megint győzelemre vezettük csapatainkat, mint már annyiszor.
Mondhatnánk, a szakadék széléről rántotta vissza a cigányságot a mi Bölcs Vezetőnk, a Nemzet Atyja, aki a megállapodásban egyáltalán nem volt szűkmarkú: megígérte, hogy legalább százezer munkanélküli romát vonnak be 2015-ig a munkaerőpiacra – gondolom, miután erre már csak négy éve van, maga is röhigcsélt, miközben kitalálta ezt a számot.

Tulajdonképpen futja is az egymillió új munkahelyből, és a realitása is pontosan annyi, mint annak.

Viktor a mi Naszreddin Hodzsánk, aki – mint a meséből tudjuk - megígérte, hogy tíz év alatt megtanítja beszélni az emír szamarát.

Mikor megkérdezték tőle, hogy nem tart e attól, hogy kudarcot vall, akkor kifejtette: tíz év hosszú idő, az alatt annyi minden történhet, megdögölhet a szamár , meghalhat az emír és ez a lehetőség neki magának is fennáll, viszont addig is jól él…

Nem kétséges, a papír mindent elbír, és csak Nagyurunk mértéktartását dicséri, hogy mindössze százezer cigányt adnak vissza az ország építésének, ígérhetett volna kétszázezret is – munkanélküli cigány, mint a tenger.

Azt is megígérte Viktor, hogy 20 ezer roma fiatal 50 szakmunkásképző iskola keretében piacképes szakmát fog szerezni.

Célul tűzik ki emellett, hogy legalább 10 ezer roma fiatal érettségit adót képzésben vehessen részt, és legalább ötezer tehetséges roma fiatalnak adódjon lehetőség, hogy felsőfokú oktatásban vegyen részt, és be tudja fejezni ott a tanulmányait.

Hát igen.

És javaslom. négyezer roma fiatalnak adjanak lehetőséget, hogy hegedülni tanuljon, háromezer jó képességűből akár cimbalmos, és egyből akár miniszterelnök is lehet, ha majd a Vezér nyugdíjba, vagy a börtönbe vonul.

Viszont a cigányoknak darabidőre be van tömve a pofája, a következő négy évben, ha valamelyik kinyitja a száját, akkor a megállapodás egy példányát beletömik, oszt akkor ugasson.

Színtiszta populizmus, az a fajta politikusi felelőtlenség, mely ellen Gyurcsány Őszödön sokat emlegetett, de ritkán idézett beszédét elmondta.

Hol akar Orbán százezer cigányembert foglalkoztatni?

Talán aki még soha életében nem dolgozott sehol, jobb esetben nyolc osztályt végzett, semmiféle szakképzettsége nincs az majd hirtelen CNC-esztergályos lesz?

Vagy informatikus?

Vagy talán Orbán úgy gondolja, hogy minden megoldódik, legfeljebb elveszi tőlük a maradék húszezer forint segélyt is, oszt akkor majd egy cigány-egy gereblye alapon elközmunkázgatnak a segélynek megfelelő munkabérért?

A segélyről a jobboldal úgy beszél egyébként, mintha az állam krőzusi vagyonokat osztogatna havonta, holott csak egyszerű számítás eredménye: olcsóbb ennyi pénzt odalökni, ami a meghaláshoz sok, az élethez kevés, viszont az utcákon az éhenhalt cigányok és egyéb szegényemberek bűzölgő hulláinak eltakarítási költségei többre rúgnának.

És ki fogja ezeket az embereket foglalkoztatni?

Merthogy a magánszféra nem szociális foglalkoztató, ott nem ér rá a tulajdonos azzal bíbelődni, hogy elbabázzon azzal a cigánygyerekkel, aki – miután még életében soha egy percet sem dolgozott kötött formában – képtelen a munkafegyelemre, a pontosságra, a munkafolyamatba való beilleszkedésre?

Akinek egyébként ezek mellett a problémái mellé, mintegy desszertként el kell viselnie környezete piszkálódásait, a napi megaláztatásokat?

Mert illúzióink ne legyenek, a mai társadalom nem segítőkész és nem empatikus a romákkal kapcsolatban, inkább kirekesztő és rosszindulatú egyúttal.

Azért a fiatalok körében nem volt túl nagyvonalú, sem optimista a Vezér, összesen harmincezer cigánygyerek számára ígért valamit, és ha a cigányság összlétszámát nyolcszázezerre tesszük, akkor annak a nyolcszázezernek a fele – négyszázezer – gyermek, akiknek legyen, mondjuk a kétharmada iskoláskorú – hát mi ehhez a számhoz képest ez a harmincezres ígéret?

Egyébként is, ez az egész szemfényvesztő terv – mégcsak terv sem – lóg a levegőben, miután a szakmunkásképzés alapja minimálisan is a nyolc osztály sikeres elvégzése, ezzel lehet valaki kisgépkezelő vagy gépkocsivezető, de a legtöbb szakmához ma már előfeltétel az érettségi.

De itt mégcsak nem is tartunk, egyelőre a legnagyobb probléma az, hogy a kisgyerekek, mikor iskolába kerülnek, akkor erre teljességgel alkalmatlanok, merthogy nincs meg az oktatás befogadásához szükséges szókincsük, nem sajátították el az elemi fegyelmet sem, képtelenek figyelni és összpontosítani, és az árokparton nem sikerült elsajátítani az együttműködés alapjait sem.

Hogy az illemről, higiéniáról, stílusról ne is tegyünk említést, mindenesetre a kis brigantik nem Görög Ibolya előírásait követve nevelkedtek, nemigen tisztelik a magántulajdont sem, hiszen a nagyobbacskák együtt járnak az apjukkal libát lopni, merthogy ők beférnek olyan ablakokon is, amelyikbe a kedves papa beszorulna.

Tőlük várjuk, hogy ne vegyék el Gádzsó Józsika golyóstollát vagy színesceruzáját?

És ha hazamegy, ugyan hol tanuljon?

Mikor Gyurcsány egyszer megpengette, hogy a bentlakásos módszer lenne a megoldás a kicsik számára, akkor az egész jobboldali csorda nekiesett, hogy a Böszme kitépi az anyák kezéből gyermekeiket, fúj, hű, meg ha, meg borzasztó, pedig minimálisan is iskolaotthonos oktatásban kellene gondolkodni, kötelező bölcsőde és óvoda után.

Merthogy etetni is kellene ezeket a gyerekeket, mivel a megfelelő fehérjemennyiség és bőséges táplálkozás nélkül a gyereknek nem csak a teste lesz satnya, hanem az agya is, márpedig a társadalomnak egészséges munkaerő-utánpótlás kell, ha egészséges társadalmat akar építeni.

Ehhez persze kellenének háttérintézmények, bölcsődék, óvodák, szakképzett és elkötelezett, jólfizetett személyzettel, olyan pedagógusokkal, akik nem abban látják a cigánykérdés megoldását, hogy a gyerekeket hülyének nyilvánítva kiejtik az oktatásból és már az első osztályban megutáltatják velük az iskolát - de ez már egy másik téma.

De legjobban azért az tetszett, hogy Orbán kijelentette: a roma közösség vezetésében beállt változás nélkül nem jutottak volna ide, mert - mint mondta - "akárkivel én sem írok alá megállapodást".

Hát igen, érthető, egy Kolompár Orbánnal az esetleges nemkívánatos áthallások miatt nem, Horváth Aladárnak szőrös a képe, hát akkor marad a tisztakezű Farkas Flórián, akivel Göncz Árpád elsietett és harminc évre titkosított kegyelme miatt bátran lehet pacsizni, egyébként sem ő a nagyobb gazember ebben a nagy összeborulásban.

Hát majd meglátjuk – fene egye a pesszimista természetem, de mindennek dacára sok sikert kívánok. 

Ha csak száz cigánygyerek fog leérettségizni és csak ezernek lesz piacképes szakmája, már az is eredmény - én annak is tudnék örülni…

:O))).

UTCASZÍNHÁZ...

Nem nyughatnak a nyilasok.


Miután a Parlamentben nemigen tudnak mit kezdeni magukkal (igaz, nem is oda valók…), úgy döntöttek, hogy visszatérnek régi, jól bevált harcmodorukhoz, az utcaszínházhoz.
Tulajdonképpen amennyire undorító és borzasztó is, hogy megvezetett ostobák felelőtlen idióták és politikai bűnözők vezetésével ezres csoportosulásban ijesztgethetnek szerencsétlen nincsteleneket, annyira nevetséges is.

Most éppen Gyöngyöspatán naggyűltek és fáklyás felvonulással mentek frászt hozni a szeptemberi árvíz által szétmosott házaikban rettegő cigányokra, ott masírozott alakzatban a Magyar Csorda is a jogállam és a miniszterelnök nagyobb dicsőségére.

Olyan emberek ellen mentek, akiknek a háza sarkán ki lehet látni, - nem csak átvitt értelemben, hanem a valóságban is, és akik segítségképpen klórmeszet kaptak a helyreállításhoz.

 Ha jóhiszeműek akarunk lenni, mert kis rosszindulattal azt is feltételezhetjük, hogy a majdani tömegsírhoz osztották, ha majd rakásra fagynak télvíz idején.

Ezek meg masíroznak, meg ordítják a szebb jövőt, közben vicsorognak és gyűlölködnek, merthogy állítólag decemberben a helyi főmagyar gyerekét eldöngették a cigánygyerekek.

Lehet, hogy így történt, a gyerekeknek még van büszkeségük és igazságérzetük, de most éppen márciust írunk, és ha én az igazság bajnoka akarok lenni, akkor ha decemberben verik el a nyilasfiókát, akkor én decemberben demonstrálok.

igaz, akkor hideg volt és magyarember hidegben az anyjáért se megy tüntetni.

Meg aztán a 70 éves, beteges Józsi bácsi is felakasztotta magát a közelmúltban.

Ismerősei szerint többször hangoztatta, hogy nem tud úgy élni, hogy egyre több cigány költözik az utcájába.

Mondjuk halottról jót vagy semmit, de esetleg akár el is költözhetett volna, ha már ennyire nem bírta a cigányszagot – persze mindenki maga választja meg a saját maga számára megfelelő megoldást.

Az öreg szegény akkor fog rácseszni, ha beköltözik a mennyországba, és – a régi vicc parafrázisával élve – kiderül, hogy az Isten egy jóságos kövér cigányasszony.

Ott áll majd bambán, öröklétre ítélve…
Szóval az is még a helyzet állítólag, hogy a pataiak amikor hazafelé tartottak a templomból, akkor sem lehettek nyugodtak, bár az nemigen derült ki, hogy miért kellett nyugtalankodniuk.
Ezen a helyzeten azért én az egyházi elöljáróság helyében erősen eltöprenkednék és kérném az Úr csodatételét, hogy a plébánost tegye képessé a fortyogó indultok lecsendesítésére, mellesleg a fenekén át toljon fel már neki egy gerincet.
Mondjuk, Isten szája ezután talán elmondhatná híveinek, hogy az Úr embert teremtett, és a teremtés során sem természetes, sem mesterséges ételszínezéket nem használt fel, eleinte minden ember fekete volt és csak később fakultak ki a népek, úgyhogy ez ne legyen emberek megítélésének alapja, merthogy aki így osztályozza az embereket az egy címeres kosztromai ökör.
Ha lenne Gyöngyöspatának egy szilárd jellemű és értelmes plébánosa, akkor bizony nem tűrné el, hogy a kétezerpárszázas létszámú nyája körül farkasok ténferegjenek.

A keresztet, amit az egyik bátor cigány emelt magasba, neki kellett volna tartania, de hát mit tegyünk, a mai plébánosok inkább hajaznak Lagzi Lajcsira mint Kapisztrán Jánosra.

Aztán ez a cigányozás is kissé unalmas már, hiszen az esetleges lopások oka nem a cigányokban rejlik, hanem abban az élethelyzetben, ahova a többségi társadalom szorította őket.

Mellesleg aki nem cigány, az is lop ha az élet rákényszeríti, a szegény, de becsületes magyarember az pont olyan, mint az igazmondó politikus, - elméletben ugyan nem kizárt a léte, de a gyakorlatban azért – önfenntartási ösztönétől vezérelve - inkább életrevalónak hívja magát és lop, mint a szarka.

Akárhogy is spekulálok, de a nóta úgy szól, hogy a rátóti legények, libát loptak, szegények – de nekik persze a hajuk szála sem görbült.

Ellenben megfogták a rendőrök az Icát, mert feketén árulta a libát, - perc kétségem nincs Ica származása ügyében, de a liba tepsi épségének megóvása érdekében követelem az egyenlő elbírálás elvének maradéktalan betartását!

Azon töprengtem, hogy ez a mostani helyzet vajon robbanás előtti állapot, vagy nem?
Arra jutottam, hogy egyelőre valószínűleg nem.
Ameddig a cigányságnak nem lesz egy olyan vezetője, aki képes lesz megszervezni politikailag, önvédelmileg azt a népet, amelyiknek hatvan éve minden vágya a többségi társadalomba való beilleszkedés volt, amelyik leginkább az asszimilációt tekintette célnak, de amelyet ez a társadalom elutasított és húsz éve csak üt és vág.
Büdöstalpú szemétemberek miatt kellene kisebbrendűnek éreznie magát tanult, művelt és okos, vagy nem is annyira okos, de normális életet élni vágyó cigányoknak, - ez sem fog örökké elviselhető lenni.

Orbán számára meg eljött az a perc, amikor színt kell vallania – tovább sunnyogni már lehetetlen, hiszen a dicső csorda már zengte Gyöngyöspatán, hogy monnyon le - megérheti ezt még a Kossuth téren is.

Egyébként bizonyára erről a problémáról beszélgetett a belügyminiszter, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, meg a legfőbb ügyész is a Pozsonyi úti kiskocsmában…
Remélem, a három pofont, amelyekkel Orbán majd elzavarja a nyilasokat egyenes adásban fogja közvetíteni a közszolgálati.
Gondolom, eddig csk azért nem került adásba, mert most éppen Horthy gesztusait gyakorolgatja tükör előtt a Vezér…
Kivételesen sok sikert kívánok hozzá és kíváncsian várom a fejleményeket.


:O))))

ÍTÉLET

Közösség tagjai ellen elkövetett erőszak bűntette miatt ítéltek el Miskolcon magyar embereket.

Cigányokat, hogy pontosak legyünk.

A történet nem azért érdekes, mert elítéltek embereket, - ezrek ülnek börtönben ma Magyarországon -hanem az elítéltek által elkövetett bűncselekmény minősítése miatt.

Kuriózum ez az ítélet, egyben rámutat a magyar igazságszolgáltatás minden kritikán aluli állapotára, a balkáni közállapotokra és igencsak messze helyezi azt a napot, amikor majd elmondhatjuk magunkról, hogy európaiak vagyunk.

Nézzük, mi is történt tulajdonképpen?
Tavaly márciusban, a cigánygyilkosságokat követően - március 15 körül - a miskolci cigányok - csakúgy, mint az országban több helyen, önkéntes önvédelmi csoportot alakítottak a miskolci Muszkás városrészben.
Nem azért, mert élvezték az éjszakai tábortüzet - nem baglyok, cigányok - hanem azért, mert féltek, hogy a nemzeti ünnepen szélsőséges csoportok meg fogják támadni őket.
A családjukat akarták védeni.

Nem az ujjukból szopták a fenyegetés hírét, rendőrségi forrásokból és a megyei cigányvajdától is érkeztek olyan információk, melyek szerint bőrfejűek és gárdisták meg akarják támadni őket, - ez ellen készültek védekezni.

Miután arra számítottak, hogy a támadóik fel lesznek fegyverkezve, ők is előszedték a kapanyelet meg ami a kezük ügyébe került, - hülye ember az, akit verni készülnek és nem védekezik.

Feltehetőleg féltek – és aki azt mondja, hogy nem volt okuk rá az vagy nagyon ostoba vagy cinikus hazudozó, - addigra már nem egy halottja és sérültje – köztük gyermek is - volt a cigányok elleni támadásoknak.

Éjfél után egy lassan haladó kocsira lettek figyelmesek, a benne ülő három személyről azt hitték, hogy valamilyen szélsőséges csoport tagjai, ezért a kocsit körbevették és beverték az ablakait, gondolom ordítoztak is ahogy illik, hiszen ez azokban a körökben a leghétköznapibb beszélgetés során sem szokatlan.
Az óbégatás közben valamelyik nagyeszű, amelyik nem jutott a kocsi közelébe biztatgatta nálánál szerencsésebb társait, miszerint „Büdös magyarok, üssétek őket!”
A főbűn pedig az volt, hogy az egyik agyamentnél volt egy bot, amelyikre a „Halált a magyarokra” feliratot vésték.
Ezen, mint az ítéletet megalapozó tényen nagyon kellett röhögnöm, - ennyi erővel Huszka Jenőt, a neves zeneszerzőt (Bob herceg, Lili bárónő, stb…) az első világháborúban falhoz is állíthatták volna, hiszen a kardjára a Leben und leben lassen! – élni és élni hagyni feliratot gravíroztatta az I. Világháború kellős közepén, - igaz, akkor a bíráknál még előírás volt az ép szellemi állapot.
Elspekulálgattam, - ha én a baseballütőmre azt a feliratot írom, hogy „Emberszeretet”, akkor ennél a bírónál ez enyhítő körülmény lehetne-e, ha fejbevágom vele az anyósát?
Marhaság, - a bírónak azt illene mérlegelnie, hogy az említett tárgy alkalmas-e emberi élet kioltására vagy nem, használták e rongálásra vagy nem (merthogy a kocsiban ülőket nem verték meg, a sérüléseket a betört ablak üvege okozta.
Aztán itt van ez a magyarozás is.
No, ez egy bonyolultabb kérdés, merthogy a magyar az államalkotó nemzet, tehát kisebbségnek nem tekinthető.
Magyarnak lenni nem államvallás, habár nem kizárt, hogy nemsokára az lesz, tehát vallási üldöztetésnek nem voltak kitéve a sértettek.
És ez talán meg fog hökkenteni itt sokakat: olyan, hogy magyar nemzetiség nem létezik.
Szerintem magyar egyébként sem létezik, mi itt a hadak útján olyanok vagyunk, mint a Turmix nevű kutya, - mindahányunkban mindenféle náció génjei dolgoznak csendesen.
Nem vagyunk egy angol agár, viszont okosak és ügyesek vagyunk.
Ami azt illeti, már Szent László királyunk se mondhatta volna, hogy tökéletes a pedigréje, és akkor még nem is beszéltünk a német, vallon, olasz zsoldosok, tatárok, törökök, muszkák által megpocsékolt, vagy csak adakozó kedvű hajadonok szerelmének gyümölcseiről, akik mind itt hemzsegünk az országban, büszkén magyarnak vallva magukat.
A cigányok magyarotzásáról meg csak annyit, hogy olyan ez, mintha egy tacskó felvésné a tépőfogára, hogy halál a kutyákra...
Szerintem a bíró nagyon nem ért valamit.
Őt a Magyar Köztársaság bízta meg az igazlátással, és aki magyar állampolgár elé kerül, azt neki magyarként kell kezelni, nincs arra feljogosítva, hogy a társadalmat felossza magyarokra meg cigányokra, mégha a hatelemis cigányember úgy is különbözteti meg saját kisebbségét, hogy ők cigányok, akik meg nem cigányok, azok magyarok.
Régebben nem így szelektált, hanem voltak cigányok meg gádzsók, vagy cigányok meg parasztok és ezzel így el is volt a Kanalas Józsi - a magyart, mint megkülönböztető fogalmat a hülye jobboldali adta a szájába, oszt most megsértődünk, mert átvette a terminológiát?
Abban az országban, amelyikben a falakon félméteres betűkkel van kiírva, hogy cigánymentes övezet, meg halál a cigányokra?
Még mielőtt akármelyik jobber nekilátna ezt kétségbe vonni elmondanám, hogy ezt én láttam a saját két kökénykék (barna, de így nem hangzik olyan jól…) szememmel az Illatos úton.
Mit kellett volna a felizgult cigánynak óbégatni?
Halál a Magyar Nemzeti Gárda tagjára? Vagy tépd le a fejét a köcsög egészséges fejbőrűnek?
Kihangsúlyoznám, hogy nem helyeslem a fizikai erőszakot, és kétségkívül meg kell büntetni azt, aki önbíráskodásba kezd, de ebben az eljárásban magyar a sértett és magyar az elkövető is, - magyar cigány.
Mint ahogy van magyar sváb és van magyar tót, - csak magyar-magyar nincs, merthogy az fából vaskarika.
Tudhatta mindenki, hogy ez a felfokozott hangulat hova fog vezetni, nem ez az első eset, - amikor a zámolyi romákat meglátogatták a kigyúrt kempósok (ez egy harcművészeti ág) leszámolni haragosukkal, akkor az ijedt asszonyok agyon is vertek egyet közülük.
Természetesen akkor is attól zengett a sajtó, hogy mecsoda kegyetlenség, mecsoda embertelenség – arról nem esett szó, hogy akik odamentek emberkedni, azok maguknak keresték a bajt, pedig akkor még nem is lövöldözték halomra a cigányokat, csak rájuk gyújtották a házat, Zámolyon is, Gyöngyösön is.
Mit tettünk ellene?

Érdekes, itt sem lehet semmit hallani a kocsi utasairól, kik voltak, mit kerestek éjjel fél egy felé egy cigánytelepen, és ha át kellett hajtani, akkor miért nem haladtak rendes tempóban, - már egy harminccal haladó kocsi elé sem áll oda épeszű ember.

Kilencen kaptak négy éven túli büntetést, a kocsiban százezer forintnyi kár keletkezett, a bentülők sérülései az üvegszilánkoktól keletkeztek.

Az ítélet elsőfokú.

Remélhetőleg a másodfok korrigál majd, de ez semmit nem von le abból, hogy Magyarországon az első, közösség tagjai ellen elkövetett erőszakkal indokolt ítéletet cigányok ellen hozták, - mintha nem tizenöt éve menne a masszív és agresszív cigányüldözés, az erőszak, a cigányok kollektív megalázása.

Ha én cigány lennék, holnap vennék a bűnjelként lefoglalt helyett egy másik botot, és elkezdeném farigcsálni, - mondjuk, rovásírással írnám rá a véleményem, mint a mai nyilasok árpádsávos karszalagjukra Szálasi H betűjét…

Rettenetes ország lettünk…

:O)))