BOMBA BARTUSRA

Valami túl nagy visszhangja nem támadt, hogy a jobboldal elhatározta, eltakarítja a kommunikációs térből az Amerikai Népszava főszerkesztőjét, Bartus Lászlót.
Régóta szálka lehet már ő a jobboldal körme alatt, de ameddig a médiapaletta színes volt, addig ő is csak egy volt a baloldali véleményformálók közül, még ha cikkei, posztjai időnként vihart is kavartak.
Mert kavartak, ez nem kétséges, manapság népszerű kifejezéssel élve ő megosztó személyiség, aki a kifejezéseket sem nagyon válogatja, megírja azt, amit gondol az adott témáról, személyről, helyzetről.
Azért is van rengeteg olvasója, mert elemzései pontosak, jövendölései, prognózisai beteljesülései láttán számos neves politológus magábaroskadtan, bánatosan néz maga elé, csendesen csikorgatva fogait.
Nem minden esetben kell vele egyetérteni, de minden esetben érdemes elgondolkodni az írásain, elemzésein, mert ezer eset bizonyította már, hogy jó érzékkel fogja meg a problémák lényegét, remek stílusban elemez, elkötelezettségéhez pedig a legkisebb kétség sem fér.
Anélkül, hogy akár egy lépést is tett volna, mára ő került célkeresztbe, és ahogy látom, nem kimondottan élvezi az űzött vad szerepét.
Nem ő változott, a körülmények változtak meg körülötte, átalakult a magyar média.
Már amennyiben átalakulásnak lehet mondani azt, hogy az internetes felületeken túl minden néven nevezhető médiumra rátette a kezét a Fidesz, a baloldal pedig ottmaradt kommunikációs lehetőségek nélkül.
Egy ideig ezt nehezen lehetett észlelni, de mára egyértelműen kiderült, hogy még az olyan patinás lapok, mint például a Népszava függetlenségét is megnyirbálták, - hiába, aki fizet, az rendelheti a zenét.
A palettán az internetes felületek is átrendeződtek, a hajdan a baloldalhoz közel álló Index egyértelműen jobbra tolódott, még azok az újságírói sem kellettek egy idő után, akik hajlandók lettek volna a kenyérért megkötni a maguk kis kompromisszumait.
Az internetes világban két mértékadó balliberális portál maradt talpon, a másik a Galamus.
Hogy ezek fenntartása mennyi nehézséggel jár, azt nem tudom, de mindkét portál tartott már rövid üzemszünetet, ameddig össze tudták szedni a pénzt a folytatáshoz.
Rajtuk kívül csak a magányos bloggerek egymástól elszigetelt egyedei írnak buzgón, bármiféle erkölcsi vagy anyagi elismerés nélkül, nekik valóban csak olvasóik érdeklődése a fizetség.
Úgy tűnik, most eljött az ideje az internet jobboldali domesztikálásának is, ehhez pedig az út a jelenlegi véleményformálók ellehetetlenítésén keresztül vezet.
Közülük is első Bartus László, mert őt utálja legjobban a jobboldal, és mivel általában átlát a pitiáner trükkökön, ő a legveszélyesebb is a jobboldali kommunikáció számára.
Ezt az embert anyagilag szinte lehetetlen megfogni, egzisztenciálisan nem lehet fenyegetni, miután Amerikában él becsukni sem egyszerű, habár nem megoldhatatlan, de ez aránytalan veszteségekkel járna, így hát erkölcsileg kell tönkretenni.
Ez azért kecsegtet a siker esélyével, mert rengeteg politikust, üzletembert és egyéb emberszabásút sértett már vérig, rengeteg ellenségre tett szert, akik mind-mind lelkesen tapsolnának – sok esetben nem csak erkölcsi – pusztulásának.
Nem szereti őt a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, nem szereti a szélsőjobb, nem szereti a Fidesz, de nincsenek érte oda a szocialisták sem, bizonyítva ezzel azt, hogy rendes emberről van szó.
Így aztán most nekimentek.

Orbánék ha valamihez, hát emberek tönkretételéhez remekül értenek, szokásuk a piszkos munkákat másokkal intéztetni – erre a feladatra most a Goj Motorosokat találták meg.
Nőügyekkel csak akkor lehetett volna ellehetetleníteni, ha előkerül néhány felvétel egy édes együttlétről Selmeczi Gabikával, de ez még a photoshop korában is meredek akció lett volna, így hát a kiiktatásával megbízottak eldöntötték: ügynök lesz!
A Goj Motorosok hát előhúztak egy kartont, meg egy jelentést, a Hit Gyülekezetének vezetője, Németh Sándor pedig meglebegtette, hogy vannak dokumentumai Bartus ügynökmúltjáról.
Az előmutatott „bizonyítékok ezer sebből véreznek, némelyik eleme a dokumentumoknak olyan, mint mikor a Krisztus megfeszítéséről készített filmen az egyik lator csuklóján a keresztfán megcsillan egy karóra, kicsit kiábrándító.
De hát ne csodálkozzunk, a titkosszolgálatoknál is világgá zavartak mindenkit, aki értette a szakmáját, utódaik meg most éppen ott tartanak a felkészülésben, hogy Mattyasovszkyt olvasnak és Hódnak képzelik magukat, egyelőre gyufaszálakat rágva…
Bartus dühöng – jogosan, a Goj Motorosok meg ráléptek a fékre, de a feladat egy részét azért már teljesítették. a megvádolt feje felett jó ideig ott lebeg majd a gyanú árnyéka, - a jobboldal erről majd szilárd rendszerességgel gondoskodik.
Bartus László egyszemélyes intézmény a baloldalon, kiiktatásával sokat nyerne a jobboldal, amely most már az internet maga alá gyűrésén munkálkodik, egyre szűkítve a felhasználók mozgásterét.
A felhasználók véleménycseréjének fórumait is szűkítik, megszünt a Népszava blog-rovata, a nolblogon hetekig nem lehetett kommentelni, a bloggereknek akadozott a belépési lehetőség, szóval nem volt a portál kimondottan felhasználóbarát.
Ha nincs Bartus, nem lesz Amerikai Népszava sem, márpedig lassan oda jutunk, hogy hasonló portált a honi pályán nemigen találunk, viszont egyre több a baloldali retorikát alkalmazó jobboldali, sok esetben populista szélsőjobboldali portál, az emberek pedig hihetetlenül könnyen manipulálhatók.
Nehéz rendet tenni a fejekben, ha egy megjelenő hírrel, véleménnyel szemben nincs hitelesnek tekinthető, megbízható kontroll-lehetőség, ha nincs olyan felület, ahol megmagyarázzák legalább a net népének azt, hogy ami vele történik, az nem svédtorna, hanem az ilyet kerékbetörésnek hívják.
Ezért kellene, hogy védjük meg Bartust, ezért kellene, hogy bloggerek és olvasók álljunk ki mellette, ne hagyjuk, hogy elkoptassák a becsületét.
A Fidesz nagy mestere annak, hogy ellenfeleit egyenként vadássza le, tudnának erről mesélni ellenfelei és hajdani szövetségesei is.
A módszer ismert, nem kell bedőlni neki.
És el kell kezdeni törni a fejünket azon, hogy hogyan kellene ezt az áldatlan média-állapotot felszámolni.
Biztosan lenne megoldás, meg kell keresni!

:O))))

NÉVTELEN ROHADÉK

Legalábbis Bayer Zsolt szerint ez lennék én.

Persze nem egyedül, több tízezer társammal egyetemben, akik blogokat írunk, a tetejében ezt általában ingyen tesszük, ellentétben a neves rohadékokkal, akik elég jól eltengődnek ugyanabból, amit mi ingyen teszünk – az írásból.

Az ECHO TV-n hangzottak el a bölcs szavak a jobboldal igazlátójának szájából, ahol egy studióbeszélgetés keretében a Magyar Hírlap munkatársaival hányta-vetette meg a világ, s ezen belül az internet sorát Orbán haverja.

Meghallgathattuk, hogy az internet egy valóságos Bábel tornya, ez neki szilárd meggyőződése.

E véleményének ugyan kissé csökkenti az értékét, hogy amúgy semmi értelme nincsen, de hát ennek a ténynek mi Zsoltink munkásságának diadalmasan hömpölygő áradatában semmiféle ritkaságértéke nincs - Zsoltunk már megint hülyeségeket beszél, oszt jónapot.
Mint tudjuk, Bábel tornyát Noé utódai kezdték építeni abból az igen akceptálható célból, hogy felérjen az égig.
Az Úr viszont mérhetetlen elbizakodottságukért megbüntette őket, összezavarta a nyelvüket, mire is a toronyépítés meghiúsult és a felszámoló végkielégítés nélkül szertezavarta népét a Földön.
Namármost az internet – ellentétben Zsoltunk műveletlenségével – nem ér fel az égig, horribile dictu nem is törekszik erre, viszont ha valami, hát akkor ez aztán igazán elősegíti azt, hogy a különböző nyelvű emberek, népek megértsék egymást, meg lehetővé teszi, hogy az emberek egyre kevesebb hibával tudják olvasni a mai Bábel tornyának kiviteli terveit.
Azon is elfilozofálgatott a mi demokrata lelkületű tollforgatónk, hogy ki döntötte el azt, hogy az internet egy szent tehén, amihez nem lehet hozzányúlni, hogy oda mindenféle pszichopata állat azt írogathasson, amit akar.
Namármost nem minden pszichopata állat részesíti előnyben az internetet, van olyan is, amelyik például televíziós műsorvezetésben találja meg önmegvalósítása számára a megfelelő terepet.
Aztán a résztvevők kollektív lamentálásba kezdtek a szabályozás hiányosságai miatt, mert a mai szabályozás szerint csak az a blog esik a médiatörvény hatálya alá, amelyik kereskedelmi jellegű tevékenységet is folytat.
Boros Bánk Levente politológus (van e, ki e nevet nem ismeri…) azon elmélkedett, hogy miért is tulajdonítanak ilyen nagy jelentőséget az álnevek mögött bujkáló bloggereknek, miért van az, hogy egy névtelen blogger véleményére akár egy percet is odafigyelnek?
Aztán mindjárt meg is adták rá a választ, - nevezetesen, hogy például Amerikában a teljes közvélemény negyven százaléka a blogokból, harminc százaléka a hírportálokból szerzi információit, és csak harminc százalék a média egyéb, hagyományos (tv, rádió, napilapok) szereplőinek részesedése az információs piacból.
Hát ez a helyzet, kedves Zsolt.
És ha tudni szeretnéd, hogy mi vezetett ehhez a helyzethez, akkor elárulom: a bizalmatlanság.
A bizalmatlanság az olyan újságírókkal szemben, akik a 168 óránál indultak, ma meg az ECHO TV üdvöskéi, merthogy az ilyenek nem hitelesek, hanem hazudósak.
Vagy akkor, vagy most.
Vagy akkor is és most is.
Ezért van, hogy sokan jobban hisznek a magunkfajtának, mint a magadfajtának – hogy általad is értett , frazeológiával éljek, - merthogy nekünk nem áll érdekünkben hazudozni és bár megesik, ugyan, hogy olykor tévedünk, de azt nem azért tesszük, hogy legyen mire szlovák rendszámot tennünk.

Mi nem pénzért írunk, hanem hobbiból.

Ortegát idézte Bayer végül:

Amikor a tömegember megjelenik majd a politika színpadán, akkor lesz vége majd a keresztény Európának, és mindannak, amit mi szentnek és értéknek tartunk - no, ott vannak ezek a blogokban meg ezekben a fórumokban – mondá és elégedetten hátradőlt, miközben beszélgetőpartnere még zsidózgatott kicsinyt.

Hogy az idézet pontos e, azt nem tudom, de hogy marhaság, az biztos,

Hát, lássuk be, szar a helyzet - én, a tömegember, a névtelen rohadék betettem büdös lábam a politika színpadára, melyet az Úr csak a felkenteknek, Bayernak és társainak tartott fenn, megbízva őket egyúttal az internetnek nevezett szent tehén levágásával.
Erre itten van ez a piefke, meg a greenbrain, meg a brendelmatyas is, - hogy kistigrisről, a pacisról vagy iivcs38-ról és a többi sokezerről már szó se essék.

Hát nem felháborító?

És a tetejébe mindegyikünk csak röhög ezen az egész bolsevik hánykódáson, és valljuk be, hülyének nézi az izgága slapajt, aki szívesen lenne róka a libaólban, csakhát a világ nemigen akarja támogatni az ambícióit.
Azért ezt a szomorú helyzetet ő is meg mi is túl fogjuk élni…

:O))))

BLAMA...

A nagygyűlés jól sikerült.

A Szocialista Párt erőt mutatott, végre nem egy szánalmas kis tüntetésecske, hanem az volt, ami a neve – nagygyűlés.

Tetszett, hogy Gyurcsányt felállva ünnepelték, tetszett, hogy Mesterházyt is, aki tagadhatatlanul fejlődik, - ha a végén elhagyta volna a lájkolást meg a mérgezett indián táncát, akkor kerek lett volna a dolog.
De a beszéde rendben volt, rokonszenve volt, hogy köszöntötte a párt volt elnökeit – így kiderült, hogy hál istennek nem képzeli azt, hogy vele kezdődött a történelem…

Viszont a háttérmunka már megint csapnivaló volt.

Ültünk pár tízezren a kapcsolat.hu meg az MSZP portál előtt és vártuk a csodát, a beígért élő közvetítést.

A kapcsolaton mindvégig hiába, az MSZP portálon ugyan folytak kísérletek, de sajnos a minőség ott is kritikán aluli volt.

Ha ez az első eset lett volna, azt mondom, hogy rendben van, - tapasztalatokat kell szerezni, de sajnos ez már a sokadik eset.

Az egész informatikai munka nekem olybá tűnik, mintha a Kiss meg a Szabó elvtársak középiskolás unokái csinálnák társadalmi munkában, vagy méginkább, mintha Kiss és Szabó elvtársak csinálnák személyesen, Szokolra optimalizált felkészültségükkel…

Ha már a kritikánál tartunk, a kapcsolaton ez már vérciki, - ha már képtelenek vagyunk összehozni egy élő helyszíni közvetítést, akkor nem kellene talán erőlködni és égetni magunkat, hanem inkább csak a hangot beadni, mint egy rádióközvetítésnél, de azt tökéletes minőségben.

Ha megkérjük szépen Szepesy Györgyöt, megtanítja majd a szpíkernek, hogyan kell ezt csinálni…

De azt is meg lehetne próbálni, hogy hirdetésben keresni profi szakembert és talán nem Iphone-ra kellene építeni a közvetítést, - állítólag vannak ennél fejlettebb technikák is, körbe kellene érdeklődni talán.
De ez vonatkozik az MSZP portáljára is, ők ugyan közvetítettek valamit, de az sem volt jobb, mint minap a Charta - tüntetés közvetítése, - szóval az egész baloldalnak éghet a bőr a fizimiskájáról a saját teszetoszaságunk miatt.
Pedig el kellene már jutni odáig a mindenféle rendű-rangú pártvezéreknek és alapítványi potentátoknak, hogy felismerjék: a baloldalnak sikerült tizenkét hatalomban töltött év alatt elérnie, hogy nincs se biztos rádiója, se televíziója, se nyomtatott sajtója.
A Klubrádió nem érhető el országosan, a ATV helyzete sem szilárd és ez sem tud országos lefedettséggel dolgozni, - csak egy rossz pillanata kell hozzá a Vezérnek, hogy a kábelszolgáltatókra ráhozva a frászt elvegye a jelenlegi lehetőségeket is…
A Klubrádió a frekvencia-pályázatokkal örökké bizonytalanságban tartható lesz, a Népszava pedig most éppen a kezét tartja, hátha pottyant bele egy kis lóvét valaki.
A Népszava azért fontos nagyon, mert olvasói jelentős része abból a korosztályból kerül ki, amelyik már nemigen fog közel kerülni a számítógéphez és nem elsősorban a hardver hiánya okán.
Viszont mindennap elolvassák a Népszavát, ott jutnak el hozzájuk az információk és kommentárok, az mondja meg a tutit, - vigyázni kellene rá, mint szemünk fényére.

Talán elő lehetne írni, hogy a párttagsággal együtt kell járjon a Népszava előfizetés, és ha a Demokratikus Koalíció erősödik, akkor talán a szimpatizánsok is előfizethetnének, - vagy örökbe fogadhatnának egy-egy szegény sorsú embert, akinek a helyi alapszervezetek tudnák eljuttatni a lapot, - szóval lehetne ezen a területen is bogarászni…

De azt tudnunk kell, hogy az egyetlen felület, ahová egyeske keze a Kossuth téri kórteremből nem ér el, az az internet.

Ezen kívül a fiatalok is itt érhetők el, - nekik már hiába írunk újságot, híradót sem igen néznek, számukra a tájékozódás szinte egyetlen színtere a háló.

De itt aztán otthon érzik magukat, és ha megfelelő formában kapják az információt, akkor azt hajlandóak megemészteni, arról véleményt formálni, és annak alapján cselekedni.

Ezeket a portálokat nem lenne szabad félkézzel és félszívvel üzemeltetni, ide olyan stábok kellenek, amelyek napra, sőt percre készek, amelyek egy ilyen gyűlés után azonnal reagálnak, kommentálnak, - egyáltalán, amelyek jelen van és kézben tartja a tájékoztatást.

És itt van az ilyen, a maihoz hasonló hibák jelentősége.

Ha egy fiatal kétszer odaül a gép elé és megpróbál belenézni egy meghirdetett, de meghiúsult közvetítésbe, akkor harmadszor rá se kattint a szájtra, ha nem friss az oldal legközelebb nem is kísérletezik - a mai fiatal nem a türelméről híres és a választék óriási.

A másik dolog, amin talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy az ekkora méretű és ekkora jelentőségű rendezvények megtervezését talán érdemes lenne profikra bízni.
Nincsen nékem semmi bajom a Sasjózsival, el is röhigcsélek az ezeréves viccein, de őt szerepeltetni egy MSZP-s rendezvényen akkor, mikor a Fidesz nyilvánvaló törekvése az egész párt kriminalizálása, maga az öngyilkosság, - másrészt meg egy ilyen rendezvényt nem okvetlen kell szétjópofizni.
Aztán azt sem vonom kétségbe, hogy Török Zsolt nem profi sajtószóvivő, de hát ugye Golda Meir is kiváló politikus volt, mégsem ő volt az Izrael Szépe verseny műsorvezetője, - szóval valami fotogénebb, a színpadon magabiztosabban és mutatósabban mozgó moderátorral jobban jártunk volna.

Egyszóval eljött az ideje, hogy profik intézzék a dolgokat, nem kell, hogy ez a Jobbik meg a Fidesz privilégiuma legyen, habár ha a nép felismerné, hogy míg nálunk a kommunikációt, ott meg az országot vezetik amatőrök, lehet jól is járnánk, de sajnos erre nem számíthatunk.

Az eszmék és meggyőződések helyét ma a kommunikáció vette át, a választási vereségünk is elsősorban kommunikációs vereség volt.

Megtanulhattuk volna belőle, hogy nem a valóság számít, hanem az, amit a média fogyasztója annak hisz.

Amikor a Fidesz úgy tömte hazugságokkal a választókat, mint Pista bácsi kukoricával a libát, akkor ezzel nem voltunk képesek semmit sem szembeállítani - meg is ittuk a levét…

Ebből az következik, hogy el kell tudni magunkat, mint a mosóport, vagy a Potemixet - a fogyasztónak pedig hinnie kell bennünk, és ha még az eredmény is minket igazol, annál jobb neki is, meg nekünk is.

Azt mondják, a választási kampány az eredmény kihirdetésével egyidejűleg kezdődik, az idő pedig rohan.

Mi tudjuk, hogy a mostanában tartott rendezvényeink színvonalas, jó rendezvények voltak, de ezt nem elég nekünk tudni, erről az országnak is értesülnie kell ahhoz, hogy azonosulni tudjanak velünk és mellénk álljanak.

Ezen kellene dolgozni…


:O)))

SAJTÓ

Megváltozott a világ és változóban van a média is.



Hogy merre visz az út, ezt ha valaki meg tudná jósolni, akkor multimilliárdos lehetne, de sajnos – vagy hál istennek, - ezt ma még nem tudja senki.

Egy tűnik biztosnak, a nyomtatott sajtó igencsak visszaszorul és a könyvkiadás helyzete sem tűnik bíztatónak, - ki tudja, mit hoz az elektronikus papír, vagy valamilyen más, újonnan kifejlesztésre kerülő eszköz magával?

Hol vannak már a napilapok százezres példányszámai, egyáltalán, hol vannak már a napilapok?

Az a tendencia kezd érvényesülni, hogy aki belenőtt a számítógépes kultúrába, az egyáltalán nem vesz napilapot a kezébe, helyette internetes portálokról - nem ritkán az apja által kedvelt napilap online változatáról - szerzi be napi információit, sok esetben a készre csomagolt véleményét is.

Ez a világ gyorsabb, mint apáink világa volt, gyorsabb a mi világunknál is és az internetes kultúra ehhez alkalmazkodik.
Ma már a napilap nem elégíti ki az információs igényeket, a fiatal nem napjában egyszer, hanem napjában többször is igényt tart az aktuális történések ismeretére, ehhez pedig a nyomtatott sajtó kevés.
Persze lehet, hogy az internetes portálok is csak zsákutcái a fejlődésnek, és a majdani információáramlás egészen más utakat és formákat lel magának a technikai fejlődés lehetőségeit kiaknázva, de jelenleg ez az út tűnik járhatónak.
Igenám, de a mai középkorúak egy része még nem nőtt bele ebbe a világba, az idősebbek közül pedig csak a legvagányabbak vették a bátorságot, hogy odaüljenek egy gép elé és unokáik instrukcióit követve megtanulják az információhoz jutás fortélyait, megismerkedjenek az internetes közösségek színes világával.
Számukra ezzel kinyílt a világ, megszűnt az elszigeteltség, az unalom, a magány, barátokra tesznek szert, beszélgetnek, véleményt mondanak és a véleményük ezeken a fórumokon éppen annyit ér, mint az agresszív és mindentudó, beképzelt harmincasoké.
Vannak viszont sokan, akiknek erre anyagi vagy más okokból nincs lehetőségük, sokan el sem tudják képzelni, hogy ők az ehhez szükséges ismereteket el tudnák sajátítani, és vannak, akik nem is akarják, mert nekik elég az informálódáshoz a napilap meg a televízió.
A probléma az, hogy ők olyanok, mint aki az étteremben a menüt eszi – soha nem fog olyan finomságokat kapni, mint aki az étlapról maga állítja össze a vacsoráját.
Merthogy a nyomtatott sajtó a versenyben elbulvárosodik, még a legpatinásabbak is egyszer-egyszer lemennek kutyába, hogy az olvasóközönség vélt ízlését kielégítsék.
Inkább írnak a torkos – khm… mondjuk szerelmű szomszédasszony viselt dolgairól, mint a napi események hátterét megvilágosító összefüggésekről, csak jöjjön az olvasó és vigye a lapot.
Az olvasók száma egyre fogy, a lapok, melyek mögött nem állnak olyan kiadók, melyek a Csók és Könny, a Nyál és Takony meg a Kisbegyed kiadásából tudják finanszírozni a veszteségeket délceg léptekkel tartanak az elmúlás felé.
Ki fogja pótolni ezeket a lapokat olvasóiknak?
Gyanítom, senki és rá lesznek szorítva ők is a Szalai Annamária főztjére, pedig a magyar jobboldal a saját televízió-csatornáin kívül már az RTL Klubon belül is megvetette a lábát…
Megváltozott a sajtó olyan tekintetben is, hogy szorulnak vissza a hagyományos szerkesztőségek is, a bevétel nemigen fedezi a kiadásokat, a lapok tulajdonosainak meg nemigen megy még ma sem a fejébe, hogy vannak munkák, amelyekhez nem kell egész nap egy irodába összezárni a szerencsétlen slapajokat, - a főszerkesztő akkor főszerkesztő, ha alattvalói ott ülnek kéz alatt.
Persze e tekintetben is a változások korát éljük, hiszen a hivatásos újságírók feneke alatt is mozog a szék, - belépett a piacra egy új állatfaj, a grafomán magánember, a blogger, aki maga viseli költségét, felületet, ahol közkinccsé teheti gondolatait, bárhol talál, és ha épkézláb dolgokat ír, akkor még olvasói is lehetnek..
Ez persze kellemetlen a hatalomnak, merthogy a vélemények sokszínűségét hozza a kívánatos egységes propaganda helyett, és gyengíti az ezidáig remekül alkalmazott sulykolásos módszer hatékonyságát, esetleg megfogannak nemkívánatos gondolatok is a célközönség fejében…
Anyukám, aki 82 éves és már nemigen lesz az internet virtuóza ma felhívta a Népszavát, hogy hogyan is van ez a támogatási ügy, - aztán kért csekket - előrelátóan nekem is - és küldeni fog valamennyi pénzt, mert szereti a lapot.
Ha nem lesz, nem lesz neki más, csak Annamariska kiskertje, amelyben még a kard a csat meg a fax is jobboldalon viselendő…
Hogy a baloldal ilyen szánalmasan ügyetlen volt, ezen ma már hiába is nyekeregnénk, - Orbán nem lesz olyan gavallér, mint Horn volt, aki kistafírozta a Magyar Nemzetet, mikor kétharmadja volt a koalíciónak.
De azok, akik a Szocialista Pártban a médiáért felelősek, elkezdhetik törni a fejüket, hogy hogyan pótolják, vagy hogyan mentsék meg a valószínűleg kieső Népszavát, a frekvenciát vesztő Klubrádiót Budapesten, hogy hogyan juttassák el véleményüket választóikhoz.
Ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor reménytelen a győzelem, - ha megoldjuk, minden lehetséges…


:O)))

A BEJEGYZÉS OLVASHATÓ A  http://kapcsolat.hu/blog/sajto WEBHELYEN IS.

NETRE FEL!

Kivonultak a szocialisták a nyugdíjtörvény vitájáról.


Jól tették.
Távol maradtak a zárószavazásról is - azt is jól tették.
Tóbiás József azt mondta, hogy a szocialisták nem asszisztálnak a magán-nyugdíjpénztári tagok jövőjének feléléséhez, befizetéseik "einstandolásához".

Nem szavazta meg a törvényjavaslatot a LMP sem, viszont a Jobbik együtt szavazott a Rosszabbikkal…

Tulajdonképpen akár elégedetten hátra is lehetne dőlni, hiszen megmutattuk, hogy nem értünk egyet a kisemberek pénzének elrablásával, de ez lenne most a legnagyobb hiba.

Most kellene elkezdődnie az igazi munkának a párt minden szintjén.
Végtére is ott vagyunk a magyar társadalomban, szinte a legkisebb falvakban is van alapszervezet, vagy ha az esetleg nincs is, akkor is vannak szimpatizánsok, és ne feledjük, hogy ott vannak azok a szavazók is, akik ugyan átmenetileg elpártoltak tőlünk, de ha azt látják, hogy az ő és gyermekeik érdekében lépünk fel, akkor akár ismét segítőinkké válhatnak.Most kellene minden lehetőséget kihasználva támadni a törvényt, az Alkotmánybíróságtól kezdve a magánszemélyek által indított pereken keresztül egészen Brüsszelig, ahol a nemzetközi fórumokon kellene felhívni a figyelmet arra a rablásra, melyet az Orbán-kormány a magántulajdon sérelmére elkövet, amikor a hatályos törvényt megszegve a munkavállaló jövedelméből levont nyugdíjat egyszerűen ellopja.
Mintha a postás zsebrevágná a pénzt, amit a biztosító küldött nekünk, arra hivatkozva, hogy neki éppen lakbért kell fizetni és most éppen nincs rá pénze.
Ahhoz, hogy az alapszervezetekben elindulhasson a munka, érteniük kéne az alapszervezetek tagjainak azt, hogy miért is káros rájuk és gyermekeikre ez a törvény, ezt pedig el kellene magyarázni nekik.
Hogy aztán ők is el tudják magyarázni környezetüknek, akik ma csak kapkodják a fejüket a sok szakszerű magyarázat hallatán.
Nem egy nagy művészet ez az internet korában, meg lehet oldani akár az érvek, akár az esetleg szükséges aláírásgyűjtő ívek eljuttatását két napon belül mindenhova, mellékelni lehet egy rövid módszertani útmutatót is, kinek, mit és hogyan kell csinálni és a dolog működni fog.
Első alkalommal talán nehezebben aztán egyre olajozottabban, csak ehhez kell egy stáb, amelyik kidolgozza, hogy mit akar elérni és milyen eszközökkel.
Ha ez a dolog most ennyiben marad, akkor csak nevetség tárgyává tesszük magunkat.
Ha viszont kényelmetlenné tudjuk tenni a Fidesz diadalmenetét, már elértünk valamit.
Ha nem gurítunk követ az útjába, soha nem fog pofára esni…
Nem biztos, hogy győzni fogunk, de ennél jobb alkalom a győzelemre kevés kínálkozik, - itt ugyanis az emberek zsebéről és a gyermekeik örökségéről van szó
Ez, - ha világosan elmagyarázzuk nekik, - komoly mozgósító erő lehet.
Csak azt kellene elkerülni, hogy a magyarázat túl bonyolult legyen, - ne akarjunk közgazdász professzorokat képezni, - elég, ha elmondjuk az alapigazságokat, miszerint az a pénz, amit úgy vettek kölcsön, hogy a tulajdonosát meg sem kérdezték, az rablott pénz.
Hogy ami az állami nyugdíjrendszerbe befolyik, azt azonnal el is költik, és ha holnap vagy tizenöt év múlva váratlanul meghal, akkor az állami nyugdíjrendszerben a gyermekei még a szemfedődre valót sem kapják meg.
Nincs pénz vad kampányokra, óriásplakátokra - értem én, - de az internet ma már olcsón és hatékonyan áll rendelkezésünkre, a tetejében a fiatalok körében ezerszer közkedveltebb, mint az unalmas fejtágítók, a szervezésre, mobilizálásra pedig az sms-el kombinálva a lehető legalkalmasabb eszköz.
A net a párt mai vezetői számára is természetesen használt eszköz, az alapszervezetekben pedig jó alkalom fiatalok bevonására, aktivizálására.
Az sem utolsó szempont, hogy egy szervezetnek halála a tespedés.
Ha vezetői nem tudják állandóan feladatokkal ellátni, akkor minden unalomba fullad, az aktivisták érdektelenné válnak és lemorzsolódnak.
Ha van feladat, akkor van összetartó erő, van szervezet, van kollektíva, akad sikerélmény is, - és ami azt illeti, az ellenfelet nemigen kell keresgélnünk - az adott…
És öntelt, önelégült és elereszti fülét-farkát a győzelem mámorában, - ilyenkor szokott a győztes hibákat elkövetni.
A Demokratikus Koalíció jó irányba indult el, de azt hiszem máris hibázott – bizonytalanságban tartja a szimpatizánsok tömegeit, akiknek idejében tudtukra adta a párt egyik politikusa, hogy nem lehetnek még pártoló tagjai sem a platformoknak, - így aztán most várják a választ: akkor most hogyan is tovább?
Esetleg meg kellene próbálkozni egyház-alapítással, míg még lehet, - szinte mindegy is, csak valami cégér kellene a szimpatizánsok feje fölé, hogy érezhessük, hogy tartozunk valahova, hogy számítanak ránk.
A politikai harcban ugyan a vezérek hadonásznak kardjaikkal látványos hősiességgel, de a küzdelmet végső soron a talpasok döntik el, - nem árt jóltartani őket…
A Szocialista Párt mai állapotában olyan, mint a torta, amit elejtettünk, de aztán összelapátoltunk valahogy - ehető, esetleg még ízletes is, de talán mégis jobb lenne újat sütni, hogy szép is legyen.
Alapanyag van, receptek vannak, csak mintha a cukrászok önbizalma hiányozna.
Pedig arra is szükség lenne…


:O)))

A bejegyzés a http://kapcsolat.hu/blog/netre_fel URL-en is olvasható.