A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hatalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hatalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. november 19., péntek

HATALOM...

A hatályos Alkotmány 2. § (3) bekezdése így szól:

"Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására.
Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni."
Nézzük meg hát, hogy hogyan is működik a jogállam?
A jogállami működés kikezdhetetlen alapelve a hatalmi ágak szétválasztása.
Ez azt jelenti, hogy a törvényhozói, a végreható és a bírói hatalom önállóan működik, ez az újabb definíciók szerint kiegészül egy ellenőrző hatalmi ággal, mely az állam pénzügyeit ellenőrző szervezetekkel, az ombudsmanokkal, a független jegybankkal, a Költségvetési Tanáccsal stb. őrködik az állam szabályszerű működésén, a független média pedig a nyilvánosság kontrollját biztosítja az állam felett.
Speciális hatalomellenőrzési feladatot kellene, hogy ellásson a Köztársaság Elnöke is.
Ezek a hatalmi ágak egymást kölcsönösen ellenőrzik és korlátozzák, hogy ne legyen egyik hatalmi ágnak, egyetlen politikai erőnek se módja úgy átalakítani az államot, hogy a politikai verseny megszűnjön.
Sajnos, a magyar szabályozás olyan helyzetet teremtett, hogy a törvényhozásban kétharmados többséghez jutott párt elméletileg minden kontroll nélkül azt csinál az állammal, amit akar, - jelenleg ha akarja, akkor akár kötelezővé teheti az uralkodó képe előtti kalaplevételt is, meghajlással egybekötve.
A parlamenti összetételt a választásokon győztes pártkoalíció úgy alakította ki, hogy képviselőjelöltjei kiválasztásáról egyszemélyben a párt elnöke döntött, aki magához rendelte a jelölteket vidéki birtokára és ott vizsgáztatgatta őket, hogy szervilizmusuk foka, nyelvük hossza megfelel-e a követelményeknek, IQ-juk pedig még véletlen se haladja meg a cipőméretüket.
Az ominózus pártszövetség képviselői megválasztásának egyértelmű előfeltétele volt hűségük kinyilvánítása a pártszövetség vezetőjéhez.
Így aztán a törvényhozásban olyan törvények születnek, melyek megfelelnek a pártvezér ízlésének, a tetejébe mégcsak nem is a frakció kezdeményezi a törvényeket, hanem a közvetlen környezet prominensei, akik egyértelműen a párt első emberétől függnek, - ő emeli fel vagy ejti el őket, tetszése szerint, senkitől és semmitől sem korlátozva.
Megállapíthatjuk, hogy a törvényhozás jelenleg a pártvezér kizárólagos befolyása alatt áll, tagjainak előválogatása pedig biztosítja, hogy a frakció zökkenőmentes szavazógépezetként működjön.
A végrehajtó hatalom is a pártvezér egyszemélyi irányítása alatt áll, a miniszterek és minisztériumaik az országos főhatóságok, az államigazgatás különféle szintjei piramisszerűen épülnek fel, a közigazgatás rendszere pedig biztosíték arra, hogy minden hatalom egyetlen kézbe, - a miniszterelnök pártvezér kezébe fusson össze, ehhez természetesen a valódi döntési jogköröket el kellett vonni az Önkormányzatoktól és a megyei helytartók kezébe tenni...
A Köztársasági Elnök a vezér bohóca, - ezt akár axiómának is tekinthetjük..
Az Alkotmánybíróság elleni támadással és hatáskörük szűkítésével, az alkotmánybírók személyi összetételének megváltoztatásával olyan helyzet jött létre, mely e testületben is biztosítani fogja az egyszemélyi akarat érvényre juttatását, már amennyiben előtte nem jelentéktelenedik a testület gittegyletté.
Ha mégsem, majd a tervezett új Alkotmány rendezi a kérdést, - valószínűleg azt kell majd eldönteni az új személyekből álló és új szellemiséggel átitatott testületnek, hogy a törvények megfelelően szolgálják-e a pártvezér akaratát.
Jelenleg még vannak eszközei a testületnek a folyamat megakasztására, de ha így folytatódik, akkor nem kis részt az ő hibájukból már nem lesz mód a demokratikus jogállam megvédésére.
Mindenesetre a baloldalisággal nemigen vádolható Kilényi Géza volt alkotmánybíró már kifejtette, hogy az új Alkotmány preambulumából bátran ki lehet hagyni annak meghatározását, hogy Magyarország – jogállam…
Az ellenőrző testületekben is a pártvezér emberei ülnek, kezdve a Számvevőszéken és befejezve a Nemzeti Bank felügyelőbizottságán, - ez utóbbi ellen nem is lehetne kifogás, ha nem támadnák vadul a független jegybank elnökét és nem próbálnák meg kikényszeríteni idő előtti lemondását.
A pártvezér totális ellenőrzése alá vonta a közmédiát és csak idő kérdése, hogy mikor vonja befolyása alá a jelentősebb kereskedelmi médiumokat is.
Most van soron a Legfőbb Ügyész posztjának elfoglalása, - és azt már láttuk, hogy ez milyen fontos poszt az igazságszolgáltatás és a közélet irányítása szempontjából – egy Orbán-katona ebben a beosztásban pillanatok alatt be tud sározni bárkit és hófehér galambbá tudja változtatni a bostoni kéjgázdemizsonos gyilkost is.
Még egy dolog van itt hátra, - annak vizsgálata, hogy az a párt, mely megnyerte a választásokat, párt e egyáltalán?
Ami azt illeti, én nem tartom pártnak azt a szervezetet, amelyik nem rendelkezik működő testületekkel, demokratikusan választott vezetőkkel, elfogadott programmal, világképpel, merthogy azért egy jelszógyűjteményt már hadd ne tekintsük programnak.
És hadd ne tekintsük demokratikus pártnak azt, ahol a központ írja elő e kötelezően követendő magatartást és ahol a legkisebb engedetlenkedés is a helyi szervezet azonnali feloszlatását idézi elő.
A jelenlegi szervezet leginkább a Cosa Nostra szervezeti felépítésére emlékeztet, - van a consiglieri, akinek jelen esetben dús bajsza van, aztán vannak a caporegimék, akik felelnek a szakterületükért, alattuk pedig ott sorakoznak a katonák, akikről a család feje, a Don gondoskodik, ha megfelelőnek találja a szolgálataikat.
A maffiára pedig az a jellemző, hogy befurakodik az állam minden szervezetébe, összefonódik a pénzvilággal, megkaparintja a gazdaság kulcspozícióit, kezében tartja a szerencsejáték-ipart, a pálinkafőzést, az olaj és szeszcsempészetet, - mindent.
Ha nem erős az állam, akkor mindent felfal, mint a rák és szétrohasztja a társadalmat.
Sokan azt mondják, hogy a politikus mind egyforma, - egyik sem különb a Deákné vásznánál.
Én ezzel nem értek egyet, Deákné iránti minden tiszteletem dacára sem.
Van politikus, aki demokrata és minden évszázadban akad egy-kettő, aki a hatalom kizárólagos birtoklására tör, mert képtelen elfogadni a demokratikus jogállam által biztosított kereteket, - őt ne korlátozza senki és semmi, és ha majd lesz ideje az anyagi javak szorgos gyűjtögetése közben, akkor majd megmondja a frankót.
Mindenről, merthogy mindenhez ért és megfellebbezhetetlenül, merthogy csak az az igaz, amit ő nyilvánít igaznak.
Ezt az embert meg kellene állítani, ez az ember rettenetes károkat okoz az országnak.
Az Alkotmánybírósághoz kellene fordulni, hogy állapítsa meg, hogy ez az ember nem cselekszik alkotmányosan, a hatalom kizárólagos birtoklására tör, ehhez kulisszának használja fel az állam intézményeit.
Vajon lesz-e elég polgári kurázsi akár egy alkotmányjogászban is, hogy ezt a kérdést feltegye?


:O)))

A bejegyzés itt is olvasható: http://kapcsolat.hu/blog/hatalom

2010. szeptember 25., szombat

ÜGYÉSZSÉG...

A legfőbb ügyész eljutatta javaslatait az alkotmány-előkészítő eseti bizottsághoz.
Kovács Tamásnak akár hattyúdalaként is értékelhetjük ezt a megmozdulását, hiszen nyílt titok, hogy a Vezér a legfőbb ügyész székében kedvencét, a sok hasznos szolgálatot tett Polt Pétert szeretné látni.
Ehhez még bántani sem kell a pozíció jelenlegi birtokosát, aki decemberben hetven éves lesz és ezzel a megbízatása automatikusan megszűnik.
Azért a boldog nyugdíjas évek reményében szép dalt dalolt, javaslataiból visszaköszönnek a remek fideszes ötletek, és azok közül is a legjobb: a legfőbb ügyész ne legyen a Parlament által interpellálható, mivel az ügyész nem tartozik politikai felelősséggel az Országgyűlésnek.
Mint írja: az interpelláció a kormány ellenőrzésének, elszámoltatásának eszköze.
Örvendezzünk hát együtt ezen a nagyszerű kezdeményezésen, hiszen mi sem hiányzik jobban, minthogy az ügyészség elveszítse azt az utolsó kis szálat is, ami eddig bármelyik hatalmi ághoz kötötte, és szó szerint állam legyen az államban.
Polt Péter pedig a magyar Visinszkíj, csak még egy kicsivel annál is több önállósággal.
A modell leginkább Lenin, de még inkább Sztálin államszervezési módszerére hajaz, - a cél az, hogy törvényesség feletti felügyelet az állami akarat végrehajtásának hatékonysága érdekében egy független szervezet, de még inkább egyetlen személy – a legfőbb ügyész kezébe kerüljön.
Ez a törekvés szépen illeszkedik az Orbán-féle neobolsevik állammodellhez, de egyáltalán nem illeszkedik a demokratikus Európa jogrendjébe.
Az ügyészség ezidáig is felügyelet nélkül működött, a parlament ellenőrző szerepe csak elméleti síkon érvényesült, mert a legfőbb ügyész interpellációja után az arra adott, de  leszavazott válasznak az égvilágon semmiféle következménye nem volt, Polt bájosan mosolyogva a füle botját sem mozgatta.
De ezidáig legalább kérdezni lehetett, felhívva ezzel a figyelmet az esetleges anomáliákra, - most ez a lehetőség is forradalmi átalakuláson megy át.
Ha elfogadja a Fidesz frakció, - márpedig miért ne fogadná el, ha erre kap utasítást - akkor onnan kezdve a törvényességi felügyelet annak az embernek a kezébe kerül, aki volt oly kedves világ csúfjára kimosdatni a Fidesz prominenseit a Kaya Ibrahim stílusú ügyekből.
Olyan ember kezébe, akinek ingerküszöbét nem érte el a hivatalban levő miniszterelnök szőlőbánya ügye, ahol is a fiúk a bányában dolgoztak, Orbán meg szakított egy hangyányit a családnak is.
Az ügyészség tevékenysége Kovács Tamás vezetése alatt is kritikán aluli volt, és amikor egyszer Gyurcsány kifakadt, hogy az igazságszolgáltatás szemérmetlenül jobbra húz, akkor tökéletesen igaza volt, és igazságára az ügyészség tevékenysége is alapot adott.
Az ügyészség mind a mai napig a Fidesz házőrző kutyája, - erre szép példa a Sukoró-ügy is, mely során a legképtelenebb baromságokkal próbálták és próbálják kriminalizálni az ügy szereplőit, és ebben az sem zavarta őket, hogy kívülnézetből igen nevetségesnek látszottak.
Csakhát az a baj, hogy amin mi röhigcsélünk, netán esetleg bosszankodunk, az az ilyen ügyek résztvevőinek súlyos erkölcsi-gazdasági problémákat okozhat, és hiába, hogy évek múltán majd kiderül, hogy a vádiratokban még a névelők is hazugságra épülnek, ezen emberi sorsok, - nem túlzás, életek múlhatnak.
Szerencsésebb országokban az ügyészség megtalálja az egyensúlyt az állampolgárok érdekérvényesítése és a törvényesség érvényre juttatása között, nálunk úgy látszik, a bolsevik modell jobban tetszik.
Pedig volt már itt javaslat arra, hogy ezt az idejétmúlt szervezeti formát fel kellene váltani egy korszerűbbel, amelyben az ügyészség még véletlenül sem rendelkezik senki által nem ellenőrizhető önállósággal - tiszta röhej, hogy az ügyészség saját nyomozását ellenőrzi, - hanem mondjuk, az igazságügyminiszter egyik helyettese irányítja a vádhatóságot.
Ez persze egyet jelentene az ügyészség kormány alá rendelésével, ami azért nem teljesen azonos még a mai érdekes helyzetben sem Orbán informális, zsebből történő irányításával.
Az meg már csak hab a tortán, hogy állítólag arra számíthatunk, hogy a következő legfőbb ügyész megbízatása kilenc évre fog szólni, ami természetesen tovább fogja erősíteni a jogrendbe és az igazságszolgáltatásba vetett kiemelkedően magas közbizalmat.
Minden ellenkező híresztelés dacára a Magyar Forradalmi Orbán-Semjén Kormány nem az első, amelyik kétharmados felhatalmazással rendelkezett a rendszerváltás óta, - Horn Gyula kormánya is ugyanezekkel a felhatalmazással rendelkezett, érdekes mód mégsem érezte azt senki, hogy a rút pufajkás meg akarná semmisíteni politikai ellenfeleit, vagy, hogy vétene a politikai illem ellen.
Orbán és környezete viszont úgy viselkedik, mintha ő lenne Vuk, a politikai ellenfelek meg a libák.
Nagy tévedése az, hogy megfeledkezik a csendesen üldögélő és szemlélődő pármillió Símabőrűről, akiknek előbb utóbb elegük lesz ebből a pöffeszkedő agresszivitásból…
Már ajánlottam neki Görög Ibolyát, esetleg még lehetne valamit hozni a stíluson, ha már a tartalmon nem is tud - aki Sztálin emlőin nevelkedik, azt traktorral sem lehet lehúzni a ciciről…


:O)))