NYAKIG A SZÓSZBAN

Nyakig ül a szószban a Mi Reménységünk, büszke lehet magára, mert a háromnegyedét - ha nem a négyötödét – személyesen ő csinálta, tehetséges ember.

Miután az erőlködése nem csökkent az utóbbi időben sem, a szósz magassága egyre emelkedik, ő meg láthatólag az előremenekülés taktikáját választotta, hajszolja tovább magát is, meg az országot is a pusztulásba.

Olyan, mint a bolond cowboy, aki a már csont és bőr lovát sarkantyúzza, korbácsolja, üti – vágja, hogy elérje Golden Cityt, ahol majd a gazdagság és nyugalom vár végre rá - de már tudja, hogy az arany városa csak a képzeletében élt, a ló meg lassan kidöglik alóla.

Sok lehet ez egy beteg embernek, nagy szerencséje lesz, ha nem roppan bele hónapokon belül, viszont nem tudom, hogyan értékeli ezt az opciót a ló.

A gazdaság romokban hever, a legújabb prognózisok jövőre 0.5% - os GDP növekedést prognosztizálnak, de ezek a prognózisok a kormánnyal barátságos viszonyban levő kutatóintézetektől származnak, mert vannak, akik tárgyilagosan kimondják, hogy a legtöbb, amit elérhetünk jövőre, az a stagnálás.

Nyakunkon a recesszió, és ezt sajnos minden magyar család meg fogja érezni.

A gazdagok kevésbé, a szegények meg nagyon, hála az adórendszernek, meg az eszetlen gazdaságpolitikának.

Ha az embernek eszébe jut, hogy mekkora sírás-rívás, mecsoda jajgatás folyt a Gyurcsány-kormány időszakában, hogy csak két-három százalékos az évenkénti gazdasági növekedés, akkor vagy sírni, vagy röhögni támad kedve.

Ami azt illeti, a külső gazdasági környezet sem kedvez a Mi Boldogságunknak.

Az a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság, melyről azt képzelte, hogy már vége és majd most aztán jön a konjunktúra, melyben békésen lehet majd kommunikálni a speciális magyar út sikerét úgy tűnik, hogy két fázisa között csak egy rövid pihenőt tartott.

A magyar gazdaság feje fölül nem vonultak el a viharfelhők, sőt.

És nincs semmiféle tartalékunk, nincs semmiféle megállapodásunk senkivel – legfőképpen a hősiesen elűzött IMF-el nincs.

Ami tartalék még volt a ládafiában Bajnai hagyatékából – nem kevés – azt a Nagy Szerencsejátékos a MOL részvényekkel szó szerint eltőzsdézte.

Az országon belül sem rózsás a helyzet, a várt fogyasztásélénkülés elmaradt, már minden társadalmi réteget maga ellen hangolt, mindenkit megsértett, mindenkinek belegázolt az anyagi érdekeibe, de ellentételezés semmi.

Ez lehet az Úr büntetése: „

Viktor fiam, megosztottad a nemzetet, szembefordítottad az atyát gyermekeivel, barátot a baráttal, kollégát a kollégával, libát a szakácsnővel, most akkor az a büntetésed, hogy a szemed előtt szerveződik meg egy új nemzeti egység, melynek te lészen a kovásza!

És közben majd megtapasztalod az általad tojt, menet közben kikelt és felcseperedett sárkánytojások tevékenységéből, hogy milyen is az, amikor valakit a politikai megsemmisülés felé hajszolnak – a fekete lajbis szabadcsapatok legfőbb ellensége is te leszel!

És közben tétlenül kell szemlélned gyűlölt politikai ellenfeled megéledését – láttál te már komcsi főnixet?

Na, most majd láthatsz, és elhiheted, egy Gyurcsány - Bajnai tandem ezerszer jobb lesz, mit te valaha is lenni tudsz a luftballonhámozó Matolcsyval.

Pedig megmondta a magyar költő – ’Matolcsyzmus az élet megrontója, mely kancsalul, festett egekbe néz!’

Hát csak szembe kellett volna nézni Matolcsyval, és ez a megrontás azonnal borítékolható lett volna!”

De a Népboldogító Dumagép úgy tesz, mint aki nem veszi észre sem a nemzetközi, sem a hazai jelzéseket, folytatja az ámokfutást, most állítólag a kormán átszervezését tervezi.

Réthelyi professzor megy állítólag, Lázár János meg jön a humánpolitikai tárca élére, mecsoda remek ötlet!

Persze Réthelyivel mennek az államtitkárok is, akik közül Rózsika asszonynak már jönni sem lett volna szabad, de Szócska államtitkár – bár az általa folytatott politikával nem lehet egyetérteni, de személyében legalább szakértelmet és valamiféle következetességet képviselt – nemigen fognak ehhez a partitúrához jobb karmestert találni nála.

Lázárral a feladatára alkalmatlan, de úriember Réthelyi helyett egy, a  feladatra alkalmatlan, valódi gátlástalan és pénzsóvár bunkó kerül olyan pozícióba, amelyben rengeteg kárt lehet okozni.

Nem is fogunk benne csalódni.

A szakértelmét nem vonnám kétségbe, hiszen abban az aktatáskában, melyet a néhai Rapcsák képviselő után cipelt, volt bölcsesség dögivel, hát, ha még alváskor a fejét is azon nyugtatta, akkor meg pláne megokosodhatott.

Lehet, hazajön Áder is Brüsszelből, állítólag esélyes az Országos Igazságszolgáltatási Tanács helyébe lépő Országos Bírói Hivatal (OBH) élére.

Neki mindenesetre megkönnyebbülés lesz, nem kell annyit mosolyogni és mondogatni, hogy yes, yes, - idegőrlő lehet a gondolat is, hogy nem mondott e véletlenül yes - t arra, amire no lett volna a helyes válasz.

A stressz felzabálhatja még a legtehetségesebb politikust is, hát még Ádert.

Közben azért várható még ez-az, egy kis hitelminősítői leminősítés, aztán lassan el kellene kezdeni tárgyalni az oroszokkal az új gázszállítási megállapodásról, mert ha nem ügyeskedünk időben, a vége könnyen az lehet, hogy PET-palackokban hozhatjuk be a gázt Bécsből a kocsi ülésének háttámlájába rejtve, vagy fűthetünk uszadékfával.

És ki tudja, hogy az elszegényedés milyen reakciókat vált ki?

Lehet itt még éhséglázadás is, lehetnek tüntetések a megszorítások (melyek - mint tudjuk - nem léteznek…) ellen, és a libák is csak azért nem fognak tüntetni a több kukoricáért, mert elrepülnek kipihenni ezt a tejjel-mézzel folyó Kánaánt.

Persze lehetnek még csodák, megmenthetnek bennünket a kínaiak, mi lehetünk Szaúd-Arábia kulacsa, vagy valami hasonló, de – mein Vezéremmel ellentétben – én erre azért nem építenék.

A megoldás közelebb van.

Valaki mutassa meg neki a térképen Európát.

:O))))

TENISZPÁLYA FAKÍROKNAK

Érik a balhé a kórházakban, a rezidensek fenyegetőznek, az orvosok menekülnek, a tárca meg győzelmi jelentéseket tesz közkinccsé.

A Világgazdaság című lap által szervezett szakmai konferencián kiderült, hogy már megint győztünk, ezúttal az egészségügy teniszpályáján vívott küzdelemben hoztunk ezidáig egy tiszta szettet, a második szettet is már majdnem megnyertük, erre itten békétlenkednek megint a rezidensek.

Ezt Szócska államtitkár mondta, mielőtt egy kicsit sajnáltatta magát, merthogy az ő meccsét szögekkel kivert teniszpályán kell játszani.

Ezen azért nem kellene nagyon csodálkozni, mert a hatalomra kerülésük előtt azokat a szögeket ők verték be a teniszpálya alatt hanyattfekve, és igen jókat röhigcséltek az elődök vérző csülkein...

Egyébként meg, nem volt kötelező megállamtitkárosodni, ha meg igen, akkor annak, aki Orbán alvezére akar lenni, nem árt beiratkozni egy gyorstalpaló fakírképzőbe és akkor a szöges teniszpálya maga lesz az élvezetteli megdicsőülés.

Azért az államtitkár lecseszte a népet, merthogy nem sültgalamb a működőképes és európai színvonalú egészségügy, hogy orvos és beteg szájtátva várja, merthogy hiba csak a kormánytól várni a megoldást az egészségügy évtizedes problémáira - ahhoz, hogy másként menjenek a dolgok mindenkinek magának is tennie kéne valamit.

Szerintem is, és utólag is ég a bőr a pofámról, hogy a minapi epekövem nem bányásztam ki önkezűleg, holott ilyen apró beavatkozásokat nemegy szovjet hajóorvos tükörből is elvégzett már magán, pedig ők még a komcsi elnyomás alatt is görnyedtek a műtét közben..

Depersze én egy hazafiatlan liberálbolsi vagyok, aki nincs még felvértezve Nemzeti Öntudattal, nem is csoda, hogy nem tettem semmit az egészségügy felvirágoztatásáért..

Mindegy is – majd a szükség megnépnevel engem is, mint Rákosi a kulákokat, most a nyitott szívműtétre gyúrok…

Mindenesetre Szócska államtitkár optimista, ami igen pozitív jellemtulajdonság, habár azt azért nem cizellálgatta ezen a fórumon sem, hogy mi készteti őt erre a parttalan örömmámorra akkor, amikor például a rezidensek jelenlevő képviselői vad szemforgatások közepette markáns fellépéssel fenyegetik a kormányzatot és igencsak úgy tűnik, hogy Papp Magor - a nevében hordozott ígéret ellenére - igencsak elszánt…

Mindenesetre elhangzott, hogy az ágazat GDP-arányosan többet fordíthat majd az egészségügyre – gondolom, ezt a többletpénzt azért majd felemészti Kövér Szilárd legújabb nyomdájának költsége, melyet a betegeknek kiküldött, mostanában divatos kérdőívek (10 millió példány - minimum…) ellenértékeként fogy számlázni a tárcának.

Így viszont komoly adatbázisra tesz szert majd az egészségügy a betegtársadalommal (beteg társadalommal?) kapcsolatban.

Tudni fogjuk, hogy mit válaszol a betegek kilencven százaléka arra a kérdésre, hogy „Fáj-e az ön szeme, ha a hüvelykujjával erőteljesen nyomja?” vagy, hogy „Ön szerint is hatékony gyógyszer köhögés ellen a hashajtó?” „Diétás étel Ön szerint a libasült párolt káposztával?” „Próbált Ön már paraszolvencia nélkül gyógyulni?” – utóbbi kérdésre az IGEN választ bejelölőknek nem postáznak válaszborítékot…

Azt is mondta az államtitkár, hogy őszre már mindenik tudni fogja, hogy az ország melyik pontján, milyen ellátást, ki hogyan tud majd igénybe venni.

Hát ugye, ezt eddig is tudta minden rendesebb háziorvos, oszt oda küldte a betegét, de attól tartok, hogy ez a szép ígéret itt most az eddigi lehetőségek szűkítéséről szól – ne keresd majom a neurológiát ott, ahol eddig találtad, merthogy ott már fittnesz-klub lesz, mire odaérsz, ellenben te meg mehetsz másik faluba, ahol lesz neurológia, viszont nem lesz orvos.

Ismét szép napoknak nézünk elébe, habár talán most nem fog emberéletekbe kerülni a Nagy Nemzeti Ellenállás, merthogy a helyi versenyzők nemigen mernek majd betartani a Vezéri Akaratnak.

Valószínűleg most Lázár frakcióvezető sem fogja személyesen instruálni faluja orvosait, hogy hogyan kell a beteget addig autóztatni, míg bele nem döglik.

Merthogy az államtitkár elővezette a megoldás kulcsát is, eszerint kilenc részre osztanák az országot - de ez a szám még változhat - az átalakítás lényege, hogy egy-másfél millió lakost ellátó egészségügyi ellátórendszereket építenek ki, úgy, hogy a legtöbb betegséget a közelben tudják gyógyítani.

Az államtitkár közölte azt is, a kormányzat által megrendelt kutatások szerint a lakosság támogatja rendszer átalakító terveiket.

Ez utóbbi roppant fontos, - valaki támogassa már végre, ha már az egészségügy dolgozóinak fogalmuk sincs arról, hogy őket hány részre fogják vágni – mármint azokat, akik még ennek dacára is, végtelen adrenalinfüggőségük okán itthon maradnak, várva, hogy mikor vezetnek áramot a talpukba, horribile dictu mikor vágják le a farkukat, hogy vérüket vegyék megvizsgálni, hogy eléggé nemzeti-e az összetétele.

Azt is ígérte az államtitkár, hogy az állami egészségügyi intézmények funkcionális integrációja rövid időn belül lezajlik.

Ez az első lépése az országos átalakításnak, melyben a tárcához tartozó állami intézményekben egységesítik egyebek mellett a közbeszerzést, a telekommunikációt és a betegutakat.

Ez utóbbival kapcsolatban talán első menetben rögzíteni kellene azokat betegutakat, merthogy jelenleg a beteg útja a szomszédasszony referenciájától, háziorvosa erkölcsi-anyagi elkötelezettségétől és munkavágyától függ – ha kedve van hozzá, akkor gyógyít, ha nincs akkor ír egy-két beutalót, a beteg meg, ha meg akar gyógyulni, akkor kotorászik kicsit a zsebében és felkeresi a kórházban a helyi csodadoktort, merthogy ő nem fogja magát gyógyíttatni mindenféle sarlatánokkal.

A betegnek nálunk nem útja van, hanem térképen jelöletlen ösvényei vannak az egészségügy dzsungelében.

Az állami egészségügyi intézmények egyben önálló és külön felügyeletet kapnak, melyre létrehozzák az Állami Egészségszervezési Központot, ahol lesz hely megint egy csomó csókosnak, akik majd helyből olyan okosak lesznek, mint a végeken gürcölő, kizsigerelt orvosok nekifutásból.

Azt is mondta Szócska, hogy a rendszer átalakításának célja az is, hogy a kisebb és hatékonyabb ellátó helyek létrehozásával fölszabaduló pénzekkel a rendszerben dolgozók bérét javítsák.

Hát ezt azért még kellene cizellálgatni, merthogy aznap kell innen menekülni, mikor meghirdetik a „Minden falunak szívsebészetet!” mozgalmat, - szerintem az egészségügy népi kohói nem fogják hozni az álmok álmodóinak reményeit…

Molnár Lajos meg röhög a markába, merthogy ő ugyan kissé határozottnak tűnhetett kívülről, de az általa felvázolt rendszer időtállónak tűnik, hiszen utódai sem tudnak jobbat kitalálni, az ő elképzeléseit darabolják, nevezik át, látják el új címkékkel, de a lényeg marad – a felesleges kapacitásokat le kell építeni.

Aztán a konferencia végén a pénzügyek képviselője, Banai Péter helyettes államtitkár egyértelművé tette: nincs pénz az egészségügyre.

Ez itt a lényeg, a többi meg megint csak duma, duma, duma.

Azért érdeklődéssel várjuk a teniszmérkőzés végét, hátha egyszer eltalálják véletlenül a labdát is…

:O))))

ÜRGEPÖRKÖLT RUMMAL...

Piszkosul megfájdult a torkom.

Kapar és a hangom elegánsan férfiassá vált, reszelős, mint egy agyonbagózott, részeges matrózé a Radzeer cirkálón, vagy mint egy sokat próbált bérleánynak a híd alól.

Észlelve ezt úgy döntöttem, nem megyek szembe a sorssal, ezért stílusosan előszedtem egy üveg Captain Morgan márkájú rumot (Yo-ho-ho! ).

Abból a teljesen megalapozott feltevésből kiindulva, hogy aki az orvosok kezébe kerül, abból előbb-utóbb beteg lesz, úgy döntöttem, hogy - mint a hajdani szovjet hajóorvos - magam fogom gyarló testem meggyógyítani, csak ehhez nem nézek a tükörbe - a betegségnek nemigen tenne jót az esztétikai megrázkódtatás.

Tükörbe az nézzen, akinek kifogástalan alakja, dús keblei (dülleszt…) és tutajos szemei vannak - férfiember nézzen inkább a pohár fenekére.
Az alkoholizmus elleni harc jegyében a rumba belecseppentettem néhány csepp teát is, habár hosszasan elgondolkodtam – lehet, hogy érvényes itt is a három csepp szennyvízről és a vizeshordóról szóló példabeszéd? - de aztán győzött bennem a felvilágosult demokrata, - addig, ameddig a tea nem kerül kétharmados többségbe, az elegy iható marad…
Fentiekkel azért terheltem az eddigre teljesen elbánatosodott olvasót, hogy alátámasszam: miután már köhögtem is, így nyilvánvalóan értek az egészségügyhöz, mondhatnám szakértője vagyok.
Orbánék piszkálgatják a területet, miként szlovák barátaink édesanyjuk kötőjét, és ezzel beálltak a hasonlóképpen tevékenykedő egészségügyi kormányzatok Korányiig visszanyúló és a jövőben a végtelenbe vesző sorába.
Az ember azt várta volna, hogy miután ezt a területet ellenzékként középponti kérdésként nevesítették, hatalomra jutásuk másnapján előhúzzák a fiókból nyolc éven át alkotott, kiérlelt terveiket és nekiesnek a már Kádár korában is indokolt átalakításnak.
Azt is gondoltam, hogy rossz modoruk mögött ezek azért a lelkük mélyén demokraták, tehát nem az egészségüggyel kapcsolatos naiv elképzelésem volt a legnagyobb tévedésem, de ettől még a helyzet egy fikarcnyival sem lett rózsásabb.
Nem voltam azért teljesen elrugaszkodva a valóságtól, hiszen arra azért számítottam, hogy a jelenleg miniszterelnöki beosztást betöltő páciens első dolga lesz rátenyerelni az OEP pénzére, de azért a magán-nyugdíjpénztárakra nem gondoltam volna.
Már első regnálása idején is államosított, megszüntetve a szektor önkormányzatiságát, most sem tett másként.
De hogy ezzel ki is fújt a nagyívű egészségügyi program, - na, ez azért vicces.
Igaz, ahogy a többi területen, itt is eljutottak ahhoz, hogy mi nem kell, - hál istennek miután az egészségügyi reformot hazafias felelősségérzettől áthatva a vizitdíjas népszavazással fejreállították, túl sok visszacsinálnivaló nem maradt, de ami változás még élt, azt az egyébként személyében rokonszenves Szócska államtitkár funkciójának – állítólag – halálos ágyán, miként II. József egy tollvonással visszavonta, egyben véget vetett a patikaliberalizációnak nevezett dínom-dánomnak.
Innentől kezdve minden patikában csak a gyógyszerész lehet többségi tulajdonos, ha akar tulajdonos lenni, ha nem és vegyük tudomásul, hogy a patika az nem egy szatócsbolt.
Mert ottan nem csak dobozban árulnak gyógyszert, hanem a patikus helyben keveri bánáti bazsarózsa szirmából és bölcsőzsírból a kenőcsöt, melytől a Szőke Szépség arcának bőre ismét olyan lesz, mint a babapopsi, popsija viszont feszes és izgató, mint a püspökfalat a pecsenyéstálon…
Így aztán le is törtük a versenyt, Mikola várományos pereputtya boldogan szidolozhatja a kitüntetését, mellyel a nagyhatalmú rokon, a Nemzet Felcsere halmozta el hajdan, patikászati érdemei elismeréseképpen.
Hogy csóró patikus miből fogja előteremteni a tulajdonrész megvásárlásához szükséges összeget és ki fogja megállapítani annak mértékét az még rejtély.
Majd a mi lánglelkű Vezérünk bizonyára felajánlja az állam segítségét a tranzakcióhoz, hajlandó lesz a Magyar Köztársaság működtetni a Nagybajom-Kisbér térségét ellátó gyógyszertárat, erre majd létrehozunk egy holdingot oszt jónapot – aztán a tükörbe lesve lazán odaveti: az Állam én vagyok…
Remek tervek születtek egy állami egészségügyi rendszer kialakítására, lesznek mindenféle szintek meg Nagytérségi (nanehogymár régiónak hívjuk…) Egészségszervezési Igazgatóságok meg Országos Központ, rengeteg igenfontos munkát végző hivatalnokkal.
Ők a nap nagyrészében azzal fognak foglalkozni, hogy az adminisztrációs terheket csökkentsék, - ez valószínűleg azzal jár majd, hogy napi adatszolgáltatást kérnek szakmacsoportos bontásban a felhasznált papírmennyiségről és a kiadott leletekről – öt példányban, papíralapon…
Hogy mi lesz ezenközben az OEP-el?
Kit érdekel?
Ma már a pénzeszacsi torkát úgyis a mi Viktorunk szorongatja - majd ő gondoskodik alattvalóiról, abban hiba nem lesz.
Jelenleg a helyzet az, hogy az intézmények jelentős részét a fülig eladósodott önkormányzatok működtetik, de már jelezte a miniszter, hogy az állam hajlandó átvenni azokat, melyeket az önkormányzatok nem kívánnak működtetni.
Ez az „átvevés” egyébként az államosítás leánykori neve.
Az egészségügyben dolgozók meg majd kapnak kedvezménykártyát, - ezzel kedvezményesen vehetnek maguknak pelenkát, ha nagy igyekezetükben, hogy működésben tudják tartani ezt a harminc éve ide-odacibált ócska rendszert valami baleset történne…
Én azért iszogatom Captain Morgan itókáját és közben csendesen imádkozom, hogy még sokáig elegendő legyen a gyógyításomhoz, de azért előrelátóan beszereztem a „Fűben-fában orvosság” című könyvet…
Más.
Tegnap őrizetbe vettek egy természetkárosítót, két védett állatot – két ürgét – pusztított el.
Az elvetemült azzal védekezett, hogy tizenhárom gyermekét nem tudja etetni, ha nem vadászik a pörköltté átlényegíthető rágcsálókra.
Öles léptekkel haladunk Európa felé…


:O)))
Ez a bejegyzés a http://kapcsolat.hu/blog/urgeporkolt_rummal webhelyen is olvasható.