A következő címkéjű bejegyzések mutatása: felsőoktatás Hoffmann Rózsa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: felsőoktatás Hoffmann Rózsa. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 10., szombat

HOLNAPRA MEGFORGATJUK...

Vajúdnak az egerek és szülik a hegyeket.
A rettenetes átalakítási düh során Miháj kiráj, magyar kiráj vágtat Matolcsiján, ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg…
A helyzet körülbelül olyan, mint amikor valakinek egyszerre akarják operálni a tüdejét, szívét, visszerét, az agyembóliáját, amputálni a bal lábát, a fülét, levágni a kukacát és fúrni helyette egy lyukat, és közben a beteggel el akarják hitetni, hogy ez mennyire jó lesz neki.
Hogy teljesen egészséges testrészeket is vagdalnak szent buzgalmukban, az vele jár ezzel az állapottal, hiszen a Mi Szerencsénk olyan állapotban van, mint elefántbika, mikor rátör a musth - na, jó, a borneói törpeelefántra gondoltam…
Normáliséknál ezt úgy szokták csinálni, hogy feltérképezik a problémákat, némi elemzés után rangsorolják őket, aztán megint elemzések következnek és aztán egyenként, megfontoltan nekilátnak a megoldásnak.
Ha látják, hogy megy a dolog és mutatkoznak az eredmények, akkor neki lehet kezdeni a következő feladatnak, de így olyan ez az egész, mint amikor a bolond szakács nekikezd a libasütésnek, de a végére már csak libaaprólék-levest tud készíteni a felszecskázott áldozatból, és a levesben ott úszkál a szegény madár összes belsősége, meg a lúdtalpak is...  
Most éppen az államigazgatást, az egészségügyet, az oktatást, a munkajogi kérdéseket, az igazságszolgáltatási rendszert és a nyugdíjrendszert piszkálják egyszerre.
Megpróbálnak megcsinálni mindent, ami ellen a szocik alatt vadul ágáltak, amúgy Fidesz módra, lovasrohammal – nem véletlenül festtette meg magát Kósa huszárnak.
Már csak Szijjártó lovasképe hiányzik - jól mutatna pedig a ló hat lábbal, meg talán Orbán lovasszobra, a címe az alkotásnak az lehetne: csődör két faxszal…
Tulajdonképpen elég nehéz ezekről a szép tervekről tárgyilagosan írni, mert teljesen összekeverednek, ésszerű, szükségszerű átalakítási törekvések a legprimitívebb dilettantizmussal, a legavíttabb világnézeti törekvésekkel és a nyers és egyértelmű hatalommegtartási törekvésekkel.
A lényeg természetesen a hatalom és a pénz.
A hatalmi struktúra bebetonozása egy év alatt szépen sikerült, majdnem minden úgy lesz, ahogy a Mi Boldogságunk megálmodta, a probléma csak ott lesz, hogy mire úgy érzi, hogy befejezheti az átalakítást, mert mostmár csak finomítgatások, apró kis simítások vannak hátra, addigra mindenki úgy fogja őt és bandáját utálni, mint Szélestenyerű Fejenagy a kukoricagölödint.
Ebből pedig akár még az is kinézhet, hogy nem kétharmaddal, de háromnegyeddel zavarja el a nép a fenébe, az utána következők pedig igen nagy marhák lennének, ha nem a saját törvényei felhasználásával tekergetnék meg legszebb férfiúi ékességeit.
Ami a pénzt illeti, úgy látszik, még van tartozás a szponzoroknak, - lehet, a Fidesz is svájci frankban kapta a támogatást és a forint egyszeri bedöntéséből nem futotta a teljes visszafizetésre, ezért másodszor is be kellett dönteni, együtt a tőzsdével, mely ugyancsak jó alkalom a törlesztésre, - hogy miért is nincs nekem annyi pénzem, mint Csányinak vagy Demjánnak, milyen szépen lehetne a tervezett árfolyammozgatásokon kaszálni…
Persze ilyenkor leeshet egy kis lóvé a végrehajtóknak is, végtére is valakinek el kell énekelni a bankriogató csujjogatót, meg annak is, aki a hangversenyt rendezi…
Az ma már tisztán látszik, hogy az önkormányzatoknak annyi, hatáskörük nem lesz semmi, pénzük meg éppen annyi, mint a hatáskörük.
Joguk lesz hallgatni, bokacsattogtatni meg az utasításokat végrehajtani, ahogy alakul, ahhoz képest a hajdani tanácsrendszer maga volt a tiszta demokrácia és önigazgatás.
A polgármesterek reggelente elmennek, ellenőrzik a közvécéket, eltársalognak a vécésnénikkel, megnézik, hogy a közmunkások jó könyökükkel támaszkodnak-e a söprűre, aztán visszamennek a hivatalukba, térdet hajtanak az Alaptörvény Asztala előtt, majd beülnek az irodájukba és pasziánszot játszanak a számítógépen.
Viszont az iskolák és az egészségügyi intézmények állami kézbe kerülnek, állítólag az ingatlanvagyonnal együtt.
Ez attól fincsi, hogy amikor majd becsukdázzák a hetven kórházat meg a rengeteg iskolát, akkor az ingatlanok értékesítése és a befolyó ellenérték felhasználása tekintetében már nem kell veszkődni mindenféle testületekkel, Miháj kiráj akár egyszemélyben is eldöntheti a sorsukat, ez sem ötfilléres üzlet.
Mert az kétségtelen, hogy rengeteg intézményt fel kell számolni, össze kell vonni, és ez nem lesz egy sétagalopp, de meg kell csinálni.
Ha a Mi Szépségünknek lett volna csepp esze, akkor hagyta volna Molnár Lajost, hadd utáltassa meg magát - adottságai voltak hozzá, - de hát a hatalomvágy általában felülírja a józan ész követelményeit, és most sem volt ez másképpen.
Társadalmilag esetleg lehet ez még jó is, hiszen az átszervezést az egészségügyben mindenképpen meg kell csinálni – már húsz éve is meg kellett volna.
Molnár Lajos ott rontotta el, hogy hagyta a politikát elhatalmasodni és kiherélni a tervét, ha Szócska is hagyni fogja megtorpedózni a szakmaiságot, akkor már megint nem csinálunk semmit, rengeteg áldozat árán.
Az oktatás még nehezebb ügy, mert Szócska legalább tehetségesnek tűnik, míg Hoffmann Rózsa kompatibilis Lamperth Mónikával, csak nincs olyan jó Halo-effektusa…
Utolsó csapásként kiderült - fásliba tekerték a vezéri Szent Jobbot, mi lesz így velünk?
Igaz, ő jobb, mint Chuck Norris, félkézből megoldja a világ problémáit - no de balkézzel?
Szóval, lesz itt gond elég, a helyzet bonyolult, a kisdedóvót éppen a sarokról berontott repedtsarkú a stricijeivel kéz a kézben vezeti, eltart még darabideig, míg ki tudjuk hajigálni…

:O)))  

2011. augusztus 3., szerda

BÜFÉ

Reform van.
Csak nem így hívják, mert ezt a szót Gyurcsány már kiejtette a száján egyszer és így az igazhitűek számára tisztátalanná vált, kiejteni pedig olyan sértés, mintha a meztelen talpad mutogatnád a mohamedánnak, miközben ebnek titulálnád.
Viszont a mi Rózsikánk beszabadult a felsőoktatás porcelánboltjába, és most dönt-borít mindent, tologat karokat és szakokat és miközben a felsőoktatás rendszerét piszkálja, ennek ürügyén egykoszból szétveri az érettségi jelenlegi rendszerét is, ha már arra járt.
Gyönyörű tervek, széles látókör, tág horizont – ha sikerül véghezvinni, akkor a magyar közoktatás levegős és tágas pusztáján néhány szerzetes terelgeti majd szűrhímzéses csuhában megrémült hallgatók kisded nyáját, kik Orbán nevét zsolozsmázva vonulnak a boldogság felé – keletre természetesen!
A cél – mint Viktor társadalom-átalakításainál általában magasztos és egyszerű.
Négy lényegi eleme van:
- vegyük el az összes pénzt, ami még elvehető anélkül, hogy a rendszer kívülről is láthatóan összeesne,
- amit nem lehet elvenni, azok felett a pénzek felett mi rendelkezzünk
- aki a rendszer része, az féljen, hogy egy zabszemet gőzkalapáccsal se lehessen a fenekébe verni
- és aki ott halljakend lesz, az min-mind a mi kegyes kezünkből nyerje a stallumot.
A felsőoktatás területén még egy sarkalatos követelmény van: a Corvinusnak nevezett patkányfészket, - ahol nem átallottak pódiumot ácsolni a kimondhatatlan nevű fertelemnek, akinek felesége ott hinti a veres liberális mételyt – le kell rombolni porig és a helyét be kell hinteni sóval (apropó, kellene egy sóbánya is a családnak…).
És azt a komcsi rektort is ideje már világgá zavarni, persze előtte be kell lengetni neki a remény halványrózsaszín keszkenőjét, hadd higgye, hogy megússza.
Hogy ezek az értelmiségiek milyen ostobák is tudnak lenni, látszik, még soha nem hallottak se köténycselről, se technikai faultról…
A terv szerint egyetemnek minimálisan négy kara kell legyen, de azt már tudjuk, hogy a Corvinus jelenlegi négy karából egyet hozzácsapnak a most alakuló, újonnan is patinásnak számító Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez, így hát Viktor és vazalluscsordája csodálkozó tekintettel csapja majd össze a kezét: Jéééé – hát akkor ez a Cornavin, vagy mi is, akkor ez itt most micsoda?
Vagy megy valahová?
Hogy az egyik legszínvonalasabb – ha nem a legszínvonalasabb - magyar közoktatási intézményről van szó, az nem jelent semmit, belevele a levesbe, ha a Vezér nem kedveli!
Szerintem Fleto kezdheti tanítgatni, főzni Klára asszonyt, akinek ideje lenne belekezdeni a „Sopszka-saláta és más mesék” című könyvébe, addig, míg nem lesz a könyvkiadás is állami monopólium, mert annakutána csak Anikó asszony receptje szerint főzhet az igaz magyar ember, már ha tudja olvasni a rovásírást.
A tervek szerint  megváltozik a finanszírozás struktúrája: a képzési normatíva a jelenlegi 64 milliárdról 2014-re 15 milliárdra csökkenne, míg a fenntartói normatíva 32 milliárdról három év alatt 72 milliárdra emelkedne.
Kilenc milliárdocskát már meg is spóroltunk, ki a kicsit nem becsüli, ugye…
A hallgatónak meg kuss, nála jobban csak az oktatói gárdának kell befognia a lepénylesőjét, merthogy joga annyi lesz, amennyit a Miranda. formula biztosít neki, de ez is csak szóbeli ígéret alapján.
El lehet dobi a bolognai rendszert is, majd mi csinálunk sajátosan magyar felsőoktatást, a világ a csodánkra fog járni, merthogy ilyen barmok, mint amilyenek a mi oktatás.irányítóink, csak a harmatos magyar pusztán teremnek, közvetlenül a vadliba fészke és a túzok mellett, a racka és a mangalica társaságában.
Köztudott, hogy nálunk nincs tandíj, ezért hát minden második diák költségtérítést fizet, de már folynak a kísérletek arra is, hogy nálunk ne legyen prostitúció, hívjuk a lányokat ezentúl vigalmi dámáknak, természetesen bevezetve számukra az élvezeti adót, - az élvezi, aki szedi.
A rektorok kinevezéséhez meg állami hozzájárulás kell majd, nanehogymár valami büdös libsibolsi kerüljön egy ilyen fontos pozícióba, azok menjenek taligázni a stadionokba.
Szóval boldog ez az magyar viktoriánus kor, formáljuk a társadalmat az Ő képére és hasonlatosságára, legyen az a kép bármennyire is csúf és a hasonlatosság bármennyire is gusztustalan.
Nekem azért legjobban a büfék ügye tetszik.
„A kollégiumok, menzák és büfék központi irányítására a törvény lehetővé teszi egy állami cég létrehozatalát”, áll a javaslatban.
Már látom lelki szemeimmel, amint a Vezér gondterhelten ül a valószínűleg addigra már a Kupolacsarnokba átköltöztetett új irodájában, oroszlánkörmös íróasztalánál, fején csálé a korona, mert időnként meg kell vakarnia a homlokát, hogy el tudja dönteni, mi is legyen a jövő heti menü a menzán:narancsos-libamájas szendvics, vagy fekete kenyér Hitler-szalonnával…
Az még nem egészen tisztázott, hogy mi lesz az egyházi felsőoktatási intézmények sorsa, hogy ha az állam az agyháznak adja a pénzt és nem közvetlenül az intézménynek, akkor az a Nemzeti Felsőoktatás Rendszer (NFR) részét képezi-e, de jelenleg úgy tűnik, hogy nem, és abba nem kér beleszólást az állam, hogy ki lesz ott a rektor – végtére is a római pápa megbízható…
Annak idején az egyetemek autonómiát élveztek, a hatóságok csak a rektor engedélyével léphettek a területükre, volt önkormányzatuk, rangjukat meg az ott tanuló diákok adták.
De ennek a slamposságnak itt most egyszer és mindenkorra vége, rangot itt csak egy ember adhat, mindenki másnak kuss!
És még mindig vannak, akik ábrándosan nézegetnek – itt diktatúra?
Ugyan!
:O))))