KÁDÁR CIPŐFŰZŐJE

Olvasgatom az Élet és Irodalomban Bruck András érdekes és okos publicisztikáját (A keletnek megfelel), szeretem az olyan írásokat, melyek nem csak visszaböfögik az aktuális mantrát, de új gondolatokat is hoznak.
Ez az írás ilyen. 

Élvezem is az olvasását, míg csak oda nem érek a megállapításhoz: Itt van Orbán, a visszaállított kádárista rendszerével.
Nagyon ki tudok ezen akadni, mert egyszerűen el nem vagyok képes képzelni, hogy egyébként nagyon okos emberek hogyan tehetnek ilyen megállapításokat.
Gondolom, azt képzelik, hogy ezzel Orbán rendszerét sértik, de az igazság az, hogy Kádár rendszerét gyalázzák meg az ilyen megállapításokkal, aki igencsak kikérné – és joggal ki is kérhetné - magának, hogy egy lapon említsék egy szociopata maffiózóval.
Igaza is lenne.

Kezdjük talán azzal, hogy Kádár rendszere vállaltan diktatúra volt, a korabeli szóhasználattal a munkások, parasztok - ma munkavállalóknak, gazdáknak mondanánk őket, (a kisparaszt, a zsellér meg a cseléd átmenetileg még ciki), és a velük szövetséges értelmiség diktatúrája.
Bár személyhez kötődött – hálistennek Kádárhoz – nem személyi diktatúra volt, hanem a társadalom többségének diktatúrája.
Még akkor is, ha ez a többség akkor is apolitikus volt, ha akkor is csak a rántott libacomb érdekelte, még akkor is, ha a rendszer előnyeivel ugyan élt, de sokra nem becsülte azokat.

Orbán diktatúrája nem nyíltan vállalt, hanem sunyi diktatúra, mely azzal hülyíti az évek során inkább csak elbutult, mint okosodott népet, hogy az a rendszer, melyet képvisel, az demokrácia.
Hát lószart Mama, diktatúra ez a javából, sőt, diktatúrább Kádár társadalmánál is, mely legalább megkísérelte azt, hogy egy lyukból fújjon hideget és meleget, és megvalósítsa a kor fából vaskarikáját, a diktatúrán belüli demokráciát - a fogalom képtelenségéhez képest kiemelkedően jó eredménnyel.
Természetesen az Orbán féle diktatúra is osztálydiktatúra, a nagytőke diktatúrája, mely az ország lakosságának elenyésző részét képviseli, ám az ország vagyonának nagyon tekintélyes hányadát tudhatja magáénak.

Hivatalosan háromszáz főre teszik a számukat, de a valóságban talán kétszer annyian is lehetnek, hiszen nem minden vagyon jelenik meg a maga teljességében.
Hogy mindjárt kézenfekvő példát is említsek, az Orbán vagyon, mely mára feltehetően a legnagyobb Magyarországon, strómanok nevén, külföldön és névtelen értékpapírokban, részvényekben bújik el a nyilvánosság elől.

Orbánt ez a réteg juttatta hatalomra, ez a társaság tartotta lélegeztetőgépen a szocialisták regnálása alatt, ők pénzelték, és ők mozgattak a háttérből olyan politikai szálakat, melyek megakadályozták, hogy a Gyurcsány-típusú idealista népboldogítók sikeresek legyenek.
Elmentek egészen a puccskísérletig, és biztos vagyok benne, hogy csak a NATO fenyegető réme akadályozta meg őket egy kis vérontásban…
Persze, a technikák még nem voltak kifinomultak, a szereplők még lotyogtak, Orbán is kifejtette, hogy a nemzeti nagytőkés réteget kell preferálni, ha hatalomra akar kerülni.
Joggal nem szereti a multikat, azok kézbentarthatatlan népek, megbokrosodhatnak – lásd RTL-Klub - az pedig nem kívánatos.

Csányi is lebukott a politikába való közvetlen belekotnyeleskedésével, aki pedig keresztbe akart tenni nekik, az hamar a bíróság előtt találta magát, fülig bekenve szarral, melyet mire levakart magáról, már nem volt többé senki, mehetett MLM hálózatot szervezni és seggenfütyülő kínai gumikutyákat árulni.

A demokráciásdi remekül elfedte a pártokon átívelő összefonódásokat, érdekkapcsolatokat, melyeknek csak halványan felsejlő kontúrját mutatta meg a Simicska-Puch tengely, meg a hetven-harminc százalékos mutyi a beruházási összegek felosztása során, vagy Bajnai pénzügyminiszterének remek állása az OTP egyik érdekeltségénél.
Szóval bonyolultak itt a kapcsolatok kérem, és aki naivan azt kérdezi, hogy a szocialistákhoz közeli nagytőkések miért nem támogatják a baloldali médiát, ideje, hogy megtudják: a gazdasági összefonódás az oka. 

Hatszáz ember, kontra tízmillió – remek arány.
Kádár rendszerében ez az arány fordított volt, még ha a rendszer ellenfelei ezt vitatják is, bár meg kell jegyezzem, nagyon csendesen teszik, mert a valóság roppant nyilvánvaló.
A gazdag ma egyre gazdagabb, a szegény egyre szegényebb, a középosztály tíz körömmel kapaszkodik, hogy biztosítsa társadalmi státuszát, vagy legalább annak látszatának fenntartását, miközben látnia kell, az ő gyereke ebben a csodálatos új világban már csak csicskása lehet a leggazdagabbak gyerekeinek.

Falun a helyzet még durvább, és ha eszembe jut a rendszerváltás korának zöldbárózása, mikor a magyar falut felvirágoztató termelőszövetkezetek, állami gazdaságok vezetőit kellett eltenni az útból, hát nevetni vagy sírni támad kedvem.
Nem azért, mert akiknek a termelőszövetkezetek szétverése érdeke volt, ezt tették, hanem azért, mert a magyar paraszt annyira ostoba volt és ostoba ma is, hogy azokat isteníti, akik a huszonegyedik század hajnalán visszatuszkolták őt első kanyarban a ló segge mögé, hogy aztán úgy rántsák ki alóla a földet, mint cirkuszi bohóc alól a szőnyeget szokták.
Most ott ülnek a padlón és méltatlankodnak, hogy nem ők kapják a földbérletet, hanem az oligarchának nevezett bűnöző pereputtya, a műkörmös meg a tanítónéni.

Kádár idejében a falu működött, a mezőgazdaság nettó költségvetési befizető volt - két ország volt ilyen a világon, a másik Új-Zéland.
Ma nincs mezőgazdaság, csak földalapú alamizsna, a falvak vergődnek, a lakosság nyomorog, a hegyoldalakból ellopják a fát – és nem csak a cigányok, hogy félreértés ne essék – a talajerózió miatt bekövetkező árvizek hullámain meg ott tutajozik a Nemzet Esze, a Haza Megmentője, a Mi Maffiózónk.

Jogállam?
Ugyan kérem, illúzió.
Kádár rendszere rigorózusan betartotta saját törvényeit, melyek nem egyéni képviselői indítványra születtek, hanem nagy többségükben minimálisan is az érintettekkel és a szakmai szervezetekkel való egyeztetések és konzultáció után.
A fontosabb törvényekről társadalmi vita folyt, és egyetlen esetre sem emlékszem, hogy Kádár törvényt módosíttatott volna azért, hogy személyes akaratát érvényre juttassa.
A törvények pedig a többség érdekeit képviselték, elejét vették a hatalmaskodásoknak, a dogoknak szabályozott rendje volt, elő sem fordulhatott volna, hogy Kádár Keresztelő Szent Jánosnak álcázott szobrát felállítsák Budapesten, Kádár személyes ízlésére szabva.

A felállítandó köztéri alkotásokat zsűrizték, a szoborparkban elhelyezett Kádár-kori alkotások mindegyike magasabb esztétikai értéket képvisel a jelenlegi remekműveknél.
Hogy ne is menjünk tovább a Szabadság térnél, ott van mindjárt Ronald Reagan szobra, amelyiknél sokkal különbet láthatunk Madame Tussaud panoptikumában, és a viasz is mennyivel olcsóbb, mint a bronz…

A közoktatás, az egészségügy, a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer mind-mind jobban működött.
És akkor még nem beszéltünk a társadalmi mobilitásról, melynek felszámolása javában folyik, építgetik a hivatásrendi kasztokat, ahonnan nem lesz kitörés az alsóbb néposztályok számára.

A személyek közötti differencia is óriási, és nem Orbán javára.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy Kádár nem volt egy ócska, enyveskezű maffiózó, magának nem gyűjtögetett, mint ez a Hibbant Hörcsög, politikusként pedig komoly nemzetközi tekintélye volt – nem csak a szocialista táborban.
Szerette a nép, de nem voltak imádói, ő maga a személyi kultuszt gyűlölte, nem is engedett teret neki.

Orbán emberileg nulla, éppen olyan ő a nagytőkének, mint neki Farkas Flórián.
Ha tartanak is tőle, de lenézik mélységesen – joggal egyébként, habár mára már egy közülük ő is.
Politikusként az országra ezidáig csak szégyent hozott, a nép fele nyomorszinten él, gyermekek tízezrei éheznek.
Ha visszagondolok a hajdani úttörőtáborokra, melyekben a gyerekek százezrei tudtak nyáron szórakozni, a vállalati és szakszervezeti üdülőkre, ahol a családok együtt örülhettek a nyárnak, hát elkeseredek.

Azt mondják néhányan, hogy hát igen, de most négyévenként új vezetőket választhatsz.
Aki beleles a legutóbbi választás megszervezésébe, ezen csak mosolyogni tud, különben is, Orbán már nem sokáig lesz miniszterelnök, szerintem két év múlva már a Sándor-palotában fog ülni, mint kormányzó, vagy a Nemzet Mozdonyának Vezetője, vagy valami ilyesmi – hat vagy kilenc évre választva, háromszori újraválaszthatósággal, trónörökös Gáspár. Demokratikusan, természetesen.

Szóval – félreértés ne essék – nem akarok én semmiféle kádárista restaurációt, hiszen a világ megváltozott, nem élek illúziókban.
De azt állítom, hogy Kádár társadalma jobban szolgálta az átlagember érdekeit, mint a mai politikai berendezkedés.
Ezért is méltánytalan a hajdani pártfőtitkár összehasonlítása ezzel a maffiózóval.

A politikust az minősíti, hogy tud-e adekvát válaszokat adni kora kihívásaira, népe érdekében.
Kádár tudott, a rendelkezésére álló lehetőségekből kihozta a maximumot, emellett ő komolyan is gondolta a munkásosztály hatalmát, neki ez nem csak üres lózung volt.
Mai utódai a cipőfűzőjéig sem érnek fel.
Kádár adott ennek az országnak huszonöt boldog, békés, nyugodt évet, mai utódai szétverték a nemzetet, állandó harcban állnak - leginkább saját megbomlott elméjükkel.

Az a minimum, hogy ha a ma problémáiról írunk, ne mossuk össze a huszadik század – de talán az egész magyar történelem egyik legsikeresebb politikusának személyét a ma harácsoló, erőszakos és gátlástalan bűnözőinek ócska figuráival, mert méltánytalan.
Ha azon sopánkodunk, hogy a magyar nép nem képes szembenézni a múltjával, akkor talán elvárható lenne, hogy a magyar értelmiség nézzen szembe legalább a közelmúlttal. 
Bruck András írása – ettől eltekintve -  remek, ajánlom elolvasásra mindenkinek…

:O)))

A BIBÓ KOLLÉGIUM ÖKLE

Azért nagyon szomorú ez valahol.

A demokrácia intézményeinek lebontásával párhuzamosan létrejött Magyarországon egy, leginkább a hajdani ÁVH-hoz hasonló szervezet, melyre Amerikában figyelt fel Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem tanára.

Szerinte kevesen veszik komolyan a TEK-et, de ez nagy hiba, mert a központ a jelek szerint Orbán Viktor miniszterelnök saját titkosrendőrségévé válik.

Ezen nem is érdemes vitatkozni, hiszen a szervezetet a Vezér személyes testőrségének főnöke hozta létre és vezeti.

Ők védték a semmitől akkor is, mikor az Astoriánál a nagygyűlés után páncélozott BMW -vel menekítették el a telecsinált gatyájú hőst - azon a napon, mikor Gyurcsány a felhergelt csőcselék közepén ott koszorúzott az 56-os emlékműnél, ahova a személyes bátorság terén szintúgy kihívásokkal küzdő Köztársasági Elnök sem merte odatolni a képét.

Így aztán szinte korlátlan a bizalom a TEK vezetőiben, merthogy egy szociopata a rémálmait sajnos valóságként éli meg, és azokat szereti, akik hajlandók kiszolgálni jólfejlett üldözési mániáját.

Persze, ilyen emberek mindig akadnak.

Himmler, az SS vezetője, vagy Vlaszik vezérőrnagy, aki hosszú éveken át volt Sztálin testőrségének a parancsnoka, és akit 1952-ben letartóztattak ugyanúgy, mint a politikai titkosrendőrséget vezető Berija és elődei.
Éppúgy kiszolgálták a zsarnokot, mint ahogy Szálasit vagy Rákosit is, a maguk emberei, akik pedig testközelből szemlélhették saját szociopatájukon a kór elhatalmasodását.

Aki első országlása idején ellenvetés nélkül jóváhagyta, hogy a Vezér olyan vonattal utazzon Szlovéniába, mely előtt előfutó mozdony szalad, a peronokról pedig a népet a vonat áthaladásának idejére behajtsák a várótermekbe, attól nincs mit várni, az maga is vagy beteg, vagy a karrierizmusa meghaladja az ép elme határait.

Ez vonatkozik egyébként arra a parancsnokra is, aki engedélyezte a harci helikopter felszállását, nehogy a levegőből egy vadliba leszarja a magasztos fejet.

Meggyőződésem, hogy a Mi Főmérnök - Ügyvédünk, a Mihály, gondosan tanulmányozza Lenin és Sztálin összegyűjtött műveit, Rákosi irattárát, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom történetét és kikotorja belőle a legótvarosabb gusztustalanságokat, majd szóról-szóra lemásolja és átülteti a mai magyar valóságba.

Most éppen az ÁVH-ról szóló fejezeteknél tart, és már el is kezdte a tanultakat alkalmazni.

Első lépésként létrehozott egy szervezetet, melynek szép, hangzatos nevet választott, olyat, mely ellen 2001. szeptember 11. óta senkinek sem lehet kifogása, így lett a korszerű hárombetűs betűszó ÁVH helyett TEK, mely, ha eleget tenne feladatának, akkor először létrehozójának egyszemélyi hatalomra irányuló törekvéseit fojtotta volna el már csírájában, de hát ez bimbódzó diktatúrákban nem jellemző, ilyen társadalmakban ez a nagy helyezkedések kora.

Jönnek a semmiből a Lázárok, a Hajdúk, ott tolong a sok régi arc, meg a Vezér által személyesen, egyenként összeválogatott csicskanépség, ott a triumvirátus (Rákosi – Farkas Mihály - Gerő Ernő vö: Orbán – Kövér - Áder), igaz, nem moszkoviták, hanem Ménesi útiak, ÉS össze van már csődítve és szépen gárdista-zászlóajakba rendezve a társadalom salakja is, akiknek csak csettinteni kell.

Van itt kuláküldözés helyett bankárüldözés, földosztás a haveroknak meg saját maguknak, van kenyérféltés és bizonyos állásokban már van csengőfrász is, az iskolaigazgató attól retteg, hogy a következő becsöngetésnél már nem ő lesz a poszt betöltője.

Az ÁVH -t gyakorlatilag Rákosi irányította, a TEK meg Orbán – egyelőre még nem használt – ökle, mert ma még az Unió tagjai vagyunk, de már szorgalmatoskodunk ennek a kellemetlen helyzetnek a felszámolásán.

Ha elszakad a gyeplő, lesz dolga a hihetetlen bőkezűséggel kistafírozott erőszakszervezetnek, miközben a jelszavak szintjén demokrata Vezér szegény Mari nénin sopánkodik, akitől lopják a libát.

Hogyne lopnák, mikor az utcájukban akkor járt utoljára rendőr, mikor a szomszédék Julcsáját a Kocsis törzsőrmester kezelgette elmagányosodás ellen, de akkor – ki tudja miért - nem a libákra koncentrált.

Azokból a milliárdokból, melyeket Vezérünk betegsége tüneti kezelésére fordít, a talpas rendőrök szolgálati körülményeinek javítására fordítva érzékelhető változást lehetne elérni a társadalom biztonságérzetében.

Például lehetne üzemanyagot vásárolni az autóikba, hogy ha a rendőrjárőr kimegy az utcára, akkor ne kelljen tekintélytisztelet fenntartása céljából az egyiknek berregnie, míg a másik a szemét villogtatva nínózgat…

De nem, mert a TEK bikaneveldéje boldogtalan, ha nem BMW terepjárókat tördel gyakorlás céljából, a Vezér meg akkor, ha nem játszik világhatalmi tényezőt, akit meg akar merényelni az Al-Kaida.

Pedig olyan pici pont ő a világban, hogy ha az Unió vezérkarát ki akarná nyiffantani az imént említett karitatív szervezet, akkor a Mi Vezérünk feje tetejét használná támasztéknak az orvlövész.

Mindenesetre egy biztos: a Vezérrel együtt a TEK is bukni fog, és ahogy ez kultúrállamokban illik, beilleszkedik a Rendőrség kötelékébe, normális feladatokkal, normális fizetéssel.

A valóban félelmetes ebben az egészben az, hogy erre a jelenségre nem itthon figyeltek fel a demokraták és nem zeng már hónapok óta ettől a média, egy amerikai látja meg és hívja fel rá a világ figyelmét.

Nehéz eldönteni: ennyire elbutult az ország népe, vagy ennyire fél?

Ami azt illeti, az ÁVH-tól is félt a nép, és aztán mégis, ugye.

Mindenesetre, ha a TEK -nél rendszeresíteni akarják a sárga félcipőt, tiltakozniuk kellene…

:O)))

RÉSZ ÉS EGÉSZ

A szavakkal jókat lehet bűvészkedni, főként, ha az áldozat nem látja, nem tapasztalhatja meg személyesen a problémákat a maguk szomorú valóságában.

A Fidesznek nagy gyakorlata van már a szómágiában, a tények sajátos csoportosításában, a problémák el és szétmaszatolásában olyan módon, hogy kiemelik a megtárgyalandó probléma egyik lényegtelen elemét, és ha kérdezte valaki, ha nem, arról kezd beszélni a papagájkórus.

Szokták azt a trükköt is alkalmazni, hogy beperlik a számukra kedvezőtlen állítás megfogalmazóját és a fenti szisztéma alapján kiválasztva egy hangulatfestő elemet, arról bizonyítják, hogy nem felel meg a valóságnak, majd a kedvező ítélet birtokában úgy csinálnak, mintha az ítélet az eredeti probléma egészére vonatkozna.

Ha valaki például leírja, hogy korunk egyre inkább emlékeztet azokra a daliás időkre, mikor hasonlóképpen, a forradalmi változásokra és az emberekre ( dolgozókra) való hivatkozással a demokrácia helyett diktatúrát vezettek be úgy, hogy közben a törvények betűjét betartották, de ha valamelyik végképp útban volt, akkor azt gátlástalanul megváltoztatták.

És alkotmányoztak is, azt is meglehetősen gátlástalanul.

Orbán pedig éppen olyan, mint Rákosi volt a maga korában.

Na, ekkor jön a barbatrükk – nem beszélnek egyetlen szót sem diktatúráról, sem eszközökről, módszerekről, politikáról, hanem annak megállapítását kérik a bíróságtól, hogy Orbán nem hasonlít Rákosihoz, merthogy:

1. Nem kopasz.

2. Nem rendelkezik széles körű műveltséggel.

3. Nem ült még börtönben.

4. Nem beszél az angolon kívül még három nyelvet.

5. Orbán ma is, mígellenben Rákosi sosem volt igazolt labdarugó.

A bíróság ezekkel a tényekkel nem tud mit kezdeni, megállapítja, hogy valóban, Orbán nem hasonlít Rákosira.

Ennek utána, ha szóba kerül a diktatúra, mint olyan, akkor ügybuzgó lakájai felháborodottan tiltakoznak, hiszen a bíróság is megállapította, hogy a szociálliberális vádak nem állják meg helyüket, Orbán pedig személyében maga a demokrata archetípusa.

Tulajdonképpen ezzel a módszerrel igyekszik Bölcs Vezérünk, mostanában hasbaakasztani az Uniót és az Egyesült Államokat is, gondolván, hogy egy újszülöttnek minden vicc új, ezek a nagyokosok meg még soha nem jártak lóvásárban, nem tudják, hogy hogyan kell kiénekelni a vevő zsebéből a lóvét.

Hogy ebben esetleg igaza lehet, arra jó példa, hogy még honfitársai jelentős része is bedől az ilyen ócska trükköknek, pedig hát ez az ország már látott egyet-mást.

A valódi kérdés az, hogy a nyugati demokráciák felismerik-e azt, hogy éppen a megvezetésükre törekszik a Kedves Vezető, és eszükbe jut - e, hogy a részekre bontott és kiválogatott elemek nem azonosak a probléma egészével.

Mint ahogy a libaaprólékból sem lehet összerakni egy működőképes libát, hiába bizonygatja a szakács, hogy a levesben főtt libacomb pont olyan anatómiai jegyekkel rendelkezik, mint bármelyik más liba a demokráciában.

Az a liba, amelyik aprólékként fejezte be életét a fazékban, már soha nem fog vidáman totyogni a lúdtalpain, soha nem fog vidám gágogással felröppenni, neki már csak egy út áll nyitva, az sem túl dicsőséges.

Ami itt folyik, az maga az alkotmányos diktatúra, melynek előképébe nem csak Rákosi Mátyás fér bele, hanem egy német politikus is, aki szintén szeretett harcolni, filozófiai alapvetését is Mein Kampf címen ismerhette meg a világ.

Ha felismerik a demokráciák, hogy Orbán jelenlegi célja a túlélés és segítik ebbéli törekvésében, akkor ennek az országnak befellegzett.

Ha jól belegondolunk, jobb egy-két évig összehúzni magunkat anyagilag, míg a Mi Büszkeségünk bele nem fullad a saját maga által idecsinált anyagba, mint diktatúrában élni és azt hagyni örökül gyermekeinkre, unokáinkra.

Vannak pozitív jelek, hiszen vezető nyugati politikusok is megfogalmazták már, hogy érzik, Orbán hülyének akarja néni őket.

Mikor ilyesmi velem esik, igen mérges tudok lenni arra, aki ezzel kísérletezget, és alkalmasint ha úgy adódik, nem felejtem emlékeztetni a tévedésére.

Nagy kár, hogy a kiosztásra kerülő kokikból és sallerekből a zöme nekünk jut majd, de ha az eredmény az, hogy megszabadulhatunk a mi kis diktátorocskánktól és eszement bandájától, akkor el fogjuk viselni.

Bízom a Nyugat józan ítélőképességében, ha már saját népem nem rendelkezik ezzel a szép tulajdonsággal – legalábbis egyelőre…

:O))))

VÍZÜGY

Miután a kormány ismét néhány milliárd odaajándékozására készül a leggazdagabbak részére devizahitelesek megsegítése címen, felmerül a kérdés, mi legyen a legszegényebbekkel?

Több megoldás is létezik gazdaságos működtetésükre, például lehetne őket rabszolgaként dolgoztatni a vízügy területén, mint ahogy az a kormány tervei között szerepel is, mivelhogy a munkálatok távol esnek a forgalmas csomópontoktól, legfeljebb a költöző vadlibák látnák őket, amint elhúznak dél felé.

Persze a lehető legtökéletesebb megoldás a szegénység felszámolására a szegények számának csökkentése, ami természetes úton könnyen megvalósítható, hiszen aki nem eszik, az előbb-utóbb jobblétre szenderül – humánus eljárás.

Mindenesetre a magyar vízügy szervezetét meg kívánja bontani a kormány, annak egy részét a Belügyminisztérium alárendeltségébe kívánja helyezni, hivatkozással a tervezett nagy közmunkák beindítására.

Valamennyi diktatúra imádja a gigászi természetátalakító munkákat, bizton számíthatunk nálunk is valami gigantikus tervre.

Én arra tippelek, hogy a Balatont be kell majd temetni, a földet ehhez csak a felcsúti határból lehet kitermelni, és az imigyen  keletkezett gödörben létre lehet hozni Európa legnagyobb tavát, a Viktor-tavat, mely a vizisportok paradicsoma lehetne, különösen, ha egybenyitnák a Velencei-tóval, mely ez esetben természetesen elveszítené önálló identitását.

Hány és hány embert tenne boldoggá a nagyívű terv, mely csak egy nagy gondolkodó tökéletes agyának terméke lehet!

Ha jobban utánanéznénk, lehet, már meg is találnánk a nagybefektetőt, aki tőkét és energiát nem kímélve felépítené az új természeti csoda partján a Victorking City néven megálmodott szórakoztatóközpontot, melyben – mintegy mellesleg – épülhetne akár egy nemzeti kaszinó is, melyben a nyerőgépek ablakocskáiban az vinné a nyereményt, akinél három Matolcsy-kép ugrana fel, a három Gyurcsány-kép meg azt jelentené, hogy a koma nem nyert.

A jackpot neve itt victorpot lenne, a kaszinóban pedig csupa-csupa kis Hoffmannrózsika szolgálná fel a jégbe hűtött kumiszt a vendégeknek.

A szórakoztató-központ partjai előtt Fa Nándor üzemelteti majd az álomhajót, melynek hétszázhetvenhét szobájában a Fidesz aktivistái szürcsölgethetik a narancslevet - államköltségen.

Az új tó – Európa legeslegnagyobb és a világ legnagyobb mesterséges tavának partján focipályák tucatjai szolgálják majdan magyarember szórakoztatását, a part legszebb pontja pedig egy szerény vályogház lesz, melyet aztán később körbe lehetne építeni akár egy mértéktartó, egy köbkilométeres üvegpalotával – itt élt és alkotott a Vezér, hogy tojná le a fejét a Szent Turul…

Kinek jachtja, az Ezüsthajó ott horgonyozhatna a labdarugó-akadémia partszakaszán, közvetlen a kincsestorony mellett, ahol a vállalkozók által befizetett nyereségadók nyernének elhelyezést.

Merthogy annyira jól áll az ország, hogy megengedheti magának, hogy a kincstár helyett ide folyjon be a pénz a magyar labdarúgás üdvét szolgálva..

Hiszen a labdarúgás addigra az ország sikerágazata lesz, egy ország ordítja majd Aranylábú Gazsi nevét, aki a kedves papa méltó örököse lesz úgy a pályán, mint a trónon!

A vízügy meg úgyis régen megérett már a pusztulásra, 1989 óta agonizál itt csendesen, hát jöjjön a megváltó halál!

A maradványokat széttrancsírozzuk, amiben a pénz meg az okosság van, azt majd Pintér belügyér kapja, ahol meg a duma meg a handabanda, oda kinevezzük Hajóssy Adriennt, az ökoboszit, főnöke meg maradhat a Zoli, aki egyike a Fidesz legnagyobb tehetségeinek, talán Matolcsy mérhető hozzá egyedül.

Abban még nincsen döntés, hogy a gigaprojekteken foglalkoztatottakat egy magyar Todt szervezetben vagy csak simán csak munkaszolgálatosként foglalkoztassuk, de ez már részletkérdés, ezzel majd elbabáznak a pártsemleges médiacsillagok, Gíró-Szász, a Peti meg a többiek.

A Tisza folyásirányának megváltoztatása sem kizárt, továbbá az uralkodó szélirány megváltoztatása már folyamatban is van, egy ideje már a Vezér fújja hazánkban a passzátszelet, megnehezítve ezzel a libák nyugodt vonulását.

Gyönyörű perspektívák várnak ránk, különösen akkor, ha belegondolunk, hogy hány és hány munkás kéz kell ahhoz, hogy megépítsék a tervezett új autópályákat csákánnyal-lapáttal - taligákkal, hogy aztán a kijelölt, de még nem nyilvános végleges nyomvonalakon a földek új tulajdonosai anélkül tudjanak majd kaszálni, hogy vetettek volna…

Persze két kérdés azért felmerül: mit bír még el a gazdaság és mit bírnak el az emberek?

Merthogy lesz itt még infláció, lesz egy csomó ember – zömükben diplomások – az utcán, lesznek éhhalál szélére küldött nyugdíjasok, ha a kormány megszünteti az özvegyi nyugdíjakat.

Meg, ha önként fel kell ajánlani egyhavi nyugdíjat meg munkabért, hogy legyen mivel kipótolni azt a költségvetési hiányt, melynek összegét Viktor a gazdagoknak adta.

Mindenesetre egyelőre a nép úgysem látja át, hogy mi vár rá a sarkalatosnak nevezett törvények következményeképpen, nemigen érdekli az sem, hogy az egész államszervezetet felborogatta a Mi Üdvösségünk, fatalista beletörődéssel várja, hogy mi fog történni.

És közben jól érzi magát – végre félhet megint.

:O)))

MUNKAMEGOSZTÁS

Helyén marad a Károlyi-szobor.

Hosszú idő óta ez a magyar törvényhozás első értelmes döntése, a Jobbik számára pedig egyértelmű vereség.

Kissé csodálkozom, de örülök neki, úgy látszik, a Vezér vagy nem akar újabb frontot nyitni - vagy mégis maradt egy csepp kis esze, esetleg.

A szélsőjobboldali párt egyébként is bajban van, hiszen belső problémákkal kell megküzdenie – úgy tűnik, sikerült bejátszaniuk magukat Baló György pozíciójába.

Morvai Krisztina válása után új életet kezd és tán ennek részeként őket is ott akarja hagyni.

Márpedig a nyilasbarbi nélkülözhetetlen a párt imázsa szempontjából, európai-parlamenti képviselősége súlyt adott nekik, ha annyit nem is, mint amennyit a hölgy nyom a mérlegen.

Egyébként is belharcok dúlják fel a jobboldal hímes mezejét, a vezérjelöltek legszívesebben bicskával rovás írnák fel véleményüket a másikról.

A Gárda is szaporodik, mint a liba által kettécsippentett földigiliszta, ez a pofátlan Viktor pedig bemondta a durchmarsot, az ország munkatáborosítását még megkontrázni sem nagyon lehet.

A Rosszabbik rendre rátesz egy lapáttal még a Jobbik legszebb álmaira is, már régen felállította a Nemzeti Számonkérőszéket, létrehozta a Leibstandarte Orbán Viktort, az állam területi szervezetei élére gauleitereket állított, megtörtént az állam és a finánctőke összefonódása, a hangulat weimári – mi kellhet még a szélsőjobboldali szavazónak?

Soha nem hitték volna, hogy őket jobbról is lehet előzni, depedig igen, és már csak a féklámpáit látják a volánvirtuóznak, aki most éppen egy balos előzésbe kezdett bele, meghirdetvén magát a munkásosztály felkent képviselőjének.

Szóval bajban vannak a jobbszélen, tán maguk is érzik, mindenesetre már szinte a szocialistákéra emlékeztető rutinnal próbálják elbagatellizálni az ellentéteket.

Ez is a világ rendje, Willy Brandt közismert megállapítása – összenő, ami összetartozik – a magyart jobboldalra is érvényes, hiszen lényegi különbség nincs a Jobbik és a Rosszabbik között, - én inkább munkamegosztásnak mondanám a dolgot.

Az egyik lengeti a zászlót, a másik meg végrehajtja a kívánatos programot, az egyik integrálja a mélysötét híveket, a másik öltönyben és nyakkendőben csalogatja táborába a gyanútlanokat, akik nem olvastak soha Aesopust és nem ismerik a báránybőrbe bújt farkas történetét.

Ők azt hiszik, hogy egy demokratikus párt legitim elképzeléseihez csatlakoznak, de hiszen valaha a Német Nemzetiszocialista Munkáspárthoz csatlakozók többsége sem sejtette, hogy egy totalitáriánus diktatúra szekerét fogja húzni, behúzva fülét-farkát, és azzal vigasztalgatva magát, hogy ő is az erősek közé tartozik.

Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy nincsen senki a jobboldalon, akinek ellenérzései lennének a szépen szárba szökkenő diktatúrácska láttán, nincs egyetlen tökös jobboldali sem, aki meg merné mondani azt, hogy a modern jobboldaliság szobrához nem Hitler, nem Sztálin, de mégcsak Mussolini sem állt modellt, és hogy kikéri magának az újonnan nyakába varrt alattvalói státuszát.

Azt kell mondjam,hogy sajnos a rendszerváltás visszaigazolta Rákosi legócskább brosúráinak igazát a kapitalizmusról, a közelmúlt fejleményei meg az ötvenes évek  alapfokú szemináriumainak megállapításait a magyar jobboldalról és a magyar egyházakról.

Elég szomorú dolgok ezek, még szerencse, hogy a libák ettől még vidáman repülnek az égen, a kutya ugat, a karaván meg halad, holott jobb lenne, ha megállna valami hűs oázisban, hogy a szegény tevék letehessék a málhát, tudjanak egy kis hűs viszkihez meg egy tál édes datolyához jutni.

:O))))

ÜGYVÉD - NEM VÉD...

Mint Rákosi fénykorában.

Hihetetlen ütemben folyik a demokratikus intézményrendszer szétverése, helyette leginkább a bolsevik államhatalmi struktúrára emlékeztető – mit emlékeztető? azzal megegyező - megoldások születnek.

Ami azt illeti, nekem már az is csípte a szemem, mikor a Fideszes képviselők kiválasztása alcsuti zarándoklat keretében történt, de ez láthatólag csak az én szemem csípte, jóllehet sokan röhigcsélek anno rajta, ahogy a megszeppent képviselőjelölt ott csinálta a katonákat a Vezérnek, mindent megtéve, hogy megfeleljen a cezaromániás beteg elvárásainak.

Tulajdonképpen ekkor már tudni lehetett, hogy hogyan is képzeli el Viktor a saját – meglehetősen randa – képére formált Orbanisztánt, de tenni ellene semmi esély nem volt, mert a jobboldal a szolgalelkűségre és vezérimádatra van szocializálva, a népet meg elkápráztatták a ragyogó ígéretek meg a szebb jövő plasztikus érzékeltetése, a nyugdíjasoknak és a nyugdíjaknak ígért védelem és társai.

És a rend ígérete.

Hát most megkapta mindenki, ellenzék és kormánypárt egyaránt, hívek és ellenfelek válogatás nélkül.

Jelenleg olyan az ország, mint amikor valaki a nyakába vesz egy majmot és aztán nem tud mit kezdeni vele, a majom meg üti-vágja, kímélet nélkül.

A jobboldali választó jelenleg még ott tart, hogy jó pofát vágva a dologhoz nyeherészik, hehe, de jópofa ez a majom - jujj, de viccesek vagyunk, és most aztán jól megszívták a komcsik – pedig már az ő nyakán is ott a kés.

Ez az ország nem csak lesz, de diktatúra már ma is és ha van parlamentáris királyság, akkor létezhet parlamentáris diktatúra is, ha már ez a nagyhatalmak mániája.

Mint tudjuk, a nagyhatalmakat persze érdekeik mozgatják és adott esetben igencsak rugalmas a gondolkodásuk, ez esetben is erre épít a mi vezérünk.

Az Uniónak nem érdeke, hogy még egy problémát kelljen kezelnie, elég neki egyelőre Görögország, Írország meg Portugália, a keleti végeken meg elég, ha viszonylagos csend van és nem folyik a vér.

És valóban, még nem folyik a vér, de Pintér már megkezdte a Rendőrség felkészítését az etnikai konfliktusok kezelésére és a frissen végzett 900 rendőr sem a közbiztonságot, hanem a karhatalmi alakulatot erősíti, bölcs előrelátással.

Orbán egyébként már létrehozta az ÁVH-t, csak ezt most Terrorelhárító Központnak hívják, de a szisztéma megfelel Rákosi modelljének: az újonnan, „megbízható személyekből” létrehozott alakulat nem tagozódik be a Rendőrség szervezetébe, külön irányítás alatt dolgozik, a most éppen kormánynak nevezett Orbán, az egyszemélyes hatalmi centrum alárendeltségében.

Ma korlátozták az őrizetbe vett személyek jogát a törvényes védelemhez, holnap szétzavarják a bírói kart, hogy az ítéleteket olyanok hozzák, akiknek szakmai múltja ugyan nemigen van, de stallumukat a Vezér kezéből nyerték, és akiktől elvárható, hogy skrupulusok nélkül hozzák az elvárt ítéleteket.

Amit ez az ámokfutó művel ezzel a szerencsétlen országgal, az felér egy világháború pusztításával.

Idáig csak a nemzet összetartozását verte szét, idáig csak egyszerű hatalomvágyból tette csatatérré az országot, idáig csak visszaélt azzal, hogy a bakoldal fene nagy liberalizmusában nem merte megállítani, nem merte megvádolni az alkotmányos rend megdöntésére irányuló törekvésekkel, de most amit művel, az azért már több a demokrácia játékszabályainak felrúgásánál.

Ez az ember egyszemélyi uralomra tör, célját többé-kevésbé el is érte, ez pedig akármelyik alaptörvényt – a jelenleg hatályos Alkotmányt vagy az általa kreált Tákolmányt nézzük, mindenképpen bűncselekmény.

Hogy az állam élére a választói vakság egy bűnözőt ültetett, azt eddig is tudtuk, de nem kimondottan erre a bűncselekményre számítottunk, hiszen első kormányzása idején még csak lopott.

Nem hiába tartja a népi bölcsesség, hogy evés közben jön meg az étvágy, ez esetben is ez a helyzet állt elő -  saját szervilis talpnyalói mentalitását vetíti ki az egész országra, és azt gondolja, hogy hí azok mindent lenyelnek neki és még tapsolnak is hozzá, akkor ez majd országos méretekben is igaz lesz.

Hogy maga is elhiszi a kétharmados hőbörgéseit, az nem kizárt, hiszen léteznek olyan pszichiátriai betegségek, amikor a beteg saját vízióit valóságként éli meg, de ez azért minket nemigen kell, hogy vigasztaljon.

Szólni kellene még egy-két szót az Ügyészség szerepéről is, amelyik a mai állapota szerint elérte fejlődése csúcsát, Visinszkíj magaslataira emelkedett, kontrollja nincs, személyi összetétele és a hierarchikus működési rendszer garantálja, hogy a hatalom alkalmazni tudja kedvenc módszerét, politikai ellenfelei kriminalizálását.

Merthogy az ügyészség nem csak a libatolvajokra utazik nagy buzgalommal, akiket egyébként annyi ideig tart előzetesben, hogy a liba menet közben végelgyengülésben reppen át az Örök Libaúsztatóra, de a politikusokra is nagy előszeretettel utazik, mint ezt Hunvald legutóbbi szabadonengedése majd ismételt becsukdázása is tanúsította, világ csúfjára.

Szóval összeállt a sztálinista modell, a parlament, amelyik csak szőr a hatalom csúnyáján, az Ügyészség, a hatalom éber szeme, a TEK, a Párt Ökle és a vastapsot szolgáltató jobboldali tömegek: Vik-tor, Vik-tor!

Remélem, azért az ügyvédek nem fogják annyiban hagyni a dolgot.

Szokták a mi Boldogságunkat Kádárhoz hasonlítani.

Hibás a hasonlítás, - talán Rákosi lehetne a megfelelő összehasonlítási alap, ameddig az ilyen hasonlítgatásokért egyszercsak el nem kezdi bevinni egy kis elbeszélgetésre a delikvenseket a TEK.

Ahogy elnézegetem, rossz vége lesz ennek.

:O)))