A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erősködés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erősködés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 6., péntek

LE VAGYUNK…

Már megint.
Most éppen a Fitch minősített le bennünket, belesuttyantva a Bóvli 3.0 kategóriába, aholis szépen elüldögélhetünk addig, míg némi csörömpöléssel be nem fut a Magyarország feliratú újdonat névtábla alá az „államcsőd” feliratú szerelvény, amely arról nevezetes, hogy gyorsabban érkezik majd, mint a Sinkanszen, de ennek a szuperexpressznek az újraindításához évek kellenek.
És még mindig nem érti a dolgot a Lánglelkű, hanem kísérletezget - fideszes források szerint éppen azt próbálgatja, hogy hol vannak cselekvése határai.
Ennek eldöntéséhez egy igen érdekes módszert választott, nevezetesen azt, hogy - megfogalmazása szerint – elmegy a falig, ami a külső szemlélőnek igencsak úgy tűnhet, hogy fejjel megy a falnak.
A feje már kék-zöld, mint olyan harmatsúlyú bokszolóé a ringben, aki valamelyik Klicskót akarja megtanítani verekedni, támolyogva keresi a ringsarokban szorítósegédeit, akik bíztatják: legyél agresszívabb, üss jobbcsapottakat, már látni, hogy megrendült! Te vagy a jobb!
Persze nehéz ezen őszinte mosollyal elviccelődni, amikor az egyszerű állampolgár rettegve gondol a holnapra, azt próbálva felmérni, hogy egy esetleges államcsőd mennyire fogja érinteni személyes életét, hogyan lehetne kis megtakarítását biztonságba helyezni, amit felettébb indokolttá tesz az is, hogy a kormány megígérte, hogy nem nyúl a lakossági bankbetétekhez.
Hogy nekem erről miért éppen a „Vesztegzár a Grand Hotelben” című Rejtő-opus ugrik be, ez érthetetlen, de abban is akkor tört ki a pánik, mikor a rendőrfőnök felszólította a jelenlevőket, hogy mindenki őrizze meg nyugalmát.
A Magyarország nevű hotel igazgatója, a mi Csodálatos Nalayánk is éppen ennyire megnyugtató hatással van a társadalomra, emellett sokkal ügyesebben hazudozik, mint regénybeli elődje, aki az ominózus hotelben csak egy kis szezon-hosszabbításon dolgozott, míg a Mi Reménységünk örök napsütést és bő pénzforrást akar biztosítani kicsiny családjának plusz a labdarúgó-akadémiának, mely élete főműve.
Persze egyetlen rendes regénynek sem az szokott a vége lenni, hogy a főhős boldogan hazudozik, míg meg nem hal – vélhetőleg itt sem ez lesz a végkifejlet.
Csalhatatlan jelek mutatják, hogy a kis hepciás mutatványából besokallt a nemzetközi közösség.
Az Európai Néppárt jelezte: támogatja az Európai Bizottság ajánlásait a magyar kormánnyal szemben, súlyos aggodalmait jelezte Thomas Melia amerikai külügyi államtitkár, Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, a német, a francia kormány.
A luxemburgi külügyminiszter „Európa szégyenfoltjának” nevezte a magyar kormányt, de a finn külügyminiszter sem hagyta szó nélkül az Orbánjárást.
Ez – kis „e”-vel - meg még mindig ostobaságokat beszél, azt mondja például, hogy „amíg egy törvény nincs elfogadva, addig persze lehet annak ’szelleméről’ beszélni, de onnantól hogy életbe lépett, a Bizottságnak már azt kell mondania, hogy ’kérem a 27. 35. 136. paragrafussal van ez és ez a konkrét bajunk’ – na, ezt várjuk most, ezért jó, hogy a parlament elfogadta már ezeket a jogszabályokat, innentől jogi kifogások mentén haladhatunk előre.”
Hát, nagyon jó.
Erre talán csak annyit lehet mondani, hogy ezt az eljárást kellene követni akkor is, mikor - feltéve, de meg nem engedve az esetet - a méltóságos asszony örömlánynak áll.
Akkor kell elmagyarázni neki a kamionparkolóban, hogy a baj azzal van, hogy olcsón dolgozik, óvszer nélkül, és meglopja a kuncsaftot?
Talán egyszerűbb lenne azt mondani, hogy ezzel a szakmával egy al és felcsúti Orbán nem házasodik, és ezt jó előre, még mielőtt fájni kezd, ha pisilnie kell.
Ehelyett folyik a hadova, az ostoba duma az ország elleni spekulációs támadásokról és hasonló hülyeségekről.
Mikor a Kiflitündér bejelentette, hogy a spekulánsok visszatértek a szilveszteri buliról és azonnal támadásba lendültek, akkor szép napok virradtak a szegényemberekre, mert a vadlibák egy puskalövés nélkül potyogtak a földre – halálra röhögték magukat.
Már az is elképesztő, hogy ez a pösze szőke hazudozó megszólalhat a kormányzó párt nevében, végtére is, akinek ekkora arca van, mint a Vezérnek, azért adhatna magára.
Merthogy ugye a Fidesz nem párt - a párt maga a Pengeagyú egyszemélyben, és amúgy is snassz, hogy két száj kell ahhoz, hogy helyette kinyögjön egy értelmesnek tűnő mondatot a magyar népnek - akkor még az egyik hazudozás közben selypít is?
A Vezér azt feltételezi, hogy a Nyugatnak nem érdeke Magyarországon a politikai instabilitás, a stabilitás biztosítására meg csak a Fidesz képes.
Nem ez az első tévedése.
Jó lenne, ha ezt felírná a falra a Honfoglalás című kép helyére, és nézegetné, mikor összedől a magyar költségvetés, amikor az állami alkalmazottak nem kapnak fizetést, de lehet ezt már akkor elkezdeni memorizálni, mikor a remek adórendszerből kifolyólag a lakosságnak kevesebb bérből kell kifizetni a magasabb fogyasztási adóval terhelt árucikkeket, az üzemanyagot, az infláció árát.
Magam is nagy csodának tartom, hogy a nép még nem tépte szét a Vezér vazallusait, esetleg személyesen őt magát is.
Persze, ami késik, nem múlik, találkozhat még személyesen is szerető népével.
Nem biztos, hogy örülni fog neki…

:O)))

2011. január 20., csütörtök

ERŐ

Erős Magyarország!

Erős Európa!
Erősködünk reggeltől estig, közben megpróbáljuk dumával pótolni a hiányzó tényeket, dumával elfedni a valóságos bajokat, dumával etetni a választóinkat, hogy lassítsuk az eróziót.
Közben lopunk erősen, magunknak is, meg a gazdáinknak is, és miközben milliárdokat veszünk ki a választók zsebéből, egy remekül kommunikálható – egyébként soha, senki által nem látott - Nokiás-dobozról hablatyolva visszafelé mutogatunk, és ha sebggberúgnak éppen, akkor azt a haza megmentéseként kommunikáljuk – egy hősi segg Európa ellen!
Erőfitogtatás itthon, erősködés külföldön, erőlködés, hogy nagyobbnak látsszunk, mint amekkorák vagyunk, és erőszak minden területen.
Majd mi megmutatjuk – egyszer kell nyerni, de nagyon és akkor majd erősek leszünk, nem lesz ember, ki erősebb lenne nálunk!
És akkor majd erőből alkotmányozunk, erőből átalakítjuk a választási rendszert és erőből választójogot adunk a határontúliaknak.
Ezt persze erősen kommunikáljuk, duma, duma meg duma - sokat dumálunk a hazafiságról, meg külföldön élő magyar véreinkről, és mire rájön a honi magyar, hogy aki Bergengóciában fizet adót, az a mi adóforintjainkat veszi igénybe podagrája gyógykezeltetéséhez, addigra a majma erősen meg lesz már vezetve és darabideig nem lesz visszaút.
Erősen hangsúlyozzuk, hogy mi szeretjük a nyugdíjasokat, de azért persze erősen rányúlunk a pénzeszacsira, melyben a nyugdíjakra összespórolt lóvé van, mint tettük ezt már ugyanebben a műfajban már első regnálásunk idején is.
Erősen fogadkozunk, hogy ettől aztán stabil lesz a nyugdíjrendszer, de közben erősen titkoljuk, hogy ezt úgy kívánjuk elérni, hogy a mai és holnapi nyugdíjasok nyugdíját csökkentjük, meg erősen elgondolkodunk a gyógyszerek ártámogatásának kérdésén is - nem kell mindenkinek ezer évig élni, ugye.
Majd ártámogatás helyett dumálunk, dumálunk, és annyiszor ismételgetjük a hazugságainkat, míg a választónak erős meggyőződése nem lesz, hogy mi mindig igazat mondunk, és ettől aztán ránk szavaz – legalábbis erősen reméljük…
Mi mindent erőből oldunk meg, már anno feleséget is egy vidám verekedés keretében szereztünk egy holdas éjszakán a koleszban.
Számunkra egyetlen dolog van a világon, mi tisztelnivaló – ez pedig az erő maga, de az nagyon!
Ezt persze ellenfeleink erősen kifogásolják, és holmi demokráciáról papolnak (dicsértessék…), de a helyzet a mi teóriánkat igazolja erősen.
Mienk a vár (meg a sültliba...) - övék a lekvár, de majd jó nagy adót vetünk ki a lekvárfőzésre is.
De közben persze megállás nélkül dumálunk, dumálunk, dumálunk, - addig se figyeli a kezünket senki, pedig az ő zsebükben kotorászunk erősen.
Mellesleg mikor dumálunk, akkor összevissza dumálunk, mást dumálunk Mari néninek, mást a vállalkozóknak, mást itthon, mást külföldön, mindenkinek azt hazudjuk éppen, amit erősen hallani szeretne.
Ez a titok, hadd andalodjon el szavaink hallatán, aztán mi meg csinálunk, amit akarunk, hiszen mi jobbak vagyunk, mint maga a nagy Yoda, - az Erő velünk van!
Hát, ha már velünk van, akkor kötelességünk is élni vele, csak azt sajnáljuk, hogy anno beleléptünk ebbe az Unióba vagy mibe, mert ha ez nem lenne, akkor ellenfeleink már régen erős rácsok mögött várnák, hogy lerohadjon cellájuk ajtajáról a műanyaglakat.
De most már mindegy, ha már így esett, majd magunkévá tesszük Európát is, hiszen Magyarország amúgy is méltatlanul kicsi a mi kvalitásainkhoz képest, - egy erős Európa jobban menne a barna cipővel viselt sötétkék öltönyünkhöz, merthogy az úri divatot és viselkedést is erősen ajánlatos lesz mindenkinek tőlünk átvenni, miként a bankadót is, ugyebár.
Erőlködünk hát, a Család felvirágoztatása érdekében, erősen.
Készen állunk a harcra, daß ist mein Kampf, ahogy Erzsike mondja a Balázs show - ban!
Ha ennek esetleg rossz vége lenne, majd sokszor elmondjuk, hogy amit éreznek, az nemám… - az erős rózsaillat, és a nép imádni fogja.

Erősen…


:O))))

A bejegyzés a kapcsolat.hu portálon is olvasható!