ELPAKSOLT LEHETŐSÉGEK

A magyar baloldal nevezetes arról, hogy ha nincs baja, hát csinál magának, ha az ellenfele beleesik egy politikai gödörbe, akkor gyorsan segít neki kimászni belőle, ahelyett, hogy a gödör szélén állva egy hólapáttal kupán veregetné, mikor talajszint fölé bukkan az az okos feje.

Egyébként is, már vagy ezer esetben felmerült bennem a gyanú, hogy a baloldal kommunikációs szakembereit a Fidesz delegálja, hiszen olyan sikeres akcióik voltak és vannak, hogy a Vezér megnyalhatja az össze ujját örömében, mikor bevetik a kommunikációs csodafegyvereiket.

Most például, egy szürke szombat délutánon, amikor a fél világ Orbán kormányának látványos és döngő pofáraeséséről és a Vezér teljes alkalmatlanságáról beszél, múlhatatlanul szükséges volt a szociknak kivágni a farbát, márminthogy ők aztán mától kezdve nem támogatják a paksi atomerőmű bővítését,

Mintha a munkagépek már felvonultak volna, mintha már a zsebünkben lenne a project finanszírozásához szükséges összeg, mintha ma ez aktuális lenne.

Nem az, de erről talán később.

Most csak kommunikációs szempontból vizsgáljuk a kérdést, nevezetesen, hogy amikor hosszú idő után a baloldal kezébe tudná kaparintani a közbeszéd tematizálását, akkor célszerű-e egy ügyibevaló gumicsontot dobni a Fidesz pitbulljai elé,.

Akik egyébként most éppen vért izzadva szenvednek, mert ekkora blamát megmagyarázni lehetetlen, új áldozatok tekintetében pedig olyan nyamvadtul állnak, hogy elő kellett kaparni a ládafiából már Juhász Ferencet.
Meg Fapál László ex-államtitkárt, akivel egyébként már próbálkoztak, de a látványos siker elmaradt.

Akivel ugyan semmire sem fognak menni, de arra talán jó lesz, hogy egy napra talán ne Orbán idiótaságáról meg az átlagpolgár - egyébként igen indokolt - félelmeiről szóljon a közbeszéd, hanem a jól bevált menetrend szerint egy szocialista politikust tudjanak meggyanúsítani korrupcióval, de legalább valami jó kis szaftos szabálytalansággal.

Ilyenkor egy valamire való kommunikációs szakember pontosan tudja, hogy a teendőket a kovácsmesterségből kell átemelni, nevezetesen addig üsd a témát, míg meleg, ne engedd ellenfeled kibújni a kommunikációs szorításból, újra és újra juttasd el üzeneted a választópolgárnak, vésd jól a fejébe, hogy az ellenfeled szakmailag, emberileg alkalmatlan.

Jelen esetben még talán azt is, hogy lépései megkérdőjelezik elmeállapota épségét, hogy mennyire kártékony az országra és az egyes emberekre, hogy mi lehet a következménye ennek a szerencsétlen lépésnek, hogy egyetlen okos ember sem támogathatja az Uniótól való eltávolodást.

Erről kell beszélnie minden egyes baloldali politikusnak, még ha az időjárásjelentésbe hívják is meg vendégként, egységesen, azonos kifejezéseket használva, mellőzve az egyéni brillírozásokat.

Erre itt van.

Paks.

Mikor az elvi döntést a szocialisták kormányzása alatt hozták tető alá, amitől rögvest alkalom is adódik arra, hogy a Fidesz egyébkén is gátlástalan kommunikátorai elkezdjék zengeni, hogy a szocialisták már megint összevissza beszélnek, az álláspontjaik az évszakokkal változnak, azt se tudják, mit akarnak.

Namármost ha eltekintünk attól, hogy a szocialisták besegítettek Orbánnak és érdemben vizsgáljuk a kérdést, akkor sem biztos, hogy ezt a kérdést most és ilyen formában kellett volna felvetni.

Egyrészt aki azt mondja, hogy meg tudja mondani, hogy milyen lesz az energetikai helyzet az esetleges bővítés üzembehelyezése idején, az hazudik.

Az viszont biztos, hogy a szénhidrogén-alapú energiatermelés egyre drágább lesz, a környezetszennyezési szempontokat figyelembevéve pedig a gáz vagy kőolajalapú áramtermelés kártékonysága sokszorosa az atomerőművek környezetszennyezésének.

Megemlítették a fukushimai atomerőmű esetét, mely természetesen gerjeszt bizonyos félelmet, de azt azért tudnunk kell, hogy több olyan tényező együttes bekövetkeztéről volt szó, melyek egybeesésének matematikai valószínűsége szinte a nullával volt egyenlő.

Természetesen nem kizárt ilyen esemény bekövetkezte sem, mint ahogy az sem, hogy Mesterházyt hazafelé motoroztában agyontapossa egy elefánt, mindössze a valószínűsége kisebb, mint hogy Orbán és Mesterházy összevesznek Puch Lászlóval azon, hogy ki mondja az ünnepi köszöntőt Gyurcsány miniszterelnöki beiktatásán.

Szóval ez egy eladható kijelentés ugyan, de azért inkább a zöld populizmus gyöngyszemeit szaporítja, mint a valós veszélyt ábrázolja.

Aztán, ugye, talán nem kellene mindjárt megvonni a támogatást, esetleg lehetne újabb megfontolásra ajánlani, netán-tán felvetni egy majdani népszavazás szükségességét.

Ez helyén is lenne, de nem éppen most, amikor az ellen éppen rogyadozik, a potenciális szövetséges meg sikítófrászt kap már a gondolatától is, hogy a szocik zöldebbek akarnak lenni náluk, akiknek tulajdonképpen a zöldségek legitimálják a létüket.

Ha valakivel együttműködésre törekszem, akkor nem keltem azt a látszatot, hogy ki akarom húzni a talpa alól az ideológiai alapot, hanem odafigyelek az érzékenységére.

Egyébként is, a szociktól az ember nem a kihajított macskák, a bálnák, és a téli szállásra vonuló vadlibák védelmét várja, hanem társadalmi érzékenységet, szolidaritást az elesettekkel, a szegényekkel, ebben kellene jeleskedni, nem pedig a bánáti bazsarózsa védelmében.

Ezekre a feladatokra van jelentkező bőven, mert a liba sajnos messze van, nehéz megsimogatni, a bánáti bazsarózsa nem beszél vissza, mígellenben a hajléktalanok jelentős része részeg és büdös, a nincstelenek lopnak és fákat vágnak ki a hegyoldalban, a munkanélküliek, rokkantak  panaszkodni sem mernek, azt sem lehet felderíteni, hogy hol és hogyan élnek.

Velük nehezebb, mint ahogy az átlag munkavállalóval is, akiket ma meg kellene győzni, hogy érdemesebb a jogaikért harcolni, mint jogfosztottan éhen veszni.

Strapás ügy, Fukushimáról és Csernobilról általában beszélni egyszerűbb, de ennyi erővel a krokodilok veszélyességéről is lehetne értekezni.

Szóval, mint ezt a nők kezeléséről szóló kézikönyv is írja, mindennek megvan a megfelelő helye és ideje, sem előbb, sem később nem érdemes szóbahozni bizonyos ötleteket, mert csak problémák származnak belőle.

Szóval nem kell minden jónak tűnő lapot azonnal megjátszani, a politika – többek között – a türelemről és az ütemérzékről, a szervezettségről és az előkészítettségről is szól, nem csak úgy durrbeleaközepibe, ahogy eszünkbe jut…

:O)))

TÖBBLET

Bármit is nyilatkoznak, írnak, gondolnak Gyurcsány pártbeli ellenfelei, a Demokratikus Koalíció minőségi többletet adott a baloldalnak.
Többletet, mert olyan szervezeti formát kínált fel, amely bár nem titkolja baloldali identitását, de közvetlenül nem a Szocialista Párthoz kötődik, hanem annak csak egyik platformjához, melynek neve – lássunk csodát – szintúgy Demokratikus Koalíció Platform.

Nem lényegtelen ez a finom disztinkció, nagyon sok szimpatizáns számára fontos.

Sokan nem tudják ugyanis felvállalni a Szocialista Pártot, sokan nem tudnak felvállalni egyetlen pártot sem, de azért szeretnének egy baloldali közösség tagjai lenni, tenni azért, hogy ez egy normális ország legyen, melyben érvényre jutnak olyan rokonszenves baloldali értékek, mint a gyengékkel és elesettekkel, a szegényekkel vállalt szolidaritás, a gyermekek esélyegyenlősége, a jövedelmek igazságos elosztása, a munkavállalók védelme.

A mai magyar társadalom tagjai csalódtak a pártokban, csalódtak az egész politikai felépítményben, és hogy csalódásukból mennyit lehet homályos illúziók, mennyit a Fidesz nyolc-kilenc éve folyamatos destruktív propagandája és mennyit a politikai osztály kapzsi és tehetségtelen politikájának, politikusainak rovására írni, azt csak az isten tudja.

De ettől a tény még tény marad, ha politikáról esik szó, akkor Józsi legyint egyet – mind egykutya, mondja és elégedetten hátradől a székben, meghúzza a söröspoharat és aléltan bámulja magát, hogy mekkora bölcsességek is tudnak kijönni őbelőle.

A csalódás oka túlzott várakozásokhoz is kapcsolódik.

A rendszerváltás idején az emberek többsége azt hitte, hogy annak lényege abban áll, hogy nem sok idő elteltével – és ezt években gondolták maximum – úgy fogunk élni, mint a németek, hiszen minden bajunk okozói a gaz komcsik, akik havonta egyszer a taggyűléseiken megbeszélik, hogy miként zsigereljék ki a népet.

Aztán teltek-múltak az évek, az emberek egy része lapátra került, a többi meg már nem pofázott, merthogy az új gazda kirakta az első öt nagypofájút, mint Frédi a kardfogú tigrist a barlang elé, és magyarember ért a szóból, hát még a seggberugásból.
Kellett viszont neki valakit keresni, akin kitöltheti bosszúját és erre nagyon megfeleltek a politikusok, akik közé rengeteg mocsok került a felkavart társadalom aljáról, a húsosfazék körüli tolongás pedig igencsak gusztustalan volt.
Persze azért itt is voltak ügyesebbek, akik meg tudták őrizni pozitív imázsukat, pedig hát az államtól a pártjuknakjuttatott és abból lenyúlt pénzből vásárolták meg a családi – nem is akármilyen – egzisztenciát…
Sokat tett a politikai osztály lejáratásáért a Fidesz is, - majd egy évtizede folytatja destruktív propagandakampányát, melyet ugyan az ellenfélre hegyez ki, de az – nem a saját ügyességéből bár, hanem a helyzetből adódóan magával rántja a Fideszt is, amelyet aztán alátámasztanak a Lézer Jani és társai telhetetlen mohóságáról szóló híradások is.
Sokat tettek a pártpolitikusok maguk is, akik közül sokan nem voltak tisztességesek, de még többen képtelenek voltak megfogadni Kósáné Kovács Magda örökbecsű mondatát: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.

Magyarember gyárilag rohadtul irigy, és el nem tud képzelni olyan dolgot, amit egy politikusról ne hinne el, - csak belegondol, hogy ő mit tenne a politikus helyében és máris kész az ítélet, ami minimálisan is kötél, de még jobb a felnégyelés…

A tények pedig az egyszerű választót nem nagyon érdeklik, így az az egyszerű igazság sem, hogy a politikusok között azért akadnak tisztességes emberek is, nem csak mutyihuszárok.

Mindenesetre a helyzet ma az, hogy sokan, ha pártról hallanak, akkor azonnal vörös foltok jelennek meg rajtuk, néhányan öklendezni kezdenek és rosszul lesznek.

Pedig - ahogy Minarik Ede klasszikus mondata szól: kell egy csapat.

Amelyikhez tartozni jó, amelyikért dolgozni érdemes, és amelyik a mienk.

Sokan baloldalról ezt a csapatot az LM P-ben vélték egy ideig megtalálni, aztán elég hamar kiderült, hogy ez a csapat sem az a csapat, melyet keresnek, merthogy már a neve is hazudik.

Nem véletlen a Demokratikus Charta és a Demokratikus Koalíció sikere, talán ezek a formációk otthont adhatnak a kiábrándult, de a baloldali értékeket fel nem adó embereknek, és módot adhatnak nekik arra, hogy hirdetett elveiket nem felrúgva együtt menetelhessenek egy megújult MSZP-vel.
Nem kis dolog ez a mai ínséges időkben, amikor a halogatás és a defenzív politizálás egyenlő az MSZP pusztulásával, és egyetlen baloldalit sem vígasztal az a tudat, hogy ebben a ciklusban rendben van Puch és társai egzisztenciális helyzete…

Gyurcsány nagy találmánya, hogy a platformot hozzádrótozta a civil támogatókhoz.

Szanyi és társai pedig tévednek, mikor a pártot zárt vitaklubbá vagy új élcsapattá akarják tenni, - ezt a meccset a magyar baloldal már többször lejátszotta, és ez az élcsapatosdi eddig még soha nem jött be.

Ezért is kell a párt élére Gyurcsány, - ő nem csak az alcsuti kocsma léptékében tudja értelmezni a világot, nélküle nemsokára a szocialisták úgy csodálkoznának, hogy hova jutottak, mint a libacsapat, amelyik Angliába indult és a tepsiben kötött ki.

Viszont a Demokratikus Koalíció Platformjának nem párttag támogatóit meg is kellene becsülni, igénybe kellene venni a segítségüket.

Esetleg azokat, akik nem idegenkednek, az ötlettől fel lehetne kérni arra is, hogy lépjenek be a pártba.

A Szocialista Párt sorsa a párt tagságának körében dől el, a párt irányvonaláért folytatott politikai harc terepe a párt szervezetei lesznek.

De ha ez valamilyen oknál fogva nem lenne kívánatos, akkor sem lenne szabad elengedni a kezüket,  - aki ilyen időkben kiáll a baloldal és a demokrácia mellett, az a mi emberünk, meg kell becsülni azzal, hogy komolyan vesszük őszinte segítségnyújtási szándékait.

Ínséges időkben kevés a barát, - meg kell becsülni őket…


:O))))

TÍBOR A PENGE ÉLÉN...

Szanyi Tibor lesz a szocialisták kampányfőnöke az önkormányzati választások során.

Gratuláljunk neki, - a sok munka és a meglehetősen agresszív nyomulás, mellyel nagyobb rész kívánt hasítani magának a párt irányításából meghozta gyümölcsét -  elnökségi tag lett és most ő irányíthatja az eléggé megroggyant szervezet kampánymunkáját - tulajdonképpen az egész magyar baloldal gyakorlati politizálását a következő időszakban.

Nincs irigylésreméltó helyzetben, - nagyon nagy kockázatot vállal személyesen is a poszt elfoglalásával.

A párt szervezeti állapota sincs valami túl jó állapotban, a szocialisták támogatóinak  az a része, amelyik támogatásának alapfeltételeként a párt hatalmi pozícióját tekintette szétszéledt és már az új gazdát biztosítja töretlen hűségéről.
A vidéki önkormányzatok legutóbbi Fideszes einstandolása után a helyi szervezetek ellenzékbe szorultak és sok helyen a helyi vezetés egyes tagjainak gazdasági érdekei felülírták a politikai érdekeket, - lepaktáltak a Fidesszel és az én ízlésemnek túlzott pragmatizmussal kezdtek politizálni.
A civil szervezetekkel való kapcsolatok is elszürkültek, mivel azoknak céljaik megvalósításához támogatások szükségesek, - egy nyugdíjas klub még szegfűt sem tűzhet a kalapja mellé, ha az önkormányzat nem ad rá pénzt.
A helyi vállalkozó pedig félti rendelésállományát, telephelyét, a nyugalmát és eszében sincs kiváltani a hatalmon levők rosszallását.
A párttagság pedig elöregedett, és öreeg emberek hiába fognak ott állni minden utcasarkon meg a lépcsőházak kapuiban, a fiatalok megszólításához leginkább a fiataloknak lehetne esélyük,  ha lennének.
A pénz is hiányzik, ami a szórólapokhoz, a jelöltek helyi bemutatásához kell, pénz, melyen esetleg műsoridőt lehet venni a helyi televízióban, mert ha valaki arra számít, hogy akadálytalanul érvényesülhet majd a kiegyensúlyozott tájékoztatás köveetelménye, akkor az téved.
Pedig ott kell lenni a televíziókban országos és helyi szinten egyaránt, merthogy aki nincs képernyőn -  az nincs.
Aztán - szerintem - hiányzik egy szakmailag felkészült professzionális PR csapat, mert ha arra számítunk, hogy Marinéni elvtársnő önálló gondolataival el tudja kápráztatni a választópolgárokat, akkor rettenetesen nagyot tévedünk.
Marinéninek egyelőre arra lenne szüksége, hogy végre valaki közérthetően magyarázza el már neki, hogy mi is pártja álláspontja az olyan érdekes kérdésekkel kapcsolaban, mint a jegybank önállósága és ez hogyan van összefüggésben a jegybank elnökének csillagászati fizetésével, melyet egyébként azok állapítottak meg, akik most legjobban ágálnak ellene.
Esetleg azt is elmagyarázhatná valaki Marinéninek, hogy akkor most sunnyognunk kell vagy akár büszkék is lehetünk a magunk mögött hagyott nyolc év eredményeire, vagy hogy kinek köszönhetjük a hitelkamatok elszabadulását és hogy miért álságos és hazug a bankok mértéktelen megadóztatása.
Az sem könnyíti Szanyi helyzetét, hogy a pártvezetés sem egységes.
Hiába söpörték szőnyeg alá a problémákat a legutóbbi kongresszusokon, - ahogy a szólás mondja, a hamu alatt izzik a parázs.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy ezt a parazsat sokszor és sokféleképpen Szanyi is fújta, hodta rá a rőzsét is szorgalmasan és ez azért hagyhatott maradandó nyomokat aktuálisan érintett párttársaiban.
Aki az őszödi beszéd kiszivárogtatása óta is azt hiszi még, hogy a szocialista párt vezetésében az elkötelezettség úr a személyes szimpátiák és érdekek felett, az keresse fel tán gyógyszerészét.
A második vonal és a helyi nagyágyúk tekintetében se legyenek túlzott illúzióink, az ő viselkedési mintájuk is az őszödön felvázolt modellt követi.
Jelöltekkel is bajba leszünk, - most nem lenne szabad, csak kifogástalan erkölcsű, elkötelezett, személyükben társadalmi tiszteletet kiváltó jelölteket indítani, akik még nem koptak el a helyi torzsalkodásokban, a belháborúkban, akik új arcok, és ezzel nem okvetlenül fiatal arcokat mondtam.
Alkalmas e Szanyi egy ilyen küzdelem irányítására?
A képességeit nem vonom kétségbe, de nem tudom, hogy a habitusa meegfelel-e erre. - egyátalán, akármilyen vezetői pozícióra.
Itt ugyanis elsősorban együttműködésre lesz szükség.
Együttműködésre a stábbal, az elnökséggel, a párt különböző vezetőivel, véleményvezéreivel, a vidéki szervezetek vezetőivel, a tagsággal, emellett el kellene fogadnia a párt vezető testületeinek határozatait és annak érdekében munkálkodni, - azt sem tudom, hogy ezt elvárhatjuk e egyátalán tőle?
Mi lesz, ha neki kell megszervezni mondjuk Horváth Csaba kampányát?
Felül tud majd emelkedni önmagán?
És mi lesz, ha le kell ülnie a Táncsics Alapítvány vezetőjével?
Szót kell majd értenie a médiával, meg a párt gazdasági ügyeinek irányítóival, a külső beszállítókkal, a szimpatizánsokkal, az elérhető civil szervezetekkel.
És hát - lássuk be - a mi Tiborunk nem az együttműködési hajlandóságáról hiresült el, márpedig ebben a pozícióban nem kell ötpercenként megmondani a frankót meg a tutit, tudni kell hallgatni is; - mindenkit, akivel vitája támadhat mégse hívhat meg a választókerületébe lejátszani a meccset, ugye...
És nem lehet hőbörögni sem, ami pedig Szanyi legkedveltebb időtöltése, meg kell háromszor is gondolni, hogy mit mond, mert ebben a pozicióban nem lehet megúszni a dolgokat, - it már nem csak párttársai fújnak majd rá, hanem ettől lezdve nyugodtan odapingálhat a hasára egy célkeresztet -sokan fognak rá vadászni.
Szanyi komoly kihívással néz szembe, de ha már egyszer azt mondta a pozícióra, hogy "akarom!", akkor annak következményei lesznek, pozitív és negatív tekintetben egyaránt.
Szanyi most - tud róla, vagy nem - erre a munkára tette fel politikai jövőjét.
Ha sikerül neki országosan tisztes eredményt felmutatni és Budapestet megtartani, akkor nyertünk egy ígéretes politikust, ha kudarcot vall a párt, akkor az az ő személyes kudarca is lesz.
Közös érdekünk, hogy az első lehetőség váljon valóra, ehhez kell támogatást adnunk, és ha tud értelmes munkát adni, akkor segíteni neki.
Tudnia kell, hogy számíthat ránk.

:O)))