Pártunk és Ármányunk az ő végtelen jóságában és elképesztő felelősségérzetétől áthatva megtalálta végre a megoldást a frankhitel áldozatainak megsegítésére.
Már gyanús is volt egy ideje, hogy sehol semmi, pedig a vörösiszap-katasztrófa idején olyan flottul született a megoldás, mintha csak az előidézésében is részt vettek volna az illetékes kormányzati tényezők, dicséretes módon.
És ott csak azok nem láthatták a szentek maguk felé hajló tiszta kezeit, akik fehér teleszkópos bottal, divatos napszemüvegekben járnak, és akik hálásak azért, ha este hazamehetnek arról a rohadt zebráról, ahol a Fidelitas kötelességtudó tagjai kísérgették őket egész nap, oda-vissza, minden tiltakozásuk dacára.
Hiába, ez bonyolult ügy, a pénzügyi válság útjába nem lehet dolomitgátat építeni – persze nem kizárt, hogy azért még mi majd megpróbálunk egyet odarittyenteni, hátha…
Mindenesetre a dolog elakadt ott, hogy a bajba került adósok hiteleit gyakorlatilag átütemezték, persze erre a bankműveletre is rányalták a „Vakujjparaszt” címkét, mondván, hogy a frank árfolyamát rögzítették, holott a francokat, de ez ebben az esetben mindegy is, hiszen ez csak a bankoknak jó, az adós meg bedől, annak rendje-módja szerint.
De most aztán meglett a megoldás, a károsultakat eltakarítják lakásaikból, menjenek isten hírével, a bankoknak lesz egy rakás üres lakása, nem kell leírni a veszteséget és mecsoda jó buli lesz ezeket elpasszolni, vevő az ilyesmire - jó áron - mindig akad és a végén mindenki jól jár, aki részt vett az ügyességben.
Persze, ahogy én a bankokat ismerem lesz ott még kis hasznocska is, hiszen a kihelyezett tőkét legalább kétszeresen túlbiztosították, úgyhogy még ha látszólag veszteséggel adják is el a nyakukon ragadt lakásokat, akkor sem kell a bankelnöknek másnaptól egészségesen táplálkoznia, továbbra is ehet akár minden nap is rántotthúst…
Persze ha itt kivágnak százezer embert a lakásából, mint Frédi a kardfogú tigrist, akkor azért az negatív mutatókat hozhat még a Századvég elemzéseiben is, pedighát, ugye… - tenni kell ez ellen valamit!
A feladat adott: lakhatást kell adni ezeknek a szerencsétleneknek, fel kell kínálni nekik valamilyen látványos megoldást, az se baj, ha nem fogadják el, onnantól az már az ő bajuk!
Összeült hát a Bölcsek Tanácsa és elfogadta Hegedűs Zsuzsa javaslatát: építsenek minden kihajigált családnak egy-egy cukipofi kisházat az erdőszélen, költözzenek oda a lakásaikból egykupacba, jó messze, ahol nem tudnak túl sokan összegyülekezni és hülyeségeken morfondírozni.
Jó nagy telek legyen, férjenek el rajta a naposcsibék meg a libák, aztán majd hadd csipegessék a zöldborsót, ami az alapítvány vetőmagjának hála, megoldja majd a család élelmezését - arra sincs tovább gond…
Fizessenek érte annyi bért havonta, mint amennyi a hitelük törlesztőrészlete volt, amikor azt felvették.
A lakbérszedésre meg létre lehet hozni egy remek kis szervezetet, pár jó állás csókoséknak. Aztán ugye itt van a területvásárlás, a területfejlesztés, a házak felépítése, csupa-csupa finom kis cupákocska annak, aki drága idejét a problémának szenteli.
Imígyen aztán meg is született a Nagy Terv: legyen az első ilyen hitelgettó Ócsán.
Azért ne bent a faluban, merthogy a lakosság ugye rögvest a francba kívánná a képviselőtestületet, hogy a nyakukra hozza ezt a sok semmirekellőt, akik tán még kapálni se tudnak - a sok kényes pesti panelproli, hogy a fene esne beléjük!
Majd itt kábítóznak meg a buszmegállóban cigarettáznak – belegondolni is borzalom!
De ott az E5-ön túl Alsópakony, az jó lesz ezeknek, ott nem zavarnak senkit, csak ne hangoskodjanak!
Remek elképzelés, és bizonyára a kivitelezés sem lesz rossz, úgy nőnek ki majd a könnyűszerkezetes házak a földből, mint a gomba eső után, és van az a pénz, amiért a Gyufavárak Királya organikusan a tájba tudja majd illeszteni őket…
Hogy aztán a gettót hány méter magas fallal veszik körül, az még kérdéses, kilépni engedéllyel lehet majd, vagy esetleg alagutat kell ásni a kerítés alatt, ez sem dőlt még el, de ne legyünk kishitűek.
Gondolom, akinek Pesten van a munkahelye, az rettenetesen fog örülni ennek a lehetőségnek, hiszen Alsópakonyból beutazni maga lesz a kéjhömpöly.
Merthogy Ócsán szabad munkahely annyi sincs, mint székely legény talpán a szőr, csak tervek vannak egyelőre.
Merthogy Ócsán szabad munkahely annyi sincs, mint székely legény talpán a szőr, csak tervek vannak egyelőre.
De azok legalább optimista tervek.
A gyerekeknek is jó dolguk lesz, majd minden ócsai kisiskolás az ölébe vesz egy gyüttment-gyereket, a bölcsődékben meg egy ketrecbe négy gyerek is belefér, sok jó gyerek, ugye...
Közben persze a hitelesek helyzete egyre romlik, a kormányfő egyre nyaral, - gondolom, az első néhány palack már lecsepegett - de hát nincs is az a Rolls-Royce, amelyet ne kellene időnként szervízre vinni, ez a Mesterházy meg cseszteti itten a Mi Boldogságunkat felelőtlenül, hogy szakítsa meg a szabadságát.
Még a végén rosszul szerelik össze, és elkezd igazat mondani, nem tenne ez neki jót!
Minek szakítaná meg?
Majd ír néhány sort a Lázárjaninak egy gyógyszeresdoboz letépett fedelén: Bevetni a Szíjjártó - Kósa Különítményt, ők tudnak bánni az árfolyammal! - oszt jónapot!
Csak olyan snassz név ez a Felsőpakony – talán át kellene keresztelni!
Orbánfalva…
Viktorváros…
A frankhalottaknak az agyhalottól…
:O))))
