BUNKÓK

Beszóltak Szél Bernadettnek, a cselekmény elkövetésével gyanúsított Tasó képviselő méltatlankodik, mert az igaz ugyan, hogy volt már udvariatlan megnyilatkozása, de jelen esetben nem ő volt a tettes.
Tasó képviselő nem velejéig romlott ember, őt legalább zavarja a dolog és előélete tekintetében is életszerű magyarázatot tud adni, még úgy is tűnik, mintha megbánta volna elhamarkodott válaszát.
De az ominózus kijelentés, válaszként a képviselőnő szavaira, mely szerint „Önök először ütnek, aztán kérdeznek”, azért kétségkívül elhangzott: Csak téged!”
Ez - a rossz modoron túl - persze ismét egy politikailag vállalhatatlan kijelentés, mert hátrányos megkülönböztetést tartalmaz a többi női képviselővel szemben, akik közül a mazochisták méltán vehetik zokon ezt a kirekesztő mondatocskát.
Szél Bernadettre egyébként is rájár a rúd, merthogy ő volt a célpontja Illés Zoltánnak is, aki az ő személyét használta fel a szépség és az észbeli képességek közötti korreláció hiányának demonstrálására, miszerint a képviselőnő attól, hogy szép, még nem biztos, hogy okos is.
Ezen túl ellátta a hölgyet életvezetési tanácsokkal is, úgy védve a hivatalban levő miniszterelnököt, mint liba a fészkét, mint anya gyermekét, sőt, mint Júlia Rómeót, szerelemtől átfűtött hangon, de persze mi toleránsak vagyunk.
Amúgy mit várjon az ember egy egyszerű, szürke mezei Fideszestől, hiszen mint tudjuk, fejtől büdösödik a láb - Miniszterelnök Urunk sem egy kétlábon járó illemtankönyv.
Pedig ő aztán ad a jómodorra, bár abban nem vagyok biztos, hogy az általa abszolvált kézcsókok divatja elterjed az egész művelt világban, habár, hogy Magyarországon nem lesz kötelező – férfi elöljárókra is kiterjesztőleg – abban azért nem vagyok egészen biztos.
De abban igen, hogy az általa meghonosított, úgynevezett „magyar pucsítós”  a „csókolom a kezsit-lábát naccságosméltóságosassony” típusú kézcsók páratlan a világon, csak a nőkkel kell közelharcot vívnia, mert a cuppantások hallatán azt hiszik, le akarja rágni a karjukról a húst.
De bunkóskodni ő is tud, macsó ő is a javából, mint az a mulatós videójából kiderült  - most őszintén, hol van az öregecskedő feleségek emlegetése a sok kislány meghágásától, mellyel a Mi Büszkeségünk dicsekszik?
Sőt, az államelnök Úr sem megy a szomszédba kis pofátlan rossz modorért, hogy Házelnök Úrról ne is beszéljünk – hozzá képest a lópokróc selyemtakaró.
De erről már írtam, ezelőtt vagy három évvel, nem szeretném ismételni magam, meg aztán nem is nagyjainkat szeretném ekézni, habár nehéz lesz ezt elkerülni.
A társadalom elbunkósodása az, ami jobban ingerel, a lépten-nyomon tapasztalható össznépi tahóság.
Olvasom, valaki egy budapesti Tesco-ban megkérte az árufeltöltőt, hogy engedje át, mire az átengedte, de még hallótávolságban dörmögött egy jóízűt: de sürgős, zsidógyerek!
Még az sem biztos, hogy a méltatlankodás tárgya zsidó, és abban sem vagyok biztos, hogy az idióta delikvens antiszemita lenne, ő egyszerűen csak szitokszóként használta a zsidót, merthogy zsidózni jó, zsidózni szép, zsidózni divatos, sőt, a zsidózás levezeti a felhalmozódott frusztrációt, melyet a rohadt lisztes zacskók monoton pakolása vált ki a száműzött koronahercegből.
Gyulán voltunk a nyáron, egy hosszú hétvégére mentünk az öcsémmel és a sógornőmmel, megéheztünk és bementünk egy halászcsárdába a fürdő mellett.
Színvonalasnak tűnő hely, látszik hogy a tulaj ad a színvonalra,  szép kerthelyiség, kicsit már késő volt a klasszikus ebédidőhöz képest, ezért a feleségem megkérdezte: kaphatunk ebédet?
Két csálinger tisztította az evőeszközöket a bejáratnál, erre ahelyett, hogy egyikük a szakma szabályai szerint asztalhoz vezetett volna, a fejükkel intettek, mondván, hogy persze.
A sógornőmék pár lépéssel lemaradva követtek, hallották a kérdést, a választ, meg a pincér megjegyzését is: Még egy hülye kérdés?
Máshol ebédeltünk, és ellamentálgattunk a bunkóságon, meg, hogy miért megy pincérnek az, akit zavar a vendég?
Nagynéném elment valamit vásárolni, nyolcvan éven felül van, az eladó aranyoskámnak szólította, mire annak legnagyobb megdöbbenésére kapott egy kerek kis oktatást – nagynéném pedagógus volt aktív korában - arról, hogy „aranyoskám” a barátnője, míg az ő személyében a kedves vevőt tisztelheti, akinek az „asszonyom” megszólítás dukál.
Az eladó szerintem még most sem érti, hogy mi baja volt vele az öreglánynak, akivel egyébként kimondottan kedves akart lenni.
Lehet, csak az idő szépíti meg a dolgokat, és kétségkívül a rendszerváltás előtt is rengeteg volt a bunkó, de valahogy mostanában mintha megsokszorozódott volna a számuk.
Nem is szólva a közlekedésről, ahol aztán igazán tobzódnak az agresszivitásban, együttműködésről nem is hallottak, pedig ez lenne egy normális társadalom működésének alapja – nem csak az útakon.
Persze az a polgár, aki megtekinti a parlamentben Kövér házelnök úr ámokfutásait, az azt gondolhatja, hogy ez a kívánatos viselkedés - erőt kell mutatni, oszt akkor az van, amit én akarok – az együttműködést meg hagyjuk meg a gyengéknek.
Nem lenne ez baj, de a gyengék sem akarnak együttműködni, inkább ők is erősek szeretnének lenni, ha sikerül, ha nem.
Az első, akit Orbán eltávolított a még az első Orbán-kormány apparátusából, az Görög Ibolya volt, aki megtaníthatta volna őket viselkedni, de nem tartottak rá igényt.
Úgy vélhették, bunkóra nem kell matyómintát faragni…
Most lesz majd hitoktatás, meg lesz etika-oktatás, a diák sok fontos dolgot meg fog tanulni, beleértve a tízparancsolatot is, mely szerint „Tisztelt atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked”.
De azt senki sem fogja megtanítani neki, hogy hogyan kell udvariasnak lenni, hogyan kell különféle élethelyzetekben viselkedni, pedig fontos lenne, mert nem minden család rendelkezik e téren szilárd és több generáció alatt kikristályosodott mintákkal.
És ne csak a legnyomorultabb putrilakókra gondoljunk, a bunkó olyan, mint a dudva, ha nem nyesegetik, hamar felbukkan a társadalom bármely szegletében.
Pedig a viselkedési szabályok fontosak, mert megkönnyítik az egyén mozgását a társadalomban, keretet adnak az életének, magabiztossá teszik azt, aki ismeri a szabályait, egyszerűbbé teszik a hétköznapi életet, az emberek érintkezését.
Ahogy látom, a kulturált viselkedés itt még jódarabig kihívás lesz, a javából.
Addig pedig, ameddig ez a probléma meg nem oldódik, Szél Bernadett jobban teszi, ha paprikasprayt hord a táskájában és nem bocsátkozik vitába – fúj.
Abból majd tanul a bunkó.

:O)))

NEVELETLENEK

Azt nyilatkozza Lázár János, hogy ellentétes Magyarország és az emberek érdekeivel az AB döntése.Elképesztő.

Már magában az is elképesztő, hogy ez a tenyérbemászóan pofátlan alak ebben az országban a kormánypárt frakcióvezetője lehet, hiszen jellemgyengeségeiről és vérbunkó modoráról mindenki tudott, ő meg működése első percétől kezdve azon iparkodik, hogy meg ne cáfolja ellenfelei meglehetősen sarkos véleményét.De ez az ember emellett jogvégzett ügyvéd is, akinek illene tisztában lenni – és valószínűleg tisztában is van – a jogállam működéseinek alapelveivel, melyek tán legfontosabb előírása a hatalmi ágak szétválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere.Mindenesetre Simicska óta tudjuk, hogy Magyarországon minden embernek joga hülyének lenni, de most, amikor ezzel a joggal Lázár éppen visszaél, akkor azért felmerül a kérdés, hogy ha valaki csak játssza a hülyét, arra is vonatkozik e Simicska sajátos jogértelmezése?Kultúrállamokban politikus ilyet nyilvánosan nem mondana, ha pisztollyal kényszerítenék sem, merthogy pontosan tudja, hogy a bíróságok ítéletével egyet lehet egy politikusnak tenni: tudomásul venni.Aztán lehet törni a fejét, hogy hogyan lehet elérni más úton-módon a vágyott célt, de ahhoz kétség sem férhet, hogy egy jogszabály alkotmányosságának elbírálására egyedül az Alkotmánybíróság hivatott, a döntésen meg legfeljebb szakmai fórumokon lehet polemizálni, szigorúan elméleti síkon.Persze Orbanisztánban új szelek fújdogálnak, itt a hatalommegosztásnak annyi, a törvényhozást a végrehajtó hatalom kézivezérli, miközben másik kezével az alkotmánybírák legérzékenyebb testrészét mogyorózza.Az Alkotmánybíróság megregulázása feledhetetlen teljesítménye Orbánnak, hatáskörük szűkítése azt vetíti előre, hogy ha úgy adódik, akkor még a saját maga által írt remekművet (Jó lesz így, Anikó?) sem kívánja rigorózusan betartani, oszt neki ne kotnyeleskedjen bele senki abba, hogy hogyan váltja meg egyszemélyben Magyarországot.Ennek dacára – úgy tűnik – vannak alkotmánybírák, akik azért nem nézik jó szemmel a szemük előtt zajló folyamatokat, és a maguk nem túl bátor módján fellázadnak, így adva lehetőséget Lázárnak bemutatni jogi felkészültsége magaslatait és mélységeit.Persze nem azt mondják, hogy tisztelt Országgyűlés, a visszamenőleges jogalkotás tilalma idősebb, mint a parlamenti többség összesített életkora, nanemán, inkább keresnek valami kibúvót, ami a szakmaiság köntösébe öltözteti azt a nemet, melyet egyébként nem is igen kellene indokolniuk, hacsak nem akarják eltűrni, hogy a Legnagyobb Jogász holnap bevezesse a tálio elvén alapuló törvénykezést vagy a saria büntetési tételeit.Pedig a jogelv egyszerű – nem lehet a libát arra kötelezni, hogy a már megtojt tojásból kikelt kislibákat visszagyömöszölje a tojáshéjba, legfeljebb arra, hogy mától kezdve ne tojjon tojást – persze ennek is megvan a kockázata, mert azért a világ legbékésebb libája is azonnal vad tiltakozásba kezdene, ha alapvető jogaiban korlátozni akarnák…Hogy is lehet hát egy Lázárból komoly posztot betöltő politikus, ahelyett, hogy a városi bíróságon életunt asszonyok válópereinek szüneteiben simogatná védencei vállát?Rájöttem – a jó modora juttatta a csúcsra, hiszen ez a modor imponálhat Viktornak – látja benne a rokonlelket.Az összes haverja, aztán később az ő száműzésük után az összes csicskása ezt a vonalat viszi, egyik nagyobb bunkó, mint a másik – elég itt, ha csak Dávid Ibolya borotválkozó-tükrére utalunk, melynek emlegetése úgy nagyjából leképezi a fideszes elit viselkedéskultúráját.Nem véletlen, hogy első regnálásuk idején igen sebesen megváltak Görög Ibolyától, aztán utána boldogan pompázhatott a mi Vezérünk a sötét öltönyéhez világosbarna cipőben, zsebrevágott kézzel.Orbán egyébként is egyre jobban emlékeztet Fülig Jimmyre, ha mond ez a kedves olvasónak valamit, - ettől is olyan határtalanul népszerű az egyszerűbb néprétegek és külföldi partnerei között.És hát hasonló a hasonlónak örül, ugye.Én csak azon csodálkozom, hogy a jobboldali értelmiség nem tépi meg magán a göncöt, mikor meglátja feltűnni a Vezért Szíjjártó és Lázár között, ennél jobb látvány már talán csak Fásy Ádám szokott lenni Bunyós Pityu és Postás Tibó között.A kiforrott demokráciák egyik jellemzője az, hogy a politikusok pontosan tudják, hogy attól, hogy valamit lehetővé tesz számukra a politikai helyzet, még nem lehet okvetlen megtenni, merthogy jólneveltségük tilt bizonyos dolgokat - vannak íratlan szabályok is, melyeket be illik tartani.Nálunk ez még messze van, a gyerekszoba hiánya és a kőbölcső (dolomit…) rányomja bélyegét politikusaink jelenére.De azért én reménykedem, - talán a Sárazsadányi Herceg már jobb nevelést kap, mint a kedves papa – legyen türelmünk kivárni a koronázását…

 :O))))