A pártállam utolsó éveiben volt közismert a vicc, hogy milyenek lesznek a zöldek a Bős-Nagymarosi tüntetés után – hát kékek-zöldek, mondta a vicc, hehehe…De végül is nem lettek se kékek se zöldek, csak aztán budapesti széplelkek, akik szerint az áram a konnektorban terem, meg a kissé túlpörgött, lázban égő aktivisták az ökoboszi vezényletével kihajigáltak az ablakon párezer milliárdot.
Aztán elkezdték a környezetet dízel-üzemű szivattyúkkal megmenteni, körülbelül mintha valaki a fürdőkádat stampedlis poharakkal akarná feltölteni, hogy legyen hol úsztatnia kedvenc libáját, merthogy a Dunában már nemigen lehetett – a libának állandóan leért a lúdtalpa a folyó fenekére…
És volt még egy-két attrakciójuk a magyarországi zöldeknek, melyekkel sikeresen kivívták maguknak a közutálatot, legfőképpen agresszív nagyképűségükkel és életidegen elképzeléseikkel.
Pedig hát volna itt mit környezetvédeni, de errefelé még a legjobb ötletek is dugába dőlnek a kivitelezés színvonala, vagy a túlbuzgóság miatt.
Itt van ez a dohányzás elleni küzdelem is, ugye. (Nem dohányzom...)
Ha egy útra kitesznek egy táblát, hogy a sebesség felső határa mondjuk negyven kilométer, akkor azt a gépkocsivezetők iparkodnak legalább nagyjából betartani.
De ha ugyanezen a helyen egy húsz kilométeres korlátozást rendelnek el, akkor a tábla láttán a vezető csendes „anyád járjon hússzal a lánctalpain!” kívánsággal odalép, merthogy egy normális kocsival jóformán csak hátramenetben lehet hússzal közlekedni.
Az állampolgár általában így van ezzel akkor is, amikor arról hall, hogy egy mindenféle környezetvédelmi előírásnak megfelelő gumiabroncs-gyár felépítésének megakadályozásával emberek ezreitől vették el az amúgy igen szűkös munkalehetőséget, vagy amikor egy zárt technológiájú akkumulátor-feldolgozó üzem felépítésének megakadályozásával okoznak kárt az országnak.
Nincs elragadtatva a környezetvédelem ilyen formájától és ez nemigen növeli a hajlandóságát arra, hogy kedvelje, ha lezöldezik - válogassuk meg már, ugye, hogy kikkel cseresznyézünk egy biomasszából…
Mindenesetre most már van az ilyen típusú aszfalt-zöldeknek pártja, errefelé például egy kedves, a bálnák megmentésével foglalatoskodó hölgy képviseli a zöld elkötelezettséget, persze az se lenne baj, ha a Dunát szeretné olyanná tenni, hogy megéljen benne az mocsári alligátoron kívül más is, - mondjuk tőlem akár bálna is jöhet…
Szóval sok baj van itt a környezetvédelemmel, valahogy mindenki imád a nagy projectek ügyében hiperelkötelezetten állást foglalni, oszt a nyaralójából hazafelé tartva azért kihajigálja az árokpartra a szemeteszsákot, merthogy ha kiteszi a kukát, akkor ellopják – a szemét nélkül természetesen, haza meg már csak nem furikázza.
Most azonban olyasmi történt, ami eddig azért még nem volt jellemző – úgy tűnik, kis hazánk elbarmosodása megállíthatatlanul halad előre.
Szikszón félholtra vertek otthonában egy környezetvédelmi aktivistát, mert a terve az volt, hogy nyilvánosság elé tárja a gazdasági visszásságokat Szikszó nagyvállalatainak ügyében, ezekre állítólag bizonyítékai is vannak.
Az ügyben már többször nyilatkozott, és értesítette az illetékes szakhatóságokat is.
Nem az első eset, hogy a most 63 éves férfit atrocitások érték a közérdek melletti elkötelezettsége miatt, volt már, hogy lemosták az autóját környezetbarát kromofággal, de olyan is megtörtént, hogy belőttek az ablakán, így akarván felhívni a figyelmét az ólommérgezés veszélyeire.
Na, ez az igazi környezetszennyezés, ezek a közállapotok.
Nem akarnék itt poénkodni Pintér kéthetes rendteremtési ígéretén, meg azon sem, hogy igen gazdag nagyvállakozó cigányok lakhatnak arrafelé, egyszerűen szomorúan kell konstatálnom, hogy a demokrácia lábbaltiprása minden szinten ezerrel folyik.
Mint tudjuk, fejtől büdösödik a láb – és ne mondja senki, hogy nincs korreláció az állami agresszívitás és a magánéletben eluralkodott agresszió között – hogy az erő és győzelem legújabb kultuszáról ne is beszéljünk.
Itt lenne az ideje egy élhető, nyugodt ország megteremtésének, de ha lehet, ne az legyen a megoldás, hogy mindenkit agyonverünk, merthogy akkor aztán tényleg csend van.
És ilyen esetekben kellene pénzt, erőt, eszközt nem sajnálva felderíteni a tetteseket és felbujtóikat, megbízóikat, mert igencsak közel kerültünk mindenféle kokainbárók banánköztársaságához, már ha ebben a kontextusban a köztársaság szó még leírható…
Kíváncsi vagyok fog-e a Gárda masírozni, nekik a környezetvédelem úgyis szívügyük, mint a parlagfű elleni harcuk óta tudjuk, és miután ma száz újabb gárdistát és húsz csendőrt avattak törvénytisztelő módon, lenne akinek talpa alatt döngjön a föld Szikszón...…
Az áldozatot egyébként Kaposi Zoltánnak hívják, ő a szikszói Környezetvédelmi Egyesület elnöke.
Bár ez neki valószínűleg nem sokat jelent, de megemelem a nemlétező kalapom előtte, gyors gyógyulást és bátorságot kívánok neki, azok, akik őt bántották, minden magyar embert, a magyar demokráciát bántották.
Tán velük kellene foglalkozni, nem a rokkantnyugdíjasokkal.
:O)))
