ISZAP

Megy a duma, de - hál istennek - folyik a kármentesítés is.

Ezerféle információ lát napvilágot, ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a sok önjelölt szakértő véleménye között, akik között nagy számban találhatjuk a hazai bulvár, elbulvárosodott és éppen most elbulvárosodó lapok, televíziós szerkesztőségek, rádiócsatornák egymást rendre túllicitálni akaró médiamunkásait.

Ez az ő világuk, lubickolnak hát, mint hal a lúgos vízben az emberi tragédiák iszaptengerében. Szörnyülködnek, sápítoznak, követeléseket fogalmaznak meg, - egy részük olyan benyomást kelt, mint a halotti toron kétpofára zabáló és vedelő távoli ismerős…

A józan hangnak nem sok szerep jut, azok hangját - legyen szó a Magyar Tudományos Akadémiáról, a Budapesti Műszaki Egyetem szakemberéről, vagy akár azokról a szakemberekről, akiknek napi munkájuk a katasztrófát okozó anyag kezelése - elnyomja a bulvár.

De végre ma alászállt a Legfőbb Szakértő is, álruhában, miniszterelnöknek öltözve.

Gumicsizmájában döngő léptekkel átmasírozva a honvédségi hídon megtekintette a pusztítást, majd nyilatkozott és kinyilatkoztatott, ismét az egyes szám első személyt találva megfelelő nyelvtani formának az ígérethez, mely szerint az itt élők meg lesznek segítve.

A szakértő megállapította, hogy a gát szakadása emberi tényezőkre vezethető vissza, továbbá felszólította a vállalat vezetőit: ne a pénzüket féltsék, hanem az embereket sajnálják.

A rohadt kapitalisták ugyanis a valaki által hasraütéses módszerrel megsaccolt tízmilliárdos helyreállítási költséget sokallani merték, - az ő számításaik szerint ez ennél kevesebből is megoldható.

A Nagy Szakértő azt is kifejtette, hogy az nem lehetséges, hogy a tározó fala ilyen hirtelen "meginduljon", valószínűbb, hogy hosszabb folyamat következményéről van szó, amit észlelni kellett volna.
Meg kell jegyeznem, hogy az elbutulás is hosszabb folyamat eredménye, de előfordul, hogy egy ideig senki nem észleli, aztán egyszercsak, egy szép reggelen Napóleonként ébred a delikvens…
Továbbá a Vezér kifejtette azt is, hogy az ország legnagyobb ökológiai katasztrófájáról van szó, amelyhez állandó, bár ebben a pillanatban nem igazolható veszélyhelyzet párosul, mert "ami egyszer megtörtént, az megtörténhet még egyszer".
Mecsoda bölcs megállapítás!
Amit állít, az nagyon igaz, ebben reménykedünk mi is, - őt is elzavarta már egyszer a sóhajba az ország feledékeny népe, megtörténhet ez máskor is – reméljük…
Azért az kétségtelen, hogy a gátlástalan magabiztosság, a magas pozíció és a hozzáértés hiányának mixe remek kommunikációs bombák készítésére alkalmas.
Magyarember pedig magas erkölcsi érzékkel párosult igazságszeretetével úgy szopja be az ilyen dumákat, mint a parkoló szépe a török kamionos tulumbáját…
Persze meg kell egy ilyen helyzetben jelennie a kormányfőnek a színhelyen, leginkább a katasztrófa utáni tizenkét órán belül, - ilyenkor a franc se bánná a helikoptert, mert az országnak tudnia kell, hogy az áldozatok és károsultak számíthatnak a kormány segítségére, melynek nevében kényelmi szempontokból sem illik egyes szám első személyben nyilatkozni.
De van itt valami, ami egyre inkább érdeklődésre tarthat számot.
Hogy szeretett kormányfőnk a dolog technikai részéről ostobaságokat beszél, az még hagyján, - buta hozzá és buta ahhoz is, hogy ezt tudva szakemberekre hagyja az okok felderítésének nem könnyű munkáját.
Viszont jogvégzett létére vadul prejudikál, a vállalat vezetésére mutogatva bosszúért kiáltva handabandázik és vért követel, ez pedig arra mutat, hogy a végzettségét valószínűleg a piacon szerezte be, vagy - mint Fülig Jimmy a fizikai Nobel-díjat, - kártyán nyerte.
Belügyminisztere, a közismerten tisztakezű Pintér, akit csak egy ország népe tart egyenruhába öltöztetett maffiózónak, meg kontrázik: ha a vállalat vezetése azt mondja, hogy a zagy nem veszélyes anyag, akkor fürödjön meg benne, - javasolja, bizonyítva azt, hogy nehezen megy neki a magyar nyelv értelmezése, de kielégítve ezzel a hozzá hasonló bunkók elemi ösztöneit…
Viszont semmi sincs ok nélkül, attól tartok, mint ahogy valószínűleg Magyarország ma legnagyobb nehézipari cégének támadása és vezetőinek kriminalizálása sem.
A bauxit bányászata nem rossz üzlet, és aki dolomitit tud bányászni, miért ne tudna bauxitot is, - nem igaz?
A vállalat majd tönkremegy, a vezetőire rárohad a műanyaglakat és a felszámolásból - mint Afrodité a habokból - kiemelkedik valamelyik unokatestvér, vagy egy megbízható stróman.
A Magyar Ezüst ismét virágzásnak indul, a tározók gátjait ökumenikus szertartás keretében megáldják az erre illetékes istenügyi előadók, majd a közeli templomdomb harangjának szavára megkezdődik a szorgoskodás a megfelelő nyögések és sóhajtások közepette, - hadd lássa, akit érdekel, hogy itt aztán alapos nemzeti munkálatok folynak…
A Legfőbb Szakértő pedig beült – vélhetőleg páncélozott – terepjárójába, a kölcsön-gumicsizmát vitte magával, - jól jön az még a következő disznóölésen, - végtére is nem oligarcha ő, hanem a Nagy Szakértő, az Utolsó Magyar Poliészter, vagy mifene is…

:O)))

ZAGY ÉS ZAGYVASÁGOK...

Természetesen azt hittük, ilyen velünk, magyarokkal nem történhet meg, és lám…


Bekövetkezett a katasztrófa, egyik percről a másikra, falvakat öntött el a bauxitgyártás melléktermékeként keletkező vörösiszap.

Volt, ahol két méter magasan hömpölygött a sáros áradat, embereket, gépeket sodort el, kitépte a szülők kezéből gyermekeiket, betört a lakásokba, épületeket tett lakhatatlanná, rettenetes károkat okozott emberéletben és anyagi javakban egyaránt.

A történetnek még nincs vége, mert a levonuló szennyes és lúgos áradat belefolyik a természetes vízfolyásokba, elszennyezi azokat és eljuthat akár a Dunába is.

Védekezni ellene szinte lehetetlen, mert óriási tömege ellen a patakpartokon sebtében felhalmozott gipsz – mellyel a kárt csökkenteni iparkodik a katasztrófavédelem, hogy ha már a vörös szint nem is tudják megszüntetni, de a kémhatását semlegesítsék - szánalmasan kevésének tűnik.
Egyetlen dolog, ami ezen segíthet, az a nagymennyiségű víz, amely felhígíthatja a mindent beterítő zagyot, melyen még a liba sem tudna úszni…
Természetesen a halak sem erre a kémhatásra lettek megtervezve, ezért döglenek csapatostól és még napokig dögleni is fognak, és az sem kizárt, hogy ha eléri a szennyezés a Dunát, akkor akár nemzetközi bonyodalom is keletkezhet a dologból.
Természetesen egy ilyen helyzet a katasztrófavédelem és irányítóinak vizsgája, - le lehet mérni, hogy mennyire felkészültek erőkkel, eszközökkel, kiképzett vezetőkkel, tervekkel – és lehet tanulmányozni a kormány működését is egy a szokványostól eltérő helyzetben, amikor nem elég csak bölcseket mondani, de tenni is kell valamit.
Ami azt illeti, a katasztrófavédelem teszi a dolgát, a kitelepítések és a kitelepítettek elhelyezése megoldottnak tűnik, akik a helyszínen dolgoztak, azok becsülettel és önfeláldozóan tették, amit kell, tanúbizonysága ennek a kórházban fekvő tűzoltók és rendőrök meglehetősen magas száma.
Ami azt illeti, a közbiztonság fenntartása terén lehetnek még problémák, mert a legnagyobb kárt szenvedett település, Kolontár lakói panaszkodnak, hogy nem engedi be a rendőrség az elzárt utcákba a tulajdonosokat, hogy kimenekítsék legszükségesebb dolgaikat, illetve háborognak, mert nem őrzik a hátrahagyott értékeket.
Többen arról panaszkodtak, hogy fosztogatók járják az üresen álló házakat és udvarokat, illetve nem történt intézkedés a vállalkozások gépeinek megmentésére és az értékek kimentésére.
A kormány tagjai közül Navracsics és Pintér jelent meg a helyszínen, és ott volt a környezetvédelem oszlopa, maga Illés államtitkár is, aki folyamatosan és vadul nyilatkozott, meg intézkedett, - vetélkedőt rendezett, ki tud több kárt okozni, a kiömlött zagy, vagy ő.
Nyerésre áll.
Nagy felindultságában a szokásosnál is nagyobb ostobaságokat mondott, ezek között a gyöngyszem, hogy ilyen katasztrófa még sehol a világon nem történt.
Aztán még ijesztgette a népet radioaktivitással, meg totális környezetpusztulással, a helybéli települések sorsával kapcsolatban Szodoma és Gonorrhea vagy minek is a képét vizionálta közvetlen a kénköves eső után, ezzel is megnyugtatva a szerencsétlen helybéliek amúgy is megtépázott idegeit.
Nem sok józan hang mert megszólalni a Magyar Hisztéria legújabb előadásán, üdítő kivétel a BME docensét, aki viszont ért is ahhoz, amiről beszél, - itt található a nyilatkozata: http://www.fn.hu/belfold/20101005/nem_kell_lerombolni_devecsert/
Illést idiótaságban már csak a Legfőbb Hadúr múlta felül a természetes személyek közül, aki megjelent a televízióban, homlokát ráncolva zord csücsörítésbe kezdett, majd bejelentette, hogy „a helyzet úgy áll, hogy nincs olyan információnk (...), amely szerint természeti okai lennének ennek a katasztrófának".
Hozzátette, hogy ha egy katasztrófának nincs természeti oka, akkor az emberek által okozottnak tartható.”
Kivéve, ha a ló rúgja ki a tározó oldalát, ugye, mert ha lenne akkora ló, amekkora az ő esze, akkor ez sem lenne kizárt, és akkor hun itt a zember? …
És egyáltalán: milyen az a természeti ok?
"Élünk a gyanúperrel, hogy itt erről van szó" nyilatkoztatta ki.
Élünk mi is a gyanúperrel, hogy a mi kormányfőnkben egyesült Sztálin forradalmi magabiztossága, Elena Ceausescu tudományos képessége és Torgyán József nép iránti elkötelezettsége, - éppen már csak az hiányzott a lelkesítő megszólalásból, hogy szabotázs történt itt emberek, kötélre a tettessel!
Hogy megvárja esetleg az okok kivizsgálását, mondjuk a földtani vizsgálatokat, az fel sem merült benne, mert az bizonyára veszélyeztetné az emberfeletti képességeiről hívei körében kialakult képet.
Mindenesetre, ha már a vízen tud járni, próbálkozhatott volna a vörösiszappal is, - hátha sikerült volna…
Persze azért az sem tartott a végtelenségig, ameddig a kormány kinyilatkoztatta, hogy a károk anyagi részét majd a tározó tulajdonosa fizeti.
Eltekintve attól, hogy erre majdnem kizárt, hogy képes lenne az érintett cég, ép ésszel azért az ember mást várna az emberek szeretetétől oly mélyen áthatott kormánytól.
És a kormányfőtől is, aki egy laza mozdulattal úgy lökött oda Kósa haverjának stadionra tízmilliárdot, hogy közben ki sem vette a zsebéből Matolcsyt, a jobbkezét, mellyel nem kizárt, hogy Illés államtitkárt szorította a környezeti katasztrófa elkerülése érdekében.
Azt lehetne elvárni, hogy a kormány adja oda a térségnek a helyreállításhoz és a kárelhárításhoz szükséges összegeket, ne gatyázzon, mert jön a tél. Aztán nyugodtan várja meg a vizsgálatok eredményét és utána – ha lehetséges – érvényesítse az állam kárigényét.
És vegye elő azokat a hajdani tankönyveit, amelyekből elfelejtett tanulni, és olvasgasson a vis maior intézményéről.
Valahogy nem mennek ezek a dolgok Orbánnak, - az árvíz okozta károk helyreállítása is igencsak vontatottan halad, jön a tél és emberek százai vannak fedél nélkül, - igaz viszont, hogy forradalmárként fagynak majd meg a fülkékben…
De a legjobban az tetszett, hogy a gátszakadás után öt perccel megtalálták az ősgonoszt, Gyurcsányt.
Csettintésre kiugrott dobozából a Levegő Munkacsoport, a magyar környezetvédelem leggusztustalanabb képződménye és kinyilatkoztatta, hogy hát igen, ez is elég szép kis környezetszennyezés, de azt látnák, ami a Motim tározójánál van!
Ott a hatósági vizsgálat - persze hallomásból jól tudjuk, hogy erős kormányzati nyomásra - mindent rendben talált, hiába jelentették fel mindenhol Gyurcsány cégét, de akkor is!
Várható, hogy majd most kötelezni fogják a Motimot, hogy a Kínai Nagy Fallal vegye körül a tározót, és Gyurcsány személyesen, naponta, a platformja belemerítésével tesztelje a zagy PH-értékét…
Aztán Illés államtitkár még leállíttatta az üzem működését, hogy akiket földönfutóvá tett az ár, azoknak munkájuk és fizetésük se legyen, imígyen hát kész a mű.
Nem tudni, mi a nagyobb csapás, a térség lakói számára: az, hogy elöntötte őket az iszap, vagy az, hogy a megszokott magyaros módon intézik az ügyeiket.
Sajnos.


:O(((