A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kisebbségek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kisebbségek. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 7., szerda

NEMZETISÉGEK, KISEBBSÉGEK

Határozati javaslatot nyújtott be a parlamentnek szerdán Navracsics Tibor, kezdeményezve, hogy december 18-a a kisebbségek napja helyett a nemzetiségek napja nevet viselje.
Navracsics Tibor nem ostoba, még akkor sem tartom annak, ha az iskolai végzettség és a szellemi képességek között nemigen fedezek fel állandó korrelációt.
Navracsics pontosan tudja, hogy amit kezdeményez, az mit jelent, éppen ezért ő egy olyan okos ember, akinek az erkölcsi érzéke erősen a nulla felé konvergál, nullán értve Orbán Viktort és az ő mentális állapotát.
Bár azt már sokszor hallottam, hogy létezik az a pénz, amitől az embernek korpás lesz a haja, utalva az ominózus televízió-reklám neves színészének motivációjára, de Navracsicsnál lassan már csak olyan pénz jöhet számításba, melytől a korpából kivakarhatja a feje búbját.
A magas állású politikus kívülről egészen úgy néz ki, mint egy úriember, de azt azért bátran állíthatjuk, hogy úriember vele glaszékesztyűben sem fogna kezet, és ha ezen felháborodva párbajra hívná, akkor minden bizonnyal következmények nélkül visszautasíthatná, ugyanis Navracsics nem az, aminek látszik.
Az egykor oly ígéretesen indult politikus első lépése a morális pöcegödör felé frakcióvezetői tevékenységéhez kötődik, amikor is a Gyurcsány elleni hajcihőben olyan hangon szólalt meg, amelyre addigi viselkedése nem adott magyarázatot, hozzávetőleg olyan meglepetést keltve, mintha Pippa Middleton hangosakat szellentve cipelte volna testvére menyasszonyi ruhájának uszályát a Westminsterben, hogy úgy mondjam, nem funkcionálisan alkalmazva férfiak felajzására termett világhírű popsiját.
Az ilyen embereket azért lehet joggal egy görényhez hasonlítani, mert nem az anyagi szükség viszi rá őket egy elmebeteg uralmához való asszisztálásra, hanem a hatalomvágy és a bírvágy, ezáltal egy idő után már maguk is olyan tüneteket kezdenek produkálni, hogy az embernek hányingere támad, ha csak eszébe jut is egyikük-másikuk.
Itt van ez a törvény - kezdeményezés is.
"A nemzetiségek ügye melletti elkötelezettség további megerősítésére" az Országgyűlés december 18-át - mint az ENSZ nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól szóló nyilatkozata elfogadásának a napját - a nemzetiségek napjának nyilvánítja - rögzíti az előterjesztés.
Indoklásában Navracsics Tibor emlékeztet: az új alaptörvény a korábban alkalmazott "nemzeti és etnikai kisebbség" kifejezés helyett a "nemzetiség" fogalmat vezette be, amelyet a szintén január 1-jén hatályba lépett, új nemzetiségi törvény is alkalmaz – írja Hír24.
Szerintem a tervezett változtatás bár valóban a nemzetiségek ügye melletti további elkötelezettségnek tekinthető, mindössze az ENSZ nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól szóló nyilatkozatának szellemiségével ellentétes, ugyanis kirekesztő.
Mintha a viziszárnyasok napján a libákat és a szárcsákat nem lehetne ünnepelni, mert egyik túl fehér, a másik túl fekete, emellett egyikük pónemje sem tetszik a vadkacsáknak.
Ha valaki megnézi, hogy Magyarországon ma ki tekinthető nemzetiségnek, akkor világosan kiderül, hogy a magyarságnak van legalább két olyan államalkotó kisebbsége, melyre ez a meghatározás nem illik rá, nevezetesen a zsidóság és a cigányság.
Hogy őket ki kellene rekeszteni a nemzetből, régi kívánsága ez a jobboldalnak, különösen a szélsőjobbnak, hát most akkor ez a kívánság ki vagyon szolgálva és több mint egymillió embert úgy szórtunk ki az ablakon, mint fejletlen környezettudatosságú sofőr a hamutartó tartalmát útközben.
Természetesen csodálkozni nem kell, csak regisztrálni, hogy az orbánista megosztó és konfrontatív politika újabb állomásához végeztünk, és csak reménykedhetünk abban, hogy a végállomást nem Auschwitznak fogják hívni.
Természetesen a többségi társadalom kussol, mint ahogy kussolt a múlt században a zsidótörvények meg a numerus clausus idején is, merthogy a mi nemzetünk jótulajdonságainak végeláthatatlan sorában ott szerepel a tanulásra való képtelenség is, emellett mi vagyunk Chuck Norris népe, az egyetlen nép a világon, mely képes arra, hogy ugyanabba a folyóba ötször – hatszor is belelépjen.
A többségi társadalom természetesen téved, mert a jog már csak olyan dolog, ha egyvalakitől elveszik vagy korlátozzák, akkor azt bármikor, bárkivel ismét megtehetik, hiszen hogy ki cigány vagy zsidó ebben az országban, azt a vezér mondja meg, még az érzőlelkű zongoraművész is inkább csak számlálgatja őket.
Szóval, már megint hátrafelé masírozunk, mint a rák és könnyen meglehet, ugyanoda jutunk vissza, ahonnan elindultunk.
Nem kell csodálkozni, ha majd a kalauz bejelenti: Trianon, 2020, lehet kiszállni!

:O)))

2010. május 31., hétfő

TÖRVÉNY-ÖRVÉNY...

A KDNP takarékoskodik.
A kisebbségi önkormányzatok képviselőinek számát csökkentené a felére törvénytervezetük, nagy politikai érzékenységről és jó ütemérzékről téve tanúbizonyságot.
Akkor vált számukra roppant aktuálissá a változtatás, amikor a szomszéd országokban élő magyar nemzetiségű állampolgárokat látványosan keblünkre öleltük, és amikor halaszthatatlanul szükségessé vált Trianon sebeinek vehemens össznemzeti nyalogatása.
Rossz üzenete van ennek a dolognak, akárki akármit mond.
Az ok, melyre a törvényjavaslat hivatkozik - a takarékosság - álságos és hazug.
A kisebbségi képviselők ugyanis nem kapnak tiszteletdíjat csak költségtérítést, ezért aztán itt a megtakarítás leheetősége szinte nulla. Ennek tükrében igen furcsa az önkormányzati törvény tervezetében foglalt lehetőség, mely szerint a polgármester külsős - tehát nem testületi tag - alpolgármestereket is kinevezhet, akiknek tiszteletdíja és egyéb juttatásai viszont nem öt fillérbe kerülnének, - meglehet, az összes kisebbségi önkormányzat költségeit fedeznék.
Rajtuk nem látszik szükségesnek spórolnunk, úgy tünik , és ezzel is betöm a Fidesz egy-két éhes szájat a rajongói táborból...
Nincs szerencséje velünk a kisebbségeinknek, a magyar parlament úgy húsz éves késésben van országgyűlési képviseletük megoldása tekintetében.
Miközben mi folyamatosan siratjuk a határainkon túl élő elnyomott magyarokat, addig úgy a szlovák mint a román kormányban vettek már részt magyar politikai pártok koalíciós partnerként, - nálunk egyetlen képviselőt sem tudunk mutatni, aki mondjuk svábként vagy horvátként ülne a padsorokban.
Természetesen nem felejtem el, hogy más a Magyarországon élő nemzetiségek helyzete, mint a szomszéd országokban élő magyaroké.
Arányaikat tekintve kevesebben vannak, politikai érdekérvényesítő képességük nem olyan jó, mint egy tömbben, nemzetiségi létben élő magyarjainknak, de ez nem lehetne ok arra, hogy képviselet nélkül maradjanak.
Egy ország demokratikus berendezkedését az is minősíti, hogy megadja e az őt megillető jogokat akár egyetlen kisebbségi állampolgárának is, természetesen az ésszerűség keretei között.
Persze nem lesz ez így örökké, el fog jönni az a nap, amikor az ország lakosainak jelenleg 7-8%-át kitevő cigányság is kiköveteli jogait és számarányának megfelelő képviseletet kér a magyar Országgyűlésben, - ez a 200 fős testületben - mire megvalósul - 20 cigány képviselőt fog jelenteni, akikkel már sokkal jobban kell majd számolni a parlamenti erőknek, mint jelenleg Farkas Flóriánnal.
Szóval jobb, ha mindenki kezdi szokni a gondolatot.
Állami szinten legutóbb 2010. februárjában esett a nemzetiségek parlamenti képviseletéről szó, - a parlament határozatban kérte fel a kormányt arra, hogy dolgozza ki az erről szóló szóló törvényjavaslatot, és azt 2012. december 31-ig terjessze az Országgyűlés elé.

Így aztán - ahogy a dolgok mai állását nézem - ebből nemigen lesz mostanában semmi, hacsak a nagy alkotmányozásban Orbánnak eszébe nem jut a kétkamarás parlament, ahol is a történelminek nevezett egyházak, a Magyar Leányanyák Mária Kongregációja, a Hungarista Legényegylet és az Orbánifjak képviselői között elücsöröghet egy-két nemzetiségi is, - lehetőleg népviseletben, - az izgága tótok a hátukra kötözött tutajjal, természetesen...
Szó volt még ma az oktatási rendszer ellenreformációjáról is.
Ismét sikert sikerre fog halmozni  a kormány, - ismét lehet majd buktatni az alsótagozatban!
Ha egy forradalom beindul...
Le a szöveges értékeléssel, annyuknak csináljanak munkát a komcsilibsik, - egyest a büdös kölyöknek oszt kuss!
A magyar iskolarendszer rákfenéje, hogy porosz gyökereinél fogva arra rendezkedett be, hogy bebizonyítsa a gyerekről, hogy hülye, mígellenben a pedagógus maga Einstein.
Ha ezt az axiómát sikerül már iskolai pályafutása első négy évben a tanulóba verni, akkor a célt elértük, a gyerek rendszerkonform, a pedagógus meg sikeres.
A gyerek üljön az órán csendben, hátratett kézzel, ne iceregjen-ficeregjen, ne kérdezzen, ellenben sebesen böfögje vissza amit mondtam, mert ha nem, megnézheti magát!
Ha a gyerek bőgve megy az iskolába, akkor az a pedagógiai teljesítmény csúcsa.
Én meg azt gondolom, hogy egy elsős-másodikos kisgyerek számára az iskola önmagában is egy megrázó élmény, - a tetejébe nem is minden kisgyerek jön olyan példás környezetből, mint a pedagógus családja, - vannak akiknek hiányzik az alapvető szocializációja, hiányos vagy szegényes a szókincse, rossz viselkedés-mintákat lát a lakókörnyezetében, nehezen tud összpontosítani - míg a másik folyékonyan olvas, ír, fogalmaz és tudja, hogy mit jelent a pedagógusok kontraszelekciójának fogalma
Az elmúlt években érvényes szabályozás módot adott rá, hogy az erre fogékony pedagógus felzárkóztassa a hátrányos helyzetben levő, vagy csak lassabban fejlődő gyerekeket, és alkalmassá tegye őket a további tanulmányokra.
Ez persze nem jó, hiszen eltér attól, amit a pedagógus Magyarországon évszázadok óta csinált, nem kell mindent felforgatni, ha a dédanyámnak jó volt ha megbuktatták másodikban, akkor legyen ennek a büdös kölyöknek is jó!
A buktatás pedagógus hívei egy dologban tévednek, - nevezetesen abban, hogy az a beírt egyes a gyereket minősíti.
Nem, nem, - az a pedagógus osztályzata.
Négy év alatt egy közepesen tehetséges idomár egy csimpánzot is be tud tanítani arra, hogy bizonyos kérdésekre megfelelő jelekkel válaszoljon, akkor egy értelmes kisgyereket ne lehetne ebben a korban megtanítani bármire szinte?
Dehogynem, - de az munkával jár, - mennyivel egyszerűbb kibuktatni az ilyet, és azokkal villogni, akik egyébként otthonról hozzák magukkal az írás-olvasás és a négy számtani alapművelet biztos használatának tudományát!
A pedagógusra már csak a vállveregetések bekasszirozásának nehéz munkája vár.
Akit pedig megbuktatott, az a kisgyerek gyakorlatilag elveszett a társadalom számára, és nem sok reményt fűzök a személyiségfejlődéséhez annak, aki megbélyegzetten és megbántottan kezdi meg az életét...
Szóval léptünk egyet a vágyott 1945 előtti Magyarország felé, adtunk egy pofont a Gárda helyett az esélyegyenlőségnek.
Orbán édesanyja állítólag fejlesztőpedagógusként dolgozott, - most mit mondjak,  - lehetett volna sikeresebb is a háztájiban...
Van azért ebben az oktatásban még tartalék, - hátra van még ( de nincs már messze...) a kötelező vallásoktatás bevezetése, az első óra előtt pedig Papp-Váry Elemérné örökbecsűjének kollektív abszolválása, - hadd érjen az a gyerek igazi XXI. századi európaivá, - nem igaz?
Mellesleg megalkottuk ma a Nemzeti Összetartozás Napját. 
Nagyjelentőségű törvény ez, vetekszik Sztálin érdemeinek törvénybeiktatásával. 
Sokat beszéltünk mostanában Trianonról, - a szlovák államelnök is szólt egy-két szót ugyanerről - érdemes lenne elgondolkodnunk rajta...

:O)))