HATÁSTANULMÁNY

Mosdatják a szerecsent, de valahogy egy istennek sem akar kifehéredni, pedig már hónapok óta hipóban üldögél szegény.
A Nagy Kérdés: Van-e hatástanulmány Paksról?

Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter kijelentette, hogy van hatástanulmány Paks 2-ről, és közzétettek minden, a nyilvánosságra tartozó információt, amely nem sérti a közérdeket.
Arról is beszélt, hogy Paks 2 nem fog drágábban termelni, sőt kimutatásaik szerint az egyik legolcsóbb energiaforrás lesz.

Vegyük szépen sorra a kijelentés részeit, melyet ha beledobnánk a gépbe, amelyik kiszűri a semmitmondást és a mellédumálást, akkor a gép sokat zakatolna, majd a kiömlőnyíláson egy kissé büdös, pépes barna massza kerülne napvilágra.
Azt mondja a miniszter, hogy közzétettek minden, a nyilvánosságra tartozó információt, meg, hogy van hatástanulmány.
Nosza, hát ide vele, mondaná a gyanútlan érdeklődő, de nemoda, Buda!
Az éppúgy nem tartozik a nyilvánosságra, mint ahogy az sem, hogy ki volt Lázár útitársa vagy

útitársnője a diákszállón, ahol milliókért töltötték az időt, ellenben a trükk ott bevált, a háromból kettőnek tudhatjuk a nevét…

Itt is megtudhatjuk, hogy két új blokk épül, Pakson, ehhez kölcsönt veszünk fel.
Mindössze azt nem tudjuk, hogy mennyi lesz a végszámla összege, a hitel mennyivel növeli a gdp-arányos eladósodottságot, mennyit is kell akkor az országnak önerőből kifizetni, olvashatták-e a parlamenti képviselők a hatástanulmányt, vagy csak hasraütéssel döntöttek?
Azt sem tudjuk, hogy a paksi beruházást csomagban tárgyaltuk-e a gázárakkal, hogy ettől most olcsóbb lesz a gáz vagy drágább, és hogy van-e titkos záradéka az Orbán-Putyin paktumnak, például a kivitelezők kiválasztására vonatkozólag?

Jár az ember agya, mint egy közgép, de rá kell jönnie: tulajdonképpen semmi érdemi információ nem tartozik rá.

Tetszik az a mondat is, hogy Paks 2 nem fog drágábban termelni, sőt kimutatásaik szerint az egyik legolcsóbb energiaforrás lesz.
Namármost, nekem már az is tetszett, hogy Magyarország jobban teljesít, mert azt azért nem árulta el a Nemzet Pucája, hogy Magyarország mely időpontban mért állapotával összevetve, milyen mutatók alapján teljesít jobban, de minisztere még ezt is felülmúlta.

Mihez képest nem fog Paks 2 drágábban vagy olcsóbban termelni?
Az áram világpiaci árához képest, melyet ma prognosztizálni nemes egyszerűséggel baromság, vagy a jelenleg működő paksi blokkokhoz képest, vagy a kerékpárdinamó tekeréséhez képest?
Ez egy miniszter – milyen itt akkor a többi?

Azt sem tudjuk, hogy ebben a kijelentésében bekalkulálta-e a létrehozás költségeit, ő maga tudja ezt egyáltalán?
Mert ez éppen olyan, mintha vennél egy modern luxuslimuzint, és elmondod, hogy száz kilométeren négyet fogyaszt, ezért ez egy olcsó autó.
Csak azt felejted el hozzátenni, hogy az autó beszerzési ára húszmillió ( fapados luxus-limuzin…), az alkatrészt hozzá aranyárban mérik és egy koccanás egy Daciával többe kerülhet, mint a Dacia.
Szóval a „mihez képest” kérdés itt azért szempont kell, legyen - szerény véleményem szerint…

Az sem lenne baj, ha ezt az „egyik legolcsóbb energiaforrást” kissé cizellálná a miniszter, merthogy illene elmondani, hogy milyen más energiaforrásokkal vetették össze, melyik volt a legolcsóbb, milyen számítási módszertan alapján.
És legfőképpen, hogy miért nem tartozik ez azokra, akik a számlát fizetni fogják?

Engem ez az egész kísértetiesen emlékeztet a Parkinson törvényeiből ismert kerékpártároló történetére, melyről hosszas vitát folytattak a döntéshozók, míg az atomerőmű beruházásáról öt perc alatt döntöttek.

Az LMP papírcsatát folytatott a Parlamentben, táblákat mutogattak, melyeken olyasmik szerepeltek, hogy „Nem Paksra, nem Putyinra!”
Ez a kategorikus nem persze éppen akkora baromság, mint az alapvető ismeretek hiányában kimondott igen.

A kérdés éppen az, hogy kellhet-e nekünk Paks 2, lesz-e az országnak a reaktorok beindításának idejére olyan energiaigénye, melyhez ez elengedhetetlenül szükséges, most kell ebben döntést hozni, vagy ráérünk tíz év múlva?
Az is kérdés, hogy mi lesz az atomhulladék sorsa, hogyan illeszkedünk az Unió energiarendszerébe, nem olcsóbb-e az uniós import?
Volt egyszer egy eocén-program, azt ennél ezerszer tisztességesebben készítették elő, aztán jött a rendszerváltás és az erre fordított milliárdok kidobott pénzzé váltak, pedig az is csökkentette volna energiafüggésünket, de még munkahelyeket is fenntartott volna, nem is keveset.
Volt egy Bős-Nagymaros, a szlovákoknak ma is termel, mi meg százmilliárdokat dobtunk a Dunába.

Lehet, hogy Paks 2 felépítése a legjobb döntés, lehet, hogy a legrosszabb.
Mindenesetre ez nem ma fog kiderülni, de hogy felépüljön vagy ne, ahhoz azért közünk van, a kockázatot és az anyagi terheket mi vállaljuk, míg a jelenlegi döntéshozók csak keresni fognak rajta.
Aki nem tudja, miért jó a demokrácia és miért rossz a diktatúra, az majd megtudja ebből a projektből.

Ez most éppen úgy működik, mintha a boltos rádtukmálna egy kerti traktort, holott csak egy virágládád van a balkonon, és hitelt venne fel a traktor kifizetésére a nevedben, az asszony, a gyerekek nevére, fejenként úgy félmilliót, meg még kiverné belőled az önrészt, meg a hitel és a traktor ára közötti differenciát.
Ha valaki nem lenne képes a hitelt fizetni, akkor annak a szomszédja lenne köteles vállalni a terheket,
Ha ő sem bírná, akkor apád, anyád, meg aki éppen arra jár, de valakinek fizetnie kell.
Egy biztos, a döntéshozó csak keres majd az üzleten.
Elképesztő ország Orbanisztán…

:O)))

HUGYOSPUCCS

Azt mondják a londoni elemzők, hogy igencsak ajánlatos lenne a magyar kormánynak egy készenléti hitel-megállapodást kötni az IMF-el, merthogy a magyar gazdaság helyzete ezt vastagon indokolná,

Sajnos, mint megfogalmazták, „nagyon magas politikai akadályok tornyosulnak az IMF visszahívása előtt".

Hát én ezt az akadályt magasnak éppen nem mondanám, ezt a magasságot errefelé a durva népnyelv az „állított egérszar” plasztikus kifejezésével szokta jellemezni, de hát London messze van és az elemzőknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy felkeressék a budapesti Vakok Intézetében létrehozott orbánsimogatót, szembesülni a mély valósággal.

Az akadály neve: Orbán.

A Vezér és Kancellár volt az, aki nagy pofával előrántotta a szamurájkardot és vadul lengetve elhajtotta a nemzetközi valutaalapot, ostoba kontrásai pedig vidáman csujogattak hozzá, legutóbb a különösen tehetséges Kósa Lajkó szólt be nekik.

Azt mondják az elemzők, hogy nagyon veszélyes helyzetben van Magyarország.

A Bank of America - Merrill Lynch bankcsoport londoni felzárkózó térségi szakértői minapi budapesti tájékozódó látogatásukról kiadott ismertetésükben arról írtak, hogy egy esetleges leminősítés súlyos következményekkel járhatna, mivel Magyarország nagyban függ a külföldi kötvénybefektetőktől.
Az elemzők szerint emiatt "igen kívánatos lenne" Magyarország számára egy elővigyázatossági IMF-program, ugyanis ez elősegítené a költségvetési szigorítás végrehajtását, ezzel csökkentené a kötvénypiaci tőkekiáramlás kockázatát, és "valószínűleg a leminősítés rizikóját is".

Hát lehet, de hogy ebből nem lesz semmi, arra ide a rozsdás bökőt (ezt egy nyakra mutató ujjal illik demonstrálni), merthogy a mi Vezérünk előszeretettel emberkedik, legyen bár az ellenfél maga a rideg valóság is.

Őt aztán nem ingatja meg semmi, csak mantrázza a baromságait, élén az adósságcsökkentésnek nevezett gumicsonttal.

Magyarember retteg az eladósodástól, benne van a zsigereiben, csakúgy, mint a bankok iránti ellenszenv, melyet paraszt ősei génjeivel együtt kapott ajándékba felmenőitől.

Ugyan személyesen már nem emlékszik ilyenre, de a kollektív tudatalattiban ott lapul a százéves tapasztalat, mikor a Zsugori Kiss szomszéd földjét dobra verette a Bank.

Akkor is a Bankra haragudott, mert valakire haragudni kell, hiszen magyarember nem tud önmagára haragudni meggondolatlansága vagy ostobasága miatt, mint ahogy a gazdasági környezet előnytelenségét is inkább fogja fel isteni csapásként, mint egy ócska politika következményeként.

Ilyen környezetben persze nagy tömegek vevők a szirénhangokra, az eladósodottság szidalmazására, az államadósság csökkentésének terveire és sok mindent hajalmosak lenyelni ennek érdekében, de legalábbis elfogadni magyarázatképpen arra a tatárdúlásra, melyet a Vezér és bandája nagy handabandák közepette előad.

Pedighát ha megnézzük a pőre valóságot, akkor hamar kiderül, hogy ez a kormány nemhogy csökkentette volna az államadósságot, de még növelte is az eladósodottságot, miközben eltapsolta a nyugdíjra félretett pénzünket és eltőzsdézte az állam IMF-től hitelként felvett pénzügyi tartalékait.

Szidja elődeit, de a Vezér költötte elé azt a pénzt, amely azt a célt szolgálta volna, hogy egy esetleges válságidőszakban legyen mihez hozzányúlni.

Ehelyett vett MOL részvényt.

Közben a gazdaságpolitikája akkora bizalmat keltett a külföldi befektetőkben, hogy az a kamatfelár, amit azért kell fizetnünk, mert a kutya sem bízik már a magyar gazdaságpolitikában, mindent felzabál, az ország egy centit sem jut előre, az államadósság pedig gyakorlatilag nő.

A számokkal lehet bűvészkedni, és ideig-óráig el lehet fedni a valóságot a nyugdíjpénztárak – az emberek – kifosztásából származó pénzzel, de ennek az idilli állapotnak akkor is hamar vége lesz, ha előtte nem is fogunk padlót – amire azért nem fogadnék nagyobb összegekbe.

Olyan ez a helyzet, mint amikor veszünk hitelre egy libát és a vételár kamatai minden héten magasabbak lesznek, mert a hitelező észreveszi, hogy a tervezett libafarm helyett a liba már régen libapörköltté lényegült, és mondhatunk bármit, ha zsíros a szájunk széle.

Mikor csökken az eladósodottságunk?

Sohanapján.

Amikor valaki ki akar lábalni a nyomorból (melynek egy részét jelen konkrét helyzetben saját maga idézte elő a Szeretett Vezér) akkor arra két lehetőség közül választhat.

Az egyik hogy elkezd vadul takarékoskodni és fel-alá szaladgál a lakásban, télikabátban, csontvázzá soványodott családtagjai között és várja, hogy majd csoda történik, de nem fog csoda történni.

Az fog történni, hogy egyre rosszabbul élnek és egyre nő az adósság, anélkül, hogy valami eredményt tudnának felmutatni.

A másik változatban elkezd minden családtag azon töprenkedni, hogy hogyan lehetne a család bevételeit megnövelni, hogy lehetne a család főttkukorica-piaci részesedését növelni, hogyan lehetne a lakást olyan állapotba hozni, hogy a kisszobát ki lehessen adni albérlőnek, vagy a pincét raktárnak.

Emellett persze lehet takarékoskodni is, de csak olyan mértékben, hogy a családtagok életkedve megmaradjon, mert magasztos célokkal éhes ember, akit a tetejében pórázon tartanak, és naponta rugdalnak, soha nem fog azonosulni, mégkevésbé lelkesen dolgozni elérésük érdekében.

Sajnos, egyre döngőbb létekkel haladunk a szakadék felé, a Vezér meg hátulról kiabálja, hogy előre!

Nem valami vidám kilátások.

Más:

Gyurcsány ellen vizsgálatot indítottak terrorcselekmény elkövetésének gyanújával.

Csak halkan kérdezném meg, hogy ugyan, mi akadálya lenne annak, hogy a Szocialista Párt valamelyik szimpatizánsa, mondjuk, a párt egy e célra létrehozott bizottságának magas felkészültségű jogász kültagja feljelentést tegyen a 2006. szeptember-októberi puccskísérlet miatt Orbán Viktort ellen?

Merthogy ennek legalább lenne valóságalapja.

Volt már sikertelen puccs, nem egy, ott volt a Vezér német példaképénél a sörpuccs, hát most lenne húgyospuccs is…

Vagy már nincs ebben az országban egyetlen tökös jogász sem, aki a szocialistákkal rokonszenvezne?

:O)))

MARAKODÁS A KONCON...

Közelednek az önkormányzati választások.

Szép időszak ez a Fidesznek, mely az országos politikán túl a helyi politikai mezőt is szépen betölti, köszönhetően népünk optimista csodavárásának, mellyel odaadományozta az ország önkormányzatait a legnagyobbat mondónak.

Azt gondolná a magyarember, hogy a jóban könnyű elüldögélni, de ebben is - mint annyi másban - téved.

A  helyben még az országos politikusaiknál is agresszívabb és viselkedési kihívásokkal küzdő kormánypárti önkorrmányzati tagok és hű szövetségeseik körében megkezdődött és egyre komolyabb méreteket ölt a hiénaetetések felvételeiből jól ismert marakodás a koncon.

Megy a cirkusz rendesen, hol ilyen, hol olyan köntösbe bujtatva ölik egymást a helyi képviselők. Nagykanizsán a polgármestert nyüstölik párttársaival összefogva a más pártok színeiben megválasztott képviselők, a városban plakátokon szocialisták emberének nyilvánítva az ettől vélhetőleg kiütéseket és lábrázást kapó polgármestert.

Az indulatokra jellemző, hogy a helyi rendőrség is meg lett invitálva a cirkusszá átminősített közgyűlésre, - szerencsére volt annyi eszük, hogy megtagadták az intézkedést.

Remélhetőleg mire előkerülnek a szamurájkardok és viperák, addigra azért felülvizsgálják álláspontjukat.

Újbudán is áll a bál, olyannyira, hogy a kerületi Fidesz -szervezetet a Fidesz Országos Választmányának elnöksége feloszlatta, arra való hivatkozással, hogy a belső viták akadályozzák a felkészülést az önkormányzati választásokra.
Simicskó István kapta a megbízást a szervezet újjászervezésére, ezzel nagyjából el is dőlt, ki lesz a polgármester-jelölt, habár itt azért még bejátszhat az országos politika is, - Simicskó jelenleg a honvédelmi tárca államtitkára...
Érden éppen feljelentést tettek a polgármester ellen gazdasági visszaélések gyanúja miatt, valószínűleg ott is megfájdulhatott valaki foga a székre, melyben oly biztosan üldögélt idáig a megyei közgyűlés elnöki székéből átülő polgármester.
Siklóson agyba-főbe vertek egy kizárt fideszes, - jelenleg független - önkormányzati képviselőt,  miközben a Fidesz siklósi csoportja is a feloszlatás sorsára jutott.
Pécsett is áll a balhé, várhatóan kizárják Majdik képviselőt, - majd kiderül.
És ez csak a felszín, - az önkormányzatokban még most jön majd a java, - kik lesznek azok, akik a lecsökkentett létszámú testületekbe beférnek?
Merthogy a konkurenciát nem a szocik és a többi párt jelenti, hanem a saját párttársak, akikkel vívni kell azon, hogy kik induljanak a nyertes párt színeiben és kik lesznek azok, akiknek politikai hulláját csendesen viszi majd a víz az enyészet felé.
Ezzel együtt, nem lesz könnyű a majdan megválasztandó testületeknek és tagjaiknak, - az örökség, mellyel Orbán Viktor megajándékozta őket rettenetes.
Az ország és a helyi közösségek iránt érzett felelősségtől áthatott "minél rosszabb, annál jobb" politikája jegyében az önkormányzatok - vélhetőleg központi utasításra - nyakig eladósodtak, a megyei önkormányzatoktól lefelé egészen a kisfalvakig, - nem vár valami komolyabb diadalmenet a jelenlegi testületek örököseire.
Orbán valószínűleg arra játszott, hogy a választások megnyerése után majd konszolidálni tudja vazallusai költségvetését, egyik oka ez is lehetett a nagy nekibuzdulásnak, mely a költségvetési hiánycél fellazítására irányult.
Pénz kell, mert a fuldoklóknak mentőővet kellene dobni.
Pénz meg nincs, és ha az önkormányzatok meg akarják majd oldani a helyzetet, vad takarékoskodásba kell fogni.
És ezen semmit sem segít a testületek létszámának csökkentése, - komolyabb intézkedések kellenek.
Hát még, ha mondjuk minden tíz tanulóra új iskolát kell nyitni, vagy hozzá kell esetleg járulni a gazdaságtalan vasúti szárnyvonalak üzemeltetéséhez,  - nem szólva a helyi  rendőr üzemeltetésének önkormányzatokra háruló költségeiről.
Meglehet, majd létszámot kell csökkenteni a polgármesteri hivatalokban, meg kell vonni a támogatást vagy annak egy részét a helyi orvosoktól, el kell hagyni feladatokat, melyekhez eddig a lakosság hozzászokott - szóval csupa-csupa népszerűtlen intézkedés, amelyik még a szocik töketlenkedései ellenére is életveszélyes lehet a jövő szempontjából és amelyet nem lehet dumával meg zászlólengetéssel kompenzálni.
Persze ez egyelőre még odébb van, - ma leginkább a konc az érdekes, - egyszer kell jóllakni, de nagyon - hogy a Lánglelkű Vezér bonmotját parafrazáljam...
Közben a LMP Budapesten a pavlovi feltételes reflex jeleit mutatja az önkormányzatokra lesve, a Jobbik egyelőre lapul és morog, a szocialisták meg fancsali, gyomorrontásos ábrázattal, a harcra való felkészülés legcsekélyebb jelét sem mutatva nyalogatják a sebeiket, - ami azt illeti, nem tünnek olyannak, mint akik bele tudnak vagy akarnak szólni az osztozkodásba.
Kár...

:O)))