Tehetséges asszony, rövid idő alatt beérte őket, ami azt illeti, meg is előzte a két elaggott hadastyánt,
Hiába, no, a friss erő és a jobboldalon még alig használt állapot komoly előny, lehet őt felkérni erre-arra.Lehet neki nyitni egy kis rést, ahol majd be tud rángatni kenetes dumákkal megbolondítható baloldali választókat a jobboldal táborába, azzal is törhet némi borsot a szocialisták orra alá.
A Nagyasszony mellett szól a sajnálat – bántották a mi kedvencünket – de hogy miért is bántották, az híveit nemigen érdekli, ők a szegény megtört nőt látják benne a nem túl képességes ám annál nagyralátóbb némber helyett, aki rengeteg kárt okozott pártjának.
Aki mindig valaki akart lenni és így lett a végén belőle első lépcsőben csak a szocialistáknál senki, de már buzgón dolgozik azon, hogy minősítését országossá tegye…A Nagyasszony méltóságteljes képpel magyarkodik, már csak a párta hiányzik a fejéről, pruszlik a kebeléről, matyóminták, vitézkötések és néhány tekervény, oszt komplett Magyar Anya a trianoni országzászló tövéből…
Az általa hozott imázs egyébként már szocialista korában is megfelelt a jobboldali etalonnak, tökéletesen illeszkedett a magyar törzsi világhoz, csak éppen, amikor elkezdett politizálni, elvétette az irányt és számára idegen közegben kezdett mocorogni.
Magyarországot ugyanis két nagy törzs és néhány kisebb lakja, mint például Kenyát a kikujuk és a luók, mellettük többek között a maszájok és a Giriama törzs-a nyújtottmellű nők törzse.
A két nagy törzs nálunk is megtalálható, és nálunk is van néhány kicsi.
Az egyik nagy törzs tagjai arról nevezetesek, hogy zászlókat lengetve méltóságteljes képpel vonulásznak fel le, a törzs főnökének szava törvény – mit törvény - Alkotmány a törzs tagjai számára.
A törzs tagjai nem ismernek tréfát, sőt, a viccet se értik, ellenben bunkót lóbálva közlekednek és ha más törzs tagjaival találkoznak, akkor iparkodnak időveszteség nélkül azonnal agyonverni.
Harcok szüneteiben a bunkót törzsfőnökük személyi használatú szobraként imádják.
A másik nagy törzs arról ismerhető fel, hogy nincs egyetlen törzsfőnökük, helyette sok főnök van.
Ezek között akad, amelyik még a gyarmatosítókkal is szót ért és tud késsel-villával enni.
A másikat a vének tanácsa taszigálja előre, a harmadik meg ott szorongatja az üres pénzeszacsi torkát és úgy csinál, mintha még lenne benne valami.
Őt a vének tanácsa várakozó szeretettel nézegeti, ugyanis ő nem a népet akarja boldogítani, csak magát meg a haverjait – sunnyog is ahogy illik, amit akar, azt meg két fabatkáért elvégzik a vének.
Mondjuk az furcsa, hogy láthatólag kudarcot vallott a fabatkák összekapirgálása ügyében - más törzseknél már régen marhagulyás lenne belőle, de ez egy humánus törzs.
A Nagyasszony, mikor kiderült, hogy ebben a törzsben ő már nemigen lesz főnök és világgá ment, akkor az első törzshöz igazolt át– alkatilag egyébként is ez fexik neki (zárdafőnöknő alkat, Mater Immaculata modell, mosolytalan ábrázat, szentfazék ájtatoskodás, ha kell, ha nem…) – és ott is marad, amíg csak át nem kell igazolnia a giramákhoz, Kudlikjuli mellé…
Most éppen azt hirdette meg a szlovákiai magyarok kulturális szervezete galántai járási szervezete területi választmányi ülésén a dél-szlovákiai Búcs községben, hogy nem lehet szembenállás az újonnan honosított magyar állampolgárok szavazati jogával kapcsolatban.
Világos, egységben a kétség, meg tudom jól, aki nem lép egyszerre - de azért azt meg kell jegyeznem, hogy talán mégsem az a demokrácia csúcsa, ha mi nevelgetjük fel a libát, mi spékeljük szakszerűen, mi sütjük ropogósra, a szomszéd meg beköszön az ajtón és lezabálja a tálat.
Én már csak ilyen ókonzervatív vagyok, szeretem az általam felnevelt libut magam megfalatozgatni, és ha a szomszéd kínálás nélkül rányomul, akkor behozom a hólapátot és olyat verek a pofájára, hogy jobban fog sziszegni, mint a néhai liba.
Ha rokon jön, akkor is én szeretem eldönteni, hogy mivel kínálom, ha nem jól viselkedik, akkor – mint Pelzné óta tudjuk – esetleg ropit érdemel ásványvízzel.
A libát meg, ha meglátom az ablakon át, hogy a közkedvelt Julcsa tánti felénk botorkál, akkor beágyazom ízibe a dunyha alá.
Vagy nem, de akkor is én döntöm el, hogy mit teszek.
Nekem ne írják elő bánatos honleányok a viselkedési receptet, arra finnyás vagyok – aki Görög Ibolyánál rosszabb, az adjon tanácsot az orbánviktornak!
Azt is mondta, hogy amikor 2010-ben a politikusok a parlamenti szavazáson elfogadták a kettős állampolgárságról szóló törvényt, egyúttal a szavazati jogot is támogatták, mert "az mindenhol hozzátartozik az állampolgársághoz".
Hát egy nagy bánatos túrót a ténsasszonynak.
Az ellen nekem sincs kifogásom, hogy az érintettek magyar útlevelet kapjanak, de szavazgatni ott szavazzanak, ahova az adójukat fizetik.
Nekem van olyan kedves ismerősöm, aki évek óta külföldön él, magyar állampolgár, de eszébe sincs elvágtatni a konzulátusra a választások idején – az a véleménye, hogy az ország életébe azok szóljanak bele, akik viselik is a döntéseik következményeit.
Igaza van, pedig még házelnök sem volt soha, pedig lehet, jobban jártunk volna vele, mint a mi háttérbe szorított fékezett habzású Dobó Katicánkkal, aki most a várfalra felfelé igyekszik önteni a forró húslevest…
De legalább a magyarok kulturális szervezete galántai járási szervezete területi választmányi ülésén a dél-szlovákiai Búcs községben valaki volt és ez se semmi…
:O))))
A bejegyzés a kapcsolat.hui portálon is olvasható!
