Ezek azt hiszik, ha sokat és megállás nélkül pofáznak, akkor mindenki olyan ostoba zombivá válik, mint híveik kemény makkja, vagy mije is…
Megtudhattuk végre, hogy miért nincs igaza a Human Rights Watch nevű nemzetközi jogvédő szervezetnek, mely kifogásolta a Klubrádió elhallgattatását.
A Médiahatóság szerint a szervezet súlyos tévedésekre alapozza következtetéseit és hosszan taglalja, hogy az eljárás teljességgel megfelelt a jogszabályoknak, aki pedig ezzel kapcsolatban itten rosszat gondol, az egy utolsó cenk, és jobb, ha ezentúl libatöméssel foglalkozik, az uniós előírásoknak megfelelően.
Véleményem szerint viszont a Médiahatóság alapozza súlyos tévedésre a következtetéseit, mert ha előfordulhat az, hogy egy évtizedes múltra és félmillió rendszeres hallgatóra visszatekintő rádióval szemben egy olyan, hat hónapja alakult társaság nyerjen, melynek alaptőkéje az első havi üzemeltetési költséget sem fedezi, és ez törvényes, akkor a törvény rossz.
Persze nem rossz, hiszen igen jól szolgálja az aktuális hatalom céljait, a baloldali hangok teljes elhallgattatását, de ha a társadalom és a demokrácia szemszögéből nézzük a dolgot, akkor a törvény éppen annyira kártékony, mint megalkotói, a futóbolonddal az élen.
Ezek azt gondolják, hogyha kiesik a szájukon a pályázat szó, akkor mindenki térdreesik, és hálás mosollyal veszi tudomásul a legotrombább hatalmi gőgöt és a demokrácia sárbatiprását is, hiszen a pályázat az pályázat, és mint tudjuk ez a demokrácia működtetésének non plusz ultrája.
Nagy kár, hogy a pályázatot az írja ki, aki elbírálja, azt ír bele, amit akar
Ebben az esetben akár azt is előírhatta volna pályázati feltételként, hogy a politikai betelefonálós műsorok készítői balettcipőben és tütüben álljanak a mikrofon elé, vagy, hogy a zenei adásidő magyar hányadának növelése érdekében a műsorvezető énekelve válaszoljon a hallgatóknak.
A dolog nem a pályázat elbírálásánál dől el, hanem a kiírásánál, ezt mindenki pontosan tudja, aki valaha is dolgozott a versenyszférában, ilyenkor a pályázókat már a kiírás eleve szelektálja.
Volt ebben az országban már olyan kormányzati gépkocsitender is, melynek során a milliméterben megadott méretek a világon gyártott gépkocsik közül mindössze egynek feleltek meg, de annak aztán tökéletesen.
Ma is kiírásra került egy kormányzati kommunikációs pályázat, melyben - ha jól emlékszem - a pályázónak három éven belül összesen 630 millió forint feletti árbevételt kell produkálnia, tuti, hogy ezt valamelyik „közeli” cégre írták ki
A Klubrádió esetében is olyan pályázati kiírás született, amelyik leginkább arra inspirálta a csatorna aktuális üzemeltetőjét, hogy akár el se induljon a pályázaton, hiszen a kiírás szerint az adásidő uszkve 90 százalékában zenét kellett volna sugározniuk és ebből is húsz órán keresztül a „Honvéd áll a Hargitán” című számot, hogy kedveskedjünk a Fidesz állítólagos erdélyi kétharmadának…
Hogy mégis pályáztak, az vagy parttalan optimizmusuknak, vagy túlfejlett humorérzéküknek köszönhető.
Viszont a pályázati ellenfél nemigen kockáztatott semmit, hiszen ígérgetni, ahhoz nem kell nagy tehetség, csak egy kis fantázia, - például, hogy a műsoridő többségében a Fejbőr, a Magozott Cseresznye és egyéb nemzeti érzelmű zenekarok zsidóznak, a maradék időt a Puskás Akadémia hírei és a Vezér imádata tölti majd ki.
Mi történik, ha az új üzemeltetők nem tudják teljesíteni az anyagi feltételeket?
Hát mindenesetre nem fogadtatnak örökbe műsorokat a hallgatókkal, inkább őket fogadják örökbe az állami cégek, vagy az államnak (ez esetben az Államot Megtestesítő Idolnak) hálájukat leróni kívánó üzletemberek, a neki járó 20% terhére.
Nem lesz itt baj, menni fog ez!
Az a rohatt pluralizmus kifejezés meg egyébként is olyan belvárosiasan hangzik, rendes magyar ember ilyet nem mond még a lova seggének sem szántás közben, esetleg labdarúgó mérkőzésen csúszik ki ilyesmi a száján, mikor az ellenfél védője tökéletesen alkalmatlan helyen megrúgja.
Vannak persze más módszerek is, lehet például az ATV - t a kábeltelevíziós csatornakiosztásnál olyan frekvenciatartományba tenni, melynek vételére - sajnálatos módon - az öregebb készülékek alkalmatlanok.
Szinte mérget lehet arra venni, hogy nem a műszakicikk-forgalmazók bírták rá a kábelszolgáltatót erre az elmés megoldásra, inkább arra tippelek, hogy valaki úgy döntött: nem kell a sok nyuggernek a baloldali métely, hallgassák meg a plébános urat, majd az megmondja nekik a frankót!
Itt tart ma a baloldali média.
Ahhoz képest, hogy a jobboldal tíz-tizenkét éve még a baloldali médiafölényről siránkozott, igen gyorsan eljött a dínom-dánom, bizonyára, aki ért a tejtermeléshez vagy a plázaépítéshez, az ért egy médiabirodalom felépítéséhez is, mígellenben a baloldali médiát fejleszteni akaró politikusnak valahogy soha nem jutott a pártpénztárból.
Ami azt illeti, a baloldalhoz kötődő vállalkozók sem vitték túlzásba a támogatást, persze az ilyesmit nem Nokiás dobozokból szokták finanszírozni, az ilyesmihez talicska kell, ami sokszor fordul, ugye…
Mindenesetre a kommunikációs irányelvek a Fideszben egyformán vonatkoznak mindenkire: ha valaki kellemetlen kérdést tesz fel, akkor másról beszélünk, mint tette ez minap az Éleseszű Vezető is, mikor megkérdezték tőle a Simorral való megbeszélést követően, hogy érez e felelősséget a forint árfolyamának zuhanórepüléséért?
Simor Úr? – kérdezett vissza.
Nem került ez szóba, mondá, és ezzel mehetett a riporter Kukutyinba zabot hegyezni.
Megértem, hogy miért is nem engedték be a Klubrádiót a Parlamentbe erre az eseményre, még talán azt is megkérdezhette volna az elvetemült riporter, hogy mi a terve arra az esetre, ha mégis beüt a krach?
Jobb is ezt a médiát kemény kézzel fogni, az interneten pedig nem bóklászni, nehogy szembetalálkozzunk a valósággal, még depresszióba esünk, oszt mehetünk megint Bécsbe…
:O)))
