PROGRAMOK, PÁRTOK, POLITIKUSOK

Jópofa ez a kampány.
A világon ilyen sehol máshol nincs, ideje lenne felvenni a hungarikumok közé.

A liberális klubban Kunczéval beszélgetett Gyurcsány, ott azt fejtegette, hogy „kétfajta kampány van.
Az egyik a nemzetek nagy alapkérdéseiről szól. Ezt a kampányt úgy hívják elegánsan angolul, hogy politics-based.
Ez Európában már ritka. Mert nézzék meg a németeket vagy az osztrákokat: nagykoalíció van. 

A nemzet nagy kérdéseiben egyetértenek. Ott a kampány nem arról szól, hogy Kelet vagy Nyugat, nem arról, hogy legyen-e piacgazdaság vagy demokrácia, vagy sajtószabadság.
Mert ebben a nagy pártok egyetértenek, sőt a liberálisok és a zöldek is.
Ezért ott mindig az a kérdés, hogyan változtatunk egy picit az adórendszeren, családtámogatáson stb. Ezt meg úgy hívják, hogy policy-based.
Szakpolitikai kérdésekről vitatkozó kampányok. 

Nálunk nem tud ilyen lenni. Mert a demokratikus közepet elhagyta a Fidesz.
A magyar liberálisok, szociáldemokraták, szocialisták, polgári baloldaliak ott vannak a politikai centrum egyik oldalán, centrumban és balközépen.
De a Fidesz ezt elhagyta.
Ezért nekünk ennek a megerősítéséért kell a kampányt folytatnunk, ugyanakkor a választók jelentős része, amikor én Bulcsúról, Keletről, Kijevről, Paksról beszélek, ezt távolinak érzi magától.
Ezért egészséges kompromisszumot kell találni” – mondta Gyurcsány. 

Nos, szerintem nálunk egy harmadik fajta kampány van, mely nem szól semmi másról, csak gyűlöletről, porhintésről, erőszakról, hazudozásról – gyakorlatilag semmiféle olyan dologról, amely akárcsak kérdésfeltevés szintjén is elérné a választópolgárt, mert ami itt folyik, az a ferencvárosi B–közép kampánya, baseballütőkre és ordibálásra hangszerelve.
Hogy ide jutottunk, az elsősorban Orbán Viktor felelőssége, a sameszai nem tényezők, egytől-egyig becserélhető marionett-figurák.

Elment Mesterházy Attila Csornára, ahol a csőcselék ordibálása fogadta, negyed óra múltán - belátva a helyzet tarthatatlanságát - beült a kocsiba és továbbhajtott, odahagyva Csorna város hű fiait, hadd szórakoztassák egymást, hadd csinálják a cirkuszt maguknak.
Merthogy volt ott bohóc is, és az a bohóc nem Mesterházy volt, hanem egy beöltözött és vagy negyven civilruhás bohóc, akik ott ordítoztak artikulálatlanul, miközben a háttérben az őszödi beszéd szólt - egy nyugatias, demokratikus Magyarországról.
Na, addig álljunk féllábon és ne vegyünk levegőt, míg itt egy nyugatias társadalom lesz, nyugatias politikai kultúrával, ez itt a balkán, a Fidesz, és a Jobbik még ki sem bontakozott.

Épeszű országokban a választás programok versenyeztetése, és ott a programok nem csepűrágást, kardnyelés és lepényevést jelentenek, nem ingyenpörköltet és szavlejárt tészta osztását, hanem a pártok terveit, melyek mellé iparkodnak megszerezni a szükséges társadalmi támogatást.
Ott arról beszélnek, hogy milyen országot szeretnének, ennek érdekében a következő négy évben (nem negyven - négy évben…) mit szeretnének megvalósítani, és nem általában, hanem nagyonis konkrétan.

Volt ilyen errefelé is, én például határozottan emlékszem egy kis narancssárga könyvecskére, mely kiadása idejében a Fidesz-propagandában úgy funkcionált, mint Mao vörös könyvecskéje Kínában,  és melyet ma elővenni sem mernek, annyira ellentétesek a benne leírt tervek a bekövetkezett valósággal.
És volt olyan is, hogy a pártok listavezetői a közszolgálati televízió nyilvánossága előtt ütköztették nézeteiket, terveiket, a választó meg mazsolázgatott.
Ma a közszolgálati televízió nem foglalkozik ilyesmivel, a kormányfő és legesélyesebb kihívója nem ütközteti nézeteit, pedig most könnyebb a helyzet, hiszen Orbánnak nem kellene talán sámlira állnia a vita során, elég lenne, ha ágaskodik.

Aki idáig kételkedett abban, hogy a demokráciát meg akarja ölni Orbán, az most végignézheti az agóniáját, a tizenvalahány programnélküli párttal, a hatalom csalására hangolt választási rendszerrel, az értelmes vita helyetti szánalmas hőbörgésekkel.
És a melléfogásainkkal.
Mert azt ugyan meg lehet kérdezni, hogy miért nem biztosította a rendőrség tisztességesen a rendezvényt, de én azért mégis inkább azt kérdezném meg, hogy ha a csornai szocialisták és szövetségeseik nem tudták saját miniszterelnök-jelöltjük biztonságát garantálni, akkor miért hívták meg, miért hozták ilyen megalázó helyzetbe?
Aki még nem mozgott ilyen ellenséges tömeg közepén, az nem is értheti meg, hogy mennyire helyén kell lennie a kurázsijának annak, aki egy ilyen helyzetet kezelni akar.
Ilyen szempontból Mesterházy jól helytállt, le a kalappal, de egy ilyen szituáció csak akkor hozna politikai hasznot, ha agyon is verték volna, ezt pedig ki kívánhatná neki?

Amúgy meg csak veszíteni lehet egy ilyen helyzeten, mert a választó az erős mellé áll, a győzteshez szeret csatlakozni, hát akkor ezeket a feltételeket kell megteremtenünk.
Beleolvastam a négy évvel ezelőtt írt posztjaimba – itt találhatók, a blogarchívumban – elkeserítő, hogy a baloldal mennyire nem képes tanulni a múltból, újra és újra ugyanazokat a hibákat követi el.
Mondjuk Csornán úgysem lettek volna a baloldalnak túl nagy esélyei, a helyiérdekű Bronson ott mint a tök ultiban a tök ász mindent visz, de ez nem vigasz a szervezési kudarcra, remélem a területileg illetékes kampánymenedzser már le is mondott.

Hogy lehet az, hogy egy valamirevaló újság szerkesztője nem azt kérdezi meg minden Fideszes politikustól, hogy mik a konkrét terveik egy esetleges választási győzelem után, mit szeretnének kezdeni a magyar földekkel, erdőkkel, a faluval, hogyan kívánnak nyugdíjat adni az embereknek, hány százalék lesz a GDP arányos államadósság a paksi bővítés után, és így tovább, míg csak színt nem vallanak,?
Vagy már megint biankó felhatalmazást akarunk adni ezeknek a rablóknak?
Langyos kampányt nem érdemes csinálni, minden hétre, szinte minden napra kellene egy olyan esemény, mely ráirányítja a figyelmet a kormányváltók csapatára, hogy a nép velük foglalkozzon, az általuk felvetett problémákon törje a fejét, ne a Zuschlag féle patkányokkal kínlódjon, ne a Fidesz által odahajigált gumicsontokat rágja, hanem röhögjön rajtuk – vagy sírjon.

Lehetne például névadással egybekötött látogatást szervezni az ócsai Orbán Viktor lakóparkba.
Lehetne Schmitt Pál emlékestet szervezni, lehetne azeri baltavásárt rendezni, lehetne minden nap egy ügyben rendőrségi-ügyészségi feljelentést tenni és a feljelentések listáját körözni – ügy és tettes van rogyásig.
Lehetne Puskás Viktor nagyonkispályás focibajnokságot rendezni a Hősök terén: egy négyzetméteren a bohóc névtáblával a nyakában műfüvön dekázgathatna…
Lehetne idegenvezetéssel (Ez a Mészáros Lőrincé – ez Orbáné, ez a Méltóságos Asszonyé, a stadiont meg te adtad neki…) egybekötött buszkirándulásokat szervezni Felcsútra, kolbászkóstolóval és pálinkaivással egybekötve – egy kolbászból font kerítést nem túl bonyolult kivitelezni, egy busz – egy kerítés-elem…

Ötlet éppen lenne, az a lényeg, hogy a nép mosolyogjon, mert éppen elege van ma már mindenkinek a görcsberándult gyomrokból és ökölbeszorított lelkekből.
Azt mondják, egy bolond százat csinál, jó lenne, ha egy elmebeteg nem tenné végérvényesen elmebeteggé az egész országot…
Jó lenne ütős és hatékony kampányt csinálni.
Még nem késő.

:O)))

KAMUKAMPÁNY

Hát, látott ez az ország már komolyabb kampányt is, igaz, akkor voltak a pártok rendelkezésére álló médiafelületek, most meg nincsenek, mert minden médium egyetlen enyves kézben van.
Így aztán a Fideszbe botlik mindenfelé az ember, ami eléggé vicces, de remélem – egyúttal kontraproduktív is lesz.

Mostanában mindenfelé a Fidesz jelöltje mosolyog lefelé a plakátokról. Ha valamelyik ellenzéki jelölt meg szeretné ismertetni magát a választóival, akkor annak legjobb módja, ha egész nap az utcán sétál és mindenkinek bemutatkozik.

Habár Egerben Szalóczi Géza, az Összefogás jelöltje talált egy ennél sokkal jobb módszert: létrára mászott a nyílt utcán és annak tetejéről reklámozta magát - leckét adva a baloldal tömegkommunikációs szakembereinek kreativitásból.
Nem mindenkinek van ilyen szerencséje, meg aztán van, aki szédülne a létra tetején.

Horn Gyula volt belügyminiszterének, az SZDSZ volt elnökének egy a szerencséje – az előző ciklusokban betöltött politikai szerepéből kifolyólag őt a Fidesz népszerűsíti, mint a kudarcok emberét.
Kiadványukra még van pofájuk rá is írni, hogy készült a Fidesz megbízásából, de persze felelős kiadót nemigen lehet fellelni rajta, - ugyan, kinek hiányozna az, hogy esetleg bíróság elé citálják?
Merthogy hogy valaki egy A5-ös lapon négy állításából négyben hazudjon, az azért a választópolgárok elképesztő lebecsülése, - habár vannak olyan szakmai körök is, melyek szerint a választópolgárt egyszerűen nem lehet eléggé lebecsülni.
Fene tudja, a baloldaliakat szerintem hiba lebecsülni, de a jobboldaliakban azért nem vagyok ennyire biztos.
Kedves ismerősöm meséli, hogy jobboldali kolleganője két Viktorozás között megállapította, hogy minden megváltozott, mióta a politika helyes irányba fordult, - még telihold is gyakrabban van, mint régen, bárki ellenőrizheti…

Na, ezt a szórólapot vélhetőleg ennek az elvnek valamelyik képviselője készítette – olyan is.
Azt írja az ismeretlen szerző, hogy „Amikor Kuncze belügyminiszter volt, fényes nappal utcai robbantások és leszámolások történtek.”
Ez ugyan igaz, csak azt felejti el a szerző, hogy abban a pillanatban, amikor a Fidesz kormányra került, azonnal megszűntek az ilyen cselekmények.
Nem mindig sikerül ez ilyen parádésan, a legutóbbi választás után abszolvált fogadkozások dacára az utóbbi négy évben csak a statisztika javult, a közbiztonság nem.
Ha egy rablóvezért kineveznek bankelnöknek, akkor – ha javítani akarja a bűnügyi statisztikát - felhagy a betörésekkel és más műfajban kezd utazni, nem lesz már szüksége a legdurvább, erőszakos módszerekre.

De az, hogy Orbán hatalomrakerüléséhez hozzájárult az instabil közbiztonsági helyzet, abban sok igazság van, márpedig ha nincs ilyen, hát előállíthatja ezt bárki, akinek ehhez érdeke fűződik.

Elég felrobbantani Szájer alkotmányozó üres lakásának küszöbét, Torgyán kukáját, bedobni egy kézigránátot a Fidesz székház teraszára, már kész is a mű.
Ha ez segített a hatalomrajutásban, hát legközelebb, mikor szükségünk van rá, megismételhetjük bővített kiadásban, egy cuki kis puccskísérlet keretében gyújtogathatunk, randalíroztathatjuk a futballhuligánokat - lényeg az, hogy instabillá tegyük a közbiztonságot, az majd aztán húzza maga után a politikai instabilitást is.

Persze ezt, ha megbízható eredményt akarunk elérni, hát magunknak kell szervezni – ilyenkor aztán ahogy egy csettintésre elindul a balhé, egy másik csettintésre meg is áll, mint a vonat, Gaskó sztrájkja idején… 

A szórólapon a második állítás az, hogy Kuncze elnöksége idején a pártban egymást érték a korrupciós botrányok, ami egyszerűen nem igaz.
Nem kétséges, ahol állami pénzek vannak, ott korrupció is van, de ehhez egy pártelnöknek nem sok köze van, a katolikus egyházban is ott randalíroznak a pedofil papok – nem szólva a homoszexuálisokról - még ha a pápa a szebbik nemhez vonzódik, akkor is.
Mindenesetre Kuncze nem javasolta senkinek, hogy ne mi nyerjük a legtöbbet, pártja pedig semmivel nem volt korruptabb a magyar pártok átlagánál, sőt.

Azt is a szemére veti a szórólap, hogy a párt, mikor megszűnt, több mint ötszáz milliós adósságot hagyott hátra, ami azzal a megkötéssel igaz, hogy az adósság fedezetére rendelkezésre áll az annak többszörös értékét képviselő ingatlanvagyon, melynek értékesítéséhez, mikor vevő lett volna egyes elemeire, az állami tulajdonú bank valamilyen rejtelmes oknál fogva nem járult hozzá.
Így most az államnak ingatlanban áll a vagyona, viszont a Fidesznek van egy szépen felfújható lufija, arra pingálja a hazugságait, de ennek az árát is veled fizettetik meg.

A legviccesebb vád viszont az, hogy volt egy ingatlanfejlesztés, mely a pénzügyi világválság alatt bedőlt, miután a finanszírozó bank leállította a megítélt kölcsön folyósítását.
Itt volt Kuncze felügyelőbizottsági elnök, akinek feladata a gazdálkodás törvényességének,a számviteli fegyelem betartásának ellenőrzése volt, így őt vádolni azzal, hogy a cég adósságot hagyott hátra olyan, mintha a gyilkosság áldozatának halálát megállapító halottkémet tennék felelőssé az elhunyt haláláért.
A szórólap összegzésül megállapítja: Ugyanazt csinálná, amit eddig! Ne szavazzunk rá!
Hát ne szavazzanak, nekünk tökéletesen elég, ha a normálisan gondolkodó, értelmes emberek szavaznak rá, a debilek meg szavazzanak a Fideszre.

Kuncze az egyik legtisztességesebb politikus, okos és igennagyon idegesítheti a Fidesz suttyóit.
Mindenesetre remélhetőleg ugyanazt csinálja, amit eddig - tiszta kézzel, tisztességesen képviseli majd a magyar választók érdekeit.
Ez a kampány meg nem kampány, ez a demokrácia megcsúfolása, csak az a szörnyű, hogy rengeteg magyar értelmiségi asszisztál hozzá, eladva öt fillérért darabonként a gerinccsigolyáit.
A puccsista maffiózókon persze nem csodálkozik az ember – ők legalább nem alamizsnáért csibészek…

:O)))

BOHÓCKODÁS

Persze jópofa az a bohóc a plakáton, tulajdonképpen kedves figura, nagy kár, hogy a baloldali szavazók szinte kivétel nélkül a mi álruhás királyunkkal, I. Enyveskezű Viktorral azonosítják.
De azért valahol szánalmas is, hogy Magyarország legfontosabb közjogi aktusát, az országgyűlési képviselők választását ez a figura szimbolizálja, szerte az országban.
A bohóc, aki ott áll az elmúlt évek kormányfői között, a legnagyobb ellenzéki párt elnökének és némelyik plakáton egy bűnügy vádlottjának társaságában.
A bohóc, aki ma megszemélyesítve is megjelent és megtámadta az ellenzéki összefogás egyik vezetőjét, Magyarország korábbi miniszterelnökét.

Nagy barátja vagyok a szellemességnek, a humornak, én is vallom, hogy akinek nincs humorérzéke, az mindenre képes, de be kell, hogy valljam, ebben a bohócban nem látok tréfát, ebben a bohócban én a választópolgár mélységes lenézését és valami végtelen kisszerűséget látok.
Ez a figura azt üzeni a választónak, hogy komám, veled nem érdemes érdemi kérdésekről beszélgetni, neked elég annyit odalökni, mint a hároméves óvodás gyerekednek, heherésszél rajta és szavazz ránk, majd mi gondolkodunk helyetted!
A színvonal hozzávetőleg az, mintha a baloldal egy olyan, háttal terpeszben álló focistával szerkesztené egy plakátra a Fidesz vezetőit, akinek lába között – sejtetve a rögzítési pontot – egy madzagon focilabda függ, a mezén pedig a Felcsút felirat látható, kezében pedig egy azeri balta.

Más kérdés, hogy az ellenzék plakátjainak kiragasztására felület sem lenne, mint ahogy más médiafelület sem áll a rendelkezésükre.
Ennek oka pedig a baloldal hülyeségig menő idealizmusa, vélt tisztessége, merthogy nyolc év kormányzati pozíció után, amikor már a kormányzásuk alatt is jelentős médiafölényre tett szert ellenzékük, még mindig nem tettek semmit a kiegyensúlyozott tájékoztatás megteremtése érdekében.
Ez több mint bűn, ez a bambaság és a jóhiszeműségnek álcázott butaság minősített esete, ez egyenes út a pusztulásba.

Annak idején, mikor a jobboldal naponta sírt egy lavórnyi könnyet a baloldali médiafölény miatt, Horn Gyula kisegítette anyagilag az éppen dögrováson levő jobboldali írott sajtót, Orbán meg első ciklusa idején évtizedekre előre kistafírozta a Heti Választ.
A  jobboldalhoz köthető üzletemberek pedig azzal is kifejezték hálájukat, hogy befektettek a jobboldali médiába, lett Hírtévé, lett Lánchíd Rádió, lett mindenféle egyházi adó, de baloldali, vagy liberális értékeket propagáló médiumok nem születtek.
Az ATV egyházi tulajdonosi háttérrel rendelkező televízió, a Klubrádió egy igencsak korlátozott hozzáférésű rádió, mely most jó üzletet kötött: közösségi frekvenciát kapott és elvesztett félmillió hallgatót – az összes hallgatója egynegyedét.
Természetesen a kampány kellős közepén, és ehhez tegyük még hozzá azokat, akik egy darabig tanácstalanul tekergetik majd rádiójuk hangológombját, mert keresgélik megszokott adójukat, de nem találják, és mire megtalálják, már csak egy ismerős hangot hallanak: Magyarország jobban teljesít!

Az internetről meg csak annyit, hogy hasonlítsuk össze az index vagy a kurucinfo hatékonyságát a Kapcsolat portál hatékonyságával, látogatottságával.
Viszont nézegethetjük a bohócot úton-útfélen, ő fog mosolyogni rád rádióból-televízióból, plakátról, szórólapról, a nyomtatott sajtóból, te meg hallgathatod a szomszédasszonytól, hogy ha az ellenzék hatalomra kerül, akkor azonnal elveszi a rezsicsökkentést és mindennek felemeli az árát.

Azért fájdalmas ez, mert a pártoknak vannak médiaszakembereik - az ellenzéknek is - akiknek ismerniük kellene a tömegkommunikáció helyét, szerepét, feladatát, módszereit, de úgy tűnik, nem állnak feladatuk magaslatán.
Pedig aki a politika környékén ténfereg, mindenki tudja, hogy a média kinőtte magát negyedik hatalmi ággá, és ehhez mérten kellene foglalkozni vele.
Ha valaki nem hiszi, akkor tanulmányozza kicsit Orbán hatalmi gépezetét, mely parádésan működik, mígcsak egyszer a nép ki nem ereszti egy kicsinyke kis lyukon működtetői vérét, de az még odébb van, és ne kívánjuk, hogy bekövetkezzen.
A törvényhozó hatalom a kétharmaddal az övé, a végrehajtó hatalom – a kormány és az államigazgatás – az övé, a bírói hatalom – igaz informálisan – nagyrészt az övé, és övé a média is.
Az első három elintézi a piszkos munkát, a negyedik meg elhallgatja és bekeni az ellenfeleket sárral, igen hatékonyan.

Merthogy magyarember nem a szemének hisz, mégcsak nem is a pénztárcájának, hanem a médiának, az alapállás az, hogy amit a tévében mutatnak, az igaz.
Meg mondták a rádióban is, esetleg megírta az újság is, mert a sajtónak még ma is hatalmas a tekintélye és minél iskolázatlanabb magyarember, annál jobban hisz a tekintélyeknek, legyen az bármi vagy bárki is, mindenkinek, aki elég távol áll tőle ahhoz, hogy misztifikálni tudja.
Ez ellen lehet harcolni, de a harc rohadt fárasztó, meg kellene hozzá kis szervezési tevékenység is, meg átgondolt terv, módszerek és aktivisták, pénz és energia.
Ez utóbbi kettő szoros összefüggésben van egymással, a befektetett pénznek és energiának az összege állandó kellene, hogy legyen, ha kevesebb a pénz, több energiát kell befektetni és viszont.

De hogy eddig még senkinek nem jutott eszébe nyomtatni egy-kétezer fekete, öntapadós matricát A/4 méretben, Orbán Viktor nevével, azon azért csodálkozom, hiszen a gerillamarketing sem lenne, szabad, hogy ismeretlen legyen azoknak, akik egy kampányt irányítanak.
Persze lehet finomkodni, meg két ujjunk közé csippenteni a témát, mint rosszlány a liliomszálat, de az ellenfél csapatokat mozgósított és harcot hirdetett, márpedig a harcmezőn virágot szedni meglehetősen kockázatos…

Szóval tenni kéne még egy-két dolgot, különben a bohóc győzni fog, és akkor nem sok okunk lesz a nevetgélésre, legfeljebb rajtunk fog röhögni mindenki, mert a kárörvendés szintén szép magyar szokás.
Senki sem szeretne azok közé tartozni, akiknek a fejére borítják az ürülékes vödröt, mindenki inkább a másik tábort gyarapítaná szívesebben, mi meg majd sajnáljuk magunkat és keressük a felelősöket - másokban.
Magunkban kellene keresnünk, véleményem szerint…

:O)))

PÁRBESZÉDTŐL PERBESZÉDIG

Ez lenne a kívánatos menetrend, ugyanis a kókler már megint hányja kifelé az ablakon a pénzt, természetesen odafigyelve azért a speciális érdekekre is.
A Nolblog híre szerint elképzelhető, hogy még a választások előtt konzultálni kíván Vezérünk az ő népével, - másfél milliárd már el is van különítve a költségvetésben erre a célra - merthogy nincsen annak párja, mint amikor a nép a két választás között elmondhatja a véleményét azoknak, akiktől sorsa függ.

Ez egyúttal egy „jó alkalom arra is, hogy megtiszteljük a nyugdíjasokat, a nőket vagy éppen a gazdákat azzal, hogy jelezzük: az ő véleményük fontos a számunkra” – fogalmazott NyitraI Zsolt a Fidesz tömegkapcsolatokért felkelős igazgatója.

Hát, nem is tudom...
Egyrészt a franc megette, ha ezt külön jelezni kell.
Másrészt meg, szerintem ők vannak megtisztelve azzal, ha valaki még szóba áll velük az elmúlt évek elképesztő történései után, de hát ők meg vannak győződve arról, hogy a népesség rajtuk kívül eső részének hiányzik a homloklebenye, ezért mindent megtehetnek ezzel a sok baromarcúval, amit csak akarnak.

Jók ezek a konzultációk, hiszen oly sikeresen lehet manipulálni velük a népet, csak jó kérdéseket kell feltenni az ügyesen kiválasztott célcsoportnak.
Most például állítólag a kismamákat fogják megkonzultálni.
Várhatóan értelmes kérdéseket feltéve, például, hogy akar-e a kedves kismama és a majdan megszülető aranyos csöppség, jövőnk záloga aranyozott cumikát nekije abba a csöpp kis szájába, hogy egyemmeg, vagy inkább tegyük ki a hóra, mínusz tizenhétben, mint azt a szocialisták és a gaz Gyurcsány szándékozik tenni velük, ha valami fatális félreértés és a tuggyukkik ármánykodása folytán megnyernék a választásokat?
A válaszokat kubatov@lista.hu címre lehet majd elküldeni, ahol feldolgozzák, majd a felszeletelt kérdőíveket Csányi teheneinek etetésére használják.
Ez a megfelelő eljárás egyébként is, így lehet egyetlen A4-es lappal megetetni egyszerre egy kismamát meg egy tehenet is, aztán már csak apróbb simítások vannak hátra, úgymint minden létező felületen hirdetni a demokratizmus eme szép példáját, meg a nyomdai munkálatok ellenértékének megfelelő hányadát magunkévá tenni…

Az eljárás a legkényesebb ízlést is kielégíti, emellett eléggé demagóg is ahhoz, hogy még a baloldali véleményformálók egy része is ájultan csodálja ellenfelei viruló demokratizmusát.
Mindemellett a remek módszer segítségével az adózók pénzéből folytathat választási propagandát a kormányon levő párt, pontosabban a miniszterelnök, hiszen más célja ezeknek a konzultációknak úgy sincs, csak a szemfényvesztés, meg a parasztvakítás.
Legjobb példa erre az Alaptörvény ügyében tartott konzultáció, melynek során a nyolcmillió megszólított polgárból egymillióan konzultáltak a kormánnyal, ők egyébként a komcsik azonnali falhozállításával is egyetértenének, ötszázezren pedig egyenesen követelik Orbán - az élő Isten - szentté avatását.

A konzultációnak nevezett porhintés során feltett kérdések irányítottak, kellemetlen vagy valós kérdések felvetésére pedig ne is számítsunk.
Pedig lenne miről beszélgetni.
Például meg lehetne kérdezni azt, hogy ha egy Székelyudvarhelyen lakó, életvitelszerűen Romániában élő magyar állampolgár szavazhat levélben, akkor egy, a skóciai Ullapoolban dolgozó és életvitelszerűen, szabályosan ott tartózkodó magyar állampolgár miért nem teheti ezt meg?
Vagy meg lehetne kérdezni azt is, hogy egyetértünk e azzal, hogy a magyar kormány földeket vásároljon Románia területén, hogy aztán abba majd határontúli testvéreink pityókát vagy bukfencet vessenek, mi meg véget vessünk a trianoni átoknak?

Esetleg lehetne érdeklődni az iránt is, hogy a kormány stadionokra, vagy az éhező gyermekek étkeztetésére költsön a rendelkezésére álló forrásokból?
Érdemes lenne arról is konzultálni, hogy ésszerű-e már megint amnesztiát adni azoknak, akik illegális pénzeszközökkel rendelkeznek, szabad-e legalizálni a fideszes holdudvar bűncselekményekkel szerzett pénzeit, vagy kíméletlenül és kegyetlenül üldözni kell a bűnt?
Értelmes lenne arról is érdeklődni, hogy felelősségre kell-e vonni azokat, akik megakadályozták a Mercedesénél nagyobb sukorói beruházást, vagy a sávolyi motorversenypálya megépítését?
Netán tán arról is lehetne vitatkozni, hogy az állami földek bérbeadása körüli botrányok felelőseit és kedvezményezettjeit felelősségre kellene-e vonni, vagy hadd fussanak, meg arról is el lehetne beszélgetni, hogy a labdarúgást kell támogatni, vagy a rendőrséget?

Az is kérdés lehet, hogy helyes-e, ha a tömegek előtt becsaptuk az egyetemek kapuit, hogy helyes-e, hogy büntetett előéletű gyilkosok ugrabugrálnak a Fidesz székházának önkéntes őreiként, és hogy mennyire ésszerű a „magyar csapat” név politikai célokból történő lenyúlása?
és érdekes kérdés lenne az is, hogy kell-e nekünk az 1944-es német megszállás tiszteletére emlékművet állítani?

Szóval, volna miről konzultálni, és remélem, hogy ezeket a kérdéseket legkésőbb a bírósági tárgyalásokon felteszik majd az érintetteknek.
Addig meg hasznosítsuk a kérdőíveket belátásunk szerint.
Van már olyan félkész kérdőív is, amelyet tekercsben árulnak, szép, narancssárga színben és Viktor képe van rajta.
Lehet vele konzultálni, a kérdést rá kell írni: Tudod Viktor, milyen itt az élet?

:O)))

TÍBOR A PENGE ÉLÉN...

Szanyi Tibor lesz a szocialisták kampányfőnöke az önkormányzati választások során.

Gratuláljunk neki, - a sok munka és a meglehetősen agresszív nyomulás, mellyel nagyobb rész kívánt hasítani magának a párt irányításából meghozta gyümölcsét -  elnökségi tag lett és most ő irányíthatja az eléggé megroggyant szervezet kampánymunkáját - tulajdonképpen az egész magyar baloldal gyakorlati politizálását a következő időszakban.

Nincs irigylésreméltó helyzetben, - nagyon nagy kockázatot vállal személyesen is a poszt elfoglalásával.

A párt szervezeti állapota sincs valami túl jó állapotban, a szocialisták támogatóinak  az a része, amelyik támogatásának alapfeltételeként a párt hatalmi pozícióját tekintette szétszéledt és már az új gazdát biztosítja töretlen hűségéről.
A vidéki önkormányzatok legutóbbi Fideszes einstandolása után a helyi szervezetek ellenzékbe szorultak és sok helyen a helyi vezetés egyes tagjainak gazdasági érdekei felülírták a politikai érdekeket, - lepaktáltak a Fidesszel és az én ízlésemnek túlzott pragmatizmussal kezdtek politizálni.
A civil szervezetekkel való kapcsolatok is elszürkültek, mivel azoknak céljaik megvalósításához támogatások szükségesek, - egy nyugdíjas klub még szegfűt sem tűzhet a kalapja mellé, ha az önkormányzat nem ad rá pénzt.
A helyi vállalkozó pedig félti rendelésállományát, telephelyét, a nyugalmát és eszében sincs kiváltani a hatalmon levők rosszallását.
A párttagság pedig elöregedett, és öreeg emberek hiába fognak ott állni minden utcasarkon meg a lépcsőházak kapuiban, a fiatalok megszólításához leginkább a fiataloknak lehetne esélyük,  ha lennének.
A pénz is hiányzik, ami a szórólapokhoz, a jelöltek helyi bemutatásához kell, pénz, melyen esetleg műsoridőt lehet venni a helyi televízióban, mert ha valaki arra számít, hogy akadálytalanul érvényesülhet majd a kiegyensúlyozott tájékoztatás köveetelménye, akkor az téved.
Pedig ott kell lenni a televíziókban országos és helyi szinten egyaránt, merthogy aki nincs képernyőn -  az nincs.
Aztán - szerintem - hiányzik egy szakmailag felkészült professzionális PR csapat, mert ha arra számítunk, hogy Marinéni elvtársnő önálló gondolataival el tudja kápráztatni a választópolgárokat, akkor rettenetesen nagyot tévedünk.
Marinéninek egyelőre arra lenne szüksége, hogy végre valaki közérthetően magyarázza el már neki, hogy mi is pártja álláspontja az olyan érdekes kérdésekkel kapcsolaban, mint a jegybank önállósága és ez hogyan van összefüggésben a jegybank elnökének csillagászati fizetésével, melyet egyébként azok állapítottak meg, akik most legjobban ágálnak ellene.
Esetleg azt is elmagyarázhatná valaki Marinéninek, hogy akkor most sunnyognunk kell vagy akár büszkék is lehetünk a magunk mögött hagyott nyolc év eredményeire, vagy hogy kinek köszönhetjük a hitelkamatok elszabadulását és hogy miért álságos és hazug a bankok mértéktelen megadóztatása.
Az sem könnyíti Szanyi helyzetét, hogy a pártvezetés sem egységes.
Hiába söpörték szőnyeg alá a problémákat a legutóbbi kongresszusokon, - ahogy a szólás mondja, a hamu alatt izzik a parázs.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy ezt a parazsat sokszor és sokféleképpen Szanyi is fújta, hodta rá a rőzsét is szorgalmasan és ez azért hagyhatott maradandó nyomokat aktuálisan érintett párttársaiban.
Aki az őszödi beszéd kiszivárogtatása óta is azt hiszi még, hogy a szocialista párt vezetésében az elkötelezettség úr a személyes szimpátiák és érdekek felett, az keresse fel tán gyógyszerészét.
A második vonal és a helyi nagyágyúk tekintetében se legyenek túlzott illúzióink, az ő viselkedési mintájuk is az őszödön felvázolt modellt követi.
Jelöltekkel is bajba leszünk, - most nem lenne szabad, csak kifogástalan erkölcsű, elkötelezett, személyükben társadalmi tiszteletet kiváltó jelölteket indítani, akik még nem koptak el a helyi torzsalkodásokban, a belháborúkban, akik új arcok, és ezzel nem okvetlenül fiatal arcokat mondtam.
Alkalmas e Szanyi egy ilyen küzdelem irányítására?
A képességeit nem vonom kétségbe, de nem tudom, hogy a habitusa meegfelel-e erre. - egyátalán, akármilyen vezetői pozícióra.
Itt ugyanis elsősorban együttműködésre lesz szükség.
Együttműködésre a stábbal, az elnökséggel, a párt különböző vezetőivel, véleményvezéreivel, a vidéki szervezetek vezetőivel, a tagsággal, emellett el kellene fogadnia a párt vezető testületeinek határozatait és annak érdekében munkálkodni, - azt sem tudom, hogy ezt elvárhatjuk e egyátalán tőle?
Mi lesz, ha neki kell megszervezni mondjuk Horváth Csaba kampányát?
Felül tud majd emelkedni önmagán?
És mi lesz, ha le kell ülnie a Táncsics Alapítvány vezetőjével?
Szót kell majd értenie a médiával, meg a párt gazdasági ügyeinek irányítóival, a külső beszállítókkal, a szimpatizánsokkal, az elérhető civil szervezetekkel.
És hát - lássuk be - a mi Tiborunk nem az együttműködési hajlandóságáról hiresült el, márpedig ebben a pozícióban nem kell ötpercenként megmondani a frankót meg a tutit, tudni kell hallgatni is; - mindenkit, akivel vitája támadhat mégse hívhat meg a választókerületébe lejátszani a meccset, ugye...
És nem lehet hőbörögni sem, ami pedig Szanyi legkedveltebb időtöltése, meg kell háromszor is gondolni, hogy mit mond, mert ebben a pozicióban nem lehet megúszni a dolgokat, - it már nem csak párttársai fújnak majd rá, hanem ettől lezdve nyugodtan odapingálhat a hasára egy célkeresztet -sokan fognak rá vadászni.
Szanyi komoly kihívással néz szembe, de ha már egyszer azt mondta a pozícióra, hogy "akarom!", akkor annak következményei lesznek, pozitív és negatív tekintetben egyaránt.
Szanyi most - tud róla, vagy nem - erre a munkára tette fel politikai jövőjét.
Ha sikerül neki országosan tisztes eredményt felmutatni és Budapestet megtartani, akkor nyertünk egy ígéretes politikust, ha kudarcot vall a párt, akkor az az ő személyes kudarca is lesz.
Közös érdekünk, hogy az első lehetőség váljon valóra, ehhez kell támogatást adnunk, és ha tud értelmes munkát adni, akkor segíteni neki.
Tudnia kell, hogy számíthat ránk.

:O)))