VEZÉRKAR

Ül gondterhelten a Fidesz vezérkara és azon töri a fejét, hogy még mit nem cincált szét teljesen a jogállamból vagy a gazdaságból.

Aztán a homlokára csap Lázár Janó és felrikkant: Francba! A bankok még üzemelnek!

A résztvevők döbbenten néznek maguk elé, Szijjártó eltátja a száját, a belerepülő légy megáll a levegőben a bal felső hatos magasságában, majd szívrohamot kap és lezuhan, mint nyárilúd a körvadászaton…

A Vezér ajka megrándul, homlokán a ráncok megsokasodnak, tekintete fáradttá válik, szája sarkában kis nyálcsepp - látszik rajta, hogy vadul gondolkodik, majd mosolyra húzódik a száj és nyájasan bíztatni kezdi a kezdeményezőt, fejtené már ki az elképzelését!

Erre a megkönnyebbülten felsóhajtó frakcióvezető előadja, hogy talán a bankokkal kellene kifizettetni a devizahitelesek veszteségeit, attól bankok, hogy van nekik pénzük, azt a csip-csup kis bankadót is hogy kicsengették – a szemük se rebbent – már amennyiben van szemük.

De akár lehet is, merthogy a tilalmi listán csak a szív van fent bankok esetében.

A Közgazdaságtan Reménysége jóságosan bólogat, de megjegyzi: Lásd be János, nem kell mindenkit megmenteni, csak azokat, akik megérdemlik, akik takarékosak és ott van nekik a ládafiában a teljes hitelhátralék összege.

Akinek nincs, az – mint erre helyesen rávilágítottál – a társadalom salakja és söpredéke, nem érdemes arra, hogy a hóna alá nyúljunk, hadd hulljon a férgese.

Akinek a hitel egy csóró lakásra kellett, az amúgy sem a mi emberünk, az egy kivakarózni akaró panelproli, vagy egy szomorúszemű, trágyás sarkú gádzsó, segítsen rajta a Jóisten, majd megkérem a Pétert, hogy imádkozzon értük.

Viszont aki a Lázár-skálán magasabban áll, az érdemes a támogatásunkra, ő meghálálja majd a jóságunkat, jön szavazni, ha kell a zsebébe is nyúl, nem marad otthon mindenféle hülye erkölcsi elvekre hivatkozva fintorogni, jön az egyfordulósra rám szavazni!

Ez remek ötlet, a bankárok meg hadd szűköljenek, a Sándor meg úgyis túléli, legfeljebb a cége jövőre nem nyit bankfiókokat Albániában, ő meg elhalasztja lókolbászgyárának az avatását, Megvárhatja nyugodtan, míg Overdose húsa érettebb lesz.

De az is lehet, hogy még keres is az ügyön, hiszen az arra érdemeseknek forinthitelt nyújt majd, lehet azon is szépen keresni.

Lassan lejár a Simor mandátuma, majd csinálunk utána kis inflációt, Sándor meg érti a dolgát.

Azért lássuk be, nagyot hasítani csak nagy pénzzel lehet, és mecsoda szerencse, hogy annak idején le lehetett velük pacsizni a dolgokat!

Igaz, nem olcsók, de ez különböztet meg engem Gyurcsánytól: nekem olcsó a szabóm, de drágák a szövetségeseim, neki meg fordítva.

Egyébként elégedett vagyok kínai piaccal, csak nem tudom, hogy kinek is adhatnék lovagkeresztet a remekül szabott öltönyeimért…

Van még más is, amit elfeledtünk volna?

Igen Vezérem, rebegi halkan és alázatosan Réthelyi professzor, még a diplomásokba nem rúgtunk bele mostanában egyet sem!

Az ez ötletem támadt, hogy a diplomások adjanak le a keresetükből és azt fordítsuk az oktatásra, esetleg… talán… ha méltóztatni tetszel egyetérteni vele!

A Gigász elmosolyodik – nicsak, elsült a kapanyél! – majd megdicséri miniszterét, de felvet egy problémát: Mekkora lesz a munkaidő-kiesés, ha ezek az emberek reggelente minden nap késnek, mert képtelenek időre befejezni a kukázást?

És mennyit lehet ezekről lehúzni?

És azon gondolkodott e már valaki, hogy esetleg az így beszedett összeg kétharmadát a labdarúgás fejlesztésére kellene fordítani?

Réthelyi lelkesen bólogat – Vezérem, talán lehetne őket génmanipulálni is -  az alattvalósági gént lehetne kicserélni Beckham génjeire…

A Törpeszuper jóindulatú mosollyal nyugtázza az ötletet, majd megkérdezi – jogi területen semmi teendő sincs?

Már hogyne lenne, a büntetőeljárás szorul némi korrekcióra!

Halljam, mondja A Mi Boldogságunk, - mit tegyünk?

Elsősorban el kell törölni a szabad ügyvédválasztás intézményét, az eljárás első kétszáz napjában a gyanúsított egyetlen jogi végzettségű embert láthat!

Csak Önt, mein Vezér, a televízióban, de ott aztán minden csatornán, és ez a lehetőség egyúttal kötelezettség is kell, hogy legyen!

Aztán amikor a gyanúsítottat a tűz és vízpróbának vetjük alá, akkor az ügyvéd csak a számára megküldött jegyzőkönyvet hitelesítheti - ez egyébként kötelezettsége lesz.

Megtekintheti a gyanúsított fényképét és írhat neki karácsonyi lapot, majd a bíróság előtt egyetérthet az ügyésszel!

Emellett a nyugdíjazott bírák pótlására bevezetjük a laikus ítélkezést, a Nemzeti Számonkérőszék tagjait a Fidesz delegáltjaival töltjük fel, akik természetes jogérzékükre hagyatkozva csukják be a sok rohadt liberálbolsit!

Az előzetes időtartamát kitoljuk az emberi kor végső határáig, a bizonyítékok királya meg a gyanúsított ellenfelének terhelő vallomása lesz.

Visszaállítjuk a halálbüntetést, a kerékbetörést és a felnégyelést, de ami a leghalaszthatatlanabb, ismét bevezetjük a felségsértés intézményét!

A kerékhez titkosszolgálati eszközökkel már méretet vettünk Gyurcsányról.

A többit majd az átnevelő táborokkal megoldjuk, ígérte az igazságügyi tárca képviselője, akinek már nem volt több ideje lotyogni, eljött az ebédidő, márpedig a vezér abban nem ismer tréfát.

Ebédre libaaprólék-leves volt, kaviárral töltött libasült pároltkáposztával, desszertnek lúdláb.

Mindenki elégedetten dőlt hátra, ma is megdolgoztak a pénzükért!

:O)))

NYÁRUTÓ

Lassan vége a vakációnak, a szabadságolásoknak, tán a nyár utolsó nagy nekibuzdulásán vagyunk túl.

A hőség tikkasztó, embert, állatot megvisel, a libák is bánatosan áztatják lúdtalpaikat a langyos vizekben, a politikusoknak is annyira melegük van, hogy még hazudni is csak klimatizált helyiségekben hajlandók.

Aki Isten szabad ege alatt keresi a Bohócügyi Államtitkárságot, azt igencsak becsülnünk kell magát sem kímélő elkötelezettsége miatt.

A MI Boldogságunk felújítása idén kissé elhúzódik, megviselhette szegényt az az egyszeri nagyobb adag agyfényesítő, melyre a válságról tartott sajtótájékoztatójához volt szüksége.

Nem is lenne szép, ha a Haza Miniszterelnöke, a Mi Mihályunk elemcsere nélkül kellene, hogy állja az igazságtalan sors sallereit, a kokikat, és emellé még világmegváltson is.

Mindenképpen el kell jutni addig, hogy a feje remegése nélkül szigorúan össze tudja húzni szemöldökét – rettegjen, akinek rettegnie kell!

Lassan- lassan éledezik a politika világa is az őszi vérfürdő biztos tudatában.

Bár kissé elbizonytalanodva, de nyilatkozgatnak a kétharmad letéteményesei, egyik-másik már gondolkodni is próbál, ezeket később természetesen fejbevágják egy hólapáttal, emlékeztetve őket, hogy hideg napok jöhetnek arra, aki önállóskodik.

Érik az embert meglepetések is, kezd úgy tűnni, mintha a bíróságok azt hinnék magukról, hogy ők a harmadik hatalmi ág, Baka András főbíró például elkezdett levelezgetni az Alkotmánybírósággal az új büntetőeljárási változások miatt.

Fene tudja, hogy miért éppen ez vágta ki nála a biztosítékot, hiszen a karóbahúzás nem is lett kodifikálva és a deres intézménye sem lett az ítélkezés szankciórendszerébe illesztve.

Talán használt neki, hogy tudja, napjai magas stallumában meg vannak számlálva, így aztán kedveskedik még egyet Orbánnak.

Elvi álláspontja sokkal szebben mutatna, ha hasonló elkötelezettséggel már sokkal hamarabb és hangosabban kiáll az összes jogelvpocsékolások esetében is, de jobb későn, mint soha.

Hogy az eredmény mi lesz, az persze nem kérdéses, az Alkotmánybíróság néhány hónap múlva majd jól megvitatja az ügyet és határozatát, mely szerint minden rendben, kézbesítik Baka utódjának.

Amúgy is elfoglalt az Alkotmánybíróság, hiszen napokon belül döntenie kell a magánnyugdíjpénztárak ügyében, a hírek szerint a döntés nem minden tekintetben lesz kedvező a kormány számára.

Nem túl jó hír, mert ugyan az igazság talán diadalmaskodik, de ez azt is jelenti, hogy a gondok csak szaporodnak, hiszen a pénzt már elköltötte Ártunk és Kormányunk,.

Márpedig egy kedvezőtlen döntésnél bele kell nyúlni mélyen a nadrágzsebbe, de mivel ott nincs már lóvé egy büdös kanyi sem, ezért aztán vadul tovább kell sanyargatni a választópolgárt.

Nyakunkon az egészségügy válsága is, ezt tudja is a társadalom, de még mindig arra vár, hogy valaki pénzt zúdítson az ágazatba, márpedig pénz erre sincs, végtére is nem Skoda Superb a rezidens, hogy költsünk rá a nincsből.

Ma még nem érezhető az az óriási probléma sem, hogy a háziorvosok megöregedtek, utánpótlásuk pedig nincs, és mire a háziorvosok egyharmadát képező mai nyugdíjas orvosok szó szerint el és kihullnak a rendszerből, addigra már a másik egyharmaduk is nyugdíjkorú lesz, merthogy azt mondani, hogy nyugdíjas lesz, az talán parttalan optimizmusra vallana.

Ha a nővérek is besokallnak és elindulnak, átkelve a Lajtán a normális, gondtalan megélhetés felé, akkor majd a betegek egymást ágytálazhatják, az ügyesebbje pedig nyitott szívműtétet is végezhet ágyszomszédján.

Azt mondják sokan, hogy ennek a társadalomnak az a baja, hogy a rendszerváltás során hiányzott a katarzis, - na, hát most majd lesz olyam katarzis, hogy belerokkan az ország.

A hírek csupa munkasikerekről szólnak, például szabályozták a közmunkások bérét, melyet sikerült a létminimum alatt tartani, meg elküldenek szolgálati nyugdíjba ezer embert a Honvédségtől.

Abba a szolgálati nyugdíjba, mely Orbán szerint igazságtalan, és amelyből majd reaktiválni fogják őket, de hogy mifrancot akarnak nyugdíjas ezredesekkel kezdeni, azt csak a Jóisten tudja.

Még leginkább a szállodák előtt állhatnának, díszegyenruhában tisztelegve a betérő német géplakatosnak.

Ma kicsit visszaesett a svájci frank, már csak hatvan forinttal drágább, mint amikor felvettem a kocsim hitelét.

A devizaadósok, mikor kinyitják az e havi törlesztőrészlet borítékját, feltehetőleg fenékreülnek, én is azt hittem sokkot kapok, mikor megláttam, hogy a hajdan hatvanezer forintos részletem száztízezerre emelkedett.

De persze hol az én bánatom azokéhoz képest, akiknek a lakása forog kockán?

Velük éppen semmi sem történik, a világmegváltónak beharangozott Állami Eszközkezelő még mindig csak ígéret, állítólag majd hétfőn – egy évvel a tervezett időpont után - bejelentik az indítását, aztán majd jövő ilyenkor meglesz az irodaház, a nappali és az éjszakai titkárnő meg a Superb – csak szervezetten, tervezetten, Fidesz-kormány nem kapkodó idegbolond!

Viszont a nyilvánosság kizárásával ülésezik a devizahitelezés elterjedésének felelőseit és okait kutató Otthonvédelmi Monitoring Bizottság, amelynek létrehozását Orbán Viktor a múlt héten rendelte el.

Tiszta pénzkidobás, én kapásból nyomom a választ: mindenért felelős, függőleges, kilenc betű: GYURCSÁNY.

A mi Nagyonokos Vezetőnk valamiért abban a hitben van, hogy ezen már nem röhög mindenki, aki meg még ért kicsit is hozzá, az nem kezd azonnal vad mutogatásba a Vezér hű csicskása, Járai felé, aki volt olyan kedves a szocik tönkretételét fontosabbnak tartani a nemzet érdekeinél.

Ha erre gondolok, akkor még jobban tetszik nekem a vicc, mely szerint azért szeretem a választásokat, mert akkor tele vannak a villanyoszlopok politikusokkal…

Szóval lassan kezdhetünk készülni, jön az ősz, a vadlibák megkönnyebbült lélekkel húznak más tájakra, lassan elindulnak az orvosok fehér köpenybe öltözött csapatai is.

De szép lenne, ha a mi Boldogságunk is elhúzna végre melegebb éghajlatra, de hát ez egy sorsverte ország, szerencsétlen nép, balsors, akit régen tép, meg ilyesmi, semmi ok az optimizmusra…

:O)))

KAMU

Magyarember néha kissé érdesen fogalmaz.

Ha például valaki nagy hűhóval csinál valamit, amivel semmit nem ér el, és aminek nem sok értelme van, akkor azt mondja: adtunk a szarnak egy pofont.

Ez kétségkívül kevésbé humoros, mint a Vezér Kincses Kalendáriumból összeollózott dakota közmondásai, de ez legalább autentikus népi bölcsesség, amit magyarember általában bánatos képpel, lemondó legyintés kíséretében szokott alkalmazni.

A hegyek egy éven át vajúdtak, és amit szültek, az mégcsak egérnek sem mondható, inkább csak a népi szólásmondáshoz szolgáltattak alapanyagot – a kormány megszülte a pofoznivalót.

Pedig nagy volt a duma, szokás szerint, - voltak ígéretek dögivel, melyekkel a bánatos devizahiteleseket hitegették, akik voltak olyan szerencsétlenek, hogy az Orbán-kormány által a szocikra hagyott lakástámogatási rendszert kihasználva svájci frankban adósodtak el, most meg éppen a gatyájukat is le akarja róluk húzni a bank.

Erről persze nem volt szó, amikor Orbán két féltéglával verte a mellét a lakásépítések fellendítése ügyében, pedig aki arra járt, az ma mind szív, mint a torkosborz – az építtető és az építők is, miután a lakáspiac úgy omlott össze, mint a kártyavár, a romjai tetején meg szomorúszemű ingatlankereskedők nézegetik a beragadt telkeket, lakásokat és keresik a gerendát, amelyre fellógathatnák magukat.

Az ingatlanfejlesztő, aki hitelt vett fel az eladni szándékozott terület közművesítésére, és aki saját személyes vagyonát, de még felesége, élettársa vagyonát is kénytelen volt felajánlani fedezetül, most nehezebb helyzetben van, mint a devizahitel-adós, hiszen vele aztán végképp nem törődik senki, mint ahogy azokkal az építőkkel sem, akiknek a beruházók – vevők híján - nem tudtak fizetni.

Nem is fognak tudni, - egzisztenciák mennek tönkre, virágzó vállalkozások döglenek meg azért, mert Orbán ki akart tolni a szocialistákkal és szép emlékeket akart maga után hagyni.

Hát itt vannak a szép emlékek.

Az sem vigasztaló, hogy az áldozatok zöme a középosztályból kerül ki, hiszen a hitelfeltételek nekik kedveztek, sokan spekulációs vagy befektetési célból vágtak bele a tranzakcióba, és még ma is azt hiszik, hogy a sors különös szerencsétlensége folytán kerültek ebbe a helyzetbe, pedighát ott ágál előttük a felelős, aki mindent elad a hatalomért – őket is eladta.

Ne menjünk bele a hitelezési gyakorlatba, aminek eredményét most itt látjuk magunk előtt és ne hibáztassuk a hitelfelvevőket, ők a kockázatot csak korlátozottan voltak képesek felmérni, tekintsük a kialakult helyzetet adottságnak, olyan problémának, melyet valahogy kezelni kell, hiszen nem kevés embert érint.

A választások idején, de még utána is jó ideig arról zengett a jobboldali sajtó, hogy jön majd a Megváltó és rendbeteszi ezt a bagatell kérdést is.

Hiszen mindent meg lehet csinálni, libából is lehet mákosguba, csak nagyon kell akarni, és ha a nagy akarást megússzuk apróbb balesetek nélkül, akkor a siker nem marad el!

Természetesen a szürke parlagi devizahiteles azt gondolta, hogy majd Viktor a zsebébe nyúl – úgyis ott mogyorózgatja magát állandóan – és egy elegáns mozdulattal kivágja az asztalra a szükséges aprópénzt, de csalódniuk kellett – ahogy mondani szokás, és ahogy egyébként ez már tőle megszokott, más khm… - mondjuk hólapátjával akarta verni a csalánt, a bankokkal akarta lenyeletni a békát.

Csakhát ez a béka meglehetősen rusnya, és a bankokat már egyszer rendesebben megsarcolta a Vezér, úgyhogy a bankok igen diplomatikusan és roppant segítőkészen úgy beintettek neki, hogy még alcsuti kocsmai körökben is hosszasan röhögött volna az úri közönség a kárvallotton.

De azért azt megengedték, hogy ideig-óráig valahogy megőrizze az arcát, hiszen tudták, hogy bizonyos elmeállapotok eluralkodása esetén a beteg nem képes fékezni agresszivitását, és szemük előtt ott lebegett Hugo Chavez árnya, nem akartak ők is az államosítás sorsára jutni.

Így aztán a devizahitelesek számára három évre befagyasztották a svájci frank árfolyamát, ami ma némi könnyebbséget hoz azok számára, akiknek egy törlesztőrészlet-csökkentés még egyáltalán jelenthet valamit – a differenciát majd három év múlva kell kamatostól megfizetni.

Így lett a devizahiteles egy hiteléből kettő, számunkra meg itt csillan fel a remény, hiszen az alcsuti nyilvánvalóan arra játszik, hogy a következő választást elveszíti, a csalódott és végképp kilátástalan helyzetbe került devizahitelesek tömegeivel meg birkózzon majd az utókor.

Ami most történt, az maga a Nagy Kamu, a bankok megint jól járnak - ez egyébként helyes, nem kellene annak örülni, ha a magyar bankrendszer is elvérezne a mi kis Nérónk gazdaságpolitikai botorkálásának oltárán, aki a hályogkovács magabiztosságával csinálja a konyhaasztalon a gazdasági nyitott szívműtéteket, merthogy már volt disznótorban, tudja ő azt pontosan, milyen is a szív, különösen májjal összefőzve, majoránnával…

A devizahitelesek meg a moratórium lejárta után dupla problémával nézhetnek szembe, ez a banda meg gennyesre lopva magát elégedetten dől majd hátra a székében és röhögve nézi, hogy a szerencsétlen baloldal a rendszerváltás óta immáron harmadszor vág neki az ország rendbetételének.

Ami itt történt, az a pofátlanság minősített esete.

Orbán a megállapodást úgy adja elő, mint világraszóló győzelmet, ehhez képest a magyar államnak ez a megállapodás egy fillérjébe sem került, senkin nem segít, csak a problémát taszigálja tovább.

Ezt csinálja más területeken is, csak az a baj, hogy a problémakupac már most is elég nagy, és még csak az elején tartunk, hiszen már hírek járnak az özvegyi nyugdíjak elvételéről és hasonló nyalánkságokról.

Az OTP-nél árverezésre váró lakások száma elrémisztő, amit ezzel kapcsolatban a bank kommunikál, - márhogy majd humánusak lesznek – az meg nevetséges.

Orbán nem oldott meg ezen a területen sem semmit, és aki a szemfényvesztést még most sem látja, annak lehet, hogy egy klinikára kellene járni vele…

Ahogy Virág elvtárs mondotta volt - elvtársak, a helyzet fokozódik.

Ami pozitívum, hogy Schmitt elnök úr elment ma Szekszárdra és Bátaszékre – Szekszárd még csak érthető, hiszen ott terem a jó vörösbor, nade Bátaszék?

Persze lehet, hogy ott készül a legjobb libapörkölt, galuskával, és libacombbal a kézben lehet legjobban megismerni az emberek gondjait, nemdebár?

Csak ne lenne a libának tolla is…

:O))))