A TEREMTŐ...

Már megint mertünk nagyot mondani!

Most, hogy kiderült, 100 nap alatt a siker és felemelkedés, az örömmámor országává lehetett tenni ezt a Gyurcsány és Bajnai által odahagyott parlagot, végre, száz kemény nap után kicsit megpihenve rezignáltan hallgathattuk a Nemzeti Ügyek Kormányának fejét –szép fej, kár, hogy nincs szökőkút rajta – miszerint az egymillió új munkahely meg a teremtés még mindig rögeszméje szegénynek.

Magyar hangja ma Kálmán Olgánál ismételgette azt a tíz mondatot, amit ezzel kapcsolatban  betanítottak neki, - igenis lesz tíz év alatt egymillió munkahely és ennek kulcsa az adócsökkentés.

Mert járulékot nem lehet csökkenteni, ameddig adót nem csökkentünk, hiszen ha valami, hát az adócsökkentés virágba fogja borítani a magyar rónát, és a takarító kisvállalkozó azonnal fel fog venni húsz alkalmazottat, merthogy tudni fogja, hogy mi a kötelessége azután, hogy a gondosan kikalkulált nullszaldós vállalkozása nyereségadóját csökkentették, - idáig semmit sem fizetett, ezután ennek a felét fogja fizetni.

Szijjártó vad elméleti fejtegetésbe kezdett, hogy így aztán a vállalkozók belecsöppennek a tutiba, és az eddigi évi 5 nyílpuska helyett 500 nyílpuskát tudunk majd gyártani, nem szólva a takarító vállalkozóról, aki eddig másodmagával takarította az öt irodát, de mostantól aztán majd huszonegy alkalmazottal takarítja ugyanazt az öt irodát, mertmivelhogy ezután sem lesz több takarítóra igény,
Igény lesz viszont ötezer programozó matematikusra, csak az lesz a baj, ha Borsodban akarják csökkenteni a munkanélküliséget, akkor a képernyőn mindig az jelenik majd meg villódzva, hogy „Nyomjuk fel a kocsmát!” – ez lesz a program, a matematika meg az, hogy „Lehet ott vagy ötszáz doboz cigaréta is!”
De erre legalább lesz piac.
Már vagy tizenöt éve nézzük ezt a tojásfejű agyhalált, de változást csak hátrányára tapasztalhatunk rajta, pedig nem hülyegyerek ő, csak a munkáját végzi.
Mondja, mondja rendületlenül, miközben Kálmán Olga kilátástalan harcot folytat annak érdekében, hogy a kérdésére választ kapjon, de olyan a koma, mint kígyó egy vödör – mondjuk – kenőszappanban, rutinosan dől belőle az idióta demagógia.
Amikor a riporter felveti neki, hogy Orbán beszólása – „akár a törvényt is megváltoztathatnánk” - nem volt valami elegáns, akkor már majdnem olyan sunyin és cinikusan vigyorgott, mint nemkevésbé bunkó főnöke szokott, és azt magyarázza, hogy hát mér’ baj ez, ez a ez tény.
Tény hát, - végtére is akármikor meg lehetne törölni az orrunkat az asztalterítőbe is, csak éppen nem illik, és jobb helyeken az illemtudás legalább annyit nyom a latban, mint a jogszabályok betartása, sokszor tán még többet is.
Lehetne esetleg Görög Ibolyától leckéket venni, - de jobb híján Schmitt Pali is szóba jöhetne, hiszen neki azért sokkal jobb a modora, mint folyvást a zsebében mogyorózgató Vezérünknek…
Viszont ez a munkahelyteremtés igen érdekes lesz a választások után, amikor majd elkezdik egyelni a közszférát, merthogy az kevésnek tűnik a karcsúsításhoz, hogy minden közszolgának naponta többször is almaecet - ivászatot írnak majd elő.
Itt bizony repülni fognak a hivatalnokok, mint a vadludak, csak kicsit hideg lesz a jégen, ahol landolhatnak majd…

Viszont szerepelhetnek majd az Országleltárban, amely olyan felbontású légifelvételeken alapul majd, hogy nem csak a kertvégi budi látszik rajta, de az ott a nemzet felvirágzásának helyzetén meditáló Juliska bugyogójának színe is.

Ez lesz ám a fincsi az adóhivatalnokoknak, nem lehet csak úgy ukmukfuck eldugni egy villát egy nyelestelek védelmében, mint ahogy a Cinege utcában ez megszokott, - kiváló alapanyag lesz ez majd adóhatóságéknak…

Mindenesetre ebben a hónapban uszkve ötezer forinttal lett magasabb a törlesztőrészletem a múlt hónaphoz képest, úgyhogy ha valaki, én aztán hiszek Szijjártónak, és szeretem is nagyon, és csak azért nem kívánom neki, hogy szakadt volna feje mondjuk az íróasztala fiókjában, mert ki kellene moderálnom magam, holott választékos úri modoromról vagyok híres...

Mikola nyilatkoztatta ki a bölcsességet, - kétféle helyzet van: az egyiket szereted, a másikat meg majd megszereted, - éppen ez a folyamat zajlik most…

Kicsit fáj, de hát forradalmi időket élünk, ugye…

Mellesleg ma a Legfelsőbb Bíróság megvédte a Kossuth téri huggyosok jogait, szerintük egy olyan nemzeti ünnepen, melyen a világ vagy ötven állam és kormányfője áll az Országzászló tövében, teljesen indokolt a sittesekből, hajléktalanokból és szélsőséges idiótákból álló óbégató csőcselék jelenléte – már csak biztonsági megfontolásokból is…

Érdekes ország lettünk, nagyon érdekes…

:O))))

LEVELESLÁDÁNK...

Új és új meglepetéseket tartogat nekünk!

Ma például – mikor kinyitottam – megdobbant a szívem, - a láda mélyéről maga Viktor nézett rám szelíd mosollyal.

Gyönyörű kép, ott helyben maga alá gyűrt a deja vu, ilyet én már láttam valahol!

És nem is hibáztam, - rájöttem!

Mikor Szegeden voltam újonc katona, akkortájt még nem volt a színes foto elterjedt, ezért hát a katonai eskü után készített fekete-fehér képekből egyet a fényképész precízen kifestett, azon voltam ilyen csinos, fess legény.

Anyám ugyan azt mondta olyan vagyok a képen, mint egy bájgúnár, de nem tiltakoztam - a gúnár munkaköri leírása a mai napig tetszik, feltéve persze, ha van a környéken üde, dúsancombolt liba.

Ma azért ez már másként megy, a Photoshop áldásait az egyszerű közember éppúgy élvezheti, mint a Nemzet Örökös Miniszterelnöke, habár igen sokat kell azon dolgozni még modern technikával is, hogy a hiéna felvegye egy bárány szelíd mosolyát.
Q. E. D.  - a szakértelem csodákat tud tenni a sacc/kb tíz évvel ezelőtt készült képen.
A fenséges orr immáron nem csálé, az áll sem erőszakos és az a kis grüberli az állon, - maga a megtestesült vonzizé a mi Vezérünk!
Kár, hogy ezen a képen nem olyan szép tengerkék szemet kapott, mint néhány éve az óriásplakáton, de ne legyünk telhetetlenek…
Ha már belecsinálták őt az Újra Fidesz című lapba, hát mindjárt alapot is vetett: felvázolta az önkormányzati választások lényegét és értelmét, definiálta, hogy miről is szól pontosan az önkormányzati választás.
Mi, kis buták, akik azt hittük idáig, hogy ilyen alkalmakkor szűkebb környezetünkben képviselőnknek választunk olyan embereket, akikre rá merjük bízni településünk irányítását, napi életünk színterének szervezését most rájöhettünk, hogy milyen butuskák is vagyunk tulajdonképpen.
„Magyarországnak mindenekelőtt erős gazdaságra, több munkahelyre, rendre és közbiztonságra van szüksége. Ezekről szól az önkormányzati választás” – nyilatkoztatta ki a Kedves Vezető.
Hívei meg – különösen a női hölgyek – ájult tisztelettel hegyezték rózsás, kicsi fülecskéiket a bölcsesség eme kincsestára kinyilatkoztatásának hallatán, habár a Vezér az igazság minden szeletének bővebb kibontásával szokás szerint adós maradt.
Néztem a második oldalt, de azon sem találtam a gondolat szárba szökkenését, - gondoltam is, hogy pályázatot írok ki aktív miniszterelnököknek, hogy rövid esszében fejtsék ki, hogy hogyan teremt egy önkormányzat erős gazdaságot, - hacsak nem nyílik valamilyen lehetőség a Mi Boldogságunk inspirálására felhalmozott önkormányzati adósságok termelőerővé tételére, - majd utánaolvasok Hamvas Bélánál, hogy van e mód erre?
Aztán persze a több munkahely teremtése is önkormányzati feladat, mint tudjuk, és amelyik jobboldali barátunk most elkezd játszani a közmunka gondolatával, azt ki kell, ábrándítsam, - az nem munkahely, az szociális foglalkoztatás.
Persze lehet önkormányzati vállalatokat is gründolni, ehhez a tőkét majd a szőlőből húzzák ki a faluszélen, csak ezt éjszaka kell tenni, mert azért nappal senki ne röhögjön egy önkormányzaton, hogy kilóg a csupasz segge a gatyából...
Viszont a rend az stimmel, a profitorientált önkormányzati Seprűkötő Művekben előállított seprűkkel kavarja majd a port az új munkahelyeken serénykedő évi száz-kétszázezer ember, Orbán meg majd áhítattal nézi, amint az újonnan felvett százezer közterületfütyülő vidáman bírságolja őket a környezetszennyezésért, merthogy a Rendőrség működtetése ugye állami feladat…
Kifejti azt is, hogy csak fideszes önkormányzat a zigazi, merthogy ha nem fideszes, akkor jön a kudarc, korrupció, leépülés, lemaradás, - és ki akarna ilyen településen élni?
Aztán Budapesten rugózik egy kicsit, - kell ennek a városnak arra az átmeneti időre, ameddig még a Főváros címét viselheti egy igazi, vérbeli polgármester, - majd belerúg egyet-kettőt Demszkybe, mielőtt megnevezné a jövő dinamikus és széles látókörű városvezetőjét, Tarlós Istvánt.
És ezzel át is adja a szót a vazallusoknak, akik közül leginkább Pintér belügyér nyilatkozata tetszett, - azt találta mondani, hogy az elmúlt hónapokban érezhetően nőtt az emberek biztonságérzete, merthogy a Készenléti Rendőrség erői mindig ott lesznek, ahol szükség van rájuk.
Leszámítva, hogy rendőreink hullnak, mint ősszel a legyek – akit nem lő agyon a bűnöző, az önkezével segít a dolgon - a bűn meg úgy bokrosodik, mint a Magyar Népmesék című rajzfilmben a kismadár torkából előtörő matyóminta, - mintha feledésbe merült volna az a kétezer rendőr, akik már a választások éjszakáján szolgálatba állnak, - persze az is lehet, hogy már éppen a gumibotért állnak sorba…
Hoffmann Rózsa a pedagógusok életpályamodelljéről beszélt, de ő sem cizellálta a „Tanárképzőtől a kukázásig” című nagyívű programot.
Két oldalt szán a remek kiadvány a budapesti ügyekre - ne is menjünk most abba bele, hogy a kiszerkesztett ügyek egyikében sincs jogerős ítélet – de itt található a pofátlanság Guinness-rekordja!
Felemlítik, mint a herdálás csimborasszóját, Budapest Gyógyfürdőinek strandbeléptető rendszereit is, ahol is a pályázatot közbeszerzési eljárásban elnyert cég annyiért valósította meg a projectet, amennyiért ajánlatot tett.
Egy másik cég a költségeket előzetesen 700 millióra taksálta, a pályázaton a kivitelező 1,8 milliárd forintos ajánlattal nyert

Ilyenkor persze felmerül a kérdés, hogy miért nem tett senki 700 milliós ajánlatot, ha annyira hiteles volt a felmérő cég becslése, - de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy ezt vádként képes leírni egy olyan párt, amelyiknek bővérű sportminisztere 5 milliárdért vett soha sehova be nem épített beléptető rendszereket futballpályákra.

Meg kell jegyezni, hogy a fürdők beléptető rendszere üzemel, míg Deutsch nagy üzletének maradványai ki tudja ma, hol lehetnek már?

Még valamit.

Mindig csodálkozom azokon a művészeken, sportolókon, akik odaadják a nevüket egy propagandakiadványhoz, vagy felmásznak a Vezér mögé biodíszletnek.

Ebben a kilósújságban ott virít Igaly Diána sportlövő olimpiai bajnok, Gécsek Tibor, Reviczky Gábor, Huszárik Kata, - mi szükségük van nekik erre?
Vagy lehet, hogy ők is vendéglőre hajtanak?

Merthogy ott van Andy Vajna is, az nem csoda, ahol pénzt szimatol, ő odanyalint egyet - már csak rutinból is…

Szép színvonalas lap, - itt az Új MagyarVizsla, vegyétek, vigyétek és egyétek, csak meg ne feküdje a gyomrotokat!

:O)))