ILONKA NÉNI

Ilonka nénit bekapta a politika mángorlója, örülhet annak, ha ezt a stresszt túléli.

Ilonka néni nyugdíjas pedagógus, aki Szlovákiában él, néhány év múlva száz éves lenne, és ha mégsem lesz annyi, akkor azt bizonnyal Orbán Viktornak köszönheti, aki ezzel is bizonyította, hogy az Úr csak kérhet és jelenthet nála.

Hiszen az Úr szemmel láthatólag száz éven felüli szép kort kívánt adni Ilonka néninek, akinek sem testi, sem szellemi problémái nem voltak, szépen, értelmesen mesélt a hajdani szép napokról, amikor tanítványai körében boldogan élt.

De a mai Szlovákiában élt, habár mikor született, akkor az a terület még Magyarország volt, majd a történelem kicsit eljátszadozott a népekkel és országhatárokkal, és ha kihúzza szegény januárig, akkor Magyarországon is fog meghalni - igaz, ez a Magyarország kicsit összement azóta, mint gatya a mosásban.

Ilonka nénit szép módszeresen megöli a politika, hiszen egy majd százéves asszony már nem olyan rugalmas, hogy lelki károsodás nélkül kibírja azt, hogy elvegyék az állampolgárságát egy olyan országban, melyben az állampolgárok ezreit ő tanította meg az írásra, olvasásra, köztük tán olyanokat is, akik a nacionalista buzgalomra nacionalista hisztériával válaszoltak.

 Nacionalisták mindenhol akadnak, a hülyeség nemzetfüggetlen állapot, és aki azt gondolja, hogy az adjonistenre nem hasonló fogadjisten lesz a válasz, az illúziókat kerget.

És azt szögezzük le azért bátran, hogy mi voltunk azok, akik előkotortuk már megint a nacionalista-soviniszta kártyát, a száz éves ostoba dumákat kultúrfölényről meg Kárpát –medencei hegemóniáról, mi erőltetgettük a kettős állampolgárság ügyét, jóllehet kettős állampolgár a Nagy Győzelem előtt is lehetett bárki, aki kérelmezte.

A magyar származás akkor is előnyt jelentett a befogadásnál, amúgy meg ha átjöttek a határon magyarjaink, akkor megkaptak mindent, amit magyar állampolgár megkaphatott, ehhez csak a magyarigazolványukra volt szükség.

Letelepedhettek, munkát vállalhattak, szóval élhették az európai polgár kevés korlátozással járó életét, merthogy menet közben beléptünk az Európai Unióba.

Tulajdonképpen a cél természetesen érthető volt, az egész attrakció arra a célra lett felépítve, hogy a jobboldal megszerezzen még párszázezer szavazatot és örök időkre biztosítsa a jobboldal politikai fölényét ebben az országban.

Eleinte ugyan tagadták, hogy szavazati jogot is kívánnak adni az újonnan lett magyar állampolgároknak, aztán a nyertes választás után ennek hamar vége lett.

Ma már ott tartunk, hogy örülhetünk, ha nem kell szavazati jogunk felét leadni a határainkon túl élő magyaroknak, hadd döntsék el ők, hogy kit kívánunk mi annak az országnak az élére, melyet mi építettünk és ma is mi építünk, és mi szponzoráljuk idióta képviselőink nemzetpolitikai lázálmait is sajnos…

Hogy beválik-e Vezérünk gyönyörű víziója arról, hogy a világpolitika majd úgy alakul, hogy Nagymagyarország feltámad és a gyorsnaszád ismét három tenger vizét hasíthatja – ki tudja?

Ki hitte volna, hogy a Szovjetunió szétesik?

Ki gondolt volna határainkon egy testvérgyilkos délszláv háborúra?

Ki gondolta volna, hogy belpolitikai megfontolások oltárán nulla nyereségért – sőt, veszteségért -odadobunk majd kétmillió magyart túsznak a kisantant nacionalistáinak?

Forszírozzuk a sorozást?

Ezt egy szlovák nacionalista úgy fordítja le házi használatra, hogy Szlovákia lerohanására készülünk, hiszen már a minap sem Ercsinél gyakorolták a pontonhíd-építést a magyar katonák, hanem a Duna szlovák szakaszán.

Mit nyertek ezzel a határontúli magyarok?

Gyakorlatilag Szerbia és Ukrajna magyarságán kívül semmit, mert a többiek már Uniós polgárok vagy holnap azok lesznek.

A Fidesz kasszírozott csak, mert ő gyűjtötte be azokat szavazókat, akiknek szívük van, de eszük nem sok.

De gondoljunk bele őszintén – mi mit gondoltunk volna, ha vasgárdista jelmezbe öltözött románok csapatostul megjelennek nálunk, mint a mi idiótáink Szlovákiában és elkezdenek koszorúzgatni alakzatban?

Az akció reakciót szül, és az akciózást most kétségkívül mi kezdtük.

A közelmúltban volt egy rövid időszak, amikor a nemzet felül tudott emelkedni saját korlátain, ez a Ceausescu - rezsim megdöntésekor fennálló ritka kegyelmi állapot volt, amikor barátként tekintettünk a szabadságukért harcoló románokra, de sajnos, ennek az állapotnak hamar vége szakadt. Jött Marosvásárhely és elsötétedett Sütő András szeme világa, aztán jött a délszláv háború, ahol elmérgesítettük a viszonyt a köztudottan nem túl könnyen felejtő szerbekkel, majd Szlovákiába látogatott Sólyom, előzetes diplomáciai egyeztetés nélkül, odalátogattak a szélsőjobboldaliak is, szóval most ott tartunk, ahol tartottunk a múlt század húszas éveiben, egy tapodtat sem haladtunk előre.

Szép dolog a demokrácia, de ez nem állatoknak való társadalmi berendezkedés, hanem embereknek, de embernek lenni nehézkes dolog, főleg, ha az ember szociopata.

Ha a politikusnak van felelősségérzete, akkor nem folytat olyan állami politikát, mely a polgárokat lehetetlen helyzetbe hozza, vagy olyan választásokra kényszeríti, melyek megviselik és feleslegesen terhelik az egyént.

A nacionalistákkal szemben én el tudom képzelni, hogy valaki hű és hasznos állampolgára legyen hazájának, emellett ne felejtse származását, őrizze kultúráját, ápolja tradícióit.

Csak akkor tudunk békében együtt élni szomszédainkkal, ha megpróbáljuk megérteni álláspontjukat, és empátiával közelítünk hozzájuk, mint testvéreinkhez, akikkel ezer esztendeje osztozunk a Kárpát – medencén.

Ilonka néni most Magyarországon van, vele jött Szlovákiában élő lánya is, biztos vagyok benne, hogy nyomorognia nem kell majd, tán még libamáj-pástétomot is ehet.

A kérdés lelki oldala természetesen nem ennyire egyszerű, joggal mondják, hogy nehéz az öreg fát átültetni.

De drukkoljunk neki, hátha most sikerül.

Azért jobb lett volna ettől a helyzettől megkímélni őt.

Meg talán saját magunkat is…

:O)))

SZLOVÁK FIGYELMEZTETÉS...

Konzultációra hazarendelték a szlovák nagykövetet.
A diplomáciában ez azért nem egészen ugyanazt jelenti, mint mikor a magánember Mariska Totova hazaugrik Dunaszerdahelyre egy sztrapacskára.
A diplomácia nyelvén ez meglehetősen komoly figyelmeztetés a fogadó ország kormányának, hogy valami olyasmi történik éppen, ami árnyékba borítja a két ország viszonyát és tessék szíves lenni ezt  a dolgot megfontolni, még mielőtt komolyabb következményei lennének.

Szlovák barátaink természetesen meg is mondták, hogy az állampolgársággal kapcsolatos tervezett magyar intézkedések azok, melyek kiverték a biztosítékot Pozsonyban, és ha ezek bevezetésére sor kerül, akkor az nem marad válasz nélkül.

Arra is vissza fog ütni a dolog, aki kérelmezi a magyar állampolgárságot, jelezték.

Ami azt illeti, ebben a játszmában szinte minden adú és minden ász a szlovákok kezében van, mi ezzel az egy tökfilkónkkal nemigen ugrálhatnánk, de mégis ezt tesszük.

Igaz, majd  nagyon lehet sopánkodni, ha véletlen Pozsony elrendeli, hogy kettős állampolgár nem tölthet be állami tisztséget vagy nem lehet közalkalmazott, esetleg nem választhat és nemlesz választható, de egy szélsőséges esetben még az is elképzelhető, hogy a "tiszta" szlovák állampolgárság még az ösztöndíjak vagy a szociális támogatások elbírálásánál is szempont lehet.
Jobb lett volna előre egyeztetni és megegyezni önálló államiságukra oly büszke szomszédainkkal, és nem kellene kitenni az ott élő magyarokat semmiféle atrocitásnak.
A második világháború utáni évek lakosságcseréinek vagy a svábok kitelepítésének tapasztalatai úgy látszik nem kapcsolják be a riasztócsengőt a jobboldali magyar politikusoknál, azt csinálják, ami itthon már beváltnak tünik: erőből akarják lenyomni a szlovákok torkán elképzelésüket.
Pedig tanulhattak volna Bős-Nagymaros ügyéből, ahol a sok agyament jobboldali a hőzöngéseivel mérhetetlen károkat okozott úgy anyagi mint erkölcsi értelemben, - emellett rajtunk röhögött a környék összes nacionalistája, - megszívtuk, mint a torkosborz. 
Most éppen a második menetre készülünk.
És még vége sincs a dolognak, mert az ukránok sem fogják ezt a békát szó nélkül lenyelni, lesz itt még ebből cirkusz jókedvvel-bőséggel...
A Fidesznek egyébként is erőssége a külpolitika, legalább olyan sikerágazatuk, mint a szocialistáknak a kommunikáció.
Híresen jó kapcsolatokat tudtak kialakítani az Egyesült Államokkal és Oroszországgal, emlékezzünk csak vissza az egymást követő amerikai elnökök sorára, akik kezüket-lábukat törték azért, hogy Orbánt fogadhassák, de az embernek komoly röhögőgörcse támad akkor is, mikor eszébe jut a legutóbbi eset, mikor Putyin szopatta a Nagy Államférfit, napokig lebegtetve annak igazolását, hogy találkoztak e egyátalán...
Az a benyomásom, hogy a végén már nem ingyen tett annyi engedményt Putyin, hogy egy rövid beszélgetést visszaigazolt, de előtte azért vacsorázott még egy jót a Gyurcsány-családdal.
A Fidesz legendás kormányzása alatt a diplomáciai sikert Torgyán turnéi jelentették, - vidámságot hoztak az ország életébe.
Orbánra viszont a kutya sem volt kíváncsi, egyetlen európai kormány vagy államfő sem állt vele szóba, legfrenetikusabb sikere a marokkói királlyal folytatott találkozója volt, - nagy kár, hogy annak a végén is kiderült, hogy az Ember, Aki Soha Nem Hazudott tulajdonképpen a magyar jogász-fociválogatottban játszott egy helyi tornán.
Pedig a külpolitikai érzékre igen nagy szükség lenne mostanában, így az IMF tárgyalások idején, meg a magyar uniós elnökség előtt.
Nem egy jó ómen úgy kezdeni ezt a próbatételt, hogy megterheljük hülye konfliktusokkal meg semmire sem jó handabandázásokkal.
Mert azt azért szögezzük le bátran, hogy ez az állampolgárosdi jelen állapotában műbalhé.
Az Unióban egyébként is szabadon vándorolhat a tőke, a munkaerő, az állampolgár, szabad az iskolaválasztás, - ehhez nem kell sehol állampolgárság.
Az egészségügyi ellátáshoz járulékfizetés kell, csakúgy, mint a nyugdíjjogosultsághoz, - jószerivel csak akkor van ennek jelentősége, ha valaki át akar települni, amennyiben hamarabb bírálják el a kérelmét, mint a bangladeshi bevándorlónak..
De miért akarna, ha otthon is jól megvan, ha meg nem, akkor miért hozzánk jönne,ha mehet Angliába vagy Írországba is.
Szóval, érdekes lesz ez a történet, szemléljük csendes reménykedéssel, hogy nagyobb baj nem lesz belőle.
Tulajdonképpen sajnálom Martonyit, aki egy európai figura, képességei értelmes dogok keresztülvitelére is alkalmassá teszik, erre tessék: hülyeségekhez kell asszisztálnia.
Haladunk Európa felé, fehér lovon, nyergünk alatt a rántottszeletekkel...
:O))))

* A kép Orbán diplomáciai újítása, az un. corridor-running meeting illusztrációja, - az az ismeretlen nő a Vezér mellett valami Merklin vagy Merkel vagy hogyishíjják...

KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁG...

Lesz kettős állampolgárság.
Németh Zsolt a Fidesz határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó politikusa, aki jelenleg a Külügyi Bizottság elnöke ma egy rádióműsorban ezt fejtegette.

Elmondta, hogy az állampolgárság nem automatikusan jár majd a határon túli magyaroknak, hanem egyéni kérelemre fogják megadni. Feltétele, hogy a kérelmezőnek  magyar állampolgár felmenői voltak vagy vannak és beszéli a magyar nyelvet.

Mondjuk nem egy túlzó ígéret, e kritériumok alapján ma is megkapná az állampolgárságot aki kéri, és jelenleg is van számos kettős állampolgár, aki nem Magyarországon él életvitelszerűen.

Az ördög persze a részletekben lakozik ennél az intézkedésnél is, nevezetesen az a kérdés, hogy a törvényalkotó meg fogja e határozni pontosan az így megadott állampolgári jogviszony tartalmát, ad e választójogot a külföldön élőknek, ad e lehetőséget az állampolgári jogon igényelhető szolgáltatások igénybevételére, vagy csak arra jogosítja fel a friss állampolgárt, hogy egyszerű és rövid adminisztratív eljárás után átköltözzön az anyaországba, ha úri kedve úgy tartja.

És itt van még a nagy kérdés: mit szólnak hozzá azok az államok, melyekben az érintettek élnek?

Bizonyára lesz, amelyik majd a füle botját se mozgatja, de az már kiderült, hogy Szlovákia például nem fogja szó nélkül hagyni a dolgot, és csak a csillagok pillanatnyi állásától függ majd, hogy milyen ellenintézkedéseket hoz.

Sajnos ebben a térségben a délszláv háború óta minden elképzelhető, és bizony nem lenne jó megérni, hogy magyarokat ismét vagonokba rakjanak, elszakítva őket szülőföldjüktől.

Komoly diplomáciai előkészítésre lenne szükség, megegyezésre a szomszédokkal, mert ez az intézkedés enélkül csak a nacionalizmus és sovinizmus felkorbácsolására lesz alkalmas.
Ez pedig nem tenne nekünk jót.
Remélem, hogy nem erőművészeti mutatványt akarunk bemutatni, - jó lenne megfontoltan lépni ebben a nagyon kényes ügyben...
:O)))