UKRAJNA

Az államhatáron túl polgárháború zajlik.
A nyugat és a mi politológusaink szeretnék ezt orosz-ukrán háborúnak beállítani, de aki kicsit is ismeri a történelmet, az tudhatja, hogy ez nem igaz.
Ami Ukrajnában történt és történik, az az ukrán nacionalisták- újfasiszták és az orosz nemzetiség között folyó polgárháború, mely Ukrajna orosz népessége szempontjából többé-kevésbé érthető.
Egyik nemzeti kisebbség sem szereti azt, ha aktuálisan a többségi nemzet nacionalistái kerülnek hatalomra, mert – többnyire jogosan – attól tartanak, hogy ez megszerzett jogaik elvonásával, nemzetük-nemzetiségük háttérbe szorításával jár majd együtt.

Arról nem is szólva, hogy az ukrán nacionalisták számára az ellenség mindig az Orosz Birodalom volt, beleértve a nagy honvédő háború időszakát is, de azért a németek ellen is harcoltak, és szorgalmasan irtották a zsidókat és a lengyeleket.

Mikor még a háború vége után évekkel is ott robbantgatott az öreg partizán a Pripjaty mocsaraiban.
Az ukrán helyzetről első kézből is lehetnek információink, hiszen nemzetmentő, áldásos megszálló tevékenységünk során ott hajigálták be a hat hónapos partizánokat a felgyújtott csűrökbe dicső honvédeink. 

Mindenesetre az oroszok ott voltak Ukrajnában, az ukránok pedig ott voltak az orosz kultúrában, politikában, hadseregben időtlen idők óta.
Hruscsov ukrán volt, Gogol ukrán volt, de ukrán volt Ukrajna mai hőse, Sztepan Bandera is, akinek nacionalistái százezer lengyelt mészároltak le, főként nőket és gyerekeket.
A kijevi városházán is Bandera hatalmas arcképe függ, a nacionalista Szabadság (Szvoboda) párt irodáiba vezető ajtót pedig az UPA katonájának stilizált képe díszíti a következő felirattal: „A nem korrumpáltak banderai földje.”
Ez persze csak vágyálom, Ukrajnában a mai napig dühöng a korrupció, mint ahogy dühöng a nacionalizmus is, és a Majdanon történtek csak visszaigazolni látszanak az orosz lakosság félelmeit.

A nyelv azonos, a kultúra azonos, ha az ukránok azonosulni tudtak volna a nagyorosz birodalmi szemlélettel, kutya bajuk nem lett volna, de nem tudtak – ők tudják, mi az oka.
Mindenesetre az oroszok testvérnépnek kezelték őket, a gázt olcsóbban kapták, mint más államok, Ukrajna keresett a tranzitszállításokon, bérleti díjat szedett az orosz haditengerészet támaszpontjai után, viszont fizetni nem fizetett, ellenben a tranzitszállítmányokból lopott, mikor gazdaságilag éppen elakadt.

A nyugatiak pedig remek alkalmat láttak az időnként a pénzügyek miatt kiéleződő ellentétekben arra, hogy lágy szirénhangokat hallassanak és megpróbálják a NATO határait Oroszország határaihoz tolni.
Ehhez partnerekre leltek az ukrán nacionalistákban – és ne szépítsük a dolgot, az ukrán neofasisztákban.
Ez Ivánnak természetesen nem nagyon tetszett, mellesleg a rendszerváltást lehetővé tevő orosz-amerikai megállapodásokkal is ellentétben van.

A nyugatiak nyeregben érzik magukat, bár, hogy mi indokolja ezt, nem lehet pontosan tudni, hiszen a második világháború óta jóformán csak a kétharmad-budapestnyi Grenada ellen vívtak győztes háborút, a többi fegyveres akciójuk több gondot okozott, mint amennyit megoldott - hosszan lehetne sorolni a pofára eséseket Vietnamtól Irakon át Afganisztánig.
Most mégis azt hitték, hogy sokra mennek a nagy kardcsörtetéssel, aztán a vége az lett, hogy körbekiabálták Putyint, aki csendesen mosolygott rajtuk.
Merthogy a gázcsap az ő kezeügyében van, a többi meg csak handabandázás.
Az orosz katonai erőt sem lehet lebecsülni, Putyin szájából pedig nem fogják kiénekeltetni a  a sajtot, mint tették ezt a naiv Gorbacsovval, akit ha én orosz lennék, fenemód utálnék.

Mi ezen a játéktéren a légypiszok vagyunk, Orbán pedig maga a Névtelen Nulla, de a sok idétlensége után most kénytelen parírozni a nyugatiaknak, ha nem akar magának extra kellemetlenségeket.
Így aztán – miután Putyin elzárta az Ukrajna felé vezető gázvezeték csapját - mi szállítjuk a gázt Ukrajnának, amit a Nyugat természetesnek tart, és ha baj van, majd megvéd bennünket, mint Selmeczi Gabika a nyugdíjat, de Oroszország sem felejti ezt el, és ők a türelmükről híresek.

Hogy a polgárháborúnak mi lesz a vége, az ma még kiszámíthatatlan, vagy megérti a Nyugat, hogy hol az orosz érdekszféra határa, vagy belemegy egy eleve vesztes konfrontációba.
Ha abból indulunk ki, hogy az USA meg szokta védeni az amerikaiakat, akkor könnyen meglehet, hogy az oroszok is ezt a mintát követik majd, mindenesetre ha komolyra fordul a dolog, lehet kezdeni festeni a transzparenseket az üdvözlő feliratokkal.

Idáig reális viselkedés volt a kölcsönös függés ideológiájára építeni Európa oroszokkal kapcsolatos külpolitikáját, de  a Gazprom orosz gázipari mamut a tervek szerint augusztusban lát hozzá az Oroszországot Kínával összekötő gázvezeték építéséhez.
Ezzel az oroszok számára megszűnt az a fajta kiszolgáltatottság, hogy Európán kívül nem volt vevő a gázukra.
Most lett, méghozzá tőkeerős, hatalmas vevő, hatalmas piaccal.

Mindenesetre annak azért örvendezhetünk, hogy Orbán, ez a külpolitikai zseni lassan eléri, hogy bárki győz, bárhol, az mind a mi seggünket fogja rugdalni a nem is oly távoli jövőben.
Szorgos népünk persze majd akkor is újraválasztja, hiszen a mi hazánk Orbanisztán, a következmények nélküli ország…

:O)))

Ps: Ja! és liba!

FERDE SZEMMEL A VIRÁGZÓ JÖVŐBE

De nagy megkönnyebbülés, mégis hazajön a Haza Görcse!
Pedig rettegtem, hátha a káderhiánnyal küzdő Kínai Népköztársaság elcsábítja őt, és személyében a kínai agyelszívás első áldozatának személyét tisztelhetjük – még szerencse, hogy hiányzik az elszívandó matéria.
Persze semmi sem biztos, hiszen lehet, hogy mégis meghívták őt valamilyen posztra, esetleg a Kínai Állami Cirkusz ajánlott fel neki felelős beosztást, ennek részletei nem ismertek.

Ő valószínűleg a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg vezérkari főnöki posztját érthette a meghívás tolmácsolásakor, – fene ezt a mandarin dialektust, mikor ő a kantoniban van otthon – de nemhivatalos forrásokból tudjuk, hogy a plakátokról jólismert jelmezében hívták meg, bukfenceznie kellene a gyerekek előtt.

A félreértést az okozhatta, hogy a Mi Büszkeségünk nyilvánvalóan nincs tisztában azzal, hogy mikor kivel tárgyalt, hiszen nyilatkozata szerint ő a kínai központi bank, a Bank of China bankcsoport elnökével szerda reggel folytatott tárgyalást, amelyen megállapodtak: a Bank of China Magyarországon hozza létre regionális központját, és egy fiókhálózatot is kiépít a közép-európai aktivitást mutató kínai cégek pénzügyi kiszolgálása érdekében.

Ezzel csak az a baj, hogy a kínai központi bankot - az ottani Nemzeti Bankot - nem így hívják, hanem People's Bank of China a neve, és 1948 óta tölti be a szerepét.

Mindenesetre az kétségtelen, hogy harcunk ismét sikeres volt, Európa és Amerika irigykedve pislog ránk, de van egyéb hozadéka is a dolognak.
Mint Bölcsességünk Forrása kifejtette, „Magyarországot az elmúlt száz évben rendszeresen gúnyolták Európában azért, mert ázsiai" eredetű nép, ezért ma „jókat mosolygunk azon, ami a világgazdaságban történik, hogy a sokszor gúnyként emlegetett ázsiai származásunk hirtelen milyen kapós lett a világban, mert nyilvánvaló, hogy a világgazdaság súlypontja áthelyeződik nyugatról keleti irányba".

Hát, ha ennek a komának van agya, akkor azt felettébb gondosan rejtegeti, arról nem is szólva, hogy még azt sem tudta tisztességesen megfogalmazni, amit - vélhetőleg – mondani akart.
A mi ázsiai származásunk ugyanis egy cseppet sem kapós a világban, arról nem is szólva, hogy ezidáig teljességgel tisztázatlan volt, hogy honnan jöttünk, kizárólag a finnugor őshaza-elmélet nyelvészeti kutatásaira támaszkodhattunk, de úgy vélem, hogy az immáron történészi erényeket is felmutató utolsó magyar polihisztor nem nagyon lelkesedik a halszagú rokonságért.
Emellett megéltem jópár évet, de nemigen hallottam, hogy bárki is gúnyolódott volna velünk ázsiai származásunk okán - már, ha ázsiai egyáltalán az a származás - ellenben az egész művelt nyugat valamiféle cigány népeknek tart bennünket, a speciálisan magyaros észjárást meg cigánykodásnak hívja, ami nem szégyen, de nem baj, ha tudunk róla.
Namindegy.

Vannak más eredmények is, például sikerült elfelejtenünk Tibetet és a Mennyei Béke terét, - ezt a helyiek valamiért Tienanmen térnek nevezik és az emberi jogok kínai helyzetét jelképezi, merthogy akin keresztülgázolnak tankkal, az roppant békés lesz, kétségtelenül.
Viszont voltak évek, amikor Orbán Viktor ha meghallotta, hogy valaki Kínából hazánkba látogat, hát mindjárt ezt a turista-célpontot kezdte emlegetni, és bibliai átkokat szórt azokra, akik azt állították, hogy egy ilyen kis birodalom, mint a mienk, nem engedheti meg magának, hogy örök-haragot játsszék az emberiség egyharmadával.

Miként a Heti Válasz írja - Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára stratégiai együttműködési megállapodást írt alá a magyar kabinet nevében a kínai Wanhuával, a BorsodChem tulajdonosával.
Emellett több más vállalatközi egyezmény is született a tanácskozáson.
Szijjártó Péter beszédében hangsúlyozta, Magyarországon készen áll, hogy a kínai befektetőknek közvetlen támogatást nyújtson, továbbá hogy tíz éven keresztül fejlesztési adókedvezményt adjon a Magyarországon munkahelyeket létrehozó cégeknek.
Namármost ezek a stratégiai együttműködési megállapodások a gyakorlatban olyanok, mint amikor azt mondjuk a hozzánk látogatóknak, hogy deörülünk nektek, Józsikám - gyakorlati jelentősége semmi nincs.
A megállapodás attól megállapodás, hogy konkrét, aztán, hogy mit ígérgetünk egymásnak, az nem érdekes, ígérni még nem kerül semmibe.

A kínai egyébként roppant takarékos nép, és bár a Kínai Népköztársaság költségvetésének kerekítési összegéből meg lehetne vásárolni egész Magyarországot, de a kínai egyébként elővigyázatos nép is, nem szeret zsákbamacskát venni.
Valószínűleg tanulmányozhatták az I. Világháború kimenetelét, a II. Világháború magyar diadalait, a KGST és a Varsói Szerződés sorsát, majd elmerengtek kicsit az Európai Unió helyzetén, a NATO afganisztáni és iraki szerepvállalásának eredményein és felfedezhettek némi korrelációt a magyar részvétel és a világpolitikai történések között, különös tekintettel Egyiptomra.
Hszi Csin-ping elnök őrségét egyébként a látogatás kezdete óta két repülőgép-hordozóval és néhány hadosztállyal erősítették meg.

Viktor még beszélt egy sor hülyeséget mindenféle régi barátságról, közvetlen légi járatról, szüretelt egy-két szem barackot a Kádár János által ültetett barackfáról.
Beszélt arról, hogy a mezőgazdasági együttműködés kiszélesítése is tervben van, hogy Magyarország többfajta állat húsát is exportálhassa az ázsiai országba.
Reméljük, fellendül az ürgehús, továbbá a varjúháj exportja.
Kínát nem véletlenül nevezik a Mosoly Országának, mi meg jó úton vagyunk, hogy mi legyünk a Kész Röhej.

Hogy fenékig ürítsem a méregpoharat, írás közben hallgattam a Klubrádió műsorában a Negatív Cassandrát, Lengyel Lászlót, aki hosszasan fanyalgott meg Gyurcsányozott – ezek szerint vannak még választási esélyeink!

:O)))

KÍNÁBAN, MEKKA FELÉ FÉLÚTON

Hogy mit összeröhöghetnek a kínaiak rajta, azt nem nehéz elképzelni.
Nem azért, mert a mi országunk kicsi, míg Kínában huszonegy város lakosainak száma haladja meg külön-külön Magyarország lakosainak számát, hanem azért, mert a méretünkhöz nem adekvát a viselkedésünk.
Mint amikor a kisegér a nászéjszaka előtt vigasztalja menyasszonyát, az elefántot: ne félj kicsim, nem fog fájni!

Csak ez a hatalmas távolság, ez ne lenne!
Eleinte elég volt párszáz kilométert utazni ahhoz, hogy a Vezér világpolitikát csináljon, de lassan már a fél életét utazással kell töltenie, ha meg akarja mutatni a nyavalyás idegeneknek a Világ Megmentőjét, teljes életnagyságában.
Hát mit tegyünk, a nagyság gondokkal is jár, mint tudjuk, a vezetés nem méznyalogatás.

Most, hogy túlkerült gazdasági főművén, az ország végleges eladósításán, új feladatok után kellett néznie, hadd lássa hálás népe, hogy nincs megállás, a leghatalmasabb országok vezetői is szóba állnak vele, kivéve, ha a szövetségeseiről van szó.
Most végre beindult a magyar diplomáciai gőzhenger, elkezdődött Kína ismételt leigázása, minekutána a múlt század elején a Monarchia felelőtlenül felhagyott ezzel a nemes tevékenységgel, azóta meg idáig nem volt császárunk.
Beláthatjuk, napjainkban ismét időszerűvé vált, hogy bölcs tanácsainkkal helyes irányba tereljük ezt a sok kicsi sárga emberkét, akik az orbáni iránymutatás nélkül csak tévelyegnének a világban, mint liba a tarlón.

De semmi gond, megérkeztünk!
Hadd lássa így választás előtt a buta magyar választó is, hogy vagyunk mi egy valakik, nagy irodánk van, nagy országba látogatunk, nagy az egónk, nagy a pofánk is, tudjuk, hogy kihez kell mérni magunkat!
Már maga a megérkezés is impozáns volt, ahogy kiszállt a repülőgépből abban a gyönyörű, lila, focistásan kötött sálban – szem nem maradt szárazon.
Különösen Görög Ibolya szemeit árasztották el a könnyek – rádöbbent, hogy élete nem volt hiábavaló, nem ment kárba a sok jótanács, melyet a magyar politikai élet szereplőinek adott, televény talajra hullott a mag!
Lila sál, minden protokollosok álma, de ezzel még nincs vége, hiszen még lehet fokozni a hatást a zsebrevágott kézzel, emellett lehet köpködni is, sőt, ez egy régi szép kínai szokás, csak ők nem alkalmaznak hozzá szotyolát hatásfok-növelőnek.

A kínaiak egyébként - sajnos – minden idegent egyformának látnak, mi meg őket, így aztán a Vezér legalább addig alhat, míg csak akar, legfeljebb elküldi maga helyett Matolcsyt tárgyalni.
Tulajdonképpen mindegylófax, az ő tárgyalási technikája úgyis zavarbaejtőbb, mint a Vezér egyszerű világuralmi retorikája, hiszen miközben Pekingben tárgyal, egyszerre tud nézni Moszkvára és Washingtonra, frászt hozva ezzel a mandarinok leszármazottaira.
Mindenesetre nagy reményekkel tekinthetünk a gazdasági kapcsolatok felvirágzása elé, hiszen vannak még tartalékok - mióta a kínai fokhagyma behozatala harmadára csökkentette a magyar fokhagyma részarányát a kereskedelemben, azóta nincsenek efelől kétségeim, felkészül a krumpli, a paradicsom, a paprika.

Az viszont kétségtelen, hogy az állam gazdasági tevékenysége akkor jó, ha állampolgárainak hasznot hajt.
Az erre való törekvés pedig tisztán felismerhető a tárgyalások tematikájának tanulmányozása során, mert mi is lenne nyilvánvalóbb, hogy ami jó az állam első polgárának, az jó az utolsónak is!
Ezért aztán a borexport volumenének fejlesztése a cél, különös tekintettel a tokaji tájegység különleges boraira, hiszen Tokaj az ősi vincellér-dinasztia, a Lévai család érdekeltségi körébe tartozik, ennyit pedig már csak megérdemel a gondos asszonyka, aki férjén és a gyerekseregen kívül ellátja a család vak komondorát is.
A másik cél a vasúti közlekedés fejlesztése, melyet kínai beruházó valósíthatna meg kínai pénzből, ha elmenne az esze, - de persze lehet olyan konstrukció, mely megéri esetleg neki is, főleg, ha alvállalkozói között tudhatja a vasútban utazó Szijjártó-családot.

Na, majd meglátjuk, hogy mire megy a sajátosan furfangos magyar gondolkodás a kínai kereskedők hagyományos ügyességével szemben, azt persze gondolom tudja a Mi Bölcsességünk, hogy a kínai üzleti kultúrának szerves része az üzletfél átverése, melyre elkövetőjének még büszkének is illik lenni.
Magyarország lesz állítólag Kína turisztikai központja Európában, mi fogadjuk majd az első turistákat, hátukon a málhazsákkal és a gépkarabéllyal, ha eljön majd annak az ideje – mondhatnánk, mi törünk Kína Albániája címre, a mi boldogságunk pedig Orbán Hodzsa címére, - mint tudjuk a hodzsa iszlám tanítót jelent, aki járt Mekkában.

Momentán ugyan ott még nem járt, de majd járni fog, ha így haladunk – egy vallással több vagy kevesebb, ugye…
Mindenesetre bűntársaival együtt most jól pofánverte a hochmecoló zsidókat, és nem mellesleg Amerikát, mikor Magyarország nevében falkában gratuláltak a nagy iráni forradalom 35. évfordulójára. 
A dicső iráni politikusok egyébként el akarják törölni a Föld színéről a zsidó államot, éppen atombombát barkácsolnak, államuk pedig a legsötétebb diktatúrák közé tartozik a világon.
Orbán Hodzsa meg gratulál.
Persze ezzel odanyalt egy kellemeset a Jobbiknak is, - nem bíz ő semmit sem a véletlenre.
De szép időket is élünk!

:O)))

DIPLOMÁCIAI OFFENZÍVA

Diplomáciai offenzívába kezd Orbán Viktor - ezzel a címmel tudósít a Magyar Nemzet arról, hogy a miniszterelnök hamarosan a mesés Keletre utazik.

A lap fideszes forrásai szerint Orbán rövidesen Oroszországba repül, ahol többek között tanácskozik majd Vlagyimir Putyin államfővel is.
A Népszabadság szerint Moszkvában valószínűleg aláír egy államközi szerződést az oroszokkal az atomenergetikai együttműködés meghosszabbításáról, a paksi atomerőmű bővítéséről.

Hiába, a mi Bruszilov tábornokunk sosem pihen, kevesebbet alszik, mint Sztálin elvtárs, márpedig ő sem volt egy mormota-alkat, ami azt illeti.
Annál vérfagyasztóbb nincs, mint amikor a kártékonyság a szorgalommal párosul.
Miután – rossz nyelvek szerint – nem oly régen Grazban elemet cseréltek benne, most kell valamit tennie, nehogy belepunnyadjon az ambíció, így hát meglengette ősei kardját és meghirdette a Kelet leigázásának programját, melyet mára már nyugodtan besorolhatunk fixálódott rögeszméi körébe.

Hogy elvándorol egy nyelvlengetésre Putyinhoz, az nem meglepő, hiszen minden állam minden vezetője tudja, hogy a politikai kapcsolatok egyik kiemelt haszna éppen a gazdasági területeken jelentkezik.
Minden állami vezetőnek feladata az, hogy a hazai cégeket megrendelésekhez, munkaalkalmakhoz segítse, és ennek a feladatnak jelen esetben szeretett miniszterelnökünk eleget is fog tenni.
Az iparkodás is indokolt, hiszen az ördög nem alszik, jönnek a választások.
Ki tudja, ha esetleg az ellenzék roppant életrevaló politikai formációja nyer, akkor mivel kenheti majd meg kenyérkéjét a jelenlegi kormánypárt gazdasági holdudvara, melynek gyomrát - mint gondos gazda a disznajáét - már meglehetősen eredményesen kitágította a mi kis maffiánk.
A helyzetet jelen helyzetben csak tovább egyszerűsíti a magánérdek és közérdek egybeesése, még akkor is, ha ez a közérdek egy meglehetősen jól körülhatárolt közösségre vonatkozik, melyet börtönben látni lenne a valóságos közérdek.

Mindenesetre egy atomerőművet felépíteni irgalmatlan nagy üzlet - ha abból csak azt építi fel a – mondjuk - Közgép, ami betonból vagy acélból van, akkor sem kis falat, és az sem véletlen, hogy az említett cég már ott toporog a nukleáris ipar házatáján egy közbeszerzéssel elnyert nukleáris hulladéktároló építése kapcsán.
Ha az állam a maffiáé, - márpedig jelenleg ez a helyzet – akkor az állami cégek megrendelései is a maffia hatáskörébe kerülnek, a paksi felújítást és a bővítésnek nevezett második atomerőmű felépítésének sorsa sem tűnik kiszámíthatatlannak.
A legjobb ebben az, hogy az évszázad lopása nagy diplomáciai sikerként lesz előadva, jóllehet az egész projekt létjogosultsága vitatható.
Függetlenül attól, hogy mi az én véleményem, meg hogy mennyire kártékony bandának tartom a méregzöldeket, ezt a kérdést komolyan vizsgálni kellene, hiszen a magyar ipar nem tűnik annyira virulensnek, hogy energiaigénye belátható időn belül megtöbbszöröződjön.
És ha még nőne is, akkor sem biztos, hogy nem lenne-e célszerűbb a nemzetközi piacról beszerezni a szükséges energiát, esetleg befejezni Bős-Nagymarost vagy fejleszteni a szélerőmű-parkokat.

Természetesen az oroszoknak is üzlet egy atomerőmű-építés, és ha Viktorunk őket akarja felkérni a feladatra, nem lesznek ostobák tiltakozni.
Lehet itt kis árukapcsolás is, hiszen esedékesek a gázár-tárgyalások, könnyen lehet, hogy a paksi bővítés a barter része lesz, emellett a világító nyulak, a híres-neves magyar paksifülesek exportja is a csomag része lesz.

Ha már a Vezér világgá megy, akkor ad a rögeszméjének is és felkeresi Kínát, ahol várhatólag jelentőségének és hazánk súlyának megfelelően foglalkoznak majd vele.
Kína lakossága évente tizenkét-tizenhárom millióval növekszik, csak, hogy a súlyunkat érzékeltetni tudjam.
Területe százszor akkora, mint Magyarországé, ha minden magyar mögé kínaiak állnának, akkor fejenként úgy ezerkétszáz kínai jutna mögénk – vagy elénk, ez igazán csak döntés kérdése…
A tizenkétmilliós Peking csak a harmadik legnagyobb kínai város, a legnagyobbról pedig száz magyar fogorvos közül kilencvenkilenc nem is hallott, Csungkingnak hívják és harmincmillióan laknak benne.
Hogy egy ekkora országgal lehet-e mutyizni, azt nem tudom, érdeklődéssel várom a fejleményeket. Ami azt illeti, a kínai nem egy kapkodós népség, mozgásba lendíteni őket nem egyszerű.
A vonatkozó vicc szerint Magyarországot mozgásba hozni olyan, mintha egy horgászladik lenne, Oroszországot mozgásba hozni olyan, mintha repülőgép-hordozó lenne, Kínát meg olyan, mintha a kikötőt akarnánk mozgásba lendíteni.

Mindenesetre, az biztos, hogy a súlyunknak megfelelően fognak tárgyalni a Vezérrel, aki sutba vágta a Tienanmen teret, Tibetet, a dalai lámát, a kommunizmust, mindent, és nagy reményekkel tekint a Mennyei Birodalomra, ahol egyébként a hozzá hasonlóan tolvajkodó állami tisztviselőket puritán egyszerűséggel nyilvánosan le szokták fejezni.
Érdeklődéssel várom, hogy a viadalból a kínai sárkány vagy Süsü kerül ki jobban?

De az offenzíva nem áll meg itt, Viktátorunk fel fog keresni számos arab államot is, és ekkor kell figyelni igazán, mert ha Szíriába megy, akkor annyi Aszadnak, de a többieknek - akikkel találkozik - is meg vannak számlálva napjaik.

Tervben van még európai vezető politikusokkal tartandó találkozások sorozata, erről meg a konszolidált polgári család jut eszembe, akihez látogatóba érkezik az alkoholista, büdös és gusztustalan rokongyerek, akit kivágni nem illik, szeretni meg nem lehet.
A nagy utazási láz csak arra jó, hogy nehogy már eszébe jusson valakinek megkérdezni tőle: te Viktor, miért is vagy te kiközösítve a demokratikus államok közösségéből?
Hogy van az, hogy senki ide be nem teszi a lábát?
Mi az oka annak Viktor, hogy a külföldi tőke úgy kerül bennünket, mintha leprás lenne az ország?
Miért van az, hogy hírünk a világban elképesztő mértékben romlott az utóbbi években?
Ezek a kérdések igen jól mutatnának egy nemzeti konzultációs kérdőíven, hát miért nem szerepelnek rajta?

De mindegy is, hiszen Törökországban kijelentette a Vezér - mielőtt még a tömegtüntetések a török elnök ellen megkezdődtek volna - hogy  “a jövendőbeli sikeres magyar gazdaság alapjait leraktuk, de szükségünk van még jó néhány évre, hogy ezt a munkát ki tudjuk teljesíteni és be tudjuk fejezni”.
Remélem, ez is olyan sorsra jut, mint a szocializmus építése, melynek alapjait szintén leraktuk, már csak pár évre, évtizedre lett volna szükségünk hozzá, hogy virágba boruljon az ország.

Persze ne adjuk fel, hiszen reménykedhetünk – az európai gazdasági növekedés motorja ugyanis Közép-Európában lesz, mint ezt megjósolta, szintúgy Törökországban.
Jelentem, a motor már készül, csak az a baj, hogy a konstruktőr már minden mozdítható elemét ellopta, de ne bánkódjunk, van még ebben az országban gép, mely pótolni tudja – úgy hívják, hogy KÖZGÉP.
Ez a gép forradalmian új, mert nem elég, hogy forog, de el is lop mindent, így már csak ki kell terjeszteni a hatókörét Európára és szorgos népünk boldog lesz.
Vagy megboldogul, vagy hogy is…

:O)))

MEMÓRIA

Magyar Tudósok kimutatták, hogy húsz év teljesen elegendő a teljes feledéshez, a részlegeshez pedig egy év is elég.

A kutatás során a Fidesz viselkedését tanulmányozták - az eredmény megkérdőjelezhetetlen.

A totális hatalmak szeretnek viccelődni és mosolyt fakasztó trükkökkel érni el céljaikat, például a számukra kellemetlen személyek nemkívánatos megnyilvánulásainak megakadályozását szükség szerinti helyen és időben, ebben aztán igazán kreatívak tudnak lenni.

Feledhetetlenek a hajdani március tizenötödikék, mikor Demszky és társai reggel menetrendszerűen bevonultak a rendőrkapitányságra, hogy meghallgassák őket valamilyen nem igazán beazonosítható, rejtelmes ügyben,

Ahol is aztán a meghallgatásra délután öt és hat között került sor, így a vacsorát már otthon ehették meg, közben ők és a lehallgatókészülék mellett szolgálatot teljesítő őrnagy elvtárs meghallgathatták barátaik beszámolóját a nap történéseiről.

Vagy amikor megszűnt a Hazafias Népfront (alelnökök: Stumpf és Mikola) képviselőjelölt-állítási monopóliuma, és híre kelt, hogy az egyik választókörzetben Rajk László akar indulni, aki nem tudta megbocsájtani a kommunistáknak, hogy kommunista apját kivégezték, akkor is tréfás eszközökkel sikerült megakadályozni a világbotrányt.

Miután jelöltet a jelenlevők szavazatával lehetett, így a nyitáskor már ott sorakozott egy munkásőr-alegység civilben az ajtó előtt, és amikor a terem megtelt, az ülőhelyek elfogytak, akkor becsukták az ajtókat és megválasztották a Hazafias népfront jelöltjét, ahogy illik.

Nem voltak ezek valami túl demokratikus módszerek és a múlt század kilencvenes éveinek elején úgy tűnt, befellegzett nekik, ezentúl az állampolgárok és az állam területén élő idegenek mindenféle olyan tevékenységét el kell tűrje a hatalom, amely nem sért törvényt.

Hát lássuk be - tévedtünk.

Eltelt két évtized és a találékony rendőrségnek ismét vicces kedve támadt, felelevenítette a régi, jól bevált módszereket és  szombat délutánra indoklás nélkül minden tibetit berendeltek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalba.

Így aztán mire bevonult Budapestre a Nyalnivaló Új Segg, addigra már egyetlen tibeti próbálkozott csak tüntetéssel, annak a kezéből is kicsavarta derék rendőrségünk a tibeti zászlót, eltörte a rúdját és nagyon örülhetett, hogy ez nem a hátán történt, nem sok hiányzott hozzá.

A vicc az egészben az, hogy én úgy tartom, Tibet nagyon jó helyen van Kína fennhatósága alatt, a helyzet nem szokatlan, évszázadok óta ez a gyakorlat.

A világnak meg nemigen hiányzik egy új, vallási uralom alatt álló állam, a tetejébe ezek a derék jakpásztorok szegények, mint a templomi segédegér, a legjobb az lenne, ha kultúrájuk megőrzése és vallásuk szabad gyakorlása mellett részesülhetnének Kína fejlődésének eredményeiből, - de ez csak az én véleményem.

Persze a helyi szimpatizánsok nem ezen a véleményen vannak, nem oly rég még a Fidesz sem ezen a véleményen volt, és ha egy magyar állami vezető – nevezzük, mondjuk Gyurcsánynak – elutazott kapcsolatokat teremteni a gigászi világhatalommal, akkor zengett az ország a tibetezéstől, dalailámázástól és tienanmenterezéstől, a politikus meg a demokrácia ás az ország elárulója, a magyar érdekek kiárusítója lett, - de ez már a múlté.

Miután a régi seggek nyalása már nem lehetséges - Putyin nem látta meg a Vezérben az európai formátumot – meg Gyurcsányista is, az amerikaiaknál már régen elqrta, de nagyon, az Unió meg ellenség és különben is, ki az a Barroso, így új szelek felé kellett fordulni, és már csak egy lehetőség adódott: a keleti szél.

Ez magában nem baj, hiszen az a szerencsés eset áll fenn, hogy Kína aktuális érdekei egybevágnak a mi érdekeinkkel, csakhát ugye mára már azt is elfeledtük, hogy tegnap azt állítottuk, miszerint az ország adósságának növelése csúnya dolog.

Márpedig a hírek most arról szólnak, hogy a kínai beruházó majd felújítja a magyar vasúti közlekedést, vasúti fejállomást épít Budapestnek a föld alá, felújítja a Körvasutat, meg azokat a vasúti fővonalakat, amelyeket uniós források igénybevételével mi is fel tudnánk újítani.

Persze felszabadul így a Nyugati, a Keleti meg a Déli pályaudvar is, lehet bennük majd sámánfesztiválokat meg turulröptetéseket rendezni, a Keletiben meg állandó kiállítás lesz az örök és megbonthatatlan magyar-kínai barátság jegyében Pekingről és nagy példaképünkről, a Kínai Kommunista Pártról.

Már megint úgy jártam, mint parasztbácsi a repülőn, azt gondoltam volna, hogy királyság leszünk, azt is gondoltam volna, hogy Lévai Anikó királyné lesz előbb-utóbb, de azt, hogy albán királyné lesz - ezt azért nem gondoltam volna…

És már megint úgy jártam, hogy a gazdasági kapcsolatokkal szemben semmiféle kifogásom nincs, épüljön-szépüljön az ország, legyünk mi az európai kínai piac, csak éppen bosszant ennek az álságos, gusztustalan bandának az elpofátlanodása, a demokratikus játékszabályok felrúgása.

És bosszant a LMP állásfoglalása is, mert ugyan abban igaza van, hogy sérült a demokrácia, de mintha ők is ott rohangásztak volna fel-alá Tibettel szolidarítani – hát akkor most hol voltak?

Pofázni könnyű, azt fekve is lehet, mondá Moldova példabeszéde…

Na, mindegy - majd Viktor konzultál veletek, ti meg majd válaszoltok neki szép illedelmesen.

Hogy erről is miért jut eszembe mindig a már tepsibe fektetett, megkopasztott liba, akitől megérdeklődik, hogy hány fokon lenne legjobb sütni?

Mindegy, a népi kohókig még van néhány évünk, addigra az egész ország egy nagy libaúsztatóvá válik a kényszermunkások áldásos tevékenységének köszönhetően csak néhány vasúti töltés lóg majd ki a vízből, ezeken száguld majd a Peking- Lúdvár szuperexpressz, a vezérállásban a Mi Boldogságunkkal, mellette ott mosolyog Csányi, Demján, Hernádi, te meg – ha nem fulladtál meg közben – mikor elhaladt a szerelvény, felmerülhetsz levegőt venni…

:O))))

SÁRGA VESZEDELEM

Nem mai történet ez, van vagy százötven éves hagyománya, de lehet, még több is.

Talán akkor szökkent szárba a félelem, mikor az először jött rá egy – akkori kategóriák szerint – fehér ember, hogy a kínaiak annyian vannak, mint a kínaiak – csak hogy eldicsekedhessek, hogy értek én a tautologikus érveléshez is…

Azóta aztán időről időre felbukkannak a félelmek az egész világot elárasztó sárga veszedelemtől, az ázsiai népek - és főként a kínaiak – világuralmi törekvéseiről.

Az utóbbi évtizedekben ez meg lett még spékelve némi komcsizással,  meg emberijogászkodással, és a beképzelt nyugat igencsak ambivalensen kezelte az ázsiai gigászt.

Nem voltak kivételek ez alól a mi politikusaink sem – különösen a jobboldaliak voltak igen érzékenyek az emberi jogokra - és időnként dörgedelmes felhívásokat intéztek a kínai kormányhoz.

Aztán kissé elszalad mellettük a világ, változtak az erőviszonyok és a kínaiak csendben megvették kilóra Amerikát.

Azt az Amerikát, amelyik annyira el van adósodva, amennyire mi soha nem voltunk és remélhetőleg nem is leszünk, és az adóslevelek jelentős része a kínaiak ládafiában van.

Így aztán a hangok megszelídültek és egy idő után már nem emlegették itthon sem Gyurcsány hazaárulását, aki képes volt elmenni Pekingbe, megalapozni a kölcsönös érdekeken nyugvó kínai-magyar kapcsolatokat.

Nagy jót tett ezzel Viktornak, aki hatalomra jutása után megállt az ország közepén (Alcsút, ugye…), körülnézett, hogy hova is szaladhatna megoldani azokat a problémákat, melyeknek többségét ő volt oly kedves előidézni – de közel s távol nem lelt egyetlen olyan nagy országot sem, amelyik akárcsak még a nyelvcsapásaira is igényt tartott volna.

Aztán egy álmatlan éjszakán rájött, hogy Kínát még nem tanította ki a megváltozott világhoz való alkalmazkodásra, másrészt meg minél jobban spekulált, annál jobban tetszett neki a kínai modell – szorgos hangyaként robotoló engedelmes emberek építik a gigászi víztározókat.

Kiballagott hát ő is, megtekintette a sanghaji világkiállítás magyar pavilonját, de hiába akasztottak bele fagerendákat, meg tették bele a rendkívüli magyar találmányt, az egyetlen stabil ponttal rendelkező Gömböcöt, nem tetszett neki.

Ha már fa, akkor legyen Makovecz, ha gömböc, akkor meg Orbánviktor!

Arról nem szólva, hogy ha akárcsak egy pont is stabil, az semmi jóra nem vezet, mindent mindig mozgásban és bizonytalan állapotban kell tartani, ez a sikeres kormányzás titka.

Aztán talán a varázslatos pekingi éjszakák hozhatták el a döntő változást, merthogy beleszeretett Kínába és ez a szerelem most kibimbózni látszik – jönnek a kínaiak.

Pontosabban már itt is vannak, csak még az apraja, meghát ugye a BorsodChem, de lassan kezd kibontakozni valami – sokmilliárdos beruházásokról és többezer munkahelyről esik szó Pécsett, Szolnokon citromsavat készülnek gyártani, és a legfrissebb hír, hogy Viktor eladja nekik – néhány vitézkötés közbeiktatásával – a frissen elkeresztelt Liszt Ferihegyet, de lehet, még a Malév is a kínaiaké lesz és a repülőtérhez vezető gyorsvasút is kínai beruházásban épül.

Kicsit nekem ugyan furcsa, hogy a nagy nemzetieskedés és multiellenesség után most teljesen rendben levő dolog a nemzeti repülőtérben és a nemzeti légiközlekedési vállalatban levő magyar tulajdonrészt elkótyavetyélni, nem is szólva arról, ha ezt Gyurcsány csinálja, akkor már zengene az ég is a magyar kuliról, aki a riksában ülő dúsgazdag kínai komcsit fogja húzni Pécstől az elnyomott Tibetben emberi életek árán felépített luxusnyaralójáig…

És érdekes lenne tudni, hogy milyen kedvezményeket ad a magyar állam ezekhez a beruházásokhoz, mert én már hallottam cigány vagyonőrről, zsidó bányászról, skót jótékonysági egyesületről, sőt, két egymással egyetértő magyarról is, de olyan üzletről még soha, ahol a kínai résztvevő rosszul járt volna…

Én egyébként örülök annak, hogy legalább egy területen megjött Viktor esze, és folytatta azt, amit még Gyurcsányék kezdtek el, mégha most úgy is adja elő, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt.

Az eredmény a lényeg, jöjjön a tőke, legyenek új munkahelyek, mert az emberek egyre elkeseredettebbek és ma az ország nem nyújt perspektívát sem öregnek, sem fiatalnak.

Ha a fiatal szakembereinket itthon szeretnénk tartani, akkor ahhoz munka és jövedelem kell nekik, ehhez pedig kevés az Orbán féle süketelés.

Nagy előnynek tartom azt is, hogy a kínaiak pragmatikus népség, hacsak Viktor teljesen be nem kattan, és nem akarja velük elmondatni hetente a Magyar Hiszekegyet, akkor lehet, a későbbiekben nekünk sem kell sem taoistának, sem buddhistának lennünk.

Még egy előnye van a kínaiak idevándorlásának – lehet, idevándorolnak velük együtt a kínai hattyúludak is - már a nevük maga is nagyon előkelő, ki tudja, milyen pörkölt kerekedne ki a magyar paprikával való házasításukból?

Mindenesetre drukkolok, ne ismerjék meg jobban a kínaiak Viktort a szerződések aláírása előtt, mert lehet, hogy azonnal hazautaznak – nincsenek ők hozzászokva az önkényuralomhoz…

:O))))

SÁRGALÁZ...

Nyakunkon a sárga veszedelem…

Fellegi Tamás miniszter szerint felmerült annak lehetősége, hogy Kínát is bevonjuk a magyar államadósság rendezésébe.

Állítólag ennek a stratégiai együttműködésnek még nincsenek kidolgozott tervei, de januárban kínai küldöttség jön Magyarországra...

Viktor kiállt az út szélére, push-up melltartójának pántját kivillantva riszálja farát a kevés számú lehetséges kuncsaft előtt.

Bajban van, lassan az összes jelenlegi potenciális partner elhajtott előtte, és egyik sem lassított, sőt, többen inkább odaléptek a gázra, mikor felismerték a túlsminkelt démont.

Pénz kellene, méghozzá sok pénz, mert az már kiderült, hogy amit itthon összerabol, az kevés lesz, ha nem akarja egy ciklusra redukálni a méznyalogatást.
Baj van, amerre néz.
Az IMF-et nagy pökhendi módon elhajtotta, jóllehet az igazi biztonságot ez adta és ez adhatja csak az országnak, hiszen ez egy olyan nemzetközi szervezet, melynek mi is tagjai vagyunk, és amely létének deklarált célja éppen tagjai pénzügyi megsegítése, ha átmeneti finanszírozási gondjaik támadnak.
A többi lehetőség mind rosszabb, hiszen egyetlen állam sem szeret más államnak közvetlen kiszolgáltatottja lenni,
Igaz viszont, hogy az IMF feltételei kemények, de ezek a feltételek leginkább az adott állam egészséges gazdaságfának kialakításához kapcsolódnak, és nem nagyon teszik lehetővé a gazdasági voluntarizmust.
Az Unió persze segíteni fog, ha szükséges, de feltételek itt is vannak, mégpedig kőkemény feltételek, melyeket Orbánnak láthatólag esze ágában sincs a saját nyakába akasztani - egyébként is nehezen visel bármiféle kötöttséget, ő dirigálni szeret, nem engedelmeskedni.
Aztán itt vannak az oroszok is, akik egy istennek nem akarnak úgy táncolni, ahogy ő fütyül, márpedig lassan igen sokat kell majd fütyörésznie, mint kisgyereknek a sötétben a sokasodó félések ellen…
Így aztán keresnie kell új kuncsaftot, de ha így folytatja, meglehet új stricire fog szert tenni – már elnézést kínai barátainktól, akik igazán nem szolgálnak rá erre a titulusra - de mit tegyenek, ha a placcon az ő védelmüket akarja kérni a bajbajutott rosszlány.
Önmagában nem rossz ez a törekvés, Kína a XXI. század vezető hatalma lesz minden valószínűség szerint és ebben nem a mai nagyhatalmak lesznek majdani vetélytársai, hanem valószínűleg a magyarok által manapság igencsak lesajnált India.
Mindenesetre, ha India lesz a nyertes és a domináns kisebbség megtalálja gyökereit mint Kunta Kinte hajdan, akkor igencsak bajban leszünk, és ezen az sem sokat segít majd, ha visszahívjuk a hatalomba a remélhetőleg addigra már régóta száműzetésben élő Viktort, legyen ő bármekkora gyökér is.
Láthatólag azért most Kínára tesz a mi Vezérünk, és aki ez ellen szót emel, arra ettől kezdve feltehetőleg ferde szemmel fog nézni, - nem híve ő a visszabeszélésnek sem, azt szereti leginkább, ha néz rá hálás népe, mint liba az Istenre.
Most mintha az emberi jogok nem lennének olyan fontosak és meglehet, még a Gömböc kiállítása is eléfogadhatóvá válilk, legfaljabba tájékoztató prospektus rovásírásos változatát hiányoljuk majd.
Mint kiderült Fellegi miniszter legutóbbi nyilatkozatából, hogy ez a kínai ügy nem olyan ügy, mintha bármelyik más világhatalommal próbálnánk korrekt gazdasági kapcsolatokat kialakítani, például teljesen más, mintha az oroszokkal tennénk ugyanezt, mert az oroszok, - mint tudvalévő – világhatalmi ambícióikkal minket rabigába akarnak hajtani.
Nem túl hosszú idő után a végtelen orosz sztyeppék szűzföldjeit törnék ifjaink nyakukban az igával, a szép vengerkák pedig a buja orosz oligarchák perverz ösztönéletét szolgálhatnák, és akkor még nem is szóltunk a Malév meggyalázásáról, amivel kapcsolatban bátran közöltük az oroszokkal, hogy egyedül oldjuk meg a problémát.
Bátorságunk értékét valamelyest csökkenti, hogy az oroszok ezidáig se nagyon tépték magukat a Malév rendbetétele ügyében, viszont nélkülük semmiféle megoldás nem jöhet szóba sem, és a megoldásnak része kell legyen az orosz üzletrész kivásárlása, ezek után elképzelhető, hogy kinek kedvező áron, - mindenesetre az oroszoknak nem mindenáron…
A kínai kapcsolat az persze teljesen más lesz, merthogy ott szó van arról, hogy például, kínai magáncégek finanszírozzanak és építsenek vasúti pályákaat, ezek természetesen nem olyan beruházások lesznek, mint amikor magáncégek építettek autópályákat, hanem ezek forradalmi vasúti pályák lesznek, ezeken száguldunk majd az Orbáni Jövőbe…
És az államadósság rendezésébe be fogjuk vonni Kínát, mondá a miniszter, aki szerint ez természetesen nem fog olyan függést okozni, mintha az IMF tenné rá mocskos mancsát erre a kis, ellenségektől körülvett országra, akikkel természetesen egy államszövetségben vagyunk…
Tulajdonképpen derülni is lehet a Vezér ideológiai kacskaringóit, de le a kalappal, - minden baromságához tud ideológiát gyártani, melyet a sok okos jobboldali ájult tisztelettel zabál.
Szóval jönnek a kínaiak, aztán meglehet, kisvártatva Orbán is úgy jár, mint a hajdani viccben Brezsnyev, aki megkérdezte, hogy elvtársak, mi ez a csattogás a Vörös téren?
Esznek, Brezsnyev elvtárs - szólt a válasz.
Esznek?
Igen, - pálcikával esznek…
A Kossuth téren is elférnek pármillióan, mint tudjuk…


:O))))