A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fenyegetés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fenyegetés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 14., szombat

FENNFORGÁS VAN

Ahogy Virág elvtárs mondaná, a helyzet fokozódik, támad a reakció!
Akció – reakció: ősi törvényszerűség ez - már várható volt, hogy az elmúlt időszak tüntetései, a millás, meg az operaházi, nem maradhatnak válasz nélkül.
No, a hétvége be is igazolta a várakozásokat, kimásztak a politikai szemetesvödörből mindazok, akik már végérvényesen lejáratták magukat ostoba és idejétmúlt elveikkel.
Megjelent Csurka és Stefka, és ott voltak törzsgárdajelvényes híveik, akiknek egy részével a szocialisták kormányzása idején rendszeresen lehetett találkozni a különféle tüntetéseken.
Csurka támogatta Orbánt, akinek ez szerintem éppen annyira hiányzott, mint üvegestótnak a hanyattesés, de kívülről nézve szívmelengető látni, hogy a régi harcostársak kiállnak egymásért.
Nem kell ezen csodálkozni, hiszen így szép a demokrácia, a politikus politizáljon, a tüntető meg tüntessen, védje meg az ő pici, okos kis kormányát és Viktort, akit mostanában mindenki csak bánt, bánt, bánt, pedig ő csak a javunkat akarja.
Persze nincs egyszerű dolguk jobboldali barátainknak, hiszen őket igazán csak a töretlen optimizmusuk hajthatja az utcára, hiszen a vezér politikájának következményei őket is sújtják, nekik is drágább az üzemanyag, nekik is drágább az élet, esetleg az ő hozzátartozóikat is érinthetik az olyan népszerű intézkedések, mint a szolgálati nyugdíjak csökkentése vagy a felvételiző fiaik, lányaik, unokáik tandíjának kérdése.
Ennek dacára helyt kell állniuk és a vezér védelmében hülyeségeket kell ordítozniuk a Kossuth téren, hallgatni a jobboldali Marosánt, aki szótagolva olvassa a lelkesítő beszédet, vagy a vegyészt, aki kiszabadulva a lombikok fogságából összehord hetet-havat, porig égetve magát.
Ez persze még csak a jobboldal light, mert a szövetségbe forrt szabad két párt március 15.re ígéri az igazán ütős nagy durranást,  aholis majd vélhetőleg a tavalyinál tízszer több statiszta fogja alátámasztani a kormányfő igazát, már ha március 15.-én még a forint lesz a fizetőeszköz, nem pedig a független Orbanisztán új valutája, fabatka.
Ami viszont igazán szívmelengető volt, az a Jobbik által rendezett performance, ahol Vona vezér tüzelte a népet, megállapítva, hogy „az Európai Bizottság a szerdai levelével egy földön fekvő országba rúgott bele.
Mint mondta, a bizottság három törvény módosítását, valamint a költségvetés változtatását kéri az országtól, ezzel azt várja: "mondjunk le függetlenségünkről", és "szorítsuk meg a magyar népet".
Hadüzenetnek nevezte José Manuel Barroso szerdai levelét, amellyel az Európai Bizottság Magyarország függetlenségét sértette meg.
Vona Gábor hangsúlyozta: népszavazáson kell dönteni az ország unióból való kilépéséről.
Ezekszerint már ez a másik félcédulás is harcolni akar, nagyszerű látvány lesz, amint a gatyából kilógó seggel forgatjuk őseink kardját, gyarapítva eggyel vereségeink nem csekély számát.
Ott lengette a zászlót a sok szerencsétlen, Barrosot fenyegette, mert az tette a dolgát: szerződéses kötelezettségeink betartására szólított fel minket.
Vonáék azt képzelik, hogy a szerződéseket csak akkor kell betartanunk, mikor úri kedvünk úgy tartja, márpedig ez nem így van, van ott a bandában jogász, kérdezze csak meg bátran!
Emellett valaki elmondhatná neki végre a szomorú hírt, hogy nekünk az érdekérvényesítésre nem maradt mára semmiféle eszközünk, merthogy a Vezér elkúrta, méghozzá nem úgy, mint Gyurcsány, akinél ez inkább csak szónoki fordulat volt, hanem teljesen és rettenetesen, mindahányunk zsebére és életére menően.
Ha a libák költöznek, és a csapatból kiválik egyikük, amelyik a többiek figyelmeztetése és segítsége dacára elkezd visszafele repülni, az a liba a halott liba.
Ez a hasonlat alkalmazható turullal is, ízlések és pofonok, ugye…
Van egy sanda gyanúm: Barroso és a Bizottság hatfogásos vacsorával ünnepelné a napot, mikor Európa búcsút inthetne ennek a nevetséges és tragikusan ostoba országnak, mely messze nem érett még a demokráciára, nem tud alkalmazkodni egyetlen közösséghez sem, álomvilágban él és állandóan újratermeli saját nyomorát.
Vona szövegében egyetlen momentum volt, melyre nagyon oda kell figyelnünk, ez pedig a fenyegetés.
Miután több szónok is hangoztatta, hogy az utcát vissza kell vennie a Jobbiknak azoktól, akik az utóbbi időben méltatlanul demonstrálnak ott, a másik két ellenzéki párt megmozdulásaira utalva kijelentette: "a legközelebbi tüntetésükön ott leszünk mi is".
Miután a rendezvény szervezői bejelentették, hogy a demonstráción megjelent az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda és a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, a szép fekete egyenruhák egyértelművé teszik, hogy a baráti látogatás a legközelebbi ellenzéki tüntetéseken mit is takar.
Ami azt illeti, az ominózus szervezetek részvételének bejelentésére a rendőrségnek reagálni illenék, csakúgy, mint az egyenruhás csürhe megjelenésére, de ne várjunk azért csodát, a Vezér utolsó ütőkártyái ők, nem fogja ilyen nehéz helyzetben bántani őket.
Majd legfeljebb – miután _ miként Horthy -  a wc-csészén üldögélve aláírta lemondását – átadja a hatalmat Vonának, aki pártszolgálatosai élén a Kárpát-Duna Nagyhaza védelme ürügyén az összes libacomb feletti rendelkezés jogát magához vonja, majd megindítja csapatainkat Brüsszel felé.
Bődületesen buták a mi jobbos honfitársaink, az is csoda, hogy megtalálják a kanállal a szájukat.
Hőbörögnek, arcoskodnak, megfeszítik csenevész izmaikat és azt várják, hogy a Nyugat majd megretten párezer idiótától, akik a Lövőház utcában óbégatnak.
Tévednek.
Emellett a helyzetet is rosszul értékelik, hiszen mára elavult kategóriákban gondolkodnak.
Azt képzelik, hogy pártokkal állnak szemben, holott ez már régóta nem így van – ők itt a néppel, a választókkal állnak szemben, és a nép hosszú távon nem hülye.
A pártoknak is be kellett tagozódniuk egy egységes ellenzékbe, melynek célja a demokrácia helyreállítása, és aki nem vette ezt tudomásul, annak mennie kell és kellett – lásd: Schiffer.
Érdekes napoknak nézünk elébe, érdekes lesz azt is megtapasztalni, hogy a Köztársaság intézménymaradványai – rendőrség, bírák - emlékeznek e még a demokráciára.
Mert ha bennük sem bízhatunk, akkor itt rettenetes nagy baj lesz…

:O)))