Sok a baj ezekkel a kertészekkel, különösen, ha nagy kezdőbetüvel írják a nevüket.
Nem is tudnak jót csinálni, csak keverik itten nekünk az állóvizet, mintha ebből élnének.
Békétlenek és állandóan kritizálnak mindent és mindenkit, ahelyett, hogy elülnének a babérjaikon.
Aki a koncentrációs tàborról írt regėnyével nyert irodalmi Nobel-díjat, annak felhánytorgatjàk, hogy nem eléggé magyar, aki meg magyarként a magyarságot kritizálja, annak sürgösen nekiesnek, hogy milyen hálátlan, hogy milyen hangnemben kritizálja befogadó nemzetét, tűrhetetlen.
Ami azt illeti, magam sem vagyok oda Kertész Àkos közéleti tevékenységéért, rengeteg marhaságot hordott össze Gyurcsányról is, a legutóbbi nyílt levele megírása alkalmàból is tudhatta volna, hogy teljesen kontraproduktív lesz az ügy, hiszen ismeri magyarember érzékeny lelkét...
Tulajdonkèppen nagyon érdekes kérdés, hogy akkormost hogy van ez a magyaros önkritika?
Szabad e bárkinek is véleményt mondani a magyar társadalomról, vagy minden úgy jó, ahogy van, magyarember pedig a Föld legtökéletesebb teremtménye, akit gáncs nem illethet, csak dícséret?
Merthogy leginkább ez a vélemény érzékelhető a reakciókból, meg az a vélemény, hogy aki kritizàl, az nem is magyar, de ha magyar, akkor sem jó magyar.
Csak röhögni lehet azokon a nagymagyarokon, akik elvitatják egy zsidó ember jogàt a magyarsághoz, miközben könnyen megeshet, hogy annak ősei már évszázadok óta itt éltek, mikor vadmagyarunk őseit valamelyik gróf vagy herceg betelepítette az orszàgba.
Màrpedig a kritika és az önkritika egyaránt fontos lenne, hiszen csak így tudnánk elkerülni, hogy állandóan, újra és újra ugyanazokat a hibákat kövessük el.
Még a liba is tanul a hibáiból, ha meg nem, akkor elviszi a róka vagy lelövi a Semjén merő keresztényi könyörületességből.
Csak mi nem tanulunk semmiből, és ez az, amire a Makra írója kissé érdes stílusban felhívta a figyelelmet.
Ha ezt választékos szavakkal teszi, a kutya nem figyel rá, így legalàbb van némi visszhangja a dolognak.
Persze aki nem a nemzetért való aggodalmat akarja meghallani, az úgyis azt hall, amit akar, de az is kétségtelen, hogy magyarember szemérmes és ha rájön az ötperc, akkor úgy viselkedik mint a szűzlány, aki két ujja közé csippentve, zsebkendővel fogja a Jancsi csunyáját.
Mint ahogy Gyurcsány őszödi beszédéből is csak a kurva ország meg a hazudtunk jött át, és sajnos még a baloldaliak egy része is egyetértőleg bólogatott -piha!
Mecsoda durva stílus és nem is qrva az ország, hiszen nem is pénzért fekszik le, legfeljebb az élvezetért, meg néha egy-egy tànyér bablevesért...
A magánéletben is hasonló a helyzet, aki nem képes felmérni saját helyzetét, képességeit és állandóan illuziókba ringatja magát, az előbb-utóbb úgy jár mint a liba, amelyik azt képzeli magàról, hogy ő a háziasszony legjobb baràtnője...
Ami meg az antiszemitizmust meg a rasszizmust illeti, az olyan, mint egy rákos daganat az ország testén, abba bele lehet halni.
Rengeteg hibát vétettünk történelmünk során, jó lenne már egyszer végre a győztesek oldalán találni magunkat.
Ehhez persze néha gondolkodnunk is kellene, még ha nehezünkre esik, akkor is!
:0)))
